Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-15 / 218. szám
2 ESZAKMAGYARORSZAG Csütörtök. 1966. szeptember ISAvőrwsgárd iütá k Ba|sBÍ»b köweieBései HaiáÉls írisszel! 2 Spanyol IP küldöttsége Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására Dolores Ibarnirinak, a Spanyol Kommunista Párt elnökének vezetésével kedden este küldöttség érkezeit hazánkba. A küldöttséget a Ferihegyi űlőtércn Komócsin Zoltán, az MSZMP PB tagja, a KB titkára és Bcnkc Valéria, a KB tagja fogadták. A képen: Dolores Ibárruri és Komócsin Zoltán. Bravúros purtisísnnheíóh Saigon mellett gontól. A szabadságharcosok a szürkületi órákban átvágták a járműparkot körülvevő drótakadályokat, az éjszakai órákban aztán behatoltak a telepre, s azt plasztik- és gyújtóbombákkal iángbaborí- tották. Ötvenöt jármű részben vagy teljesen elpusztult. Meglepetésszerű támadás ért egy vegyes amerikai és délvietnami tengerészgyalogos járőrt, kilenc kilométerre Da Nangtól.’ A támadást végrehajtó szabadságharcos egységek létszámát hatvan főre becsülik. A járőr veszteségét a sai- goni jelentés súlyosnak minősíti. A dél-vietnami partizánok úgyszólván a főváros küszöbén hajtottak végre bravúros akciókat szerdara virradólag. Harminc partizán egy amerikai járműpark, egy rendőr- állás és egy vízszűrőüzem ellen intézett hármas támadást. A járműpark az „Equipement Inc.’’ üzemhez tartozott. E magánvállalat biztosítja az amerikai szárazföldi < erők' hadianyagszállítását., Saigon, kikötője és a főváros között. A hatalmas üzem mintegy negyvenezer munkást foglalkoztat, köztük dél-koreaiakat és fü- löpszigetieket is. A, partizán támadás színhelye légvonalban 3 kilométerre volt csak SaiDr. KARSAI ELEK: H ot m ^ UTOLSÓ ■ HtK NAPJA képezve, sem kellő nehéz fegyverzettel nem rendelkeznek. Ezen a hajnalon még egy feljegyzésre érdemes jelenet játszódik le a Führer-bunkcr- ben: Hewel, Ribbentrop birodalmi külügyminiszter teljhatalmú megbízottja a vezéri főhadiszálláson sürgős kihallgatásra jelentkezik Hitlernél. A beszélgetés rövid, Hewel azonnal a tárgyra tér. Idézzük szavait — a gyorsírói feljegyzések alapján: „Mein Führer, Vezérem, most öt perccel 12 előtt vagyunk. Ha ön még el akar érni valamit politikával, akkor elérkezett az utolsó pillanat.” Hitler csüggedten, szinte szokatlanul, de minden indulat nélkül válaszol: Politika? Én nem csinálok többé politikát. Undorodom mindentől. Ha majd nem leszek. csinálhattok elég politikát.” De alig telik el néhány óra, megérkezik Schörner vezérezredes és bizakodó jelentést tesz a védelmi vonalak helyzetéről. Hitler újra eltelik bizakodással, hálából ott, a Führer-bunker mélyén soron- kiviil előlépteti Schörnerl vezértábornaggyá ... Tovább növeli Hitler bizakodását Wenck tábornoknak, a 12. hadsereg újonnan kinevezett parancsnokának jelentése, amely a megindult ellen- támadás kezdeti sikereiről számol be. Hitler ismét a régi, este 21 óra 30 perckor legszűkebb környezete előtt kijelenti: — „Meg fogják látni: az orosz Berlin kapui előtt történelmének legnagyobb, legvéresebb vereségét fogja elszenvedniL” Azonnal kiadja a parancsot: a 12. hadsereg folytassa előnyomulását Potsdam felé, egyesüljön a 9. hadsereggel, szabadítsák ki a gyűrűbe zárt 4. páncélos hadsereget — ; támadást minden erővel tá mogassák ■ Steiner tábornol SS-pámcélos osztagai. Papíron mindez nem is tűn nagyon rossznak, kivihetetlennek, csakhogy künn, a berlini fronton náci szempont bő) a késő esti órákban isméi rosszabbodik a csata: Csujkov vezérezredes 8. gárdahadserege és az l. gárda-harckocsi- hadsereg eléri Berlin délkeleti védelmi vonalát, a harapófogó két szára Ijesztően közeledik egymáshoz... II. 1945. április 22-re virradó éjszaka, pontosan 1 órakor a Luftwaffe főhadiszállására az