Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-18 / 221. szám

▼*sírt**p. t9»WI. szeptember T9. ßSZAKMAGYARORSZAG 7 Egy álújságíro szélhámoskodásai Miskolcon Csöng a telefon. A hivó megmondja, kit keres. — En vagyok — felel gya­nútlan kolléganőnk. — Ne tessék haragudni a zavarásért, de ... egyszóval szükségem volna a pénzre, amit tegnap kölcsön adtam. És, talán tetszik rá emlékezni, a taxit is én fizettem ki. .. — Miféle kölcsönről és taxi­ról van szó?! Ne haragudjék kérem, semmit sem értek ... — Mert biztosan nem tet­szik rá emlékezni. Egy kicsit, hogy úgy mondjam, kapatos tetszett lenni... Tessék csak egy kicsit visszagondolni. Ital­bolt . .. Kisgyerek ... Cigaret­ta ... Marx tér ... — Mondja meg végre, mit akar tőlem! — Semmit. Csak a pénze­met. — Egyáltalán ismer engem? — Hogyne! ön, kérem ... — S a telefonáló félreérthetetle­nül megmondja kolléganőnk nevét. Kattan a telefon. A döbbe­netét harag váltja föl. Itt va­lami félreéltésről van szó. Sőt, mi több — visszaélésről! . Vörösmaty utcai 23-as szá­mú italbolt. Ide jöttünk elő­ször, hogy kolléganőnk és va­lamennyiünk becsületének vé­delmében próbáljuk kideríte­ni az igazságot. Az italbolt vezetője felháborodva idézi vissza az esetet, munkatársai nem kevésbé felháborodottan tanúskodnak. — Zárórakor egy szőke nő lépett a pénztárhoz, s egy do­boz cigarettát kért — mond­ja a pénztárosnő. — Közöltem vele, hogy már nincs kiszolgá­lás. „Hol’ a főnök!” — mond­ta erre, s mint aki jól ismeri a járást és bennfentesnek ér­zi magát, elindult a raktár felé. A vezető kartárs akkor már kifelé jött... — ... és megkérdeztem tő­le, mit óhajt — veszi át a szót az italbolt vezetője. — Bemu­tatkozott. Mondta a nevét, az Északmagyarországból jól is­mert nevet. Nagyon határozott volt. És közvetlen. Akkor még nem tudhattam, hogy egy csa­lóval, szélhámossal állok szemben. De mi történt ezután? A szőke nő — eléggé spicces ál­lapotban — elpanaszolta, hogy igyekezne hazafelé kis­fiával — jaj, hol is a gyerek, ott áll az ajtó előtt, hozza már be, vezető kartárs! — igyekezne hazafelé, de pénz­zavarban van, s „ha már ilyen jól összejöttünk, adjon nekem kölcsön ötven forin­tot taxira, majd holnap aztán hívjon fel a szerkesztőségben, és elintézzük”. — Adtam neki ötven forin­tot. S azután — emlékszem, aznap este volt a holland— magyar mérkőzés, siettünk ha­za valamennyien — mondtam neki, egy darabon elvisszük. A gyerekkel együtt beült kö­zénk; munkatársaim útközben lakásukhoz közel kiszálltak. Vártam, hogy kiszálljon az „újságírónő” is, hiszen, ahogy korábban mondta, egészen másfelé lakik, mint én. Nem akartam udvariatlannak lát­szani, meg észre is vettem rajta, hogy egyre jobban ha­talmába keríti a megivott ital, a kisgyereket is sajnáltam, ál­mos volt már nagyon — hát elvittem egészen a lakásáig. Ott azt mondtam a taxisnak, hogy várjon rám, mindjárt jö­vök. Azután betámogattam, a kisfiúi lefektettem, mert az anyja. . Bár nem tudom én, olyan igazából részeg volt-e, hiszen amikor elköszöntem, azt kérdezte, nem akarnék-e ott maradni ,.. — Odakint sajnálkozva mondtam a gépkocsivezetőnek, hogy ez a nő bizony kikészült egy kicsit. Ö felnevetett. „Ki­készül ez gyakran! Jobbfajta személy! Volt ő már nekem potyautasom...” Albérlői hatezerért Marx tér 32. Pratolini min­tájú „neorealista” udvar. Zsi­negen száradó ruhafélék, pil­lanatok alatt elősereglő öreg­asszonyok, söprést mímelnek közelünkben, hogy hallják a „hírnek valót”. Az italbolt vezetője sorra veszi a lakásokat. Nem ez volt. Ez sem. Megáll a deszkakerí- téses kiugró előtt. Ez az! — Ki lakik itt? — kérdezi a vasgyári rendőrőrs egyik tagja. — Itt, kérem, a Kreutzer Giziké lakik — kezdi nótá­ját egy öregasszony —, na­gyon rendes kis asszonyka az, kérem szépen, gondját viseli kis családjának, igaz, a férje mos­tan nem él vele, csak néha jön, mert tetszenek tudni, nős ember, hórom gyereke van, de a kis Gyuszika is az övé, csak még nem esküdtek össze. és... Fiatal férfi lép elő a kony­haajtón. — Én vagyok az új bérlő. Vagyis albérlő. Nyolc hónapra vettem ki a lakást. Ennyi ideig nem lesz itthon Kreutzer Giziké. Hatezret adtam érte a nyolc hónapra. A kohászat­nál dolgozom. Gyereket vá­runk. Kell a lakás. Neki most úgysem lesz ró szüksége. Be­vonul. — Bevonul? Hová? — A börtönbe. Ahogy hal­lom, nyolc hónapot kapott valami írógép miatt, amit el­hozott valahonnan, és eladta... Már be kellett volna mennie, de két hét halasztást kapott, hogy a gyereket elhelyezhesse. Kottái ülhetik a nyomat... Másik utcában lakik a ház- felügyelő, oda megyünk. — Semmi jót nem mond­hatok róla — kezdi az asz- szony, miközben kikeresi Kreutzer Gizella nevét a la­kókönyvből. — Nagyon ren­dezetlen az élete. Kölcsönöket kér, és nem adja meg. Tarto­zik lakbérrel is. Azt mondják, gyakran iszik. Meg azt is mondják, de én ezt nem bizo­nyíthatom, hogy vendégeket fogad a lakásán. — Hol dolgozik? — Hónapok óta sehol. — Miből él? — Amit az emberekből ki­csal, abból... Annak a pénz­nek bottal üthetik a nyomát. Egyik munkatársunk édes­anyja a fia szemére vetette valamelyik nap, hogyan tűr­hetünk meg magunk között olyan kolléganőt, aki fúnek- fának tartozik. S elmesélte, hogy közeli rokonuktól két héttel ezelőtt száz forintét kért, hivatkozva az „újságíró kolléga” jóbarátságára. És ar­ra, hogy ő maga is újságíró. Ki tudja, hány helyen hivat­kozott erre? Ki tudja, hány egyet, kékes füst szállt a fe­jünk felett; koccintgattunk, jó hangulat kerekedett. Az asz- szony az asztal sarkánál ült, megbontotta fején a kendőt, ölhetett kézzel hallgatott, mo­solygott, figyelte a férfiak be­szédét. Süteményt tett az asz­talra, de inkább a bor mellett maradtunk. Elszaladt az idő. — Kár, hogy elmennek —, mondta az asszony, amikor Géza megnézte az óráját. — Nagy kár. Holnap libát sütök, káposztával, krumplival. Bú­csúkor így szokás. Mi kelten nem sokat eszünk mór. A gyerekek szétszéledtek, az egyik Pesten van, műszerész, a másik meg Miskolcon, oda ment férjhez, egy tanár vette el. Nyaranta hazalátogatnak, de máskor nem igen. Magunk vagyunk, így aztán nem is ünnep az ünnep... — Hiszen jól van — intette le Fülöp az asszonyt. — Van nekik elég dolguk. — Attól még eljöhetnének... — Úgy is jönnek, ha tud­nak. — Ránk nézeti: — Ren­des gyerekek, a feleségem még befeketítené itt őket, hogy ránk se néznek soha. De hát maguk is tudják, hogy van az. Mindenki fut a dolga után ... Igyunk még egy po­hárral, áldomásnak. Amikor megköszöntük a vacsorát, mindketten megfo­gadta! ták velünk, hogy eljö­vünk újra. — Bármikor —. mondta Fülöp. — És hozzák el a fe­leségeiket is. A kisházban el­lakhatnak. Alkísért bennünket a szállá­sunkra, az ajtóban várt ránk. amíg felöltöztünk. Odabenn Miklós félrevont. •— Ide figyelj —, mondta. Nem fogadhatjuk el ingyen ezt a vacsorát. — Ugyan már —, mondtam. Szóltam Gézának is, hogy mit akar Miklós. — Nem tudom —, felelte Géza. — Nem tudom .. . — Hát akkor mégegyszer — mondtam Fülöpnek az ajtó­nál —. köszönjük szépen a lakomát. — Lakomát?! — nevetett Fülöp. — Az a fő, hogy ízlett és jól éreztük magunkat. — Ezt periig —, szólt hirte­len Miklós, és egy összehajto­gatott ötven forintost nyúj­tott át az öregnek —, ezt pe­dig fogadja el. Igazán annyit ettünk, ittunk. Fülöp hátra hőkölt: — Hogy tetszik képzelni?! — Hát... — dadogta Mik­lós —, nem kívánhatjuk in­gyen. Géza gyorsan elfordult, én a csomagommal bajlódtam. Nem akartam odanézni. — Istenem — mondta két­ségbeesetten Fülöp —, én hív­tam meg magukat ... No tes­sék már ... M iklós dadogott még va­lamit, aztán zavartan zsebregyúrte a pénzt. Elviselhetetlen csend támadt. — Hát akkor menjünk —, szólt Géza. Megfogtuk a cso­magokat. Fülöp némán bak­tatott utánunk. A kapuban szótlanul kezet nyújtott. — Igazán nagyon kedves Volt —, mondtam neki. — Majd eljövünk megint... — Szívesen várjuk, — bólin tolt szomorúan. Úgy érezte, semmibe vettük. Otthagytuk. Nem hallottuk, hogy bement volna a házba. • ne íven visszaélt az emberei •jóhiszeműségével, lejáratv; «hivatásunk tisztes voltát. Kirendelték • elővezetését « . Pénteken délelőtt érdeklőd «tünk a megyei börtön pa- Jrancsnokságánál, igaz-e, bőgj • Kreutzer Gizellának nyolc ha • vi böx-tönbüntetést kell letöl­tenie. Igaz. A kéthet i halász- 2llis letelt, szeptember 13-ár •reggel kellett volna jelentkez • nie. Szeptember tizenötödikér .délelőtt még nem jelentkezett JElővezetését elrendelték 2 Nyolc hónapig nem les; • módja rá, hogy egyik kollé rganönk nevét jogtalanul hasz- .nálva garázdálkodjon. De e; 2a nyolc hónap egy másik vé- 2tek miatti bűnhödése. Emi • csalásért is felelnie kell. An- «nál is inkább, mert visszaesí .bűnös, s az ilyennel szember 2az eljárás keményebb 2 Szeptember 15-én deleiét • még nem tudtuk, merre rej­• tőzhet Kreutzer Gizella 2Szerettünk volna személyeset 2megisrperkedni az ismeret Jlen álkollégával". Bizonyár; • megszimatolta, hogy újabb, t 5ki tudná, mióta folytatott csa- 2lásaiért gyarapszik a bünlajst 2roma. S nem lehet egy köz Jismert név mögé elbújni ; felelősségre vonás elöl Csala László Fiatal karmesterek versenye Besanconban A 21 éves Catherine Comet, aki párizsi születésű, de né­hány éve az Egyesült Álla­mokban él, nyerte meg a 19. besanconi zenei fesztiválon a fiatal karmesterek első díját az „amatőrök'’ kategóriájában. A diplomás muzsikusok ka­tegóriájában az első helyen a csehszlovák Mario Klemens végzett. K * . rr ** ifim oen éreztem ma »am tHHHMHHHt« »»»»»«»♦»♦*♦*»»»» It***************** * S Tűnődések rövid pórázon * E. Kovács Kálmán aforizmáiból * «I» ¥ * Akkor is igazat mondj, ha vigasztalsz! H* * X * * * % * * * T * * * * * T * * * * Az egyszerűség titkát megfejteni a legizgalmasabb feladat. « Nem sokra becsülöm azok józanságai, akik nem sze­retik a bort. * A birtoklás többel ér a tulajdonjognál. * A kijáró megvesztegetné a saját lelkiismeretél is, ha volna neki. Az a hős, amelyik nem szereti igazságot, az nem is hős. szenvedélyesen az t*************************************■*•***•*■* (Levelezőnktől.) Egy hetet töltöttem a Mis­kolci MÁV Igazgatóság üdülő­jében, amely a mezőkövesdi Zsóri fürdő mellett van. Úgy érzem, hangot kell adnom megelégedésemnek, mert min­den szempontból elsőrendű ellátásban részesültem. Kitű­nően éreztem magam, és remé­lem. mások ugyanilyen jó ta­pasztalatokat szereztek itteni üdülésük során. Murányi Tibor Bánréve Űj könyvek a miskolci könyvesboltokban nak A kentaur című műve. Ezt a könyvet óriási siker kí­sérte eddig Keleten is, Nyu­gaton is. Nagy érdeklődéssel olvasták a Szovjetunióban, Párizsban pedig irodalmi dí­jat nyert. A tanulmánykötetek sem maradtak el. Közülük az egyik a magyar esszéírónak, B. Nagy Lászlónak műve, A teremtés kezdetei címet vise­li. A másik A német irodalom a XX. században című és ér­dekes tanulmányok szólnak benne, többek között Tho­mas és Heinrich Mann, Wer­fel, Kaffka, Remarque meg mások működéséről. A szociológiára kíváncsiak­nak figyelmét felhívjuk egy új, vaskos kötetre. Kulcsár Kálmán a szerzője és a címe: A szociológiai gondollcodás fejlődése. Piac utáni Foto: Szabados György »Nag) on határozott volt...” Az elmúlt hét könyvújdon­ságainak legérdekesebbjei na­gyobbrészt külföldi alkotások, vagy külföldi témájúak. Első­sorban örömmel üdvözölhet­jük, hogy megjelent magya­rul Ehrcnburg memoárjainak befejező része is. Az Embe­rek, évek. életem — sorozat harmadik kötete már a közel­múltat tárgyalja, és politikai mondandóiban, valamint in­tim részleteiben egyaránt >ppen olyan érdekes, mint az előző kötetek. Ugyancsak ér­deklődésre tarthat számot a mo- lern francia próza egyik nagy úttörőjének, a mar meghalt Nobcl-díjas Andre Cidenek annak idején nagy feltűnést keltett könyve, A pénzhami­sítók. Végül beszámolhatunk arról is, hogy olcsó kiadásban került a magyar könyvpiacra John Updike amerikai író­Elkósziilí Sátoraljaújhelyen a Művészeti Napok program ja A rendező bizottság Halász István tanácselnök-helyettes irányításával kellő időben hozzákezdett a Művészeti Na­pok programjának összeállítá­sához, úgy, hogy ezekben a napokban már meg is hirdet­hették a bérletezést. Az októ­ber 2-án kezdődő Művészeti Napok 9 rendezvényére bo­csátottak ki bérletet. A közön­ség kívánságának megfelelően a programot most „levegöseb- ben”, három hétre osztották el. A változatosság érdekében a hangversenyeken, operaelő­adásokon, zenei számokon kí­vül prózai műveket, táncszá­mokat, művészi tornabemuta­tót is műsorra tűztek. Ez idén is fellép a tavaly nagy sikerrel szerepelt Buda­pesti MÁV Szimfonikus Zene­kar, a debreceni Csokonai Színház operatársulata és a Miskolci Nemzeti Színház egjüttese. amely Kálmán Imre operettjén kívül bemutatja Németh László A csapda cí­mű színművét is. Érdeklődés­sel várja Sátoraljaújhely és egész Hegyalja közönsége Agay Karola operaénekesnő áriaestjét. Szendrey-Karper László gitárművész, Ujj Vik­tor Gézáné zongoraművésznő és a városi kamarakórus mű­sorát. Szerepelni fog a Művé­szeti Napok programján egy népi együttes, a Budapesti Irodalmi Színpad Keres Emil, Latinovits Zoltán, Mensáros László és más fővárosi elő­adóművészek közreműködésé­vel, míg a Testnevelési Főis­kola hallgatói művészi torna­bemutatóval vesznek részt n sátoraljaújhelyi Művészeti Napok műsorán.

Next

/
Thumbnails
Contents