Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-04 / 209. szám

Vasárnap, 1966. szeptember i. ÉSZAKMAGTAKORSZAG 5 Beszélgetés epy főagronérnyssa! Napirenden: Borsod megye ipari üzemeinek exportja V áltozatlanul alapkér­dése népgazdaságunk­nak a fizetési mérleg, ezen belül is a tőkés fizetési mérleg egyensúlyba hozása. Ezt, mint tettük az előző években, az idén és a jövőben is az exporttevékenység fo­kozásával érhetjük el. Me­gyénk ipari üzemei jelentős eredményeket értek el, de sok még a tennivaló is. E felada­tokkal, az exporttevékenység fokozásának további lehetősé­geivel foglalkozott legutóbbi kibővített ülésén a megyei ex­portbizottság. Az ülésen részt vettek az Országos Tervhivatal, a Kül­kereskedelmi Minisztérium képviselői, s meghívták az ex­portra termelő ipari üzemek igazgatóit, kereskedelmi osz­tályának vezetőit is. Oláh László, a Borsód megyei ex­portbizottság vezetője tájé­koztatta a munkaértekezlet részvevőit az exporttevékeny­ség eddigi eredményeiről, problémáiról. — 1966-ban — mondotta Oláh László — a megyéből kivitt áru mennyisége meg­kétszereződött, ezen belül is tovább nőtt a tőkés export részaránya, amellyel a megye iivari üzemei nagymértékben hozzájárultak az ország kül­kereskedelmi mérlegének ja­vításához. Az egyik legfonto­sabb eredmény, hogy javult a kiszállított termékek minősé­ge. Ez elsősorban a műszaki fejlesztésnek köszönhető, ör­vendetes, hogy például a ko­hászat és a vegyipar termé­kei kifogásmentesek voltak. A kohászat egyébként 63,2 szá­zalékban részesedett a megye exportjából — hallottuk a beszámolóból —, s javult a gépgyártásból kiszállított ter­mékek minősége is. E mlítettük, hogy a ko­hászat nagy százalék­ban kivette, és je­lenleg is kiveszi részét a me­gye exporttevékenységéből. A tervhez ős a bázishoz viszo­nyítva azonban a legjelentő­sebb tervtűlteljesítést a vegy­ipar érte el. és kiszállított ter­mékeivel elérte a világszínvo­nalat. Ez is a műszaki fej­lesztés érdeme, és a tervek szerint további kilátások van­nak a vegyipart termékeik ex­portjának növelésére. Oláh László külön kiemelte a kisipari szövetkezetek ered­ményes exporttevékenységét, tízen belül is a ruházati ipáiét. Ismeretes, hogy a me­gye ruházati szövetkezetei kö­zül a sátoraljaújhelyi Szabó Kisipari Szövetkezet számos nyugati államba, köztük Fran­ciaországba, Angliába, Svéd­országba, Hollandiába, Bel­giumba, Olaszországba expor­tálja termékeit, és napjaink­ban is újabb megrendeléseket kap üzletfeleitől. Kitért a beszámoló a prob­lémákra, a gondokra is. To­vábbra is legsürgősebb ten­nivaló a raktározási lehetősé­gek javítása, a jelenlegi rak­tárak korszerűsítése. Oláh László felhívta az Országos Tervhivatal és a Külkereske­delmi Minisztérium jelenlevő képviselőinek figyelmét az ebben tapasztalható hiányos­ságokra. Sokszor megtörténik, hogy üzemeink világszínvona­lon álló, kifogástalan minősé­gű termékeket adnak ki, de a rossz raktározási lehetősé­gek miatt azok rövid idő alatt veszítenek értékükből. A beszámolót követő vitá­ban felszólalók is aláhúzták a raktározási gondok megoldá­sának fontosságát. Csépányi Sándor, az ÖKÜ igazgatója például elmondotta, hogy gyárukban jelenleg Is mintecv 700 tonna export t ennék áll részben fedett raktárban, de nagyobbrészt kazlakba rakva az udvaron. Javaslata szerint exportraktárai kellene építeni a borsodi térségben, hogv mind az ÖKÜ. mind az LKM exportra termelt ániinak el­helyezését megoldhassák. Ezt az igényt indokolja az is — aaint dr. Énekes Sándornak. az I,KM vezérigazgatójának felszólalásából hallottuk —, hogy a nagy múltú és az ex­porttermelésben is tekintélyes diósgyőri gyár teljesítette el­ső félévi exporttervét, és a jelek szerint évi exporttervét is túlteljesíti. A megye kisipari szövetke­zetei a raktározási gondokon kívül üzemépület- és gépko- nsihiánnyal ts küzdenek. Mun­kájukra egyébként jellemző — mondotta Koltai Zoltán, a KISZOV elnöke —. hogy ex­portjuk (10—65 százaléka ment a tőkés államokba, és az. el­lelt 7 hónán alatt 38 száza­lékkal termeltek többet, mint tavaly. A termékek külföldi fogadtatása, az újabb és úiabb megrendelések a szövetkezeti ipar kapacitásának növelését sürgeti. Éne meg is volna az igény, a szándék, de gyakran a bürokrácia gátolja a szö­vetkezetek fejlődését. A vegyipar, ezen belül is a Tiszai Vegyikombinát lakk­festékgyára szintén betört a világpiacra, és egyáltalán nem lebecsülendő, hogy ma már neues, külföldi cégekkel is felveszi a versenyt. Az idén kezdték meg a Nyugat-Euró- pába irányuló hajófesték-ex- portot: holland és nyugatné­met ha jós társaságok használ­ják már a kitűnően bevált szederkényi festéket, és újab­ban más hajóstársaságok is érdeklődnek a vállalat készít­ményei iránt. Gyakran azon­ban szállítási, csomagolási problémák akadályozzák a sok tízezer devizaforintot érő üzletek lebonyolítását. Azt is megállapították a felszólalók, hogy külföldi propagandánk sok kívánnivalót hagy maga mögött. A szegényes és hiá­nyos prospektusok nem nép­szerűsítik értéküknek és hasz­nálhatóságuknak megfelelően a vegyi par termékeit. A munkaértekezlet részi­vevői az igen tartal­mas vita' során szá­mos orvoslásra váró problé­mát említettek még meg. amelyeknek megoldásához az Országos Tervhivataltól, a Külkereskedelmi Minisztéri­umtól és annak külkereske­delmi vállalataitól várnak se­gítséget. A tapasztalatok ös­szegezése során arra a meg­állapodásra jutottak, hogy a jövőben jobban összhangba kell hozni a termelő vállala­tok tevékenységét a külkeres­kedelmi szervekével, ez utób­biak jobban tájékoztassák a termelő üzemeket a várható Igényekről, a piaci árak ala­kulásától. az üzletkötéseknél fokozottabban vonják be á termelő vállalatok szakembe­reit. A tájékoztatásban alap­vető változást jelent majd* hogy a vállalatok és a külke­reskedelmi szervek a kölcsö­nös érdekeltség alapján ál­lítják össze terveiket: a kül­kereskedelmi vállalatok köz­gazdászai pedig a jövőben el­sősorban a magyar termékek szempontjából vizsgállák s piacokat, és a termelő üze­meket időben tájékoztatják róla. hogy termékeiket mi­ként. milyen mennyiségben tudják clhelvczni a külföldi piacon. Önodvári Miklós Olcsóbb, de nagyon drága- Az cf Férjén építkezés vezetője — befejez­zük a munkát, és elvonulunk. Egy gondunk van: hogyan le­hetne a felvonulási épülete­ket valamennyire is értékesí­teni. Sajnos, úgy látszik, csak nevetséges összegért tudjuk elkótyavetyélni. Látszólag egyszerű és min­dennapi ügy. De csak látszó­lag. A megyében sok helyen találunk ilyen felvonulási épületeket, vagy épületsort. Mi lesz, vagy mi lett sor­suk? Van, ahol az építkezés befejezése után szétbontják, és az eredeti értékének minimá­lis százalékáért, úgy-ahogy értékesítik. Ez a jobbik eset Egy sor helyen az építés ré­gen befejeződött, de az omla­dozó, megtámasztott és ki tudja, hányszor tatarozott, alacsony épületek ma is ott „díszlenek” a hatalmas gyá­rak, több emelete-; bérházak, lakónegyedek közelében. Ne­héz lenne nyomon kísérni a gazdák változását, de a vég­ső eset rendszerint az, hogy a tanács nyakába varrják az időközben oda beköltözött, vagy önkéntes lakásfoglalók­kal egyetemben. Az ideiglenes jelleggel készített épületek állaga tovább romlik, esetleg életveszélyessé válik. Mit te­het a tanács? Adott esetben kénytelen egy másik dolgozó rovására modern lakást bizto­sítani a rommá Vált épületben lakó részéi-e. Hogy mennyi gond. baj van a hátrahagyott felvonulási épületek miatt, er­ről sokat tudnának beszélni különösen a miskolci és a ka­zincbarcikai tanáesszerveknél. Vannak figyelemre méltó kezdeményezések is. Az infor­mációk szerint az egyik épít­kezési vállalat érdekes javas­latot tett a Miskolc II. kerü­leti Tanácsnak. Eszerint a ki­vitelező vállalat olyan felvo­nulási épületet készítene, amely később, nagyobb beru­házás nélkül átalakítható két darab három-három szobás ikerházzá. Már pusztán a gon­dolatot, az első kezdő lépése­ket is nagy elismeréssel kell üdvözölni. Azt mutatja, hogy egyre több embert foglalkoz­tat vállalatának érdekén tűi a népgazdaság érdeke, ügye Is. Számunkra nem mindegy, hogy ésszerűtlenség következ­tében milliókat dobálunk-e ki az ablakon, vagy ésszerűen cselekedve, milliókét nyerünk. Hogy miért beszélünk mil­liókról? Túlzás? Nos, Fényünk pó^t £ meretes, hogy Kazincbarcikán a gázszilikát gyár építésekor egy sor földszintes felvonu­lási épületet húztak. Téglából! És a téglaépületek „csak” nyolc és fél millióval kerül­tek többe, mintha azt előre­gyártóit elemekből készítették volna. A város vezető szervei­nek az volt az ésszerű állás­pontja. hogy ne földszintes vityillótkat, hanem több eme­letes épületeket húzzanak, amelyeket az építkezés után készenléti lakásokká alakíta­nának át. Sajnos, ezt még sem ott, sem másutt nem tud­ták megvalósítani. Igaz, hogy ez az elképzelés nem minden esetben célszerű, de nagyobb üzemek, lakótelepek építésé­nél megoldható. Mire gondo­lunk? A lakótelep, vagy üzem építését azzal kezdenék, hogy először egy bérházat, vagy az irodaházat, húznák fel, s az építők ebbe rendeznék be a maguk birodalmát, az irodá­kat, a munkásszállást. Ez korszerűbb körülményeket, kulturáltabb környezetet biz­tosítana az építőknek. A mun­ka befejezése után pedig né­mi átalakítás, tatarozás után hivatalházzá, vagy családi ott­honná „vedlene” át. Hogy vélekednek e gondo­latról a beruházóik? Nchánnyal beszéltünk Tökéletesen egyetértenek ve­le. Sőt! Adatokkal illusztrál­ják, hogy ez mennyi anyag, mennyi szállítási megtakarí­tást jelentene, s mennyivel lenne olcsóbb. Talán a kivitelezők ellen­zik? Több építési vállalat veze­tője elmondotta, hogy szíve­sen