egyik, még használható repülőtér parancsnokától jelentés érkezik: a zűrzavar, a felfordulás az elmúlt 12 óra alatt fokozódott. Néhány perccel ezelőtt motorizált SS-egy- ségek megrohanják a repülőteret, és elvitték a maradék üzemanyag-készletet. Koller tábornok, a nemei légierő vezérkari főnöke llimmiert, az SS birodalmi főparancsnokát keresi, hogy elégtételt kérjen és visszaszerezze a kenyérnél, az aranynál többel érő benzint, de Berlinben senki sem tudja, merre tartózkodik Himmler, a harmadik birodalom harmadik embere... Himler nem volt ott Berlinben Hitler születésnapján a gratulálok között, de sem Hitler, sem a Führer-bunkerba szorult náci vezetők tnég csak nem Is sejtik — mert feltételezni sem merik —, hogy Himmler, a Gestapő főparancsnoka nem azért maradt távol, mert a „Visztula” hadseregcsoport harcait vezeti. Himmler már napok óta azon fáradozik, hogy érintkezést találjon Eisenhmver tábornokkal, az angolszász inváziós csapatok főparancsnokával! .. (Folytatjuk^ Gursel ineffhall Gürsel elnököt 1960-ban, majd ezt követően többször is, agyvérzés érte. Az ankarai katonai kórházban szerdán reggel csendesen elhunyt Cemal Gürsel tábornok, volt török államelnök. A Gemini-11 magassági rekordja világcsúcsát jelentő elliptikus pályáról, megkezdődött Gordon „féíűrsétáia”. Az amerikai asztronauta magyar idő szerint 13.56 órakor kinyitotta a pilótaütés csapóajtajál és deréktól felfelé kiemelkedett a kabinból és 140 percen át fényképeket készített. Az ürufazás csütörtökön reggel ér véget. Magyar idő szerint 14.52 órakor száll le a Gemini—11 az Atlanti-óceán vizére... _____ _____ M agyar idő szerint a szerda reggeli órákban a Gemini—11 űrpilótájának sikerült begyújtani az Agena célrakéta hajtóművét. 9.35 órakor jelentették, hogy a Gemini—11 1367 kilométeres magasságot ért el, s ezzel megdöntötte a világrekordot. Szinte hihetetlen látvány tárult az űrpilóták elé a csúcsmagasságban. Az ablakból egész Ausztrália területét látták. Miután a Gemini—It visz- szatért á magassági, repülés Hhotlesia a népellenes „szabadságharcosok“ földje Rhodesia — ahol az afrikai szabadságharcok első paradoxonja létrejött és egy angol gyarmat úgy kiáltotta ki „szabadságát”, hogy annak árnyékában a fehér kisebbség a volt gyarmattartó óhaja ellenére nyomhassa el a többséget jelentő színesbőrűeket — nemrég ismert a történelemben. Legalábbis nem olyan régen, mint más afrikai vagy kisázsiai állam. A Zambezi folyó északi partján élő busman törzsek csak 1500 körül szállták meg egész Dél-Rhode- siát, amely ma egyszerűen Rhodesia néven szerepel a sajtóban. A Zambézi északi partján elterülő rész ma már Zambia néven független afrikai ország, és a legélesebben ítéli el a rhodesiai eseményeket. Zímbabve, Monomotapa és Cecil Rhodes Ezen a területen találhatók a legendáshírű Zímbabve romjai, a csodálatos afrikai város emlékei, egy ősi kultúra megmaradt tanúi, és a délkeleti oldalon itt volt a XIV —XV. században virágzó Monomotapa állam, amelynek aranybányái olyan híresek voltak, hogy nemsokára a portugálokat is oda vonzották. Ennek egy részén keletkezett a mai portugál gyarmat: Mozambique. Magában a mai Rhodesiában később a zulu törzs egy oldalága lelt az úr, ám attól kezdve, hogy Livingstone felfedezte a Zambézi középső folyását, megindultak ide a kincskereső angolok. Amikor megtalálták az aranybányákat, egy Cecil Rhodes nevű üzletember megalapította a Bril-Délafrikai- Társaságot. Elérte, hogy az országot róla /levezték el Rhodesiának. 1889 és 1890 fordulóját írták ekkor, és még abban az esztendőben megalapították itt az angol bevándorlók Salisbury-t, a mai fővárost. Arany, azbeszt, króm, wolfram és kőszén egyaránt előkerült, a föld mélyéből, a társaság feje, Rhodes, milliomosként holt, meg. 1924-ben az angol kormány átvette a társaságtól az ország irányításút. Féldominium tett, vagyis korlátozott önkormányzattal rendelkező. fehérek lakta gyarmat. A néger többséget ugyanis rezervátumokként kijelölt területekre terelték össze, így lehetett Rhodesia több mint gyarmat. Harc a furcsa „szabadságért* Még 1953-at írtak, amikor ennek a féldominiumnák európai - telepesei Észak-"és Dél-Hhcdesia, valamint Nv assza föld urai Középafrikai Föderáció néven egyesültek. Anglia szívesen támogatta őket, hiszen csak két évvel voltunk Bandung előtt, és a gyarmati népek mindenütt mozgolódni kezdtek. Itt a fehér lakosságra támaszkodva lehetett fellépni, ami könnyített a gyarmatosítók helyzetén. Dét-Rhodesiát — melyen a máig megmaradt Rhodesiát értjük — szemelték ki központul. mert itt élt a legtöbb európai telepes, és itt terelték rezervátumba a négereket Az egyesülés utón a másik két részre is kiterjesztették a faji megkülönböztetést. így tartották meg az új állam első parlamenti választását, és persze „elérték”, hogy 29 európai képviselte a 259 ezer fehért. 6 afrikai a 6 millió bennszülöttet. A gyarmati népek mindent elsöprő szabadságharcának hatása 1961-ben arra kénysze- rítette Angliát, hogy Rhodesiában is enyhítse a négerekre nehezedő nyomást, hiszen szüksége volt az ENSZ-ben a már felszabadult afrikai államok támogatására, és ezt a rhodesiai elnyomás nehezítette. A rhodesiai fehérek erről, persze semmit se akartak hallani, sőt, ők is „szabadságot’1 követeltek. Teljes dominiuml jogot akartak, hogy még „szabadabban” nyomhassák el a négereket. Anglia a Nemzetközösség szinesbőrű tagjaira való tekintettel ebbe nem mehetett bele, az angol belügyminiszter hatáskörébe utalta az országot, és új választást írt ki. Ezt a választást a szinesbőrű lakosság, persze, boj- kottálta. így szereztek meg 59-ből 55 mandátumot a fehér federacionalisták. ám a választás hatására hamarosan bele kellett nyugodni, hogy Nyasszaföld és Észak-Rhodesia (a mai Zambia) kivált a federációból. önálló afrikai ál« lám lett. így aztán csak Dél« Rhodesia maradt. Ez az állam jelentette be tavaly furcsa „önállóságát”, a fehér kisebbség elnyomó uralmát biztosító „szabadságot”, amely az ENSZ határozatával és az azzal szembeszállni nem akaró Angiiéval dacolva védi a maga népelnyomó „szabadságát”, Máté Irta J 2 Az persze más kérdés, mi lelt ebből a védelmi gátból — — 48, 72, vagy 100 óra múlva. Pérsze lehet úgy is számolni, felvázolni a szembenálló erőket, hogy csak a csata utolsó szakaszában harcban- álló német védelmi egységeket vesszük számításba — a védelmi vonal áttörése, a 9. hadsereg felmorzsolása, a 12. hadsereg nyugat felé való menekülése után — így juthat a Spiegel című nyugatnémet lap 1966. januári száma arra a megállapításra, hogy Berlint mindössze 90 ezer katona és öreg népi rohamosztagos, továbbá három és félezer HitJer-Jugend, 14—16 éves Hitler-ifjú védte, és .csak minden második védőnek volt fegyvere ... Az utolsó száz nap című munkájában John Toland, amerikai történész röviden és egyszerűen a következő megállapítást teszi: „Berlin védelmi terve nemlétező hadosztályokra épült." Egy másik amerikai szerző, Cornelius Ryan, ugyancsak a közelmúltban megjelent könyvében azzal igyekszik csökkenteni a berlini csata jelentőségét és méreteit, hogy azt írja: a „berlini erőd” csuk a legendák világában létezett! Azon mér alig lehet csodálkozni. hogy egy nyugatnémet történész. Erich Kuby, Az oroszok Berlinben 1945-ben című, leplezetlen hidegháborús tend°”C'ájú munkájában az alábbi . tételt állítja fel: bSem a rendelkezésre álló erők, sem a térség nem voltak többé elegendők rá, hogy éss~erű hadműveleteket lehessen végrehajtani.” Az eredmény, a végső következtetés — szó szerint idézzük a Spiegel 1966. május 23-i számát: „A berlini csata nem létezett." Ha 1966 tavaszán egyes történészek megkísérlik is kétségbevonni a berlini csata megtörténtét, a tények makacs dolgok, és tény marad, hogy 1945. április 21-re virradóra döntő fordulathoz közeledett a berlini csata. Kora hajnalban éles telefonberregés riasztja Koller tábornokot, a Luftwaffe, a légierő vezérkari főnökét, akinek főhadiszállása Nagy Berlin térségében volt. A hívó fél a Führer: Hitler: Tudja-e ön, hogy Berlin, a város központja, tüzérségi tűz alatt áll? Koller: Nem. Hitler: Nem hallja ezt az ágyúdörgést? Koller: Nem, én Wildpark- Werderben vagyok. Hitler: Itt, a városban nagy a megdöbbenés a távolsági tüzérségi tűz miatt. Egy nehéztípusú vasúti mozsárról lehet szó. Kell, hogy az oroszoknak vasúti hídfőjük legyen az Oderán túl. A Luftwaffe ezt azonnal derítse fel és ktízdje le. Koller: Az ellenségnek — tudomásunk szerint — nincs vasúti hídfője az Oderán túl. Lehet, hogy zsákmányoltak egy német nehéz mozsárágyút, és sikerült azt megfordítaniuk. Valószínűbb azonban, hogy az orosz szárazföldi hadsereg kö- zcpkaliberű ágyúi tüzelnek, amelyekkel az ellenség már eléri a város közepét. Hitler: Tíz percen belül tudni akarom, hol az a tüzérségi tüzelőállás! Különben is: miért nem szállnak fel a sugárhajtású vadászgépek a Prága mellett levő repülőtérről? Koller: Az ellenséges va- dászrepülők annyira ellenőrzésük alatt tartják a repülőterekét, hogy már a földön, vagy felszállás közben megsemmisíthetik a német gépeket. Hitler: Akkor nem kellenek többé a sugárhajtású vadászgépek, a Luftwaffe fölösleges! Koller: A Luftwaffe az egyre szűkebb területen egyre kevesebb tevékenységi térrel rendelkezik? Megteszi, amit tehet, de átütő eredményt nem lehet tőle várni, a Luftwaffe néhány napon belül akcióképtelen lesz... . Hitler: Akkor a Luftwaffe egész vezérkarát azonnal fel kell kötni! A beszélgetés azzal végződik, hogy Hitler megparancsolja: a Luftwaffe minden harcképes emberét be kell vetni — a földi harcokba, az Eberswald térségében déli irányban meginduló ellentámadásba. „Minden parancsnok a fejével felel azért, hogy az utolsó emberig minden repülő bevetésre kerül!” Koller: válasza: A megmaradó Luftwaffe-egységek sem a földi harcra nincsenek ki-. A pekingi vörösgárdisták felkérték Mao Ce-tung-ot, a Kínai KP Központi Bizottságának' elnökét, hogy az október 1-i nemzeti ünnepen mondjon beszédet. Hallani akarjuk Mao elnök hangját, utasításait — írják a pekingi utcákon szerdán megjelent röplapon. A vörösgárdisták megjegyzik, hogy korábban a nemzeti ünnepek alkalmából mindig Peng Csen, a pekingi revizionista pártbizottság volt főkolomposa tartotta a beszédet. Most megdöntöttük őt és az egész nép nevében csak Mao Ce-tung elnöknek van joga beszélni. Más röplapokon a vörösgárdisták javasolják, hogy december 26, Mao elnök születésnapja legyen a kínai nép ünnepe. Ezen a napon Mao-rol szóló dalokat énekeljenek, propagálják könyveit és eszméit, dicsőítsék tanítását. Indítványozzák, hogy október 1- től 7-ig tartsanak országos zenei fesztivált és ezen csakis munkások, parasztok, katonák vagy más forradalmár elvtársak fellépését engedélyezzék. A zenei héten hangozzék fel az a hét dal. amelyet a Rcn- min Ribao július 5-i számában közölt: Mao elnök tanításai aranyló sugarakként ragyognak, Mao elnök könyvei a forradalom drágagyöngyei, Mao eszméi szorosan összeforrtak a pásztorok szivével,1 A legjobban Mao elnök könyveit szeretjük olvasni, Mao elnök közelebb áll hozzánk apánknál. anyánknál. Helyezzük a politikát az első helyre, A munkások, .parasztok és katonák haladnak a forradalom élcsapatában. A vörösgárdisták újból javasolták, hogy Pekinget kereszteljek át. Dunfanhun-nak (Vörös Kelet-nek).