Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-04 / 209. szám

* északmagyarorszAg Vasárnap. tfWfi. szeptember 4. A szakkör meg a mestere A tiszaszederkényi lakberen­dezési áruházban egy héttel ezelőtt kiállítás nyílt. Nem új lakberendezési tárgyakat, bú­torokat mutatnak be, hanem képzőművészeti alkotásokat. Első hallásra talán furcsa, hogy képzőművészeti tárlatot lakberendezési boltban ren­dezitek meg, de az új város­ban még nincs egyéb, alkal­mas helyiség, és a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vál­lalat, a bolt gazdája által nyújtott segítség így különö­sen értékes és hasznos. Ez az első nagyobb szabású tárlat a városban, amelyen a képzőművészeti szakkör tagjai számot adnak felkészültségük­ről. Tizenegy szakköri tag 46 munkája sorakozik a paravá­nokon és kíván képet adni részben a szakköri munka egé­széről, részben az egyes ta­gok fejlettségi fokáról, alkotó­készségéről. A tárlat egyben kisebb bepillantást enged a műhelymunkába is, hiszen nemcsak kész anyagok lát­hatók, hanem stúdiumok is érzékeltetik azt a küzdelmes útkeresést, amíg egy-egy szak­köri tag eljut gondolatainak, mondanivalójának képi kife­jezéséig. A látogatót legjobban Ko­vács Gáspár sokoldalról meg­mutatkozó tehetsége, alkotá­sainak sokszínűsége, Pálfalusi Attila színkezelése, a kis Kokovay Katalin több ruha­rajza, Csoport Csaba minia- túrasorozata, Trestyánszki Tibor egy-két képe, valamint Pálfalusi Attila több fafaragá­sa ragadja meg. A kiállítás első három napján több mint három és félezer látogató tekin­tette meg a tárlat anyagát, köztük több szocialista brigád, és a vendégkönyv bejegyzései arról tanúskodnak, hogy — bár még igen sok az értetlen­ség, különösen a modern kife­jezési formákkal szemben — az új városban nő az őszinte kást találunk a hőerőműből, néhány egészen fiatal diákot, a többi középkorú pedagógus, vegyésztechnikus, egyéb mű­szaki. Sajnos, mivel a városnak még nincs művelődési otthona, a szakkörnek sincs semmi he­lyisége. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy e fejlődő, új vá­rosban, ahol napról napra nő­nek ki az épületek a földből, a állítás mutatja, igen eredmé­nyesen működő nevelő is. A 192-es számú épületben levő aprócska lakásán keres­tük fel. A hihetetlenül kicsike lakás falai tele képekkel, ko­rábbi és friss alkotásokkal. Egy sarokban monumentális nagy­ságú faszobor, Beethoven vo­násait idéző óriási emberfej, a Géniusz, melyet nyárfagyökér­ből faragott ki. /A lakásban Képek, faszobrok a szakkör tárlatán. művelődési otthon felépültéig ne akadna számukra ideigle­nes hajlék. A tagok főleg a szabadban dolgoznak, így per­sze a foglalkozás függvénye az időjárásnak. A művelődési otthon vezetősége jó gazdának bizonyul, gondoskodik arról is, hogy fővárosi tárlatokkal is­merkedhessenek, de sajnos he­lyiséget, mivel neki magának sincs, nem tud biztosítani. Kár pedig, mert a szakkör munká­ja igen ígéretes, a közeledő kedvezőtlen időjárás pedig szinte befagyaszthatja a rendszeres tevékenységet. igen sok a kész és megkezdett fafaragás, főleg nyárfagyökér­ből alkotott mű. Pataki a festészeten kívül igen erősen vonzódik a szobrászathoz is, de jelenlegi körülményei kö­zött nincs hol dolgoznia. A la­kás kicsi, egyéb lehetőség meg nincs. Általában nem gondta­lanul él, hiszen ahhoz, hogy a Tiszai Vegyikombinátban szer­zett benyomásaiból értékes képek legyenek, megfelelő, nyugodt munkakörülmények kellenének. Ez pedig jelenleg nincsen meg. Korábban a TVK-ban dolgozott olyan ked­vezőtlen körülmények között, amelyek mellett nem tudta folytatni művészi tevékenysé­gét. Felesége jelenleg a kereső, aki szintén eléggé kedvezőtlen körülmények között dolgozik a vegyiüzemben. Erkölcsi meg­becsülésben nem szenved hi­ányt, de élni kell és alkotni szeretne. Szereti az új várost, szereti a tiszaszederkényi üzemeket, talán a város még nem tekinti eléggé magáénak festőjét, Pataki Jánost. A szakkör kiállításának anyaga a tagok tehetségén és szorgalmán felül a mester, Pataki János munkájáról is vall. Érdemes felfigyelni a szakkörre és segíteni munká­ját. (benedek) Tanulják Londonban, Párizsban és N Yorkban Taníthatja ön is Miskolcon — Jutalom: utazás a Szovjetunióba Nyugatról hazatérők gyak­ran mesélik, milyen sokan ta­nulják Londonban, Párizsban és New Yorkban az orosz nyel­vet. Az angol rádió vagy a francia televízió műsorában egyaránt szerepel orosz nyelv­lecke, hiszen a nyugati világ­nak ma már vitathatatlanul a Szovjetunió az egyik legfonto­sabb kereskedelmi partnere. Aki Moszkvában járt, láthatta, milyen idegenforgalmi köz­pont a szovjet főváros. Aki ta­nul valamilyen nyugati nyelvet és újsághoz jut, jól tudja, mennyi cikk foglalkozik a Szovjetunióval. Ne féljünk a bu ;• fogalmazástól: a Szov­jetunió divatba jött világszer­te. És ami divatos, az mindig érdekes. Ezt az érdeklődést elsősorban akkor lehet kielégíteni, ha el­utazunk oda. méginkább ak­kor, ha értjük is az ott lakók nyelvét, ha el tudjuk olvasni legújabb íróit, például a ná­lunk is népszerű Jevtusenkót, vagy a folyóiratokból tudomást szerzünk a szovjet technikáról, olvashatunk például arról az új autótípusról, amelyet a vi­lág egyik leghíresebb autógyá­ra, a Fiat-cég állít majd elő a Moszkvics gyárral közösen. Nem kell azonban nyugati példákra hivatkozni. Idehaza, sőt, szűkebb pátriánkban, Bor­sod székvárosában Miskolcon is kielégítheti mindenki ilyen óhaját. Az MSZBT ez idén is megindítja speciális nyelv- tanfolyamait, bárki tanulhat oroszul alap-, közép- és felső­fokon, elsajátíthatja a társal­gási nyelvet és részt vehet tu­rista tanfolyamon is. Ha ele­gendően jelentkeznek üzem­ben vagy vállalatnál, ott hely­ben megkezdődhet a tanulás, sőt, a megyében nemcsak Mis­kolcon, hanem máshol is ta­nulhat megfelelő számú együt­tes. Egy évre csupán 150 fo­rintot kell fizetni (lehet két részletben is), ezért hatvan­nyolc nyelvórát tartanak, he­tenként egyszer, kétórás idő­szakokban. Miután az egyete­mi felvételnél sem lényegte­len az orosz nyelv tudása, az MSZBT a felvételi vizsga elő­készítését is vállalja. Ez leve­lezőként is végezhető. Ezenkí­vül modem tanítási módsze­rekkel dolgozó központi nyelv­iskolát is fel kívánnak állítani Miskolcon. A KGST egyre növekvő szerepe hazánk gazdasági éle­tében szükségessé teszi az is­kolapadból kilépőknek az orosz nyelv ismeretét. Tehát a nyelvtudás megkönnyíti az ál­lásbajutást is. De közvetle­nebb előnnj'el is jár a tanulás. Aki jól tanul, jutalmul elutaz­hat a Szovjetunióba. Aki sze­ret utazni — és ki nem szeret? — ilyen előnyhöz is hozzá­jut, ha szorgalmasan tanul. És a nyelv ismeretével felruházva utazni nem jelent kevesebbet, mint olyan tapasztalatokat sze­rezni, amelyeket bárki haszno­síthat munkahelyén. Nemcsak tudását gyarapítja vele, hanem anyagi haszonra válthatja bét mindazt, amit tanult. Jelent­kezni már most lehet a Magyar —Szovjet Baráti Társaság