Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-11 / 215. szám

*> ESZAKMAC.TAROR8ZAO Vasárnap. 19S6. szeptember 11> fío Si Minit Az amerikai kutiareoi hadsereg; vallóit Az Événement című folyó­irat szeptemberi számában megjelent az a válasz, amelyet Ho Si Minh, a VDK elnöke Emmanuel d’Astier de la VI- gerle hozzá intézett kérdései­re adott. Ho Si Minh meg­állapította. hogy az amerikai expediciós hadsereg a tekinlé.yes erősítések ellenére is si­ralmas kudarcot vallott az 1965—66. évi száraz év­szakban folytatott akciói­val. Hat hónap alatt az amerikai­ak és saigoni szövetségeseik 114 000 emberi vesztettek, anélkül, hogy magukhoz tud­ták volna ragadni a kezdemé­nyezést. Az úgynevezett sai­goni kormánynak most mór a városokban sincs tekintélye. Csapatait súlyosan érintik a tömeges dezertálások és a gyakori lázadások. Ezzel szem­ben a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front egyre inkább megerősödött, mint a nép egyedül illetékes képvi­selője. A Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni bombatá­madásokról szólva megállapí­totta, hogy az amerikai repülőgépek egyre erősebb légvédelem­mel találják magukat szemben: eddig 13tü repü­lőgépet lőttek le. Természetesen mi is szenve­dünk károkat — jelentette ki az elnök — de népgazdasá­gunkat hozzá igazítjuk a je­lenlegi helvzethez. Ho Si Minh hangsúlyozta, hogy a vietnami nép kész folytatni a harcot, még ha az öt, tíz évig, vagy még tovább is tart. Johnson elnök és elvbará­tai becsapják polgártár­saikat. amikor vietnami helyzetüket hamis opti­mizmussal ábrázolják. Ho Si Minh hangsúlyozta, va­lahányszor az amerikaiak újabb lépést tesznek a hábo­rú fokozására, nagy zajt csap­nak az úgynevezett béketár­gyalások körül. Pedig közön­séges ködösítésről van csak szó. Agadnak jóakaratú em­berek — mondotta — akik az amerikai propagandától meg­tévesztve, azt tanácsolják ne­künk, hogy minden áron tár­gyaljunk az agrcsszorrul. El­felejtik, ahhoz, hogy véget vessünk a háborúnak, csak az kell, hogy az amerikaiak elha­tározzák magukat a távozásra. Ez számukra az egyetlen tisz­tességes megoldás. Ujubb Getuiui-kudarc Sei löt vett feleségül (A Stern karikatúrája) A Gemini—11 amerikai űr­hajó felbocsátását szombatra tűzték ki. Pete Conrad cs Ri­chard Gordon amerikai űrpi­lótáknak háromnapos föld kö­rüli útra kellett volna indul- 1 niuk az új kísérlet keretében. Az utolsó pillanatban azonban a Gemini—11 felbocsátását el kellett halasztani. A szombat délelőttre kitű­zött indítás elhalasztására műszaki okok miatt került sor. A Gemini—11 felbocsátását hétfőn, magyar idő szerint 15.25 órára halasztották el, de számolni kell azzal a lehető­séggel is, hogy a felbocsátásra egyáltalán nem kerül sor. Közlemény Értesítjük az utazóközönséget, hogy folyó hó 13-ftn üzemkezdet­től a 2-c.s és a 12-es autóbusz­járatokat eredeti útvonalukon, a Csabai-kapu és a Vöröshadsereg útján át közlekedtetjük mindkét irányban. Közöljük továbbá, hogy a fenti időponttól az Uttörőpark utasai részére 24-es szómjelzéssel járatot létesítünk. Az új járat reggel 4.15 és 7.45 óra, valamint 12.15 és 18.45 óra között a Szemere utcától, 8.40 és 11.40. valamint 19.40 és 23.40 óra között pedig a Béke térről közle­kedik a Sütő J. u. .és a déli terelő ut kérészié:.