Észak-Magyarország, 1966. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-25 / 252. szám

ESSZ AG V ARO US 55 AG Kedd. 1966. október 35.­......————i—W K ádár János, ICálEal Gyuia és Ciineiss Lafas visszaéritezett Uudapesire Vasárnap este visszaérke­zett Budapestre Kádár Já­nos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának elgő titkára és Kállai Gyula, a Magyar Nép- köztársaság. Minisztertaná­csának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, valamint Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának póttagja, akik a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bi­zottságának és a Szovjetunió kormányának meghívására baráti látogatást tettek a Szovjetunióban. Fogadásukra a Nyugati pályaudvaron megjelent Ap- ró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese, Biszku Bé­la, Komócsin Zoltán és Szir­mai István, a Központi Bi­zottság titkárai, a Politikai Bizottság tagjai, Benkei András belügyminiszter, Csa­nádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, Péter János külügyminiszter, Púja Frigyes, a Központi Bi­zottság osztályvezetője és Csémi Károly altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese. Ott volt a foga­dáson F. J. Tyiiov, a Szov­jetunió magyarországi nagy­követe is. (MTI) Az al»ea*lasii katasztrófáról Edmond Davies főbíró ve­zetésével rövidesen megkez­dődik a nyilvános vizsgálat az aberfani katasztrófa ügyében a szomszédos Merthyr Tydfil- ben, ahová a tragédia súj­totta walesi bányászközség közigazgatásilag tartozik. Hétfőn délig 32 felnőtt és 111 7—11 év közötti gyermek holttestét emelték. ki a szén­iszappal és salakkal borított romok alól. További 49 gyermek eltűnését jelentették, de ez nem íekinthető végle­gesnek. minthogy egész csa­ládok hírmondó nélkül pusz­tultak el. Lord Robins, az állami szén­tröszt elnöke egy televízió- interjúban közölte, hogy va­sárnap „eddig teljesen is­meretlen természetes forrást” fedeztek fel a meddőhányó alatt, amelynek a salakhegy központjában összegyűlt víz­tömege végül „valóságos vízbombaként” idézte elő a csuszamlást — hangoztatta, hogy a széntröszt vezetőségé­nek megítélése szerint ez a „természetes forrás” okozta a katasztrófát. Ez a forrás a bá­nyászok szerint már régen lé­tezik, amelyet nem lett volna szabad betemetni. A. éves Piea^í '^ Vésel éri az indiai csúcstalálkozó India, az EAK, és Jugo­szlávia vezetőinek négynapos tanácskozásáról a közös köz­leményt a három ország kül­ügyminisztere készítette el va­sárnap, míg Gandhi indiai miniszterelnök. Tito és Nasz- szer, Jugoszlávia, illetve az EAK elnöke újabb zártkörű megbeszéléseket tartott. Többek között a fejlődő or­szágok kérdéseivel, az európai helyzettel és a vietnami prob­lémával foglalkoztak. Tito elnök kedden utazik el az indiai fővárosból, Nasszer viszont Delhiben marad, hogy kétnapos hivatalos megbeszé­léseket folytasson India és az EAK kapcsold.uiról. A marokkói király Moszkvában II. Hasszán marokkói ki­rály a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének és a Szovjetunió kormányának meghívására hétfőn hivatalos látogatásra Moszkvába érke­zett^ A szovjet fővárosban ta­lálkozik és megbeszéléseket folytat szovjet vezetőkkel, Moszkván kívül Leningrádban is látogatást tesz. Totó nyeremény eh A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közli: A totó október 23-i 43. sz. fogadási hetén 13 plusz 1 és 13 találatot senki sem ért el. 12 találatot 2 fogadó ért el, nyereményük szelvényenként a nyereményilleték levonása után 325 990 forint. 11 találatos szelvények szá­ma 41 darab, nyeremény szel­vényenként a nyereményille­ték levonása után 6361 forint. 