Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-10 / 214. szám
2 ES4AKMAGYAKORSZAG Szombat, 196ß. szeptember 10. m Az iráni sah Székesfehérváron és Duna áj városban Mohammed Reza Pahlavi Arya Mehr, Irán suhinsahja és Farah Pavlaii sahbanti. valamint kísérete pénteken a Székesfehérvári Könnyűfémműbe látogatott. Székesfehérvárról Dunaúj- várqsba utaztak. A tanácsháza előtt több százan gyűltek össze a vendégek fogadására. Az iráni császár gyárlátogatása cs felesége városnézése után, délben Bujdosó Imre, a Fejér megyei Tanács vb-einöke a sah és a sahbanu tiszteletére ebédet adott az Aranycsillag szállóban. A Győr-Sopron megyei Pártbizottság pénteken üiést tartott. A pártbizottság Lombos Ferencet, munkájának elismerése mellett fölmentette első titkári tisztségéből. A megyei pártbizottság Pataki László elvtársat, a KISZ KB eddigi titkárát behívta tagjai sorába és megválasztotta a pártbizottság első titkárának. Az ülésen részt vett és felszólalt Biszku Béla, az MSZga megtárgyalta a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszuséinak irányelveit és javaslatokat tett. Ezután szervezeti kérdésekkel foglalkozott. Pataki Lászlót — eddigi érdemeinek elismerésével — fölmentette intéző bizottsági tagsága és központi bizottsági titkári tisztséMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. Ugyancsak pénteken ülésezett a Győr-Sopron megyei Tanács végrehajtó bizottsága. Az ülésen Katona Lajost, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökét saját kérésére fölmentették tisztségéből és az elnöki teendők ellátásával Lombos Ferencet bízták meg. ge alól. Ribánszki Róbertét kooptálta a Központi Bizottság soraiba, megválasztotta az intéző bizottság tagjának és a Központi Bizottság titkárának. Napirenden: a közüli fcalsseSek Az elmúlt napokban az Állami Biztosító Borsod megyei igazgatóságén tanácskozott a közúti balesetelhárítási tanács. A megbeszélésen megyénk szakemberein kívül részt vettek budapesti küldöttek is. Napirenden azoknak a módszereknek megvitatása szerepelt, amelyekkel országszerte eredményes harcot folytatnak a közúti balesetek elhárításáért. Szó volt továbbá arról is, hogy újabb KRESZ-verse- nyekkel, a .propagandamunka javításával és több tanfolyam szervezésével akarják csökkenteni a közúti baleseteket. A hazánkban tartózkodó iráni sah csütörtökön este vacsorát adott a Magyar Népköz- társaság Központi Klubjának nyári helyiségében. A vacsorát fogadás követte. A képen: Dobi István, a császár és Kállai Gyula a fogadáson. Ufésí íarí ott a (i\őr-SoTtron megyei Pártbizottság r r> Ülést tarlóit a KISZ Központi Bizottsága A KISZ Központi Bizottsága szeptember 9-én ülést tartóit. Az ü'éscn részt vett Bullái Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a ...jzponti Biz.ottság párt- és tömegszervezetek osztályánál, vezetője. A KISZ Központi BizottsáÁ I dnai eseményekről BitapozMsirä lírgeiíbnaiian Az argentínai Cordoba vá rosá'oan bezárták az egyeten valamennyi fakultását, miutái éles összeütközés történt i diákok és a rendőrség között A rendőrség tüzet nyitott é egy egyetemi hallgatót súlyo san megsebesílett. Az egyetem területén a fia talok barriliadokat emeltek é amikor a rendőrök megközelí tették, kőzáporral fogadtál őket. Harminc diákot letar biztattak. Tucuman városba] is tüntettek a diákok. Az argentin egyetemi dfák szövetség közleményt adott ki amely szerint az egyetem hallgatók országszerte sztráj koltak, ezzel juttatták kifeje zésre, hogy ,,folytatják az el lenállást a kormány politika javai szemben, amely arr; irányul, hogy az egyetemi ok tatás csak nóhányak kiváltsá ga legyen”. tóságok, sem a felelős személyek nem merték megállítani, így alakult ki az a tragikus kép, amelynek ma Kínában tanúi lehetünk — mondotta Valverde. A Volksstimme, az Osztrák Kommunista Párt lapja pénteken szerkesztőségi cikkben foglalkozik a kípai „kulturális forradalommal”, megállapítva, hogy annak sem a kultúrához, sem a