‘jdéséig. Miskolci Közlekedési Vállalat Igazgatósága Peking Egymást verik a vörös gárdisták A Mongol Távirati Iroda tudósítójának jelentése szerint Pekingben már annyi vidéki vörös gárdista tartózkodik, mint a főváros egész lakossá­ga. Nem ritkák a verekedések a fővárosi és a vidéki vörös gárdisták között. A pekingi második leányközépiskola röp- iratokat terjeszt, amelyek sze­rint egyes vidéki vörös gár­disták az áruházakat látogat­ják és onnan tele táskákkal térnek vissza. Nagy kárt okoz­nak 17 évi munkával fel­halmozott javaikban. A röp- iralok követelik, hogy a vi­déki vörös gárdisták szeptem­ber J0-ig hagyják el Pekinget. A Renmin Ribao szeptember 8-i vezércikkében ismét fel­szólította a „forradalmár diá­kokat”, hogy átmenetileg füg­gesszék fel a mozgalmat és vegyenek részt a termés be­takarításában. | CARL E 150 éve, 1816-ban született E Carl Zeiss, német mechani- E kus, az optikai ipar kiváló E mestere, a róla elnevezett E világhírű gyár megalapítója. 5 1846-ban Jénában egy kis E finommechanikai és optikai E üzemet létesített, melyet fá- E radhatatlan szorgalommal és z tehetséggel fejlesztett. Az el- — sők között volt, akik felis- = merték, hogy a tudományos ~ kutatómunkának döntő sze­li repe van a termelésben, ezért E a híres német fizikussal, E Ernst Abbéval együtt dolgo- E zott, s a század végére már E sikerült is az üzemet világ- E hírűvé tenniük. Ma a Zeiss- E művek termékeit a világ E minden tóján ismerik. = Munkatársa, E. Abbé így = nyilatkozott róla: „...szinte S túlzott szerénységgel úgy járt E közöttünk, mint városunk E legegyszerűbb polgára, de E azokhoz a kiválasztottakhoz E tartozott, kiknek életműve E magába zárja egy termékeny E gondolat csiráját és megva- E lósulását, akiknek ezzel meg- E adatott, hogy létüknek ma- E radandó nyomát hagyják ZEISS hátra. Mindaz, amit ma Jé­nában látunk, Carl Zeiss munkássága nyomán jött létre”. „Eredeti gondolatát: a mik­roszkóp gyakorlati megszer­kesztései teljes egészében tu­dományos elméletek alapján — s minden mesterségbeli készségét, ügyességét ennek az elvnek szigorú ellenőrzése alá helyezni, — minden ne­hézség ellenére követte olyan állhatatos kitartással, amit csak egy felismerés igazságá­ba vetett szilárd bizalom biztosíthat”. Carl Zeiss halála titán (1888) az akkor már sok ezer munkással dolgozó gyárat K. Abbé az állam, a jénai egye­tem és a gyár dolgozóiból alakított testület tulajdoná­ba adta át. Dolgozóinak szo­ciális juttatásokat Is adott. A II. világháború után Zeiss életműve veszélybe került: a gyár egy részét az NSZK-ba vitték. Emlékét munkásságá­nak folytatója, a Német De­mokratikus Köztársaságban működő jénai gyár, a „VEB Carl Zeiss Művek” őrzi. ’.iimiiiiiimmimiiMiiiimiiiiiiimmimmiiMiiimiimiimiMiiiimtfi Heti külpolitikai összefoglalónk m A dél-afrikai Fokvárosban meggyilkolták az „apartheid atyját”, a Dél-afrikul Unió fajgyűlölő miniszterelnökét, Verwoerdet. A merénylő a parlamenti őrök egyenruháját viselte, a törvényhozás ülésé­nek kezdetén lépett a minisz­terelnök mellé és több késszú- róssal megölte. Sem a tett In­dítóokaira nem derült még fény, sem az nem világos, hogy a fajvédő kormányelnök halála után milyen változások következnek majd be, Ver- woerd pártjának vezetői kö­zött már is verseny indult a miniszterelnöki székért, és csupán arról lehet szó, hogy a legszélsőségesebb, vagy csak szélsőséges fajgyűlölő lép a néger lakosságot gettókba, zárt rezervátumokba, teljes jogfosztottságba szorító Ver- woerd Őrökébe. A dél-afrikai események feltétlenül éreztetik hatásukat Londonban is; a nemzetkö­zősségi értekezlet afrikai résztvevői joggal mutat­hatnak rá, hogy Wilson .kormánya, amely felemás, sza­vakban elítélő, tettekben bá­torító politikát folytat lan Smith rhodesiai fehértelepes kormányával kapcsolatban, soha nem tett gyakorlati lé­péseket az ellen, hogy Ver-« woerd szinte nyíltan támo­gathassa a vele egyivású, faj­gyűlölő Ian Smith rendszerét. A nemzetközösségi értekezlet résztvevői a tanácstermen kí­vül is fontos nyilatkozatokat tettek. Li Kuang-ju Singa­pore-! rr'niszt Mnök egy tv- interjúban fejtette ki: a rho­desiai kérdést a dél-vietnami partizánok harcához hasonló népi mozgalommal kell meg­oldani. A rhodesiai színes pol­gárok támogatására fel is ajánlotta hazája önkéntesei jelentkezését. Hamarosan csat­lakozott az önkénteseket fel­ajánló javaslathoz Gambia nyugat-afrikai ország képvise­lője is. s A faji összetűzések tovább folytatódtak az Egyesült Ál­lamokban is- Chicago egyik elővárosában a hét elején volt véres összecsapás. Itt fehér fajgyűlölők „Menjetek vissz« az őserdőbe!” — „Vár benne­teket az állatkerti” kiáltások­kal rontottak rá a négerek békés tüntető menetére. A hét derekán Georgia állam Atlanta városában már »őr­tüzek dördültek. EL Fontos esemény U Thant- nak az a bejelentése, hogy hivatali Idejének lejárta után nem óhajtja tovább vállalni tisztségét. A világszervezet székházában olyan hírek ter­jedtek el, hogy U Thant még­is vállalná — további két év­re — az ENSZ-főtltkárl poszt­ját, ha más jelölt hijján erre őt a Biztonsági Tanács hiva­talosan felkéri. A világsajtó megállapította. U Thant vlsz- szalépési szándékának egy fő oka az, hogy a főtitkár úgy érzi: a vietnami béke megte­remtésére irányuló kezdemé­nyezéseit az USA semmibe sem vette. Egy másik, igen komoly hangú, az amerikai agresszió veszélyét teljes mélységében feltáró megnyilatkozás, amely egyben a kibontakozás útját is felvázolta, De Gaulle jól ismert, kambodzsai beszé­de, hasonlóképpen nemleges választ kaoott Washington­ban. a Damaszkuszbói meghiúsí­tott puccskísérletet jelentet­tek: a hírek szerint a Baath- párt régi, reakciós vezetői kapcsolatban álltak Jordániá­val és a szaud-arabiai rend­szerrel, ezek támogatásával akarták megdönteni a szíriai forradalmi vezetést. A puccs­kísérlet kudarca után a hely­zet még feszült, a kormány a munkásmiHcistákat a forra­dalom védelmére szólította fel. E Blackpoolban az angol szakszervezetek évi konferen­ciáján Wilson miniszterelnök bérbefagyasztó, a munkásér­dekeket semmibe vevő gaz­daságpolitikája éles, kímélet­len támadásban részesült. Wilson híveinek csak úgy si­került a kormányt megbélyeg­ző határozatot leszavaztalni- ok, horv két nagy szakszer­vezet vezetőit a tagság köve­telésével ellenkező álláspontra bírták. Hetven-nyolcvan órával a tél-vietnami bábrezsim úgy* levezett választásai előtt Kat­ionban. a főopgoda előtt két­száz buddhista szerzetes éh­ségsztrájkba kezdett, hogy gy is figyelmeztessen a uiddhisták többsége bojkot- ália a vasárnapi választáso­dat. MATE GYÖRGY: így háborúzik Hmerika Vietnamiad IV. A H 52-esek tündöklése és nyomora A z , amerikai katonai műveletek