me­gyei elnökségén. (Miskolc, Kos­suth u. 11.) Egészen október 1-ig. p • • I • r/ L/jelior József rajza 4 Iónt pás tovább ég G olyószemű lurkó kö­nyököl az üres faliúj­ságon. Egyszerű ceru­zarajz. A tanító készítette. Üres mosollyal néz az elárvult padokra. Mellette nagy, feke­te ívpapíron lekonyult fülű nyuszi igazítja lábait ugrásra. Egy év óta minden a helyén van. Olyan, mintha csak imént rohant volna ki a sivalkodó gyermekhad, éppen csak tíz perc szünetre. — Megőrzők én mindent, mindent az iskolanyitás évé­től kezdve — mondja Jaczko- vits Béla nyugdíjas tanító, miközben elsárgult ívet terít a katedra asztalára. Mellé az elmúlt évben kiállított okira­tot. — Ezt 1927-ben vettem át — mutat az elsőre és olvasni kezd: — A Magyar Királyi Vallás és Közoktatásügyi Mi­nisztérium Gagyapáti község­ben az 1863. évi harmincnyol- cas törvénycikk nyolcvanadik paragrafusa alapján, 1927. év szeptember hó elsejével egy tanítói állással magyar nyel­vű állam; elemi népiskolát szervezek. — Ez volt az első munka­helye? — Nem. Néhány évig egy másik községben kántor-taní- tóskodtam. — Hogyan került Gagyapá- tiba? — Meghallottam valakitől, hogy iskolát építenek, Még va­kolták, amikor eljöttem meg­nézni. Beszéltem a bíróval, és megkérvényeztem az állást. Elréved a tekintete, s úgy tűnik, maga is furcsa csodál­kozással tekint vissza az el­rohant évtizedekre. — Én nyitottam ki először az új tantermet, ugyanazzal a kulccsal, amellyel harminc­hét év után bezártam — mondja halkan. A második hivatalos irat szűkszavú tárgyilagossággal közli: „Határozat. A tanács a gagyapáti általános iskola működését 1965. március 1-vel megszünteti. Indoklás: ;..a község lakossága állandóan csökken ... A községben vég­zett felmérés alapján az elkö­vetkező két évben nincs első osztályos tanköteles tanuló ... Mivel a gagyapáti általános is­kola további működtetése nem indokolt, ezért a tanács a fentiek szerint határozott.” A két dokumentum, ki­terítve egymás mellett, elgondolkodtató. Haj­lamossá teszi az embert rá, hogy messzemenő következte­téseket vonjon le, s mélyebb elemzésekbe bonyolódjon. Ku­tatva, mi okozza itt a népes- ségcsök kenést? A tanító tárgyilagos hangon, túljutva előbbi romantikus ízű emlékén, így szól: — Tulajdonképpen itt an­nak idején sem volt indokolt az iskola megnyitása. Előveszi az 1928—29-es év­ből való, első osztályozási naplót. Szép, az akkor szoká­sos díszes betűkkel rajzolta be­le a neveket. U.jjai pici szü­neteket tartva, döccenve moz­dulnak egyik névről a másik­ra. — Ez is, ez nem.;ez igen .;. ez is... ez nem, ez sem .. i Végig ér a névsoron, aztán kimondja: — nyolc „lelenc­gyerekem” volt az első évben. — Miért fontos ez? — Azért, mert ők segítették a községet hozzá, hogy meg­kapja az iskola megnyitásához szükséges engedélyt. Csak har­minc gyereknek adtak iskolát. Ezért fogadtak a családok ál­lami gyerekeket, s még így is csak huszonhét tanulóm volt. összesen! — És később? — Többet nem fogadott a falu „lelencgyereket”. Azo­kat becsülettel felnevelték, nem egy ma is visszajár a „ro­konokhoz”, itt nyaralnak gyer­mekeik, volt olyan is, aki be­nősült az őt nevelő családjába. — A tanulólétszám hogy alakult később? — A huszonhete« számot többet nem értük el. 1936-ban csak 16 tanítványom volt. E gy kis számvetést ké­szítettünk. A gagy­apáti tanító harminc­hét év alatt 702 tanítvánnyal foglalkozott. Ez nem jelent ugyanannyi gyermeket, hiszen egy gyerek