forradalomhoz nincsen köze. Nem-kétséges-- írja-a lap — hogy amiítor (Pekingben) szov- jetelienes jelszavakkal indokolva elutasítják valamennyi szocialista ország, az egész kommunista " vjlágmozgalom egységfrontját Vietnam megsegítésére, ez csuk az amerikai agresszorokat bátorítja. E tényt a legkevésbé sem leplezheti el a KP vezetői által ki- I bontakoztatott „kultúrforrada- lom”. Ami most a Kínai Népköz- társaságban végbemegy, az nem valamilyen tanításnak még kevésbé a marxista—leninista tanításnak az eredménye — jelentette ki Manuel Mora Valverde, a Costa Rica-i Népi Élcsapat Párt Központi Bizottságának első titkára. — Az, ami most ott történik inkább egy tömegőrület kitöréséhez hasonlít. amelyet, jelentős . mértékben egy demagóg és képtelen.aoti- marxista propaganda idézett elő. A kínai városok utcáit el- özönlotte , egy hatalmas embertömeg, amely több százezer tapasztalatlan fiatalból áll, olyan fiatalokból, akiket megmérgezett a propaganda, amely Mao Ce- tungból második Buddhát csinál. Ez az embertömeg esztelen dolgokat müvei és sem a haMÁTÉ GYÖKGY: így iiionizik Amerika Vietnámiján ni. Fáitlalmus iósanodá* szokta a golfot, az amerika futballt, a televíziót, a képes magazinokat, az Egyesült Al lamokban elterjedt játekoka és időlöitést. A nagy táborokban igyekeznek ezeket £ szükségleteket kielégíteni. De mA" ez is nehézségekbe ütközik, és amint harci helyzet áll elő, mindez megszűnik. Eb eevmagában is gyötri az. amerikai katonákat. Nem is szólva róla, hogy amellett lőnek is rájuk. Az Egyesült Államokban a politikai élethez nem szokott, egyoldalúan tájékozott átlagos közvélemény roppant keveset tudott róla. mi történik Vietnamban, Johnson elnök több ízben kijelentette újságírók kérdésére, hogy az Egyesült Al lomoknak kétségtelenül vannak bizonyos veszteségei Vietnamban, de egy meleg, nyári vasárnapon az országúti balesetek több áldozatot követelnek Amerilcában, mint egész Vietnam E z a magabiztos hang megnyugtatta azokat is, akik rászorultak. Az átlagameríkai könnyen belenyugszik, hogy ő amúgy sem láthatja meg n szélesebb nemzetközi összefüggéseket, azért választ elnököt, hogv az vesződjön az ilyesmivel. Még a Vietnamban nartraszálló amerikai csapatoknál is tapasztalható volt ilyen hangulat: gitárt. hsmonikát. snorteszközö- ket vittek magukkal a várható unalmas hónapok színesítésére. A vietnami valóság azonban gyorsan kijózanította ezeket a fickókat. Bokszol- már a partraszállás napján a Nemzeti FeLszabaditási E’ront aJtnatüzé- bc kerültek, és örültek, ha futás közben el tudták dohni zeneszerszámaikat. S az ő tapasztalataik, valamint a veszteséglisták megnövekedése nyomán lassan beszivárog az amerikai közvéleménybe is a felismerés: Vietnamban valahogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy azt nekünk itthon elmondják. Ennek az aJkoholmámor utáni kedvetlen hangulatnak adott hangot az ismert amerikai újságíró, Walter Lipjv mann — azóta is sokat idézett — az átlagamerikai színvonalára leszállított mondásával; „Akárhány amerikait viszünk is Ázsiába, az ázsiaiak mindig többen lesznek ott, mint az amerikaiak”. Ennek nyomán a kormányzattal szemben felsorakozott a vietnami háború amerikai ellenzőinek tábora. Tudósok, humanisták, politikusok, forradalmárok. egyszerű békebarátok, hozzátartozók mellett e mozgalomnak a nagyobb egyetemeken, főként az SNCC és az SDS diákszervezetek tagjai között van jelentősebb visszhangja. Ez érthető ks. Ezeken a helyeken mégis nagyobb számban vannak olyan professzorok és ifjak, akik szélesebb horizontot tudnak áttekinteni, nem szajkózzák a televízió frázisait. Látják tehát, hogv az Egyesült Államok itt a maga szempontjából kilátástalan- súlyos megszégvenüléssel végződő kalandba bonyolódott, és kiutat keresnek. A műszakilag és fizikailag is elitnek számító egyetemistákat ezenkívül fenyegeti a behívás! is Ma már legtöbbnek van olyar hozzátartozója, barátja, ősz- tályLírsa, aki személyes kapcsolatok alapján számolhatoll be róla, mi van valójában Vietnamban. S e szépreményű gazdasági, társadalmi, politikai karrierre váró ifjúnak semmi kedve nincs hozzá, hogy elessen 12 ezer kilométerre Amerikától, vagy nyomorékul térjen haza, ahol a fő törvény: az erős győz, a gyenge elbukik. Ilyen fiatalok égetik el katonai behívójukat Amerikában, ilyen katonák, tagadják meg a vie mami harctéren, hogy rohamra induljanak a Viet Kong dilen. Mert az egységtől, a támaszponttól elvágva, az áthatolhatatlan sűrűség előtt, a Nemzeti Fel- szabadítási Front fűzében hamar feledésbe megy az eskü. hogy helyet adjon a teljes erkölcsi összeomlásnak. A fogságba kerülő amerikai katonák többsége tehetetlen, szánalmas roncsként adta meg magát a lenézett „sárgáknak”. Néha kis vietnami gyerekek ejtenek fogságba ilyen összeroppant, csapattestüktől elszakadt, fizikailag óriási, erkölcsileg azonban semmivé lett amerikai katonákat. M indennek jelentőségét ez idő szerint még nem szabad eltúlozni. Kevés ez ahhoz, hogy megállítsa a gyilkosokat. Csirája tehet azonban egy mozgalomnak, amely a rablóhadseregre mért csapások nyomán a háború befejezésére, a csapatok kivonására kényszeríti, majd az amerikai kormányt \ (Következik: A R 52-cseli\ tündöklése és nyomora.) < Érettük én re tűk Beszélgetés Ság vári Ködre özvegyével ílp ^víov'iri Magda, Ságur ód”vari vári Endre özvegye nemrégiben Kazincbarcikán járt, abból az alkalomból, hogy az új gimnázium és szakközépiskola felvette a magyar munkásmozgalom egyik kiemelkedő személyiségének nevét. A kedves tekintetű, nagyon fiatalos külsejű Ságvári Magda jól érezte magát a barcikai középiskolások körében; felszólalásán kívül módot kerített arra is, hogy tanároknak és diákoknak „emberközelben” beszéljen Ságvari Endre példamutató, .jellemalakító tulajdonságairól, s megragadta a lehetőséget, hogy • szót ejtsen a mai fiatalságról is. Ismeretes, hogy Ságvári Magda mint varrólány került az értelmiségi származású Ságvári Endre vonzókörcbe, s a későbbiek során együtt munkálkodtak a kommunisták hősies erőkifejtést felmutató népes családjában. A fiatal kommunista, aki 1944. júliusában a fasisztákkal vívott tűzharcban esett el, húsz esztendő alatt példaképpé magasodott ifjúságunk előtt. Ságvári Magda személyes visszaemlékezése még életközelibbé avatta a történelem e fontos motívumát. A fiatalok lesték, figyelték minden szavát, hiszen mód kínálkozott rá, hogy a tankönyv mindennapi betűi a fiatalos fantázia szárnyalásával valósággá és újra átélt élmény- nyé alakuljanak, Ságvári Magdától hallottuk, hogy férje középiskolás korában i lerkt ztt meg a marxizmus eszméjével. Mindvégig jeles tanuló volt, angolul, franciául és németül már középiskolás korában megtanult. Orvos akart lenni, de végül is a jogi egyetemre iratkozott be. Később adótisztviselőként dolgozott, ebben a minőségben járt el értelmiségi barátai közé és a munkások nagy táborába. Visszaemlékezéseikben egykori tanulótársai nem az idő megszépítő volta miatt, hanem a tényleges igazság alapján mondták el mindany- nyiszor az érdeklődő fiataloknák: Ságvári Endre nagyon szeretett tanulni, kedvelte tanárait, s mindig igen heves, szenvedélyesen vitatkozó, igazságszerető embernek mutatkozott ismerősei, barátai körében. Azt is elmondták róla, hogy jó barát, példamutató közösségi ember volt. Ha társai eszmei felvértezéséről volt szó. nem sajnálta energiáját, idejét. Amíg ismételten kirajzolódott előttünk Ságvári Endre képe, egy kor haladó eszményeit megtestesítő fiatalember alakja, bennünk is formát öl- lött néhány kérdés. Arra voltunk kíváncsiak, hogy Ságvári Endre özvegye, aki Immár generációkat ismert meg, miként vélekedik a ma ifjúságáról. Láttuk, kedvére való a kérdés és a téma is. Szívesen beszélt róla. — \í n<>< rossz vétetné“ .11IILa nyom a mai fiatalokról. Nem tartozom a „divatozók” táborába, akik az ifjúságot önmagában, a társadalmi körülményektől függetlenül vizsgálják és ítélik meg. ■Az én ifjúi kortársaimnak súlyos idő jutott osztályrészüL [Tulajdonságaink az akkori ’osztályviszonyok alapján alakultak, mindenekelőtt fokozódott gyűlöletünk az elnyomók [ellen, nőtt a figyelmünk a dolgozó ember sorsa, mindennap* [gondjai iránt, erősödött bennünk az eszme, az együvétar- [tozás érzése. A mai fiatalokat ■más kapcsok fogják össze, „harci” feladatuk is megváltozott, a kor erkölcse is más, mint a mi korunkban volt- Sajnos, sokan mechanikusan vonnak párhuzamot a mi akkori és a mai fiatalok fórra- dalmiséga között. Vannak, akik pusztán külsőségek alapján ítélkeznek a mai fiatalokról, pedig lám, itt, Kazincbarcikán is alaposan rácáfolt az élet a felületes ítélkezőkre. Mindenki jól tudja, legalábbis itt, Kazincbarcikán, hogy a fiatalok mennyit áldoztak szabad idejükből ennek a szép iskolának felépítésére, lakályossá tételére. Ez is azt bizonyítja, hogy a fiatalok sok mindenben tudnak segíteni, csak mi, felnőttek nem vesszük őket komolyan. Az eszmények, a példaképek megváloga fásánál is mechanikusak vagyunk, pedig a mai fiatalokhoz nagy lélek, kell. Máskülönben, bizony, elkallódhatnak a Hala' lók és sohasem lesz belőlük * szó valódi használata szerint nyílt szivű felnőtt. A fiatalokért. csak magukkal, a fiatalokf kai együtt lehet tenni valarri érdemlegeset, nélkülük semmid sem. Talán éppen a kazincbarcikai gimnázium lesz az, amelyik hazánk sok-sok jó törekvésű középiskolája között újból bizonyságot lesz amellett, nogy a mostani fiatalság semmivel sem rosszabb, mint a ni időnkben volt. Párkány László A vietnami háború else éveiben nem volt számottevő ellenállás az aníerikaí kormányzat háborús politikájává! szerűben magában Am erikában. S ez nem véletlen. Az amerikai átlagemberre jellemző, hogy kritika nélkül elfogadja, amit mindenkori vezetője mond neki, jelentkezzék az egy elnöki nyilatkozat, a tevé-kommentator előadása .vagy egy - kis újságcikk formájúban. A mindennapi élet rohanó irama annyira elfoglalja, hogy sem energiája, sem ideje nem marad arra, hogy maga gondolkodjék, vagy igyekezzék több oldalról tájékozódni az adóit kérdésben. A Vietnamban harcoló amerikai katonák nagy többsége sem rendelkezik más tájékozottsággal. Egy tartalmatlan, de kisgyerekkortól sulykolt nacionalizmus. íelsobbrondű- •ségi tudat, hozzá az otthonról hozott és a csapatlcsteknél kapott szélsőséges soviniszta tájékoztatás, helyenként leöntve még jó .adag vallásossággal: ez adja a harcoló egységek átlagos szellemi arculatát. A hivatásos katonatisztek és tiszlhelvctb'sek, valamennyire különbőznek ettől. Ez a kaszt jóval . képzettebb”, ami elsősorban a tudatos kommu’-'sta- ellenesség magasabb hőfokát jelenti. A hivatásos liszt fújja a hitleristák egész „antíbolsevista” fegyvertárát: a kommunisták elkobozzák a vagyont, a házat, még az autót is. Elveszik és a közös menhelyen nevelik f) gyerekeket, leöük, aki nem ért egyet velük, bezárják a templomot, bevezetik a iiőközösséget, és liasonlók. E tisztek különösen busz-kék az USA fejlett technikájára. A Hold-rakétára, az U 2-es repülőgépek és mesterséges holdak által a szocialista országok felett készített felvételekre, alomfegyverükre, hírszerzésükre, a vasfüggönyön túli bizalmas természetű információikra. Ezek az emberek szeretik a háborút. Az átlag-amerikai ugyanis nem szereti a katonáséit, és csak végső esetben tesz eleget ilyenirányú ál lám pol gárj kö- tel ességének. Az amerikai átlagos fiatalember fizikailag erős, kisper- iolt, egészséges, de a mostoha cöriilményekkc! szemben nem ■lég ellenállóképes. A többsébe afféle „gombnyomásom” iiethez szokott. Otthon évekig épcsőt se lát, csak liften .iár. rétségbeejti hát, ha dombot cell Vietnamban rohamoznia, 'lem gyalogol. 'Iskolába is intőn jár — felháborodik te- íát, ha vizenyős, hepehupás te- ■epen tízki lométereket kell nenetelnie. Megszokta, hogy nindent telefonon, levélben nt-éz, elkeseredik hát, ha Vi- stnamban senki sem foglaltaink ügycsbajos dolgaival. Meg-