óriási több­sége — a földi lehe­tőségek igen korlátozott volta miatt — levegőben zajlik le, 5 a „légi lovasságot” a had­viselés illő módon népszerűsí­ti is, bel- és külföldön egy­aránt. De milyen katonai sikerek­kel kecsegtet végső soron az íríási bombázók, a Guam szi­ntén állomásozó B 52-esek tö­meges bevetése a Dél-Viet- lamban folyó földi hadműve-, etekbe? Az 1965. október-no­vemberben lezajlott Plfei Me-i ■sala lefolyása ad, választ erre i kérdésre. Plei Me, a középső frontsza- tasz középerejü támaszpontja, in kilométerre van Plei Kutól, tözel a kambodzsai határhoz, kmcrlkni tisztek parancsnok- ága alatt a bábhadseregnek tt elit alakulata tartózkodik zzal a céllal, hogy megakstíá- yozza a Kambodzsából állí- ólag Dél-Vietnamba irányuló itánpó'.lást. .1965. október 19- n a felszabadító egységek negtámadták és gyűrűbe fog- ák Plei Me-t Először helikop- eren küldtek segítséget, ezt elmorzsolták a támadók. Nem ártak jobban a Plei Kuból idalréryjtott gépkocsizó ala­kiatok sem. 30 kilométer negtétele után, röviddel a cél lőtt megsemmisítették őket is szabadságharcosok. An Khe- >ől akkor befutott Plei Me cörzeiébe az amerikai légilo­vasság egy ezrede. Az egység azonban egyelőre tartalékot képezett csupán, beásta magát és nem segített a veszélybe ju­tott szövetségesnek. Várt, hogy majd elfogy egyszer a Viet Kong hadianyaga. Valóban, október 29-én alábbhagyott a Felszabadítésl Front tüze. Az amerikai légi­lovasság erre parancsot ka­pott, számolja fel a kimerült partizánokat. Segítségére egy héten át szállították a helikop­terek az újabb erősítéseket An Khe-ből és Qui Nhon-ból. Amikor az amerikai szállítá­sok befejeződtek, támadásba lendült ellenük a Felszabadí­tás! Front. A salgonl parancs­nokság új meg új deszant zászlóaljakat volt kénytelen Plei Me térségébe, a bajbaju­tottak megmentésére küldeni. Ja Drang völgyében ezek is a szabadságharcosok megsemmi­sítő tűzébe kerültek. Nem volt más hátra: mozgósították a „mennydörgés isteneit”, a B 52-eseket. Guamból hosszú az út a sú­lyos teherrel. Mégis, mikor ezek az óriási, sugárhajtású haláimadarak Ja Drang fölé értek, kioldatlanul maradtak a bombáik. A népi erők eltűn­tek, mint a kámfor. E gyetlen sikert értek csak el: a következő napokon az amerikai helikopterek összeszedhették a bábhadsereg 1500, az amerika­iak 1000 halottját és sebesült­jét. Az óriást repülők azóta sem szerepeltek különbül Dél­Vietnamban. Magukkal a bom­bákkal is nagy nehézségeik vannak. A hagyományos bom­bák egy része, amikor földet ér, nem robban, hanem el­süllyed az Iszapban. Nem okoz kárt a „levegőből földre” rakéták jelentős hányada sem, mert a fák lombozata robbant­ja őket idő előtt. Most kísérleteznek Ameri­kában egy olyan késleltetett, vagy már a levegőben robba­nó töltetekkel, amelyek elérhe­tik majd egyszer Vietnamban a tólük kívánt pusztító hatást. Olyan pilótát és légiharcra ki­képzett navigátort azonban nem fognak tudni „előállíta­ni”, aki megtalálja a magas­ból az erdős vidéken elrejtő­zött partizánt, és biztosan el­kerüli a mind korszerűbbé vá­ló dél-vietnami légelhárítás ráirányított tüzet. Hír szerint a Pentagon, az amerikai hadügyminisztérium, e sikertelenségek hatására fo­kozatosan ki akarja vonni a B 52-eseket a harcból. Mind a B 52-cs, mind a B 57-es, Camberru típusú sugár- hajtású gépeknél sok a pa- ncsz a navigációs berendezé­sekre Is. Az amerikai hadsereg elektrotechnikai berendezései Vietnamban nemcsak a zava­ró készülékek hatására mon­danak csödöt. Közrejátszanak ebben az éghajlati viszonyok, a dzsungel párás növényzeté­nek nagy elnyelő-képessége, az elektromágneses rezgések vonatkozásában, valamint az őserdő okozta elektromágneses zavarok magas szintje. A rá­dióhullámok környezet okozta elnyelődésének csökkentésére az amerikaink kénytelenek egészen primitív eszközöket igénybe venni. Léggömbökkel és sárkányokkal felszerelt kü­lönleges antennákkal kísérle­teznek. Az elektromos berendezések hiányosságai különösen bajt okoznak az ilyen nagy-nagy sebességgel szálló gépeknél. Nemcsak az óriási bombázók­nál, de az F 105 Thunderclef, az F 100 Supersabre, az A—4 Skyhawk és a TF—8/a Cru­sader harci gépek típusainál is ugyancsak ezek a problémák. És nem is mindig műszaki problémákról van szó, Inkább a bennülő emberekről. A harc­szerű bevetésben Vietnamban ritkán lehet rákapcsolni a két­szeres hangsebességre. A z F 105 D repülők Is, ha a határ közelében levő célpont ellen ve­tik be őket, kénytelenek egy­szeres hangsebesség alá kap­csolni. mert különben az a ve­szély fenyegeti őket, hogy túl­repülnek az országhatáron. Célozni sem tudnak pontosan n többnyire jó! álcázott Viet Kongra ekkora sebesség mel­lett. A vietnami berepülések­nél általában Nyugatról, Thai­föld irányából, az ottani re­pülőterekről szállnak újabban fel. De ha az amerikai 7. flotta anyahajólról, vagy Ottómról Indulnak el a támadó gépek, azok is átrepülnek a partvi­dék fölött, a szárazföld fölött megfordulnak, és úgy támad­ják meg a szabadságharcoso­kat. így biztonságosabban ér­zik magukat. Ha találat éri gépüket, a tengerbe zuhan, mi­előtt a pilóta vízbe ugorhat. A szárazíöldre-ugrástól min­dennél jobban félnek az ame­rikaiak. Ott biztosan olyan kö­rülmények közé kerülnek, hogy megsemmisítik őket rövid idő alatt, vagy fogságba esnek. A vízben biztosabban érzik ma­gukat. Rádiókészüléken segít­séget kérhetnek a 7. flottától, az helikoptert küld megmen­tésükre. Egy-egy pilótáért azonban néha súlyos ütközetet kell vívnia a helikopternek a szabadságharcosok csónakjai­val, akik ugyancsak felfigyel­nek az ilyen eseményekre. Arra az esetre, ha a lelőtt amerikaiaknak nem sikerül a tengerbe ugranluk, bőséges felszerelést kapnak. Ennek összeállítása azonban tükrözi, mennyire nem hisznek a dél­vietnami lakosság barátságos magatartásában. Két rádióadó, két doboz szárazelem, jelzőra­kéták, két doboz gyógyszer, lő­szer, borotva, horgász-szer­szám, egy szék, két iránytű, egy növényismertető, egy úszó­öv. hat doboz gyufa, két óra, két irattáska, két tükör és pénz képezi az amerikai piló­ták e vonatkozású felszerelé­sét, valamint egy selyemre nyomtatott amerikai zászló, alatta soknyelvű felírás: „Elté­vedt amerikai vagyok, kérem, vezessen a kővetkező ameri­kai katonai egységhez, az Egyesült Államok meg fogja fizetni szolgálatát”. A z amerikaiak elleni gyűlölet azonban olyan nagy, hogy sem­miféle ígérgetés nem menti meg ezeket a pilótákat, ök ugyanis, ha harci bevetésük színhelyére érnek, és nem lát­ják az ellenséget, vaktában a semmibe dobják le terhüket, és ilyenkor sok kórt okoznak a lakosságnak. „Jóteltükért” mi jót várhatnának?

Next

/
Thumbnails
Contents