kezdenék az építést ilyen több emeletes, később átala­kítandó lakótömb, illetve iro­daház készítésével, a felvo­nulási Vityillók helyett. Ezzel rengeteg energiát, anyagot, pénzt takarítanának meg, egvben kifejezné az. építők jobb megbecsülését Is. Van valami rendelkezés, amely előírná, hogy kimondottan csak ilyen őskori, „hagyomá­nyos” felvonulási épületeket szabad készíteni? Ilyen ren­delkezésről nem tud senki. Hát akkor miért nem gondol­kozunk. cselekszünk közös tervezői, beruházói, kivitelezői összefogással, ésszerűen? Miért nem? Csorba Barna Nibeo marasztalt el 4 termelőszövetkezetet Különböző időközükben egy egész esztendőn át szúrópró­baszerű vizsgálatot tartottak a sátoraljaújhelyi járás Népi Elle nórzési B i zottsá gána k szakemberei Csizmadia Ist­ván elnök irányításával há­rom bodrogközi és egy hegy­aljai termelőszövetkezetben. Azzal a célkitűzéssel fogtak munkához, hogy megállapít­sák a gépek kihasználásiinak mértékét, a szállítási munkák­kal kapcsolatos szervezési, ad­minisztratív feladatok, szabá­lyolt: megtartását, az erű- és munkagépei; anyag-, üzem­anyag-, alkatrészei látót tsá gát, ezek bizonylati fegyelmét. Kibős elszámalások Az alaposan megvizsgált négy szövetkezeti gazdaság a révleányvári Szabadság, a pá­ctól Dimitrov, n bodrogolaszi Búzakalász és a tlszakarádl Uj Élet Tsz volt. Az általános észrevételek során megállapí­tották, hogy a gépek által egy éven át teljesített noi-málhol- dak mennyisége elfogadható, a gépklhasználás azonban a sok műszaki és szervezési hi­ba miatt nem alakult kedve­zően, mert csak 60—00 száza­lék között mozgott. Ezen be­lül a szállítást munkák rész­aránya ..megengedhetetlenül magas” a tala.imunknkhoz vi­szonyítva. Ez nz oka. hogy lemaradás mutatkozott a ta- lajmunkákban. A szállítások igazolását a menetlevélen, úgyszintén a végzett munkák elszámolását mind a négy tsz- bem hibásnak találták. Sok hiányossággal találkoz­tak a népi ellenőrök az eró- és munkagépekre felhasznált alkatrészek. üzemanyagok költségének vizsgálata köz­ben. Megállapították, hogy gyakori n lazaság, a hanyag­ság a bizonylati fegyelemben, és ez norma feletti, jogosulat­lan alkatrész-felhasználást eredményez. Igen alapos, aprólékos gonddal vizsgálta meg a hat szakemberből álló bizottság a négy termelőszövetkezetben a gének kihasználását, karban­tartását. A legtöbb hibát. Rév­leányváron találták, ahol — a jegyzőkönyvbe foglalt megál­lapítások szerint — a bi­zonylati fegyelem, a menetle­velek kitöltéssé és ellenőrzése nagyoh hiányos, Ezt egyéb­ként a pácini és a bodrog­olaszi tsz-ről is megállapítot­ták. Megengedhetetlenül ma­gasnak tartják a száll íiásl munkák mennyiségét a ta­lajmunkák rovására. Révle­ányváron például az egyik nyárt hónapban 1056 normál- holdnyi szállítást é* mindösz- sze 72 normálholdnyi talaj­munkát végeztéit Hanyagságok a gépek használatában, karbantartásában Hanyagságot tapasztaltak a népi ellenőrök Révleányvá­ron az üzemanyag tárolása, felhasználása körül. Szabály­talan módon történt az alkat­részek kezelése is, mert a szakemberek egyáltalán nem tudták megállapítani megfe­lelő bizonylatok hiányában, hogyan kerül ki egy-egy ér­tékes alkatrész a raktárból, és ml lesz a további sorsa. Ez a hanyagság pedig „tág lehe­tőségeket biztosít az alkatré­szek nenn rendeltetésszerű felhasználására" — olvasható a Jegyzőkönyvben. Egyes gépek használata rá­fizetéses a révleányvári Sza­badság Tsz-ben — állapította meg a népi ellenőrzés —. ami főképp abból adódik, hogy a vezetőség elhanyagolja az erő- és munkagépek karban­tartását. K. bantartási ter­vet nem készítettek, gépud­var és géptárolási rend kiala­kítására semmi Intézkedést som tettek. Előfordult, hogy egy erőgépnek egy év .alatt 93 munkanapja esett ki Javítás, hibaelhárítás címén. A gép a vizsgálat idején régóta szét­bontva. üzemképtelen államé­ban hevert künn a szántó­földön. Elmarasztalta a bizottság a tsz vezetőségét a balesetvéde­lem sznbálvninnk elhanyago­lása miatt is. Amint kiderült, és fényképfelvételeken Is megörökítették, a szállítások és a karbantartási munkála­tok közben édeskeveset törőd­nek ezekkel a fontos szabá­lyokkal. Szigo*óbb eüenßrzisl Sok hibát találtak Bodroft­olasziban és Pácinban is. A bodrogolaszi Búzakalász ve­zetősége kemény bírálatot ka­pott többek között azért, mert olyan munkákra is igénybe vette a gépjavító állomás gé­peit, amelyeket — ha nem a szállításokra helyezi a fő súlyt — saját gépeivel is el­végezhetett volna. Páeinbart az tizemanyag-fogyasztás el­lenőrzése szokatlanul megle­pő eredménnyel Járt. Ugyan­is két hónapon át olyan irreá­lis megtakarítást tapasztaltak* ami — szó szerint idézzük a jegyzőkönyv megállapítását — „az adatfelvétel, vagy az el­számolásra bemutatott bi­zonylatok hiányosságára err- ged következtetni”. Tiszakarádon nagyobb hi­bát nem találtak, az erőgé­pek foglalkoztatottságát meg­felelőnek, az anyagok és al­katrészek felhasználását álta­lában szabályosnak, gazdasá­gosnak ítélték. A népi ellenőrök a mu­lasztások miatt a révleányvá­ri és a bodrogolaszi fw-hen fegyelmi felelősségre von&rt javasoltak. Ugyanakkor fel­hívták a járási tanács végre­hajtó bizottságának figyelmét, folytasson saját hatáskörében az eddiginél szigorúbb ellen­őrzést a termelőszövetkeze­tekben, hogy a fez-vezetők a jövőben gazdaságosabban használják fel a drága pén­zen vásárolt gépeket a tagok és az egész szövetkezet jani?? ra. Éppen az őszi vetési terv utolsó számításainál tartót! Ignácz László, a tiszakarádi Uj Élet Termelőszövetkezet főkönyvelője, amikor benyi­tottam hozzá. Ezzel beszélge­tésünk tenni ja részben adva volt. Ezen a napon, de szep­tember első napjaiban általá­ban megkezdődik a mezőgaz- idastígi üzemekben a legizgal- jrnasabb őszi munka, a vetés. — Ivíi is indulunk szeptem­ber első napjaiban — mon­dotta Ignácz László. — Elő­ször rozsot vetünk, azután őszi árpát és szeptember má­sodik felében hozzákezdünk a búza vetéséhez is. Kei cs a gép r — Sajnos, még mindig ke­vés a gépünk, különösen a nagy szállítási munkák ide­jén — mondotta a fóagrono- mus. — Kevés a pótkocsi is, teherautónk csak kettő van. s emiatt még mindig fogato­kat kell beállítanunk. A nagy terület 1966 ele­jén alakult ki. A tiszakarádi Uj Élet akkor egyesült a györgytarlói Uj Világ Terme­lőszövetkezettel, — Szerencsénkre a munka- fegyelem jó, így aztán néni félünk az őszi betakarítástól sem. Ha jól szervezünk. Idő­ben és károk nélkül be tu­dunk takarítani — mondta Ignácz László, majd arról be­szélt, hogy a györgytarlói szö­vetkezeti tagok is szépen dol­goztak az idén. Még a tisza- karádiak is elégedettek a györgytarlóiak szorgalmával, pedig az egyesülés előtt kis­sé féltek a szomszédoktól, mert a györgytarlói szövetke­zetnek meglehetősen rossz híre volt. — De ez már a múlt — mondta Ignácz László. — Ne emlegessük. Az idén nem ma­radt bemű véletlen leró let, és az állattenyésztési problémá­kat is megoldottuk. — Kopván? — A juhászat kivételével az egész györgytarlói állatállo­mányt áthoztuk a tiszakarádi maiorokba — hangzott a vá­lasz. — Ott ugyanis nem ra­gaszkodtak az emberek az ál­lattenyésztéshez, a megfelelő gondozást se tudtuk volna biztosítani. Az állattenyésztés eredményei J A főagronőmus elmondotta, hogy elhullás egyáltalán nincs a telepeken, de az idén még megbetegedés sem fordult elő. S mindez a gondozók érdeme. A szakmai vezetők utasításait mindig hiánytalanul betart­ják. Az állattenyésztés hó­napról hónapra túlteljesíti esedékes tervét. Az összes te­henük tbc-negatív. Ennek biz­tosítása meglehetősen nagymé­retű selejtezéssel járt, azaz: éppen a legjobban tejelő, de tbc-pozitív tehenek helyett előhasi üszőket állítottak be. Tavaly 1930 liter tejet fejtek tehenenként. Ez nem ékeske­dő eredmény. Még erre az év­re is csal; 1866 liter tejet ter­veztek tehenenként. De a te­henészek kiváió munkája minden el képzeliic tőnél jobb eredményt gyümölcsözött. Tej­termelési tervüket túlteljesítik s előreláthatóan 2400 liter kö­rül alakul majd az évi tej- termelési átlag. Fiatal tehén- állománnyal ez már szép eredmény. Félnek a téltől, mert a borjúneveló tőkésítéséről tel­jesen megfeledkezett a Beru­házási Iroda. Még tervet se készítettek a téliesítésre, pe­dig a pénz, a beruházási ke­ret megvan. — Hogyan tudnak ebben segíteni? — Egyetlen lehetőségünk van: 6zalmabálákkal télicsí- tünk. így születik a fából vas­karika. A szalmabálák közt korszerű felszerelések lesz­nek, de az eddigi eredménye­ket már nem merném garan- tálni. A beruházásokkal kapcso­latban nem ez az egyetlen pa­nasz Tiszakarádon. Állami hi­telből és saját erőből millió­kat fordítanak az állattenyész­tés fejlesztésére, korszerűsí­tésére, de sajnos, alig-alig készül olyan létesítmény, ame­lyet vita nélkül átvehetnének. Uj nÖFcnyszerkezct — Az állattenyésztési jelleg megköveteli, hogy egyes nö­vények elhagyásának árán nagyobb területen termeljünk takarmánynövényeket, első­sorban pillangósokat és kuko­ricát — mondotta a főagronó- mus. — Állományunk máris nagy. Az idén, sajnos, még nem tudjuk saját termésből biztosítani a takarmányszük­ségletet. 1967-re viszont saját termésből aláírjuk ellátni az állatállományt takarmánnyal. Jelenlegi szarvasmarhalét­számuk 600 darab, ebből 238 t}arab a tehén. Az anyakocák száma kétszáznál több és eb­ben az évben mintegy 2700 sertést hizlalnak meg. Ez jó­val több a tervezettnél. Érté­kesítenek 120 darab hízott szarvasmarhát is. Nagy prob­lémájuk azonban, hogy az ál­lattenyésztés fejlesztését szol­gáló beniházások vontatottan haladnak, ráadásul a tervezés és a kivitelezés minősége Is kifogásolható. Szelídre! József

Next

/
Thumbnails
Contents