Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-15 / 218. szám
ftfttörtdt, 1966. szeptember 15. eszakmagtarorszAc, 3 A vándor szeme ség egész légkörét, mint az összegyűlt kommunisták komolysága, felelősségérzete. Szívből szárnyalt az úttörők dala: „A várttal, a néppel egy az utunk, jelszavunk munka és béke, mi kommunista ifjak indulunk, mert bennünk apáink reménye . . ." — A dal körülbelül ugyanazt fejezte ki, mint Viktor Tul- buke Üdvözlet a pártnak című verse, melyet a bájos Méhész Jutka mondott el' a jelenlevők felcsattanó tapsa kíséretében. Mindez néhány perc alatt zajlott le, de az volt az. érzésem. a jelenlevők sokáig emlékezni fognak rá. — Üdvözlet a párt nak ... Bennünk apáink reménye... Az örök megújulásra, a harcosok továbbélésére utaló szép epizód volt. Két esztendő (ültre Szabó Józsefné párttitkár javaslatára Hencsei Elemért választották a taggyűlés elnökéül. aki megköszönve a bizalmat, mindvégig a pártdemokrácia követelményei szerint látta el feladatát. A taggyűlés, az érdeklődés fókuszában pedig a vezetőség beszámolója állt az alapszervezet elmúlt .két évi munkájáról, melyet a párttitkár ismertetett. ötven perc emlékeztető, gondolat és gondolatébresztés. — Valahogy így lehetne summázni a beszámoló lényegét, amely a vezetőség értelmes, okos, felelősségteljes elemző munkájáról vallott. Két esztendő hű tükre volt, amelyben megelevenedett a falu egész lakosságának élete, öröme és gondja. A tsz fejlődésétől. a tanács, az ifjúság, és a többi társadalmi szervezet munkájáig. Természetesen abból a szempontból, hogy a sályi pártszervezet irányító, szervező, nevelő és ellenőrző munkája mennyiben érvényesült az elmúlt két év során és hol, mi a tennivaló. Nem fukarkodott a beszámoló a dicsérő és a bíráló Szeptemberi virágok Nemcsak a falu környéke és külső képe hozta mozgásba Súlyon kedden este a kósza fantáziát. A párthelyiségben szem elé tárulkozó kép is. Az ünnepélyes rend és tisztaság, a párt zászlajával letakart elnökségi asztal, rajta, vázában a nyárutó legszebb virágai. Tűzpiros szalviák, halványsárga és narancsszínű törpe dáliák színdús szirmai, az asztal két sarkán cserépből lecsüngő aszparátusz, az égszínkék drapériával bevont szavazó fülke mind-mind ünnepi készülődésről, a pártélet fejlődéséről, kulturáltságáról vallottak. Ügy tűnt, hogy a sályi kommunisták számára ez a taggyűlés ünnepi aktus. Bármennyire nem annak, inkább munkaértekezletnek, nagyon fontos, felelősségteljes tanácskozásnak szánták — minthogy végeredményben az is volt. De a szeptemberi virágok, s a taggyűlés elején betoppanó pirosnyakkendős úttörők — a falu legszebb virágai — verses-dalos kedves köszöntője éppúgy ünnepélyessé varázsolta a párthelyimeg.j egy zésekkel sem, ahol szükség volt rá, névre szólóan. Mint ahogyan az önkritika sem hiányzott, például a pártépítő munka fogyatékosságaira vonatkozóan. S amikor a munka fogyatékosságait elemezték, nyomban szó volt a tennivalókról is. Nem volt nehéz megállapítani, hogy a sályi pártszervezet vezetősége jól látja, s jól is oldja meg feladatát. Munkájában az egész falu érdekei, reményei, vágyai vezérlik. A tagsag pedig — valószínűleg a falu egész lakosságával együtt — bízik vezetőiben. Tovább, előre... A bizalom — és nem is akármilyen, hanem száz százalékos bizalom! — megnyilvánulása volt a beszámoló