Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-13 / 216. szám

A MAGTAB SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XX3L évfolyam, 21«. szám. ARA: 5 0 FILLER Kedd. 1966. szeptember IX Befejeződtek a magyar-iráni tárgyalások As iráni sah sajtóértekezlete Irán sahinsahja hétfőn dél­tatán sajtóértekezletet tartott a Gellért szálló Gobelin-ter­mében. Az újságírók kérdé­seire válaszolva utalt a ma­gyal'—iráni gazdasági kapcso­latok kedvező alakulására, majd a béke védelméről és a nemzetközi feszültség enyhíté­sének lehetőségeiről szólt. El­mondotta: a magyarországi lá­togatásáról kiadandó közös közlemény tükrözi majd a két kormány álláspontját, azt az elhatározást, hogy minden le­hetőt megtesznek e célokért. Megállapította, hogy az iráni és a magyar fél teljes mér­tékben egyetért a békés egy­más mellett élés politikájával, tiszteletben tartja minden nép jogát, hogy maga döntsön sor­sáról, függetlenségének elnye­réséről, továbbá, hogy nem avatkozik be más országok belügyeibe és híve az országok közötti gazdasági, kereskedel­mi, műszaki és kulturális kapcsolatok kiszélesítésének. Tiszteletben tartják az ENSZ alapokmányát, s arra törek­szenek, hogy valóra váljék az általános, teljes és ellenőr­zött leszerelés. Ezután több külpolitikai vo­natkozású kérdés hangzott el, amelyekre az iráni császár részletesen válaszolt. A sajtótájékoztató végén az iráni uralkodó köszönetét mondott a magyar kormány­nak és népnek a szívélyes vendéglátásért, s kijelentette: nagyon jól érezte magát ná­lunk, felejthetetlen napokat töltött Magyarországon. Hétfőn délután az Ország­házban befejeződtek a magyar —iráni tárgyalások. A dél-vietnami választásokról Hétfőn délután Saigonban hi­vatalosan is közzétették a va­sárnapi alkotmányozó gyűlé­si választások végeredményét. Nguyen Duc Ghang tábornok, miniszter bejelentette, hogy a választásokon való részvétel 80.8 százalékos volt. Az ér­vénytelen szavazólapok szá­mát nem jelölte meg, csak annyit mondott, hogy keve­sebb volt 15 százaléknál. Ky tábornok kijelentette, hogy a Kádár János fo"ad(a az Amerikai Kommunista Párt delegációját Kádár János, az MSZMP KB első titkára hétfőn fo­gadta az Egyesült Államok Kommunista Pártjának dele­gációját, amely Gus Hall elv­társnak, az amerikai test­vérpárt főtitkárának vezetésé­vel hazánkban tartózkodik. A találkozó során eszmecserére került sor a két párt és a nemzetközi kommunista moz­galom helyzetéről. A beszélge­tés szivélyes, elvtársi légkör­ben zajlott le. Közlemény Walter Ulbricht moszkvai látogatásáról Hivatalosan közölték, hogy Walter Ulbricht, a Német Szo­cialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke, ez SZKP Központi Bizottságá­nak meghívására szeptember 10—11-én baráti látogatást tett Moszkvában. Az SZKP Központi Bizott­ságában Walter Ulbricht meg­beszélést folytatott Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitkárá­val. A beszélgetésben szovjet részről Andropov, az SZKP Központi Bizottságának titká­ra és Gromiko külügyminisz­ter, német részről Bittner taagykövet is részt vett. Ulbricht és Brezsnyev tá­jékoztatták egymást a szocia­lizmusnak és a kommuniz­musnak a két országban való építéséről, megvitatták ’ az SZKP és az NSZEP, valamint a Szovjetunió és a Német De­mokratikus Köztársaság kö­zötti testvéri kapcsolatok és sokoldalú együttműködés to­vábbfejlesztésének kérdéseit. Az SZKP és az NSZEP ve­zetői véleménycserét folytat­tak a jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, hagy figyelmet szenteltek az európai biztonság szavatoki- sának a Varsói Szerződés ál­talános vonalának megfelelő­en, amely kifejezésre jutott a bukaresti nyilatkozatban. A két fél megelégedéssel ál­lapította meg, hogy az SZKP és az NSZEP egységesek az európai béke megszilárdítá­sára, a szocialista közösség, a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom tömörítésé­nek megerősítésére irányuló ferőfeszítéseikbert. A beszélgetés légkörét a Szívélyes barátság és a néze­tek teljes azonossága jelle­mezte. Az SZKP Központi Bizott­ságának Politikai Bizottsága ebédet adott Walter Ulbricht tiszteletére. Szeptember 11-én Walter Ulbricht hazautazott Moszkvá­ból. Búcsúztatására megjelent Brezsnyev, Mazurov, Andro­pov és Gromiko. választási eredmények a dél­vietnami fegyveres erők óri­ási gvőzelpének tekintendők. A viszonylag magas válasz­tási részvételt a terror lég­köre magyarázza. Vasárnap több mint 80 incidensre ke­rült sor. Harminchétén estek a saigoni junta áldozatául a választások napján. Emlékezés és méltatás Szigetváron Couvc de Murvillc Belgrúdban Couve de Murville francia külügyminiszter vasárnap es­te négynapos látogatás céljá­ból a jugoszláv fővárosba ér­kezett. An ion in Novotny Bulgáriában A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága, a bolgár Nemzetgyűlés elnöksége és a Minisztertanács meghívására hétfőn csehszlovák párt- és állami küldöttség érkezett Szófiába Antonin Novotny- nak, a Csehszlovák Kommu­nista Párt első titkárának, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság elnökének vezetésé­vel. (Kiküldött tudósítónktól.) Szivet szorongató, fájda­lomból és büszkeségből össze­omló, embert nemesítő érzés megállni ott, pontosan azon a helyen, azon a négyzetméter­nyi területen, ahová öreg Zrínyi Miklós vére kiömlött és teste leroskadt. Szép ívű, sima obeliszket építettek ide az utódok most, a heroikus küzdelem emlékére, Zrínyi kirohanásának és halálának 400. évfordulójára. Ma már ismerjük a pontos dátumot is. Ibrahim Pecsevi, korabeli tö­rök krónikás írja: „Végül a 974. évi Száfár-ül-kháir hó­nap 24. napján, amely a ró­mai napok közül szeptember 7. napja, rohamot parancsol­tak . . . Isten segítségével si­került is az elfoglalás most”. # Ez tehát a pontos dátum: 1566. szeptember 7-e. A leg­több korabeli krónikás, köz­tük a híres Evila Cselebi is ezt a napot rögzíti, mint Szi­getvár bevételének napját. Ezt megelőzően éveken át dúlt a harc, s Zrínyi mindig győ­zött, Sziget várát az ozmán haderő nem tudta bevenni. Számtalan csatavesztés, meg- futamodás és visszavonulás után a dicsőségre szomjazó hódító, II. Szulejmán szultán új hadsereget szervezett és 1566. augusztus elsején 100 000 főnyi, jól felszerelt sereggel vonult a „gyaurok” ellen. Ko­rabeli feljegyzések szerint a sereg fele, más feljegyzések szerint háromnegyede, tehát 75 000 harcos vonult Szigetvár ellen. S az agg Zrínyi mind­össze 2500 katonát számlált. Magyarokat és honátokat, akik vegyesen álltak a sán­cokon s öt héten át védték a várat, tizenegy irtózatos török rohamot verve vissza. Számuk közben hétszázra fogyatkozott. Nyár volt, nyár vége. Néhány bástya és belső épület már égett. A váron belül elvisel­hetetlenné vált a lőporgáz és a füst. Ráadásul a török meg­csapolta, elvezette a vár köré duzzasztott Almás patak vízét és 25 000 katonával indította a tizenkettedik rohamot. Zrí­nyi, az agg bán már pontosan tudta: nincs menekvés és nincs más választás, csak a dicső halál, a kirohanás. Meg­maradt harcosai esküvel fo­gadták, hogy követik s vá­lasztják inkább a halált, mint a török rabigát. S akkor, aho­gyan Ibrahim Pecsevi írja: „ ... a vár bégje, a híres Zrin- szki Miklós, ki hősiességével hírnevet szerzett hitetlen ve­zér volt, fejére darutollat tű­zött, ruhája zsebébe száz ara­nyat tett, s mondó: ez legyen ajándék annak a vitéznek, aki engem levág ... őseitől ma­radt kardját is felövezte. Ek­A Zrínyi ünnepség a várudvaron. Megyeszerfe vetik az őszieket f'elömagből nincs hiány, de műtrágyából igen Kétszer több veiőssántás, mint tavaly Néhány nappal ezelőtt kö­szöntött be az enyhén őszies, napfényes nyárutó. Mezőgaz­dasági üzemeink, termelőszö­vetkezeteink többségében a végzett munkát, az eredmé­nyeket, a termés betakarítá­sát, illetve az őszi vetés elő­készítését és a legtöbb helyen már magát a vetést veszik számba. A korábbi évekhez viszonyítva nagyobb a szep­tember első napjaiban elve­tett terület nagysága gyor­sabb, szervezettebb a munka. Ami nt*m «* időjáráson múlik Végeredményében szeptem­ber első hetében megyénk egész területén, azaz a me­gye északi részén, többek kö­zött az encsi járás termelő- szövetkezeteiben is megkezd­ték az őszi árpa vetését. Er­re az elmúlt évek hosszú so­rán át nem volt példa. De még inkább megnyugtató, hogy bár szeptember közepét sem értük el, az őszi vetésre kijelölt terület több mint öt­ven százaléka már készen várja a magot! Az elmúlt év hasonló időszakában még 25 százaléknál se tartottak me­gyénk termelőszövetkezetei. Igaz, hogy a tavalyi esős nyár következtében megkésett az aratás, azonban egy évvel ez­előtt sem ez késleltette pél­dául a vetőszántást, hanem elsősorban a még nem meg­felelően, nem komplexen vég­zett betakarítás. Többek kö­zött az, hogy a kombájnokat nem követték a szalmalehú- zók, s az ekék. Az idei aratás sem volt za­vartalan. hiszen a három nyá­ri hónap túlnyomó részében esett az eső. Mégis — éppen azért, mert a szakemberek ta­nultak, okultak az elmúlt év. évek példájából, s a lehető legjobban osztották el a gé­peket, szervezték meg az egyes brigádok munkáját — az idei évet a gyorsaság, az eredményesség pozitívumában szinte össze sem lehet hason­lítani a tavalyival. S a jó fel­készüléshez hozzájárultak a mezőgazdasági termelést segí­tő. a mezőgazdasági munká­hoz kapcsolódó egyes vállala­tok is. A vetőmag biztosítása, a vetőmagcsere lebonyolítása például már csaknem teljes egészében megtörtént. Lénye­gesen gyorsabban, precízeb­ben segíti a tsz-ek munkáját a gépjavító állomások szak­embergárdája is, mint a ko­rábbi években. Ka főbb gép segílené a betakarítást Szinte egyetlen, s több he­lyen szóvá tett hiányosság, hogy nem volt, nincs elegendő szemcsés szuperfoszfát műtrá­gya. Ebből a szükséglet egy részét importáljuk. A tez-ek­kérésére érdeklődtünk az AGROKER Vállalatnál, lesz-e, s mikor. A válasz biztató: szeptember második felében érkezik meg a szállítmány, azaz még az őszi búza veté­sének „dandárja” előtt. Tehát még időben! Megyénk egy-egy közös gazdaságában, ahol az elmúlt évek termelési tapasztalatai ezt indokolttá teszik, már az őszi búza vetése is kezdetét vette S megkezdődött az egyik igen fontos kapásnövé­nyünknek, a cukorrépának be­takarítása is. Nos, a kapások betakarításának gondja az. amiről napjainkban a legtöbb szó esik. Méghozzá a követ­kező megjegyzésekkel, vagy inkább óhajjal. — Egyre több gondot okoz a kapások gyors betakarítá­sa. A burgonya ásás, a cukor­répa szedés, de még inkább a kukorica törése és a szárvá gás. Az elkövetkezendőkben, s lehetőleg minél gyorsabban e?ek gépesítését, ilyen gépek gyártásét várjuk az ipartól. — Kisebb-nagyobb átalakítá­sokkal egy-egy betakarítási munkafolyamatra alkalmasak ugvan a kombájnok, silókom­bájnok, azonban nem végle­ges megoldásként, nem a kí­vánt eredményes, gazdaságos formában. Pedig az őszi ka pások gyors betakarítása egyik alapvetően fontos feltétele a terméshozamok növelésének. Barcsa Sándor kor az iszlám sereg ellen ro­hant. A szemben levő egyik hitharcos mellbe lőtte őt, az­után egy nyíl a fején talál­ta ...” Mindez igaz. Megegyezik a tudományosan feltárt tények­kel is. Csakhogy: nem ment ez ilyen egyszerűen. Mas, rész­letesebb feljegyzések szerint maga Zrínyi is több száz tö­rököt kaszabolt le, mielőtt ie- roskadt és katonái összesen 16 000 „hithű” harcos életét oltották ki. Ezt nem mi ma­gyarok mondjuk, hanem ma­guk a törökök, elsősorban a korabeli krónikások, de ezt erősítette meg a mostani ju­bileumi ünnepségeken Gök- bilgin Tayyib. az isztambuli egyetem történész professzora is, aki a magyarországi török háborúk és hódítások kiváló kutatója. Magyarul is jól be­szél, hiszen évekig élt hazánk­ban, s a mostani történész ta­nácskozásokon, amelyeken 120 csehszlovák, osztrsxi hrrvát és magyar kutató vett résó., a török professzor számos meg­lepetéssel szolgált. Először is elmondotta, hogy Zrínyi hő­siessége Törökországban is közismert, irodalmi művek, tudományos munkák és népi legendák magasztalják Zrí­nyit. A nagy hőst tehát az el­lenség is elismerte. Maga II. Szulejmán is elismerte, sőt, rettegte Zrínyit, bár nem ér­hette meg, hogy a hős levá­gott fejét lábai elé tegyék. A kirohanás előtt két nappal vá­ratlanul elhunyt, amit a török vezírek saját katonáik előtt is sóiváig titkoltak. * íme: a történelem milyen döbbenetes tragédiát szerkesz­tett! S amíg Szulejmán szul­tán halálát lényegében a vé­letlen okozta (tífusz, vagy vérhas ölte meg), addig Zrí­nyi halála igazi tragédiává csúcsosodott, ö a jó ügyet, az igazságot, a szabadságot és az emberi haladást szolgálta, mégpedig tiszta hősként, hi­szen Szigetvár védelme egész Nyugat-Európa biztonságát szolgálta. Am tragédiájának beteljesedését mégis egy má­sik történelmi tényező okozta. Az a tény, hogy Miksa bécsi császár, bár nagy haderőt gyűjtött és Győr alatt tábo­rozott, nem indult Szigetvár megsegítésére, hanem vissza­fordult Becsbe. Neki ugyanis nem volt fontos ugyanaz, amiért Zrínyi Miklós és har­cosai életüket áldozták: a ma­gyar nép függetlensége és sza­badsága. A káprázatos, minden moz­zanatában tartalmas ünnep­ségsorozaton, amelyet szep­tember 10-én és 11-én