10 találatot 376 pályázó ért el, nyereményük szelvényen­ként a nyeremény illeték levo­nása után 1040 forint. A nyeremények kifizetésére november 3-tól kerül sor. Pablo Picasso 1906-ban még csak 25'éves volt, de sok ba­rátja és tisztelője szerint már akkor is nagy festőművész. Ma, hatvan évvel később még mindig nagy, újat és megint csak újat kereső, tág horizon­tokat bejáró. Egyéniségének bélyegét rányomta fél évszá­zad képzőművészeiére, szinte nincs olyan irányzat vagy is­kola, amely ne vallaná mes­teréül, és nincs ország vagy világrész, ahol ne tisztelnék nevét. Egyes művei (mint a békegalambot ábrázoló raj­za) a század legfontosabb és legismertebb jelképévé vál­tak, nagyszabású és bonyo­lult képei valamennyi modern képzőművészeti könyvben megtalálhatók. Ez a hatalmas hatás és a személyét övező népszerűség a történelem kivételes ajándé­ka, csak a legnagyobbaknak adatik meg. S Picasso életmű­ve valóban híven tükrözi a század nagyszerű eredménye­it, kitágult látókörét és tra­gikus ellentmondásait egy­aránt. E nagy festő életútja is te­le van mozgalmas fordulók­kal. Spanyolországban szüle­tett 1801-ben, s apja, aki szin­tén festő volt. már kezdettől a művészpályára nevelte. 1900—1901-ben látogatott elő­ször Párizsba, ahol az im- nresszionizmu.s művészete és Toulouse-Lautrec bravúros rajzai gyakorolják rá a leg­nagyobb hatást. A Montmart­re és a Montparnasse kávéhá­zainak éleiét festi, idealizálás nélkül, drámai őszinteséggel. 1904-től kezdve végleg Párizs­ban telepszik le, ekkor kezdi festeni „kék” képeit, ezeken a külvárosok nyomorgó elesett­jei jelennek meg, szorongató éjszakai világításban és szá­nalmas magányosságban. A következő két-három évben a „rózsaszín” árnyalat válik uralkodóvá művein, ekkor készülnek gyöngéd körvonalú és törékeny7 szépségű Harle- kin-figurái. a cirkuszosok és a vádorartisták . életét ro- konszenvvel bemutató kom­pozíciók. Igazságot szomjazó nyugta­lansága azonban nem eléged­hetett meg a perifériákra szo­rultak iránti rokonszenvvel. Az érzelmes képeket festő Picassóból — 1908 körül — türelmetlen és rombolva épí­tő szenvedély lobbant fel, amely aztán végigkísérte egész életében. A néger fa­szobrok, vagy a kései Cézan- ne-képek geometriája a való­ság mélyebb és igazabb ar­cát ígérték számára. Megkez­dődött áz a formaelemző és formaépítkező munka, amely­nek eredménye a „kubizmus” lett. Picasso, és francia ba­rátja, Braque elsősorban csendéleteket festettek ezek­ben az években, a testek és a formák egymásba kulcsolódó játékát, dinamikus elevensé­gét igyekeztek megragadni. A kubista képek erősen geomet­rikus formái teljesen felbon­tották az addigi ábrázolás tör­vényeit, ám a forrnák azóta áthatották a modern civilizá­ció tárgyi világát; az építé­szettől — az autó-karosszé­riáig. Picasso művészete a ké­sőbbi évtizedekben is egyre változott és gazdagodott. Az 1920-as években az Európában túrnézó Orosz Balett, és a szá­mukra zenét komponáló íytra- vinszkij hatására Picasso' is elkezdett egy neo-klasszikus korszakot, amelyben a népmű­vészet figurái és mesés ele­mei nagy szerepet kaptak. A húszas-harmincas évek szür­realizmusa Picassot a kollek­tív hiedelemvilág örökségé­nek, a mítoszoknak* újra-fel- fedezéséhez vezette: A spa­nyol származású művész ek­kor talált vissza szülőföldjé­nek népi világához, a bikavia­dalok tradícióihoz, és az aré­nán folyó küzdelem hősi ere­jű jelképeihez. A harmincas évek erősödő fasizmusa és a spanyol polgárháború tragé­diája alkalmat adtak ahhoz, hogy ezt a mítoszvilágot Pi­casso ne öncélúan, hanem a humanitás küzdelmeinek és megpróbáltatásainak jelképe­ként: ábrázolja. 1937-ben fes­tette „Guernica" című óriási vásznát, amely életművének koronája, itt összegezödtek korábbi korszakainak elvont kutatásai a XX. század gon­dolkodó és politizáló emberé­nek szenvedélyes leikével. A 85 éves Picasso a sóba nem nyugvó kutalószenvc- dcly, a művészi bátorság, és az emberi nagyság, a békés alkotómunkáért vívott harc egyik eleven szimbóluma. Ezért köszönti születésnapján olf hálával és szeretettel a világ. Egy rész a „Guernicából”. Picasso c 3 és fél méter magas és majd 8 méter hosszú, szürke, fekete és fehér színű képen azt festette meg, amit átélt, mikor a német repülők, 1937-ben, a spa­nyol polgárháború idején, bomba- záport zúdítottak a védtelen Gu­ernica kisváros lakosságára. A lándzsával keresztül döfött ló pedig a spanyol nép. A csupasz villanykörte, bántóan éles fényé­vel mintha az óvóhelyek hangula­tát idézné fel, a ló alatt a levágott kar a kettétört karddal meg a virág, valamint a 16 feje felelt az égre gágogó, kétségbeesetten vergődő liba — minden csupa szimbólum, A téfna égrekiálló szörnyűsége ellenére a kompozí­ció klasszikus: a főcselekmény közepén háromszögbe van össze­fogva, a levágott kartól, a bal­oldali sarokban, a ló fején át a menekülő asszony hátranyújtott lábáig, a jobb, alsó sarokban. A középponti cselekmény mellett az oldalszárnyak — egyrészt a juj- veszékelő asszony a megölt gyer­mekével, másrészt a kétkezét fel­nyújtó, fejét hátrahajtó asszony az égő házban és az ablakon ki- hajló fáklyát tartó asszonyi alak -- egyensúlyban vannak. E fest­ményen szürke, hol sárgásnak tetszik és mintha meleg volna, hol meg kékes és hideg. Picasso nem akarja lerázni magáról a francia iskola kifino­mult színkültúráját. Ami az élő­lények formáinak erőszakos eltor­zítását illeti, arra feljogosítja » téma. A karikatúrában megszok­tuk, hogy a művész túlozza, ami* észre akar vétetni és elhagyjál amit nem érez. lényegesnek. M* Picasso a lelkét tette fei rá; hogy kifejezze ezt a minden érv béri mértéken túli kint, fájdul' mat, haragot, tiltakozást. Szint meg száz vázlaton át jutott el hosszú keresés, tapogatózás után ide, ahol minden vonás maga * tömör erőszak. (Rudolf Broby-Johanson jellemzése alapján) A képernyő előli Az élei szép... LELJÁR SZERINT (Lázálom) A cukrosládányi irodába csak két ellenőr fért be. A többiek .széthöm­pölyögtek a gyártelepen. — Egy lokomobil. Leltári száma hat per kettes. Hol van itt gőzgép? Valami nem stim­mel! Az írópolc mögött fogas állt. Mikor megszólalt, akkor de­rült ki, hogy ember. Egy ko­pott kis radirgumit tett elé- bük. — Ez az, kérem. Elírás tör­lőm. Hasonhangzású. Lokomo­bil jött helyette. Aztán kicse­rélték. Mikor a leltár felvé­tetett. a lokomobil itt volt még-. A gumi sehol. A számo­zást, persze, aztán átcserél­tük, de a listán változtatni már, nem lehetett. Hát így történt. Hümmögtek a hivatalosak: — Keresztelő-medence! Nos? — Ja? Ez a hamuszelence. Magyarul hamutartó. Az úgy volt, hogy- a régi gazdasági vezető szerette a szép szava­kat és ráadásul 'olvashatat­lan írása voll. Sok fura do­log jött ide akkorában ... — A hajnyírógép? Ez mi?^ — Az a zajtalan írógép. Ja­vítják. — Ismerjük ezt. Mennyit veszteit a lóversenyen, ked­ves ... ? — Pitelka. Pitelka, kérem. Mar mire tetszenek gondolni? Én harminc éve dolgozom it­ten ... '— Elhisszük, de hol a bi­zonylat? — Tessék. Még át is világították, aztán csak visszaadták nagy kellet­lenül. * — Hát igen. Esteledett. Az ellenőrök'fel- kattintották a villanyt, haza­gondoltak, szeretteikre, ám ez egyáltalán nem látszott meg köberemekelt arcukon. — Továbbá egy létra. Mi ez? Gémkapocs talán? — Ez. valóban létra. — Akkor hol van? — A leltárban. Ragyogtak a szemüvegek: —• Hogyhogy? — Hát az úgy volt... — Ne kerteljen, csak őszin­tén. Vallomása a továbbiak­ban ... — Nincs itt mit bevallani. Egyszerű eset, kérem. A létra elkészült., beleltározták, aztán kisült, hogy rövid. Erre visz- szavitte a háziműhely. Azóta se láttuk. Mindig csak ígé­rik. Tessék utánanézni. Mind­járt a szomszédos helyiség... — Bennünket csak a létra érdekel. A leltár okirat! A létra tehát nincsen ... — De van, egyetlen fal vá­laszt el tőle bennünket. — Nincs! — Van! — Könnyítsen a szívén. Vallja be, hogy nőkre költötte a létrát. Sokba kerülnek a nő- cikék. — De kérem. íj E rre leültek. — Most pe­dig felvesszük a jegy­zőkönyvet! Neve? — Ruhafogas. Hiába tet­szik nézni! A leltárvezető, aki rövidlátó volt, fogasnak né­zett. Még sorszámot is kap­tam, itt viselem ' az inge­men ... Tessék megtekinteni. — De, de ... — Egy tárgyat nem lehet felelősségre vonni. Én pedig tárgy vagyok, leltárban. Már így van ez. Az. ellenőrök búsan tették el golyóstollukat. Nem tehettek semmit az ügyben. ■ Darázs Endre Csaknem .kilenc évtizedig élt Budapest örök-ifjú szerel­mese, Heltai Jenő. Mintegy hat évtizeden át írta verseit, szín játékait, karcolatait, fi­noman cizellált kisebb és nagyobb remekeit, simogató és csípős történeteit, szelid derűvel kritizálta a századfor­duló növekvő városát, meg­énekelte a bohémvilágot és a kis masamódlányak életét, görbe tükör elé állította a pár ven üt, utolérhetetlen, utá­nozhatatlan bájjal rajzolta meg mindazt, ami és aki kö­rülvette: Pestet, a pesti em­bert Kilenc éve" balt meg. Emlékének áldozott a televí­zió szombat este, amikor egyik legsikerültebb művéből, A néma levenlé-bői a bakó ellágyuló szavait (Az élet szép! Teneked magyarázzam?) gyűjtőcímül választva jó más­fél órai összeállítást sugárzott műveiből. Hat évtized felmérhetetle­nül gazdag terméséből válo­gatni nem könnyű feladat. A szerkesztő Lehel Judit és a műveket televízióra alkalma­zó Borhy Anna nehéz felada­tot vállalt, és Horváth Adám rendezővel együtt látszólag az a törekvés vezette őket, hogy a nagyon sok műfajban jeles mestert a lehetőség szerinti legszélesebb skálán mutassák be. Századfordulót idéző keret­játék fogta össze az egyes je­leneteket, illetve témakörök szerint összeállító ciklusokat. Sinkovics Imre vállalta a haj­dani mozibeli kikiáltó szere­pét, megemlítve benne, hogy a mozi szó alkotója is Heltai Jenő. Az első ciklusban a bohém szerkesztőségi élet né­hány mozzanatát láttuk. Él­veztük Kálmán György verses vallomását, hasonlóképpen Horváth Ferencet is. A két jelenet közül a Bodrogi Gyula és Erdődy Kálmán által meg­jelenített, a három koronát váró és ezért háromszázat kérő kis újságíró tréfáját tart­juk a jobban sikerültnek. Kalo Flórián és Sólyom Il­dikó jelenetét is szívesen néz­tük. Általában e ciklus min­den darabjából sugárzóit Heltai derűje, fcjcsóválgató, de mosolygó ejnye-bejnye Stílszerű ajtók {%OdU0STQLÓ~i (Monkó László rajza.) kritikája. A második ciklus­ban .a századforduló és c szá­zad első évtizedeinek pesti, polgári világából a szerelem, a férfi-nő kapcsolatainak fo­nákságai jelentkeztek a vers­ben, sanzonban, dramatizált novellákban. Pécsi Sándor és Dómján Edit párosjelenetét és Mezei Mária sanzonját jegyez­zük fel itt elsősorban. A har­madik ciklus a múlt idézeté­nek jegyében állt össze. Heltai együk halhatatlan mű­vének részletét, a János vi­tézből a francia király' dalát hallhattuk Kishegyi Árpád szép előadásában. Nagyszerű volt a századkönyvtárról szóló, a K. u. K. tisztikár korlátolt­ságát pellengérezó szatíra. A iu.r primae noctis-1; eltörli) „fel szil bad ult go n dől kodás ú ” ős főleg elöregedett földesúf jelenete kissé elnyúlt a tv- átdolgozásban. Az említett három ciklus után kortársak — Gózo i* Gyula, Stella Adorján, Her­mann Lipát és Neményi Lili — emlékeztek Holtaira. Ez a meghatott emlékezés valahogy kilógott az összeállítás derűs hangulatából, örömmel lát­tuk viszont képfelvételről A néma levente cgy szép jelene­iét, és még nagyobb örömmel hallottuk a műsor zárásaikén! hangfelvételről magát, a hal­hatatlan örökifjú bohémet> Pest; szerelmesét. Szép volt ez az est. örü-. lünk. hogy a televízió sort kerített rá. Az elmúlt héten a televí­zió több adásban tisztelgett'á költészet budapesti ünnepé­nek, « riportműsorok és ösz- szeállítások, valamint az egyes művek tolmácsolása kellemes élményt adtak a versek kedvelőinek, a költé­szet tisztelőinek. — Ugy-an- csak hűséges krónikása volt a televízió a súlyemelő baj­nokságnak. És vasárnap estérd a krimi kedvelői is megtud­ták. miért halt meg Philip Martin. Benedek Mikló« •>

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents