Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-04 / 209. szám

'Vaeírnais. 19©5. sxepbaaber 4. Északim agtarorszAG A liéíki>xnapok Cüik láíiKÓlag egii'onn.lk Tollvonások... Tíz eszt az alapszerv élén bányásszá fejlődött Most is foglalkozom emberi gondok­kal, neveléssel. Fenntartó vájárként dolgozom, de társa­dalmi megbízatásom szerint a szakszervezeti bizottság tit­kára vagyok. Szeretek foglal­kozni az emberek, különösen a fiatalok nevelésével. Milyenek a hétköznapjaink? % A bánya, a Szuhakálló I. akna ♦ utolsó éveit éli. Még öt évei van hátra. Aztán nem szállj le többé bányász, nem simo-X gatja lámpafény a szénmező-* két. Sajnos, el kell tőle bü-T csúznunk. Pedig szerettem* volna itt kihúzni a nyugdíja-* zásomig. X Hogyan dolgozik az üzem?* Várjon csak... Igen, éppenj most mondja a párttitkár elv-X társ, aki a beszámolót készíti.* hogy a hét hónap átlagábanJ 152 7 százaléknál tartunk. Ez* nagy dolog. Augusztusban vi-x szont jó egynegyeddel vissza-* esett a termelés. Az emberek* miatt? Dehogy! Remek bá-X ílll nyászok vannak itt. Gergely* lÉP János közel 90 tagú front-X |||| brigádja éppen úgy, sőt, job-* “ ban dolgozott augusztusban.X mint bármikor máskor. De hát* „leült” a front. Jó 30 méteresX szakaszon nagy nyomás nehe­zedett a frontra, a bányatánlot benyomta a földbe. Hát, bi­zony, ezt nehéz volt ki is menteni. Ez visszaveti a mun­kát. De hát ilyen a bányász­élet. A szürke hétköznapok csak látszólag peregnek egy­formán. A mi mesterségünk mindig rejtegethet valami­lyen meglepetést. A fény és árnyék váltogatja egymást. Mindennap próbára teheti még a legedzettebb bányászt is. De talán éppen ezért szép. Csorba Barna Foto: Szabados György rok tulajdonságai is szinkronban vannak a alkotott véleménnyel. Ez a vele folytatott5 beszélgetésből derült ki, a fénykép nem mu-* tatja Z Legmaradandcbb emlékei, élményei felöl } érdeklődöm. Gondolkodik. Aztán sorolja. * — Izgalmas étek voltak. Mind a tizenhét,* amióta felvetlek a partba. Néhány különösen * Talán az első lépések a közös úton, 1948-ban... } Ekkor alakítottuk meg HejöSzalclntán a sző-* velkezetet, tizenhatan. Mennyi kétkedéssel és* nehézséggel kellett szembe néznünk — tűnő-Z dik el most kissé maga is. — Négy évig az* elnöke voltam. Aztán meg se erősödtünk, jött} az ellenforradalom. A szövetkezet nem osz­lott fel, de a bizalom megingott. Helyreállí­tani. megszilárdítani a bizalmat, meg a gaz­daságot. mert a kettő együtt járt és meggyőz­ni 3 kívülállókat is. hogy össze kell fognunk, ha boldogulni akarunk... Es sikerült! 1960- ban az egész falu magára talalt. Ki tudja már. mennyi biztató, jo szóra volt szükség, hanv kérdésre kellett válaszolni? Alig győztük. Dej sikerült ... Kereken tíz éve vagyok a tsz* párttitkára, ez volt a legmaradandóbb élmé-* nyem. Ez. A falu egymásra találása... * Ami ezután következett, az már nem eny- nyire historikus. Friss, egészen friss emlék. — Bizonyítani kellett, hogy helyesen csele-♦ kedett mindenki, aki a közöst választotta — mondja. Erősíteni a szövetkezetét, gépiekkel, okos beruházásokkal, a tagság jó munkájával, a kommunisták példamutatásával.. . Végre­hajtani pártunk politikáját... Az utóbbi évek­ben a VIII. kongresszus határozatai szerint... Növelni az árutermelést, a tagság jövedelmét. Ez volt és ez ma is a lényeg . .. Az átlagtermésről és a munkaegység- értékről érdeklődöm. — Tizenöt mázsa 15 kilogramm termett hol dánként kenyérgabonából és tavaly 33 forin­tot ért egy munkaegység. Reméljük, az idén sem lesz kevesebb ... A számadatok a fejlődésről szólnak, a re­mény indokolt és — mint a párttitkár mondja — elsősorban a szorgalmas munkára, benne a kommunisták példamutatására alapozzák ... * Jelenleg Hejőszalontán is, mint minden tsz- ben, a nyárvégi munkákkal vannak elfog­lalva. A kommunisták emellett a vezetőség ujjávalasztására, pártunk IX. kongresszusára készülnek. Az augusztusi taggyűlésen már megvitatták a Központi Bizottság irányelveit, és a módosított szervezeti szabályzat-terveze­tet. Megválasztották a jelölő bizottságot is. Tagjai bizonyára érdeklődnek majd az egész pártagságtól: ki legyen a titkár, kik legyenek az új vezetőség tagjai? A jelölés a megválasztott bizottság feladata, a döntés a taggyűlés szuverén joga. Ám úgy gondoljuk, akkor választanak helyesen, ha azokra az „egyszerű, szerény, gondolkodó em­berekre" adják szavazatukat, akik „ismerik pártunk politikáját és akikre minden helyzet­ben számíthat a párt, a falu népe..." Csépányi Lajos k «- Látod? Ebben a mezőben ért bennünket a vízbetörés ifj. Drótos Istvánnak. mondja Boros János vájár Megyénkben már 6600 vagon kenyérgabona kerüli raktárakba Borsod termelőszövetkeze­tei a korábbi éveknél csak­nem két héttel előbb fejezték be a kalászosok aratását. A kenyérgabona felvásárlása azonban a csapadékos időjá­rás hatására igen érdekesen alakult. Az alföldi jellegű mezöcsátí. mezőkövesdi és miskolci járásban a közös gazdaságok a betakarítási munkákat napfényes, száraz időben végezték el, és szer­ződésben vállalt kötelezettsé­güknek közvetlenül a géptől tettek eleget. Ezeken a vidé­keken nagvobbrészt intenzív búzafajtákat teivneltek. E fajtákkal a szakemberek elé- aedettek. A bő termést bizo- nvítja, bogy a bükkábrányi Béke Termelőszövetkezet a Kiutallak a nemesitel! gabonavelőmasva’^al Az Országos Vetőmagter- kezdték a kiszállítást, őszi meltetó és Ellátó Vallalat jú- árpából, rozsból és őszi bűzá- Hus végén kiutalta a négy- ... , 0„IU, évenkénti kötelező felújításra 601 csaknem 6000 Ví,«°nn-Vl! •zükséges nemesített gabona- kapnak idén a termelő irt vetőmagvakat, s egyúttal meg- mek. A* ÉM tervpá!^ás.afa Értékes kezdeni ómjezés Az Építésügyi Minisztérium tervpályázatot hirdet expor­tálható hétvégi ház niegterve zésére. A pályázati kifrá- már átvehetik az érdeklőd az Építésügyi Minisztériu. tervezési főosztályán, s ugyan­ide kell beküldeni az elké­szült terveket — kizárólag postán — legkésőbb decem­ber 1-ig. A legjobb munkák líjazására és megvá óriására ! 00 000 forintot !>••■ -lak elő. A bíráló biro I 'cemb?i' 19-ig kihirdeti a pályázat eredményei, á Borsod megyei Tanács lődésUgji osztálya érté­kes kezdeményezést valósított meg, hogy a falusi fiatalok már általános iskolás koruk­ban megszeressék a mezőgaz­dasági munkákat megkünnyí ó gépeket. Az elmúlt esztendőben Kl­áridképpen 12 község álta­lános iskolájában létesítettek mezőgazdasági gépszerelő szakköröket. Ezekben több mint 250 f'-L-ö tagozatos fiatal vett részt. A szakköri foglal­kozásokat előre kidolgozott te­matika alapján a környező gépállomásokon tartották meg. és a szakemberek irányításá­val a fiatalok megimerkedtek a különböző mezőgazdasági géptípusokkal, azok kezelésé­ről és szerelésével, valamint i tere elószüvetkeze'ek életé­vel, a növénytermesztéstől az adminisztrációs munkákig. A szakkörben tanultakat a nyári szünidőben sok helyen hasznosították. így például Villmányban, Sáro pasakon és "’.endvőn a szakköri tagok részt vettek a hibás kombáj­nok, traktorok és vetőgépek javításában. Ezenkívül 30 fia­tal határozott úgy. hogy az érettségi megszerzése után el­sajátítja a mezőgazdasági gép­javító szakmát. Az eddigi ta­pasztal ltokat hasznosítva az új oktatási évben mintegy 40 falusi általános iskolában — többek között Felsőzsolcán, Tornyosnémetiben, Szerencsen és Encsen — szerveznek ilyen szakköröket, amelyekben pe­dagógusok irányításával a gépállomások mérnökei és technikusai oktatják a fiata­lekötött mennyiségen felül 32, az alsózsolcai Uj Élet 21, a vattai Szemere Bertalan 14, a felsőzsolcai Szabadságharcos 20, a sajókeresztúri összetar­tás 13, a hejöpapi Petőfi 12, az emődj Szabadságharcos Tsz pedig 25 vagon kenyér- gabonát adott el az allamnak. Ezek a közös gazdaságok a terven felül beadott gabo­náért több mint 3 és fél mil- 'ió forint többletjövedelemhez jutottak. Más a helyzet az északi fek­vésű sátoraljaújhelyi és sze­rencsi járásban. A közös gaz­daságoknak tavasszal a bel vi­zek okoztak károkat, nyáron pedig a hűvösebb éghajlat miatt később beérett gabona egy részét az esős, csapadékos időjárásban csak kaszával tudták levágni. így az északi falvakban még csépelnek és a cabona felvásárlása is las­sabban halad. A megyeben eddig 6637 vagon kenyérgabo­na került raktárba. A számi-' tások szerint szeptember 15J ig az északi fekvésű gazdasá­gok is eleget tesznek kötele-' zet'égüknek így az idén Borsodban előreláthatólag 8 ezer vagon kenyérgabonát váí tarolnak fel. Markáns arcára és magasodó homlokára, amelyet e képen sildes-sapkájának árnyéka takar, az élet már mélyen rávéste kézjegyét. Kérges tenyerét, ezüstös halántékát nem mu­tatja a fénykép. Nem beszél az egykori cse­lédsorsról, s a háborúról és a hadifogságról sem, amelyet e kép élő alanya fiatalabb évei­ben átélt. Sem a megújuló magyar faluról, amelynek vajúdásánál, születésénél, felcse­peredésénél bábáskodott-dajkálkodolt... És arról sem szól, hogy élete párjával együtt Öl gyermeket nevelt fel becsülettel... — A férfias vonások csak sejtetik a nehezebb na­pokat, a legnehezebbeket, amelyeket ötven­két éve mögött hagyott. A járási pártbizottságon — M ezer sátcm — azt mondták róla: Papp Lajos elvtárs, a hejő- szalontai József Attila Tsz párttitkara az egyik legrégibb tsz-párttitkár járásunkban. Egyszerű, szerény, gondolkodó ember, ismeri, pártunk politikáját — minden helyzetben szá­míthat rá a párt, a falu népe... A fénykép is tanúsíthatja egyszerűségét, szerénységét, bár ezt a József Attila Tsz tag­sága és Szalonta népe jobban ismeri. Mi mun­ka közben találkoztunk vele a