rendez­tek Szigetváron, minden ed­diginél tisztábban és neme­sebben bontakozott ki, emel­kedett még magasabbra Zrí­nyi Miklós, a szigetvári hős alakja. Alku nélküli, megvesz­tegethetetlen, hitében erős ha­zafi volt Zrínyi. Erről tanús­kodik Gökbilgin Tayyib pro­fesszor kutatásokon alapuló vallomása is. — Zrínyi neve fogalom volt az ozmán birodalomban — mondotta a török történész —, mégpedig nem csak a sziget­vári kirohanás után, hanem már azelőtt is. Zrínyi felül­emelkedett rendi korlátain. Nagy tények bizonyítják ezt így például: Csákvaron a tö­rökök elfogták Zrínyi fiát. ki­vallatták és nevében hamis le­velet írtak. E levélben, ismer­ve a bán Habsburg-ellenessé- gét, a vár feladására szólítot­ták fel, cserébe ígérve neki a magyar királyságot. Ezt a le­velet nyíllal lőtték fel a vár tornyába. De a levelet rövid időn belül visszalőtték, hát­lapján Zrínyi sajátkezű másá­val, amely szó szerint ez volt: „Megértem fiam, hogy mit áll- hattál ki. De ilyen élet, ilyen királyság nekem nem kell. Amíg élek, a várat nem kap­ják meg tőlünk”. Gökbilgin professzor szavai nagy meglepetést és az utódok csodálatát váltotta ki a hall­gatóságból. Ezt eddig nem tudtuk Zrínyiről. Miként azt sem tudtuk, hogy Zrínyi száz­ezer nemes pénzt és számta­lan serleget osztott szét kato­nát és a várba menekült sze­gények között. Amikor hős­tettét elhatározta, és végrehaj­totta, anyagilag már ugyan­olyan szegény volt, mint bár­melyik harcosa. Ez is bizo­nyítja emberi nagyságát Zrínyinek és hős katonáinak már több, mint 300 évvel ez­előtt méltó emléket állított a dédunoka, a másik híres Zrí­nyi Miklós, amikor megírta a „Szigeti veszedelem” című eposzt. Azóta több kísérlet történt, hogy az utódok a szi­geti hőstettet megünnepeljék. A mindvégig viharos századok során azonban ez sohasem si­került olyan mértékben és olyan tartalommal, ahogyan méltó lehetett volna történel­münk eme kimagasló esemé­nyéhez. Ez csak most sikerült, négyszáz év múltán, amikor a felszabadult országban szocia­lista szellemű emberek ren­deztek Zrínyi-ünnepséget. S ez a rendező maga a nép volt: Szigetvár és környékének la­kossága. Két nap alatt har­mincezernél többen zarándo­koltak el a helyre, ahová Zrí­nyi leroskadt, a várba és kör­nyékére, ahová rengeteg vér ömlött. És nem csak a magya­rok ünnepeltek, hanem Zrínyi horvát nemzetiségű harcosai­nak utódai is, akik Zágráb és Eszék környékéről érkeztek Szigetvárra. Nehéz felsorolni mindazt, ami Szigetváron két nap alatt történt. Igazán szép. büszke népi ünnepnek lehettünk ta­núi. Mert az utókor sohasem feledkezik meg azokról, akik a maguk korában mindent megtettek népükért, hazájuk­ért és az egyetemes emberi haladásért. Zrínyiék hősi pél­dája most él és most hat iga­zán, nem csak hazánkban, ha­nem szerte a földön. Zrínyiék példájából minden olyan nép erőt, bátorságot meríthet, amely sokszoros túlerő ellen harcolva védi hazáját és sza­badságát ... ifc­Es a szigeti vár körül me­gint víztükör csillog: az Al­más patak idedúzzasztott vi­ze. De most nem vértől gőzö­lög. Tükrén csónakok úsznak, amelyekben jókedvű emberek ülnek és kacagnak. Kacagá­suk. örömük jelképezi a ma­gyar történelem sok-sok vi­har utáni békéjét, nyugalmát, Szendi ci József \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents