Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-11 / 215. szám
*> ESZAKMAC.TAROR8ZAO Vasárnap. 19S6. szeptember 11> fío Si Minit Az amerikai kutiareoi hadsereg; vallóit Az Événement című folyóirat szeptemberi számában megjelent az a válasz, amelyet Ho Si Minh, a VDK elnöke Emmanuel d’Astier de la VI- gerle hozzá intézett kérdéseire adott. Ho Si Minh megállapította. hogy az amerikai expediciós hadsereg a tekinlé.yes erősítések ellenére is siralmas kudarcot vallott az 1965—66. évi száraz évszakban folytatott akcióival. Hat hónap alatt az amerikaiak és saigoni szövetségeseik 114 000 emberi vesztettek, anélkül, hogy magukhoz tudták volna ragadni a kezdeményezést. Az úgynevezett saigoni kormánynak most mór a városokban sincs tekintélye. Csapatait súlyosan érintik a tömeges dezertálások és a gyakori lázadások. Ezzel szemben a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front egyre inkább megerősödött, mint a nép egyedül illetékes képviselője. A Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni bombatámadásokról szólva megállapította, hogy az amerikai repülőgépek egyre erősebb légvédelemmel találják magukat szemben: eddig 13tü repülőgépet lőttek le. Természetesen mi is szenvedünk károkat — jelentette ki az elnök — de népgazdaságunkat hozzá igazítjuk a jelenlegi helvzethez. Ho Si Minh hangsúlyozta, hogy a vietnami nép kész folytatni a harcot, még ha az öt, tíz évig, vagy még tovább is tart. Johnson elnök és elvbarátai becsapják polgártársaikat. amikor vietnami helyzetüket hamis optimizmussal ábrázolják. Ho Si Minh hangsúlyozta, valahányszor az amerikaiak újabb lépést tesznek a háború fokozására, nagy zajt csapnak az úgynevezett béketárgyalások körül. Pedig közönséges ködösítésről van csak szó. Agadnak jóakaratú emberek — mondotta — akik az amerikai propagandától megtévesztve, azt tanácsolják nekünk, hogy minden áron tárgyaljunk az agrcsszorrul. Elfelejtik, ahhoz, hogy véget vessünk a háborúnak, csak az kell, hogy az amerikaiak elhatározzák magukat a távozásra. Ez számukra az egyetlen tisztességes megoldás. Ujubb Getuiui-kudarc Sei löt vett feleségül (A Stern karikatúrája) A Gemini—11 amerikai űrhajó felbocsátását szombatra tűzték ki. Pete Conrad cs Richard Gordon amerikai űrpilótáknak háromnapos föld körüli útra kellett volna indul- 1 niuk az új kísérlet keretében. Az utolsó pillanatban azonban a Gemini—11 felbocsátását el kellett halasztani. A szombat délelőttre kitűzött indítás elhalasztására műszaki okok miatt került sor. A Gemini—11 felbocsátását hétfőn, magyar idő szerint 15.25 órára halasztották el, de számolni kell azzal a lehetőséggel is, hogy a felbocsátásra egyáltalán nem kerül sor. Közlemény Értesítjük az utazóközönséget, hogy folyó hó 13-ftn üzemkezdettől a 2-c.s és a 12-es autóbuszjáratokat eredeti útvonalukon, a Csabai-kapu és a Vöröshadsereg útján át közlekedtetjük mindkét irányban. Közöljük továbbá, hogy a fenti időponttól az Uttörőpark utasai részére 24-es szómjelzéssel járatot létesítünk. Az új járat reggel 4.15 és 7.45 óra, valamint 12.15 és 18.45 óra között a Szemere utcától, 8.40 és 11.40. valamint 19.40 és 23.40 óra között pedig a Béke térről közlekedik a Sütő J. u. .és a déli terelő ut kérészié:.‘jdéséig. Miskolci Közlekedési Vállalat Igazgatósága Peking Egymást verik a vörös gárdisták A Mongol Távirati Iroda tudósítójának jelentése szerint Pekingben már annyi vidéki vörös gárdista tartózkodik, mint a főváros egész lakossága. Nem ritkák a verekedések a fővárosi és a vidéki vörös gárdisták között. A pekingi második leányközépiskola röp- iratokat terjeszt, amelyek szerint egyes vidéki vörös gárdisták az áruházakat látogatják és onnan tele táskákkal térnek vissza. Nagy kárt okoznak 17 évi munkával felhalmozott javaikban. A röp- iralok követelik, hogy a vidéki vörös gárdisták szeptember J0-ig hagyják el Pekinget. A Renmin Ribao szeptember 8-i vezércikkében ismét felszólította a „forradalmár diákokat”, hogy átmenetileg függesszék fel a mozgalmat és vegyenek részt a termés betakarításában. | CARL E 150 éve, 1816-ban született E Carl Zeiss, német mechani- E kus, az optikai ipar kiváló E mestere, a róla elnevezett E világhírű gyár megalapítója. 5 1846-ban Jénában egy kis E finommechanikai és optikai E üzemet létesített, melyet fá- E radhatatlan szorgalommal és z tehetséggel fejlesztett. Az el- — sők között volt, akik felis- = merték, hogy a tudományos ~ kutatómunkának döntő szeli repe van a termelésben, ezért E a híres német fizikussal, E Ernst Abbéval együtt dolgo- E zott, s a század végére már E sikerült is az üzemet világ- E hírűvé tenniük. Ma a Zeiss- E művek termékeit a világ E minden tóján ismerik. = Munkatársa, E. Abbé így = nyilatkozott róla: „...szinte S túlzott szerénységgel úgy járt E közöttünk, mint városunk E legegyszerűbb polgára, de E azokhoz a kiválasztottakhoz E tartozott, kiknek életműve E magába zárja egy termékeny E gondolat csiráját és megva- E lósulását, akiknek ezzel meg- E adatott, hogy létüknek ma- E radandó nyomát hagyják ZEISS hátra. Mindaz, amit ma Jénában látunk, Carl Zeiss munkássága nyomán jött létre”. „Eredeti gondolatát: a mikroszkóp gyakorlati megszerkesztései teljes egészében tudományos elméletek alapján — s minden mesterségbeli készségét, ügyességét ennek az elvnek szigorú ellenőrzése alá helyezni, — minden nehézség ellenére követte olyan állhatatos kitartással, amit csak egy felismerés igazságába vetett szilárd bizalom biztosíthat”. Carl Zeiss halála titán (1888) az akkor már sok ezer munkással dolgozó gyárat K. Abbé az állam, a jénai egyetem és a gyár dolgozóiból alakított testület tulajdonába adta át. Dolgozóinak szociális juttatásokat Is adott. A II. világháború után Zeiss életműve veszélybe került: a gyár egy részét az NSZK-ba vitték. Emlékét munkásságának folytatója, a Német Demokratikus Köztársaságban működő jénai gyár, a „VEB Carl Zeiss Művek” őrzi. ’.iimiiiiiimmimiiMiiiimiiiiiiimmimmiiMiiimiimiimiMiiiimtfi Heti külpolitikai összefoglalónk m A dél-afrikai Fokvárosban meggyilkolták az „apartheid atyját”, a Dél-afrikul Unió fajgyűlölő miniszterelnökét, Verwoerdet. A merénylő a parlamenti őrök egyenruháját viselte, a törvényhozás ülésének kezdetén lépett a miniszterelnök mellé és több késszú- róssal megölte. Sem a tett Indítóokaira nem derült még fény, sem az nem világos, hogy a fajvédő kormányelnök halála után milyen változások következnek majd be, Ver- woerd pártjának vezetői között már is verseny indult a miniszterelnöki székért, és csupán arról lehet szó, hogy a legszélsőségesebb, vagy csak szélsőséges fajgyűlölő lép a néger lakosságot gettókba, zárt rezervátumokba, teljes jogfosztottságba szorító Ver- woerd Őrökébe. A dél-afrikai események feltétlenül éreztetik hatásukat Londonban is; a nemzetközősségi értekezlet afrikai résztvevői joggal mutathatnak rá, hogy Wilson .kormánya, amely felemás, szavakban elítélő, tettekben bátorító politikát folytat lan Smith rhodesiai fehértelepes kormányával kapcsolatban, soha nem tett gyakorlati lépéseket az ellen, hogy Ver-« woerd szinte nyíltan támogathassa a vele egyivású, fajgyűlölő Ian Smith rendszerét. A nemzetközösségi értekezlet résztvevői a tanácstermen kívül is fontos nyilatkozatokat tettek. Li Kuang-ju Singapore-! rr'niszt Mnök egy tv- interjúban fejtette ki: a rhodesiai kérdést a dél-vietnami partizánok harcához hasonló népi mozgalommal kell megoldani. A rhodesiai színes polgárok támogatására fel is ajánlotta hazája önkéntesei jelentkezését. Hamarosan csatlakozott az önkénteseket felajánló javaslathoz Gambia nyugat-afrikai ország képviselője is. s A faji összetűzések tovább folytatódtak az Egyesült Államokban is- Chicago egyik elővárosában a hét elején volt véres összecsapás. Itt fehér fajgyűlölők „Menjetek vissz« az őserdőbe!” — „Vár benneteket az állatkerti” kiáltásokkal rontottak rá a négerek békés tüntető menetére. A hét derekán Georgia állam Atlanta városában már »őrtüzek dördültek. EL Fontos esemény U Thant- nak az a bejelentése, hogy hivatali Idejének lejárta után nem óhajtja tovább vállalni tisztségét. A világszervezet székházában olyan hírek terjedtek el, hogy U Thant mégis vállalná — további két évre — az ENSZ-főtltkárl posztját, ha más jelölt hijján erre őt a Biztonsági Tanács hivatalosan felkéri. A világsajtó megállapította. U Thant vlsz- szalépési szándékának egy fő oka az, hogy a főtitkár úgy érzi: a vietnami béke megteremtésére irányuló kezdeményezéseit az USA semmibe sem vette. Egy másik, igen komoly hangú, az amerikai agresszió veszélyét teljes mélységében feltáró megnyilatkozás, amely egyben a kibontakozás útját is felvázolta, De Gaulle jól ismert, kambodzsai beszéde, hasonlóképpen nemleges választ kaoott Washingtonban. a Damaszkuszbói meghiúsított puccskísérletet jelentettek: a hírek szerint a Baath- párt régi, reakciós vezetői kapcsolatban álltak Jordániával és a szaud-arabiai rendszerrel, ezek támogatásával akarták megdönteni a szíriai forradalmi vezetést. A puccskísérlet kudarca után a helyzet még feszült, a kormány a munkásmiHcistákat a forradalom védelmére szólította fel. E Blackpoolban az angol szakszervezetek évi konferenciáján Wilson miniszterelnök bérbefagyasztó, a munkásérdekeket semmibe vevő gazdaságpolitikája éles, kíméletlen támadásban részesült. Wilson híveinek csak úgy sikerült a kormányt megbélyegző határozatot leszavaztalni- ok, horv két nagy szakszervezet vezetőit a tagság követelésével ellenkező álláspontra bírták. Hetven-nyolcvan órával a tél-vietnami bábrezsim úgy* levezett választásai előtt Kationban. a főopgoda előtt kétszáz buddhista szerzetes éhségsztrájkba kezdett, hogy gy is figyelmeztessen a uiddhisták többsége bojkot- ália a vasárnapi választásodat. MATE GYÖRGY: így háborúzik Hmerika Vietnamiad IV. A H 52-esek tündöklése és nyomora A z , amerikai katonai műveletek óriási többsége — a földi lehetőségek igen korlátozott volta miatt — levegőben zajlik le, 5 a „légi lovasságot” a hadviselés illő módon népszerűsíti is, bel- és külföldön egyaránt. De milyen katonai sikerekkel kecsegtet végső soron az íríási bombázók, a Guam szintén állomásozó B 52-esek tömeges bevetése a Dél-Viet- lamban folyó földi hadműve-, etekbe? Az 1965. október-novemberben lezajlott Plfei Me-i ■sala lefolyása ad, választ erre i kérdésre. Plei Me, a középső frontsza- tasz középerejü támaszpontja, in kilométerre van Plei Kutól, tözel a kambodzsai határhoz, kmcrlkni tisztek parancsnok- ága alatt a bábhadseregnek tt elit alakulata tartózkodik zzal a céllal, hogy megakstíá- yozza a Kambodzsából állí- ólag Dél-Vietnamba irányuló itánpó'.lást. .1965. október 19- n a felszabadító egységek negtámadták és gyűrűbe fog- ák Plei Me-t Először helikop- eren küldtek segítséget, ezt elmorzsolták a támadók. Nem ártak jobban a Plei Kuból idalréryjtott gépkocsizó alakiatok sem. 30 kilométer negtétele után, röviddel a cél lőtt megsemmisítették őket is szabadságharcosok. An Khe- >ől akkor befutott Plei Me cörzeiébe az amerikai légilovasság egy ezrede. Az egység azonban egyelőre tartalékot képezett csupán, beásta magát és nem segített a veszélybe jutott szövetségesnek. Várt, hogy majd elfogy egyszer a Viet Kong hadianyaga. Valóban, október 29-én alábbhagyott a Felszabadítésl Front tüze. Az amerikai légilovasság erre parancsot kapott, számolja fel a kimerült partizánokat. Segítségére egy héten át szállították a helikopterek az újabb erősítéseket An Khe-ből és Qui Nhon-ból. Amikor az amerikai szállítások befejeződtek, támadásba lendült ellenük a Felszabadítás! Front. A salgonl parancsnokság új meg új deszant zászlóaljakat volt kénytelen Plei Me térségébe, a bajbajutottak megmentésére küldeni. Ja Drang völgyében ezek is a szabadságharcosok megsemmisítő tűzébe kerültek. Nem volt más hátra: mozgósították a „mennydörgés isteneit”, a B 52-eseket. Guamból hosszú az út a súlyos teherrel. Mégis, mikor ezek az óriási, sugárhajtású haláimadarak Ja Drang fölé értek, kioldatlanul maradtak a bombáik. A népi erők eltűntek, mint a kámfor. E gyetlen sikert értek csak el: a következő napokon az amerikai helikopterek összeszedhették a bábhadsereg 1500, az amerikaiak 1000 halottját és sebesültjét. Az óriást repülők azóta sem szerepeltek különbül DélVietnamban. Magukkal a bombákkal is nagy nehézségeik vannak. A hagyományos bombák egy része, amikor földet ér, nem robban, hanem elsüllyed az Iszapban. Nem okoz kárt a „levegőből földre” rakéták jelentős hányada sem, mert a fák lombozata robbantja őket idő előtt. Most kísérleteznek Amerikában egy olyan késleltetett, vagy már a levegőben robbanó töltetekkel, amelyek elérhetik majd egyszer Vietnamban a tólük kívánt pusztító hatást. Olyan pilótát és légiharcra kiképzett navigátort azonban nem fognak tudni „előállítani”, aki megtalálja a magasból az erdős vidéken elrejtőzött partizánt, és biztosan elkerüli a mind korszerűbbé váló dél-vietnami légelhárítás ráirányított tüzet. Hír szerint a Pentagon, az amerikai hadügyminisztérium, e sikertelenségek hatására fokozatosan ki akarja vonni a B 52-eseket a harcból. Mind a B 52-cs, mind a B 57-es, Camberru típusú sugár- hajtású gépeknél sok a pa- ncsz a navigációs berendezésekre Is. Az amerikai hadsereg elektrotechnikai berendezései Vietnamban nemcsak a zavaró készülékek hatására mondanak csödöt. Közrejátszanak ebben az éghajlati viszonyok, a dzsungel párás növényzetének nagy elnyelő-képessége, az elektromágneses rezgések vonatkozásában, valamint az őserdő okozta elektromágneses zavarok magas szintje. A rádióhullámok környezet okozta elnyelődésének csökkentésére az amerikaink kénytelenek egészen primitív eszközöket igénybe venni. Léggömbökkel és sárkányokkal felszerelt különleges antennákkal kísérleteznek. Az elektromos berendezések hiányosságai különösen bajt okoznak az ilyen nagy-nagy sebességgel szálló gépeknél. Nemcsak az óriási bombázóknál, de az F 105 Thunderclef, az F 100 Supersabre, az A—4 Skyhawk és a TF—8/a Crusader harci gépek típusainál is ugyancsak ezek a problémák. És nem is mindig műszaki problémákról van szó, Inkább a bennülő emberekről. A harcszerű bevetésben Vietnamban ritkán lehet rákapcsolni a kétszeres hangsebességre. A z F 105 D repülők Is, ha a határ közelében levő célpont ellen vetik be őket, kénytelenek egyszeres hangsebesség alá kapcsolni. mert különben az a veszély fenyegeti őket, hogy túlrepülnek az országhatáron. Célozni sem tudnak pontosan n többnyire jó! álcázott Viet Kongra ekkora sebesség mellett. A vietnami berepüléseknél általában Nyugatról, Thaiföld irányából, az ottani repülőterekről szállnak újabban fel. De ha az amerikai 7. flotta anyahajólról, vagy Ottómról Indulnak el a támadó gépek, azok is átrepülnek a partvidék fölött, a szárazföld fölött megfordulnak, és úgy támadják meg a szabadságharcosokat. így biztonságosabban érzik magukat. Ha találat éri gépüket, a tengerbe zuhan, mielőtt a pilóta vízbe ugorhat. A szárazíöldre-ugrástól mindennél jobban félnek az amerikaiak. Ott biztosan olyan körülmények közé kerülnek, hogy megsemmisítik őket rövid idő alatt, vagy fogságba esnek. A vízben biztosabban érzik magukat. Rádiókészüléken segítséget kérhetnek a 7. flottától, az helikoptert küld megmentésükre. Egy-egy pilótáért azonban néha súlyos ütközetet kell vívnia a helikopternek a szabadságharcosok csónakjaival, akik ugyancsak felfigyelnek az ilyen eseményekre. Arra az esetre, ha a lelőtt amerikaiaknak nem sikerül a tengerbe ugranluk, bőséges felszerelést kapnak. Ennek összeállítása azonban tükrözi, mennyire nem hisznek a délvietnami lakosság barátságos magatartásában. Két rádióadó, két doboz szárazelem, jelzőrakéták, két doboz gyógyszer, lőszer, borotva, horgász-szerszám, egy szék, két iránytű, egy növényismertető, egy úszóöv. hat doboz gyufa, két óra, két irattáska, két tükör és pénz képezi az amerikai pilóták e vonatkozású felszerelését, valamint egy selyemre nyomtatott amerikai zászló, alatta soknyelvű felírás: „Eltévedt amerikai vagyok, kérem, vezessen a kővetkező amerikai katonai egységhez, az Egyesült Államok meg fogja fizetni szolgálatát”. A z amerikaiak elleni gyűlölet azonban olyan nagy, hogy semmiféle ígérgetés nem menti meg ezeket a pilótákat, ök ugyanis, ha harci bevetésük színhelyére érnek, és nem látják az ellenséget, vaktában a semmibe dobják le terhüket, és ilyenkor sok kórt okoznak a lakosságnak. „Jóteltükért” mi jót várhatnának?