tsz-major ud­varán, emberek között. Beszélgetés közben kattant a fényképezőgép, s örökítette meg arcvonásait. Szemeinek fürkésző tekintete a gondolkodó, örökké problémákkal bajlódó ember benyomását kelti. A halvány, alig érzékelhető mosoly szája szögletében mégis derűs optimizmusra vall. És egyéb vonásai, sadalom megmozdult értünk. Az, hogy nagyon jó volt új­ból szippantani a szabad leve­gőből, látni a házakat, az em­bereket, az eget, a napot, a csillagokat. Látni a fényt es az árnyékot. No igen, a fény és árnyék. Ennek nagy része van sor­som alakulásában. Hogyan? Apám is bányász volt. Még gyerek voltam, de már vágyó szemmel néztem, ahogy munkába indul. Este ez na­gyon érdekes volt. A karbid­lámpa megvilágítja apám alakját. Imbolyog a fény, s imbolyog apám árnyéka is, ahogy rá vetődik a kerítésre, az útra. Én égő szemmel néz­tem utána, s elindult bennem a képzelet. Láttam, hogyan halad lefelé a bányába, ho­gyan dolgozik a karbidlámpa világította munkahelyen. És én a fény- és árnyékjá­tékban mindig a fényt szeret­tem. El sem tudom mondani, hogyan lángolt bennem az öröm. amikor először men­tem a bányába, s amikor elő­ször dolgozhattam a szénben. Mióta vagyok bányász? 1941-ben kezdtem. 18 éves voltam akkor. Itt értem fér­fivá, itt sajátítottam el a bányász mesterséget. Hogy el­ismerik-e a munkánkat? Nem panaszkodhatom. Van egy sor kitüntetésem, többek kö­zött a Munka Érdemrend bronz fokozatának tulajdono­sa vagyok. Amit tudok, nem rejtem vé­ka alá. Van itt egy szocialista brigád. Négy éve én szervez­tem meg. Most Sziráczki Ist­ván a brigádvezető. ö a munkatársam volt. Mellettem nevelődött brigádvezetőnek. Talán egy kis részem van benne, hogy Huszár Balázs, Galyenó István, Eke János jó — Kedden reggel, úgy fé. ftt lehetett... Robbantás után voltunk. A fronton a füst miatt nem lehe. tett tartózkodni. Én. márminl Boros János vájár a kaparc melleit szunyókálva vártam, hogy mikor tisztul meg a le­vegő. Es akkor rohant Vrabik elvtárs, a frontmester: a hato­son betört a víz, mindenki meneküljön! Barnóczki Lacival együtt in­dultam kifelé. Akkor még nem vettük komolyan. Azt gondol­tuk, hogy csak kisebb meny- nyiségű vízről van szó. Lám­pánk jól égett. Egyszer csak sokszorosan visszacsillant a fénye. Különös zúgással hömpölygött előttünk a mocs­kos víz. Sodorta a stompokat, a fadarabokat, a forgácsokat. Akkor ijedtünk meg. Nekivág­tunk. Előbb térdig, derékig, majd nyakig ért. A mocskos víz a főtét mosta. Elzárta az utat. kifelé. Tizenheten maradtunk a bá­nya, á vízbetörés foglyai. Vrabikkal az élen még egy­szer mind a tizenheten neki­vágtunk a mocskos, jéghideg áradatnak. És akkor már minden kétséget kizáróan megállapítottuk, hogyha kint­ről nem jön a segítség, örök­re ott veszünk. Hat és fél nap voltunk benn. Nem volt élelmünk, fáztunk. Elfogyott a karbid, fogyott az oxigén. Egy éltetett bennün­ket: az a tudat, hogy a kin­tiek megkezdték mentésün­ket. Hogy időnként álmomban nincsenek-e vízióim? Nem yillan-e bennem vissza a las­san- tizennégy éve történt esc idény? Bennem csak a jó em­lék maradt meg. Az, hogy b.i- nyásztársaim és az egész tár-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents