Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-10 / 214. szám

2 ES4AKMAGYAKORSZAG Szombat, 196ß. szeptember 10. m Az iráni sah Székesfehérváron és Duna áj városban Mohammed Reza Pahlavi Arya Mehr, Irán suhinsahja és Farah Pavlaii sahbanti. valamint kísérete pénteken a Székesfehérvári Könnyűfém­műbe látogatott. Székesfehérvárról Dunaúj- várqsba utaztak. A tanács­háza előtt több százan gyűltek össze a vendégek fogadására. Az iráni császár gyárláto­gatása cs felesége városnézé­se után, délben Bujdosó Im­re, a Fejér megyei Tanács vb-einöke a sah és a sahbanu tiszteletére ebédet adott az Aranycsillag szállóban. A Győr-Sopron megyei Párt­bizottság pénteken üiést tar­tott. A pártbizottság Lombos Ferencet, munkájának elisme­rése mellett fölmentette első titkári tisztségéből. A megyei pártbizottság Pataki László elvtársat, a KISZ KB eddigi titkárát behívta tagjai sorába és megválasztotta a pártbi­zottság első titkárának. Az ülésen részt vett és fel­szólalt Biszku Béla, az MSZ­ga megtárgyalta a Magyar Szo­cialista Munkáspárt IX. kong­resszuséinak irányelveit és ja­vaslatokat tett. Ezután szervezeti kérdések­kel foglalkozott. Pataki Lász­lót — eddigi érdemeinek el­ismerésével — fölmentette in­téző bizottsági tagsága és köz­ponti bizottsági titkári tisztsé­MP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. Ugyancsak pénteken ülése­zett a Győr-Sopron megyei Tanács végrehajtó bizottsága. Az ülésen Katona Lajost, a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának elnökét saját ké­résére fölmentették tisztségé­ből és az elnöki teendők ellá­tásával Lombos Ferencet bíz­ták meg. ge alól. Ribánszki Róbertét kooptálta a Központi Bizott­ság soraiba, megválasztotta az intéző bizottság tagjának és a Központi Bizottság titkárának. Napirenden: a közüli fcalsseSek Az elmúlt napokban az Ál­lami Biztosító Borsod megyei igazgatóságén tanácskozott a közúti balesetelhárítási tanács. A megbeszélésen megyénk szakemberein kívül részt vet­tek budapesti küldöttek is. Napirenden azoknak a mód­szereknek megvitatása szere­pelt, amelyekkel országszerte eredményes harcot folytatnak a közúti balesetek elhárításá­ért. Szó volt továbbá arról is, hogy újabb KRESZ-verse- nyekkel, a .propagandamunka javításával és több tanfolyam szervezésével akarják csök­kenteni a közúti baleseteket. A hazánkban tartózkodó iráni sah csütörtökön este vacsorát adott a Magyar Népköz- társaság Központi Klubjának nyári helyiségében. A vacsorát fogadás követte. A ké­pen: Dobi István, a császár és Kállai Gyula a fogadáson. Ufésí íarí ott a (i\őr-SoTtron megyei Pártbizottság r r> Ülést tarlóit a KISZ Központi Bizottsága A KISZ Központi Bizottsá­ga szeptember 9-én ülést tar­tóit. Az ü'éscn részt vett Bul­lái Árpád, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a ...jzponti Biz.ottság párt- és tömegszervezetek osztályánál, vezetője. A KISZ Központi Bizottsá­Á I dnai eseményekről BitapozMsirä lírgeiíbnaiian Az argentínai Cordoba vá rosá'oan bezárták az egyeten valamennyi fakultását, miutái éles összeütközés történt i diákok és a rendőrség között A rendőrség tüzet nyitott é egy egyetemi hallgatót súlyo san megsebesílett. Az egyetem területén a fia talok barriliadokat emeltek é amikor a rendőrök megközelí tették, kőzáporral fogadtál őket. Harminc diákot letar biztattak. Tucuman városba] is tüntettek a diákok. Az argentin egyetemi dfák szövetség közleményt adott ki amely szerint az egyetem hallgatók országszerte sztráj koltak, ezzel juttatták kifeje zésre, hogy ,,folytatják az el lenállást a kormány politika javai szemben, amely arr; irányul, hogy az egyetemi ok tatás csak nóhányak kiváltsá ga legyen”. tóságok, sem a felelős szemé­lyek nem merték megállítani, így alakult ki az a tragikus kép, amelynek ma Kínában tanúi lehetünk — mondotta Valverde. A Volksstimme, az Osztrák Kommunista Párt lapja pén­teken szerkesztőségi cikkben foglalkozik a kípai „kulturális forradalommal”, megállapítva, hogy annak sem a kultúrához, sem a forradalomhoz nin­csen köze. Nem-kétséges-- írja-a lap — hogy amiítor (Pekingben) szov- jetelienes jelszavakkal indo­kolva elutasítják valamennyi szocialista ország, az egész kommunista " vjlágmozgalom egységfrontját Vietnam meg­segítésére, ez csuk az ameri­kai agresszorokat bátorítja. E tényt a legkevésbé sem leplez­heti el a KP vezetői által ki- I bontakoztatott „kultúrforrada- lom”. Ami most a Kínai Népköz- társaságban végbemegy, az nem valamilyen tanításnak még kevésbé a marxista—le­ninista tanításnak az eredmé­nye — jelentette ki Manuel Mora Valverde, a Costa Rica-i Népi Élcsapat Párt Központi Bizottságának első titkára. — Az, ami most ott törté­nik inkább egy tömeg­őrület kitöréséhez hason­lít. amelyet, jelentős . mértékben egy demagóg és képtelen.aoti- marxista propaganda idézett elő. A kínai városok utcáit el- özönlotte , egy hatalmas em­bertömeg, amely több százezer tapasztalatlan fiatalból áll, olyan fiatalokból, akiket megmérgezett a propa­ganda, amely Mao Ce- tungból második Buddhát csinál. Ez az embertömeg esztelen dolgokat müvei és sem a ha­MÁTÉ GYÖKGY: így iiionizik Amerika Vietnámiján ni. Fáitlalmus iósanodá* szokta a golfot, az amerika futballt, a televíziót, a képes magazinokat, az Egyesült Al lamokban elterjedt játekoka és időlöitést. A nagy tábo­rokban igyekeznek ezeket £ szükségleteket kielégíteni. De mA" ez is nehézségekbe ütkö­zik, és amint harci helyzet áll elő, mindez megszűnik. Eb eevmagában is gyötri az. ame­rikai katonákat. Nem is szól­va róla, hogy amellett lőnek is rájuk. Az Egyesült Államokban a politikai élethez nem szokott, egyoldalúan tájékozott átlagos közvélemény roppant keveset tudott róla. mi történik Viet­namban, Johnson elnök több ízben kijelentette újságírók kérdésére, hogy az Egyesült Al lomoknak kétségtelenül vannak bizonyos veszteségei Vietnamban, de egy meleg, nyári vasárnapon az országúti balesetek több áldozatot köve­telnek Amerilcában, mint egész Vietnam E z a magabiztos hang megnyugtatta azokat is, akik rászorultak. Az átlagameríkai könnyen be­lenyugszik, hogy ő amúgy sem láthatja meg n szélesebb nem­zetközi összefüggéseket, azért választ elnököt, hogv az ve­sződjön az ilyesmivel. Még a Vietnamban nartraszálló ame­rikai csapatoknál is tapasztal­ható volt ilyen hangulat: gi­tárt. hsmonikát. snorteszközö- ket vittek magukkal a várha­tó unalmas hónapok színesí­tésére. A vietnami valóság azonban gyorsan kijózanította ezeket a fickókat. Bokszol- már a part­raszállás napján a Nemzeti FeLszabaditási E’ront aJtnatüzé- bc kerültek, és örültek, ha futás közben el tudták dohni zeneszerszámaikat. S az ő ta­pasztalataik, valamint a vesz­teséglisták megnövekedése nyomán lassan beszivárog az amerikai közvéleménybe is a felismerés: Vietnamban vala­hogy nem úgy mennek a dol­gok, ahogy azt nekünk itthon elmondják. Ennek az aJkoholmámor utáni kedvetlen hangulatnak adott hangot az ismert ame­rikai újságíró, Walter Lipjv mann — azóta is sokat idé­zett — az átlagamerikai szín­vonalára leszállított mondá­sával; „Akárhány amerikait viszünk is Ázsiába, az ázsiaiak mindig többen lesznek ott, mint az amerikaiak”. Ennek nyomán a kormány­zattal szemben felsorakozott a vietnami háború amerikai el­lenzőinek tábora. Tudósok, hu­manisták, politikusok, forra­dalmárok. egyszerű békebará­tok, hozzátartozók mellett e mozgalomnak a nagyobb egye­temeken, főként az SNCC és az SDS diákszervezetek tagjai között van jelentősebb vissz­hangja. Ez érthető ks. Ezeken a he­lyeken mégis nagyobb szám­ban vannak olyan professzo­rok és ifjak, akik szélesebb horizontot tudnak áttekinteni, nem szajkózzák a televízió frázisait. Látják tehát, hogv az Egyesült Államok itt a maga szempontjából kilátásta­lan- súlyos megszégvenüléssel végződő kalandba bonyolódott, és kiutat keresnek. A műsza­kilag és fizikailag is elitnek számító egyetemistákat ezen­kívül fenyegeti a behívás! is Ma már legtöbbnek van olyar hozzátartozója, barátja, ősz- tályLírsa, aki személyes kap­csolatok alapján számolhatoll be róla, mi van valójában Vi­etnamban. S e szépreményű gazdasági, társadalmi, politi­kai karrierre váró ifjúnak semmi kedve nincs hozzá, hogy elessen 12 ezer kilomé­terre Amerikától, vagy nyo­morékul térjen haza, ahol a fő törvény: az erős győz, a gyenge elbukik. Ilyen fiatalok égetik el ka­tonai behívójukat Ameriká­ban, ilyen katonák, tagadják meg a vie mami harctéren, hogy rohamra induljanak a Viet Kong dilen. Mert az egységtől, a támaszponttól el­vágva, az áthatolhatatlan sű­rűség előtt, a Nemzeti Fel- szabadítási Front fűzében ha­mar feledésbe megy az eskü. hogy helyet adjon a teljes er­kölcsi összeomlásnak. A fog­ságba kerülő amerikai kato­nák többsége tehetetlen, szá­nalmas roncsként adta meg magát a lenézett „sárgáknak”. Néha kis vietnami gyerekek ejtenek fogságba ilyen össze­roppant, csapattestüktől el­szakadt, fizikailag óriási, er­kölcsileg azonban semmivé lett amerikai katonákat. M indennek jelentőségét ez idő szerint még nem szabad eltúlozni. Kevés ez ahhoz, hogy megál­lítsa a gyilkosokat. Csirája tehet azonban egy mozgalom­nak, amely a rablóhadsereg­re mért csapások nyomán a háború befejezésére, a csapa­tok kivonására kényszeríti, majd az amerikai kormányt \ (Következik: A R 52-cseli\ tündöklése és nyomora.) < Érettük én re tűk Beszélgetés Ság vári Ködre özvegyével ílp ^víov'iri Magda, Ság­ur ód”vari vári Endre özvegye nemrégiben Kazinc­barcikán járt, abból az alka­lomból, hogy az új gimnázium és szakközépiskola felvette a magyar munkásmozgalom egyik kiemelkedő személyisé­gének nevét. A kedves tekin­tetű, nagyon fiatalos külsejű Ságvári Magda jól érezte ma­gát a barcikai középiskolások körében; felszólalásán kívül módot kerített arra is, hogy tanároknak és diákoknak „em­berközelben” beszéljen Ságvari Endre példamutató, .jellemala­kító tulajdonságairól, s meg­ragadta a lehetőséget, hogy • szót ejtsen a mai fiatalságról is. Ismeretes, hogy Ságvári Magda mint varrólány került az értelmiségi származású Ság­vári Endre vonzókörcbe, s a későbbiek során együtt mun­kálkodtak a kommunisták hő­sies erőkifejtést felmutató né­pes családjában. A fiatal kom­munista, aki 1944. júliusában a fasisztákkal vívott tűzharc­ban esett el, húsz esztendő alatt példaképpé magasodott ifjúságunk előtt. Ságvári Mag­da személyes visszaemlékezé­se még életközelibbé avatta a történelem e fontos motívu­mát. A fiatalok lesték, figyel­ték minden szavát, hiszen mód kínálkozott rá, hogy a tan­könyv mindennapi betűi a fi­atalos fantázia szárnyalásával valósággá és újra átélt élmény- nyé alakuljanak, Ságvári Magdától hallottuk, hogy férje középiskolás korá­ban i lerkt ztt meg a mar­xizmus eszméjével. Mindvégig jeles tanuló volt, angolul, franciául és németül már kö­zépiskolás korában megtanult. Orvos akart lenni, de végül is a jogi egyetemre iratkozott be. Később adótisztviselőként dol­gozott, ebben a minőségben járt el értelmiségi barátai kö­zé és a munkások nagy tábo­rába. Visszaemlékezéseikben egykori tanulótársai nem az idő megszépítő volta miatt, hanem a tényleges igazság alapján mondták el mindany- nyiszor az érdeklődő fiatalok­nák: Ságvári Endre nagyon szeretett tanulni, kedvelte ta­nárait, s mindig igen heves, szenvedélyesen vitatkozó, igaz­ságszerető embernek mutatko­zott ismerősei, barátai köré­ben. Azt is elmondták róla, hogy jó barát, példamutató közösségi ember volt. Ha tár­sai eszmei felvértezéséről volt szó. nem sajnálta energiáját, idejét. Amíg ismételten kirajzoló­dott előttünk Ságvári Endre képe, egy kor haladó eszmé­nyeit megtestesítő fiatalember alakja, bennünk is formát öl- lött néhány kérdés. Arra vol­tunk kíváncsiak, hogy Ságvá­ri Endre özvegye, aki Immár generációkat ismert meg, mi­ként vélekedik a ma ifjúságá­ról. Láttuk, kedvére való a kér­dés és a téma is. Szívesen be­szélt róla. — \í n<>< rossz vétetné­“ .11IILa nyom a mai fia­talokról. Nem tartozom a „di­vatozók” táborába, akik az if­júságot önmagában, a társa­dalmi körülményektől függet­lenül vizsgálják és ítélik meg. ■Az én ifjúi kortársaimnak sú­lyos idő jutott osztályrészüL [Tulajdonságaink az akkori ’osztályviszonyok alapján ala­kultak, mindenekelőtt fokozó­dott gyűlöletünk az elnyomók [ellen, nőtt a figyelmünk a dol­gozó ember sorsa, mindennap* [gondjai iránt, erősödött ben­nünk az eszme, az együvétar- [tozás érzése. A mai fiatalokat ■más kapcsok fogják össze, „harci” feladatuk is megvál­tozott, a kor erkölcse is más, mint a mi korunkban volt- Sajnos, sokan mechanikusan vonnak párhuzamot a mi ak­kori és a mai fiatalok fórra- dalmiséga között. Vannak, akik pusztán külsőségek alapján ítélkeznek a mai fiatalokról, pedig lám, itt, Kazincbarcikán is alaposan rácáfolt az élet a felületes ítélkezőkre. Minden­ki jól tudja, legalábbis itt, Kazincbarcikán, hogy a fiata­lok mennyit áldoztak szabad idejükből ennek a szép isko­lának felépítésére, lakályossá tételére. Ez is azt bizonyítja, hogy a fiatalok sok minden­ben tudnak segíteni, csak mi, felnőttek nem vesszük őket komolyan. Az eszmények, a példaképek megváloga fásánál is mechanikusak vagyunk, pe­dig a mai fiatalokhoz nagy lélek, kell. Máskülönben, bi­zony, elkallódhatnak a Hala' lók és sohasem lesz belőlük * szó valódi használata szerint nyílt szivű felnőtt. A fiatalok­ért. csak magukkal, a fiatalokf kai együtt lehet tenni valarri érdemlegeset, nélkülük semmid sem. Talán éppen a kazincbar­cikai gimnázium lesz az, ame­lyik hazánk sok-sok jó törek­vésű középiskolája között új­ból bizonyságot lesz amellett, nogy a mostani fiatalság sem­mivel sem rosszabb, mint a ni időnkben volt. Párkány László A vietnami háború else éveiben nem volt szá­mottevő ellenállás az aníerikaí kormányzat hábo­rús politikájává! szerűben ma­gában Am erikában. S ez nem véletlen. Az amerikai átlagemberre jellemző, hogy kritika nélkül elfogadja, amit mindenkori vezetője mond neki, jelentkez­zék az egy elnöki nyilatkozat, a tevé-kommentator előadása .vagy egy - kis újságcikk for­májúban. A mindennapi élet rohanó irama annyira elfog­lalja, hogy sem energiája, sem ideje nem marad arra, hogy maga gondolkodjék, vagy igyekezzék több oldalról tá­jékozódni az adóit kérdésben. A Vietnamban harcoló ame­rikai katonák nagy többsége sem rendelkezik más tájéko­zottsággal. Egy tartalmatlan, de kisgyerekkortól sulykolt nacionalizmus. íelsobbrondű- •ségi tudat, hozzá az otthonról hozott és a csapatlcsteknél kapott szélsőséges soviniszta tájékoztatás, helyenként le­öntve még jó .adag vallásos­sággal: ez adja a harcoló egy­ségek átlagos szellemi arcula­tát. A hivatásos katonatisztek és tiszlhelvctb'sek, valamennyire különbőznek ettől. Ez a kaszt jóval . képzettebb”, ami első­sorban a tudatos kommu’-'sta- ellenesség magasabb hőfokát jelenti. A hivatásos liszt fúj­ja a hitleristák egész „antí­bolsevista” fegyvertárát: a kommunisták elkobozzák a vagyont, a házat, még az autót is. Elveszik és a közös menhelyen nevelik f) gyereke­ket, leöük, aki nem ért egyet velük, bezárják a templomot, bevezetik a iiőközösséget, és liasonlók. E tisztek különösen busz-kék az USA fejlett tech­nikájára. A Hold-rakétára, az U 2-es repülőgépek és mes­terséges holdak által a szo­cialista országok felett készí­tett felvételekre, alomfegyve­rükre, hírszerzésükre, a vas­függönyön túli bizalmas ter­mészetű információikra. Ezek az emberek szeretik a hábo­rút. Az átlag-amerikai ugyan­is nem szereti a katonáséit, és csak végső esetben tesz eleget ilyenirányú ál lám pol gárj kö- tel ességének. Az amerikai átlagos fiatal­ember fizikailag erős, kisper- iolt, egészséges, de a mostoha cöriilményekkc! szemben nem ■lég ellenállóképes. A többsé­be afféle „gombnyomásom” iiethez szokott. Otthon évekig épcsőt se lát, csak liften .iár. rétségbeejti hát, ha dombot cell Vietnamban rohamoznia, 'lem gyalogol. 'Iskolába is intőn jár — felháborodik te- íát, ha vizenyős, hepehupás te- ■epen tízki lométereket kell nenetelnie. Megszokta, hogy nindent telefonon, levélben nt-éz, elkeseredik hát, ha Vi- stnamban senki sem foglaltai­nk ügycsbajos dolgaival. Meg-

Next

/
Thumbnails
Contents