Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-04 / 209. szám
4 PSZAKMAG? \RORSZAG Vasárnap. 1966 szeptember A Tanévkezdés és Tiszaszederkényb A régi hagyományokat cs népszokásokat is felelevenítik a tokaji szüreti napon Az Ide! szüretet október 9- cn vidám népünnepéllyel köszöntik Tokajban. Ebből az alkalomból a bodrogkeresztúri kerámiaüzem legszebb dísztárgyait, a Tokaj-Hegyalján élő festőművészek alkotásait és a község halászainak ősi szerszámait, emléktárgyait kiállításokon mutatják be. Az ünnepi napot színes, gazdag és igen látványos program tölti ki. Délelőtt az egykori város fő utcáján kerül Bor a hegyaljai községek dolgozóinak csaknem másfél órás színpompás szüreti felvonulására. Ezen bemutatják a hajdani népszokásokat és megszólaltatják a régi hívogató- kat, rigmusokat, amelyekre már csak az öregek emlékeznek. így például a mádi, török 'dőkből fennmaradt hagyományokat, az erdőbényei népi bachus-kultúrát, a mesz- sze földön híres kádár-táncot, »melyet az országban egyedül ezen a vidéken Ismernek. A kapások igen érdekes szüreti menetét is felelevenítik. A felvonulókat a Bodrog-parti szabadtéri színpadon a sárospataki földművesszövetkezet népi együttese egyórás, látványos, táncos műsorral köszönti. A szüreti napon a Bodrog- és a Tisza-parti füzesekben a környék halászai szabadtéri főzőversenyt tartanak, és a bográcsokba főtt halpaprikást a közönség is megkóstolhatja. Délután sportbemutató és az öntevékeny művészeti együttesek műsorai váltogatják egymást, a község több pincéjébe borkóstolóra hívják meg a vendégeket, majd szürkületkor a Bodrogon megindulnak a lampionokkal kivilágított csónakok, és a híres Kopaszhegy tetején magasba röppennek a sokszínű petárdák. Az ünnepi napot vidám szüreti bállal fejezik be, amelyet a légi hagyományokhoz híven a mádi osztótánccal nyitnak meg. Az októberi szüreti napokra az IBUSZ különvonatokat Indít. Hegyalja dolgozóinak látványos mulatságára külföldi vendegeket Is várnak. NAGY JÓZSEF: A háború kisugárzása Testvérem, nem tudod mit ér a rét, Ha üvegkéken tiszta az lét, , Száll a fátyol-ritka gyári füst, S friss szagú, zizzenő hajnallal Barna földszagot görget a szél. Lásd, tágultan mered a szembogár, Vonaglik az arc és remeg az ég, Vijjog, ráng-üvölt a légitánc, És vad bombaszilónkok viharában Ezer szellem indul örök bolyongásra. Ott állj most az eszelős vérzuhanyban, Hol elszakad már a tudattól a lét, Lázmaró folyammal sodor a sors, S a szüntelen rebbenő lehelet Zokogva vész el a végtelen űrben. Ha hideg az. ital a tikkadatban, És alkonyaikor zeng a szerelmi dal, Ügy várd a holnapot, mint ma. Légy boldog és kiáltsd a csillagokra A béke örökzöld tavaszát! Diósgyőri barlangkutatók sikere 300 méternél mélyebben a föld alatt A DVTK Herman Ottó barlangkutató csoportja néhány nappul ezelőtt országra szóló sikert ért el. A csoport 18 tagja 1858, az emlékezetes István-barlangi árvíz óta kutatja István Lá- pa környékét A csoport első nagyobb sikerét akkor érte el, amikor a kutatók leereszkedtek egy nagyjából függőleges, körülbelül 200 méter mély kürtőn. A kürtő felláróit egy hatalmas, Kelet—Nyugat irányú barlangrendszerbe vezette, mely körülbelül egy szinten fekszik az István-barlanggal. A barlang feltáróihoz nemrégiben szovjet kutatók érkeztek. A jól felszerelt és képzett kutatók segítségével űjabb