hatszor, később nyolcszor szerepel az osztály- létszámban. Hozzávetőlegesen 75—80 gyermek tanult a keze alatt. Azt már megyei kimuta­tás igazolja, hogy 1956-tól 1964-ig, az iskola bezárásáig, tehát kilenc év alatt 15 gyer­mek végezte el Gagyapátiban a VIII. osztályt. — Mi az oka, hogy most ennyire lecsökkent a gyerme­kek száma? — Már évek óta éppenhogy elértük a tizes létszámot Két volt tanítványom elköltözött a faluból. Mindkettő népes csa­láddal, több gyerekkel. így ju­tottunk most oda, hogy be kellett csukni az iskolát. — Olyan sokat számit két. család? — Sokat. Alig lakik itt húsz­nál több család. — És régen? — Akkor vagy harminc. Ta­nács sincs, jegyzőség sem volt soha. Ez az iskola lett a falu központja. Kis falu, eléggé elszigetelve a világtól, nem is csoda, ha a fiatalok elvágyódtak, a tanító négy gyermeke is kirepült a fészekből. Ha. egyrészt sajnál­ja, hogy bezárta az iskolát, másrészt büszkén emlegeti azokat a volt tanítványokat, akik tanárok, mérnökök let­tek, akikből tsz-elnököt nevelt az élet. Büszkén szól a bolto­sokról, a traktorosokról, nett érdeklődés a képzőművészet iránt. * A szakkör magja hét-nyolc állandó tag. Mintegy tizenötre tehető az összes érdeklődők, közreműködők száma, azonban a rendszeresen dolgozóké nem több az előbb említett hét­nyolcnál. Lassan évtizede él a szakkör, kisebb-nagyobb ki­hagyásokkal, rendszertelenül, csak az utóbbi időben van ál­landó, rendszeres foglalkozás, amióta Pataki János festőmű­vész vette át a vezetést. A tagok között két idősebb mun­Egy látogató a sok közül A szakkör vezetője Patak János festőművész. Pataki Já nőst aligha kell bemutatnunl Borsod és Miskolc képzőművé szetet kedvelő közönségének Hosszú ideig élt Miskolcon több mint egy éve költözött k az új városba, hogy tanulmá nyozza fejlődő iparunk életét és azt visszaadja alkotásaiban Az elmúlt év szeptemberéber Miskolcon volt gyűjteménye: kiállítása, majd ezt Tiszasze derkényben is bemutatták. Pa laki alkotó művész, nyugta­lan, tettvágytól hajlott festő de egyben, mint a szakköri ki November végére összebegesztik a miskolci egyetem 14 szintes kollégiumának univerzális vázszerkezetét A miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetem új, mintegy 50 méter magas kollégiumában 200 lakószobát, teakonyhákat, játéktermeket, kényelmes fo­gadóhelyiségeket, postahiva­talt és üzletházat alakítanak ki. A 14 szintes épület szerke­zeti vázát a legújabb techno­lógiai eljárással, sorozatban előregyártott vasbetonelemek­ből állítják össze. Az univerzális vázhoz szük­séges, mintegy 2500 különböző méretű tartópillért, gerendát és födémpanelt az Alsózsolcai Épületelemgyár dolgozói kivá­ló minőségben készítették el. A hatalmas épületvázat kú­szódaruval rakják össze, úgy. hogy a különböző elemeket hegesztéssel erősítik egymás­hoz. A nagy termelékenységet biztosító új eljárással és á hazánkban még nem használt kúszódaru kezelésével az el­múlt hetekben ismerkedtek meg a Borsod megyei Építő­ipari Vállalat dolgozói. A sze­relőmunka fogásait hamar el­sajátították, és míg az első emeleti részt 12 nap, a máso-' dikét már nyolc nap alatt ál-' 1 ították össze. < Az elért eredmények arra1 biztatták a dolgozókat, hogy! a pártkongresszus tiszteletére újabb vállalásokat tegyenek. Az építkezés meggyorsítására elhatározták, hogy az univer­zális szerkezeti vázat novem­ber végére elkészítik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents