Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-14 / 217. szám
ftses-d«, 1966, szeptember 14. ESZAKMAGYARORSZÁO 3 Szélcsend után Alsózsolcán Ba less elegendő vas, ígéretük szerint továbbra is tartják as eredeti határidőt a házgyár építői Nincs már szélcsend a miskolci házgyár építkezésén. Ismét jókedvvel dolgoznak a vasbetonozók és az ácsok, a műszakiak terveket, határidőket egyeztetnek, és ha valaki megkérdezné őket — így mondják —, azt felelnék, hogy a késést még be tudják hozni. Rengeteg a tennivaló, tengernyi a munka. Andrási Károly építésvezetőt halomnyi tervrajz és levélköteg közepén csak néhány tájékoztató mondat erejéig tudjuk szóra bírni, Szabó Lajos művezető valahonnan a kukoricaföldek mellől szaladt be egy percre az irodába, siet, dolga van neki is, mert amíg itt van, odakint nem tudnak dolgozni az ácsok. A kukorica- és lucernatáblákkal körülölelt hatalmas térség egyik felén már állnak egy csarnoképület masszív tartóoszlopai, mellette még nagyobb csarnok alapozásába kezdenek, a vasbetonszerelők Szinte az ácsok kezéből veszik ki a munkát, de már ott állnak felettük a betonozok is. Dömperek robognak el mellettünk, máshol dózerek simítják egyenesre a talajt, emelődaruk forognak, és százhúsz ember, mint a hangyák, szorgalmasan dolgoznak. Azt, hogy az előttünk álló épületrész, melynek egyelőre csak a körvonalai látszanak, valójában milyen célt szolgál majd, jóformán nincs kitől megkérdezni. Vagyis inkább volna kitől megkérdezni, de sajnáljuk még erre az egy mondatra is feltartóztatni őket. Siet az építésvezető, az imént még itt volt, de már ismét a kukoricatábla szélén szalad a művezető... Érdekes és lenyűgöző ez a sietség, amely csak külsőségeiben tűnik kapkodásnak. Nagyon is tervszerűen halad a munka, s ez a lendület, a folytonos mozgás, a hangok és a mozdulatok egybeolvadása velejárója az űj mű létrehozásának. Akik eddig házakat emeltek, pincék és konyhák alapjait betonozták, most gyárat építenek. Izgalmas, szép munka, s nekik legalább annyira érdekes, mint a bámészkodó újságírónak, aki azért jött ide, hogy beszámoljon eddigi eredményeikről. Híznak a diósgyőriekben, az ózdiakban Néhány nappal ezelőtt arról tudósított a Népszabadság, hogy a miskolci házgyár építkezésén vashiány miatt átmenetileg kénytelenek voltak korlátozni a munkát. Beállt a szélcsend. Elég bosszúságot okozott ez a beruházónak és a munkásoknak is, akik jogosan kérdezték, teljesen indokoltan kritizáltak: miért nem biztosítottak ehhez a fontos építkezéshez megfelelő anyagot időben, előre? A megjegyzést intézkedés követte. Budapestről vasat kaptak, ezzel szeptember húszadikáig dolgozni tudnak. S mi lesz azután? ígéret már van. Diósgyőrben és Ózdon előbbre hozták a miskolci házgyár építéséhez szükséges vasak legyártásának határidejét. ügy ígérték, hogy már tizennyolca- dika körül Alsózsolcán lesz az anyag. Az építők bíznak az ígéretben, s annak közlésére hatalmazták fel az újságírót, hogy ha az ózdiak és a diósgyőriek állják szavukat, ők is megmutatják: október 15-re, az eredeti határidőre elkészülnek a gyártócsarnok szerkezetével. Aki csak félórát is eltölt az építkezésen, s figyelemmel kíséri a rajta dolgozó százhúsz ember munkáját, nagyra értékeli ezt az ígéretet. Szaelalista szerződés a pórt kongresszus tiszteletére Amit megadtak szóban, azt papíron is rögzítették. Andrási Károly azért is sietett annyira, mert várták mar a brigádvezetők, akik szocialista szerződésben rögzítették a partkongresszus