mélységekbe hatoltak le, ahol űjabb barlangrendszereket fedeztek fel. A csoport most már 300 méteren is túljutott, ami jóval meghaladja az országban eddig ismert legnagyobb barlangmélységet is. A barlangkutatók Gyenge Lajos csoportvezetővel, Balázs András helyettes vezetővel, Tompa László geológussal, Vaskó Pál és Géra Miklós feltárókkal továbbra is újabb feltáráson munkálkodik. Munkájukat a budapesti Vörös Meteor egyik kutatója, Simsa Péter is segíti. Várostörténet a könyvtárban HAJNAL GABOR: Nyárvég Tejfehér víz, tej fehér ég egymásra dőlnek párába bútt a parti hegy vacogva vár a nádas a reggeli táj csupa vágy várakozás, feszültség, öntsd fényedet már rá te Na] szívemen oldd a görcsöt. Nyárvégi áhítat lebeg a párás fényű reggelen helyemet seholse lelem, hívnak az „őszfejű” hegyek, borússzemű hegyi tavak felhőket ringatnak a mélyben, fenyőiilat száll észrevétlen álmomba s dallal hívogat. A kazincbarcikai városi könyvtárról már több alkalommal irtunk. Korábban olvasottság tekintetében az ország legjobb városi könyvtárának számított. Munkája most is változatlan, és sajnálatos módon — elhelyezési nehézségei ugyancsak változatlanok, illetve napról napra rosszabbak, hiszen az érdeklődés fokozódik, a szűk bérhúzi lakásokba kényszerített könyvtár mind nehezebben birkózhat meg feladataival. Ez hovatovább a könyvtári munka gátlója lesz. Megfelelő helyiség hiányában például író—olvasó találkozót sem tudnak rendezni, s így propagandájuk csak az írásosra szorítkozik. A napi könyvtári munka ellátásán kívül viszont, igen nagy hangsúlyt kapott Kazincbarcikán a bibliográfiai tevékenység. Vaskos kötetek Papp Attila, a könyvtár vezetője és munkatársai tiszteletre méltó lelkesedéssel gyűjtik, kutatják a városunkra vonatkozó adatokat, irodalmi anyagokat, amelyekkel a város lakóinak szolgálatára lehetnek. Munkájuk eredményességét bizonyítja az a soksok kéziratos, illetve gépira- tos gyűjtemény, amelyek most már vaskos könyvekké kötve tornyosulnak a könyvtárban. Két kötetet lesz elénk Papp rom vaskos kötetet jelent a több mint kétezer fényképet magúban foglaló helytörténeti fényképalbum. Készen áll a város egykori szülöttjének. Egressy Béninek bibliográfiája, sokféle dokumentummal kiegészítve. Nagyon hasznos kézikönyvnek bizonyul a sokszorosított, így írod — így mondod című, idegen név ki' ejtési tanácsadó. Most van előkészületben, elsősorban gyermekek részére, az Utazz velünk! című képgyűjtemény- Sok érdekes böngésznival«1 akad a kazincbarcikai városi könyvtárban. E gépírásos kötetek és a még előkészületben levő egyéb, várostörténeti vonatkozású gyűjtemények ki' váló forrásanyagul szolgálnak a fejlődő szocialista város tör' ténete kutatóinak, egy később készülő munka pedig az ipar1 üzemek alapításától, építés'' tői kezdődően igen precízen követi majd n.vomun a város életét. Papp Atlila és munka" társai Igen értékes összeáll'" tusokkal gazdagílják Kazincbarcika és ezzel Borsod megye, sőt az ország legújabb' kori történetének adattárát. Mi most napi munkájuk egyik legfontosabb feladata’ — Megkezdte működését a? önálló gimnázium és szakközépiskola Kazincbarcikán. Fe!' készültünk a humán érdeklő' dés növekedésére, amely c7‘ új iskola belépésével kapcsolatosan bizonyosan várható. Benedek ftlikióa Mindez tulajdonképpen általános, de a további kötetek különös figyelmet érdemelnek. Két kötetben gyűjtötték össze a lapokból kivágott verseket, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak Kazincbarcikához, egy további kötet pedig egy érdekes sorozat elindítója. Az első, s általunk is megismert kötetben a Kazincbarcikán élő költőnő, Lakárdy Éva legjobb verseit gyűjtötték egybe, a további kötetekben Kazincbarcikán élő alkotók képzőművészeti és irodalmi munkáit kívánják egybe- gyüjteni. — Ezekkel a kiadványokkal azt is igazolni akarjuk — mondja Papp Attila' —. hogy Kazincbarcika város élő, eleven. és nuigasszlntü kulturális élettel rendelkező hely, ahol mindezt össze lehetett gyűjteni, ahol művészeti alkotások is teremnek. 1 örf éltet kétezer fényképen Igen értékes darabja ennek a gyűjteménynek a várostörténet két kötete, amely egyaránt tartalmazza az. üzemek és a város fejlődését, demográfiai adattárral kiegészítve. Készen áll 1905-ig bezárólag a helytörténeti bibliográfia, most készül a folytatása. 11aAttila. Ez az általunk összeállított színmű tár első két kötete. Most készül a harmadik. — Ezekből a kötetekből tudunk ajánlani művelődési otthonoknak, színjátszó csoportoknak — mondja Papp Attila. — Mindent feldolgoztunk ebben a biliográfiában, ami csak szükséges lehet a környék művelődési otthonainak, irodalmi színpadainak. A színműtárba vettük fel a munkásmozgalmi dalokat és az állami ünnepek műsoraihoz szükséges egyéb műveket is. E kötetek szerkesztésénél már figyelembe vettük azokat a várható növekvő igényeket, amelyek egv későbbi időpontban jelentkezhetnek. Külön kötetbe gyűjtöttük azonos célkitűzéssel a gyermekek részére ajánlható szí n mű i roda lm a t. Aztán sorra kerülnek elénk a szépen bekötött könyvek: alkalmi versek családi és állami ünnepekre egy kötetben. Arcképgyűjtemény két kötetben, amelynek az a célja, hogy a gyermekek felismerjék, kit ábrázol a kép, ezzel felkeltsék az érdeklődést az ábrázolt személy iránt, s egyéb kézikönyvek használatára Is rászoktassák az ifjú olvasókat. Ugyancsak két vaskos kötet az idegen szavak értelmező szótára; sajátos módon, magyarról idegenre fordít, a mitológia, a természettudomány, a műszaki ismeretek köréből. Népművelés- eszmei eibízenvlalanodás nélkül I mmár esztendők óta a népművelés megújulásának egyik jelét szorgalmaztuk csak, hangsúlyozva a módszereket, a differenciálás szükségességét, a szociológiai adatfelméréseket és egyebeket. Mindezek elvégzése valóban fontos feladat. A népművelés szerteágazódása előtt egyengetni az utat — a tudatformálás sokfajta lehetőségeire rátalálni — ez napjaink népművelésének hivatása. Az új utak keresése, az új módszerek kidolgozása, a tartalmi mélységekre való törekvés plasztikus rajzolata esztendők óta előttünk áll. De mintha a népművelésben nagyobb hangsúlyt kapna a forma, a tartalom rovására. Ha tüzetesen vizsgálgatjuk megyénk népművelési eredményeit, a dicsérendő előretöréseken kívül, találkozhatunk eszmei elbi- zonytalankodásokkal. a forma és a tartalom teljes különválasztásával A szocialista eszmeiség sok népművelési tervben csak deklarative szerepel; nem több, mint idézőjel közé tett, a dolgok egészéből leválasztott ideológiai megállapítás, valamely fontos pártdokumentum egyetlen mondatocs- kája, vagy fejezete. Az ilyenfajta formalizmusnak" nyomát sok helyütt megleljük, néha a dagályosság érzését is felkeltve. így születtek meg a látványos, „magasban csapongó” produkciók, amelyek eltávolodtak a szocialista tudat alakításának biztos forrásától, a marxista ideológiától. így Ingadozhattak szélsőséges keretek között a produkciók, melyeknek egyik pólusán még mindig sematikus, semmitmondó művek szerepeltek, a másikon pedig a szocialista eszmeiségtől oly távol álló giccs virágzott. Az is egyre világosabbá vált, hogy a pártdokumentumokat, amelyek a kulturális életre vonatkoztak és vonatkoznak, nem mindenütt egyértelműen alkalmazták, mondván; „igazodtak” a helyi sajátosságokhoz. Mind ez idáig ritkán említettük fel: helyi sajátosság csak a módszerek, a -népművelési eszközök kiválasztásában van, de az ideológiában nincs. Nemrég Sárospatakon egy országos népművelési tanácskozáson a népművelés irányítóinak figyelmét ismételten felhívták erre a fontos igazságra. A decentralizálás a kulturális életben jelentős tényező, a helyi erők, a helyi sajátosságok figyelembevétele, az egyes népművelési munkaterületek specialis volta szükségessé teszi a központi népművelési elképzelések „lebontását”. Ám ideológiai szempontból a centralizáció elve a mérvadó, helyi, úgynevezett „elvi kiigazítások” nem juthatnak érvényre, mert abból csak eszmei zűrzavar keletkezhet. I lyen aspektus alapján népművelőinknek a jövőben átható és perspektívát megjelölő tényezőként kell fogadniuk a szocializmus építésének iránytűjét: a marxista ideológiát. Ebből az is következik, hogy a népművelés széles táborában munkálkodó tevékenységét ideológiai szempontból kell megítélni. Tudjuk jól: a népművelés területein nagy számban működnek „társutasok”, akik a szövetségi politika alapján, „az aki nincs ellenünk, az velünk van” jelszó gyakorlati realizálódása szerint tevékenykedhettek. A politikában érvényes jelszót azonban ide nem lehet átplántálni. Éppen ezért azok a népművelők, akik nem szocialista eszmeiségű ügy szolgálatában serénykednek, nem vehetik rossz néven, ha az intézmények esetleg az anyagi támogatást is megvonják. A jövőben a párt még gondosabban elhatárolja egymástól azokat a kultúrpolitikai célkitűzéseket, amelyeket határozottan támogat, megtűr, vagy esetleg megtilt. Világos a képlet: a szocialista eszmeiségű népművelési tevékenység anyagi és erkölcsi vonatkozásban mindenütt zöld utat élvez. Az is logikus: a jövőben nagyobb érzékenységet kell kialakítani a polgári világ különböző művelnek, termékeinek megítélésében. Az anyagi támogatást és a létjogosultságot illetően e művek nem tarthatnak igényt olyan pártfogolásra, mint a szocialista eszmeiségű alkotások. S az is kézenfekvő: mint minden államban, így nálunk sem adnak fórumot azoknak a műveknek, amelyek kimondottan ellenséges ideológiát sugalmaznak, amelyek szemben állnak a szocializmust építő nép érdekeivel. E területen is nagyobb kiválasztó készséget keli elárulniok népművelőinknek. Annak megítélésében, hogy mely mű segíti igazán a tudatformálást, a legbiztonságosabb fogódzó a marxista felvértezettség. Ma már tényleg semmire sem megyünk néhány idézet kiragadásával. A teljes ideológiai biztonság a döntő: népművelőink még panaszt sem ejthetnek, hogy erre vonatkozóan nem kaptak kellő mélységű művelődéspolitikai impulzusokat. Mind ez idáig a következetességgel volt baj. A kulturális élet állami és pártirányításáról készült egy dokumentum — hallottuk nemrég. Az anyag világosan körülhatárolja a feladatokat, a pártirányítás- sal kapcsolatban az operatív irányítás helyett a dokumentum, az elvi irányítás gyakorlatát sürgeti. Úgy véljük, a IX. pártkongresszus is megerősíti majd népművelőinket abban, hogy a művelődéspolitikai célkitűzéseket szilárd marxista ideológiai bázis nélkül nem lehet teljesíteni. Párkány László Négy év múltán ismét első osztályos diákok tanulnak a putnokí Mezőgazdasági Technikumban középfokon.. Négy évvel ezelőtt ugyanis hozzákezdtek itt a középfokú oktatás felszámolásához, s az iskolát felsőfokú oktatásra szervezték át, rendezték be. A négy évvel ezelőtt megkezdett törekvés alapjában véve helyes volt és gyümölcsözött is. Felsőfokon jelenleg is két osztály, összesen 96 diák tanul a putnoki Mező- gazdasági Technikumban. Ezenkívül 240 felnőtt korú férfi és nő a levelező tagozat hallgatója. A felsőfokú oktatás igen eredményes a putnoki technikumban, és ezt a jövőben sem szüntetik meg. A mezőgazdaság fejlődése, maga a gyakorlat azonban szükségszerűen követeli a még több technikust. Fontos a középfokú technikumi képzés a továbbtanulás szempontjából is, hiszen a tanulók egy része felsőbb szinten folytatja majd tanulmányait. Mindez indokolttá tette, hogy a putnoki Mezőgazdasági Technikumban folytatódjék a középfokú szakemberképzés nappali tagozaton éppen úgy, mint levelezőn. A levelező tagozaton 80 hallgatót tudnak felvenni s eddig csak 40 jelentkezett. Továbbra is lehet jelentkezni tehát szeptember 30-ig a középfokú levelező oktatásra. A nappali tagozat első osztályában 42 fiatal diák kezdte meg a tanulást szeptember másodikam A tanulók döntő többsége, több, mint 90 százaléka mezőgazdasági munkások, elsősorban termelőszövetkezeti tagok gyermeke. De a további tíz százalék is olyan szülők gyermeke, akik mezőgazdasági jellegű vállalatoknál, intézményeknél dolgoznak. Az új első osztályba kilenc lányt is felvettek), elsősorban a mezőgazdasághoz való ragaszkodásuk és máris megállapítható rátermettségük alapján. A fiú diákoknak az intézet kollégiumi elhelyezést is ad. Az új tanév ünnepélyesen kezdődött, valamennyi szülő jelenlétében. Jónás István, a technikum igazgatója üdvözölte a szülőket és az iskola legfiatalabb tanulóit, majd Vértes Tibomé, igazgatóhelyettes ismertette a technikumi oktatás menetrendjét. Ünnepi beszédében Jónás István igazgató hangsúlyozta, hogy tanulóikat nem a mának, hanem a holnapnak nevelik, azaz: úgy oktatnak, olyan minőségi jelleggel képezik a technikusokat, hogy azok évek múltán is helyt tudjanak állni. Szülők és diákok egyaránt megelégedéssel fogadták a tanmenetet, valamint a technikumi és a kollégiumi életre vonatkozó, meglehetősen szigorú rendszabályokat is. A fiúk a megnyitó ünnepség után azonnal elfoglalták új otthonukat, a kollégiumot. Az épület, ni elhelyezés nagyon jó, minden igényt kielégít, sajnos, a putnoki kisipari szövetkezet a nyári időszakban nem tudta elvégezni a kollégium festését. Erre a munkára csak szeptemberben kerül sor. Jó lenne, ha a Borsod megyei Tatarozó Vállalat vezetői is megértenék a technikum helyzetét és tőlük telhetőén minél előbb befejeznék az építési munkákat. A putnoki Mezőgazdasági Technikum felsőfokú tanulói szeptember ötödikén gyülekeznek össze az ünnepélyes megnyitóra, s azonnal elkezdik a munkát. sz. j.