fogadtatása. Alig akadt bíráló észrevétel, annál több egyetértő. helyeslő vélemény. Ez a szavazásból derült ki leginkább. A beszámoló felett éppúgy, mint a titkár, a vezetőségi tagok és a pártértekezlet küldötteinek megválasztása A timföld« yá nil* és az aiumíniumkohóti sikerei Erőteljesen fellendítette a termelést a kongresszusi verseny a timföldgyártásban és a timföldet feldolgozó alumíniumkohászatban. Az ajkai timföldgyárban az éves tervet eddig 4000 tonnával túlteljesítették. Sok tekintetben a műszakiak leleményessége tette lehetővé ezt a szép eredményt. Az ajkai alnmíniumkohóban Jobb munkaszervezéssel eddig 140 tonnával termeltek többet a tervezettnél. Az inotai alumíniumkohó- ban a kongresszusi versenyben elért sikereket a brigádok jó megszervezése is segítette. Eddig 160 tonna alumíniumot termeltek terved felül. Az almásfüzitői timfoldgyár dolgozói tetemes adóssággal zárták a félévet, de júliusban és augusztusban megteremtették az alapját, hogy az év vegéig kiegyenlítsék tartozásukat. A tatabányai alumíniumkohó dolgozoi vállalták, hogy az év végéig kétmillió kilowattóra elektromos energiát takarítanak meg, s ebből már egymillió nyolcszázezret teljesítettek. Emlékeztető Az újjáválasztott titkár, a vezetőség nevében megköszönte a tagság bizalmát. Kérte, hogy az egész tagság egyöntetű aktivitásával lássanak munkához. Említette, hogy a beszámoló alapján „emlékeztetőt” küldenek a község összes érdekelt társadalmi szervének; a tsz-vezetőségnek, a tanácsnak, a KISZ-nek, a nőtanácsnak, stb. azokról a feladatokról, amelyeket a beszámoló — most már mint a taggyűlés határozata körvonalazott. Remélhetőleg, valamennyi érdekelt társadalmi szervezet, a falu egész lakossága segíteni fogja az alapszervezet vezetőségét a szép szándékok valóra váltásában. Az pedig egészen bizonyos, hogy ebben a jövőben is a kommunisták járnak majd az élen. Csépanyi Lajos Tóth Dezső: Szocialista kultúra — eszmei Készülnek a puttonyok az idei szüretre A budapesti Kádár Ktsz pesterzsébeti telepén jelenleg 80 ászokhordó készül mintegy 7000 hektoliter űrtartalommal. Négyezer- puttonyt, 1500 egyéb borászati edényt és több száz_ rajnai borkannát a szüretelő állami gazdaságok, termelő-’ szövetkezetek és állami pincegazdaságok megrendelésére gyártanak. Sok-sok puttony belsejét gyalulja simára Mészáros Tibor ifjú szakmunkás lenséges. s ami sérti a szocialista közerkölcsöt. A szocialista, másfelől a politikailag ellenséges tendenciák közt azonban az ideológiai minőségek széles skálája húzódik. Mint ismeretes, kulturális politikánk nyilvánosságot biztosít ncmszociaiista hazai és külföldi alkotásoknak, kulturális termékeknek is, a VIII. kongresszus ugyancsak leszögezte: mégjelenhet minden jószándékú, nem ellenséges alkotás. Lényegében az igv kialakult helyzettel kapcsolatosak azok a tévedések, amelyek megnehezítik kulturális életünk helyes megítélését. A szocialista és nemszocialista alkotások jelenléte akkor vezet zavarhoz, bizonytalansághoz, akkor kei ti az ideológiai „harmadik üt” illúzióját, ha a szemlélő nem számol az ideológiai harc elkerülhetetlen tényezőjével. Ez a tévedés kaphat olyan jobboldali, revizionista színezetű tartalmat, hogy az adott helyzet annyira jó, hogy akár maradjon is így. A csak statikus szemlélet ebben az esetben rögzíteni igyekszik a helyzetet és végső soron a kulturális élet irányzatonként! szerveződésénél, az irányzatokhoz kötött folyóiratpolitika stb. konzervatív szervezeti igényeinél köt ki. A tévedés azonban vezethet olyan „balos” konzekvenciákhoz is, amely kimondva — kimondatlanul az eszmei egység túlnyomórészt adminisztratív eszközökkel való biztosítását kívánja, egy helytelennek bizonyult módszerben látja változatlanul a kivezető utat. 9 ezeknek az álláspontoknak megvan a maguk téves elméleti vetüiete is. E zzel kapcsolatban közvetlenül is emlékezhetünk a kulturális elméleti munkaközösségnek a Társadalmi Szemlében nemrég megjelent Az irodalom és művészetek hivatása társadalmunkban című tanulmányára. Azzal, hogy az anyag egymástól elhatárolja a pártosság, elkötelezettség és dekadencia kategóriáit, éppen ezt, a kulturális életünkben annyi félreértést kiváltó ideológiai színskálát bontja fel. s ad ennek révén világosan körvonalazott elvi-elméleti keretet az ideológiai harc viteléhez. Éppen ennek az ideológiai „térképnek” alapján válik vb tagossá, hogy az ideológiai ha re jobboldali megkerülése az elkötelezettséget jellemzően pártossággá, a dekadenciát elkötelezettséggé, a politikailag ellenségeset dekadenciává játssza át, „lépteti elő”. Míg a „balos” torzítás a pártosságot a napi politika közvetlen szolgálatára szűkíti, s így a pártos alkotások jelentős hányadát az ideológiailag ellentmondásos művek közé sorolja, az elkötelezettségben rejlő relatív értéket tagadva, azt mindenestül a dekadencia körébe utalja, a dekadenciát pedig közvetlenül azonosítja a politikailag ellenségessel. Nem kétséges, hogy mindkét álláspont közös gyökere az ideológiai harc követelményének szem elől vesztése, megkerülése. S ami kérdésünk szempontjából lényeges: mindkét szemleletben szükségképpen el fog torzulni az adott helyzet adatokra, statisztikákra, műfelsorolásokra épülő, önmagában mégoly reális képe is. A szocialista kultúra hegemóniája tehát eredmény és kötelesség. ténykérdés és felkészültséget igénylő feladatvállalás a szó mély, történelmi értelmében. Elengedhetetlenül fontos, hogy általában, de különösen kulturális életünk megítélésével kapcsolatban állandóan napirenden tartsuk az ideológiai offenzívat. A szocialista kuktára hegemóniája nagyrészt épp annak a függvénye, hogé milyen mértékben válik * jelszó napi gyakorlattá. Ügy tudtam, hogy este hatkor kezdődik a taggyűlés. Ilyen tájékoztatást, kaptam a tjárási pártbizottságon. Háromnegyed hatkor már ott voltam, de kiderült, -hogy hétre szervezték. És — mert bármilyen rendezvényről lévén is szó — falun ez legalább fél nyolcat jelent. Ez esetben háromnegyedet. Megértem. A nyárvégi, őszeleji munkák a földeken — meg a rossz megszokás is ... Volt tehát jó másfél, két érám, hogy kissé körülnézzek, tájékozódjam, beszélgessek Súlyon. Utoljára öt évvel ezelőtt időztem el ebben a bükki községben. A „fény finnepén”. Jól emlékszem a falu örömére, a párolgó üstök illatára, a vidám, táncoló ifjúságra az egykori uradalmi kastély udvarán. Akkor, 1961- ben költözött ide a jóságos Villanyáram, a fény, vonultak nyugalomba a petróleum- lámpák és az örömnél talán csak a remény volt túlára- dóbb a sályi szívek mélyén. Mert akkor sok minden hiányzott még! Emlékszem a falu sáros utcáira, a közös gazdaság és a falu vaskosabb gondjaira is, melyeket az alkalmi beszélgetésekből éppúgy nem volt nehéz kitapintani, mint a fénnyel együtt érkező boldogságot. Most, öt évvel később egy egészen új Sály képe tárulkozik a vándor szeme elé. S a ritkábban erre járó ember szeme élesebb, fürkcszőbb. A falu határában óriási víztároló, hal- és baromfigazdaság, 130 holdas új gyümölcsös, ennél sokkal nagyobb új telepítésű szőlő, első osztályú mű út és sok új ház köszönti az idegent. Nagy változásról beszél a táj, a falu külső képe is. A várakozás másfél-két órája elegendő volt rá, hogy a megvalósuló álmokat, reményeket is regisztrálja most a krónikás képzelet. során. Az előbbi, a leköszönő vezetőség jó munkáját, utóbbi az augusztusi taggyűlésen megválasztott jelölő bizottságot dicséri, amelynek megindokolt elgondolásai találkoztak az alapszervezet tagságának egyöntetű véleményével Mert nemcsak a beszámolót fogadta el, hanem a jelölő bizottság elnöke által javasolt titkárt. Szabó Józsefnét és a vezetőség két tagját, Fiilöp Gyulát és Rábai Erzsébetet is egyetlen ellenszavazat nélkül, vagyis száz százalékos bizalommal választotta újjá a sályi kommunisták taggyűlése. A vezetőség beszámolója ezekkel a gondolatokkal zárult: „Pártszervezetünk tagsága és vezetősége nevében ismételten kijelentjük, hogy a Központi Bizottság politikájával, a IX. kongresszus irányelveivel és szervezeti szabályzat tervezetével a legmesz- szebbmenökig egyetértünk, Azon munkálkodunk a jövőben is, hogy községünk dolgozóinak tudatában és érzelmi világában is győzelemre vigyük a szocializmust." Az osztatlan bizalom is ennek a szép szándéknak, erős elhatározásnak beszédes megnyilvánulása. S okakat foglalkoztat ma az a kérdés, vajon megvalósult-e, biztosítottnak tekinthető-e nálunk a szocialista kultúra hegemóniája? Válaszként joggal idézhetnénk mindazokat az adatokat — abszolút számokat és a relatív növekedés statisztikáit —, amelyek kultúránk tömeges jellegét bizonyítják. Ez pedig a kultúra szocialista jellegének magában is egyik kritériuma. Ami pedig kultúránk szocialista tartalmát illeti, uralkodó motívuma nyilvánvaló az oktatásban, a népművelésben, de irodalomban, művészetben sem nehéz — akárcsak az utóbbi idők — alkotásainak olyan felsorolása, amely meggyőz a szocialista realizmus intenzív jelenlétéről, térhódításáról, illetőleg közvetett hatásáról. Szocialista kultúránk, művészetünk a revizionizmus és dogmatizmus ellen folytatott kétfrontos harc eredményeképpen ugyanakkor reálisabb, elmélyültebb, elemzőbb, tartalmában sokrétűbb, formájában sokszínűbb, ideológiailag meggyőzőbb lett. A fejlődésnek és az eredményeknek puszta regisztrálása azonban bármennyire szükséges (a távlatvesztés sokszor épp azzal kezdődik, hogy az eredményeket nem tartjuk számon) — mégsem elegendő alap a hegemónia kérdésének megválaszolására. A felsoroló megközelítés óhatatlanul maga után vonja az ellenpéldák felsorolását. Kulturális életünkben hatnak nem-marxista nézetek, nem egy jele mutatkozik a polgári, kispolgári ízlésnek. Az ilyen összevetés alapján kialakult kép aztán persze kétarcú, az eredmények cs a fogyatékosságok elrendeződnek, s a szocialista kultúra hegemóniájának kérdése sokszor csupán annak vitatásává redukálódik, hogy mennyi konkrétum támogatja az egyik, illetőleg a másik oldalt Ezzel szemben szükséges hangsúlyozni, hogy egy keresztmetszeti kép igazsága csak féligazság marad, ha nem kapcsoljuk hozzá a folyamat igazságát is. S itt elsősorban nem az ugyancsak jogos, de megszokott érvre gondolunk, hogy ti. történelmileg milyen nagyok és meggyőzőek az eredmények a húsz. vagy akárcsak a tíz év előtti helyzethez mérten. Hanem arra. a tapasztalatok szerint a pro és kontra érvek felsorakoztatásánál gyakran háttérbe szoruló igazságra, hogy a szocialista kultúra hegemóniájának kérdése nemcsak pillanatnyi keresztmetszet, hanem folyamatos ideológiai harc kérdése is. Azért szükséges ezt hangsúlyozni, mert ha pusztán a keresztmetszeti kép alapján alakul ki kulturális életünk megítélőinek tábora, az az „optimisták” és a „pesz- szimisták” csoportja lesz. Ha csak a regisztrálás alapján mondja valaki, hogy kulturális életünk jó, abban, ha lappangva is, mindig benne foglaltatik az ideológiai harcról lemondó elégedettség. Aki másrészt ugyancsak csupán a keresztmetszeti arányok alapján vonja kétségbe kultúránk szocialista jellegét, annak vélekedése könnyen vált olyan pesszimizmusba, amely következménye, de további oka is lehet az ideológiai harcról való lemondásnak. A gazdasági építés mellett ma osztályharc kérdése a szocialista tudat, erkölcs, életforma kialakítása, a marxista—leninista világnézet uralkodóvá tétele, de a szövetségi politika helyes megvalósítása is feltételez ideológiai vitát. Mindez természetszerűleg megnöveli a kulturális éleinek, mint kifejezetten ideológiai területnek a jelentőségét. Az itt folyó eszmei harc u van a' or különösen bonyolult is. Hiszen az élet más — politikai, gazdasági — területeiről kiszorult., vagy ott korlátozott polgári-kispolgári nézetek főként itt juthatnak nyilvánossághoz, a fellazítási politika is sok szempontból erre a területre irányul, ösz- szegezve: a kulturális élet az ideológiai harc egyik fő frontjává, ugyanakkor sokban legbonyolultabb területévé vált Ebből következik, hogy sem helyzetének megítélése, sem az abból levont konzekvenciák nem lehetnek helyesei, ha figyelmen kívül hagyjuk azokat a politikai és ideológiai összefüggéseket, amelyek kulturális életünk jelenlegi helyeztét meghatározzák, s amelyek továbbfejlődésének is biztosítékai. Alapvető célunk, hogy szocialista kultúrát, irodalmat és művészetet minél szélesebb rétegekhez juttassunk el. Ahogyan azonban a kulturális életet az általános összefüggések keretében vizsgáljuk, rögtön kitűnik, hogy ezt a célt nem lehet olyan formán megoldani, hogy kizárólag a szocialista kultúra, irodalom és művészet számára biztosítunk szabad utat. Ahogyan az ideológiai irányelvek rámutattak, ideológiai életünk a marxizmus térhódítása melletis ellentmondásos, egészében pedig elmaradott a gazdasági-politikai fejlődés mögött. Ilyen körülmények közt a sz.cialista kultúra kizárólagossága csak adminisztratív úton lenne fenntartható, az ideológiai vita megkerülését jelentené, kulturális téren ideológiai álegységhez vezetne, annak összes káros konzekvenciáival együtt. A nemzetközi kultúra minden nem szocialista termékének kirekesztése is ideológiai visszavonulást jelentene ideológiai harc helyett. Abból, hogy kulturális életünkben a szocialista tartalmak mellett másnak is helyet adunk, nem következik, hogy mindennek helyet adunk. Nyilvánvalóan mindent ki rekesz lünk, ami politikailag elSálys Száz százalékos bizalom (Jegyxeteh egy taggyűlésről)