tiszteletére tett vállalásaikat. A kétoldalú szerződés egyfelől a vállalatot kötelezi a tervszerű anyagbiztosításra. másfelől a brigádvezetők adták írásba: minden határidőt — a késés ellenére — betartanak. — Hősi időszak kezdődött itt — jellemzi a mostani állapotot Andrási Károly — erről az időszakról csak szuper- lativuszokban tudok beszélni. Lakatos Gyula ácsbrigádja. Zöldi és Fenyves betonozó brigádja, a Nadza és a Belus- csák kőművesbrigád és Ru- bóczki József vasszerelő brigádja a gyárépítés egyik legnehezebb szakaszát végzik. Azt vállaltuk, hogy október 15-re, mire a szovjet gépek megérkeznek, szerelésre készen áll a csarnok. Közbejött a vashiány. Kezdtünk idegesek lenni, de ha ez a probléma megoldódik, változatlanul elkészülünk az eredeti határidőre. Hogy ez mennyivel fegyelmezettebb, gyorsabb munkát követel tőlünk, hogy a lehetőségek határain belül ezt hogyan oldjuk meg. az már a mi dolgunk. Mindenesetre, amit vállaltunk, teljesíteni fogjuk, mi majd ezzel köszöntjük a kongresszust. November 10-re teljesíti évi exporttervét a miskolci Szűcs Ktsz A szűcsipar közismerten sze-1 zon-jellegű. A miskolci Szűcs Ktsz kivétel ez alól. Az utóbbi években itt már nincs „uborkaszezon*’. Sőt! Haák András részlegvezetővel az élen a 20—24 emberből álló ■exportbrigád még a legnagyobb kánikulában is teljes ambícióval dolgozott, szükség esetén túlórázott is. A hetvenhat emberből álló kis kollektíva — ösztönösen, majd tudatosan az új mechanizmus szellemében működve — mindig keres nyári foglalatosságot. Az első évben a hazai fogyasztóknak termelt, s az elmúlt évlpen pedig először szállított szues- ípari terméket a külföldi megrendelőknek. Az idén a külföldi cégek a tavalyinak több mint dupláját várják a ktsz-től. Az eredeti terv Bzerint év végéig két- és félmillió forint értékű bundát és fehér nyúlgallérokat kellett volna leszállítaniuk Hollandiába, Svájcba, az NSZK- ba. A szövetkezetiek azonban a kongresszusi felajánlás, a 'kongresszusi verseny eredményeként olyan jól és eredményesen ügyködnek, hogy jóval előbb eleget tesznek export-kötelezettségüknek. Bodnár István, a szövetkezet el- tnöke szerint az év végére esedékes munkát november 10-re befejezik, s terven felül több száz bundát készítenek a külföldi és a hazai megrendelőknek. Az exportban elért sikerek kihatnak az úgynevezett lakossági munkára is. Ez abban nyilvánul meg, hogy gyorsabban, időben, hat hét alatt állítják elő a méretre készülő szűcs termékeket. Elégedettek-e a miskolci szűcsök munkájával a külföldiek? Talán még az elismerő levelek helyett is Szebben beszél, hogy jövőre az idén termelt export árunak csaknem dupláját kérik a külföldi megrendelők. A szövetkezetieket egy nagy gond bántja: a jelenlegi helyiségekben elég nehéz, mostoha körülmények között tudnak dolgozni. A jövő biztató. Ügy néz ki, hogy ha jövőre nem is, de a következő évben már megfelelő körülmények között dolgozhatnak a kis, lelkes kollektíva tagjai. A miskolci házgyár építését, létének fontosságát nem kell különösebben bizonygatni. Nagymértékben ettől függ majd városunkban és máshol is a harmadik ötéves terv lakásépítési programjának megvalósítása. Az új gyár építéséhez május 16-án kezdtek hozzá az alsó- zsolcai betonelemgyár szomszédságában, s abban 1968. november 30-án már meg akarják kezdeni a próbaüzemelést. Szorít ez a határidő és az építkezés eljövendő szakaszaiban is be kell tartani valamennyi előírást. Ha most késnek egy hetet, vagy egy hónapot, az még a jövő évben is éreztetheti hatását. A most ott dolgozó munkások megtesznek minden tőlük telhetőt. Eredményesen dolgoznak, és kezük nyomán napról napra változik, alakul az új gyár. Onodvárl Miklós Katonák és gépek próbatétele Meredek hegyoldalon kapaszkodik felfelé a harckocsi, majd a gerincen nagy csörömpöléssel billen egyet, és sziklát törve, gyökeret tépve zúdul a meredek lejtőn lefelé. Félúton azonban elkanyarodik. Mély ároknak vág neki, s egy pillanatra eltűnik odalenn. Az ember azt gonmessze a híradók gyakorolnak. A legmodernebb technikát használják a híradók, Solymosi látván tizedes nagy szakértelemmel • kezeli a készüléket. Amikor beszélgetni kezdünk, lejön a kezclöülésből, bajtársa, a gépkocsi vezetője veszi át helyét. „VLTAVA” gyakorlat jegyében telik el. A barkáé* szakkör helyisége például tele van fúró-faragó katonákkal. Balogh János szakasz- vezető és Orosz Miklós tizedes apró harckocsi-maketteket fabrikál. Végtelen gonddal, türelemmel illesztik ösz- sze a fából készült alkatréGyorsabb és kényelmesebb az út a harckocsi oldalán. dolná, nincs tovább, végleg megrekedt az iszapos patakmederben, ám a következő pillanatban, mintegy őskori szörny, dübörögve kiemelkedik a mélyedésből. Két oldala merő sár, tornyán bokormaradványok lógnak. Hirtelen kicsapódik a vezetőnyílás ajtaja, kiemelkedik az olajtól maszatos képű, kék bukósisakos vezető, és elégedetten mosolyog. — Nehéz volt? — A csehszlovák hegyek között bizonyára lesz még nehezebb is — mondja mosolyogva. — Nem lehet ott semmi baj. A harckocsik jók, az előkészítés alapos volt, csak az indulási parancsra várunk. A harckocsizóktól nem — Megtanultuk már egymás helyettesítését — mondja Solymosi tizedes. — Mi, táv- írászok megszereztük a jogosítványt, s tudunk gépkocsit vezetni, a gépkocsivezető pedig megtanulta a rádióállomást telepíteni, behangolni és kezelni. így van ez ma már a legtöbb rádiós-kocsinál. A híradókat tehát nem érheti meglepetés a gyakorlaton. Ügy készültek, hogy minden körülmények között helytálljanak. Már alkonyodik, amikor elindulunk a távoli laktanya felé. A telephelyen rendben sorakoznak a harci gépek, a katonák pihenéssel töltik a jól megérdemelt szabad időt. Most azonban ez is a székét. De készül itt (Eszes cigarettás doboz, gyufatartó, sőt, néhányan még hímeznek is. Gyönyörű térítők készülnek a szomszédos testvéri országok nemzetiszínű zászlóival díszítve. Ezeket az emlék- és ajándéktárgyakat azoknak a katonáknak akarják majd átadni, akikkel együtt küzdenek a gyakorlaton. Szerintük nem a nyelv- ismeret a legfontosabb, hanem a barátság érzése, az akarat, a cél, a szándék azonossága. Azt tartják, ez adja az igazi egyetértést, és a korszerű, félelmetes fegyvereken kívül ebben van a baráti szocialista országok hadseregeinek igazi ereje. Ballagó László A „női szakasz“ az ózdi járási brigádmozgaloinban — Serényfalván a tsz-ben dolgozók 90 százaléka nő, a férfiak közül a legfiatalabb is 58 éves, így jóformán minden munkát az asszonyok végeznek. A 20 főnyi,, szocialista brigád címért. versenyző munkacsapat áll az élen, ezek részt vesznek a munkán kívül a szülői munkaközösségekben, a tanácsi és a társadalmi szervezetek munkájában. — így vázolta a helyzetet Farkas Pál képviselő és agronómus azon a megbeszélésen, amelyet a község kérésére • Se- rényfalvára hívott össze az ózdi járási nőtanács és a versenybrigádok vezetősége. • — Zádorfalván a verseny- brigádnak mind a 32 tagja nő — hangzott a következő felszólalás. — Hét községben is asszonyok vannak többségben a brigádmozgalomban, de ott nem olyan jó a munkán kívüli társadalmi összefogás, mint Serényfalván — hallottuk tovább. — A putnoki Barátság Tsz- ben is főleg nők. dolgoznak, nem is nagyon fiatalok, a férfiak az iparba mentek — toldotta meg az eddigieket egy újabb hozzászóló. — Serényfalván a nők zsákolnak, és az állattartást is ők végzik 80 százalékban. A tsz vezetőségében 11 tagból 8 nő — tette még hozzá Farkas Pál ismertetéséhez Béres János, a tsz elnöke. Így kerekedett ki a beszélgetés azon a találkozón, amelyet első ízben hívtak össze az ózdi járásban Serényfalvá- ra. A kultúrház emeletes épületébe eljöttek az Özdi Kohászati Üzemek nőbrigádjainak képviselői is, köztük az adminisztratív dolgozók 12 tagú kollektívájának! egy tagja is. — A mi brigádunk tavaly szocialista címet nyert — mondta —, társadalmi munkát is végzünk, óvodát patronálunk, és gondosan vezetjük a brigádnaplót. Kétségtelen, hogy nekünk ez könnyebben megy, mint a mezőgazdaságban dolgozóknak, hiszen a munkánk is Írásból áll, éppen ezért színesen adjuk át tapasztalatainkat a tsz-asszo- nyoknak. Hasonlóan nyilatkozott az ÖKO másik három nő-brigádjának képviselője is. Kár, hogy a többi, meghívott ipari üzemből nem láttunk brigád- tagot. a megbeszélésen. Nem ártott volna eljönniük. Nemcsak a megbeszélés végett, hanem azért is. mert utána megtekinthették volna a se- rényfalvai tsz-t, ahol burgonyából. tökből már teljesítették vállalásukat az asszonyok, és káposztát is többet termelnek majd, mint amennyit vállaltak. (mátéj ahol kilencven ifjúsági brigád versenyei a szociálissá címért A Diósgyőri Gépgyár fiataljai mindjárt a kezdet kezdetén szervesen és kezdemé- nyezöen kapcsolódtak a kongresszusi versenybe. Ma már kilencven ifjúsági brigád vetélkedik a kongresszusi felajánlás, a gazdaságos termelés, az exportfeladatok teljesítéséért. Mindennek nyo- matékot adtak azzal is, hogy valamennyien a szocialista cím elnyeréséért, illetve megtartását tűzték ki maguk elé célul. Sok kiváló teljesítmény, kiemelkedő részeredmény tanúskodik róla, hogy biztosan haladnak a kitűzött cél felé. A hidraulikus gyáregységben dolgozó Tóth Pál brigádja például azon felül, hogy mindeddig reklamáció nélkül és rendszeresen túlteljesítette exportfeladatát, újításokkal mintegy száznegyvenezer forintot takarított meg. Szabó József forgácsoló munkacsapata bevezette a csoportos blokkolást, s pat- ronálasuk eredményeként három fiatal, korábban gyengén dolgozó esztergályos ma már száz százalékos teljesítményt produkál. A szivattyú gyáregységben Trencsényi István — tartós selejtmentes munka eredményeként — bevezette az önmeózást, ami a gyártmány átfutási idejének csökkentésével segíti az üzem munkáját. Ugyanennek a gyáregységnek ifjúmunkásál nyolc különböző típusú szivattyút készítettek el határidő előtt, hatékonyan támogatva ezzel fontos gyári exportfeladatot. Az egyedi gépgyártó egység fiatal brigádjai különféle tartalékalkatrészek elkészítésével segítették a Lenin Kohászati Müvek munkáját. Fiatal tervezők társadalmi munkával több targonca új alkatrészeinek tervrajzát készítették el, hozzájárulva tevékenységükkel a gyártmány tökéletesítéséhez. A fiatalok szívós munkája« lelkes vetélkedése jelentő* mértékben hozzájárult, hogy az év eddigi részében a gyár eleget tett kötelezettségének mind a termelés, mind az exporttervek teljesítésében, * biztos úton halad a kongresz* szusi felajánlások megvalósítása felé.
