Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-18 / 221. szám

ÉSZ AJLMAGYAROKSZAG Vasa map. 1966. szeptember 18. Szülőföld Tardl Kovács Sándor fametszete Ketten a főiskoláról az ifjú Öjelinszkijt, Puskin pályatársát kelti életre. Ennyi a jelen. És még sok terv, ki nem mondott kívánság, vágyako­zás. Ezek között említésre méltó az az igény, hogy a két fiatal színész be szeretne kap­csolódni a szervezés alatt álló stúdió színház munkájába, ugyancsak szívesen működné­nek közre a Felolvasó Szín­pad programjaiban. A tervek és a vágyak között továbbra is mágnesvonzása marad a „másik világnak”, a filmnek. Káldy Nóra mar a filmvász­non is bizonyított; főleg a fiatalok szívébe lopta be ma­gát, az ifjúság gondjaiban tallózó Szerelmes biciklisták című film főszereplője révén. Újréti László epizódszerepek­ben játszott, álláspontja, re­ménye tehát várakozó. Mindkét fiatal művésznek városunk, Miskolc az első ál­lomása. A mi környezetünk, a mi színházunk adja szá­mukra az első impulzusokat. Mindketten úgy remélik — s 5k is sokat akarnak ezért tenni — a barátság, a fogad­tatás kedvező és tartós lesz. A beszélgetésből az is kide­rül: Artur Miller szavait kö­vették, amikor „a csillagokkal iúrűn teliszórt égről csilla- jot választottak”, s a színi pályára léptek. Üjréti László Itt Miskolcon e csillagra függesztik tekintetüket. Kívánjuk, hogy felhő ritkán árnyékolja e csillagot. Párkány László Káldy Nóra két fiatal minden szavában, de a beláthatatlan út nehézségei, főleg ismeretlenségei a szoron­gást is előparancsolják Ilyen furcsa, mégis érthető, ,,kettős” alaphangolá.sban be­szélgetünk; Káldy Nóra min­dig attól fél, hogy valami kllsé- szerút mond. Ujréti László is nagyon aggodalmaskodik: — Most mondjam azt, hogy na­gyon örülök? — kérdezi mint­egy fogódzóért kiáltva. S lám, két perc múlva kide­rül: a két fiatal valóban örül. Ha sablonosán is hangzik: na­gyon örül a pályakezdésnek, mert a küldetés mindkettőjü­ket türelmetlenül feszíti. S egy valódi színház jelenléte, atmoszférája és „illata” meg­sokszorozza a várakozást. Kál­dy Nóra és Üjréti László éle­tében ez a várakozás nagyon Icntos szerepet kapott. Mert mi történt eddig? Többé kevésbé színes közép­iskolai élet, rajongás a művé­szetekért, vita a szülőkkel, hogy rangot kapjon bennük is a színi pálya, izgalmas percek a felvételi vizsgákon, a sziin­Szelíden, mégis energikusan néha egymás szavába vágnak. Fontosnak tartják, hogy a hi­ányzó emlékmozaik helyére ke­rüljön, ezért néha egyszerre beszélnek. Előéletük útjait jár­ják most be mindketten, a küzdelmes, de felemelő főisko­lai négy esztendő epizódjainál időznek. Ahogy beszélnek és amit mondanak, az egyik nagy francia gondolkodó szavaira emlékeztetnek: milyen sokat ér az ember, ha küldetést érez. A küldetés, a színészi pályá­ra való elhivatottság vibrál a leien küzdelem egy-egy szerep hiteles megformálásáért a főis­kolai évek vizsgnelőadásain. Nem túl nagy előélet ez, de szép, miként a beszélgetések­ből többször leszűrtük. A két fiatal sokat időzött a főisko­lai évek emlékkönyveinél. Üjréti íjászló dicsérte a kép­zés módszerét, a nagy skálán történő mozgatást. Csak egy pillantás a főiskolai vizsga- előadások címeire, s máris hi­telt kap a modern színészkép­zés sokrétűsége. Ugyanis Sartre Altona foglyaitól Of­fenbach Kékszakáll című ope­rettjéig színes színészi felada­tok kínálkoztak fel. Ebbe a legyező-terebélyes programba jól illeszkedett a Bánk bán, a III. Richárd, A tudós nők, a Salemi boszorkányok. E dara­bok mindegyikében játszott Káldy Nóra és Üjréti László. A beszélgetés fonala érthető okok miatt eljutott egy fon­tos megállapításig: a ma szí­nésze nem szerepkörökre ké­szül, hanem a pályára, annak a legszélesebb terjedelmére. Vitatkozgatunk egy kicsit, tulajdonképpen egyetértőén. Üjréti László egyszer „talpig szőrben” játszotta el Petur bánt, Káldy Nóra pedig „pe­dagógiai” szereposztásként megkapta a III. Richárd Mar- gitját. Később mindketten énekes szerephez is hozzáju­tottak. Logikus tehát, hogy követ­keztetéseinkben mindhárman eljutottunk odáig; a színhá­zak is merészebben élhetné­nek a „pedagógiai szereposz­tással", és lassan-lassan rá kellene szoktatni a közönsé­get is, hogy kedvence nem­csak a tőle elvárt és megszo­kott szólamban tud hatást kel­teni a színpadon, hanem sok­rétűen, összetetten. Szerény, mégis felelősséggel szól mind a két fiatal a pályá­ról és különböző színházi kérdésekről. Témáinkba ve­gyül a jelen és a jövő is. Itt újból szorongás fogja el őket, mert oly kévését tudnak arról, milyen feladat vár rájuk eb­ben az esztendőben. Annyit azonban mindketten tudnak, bogy az idei évadnyitó darab- aan, Németh László Csapdá­jában mindketten játszanak; Káldy Nóra a melankolikus Katerinát, Puskin egyik só­gornőjét, Üjréti László pedig Isten adta főzelék A tea rabszolgái Nagyarányú vizsgálatot tartottak az üzletekben Alraaszüret Kiskapudon Az ózdi III. kerületi Rákóczi Termelőszövetkezet gyümöl­csösében, Kiskapudon is szü­retelik az almát. 15 holdon beérett az aranyparmin és a balul, s a Jonathan is szépen pirosodik. A tsz tagságának az egyéb őszi munkákon kívül most az almaszüret szintén sok tennivalót jelent. Az ipari munkások és az iskolák azon­ban felajánlották segítségü­ket: részt vesznek a szüreten. A tsz a leszedett almát nyom­ban értékesíti. A III. kerületi központi telephelyen kilón­ként átlag két forintért bár­ki nagyobb mennyiségben is megvásárolhatja az almát. A kenyérgabona és a ta­karmány sikeres betakarítása után bizonyára a gyümölcs­szüret is gazdag lesz a Rákó­czi Termelőszövetkezetben. Amint arról lapunkban hír adtunk, a SZOT elnökségénél intézkedése nyomán az arn illetékes szervek országosar nagyarányú vizsgálatot tar­tottak az üzletekben. A vizs­gálat a februári árintézkedé­sek végrehajtását ellenőrizte a fogyasztók érdekvédelmél szolgálta. Megyénkben a július 16-tól augusztus 27-ig tartó ellen­őrzésen az SZMT közgazdasá­gi bizottsága, a Borsod megyei Kereskedelmi Felügyelőség, s KPVDSZ megyei bizottsága, c Borsod megyei Minőségvizsgá­ló Intézet, valamint a NEE is részt vett. A részletes je­I lentés már elkészült. Az ered­ményről szombaton, szeptem- | bér 17-én Gelb Miklós, a KPVDSZ megyei titkára tar­tott sajtótájékoztatót Borsodban az ellenőrző szervek összesen 414 üzem­egységben, állami és földmű­vesszövetkezeti boltokban jár­lak. Megvizsgálták Miskolc, Özd, Sátoraljaújhely, Sáros­patak, Kazincbarcika, Tisza- szederkény, Sajóbábony több boltját, valamint 15 bányász és 1 15 mezőgazdasági község üzletét. Az ellenőrzés megálla­pítása szerint a vállalatok és a földművesszövetkezetek az előírásoknak megfelelően haj­tották végre a februári ár- intézkedéseket. Megállapítható, hogy általában a boltok áru­készletének összetétele lénye­gesen jobb, mint amilyen az elmúlt években volt. Növeke­dett a választék minőségben is, színben is, fazonban is, ugyanakkor azonban mind a ruházati, mind az iparcikk szakmában nagy a hiánycikk lista. Nincs kellő választék férfi, női, és gyermek szinte­tikus árukból, férfi öltönyök­éből, hímzett ágyneműből, mű* (szálas nadrágokból, nem meg­felelő az ellátás férfi nylon [ingekből és női divat jellegű f árukból. A vas és műszaki (szakmában csökkent ugyan, ►de még mindig több százra te­lhető az állandó, vagy idősza- ikos hiánycikkek száma. Hi­rányoznak a zárak, a lakatok, ►a drótfonatok, a villamoscik- ► kek, szűkült a választék a zo­E máncozott edényekből és a rá­dióból is. A kisbútorokból (sincs kellő választék. Hiány­aik az előszobafal, az asztal, ► az olcsó szék is. A vevők a ► korábbiaknál gyakrabban pa­naszkodnak a hazai búlorgyá- ► rak termékeire. Sok a rekla- ► máció a cipők miatt. Például: ,a Borsodi Ruházaticikk Kis- [kereskedelmi Vállalat 94. sz.x Jcipöboltjába 3200 pár cipő el­őadása után 31 panasz érkezett. »Reklamációk főképpen a bu­dapesti, a szombathelyi cipő­gyárak, valamint a cipő klsz gyártmányai miatt érkeznek. Mindez persze csak néhány példa a jelentés gazdag aa§>u- gából. A tájékoztatón elhang­zott: a helyileg Is felszámol­ható hibák megszüntetésére az illetékes szervek megfelelő in­tézkedéseket tesznek. Más­részt: a vizsgálat során ta­pasztalt tanulságokat, az Így megszületett javaslatokat a SZOT elnöksége összegyűjti és a Minisztertanács elé ter­jeszti. gy izonytalan járású, boros I f tas férfi áll meg az asz talom mellett. Szemé ben álmatlanság vérerezik bőre petyhüdt, s vizenyőser könyörgő a tekintete. Leros­kad mellém a rebbenésny; köszönés után. — ... Fiatalember — kö­nyököl rá az asztalra és át- hajlik hozzám. — A felesé­gemet az elmúlt héten vitteir be a kórházba ... Én meg kél évig voltam oda, szintén s kórházban... Gyakorlatlan kunyeráns, ez látszik rajta. Aki érti ezt a szakmát, az nem teketóriázik, nem tétovázik, egyenletes szó- íűzéssel adja elő a szöveget. S nem dadog. Mert aki kérni akar, az kérjen határozottan. Az biztos eredményhez vezet... Hacsak az illető nem pénzte­len. De hát az is a szakmához tartozik, hogy jól keli tudni megválasztani a palit, akit az­tán balekká üt az ember. De ez csak habog-dadog. Lehet, hogy csak illuminált- sága (s mert italra költötte pénzét) vitte rá, hogy isten nevében pénzt kérjen. — ... Napok óta nem et­tem — mennydörög rám szesz- szagúan. — Nem is tudom, mikor volt egy falatnyl főze­lék a számban ... Legalább íőz.elék ... — most aztán már L#,l r. i/tr. •fr *1 tv ti fi U l/Ól'ÁcKí' — Pár forintot adna nekem? Itt — s mutat a magyaros terem irányába, ahol ebéde- lők sokasága nyüzsög — meg is enném. Egy jó, meleg főze­léket ... Jól megnézem magamnak ezt az embert. No, nem rossz szándékból. Azért sem, hogy esedezzen a lelkem a szeren­csétlen. éhes párán. Sem azért, hogy megszégyenítsem. Hiszen mi sem lenne egyszerűbb, csak rászólni: „Ember, ha ma­ga napok óta egy falatot sem evett, akkor annak az az oka, hogy nem esett jól, mert a szesz elvette az étvágyét!” Mi­ért sértsem meg azz.al, hogy a szemére vetem: minek köl­tötte italra a pénzét? — Főzelékre? — kérdezem, s huncutul összefogtam tekin­tetét a tekintetemmel. Őszin­teségre akartam bírni. Arra, hogy legalább vallja be: „Italra kell az a pár forintocs- ka, mit tagadjam?” Férfiak egymás között őszintébbek, a teremtésit neki! Lesúnyja fejét, s alulról néz fel rám. így szánalmasabb és méltóságosabb is egyszerre, ösztönös, tehetséges póz. Sze­me meg se rezzen, és nem gyullad ki benne a mohóság, a szesz utáni vágyakozás tü­ze. Megejti az ember szivét... Legyen! Nyúlok a zsebbe. Az utolso pillanatban meg­gondoltam. Enbelőlem ez a részeg nem csinál frájett hogy a vagányok gazdag stí­lusával fejezzem ki magam Mert az szörnyen bosszantana, később még meg is bánha­tom nagylelkűségemet. Akkor meg ne adjon az ember, ne­vezzék inkább fukarnak, zsu­gorinak. — Ha istent ismer... — s néz rám, néz rám azzal a vizenyős szemével. Hisz ha azért adnék csu­pán, éhen veszhetne felőlem. De emberek vagyunk, hátha tényleg éhes, s valóban nincs pénze főzelékre. — Jöjjön, jóember! — s elindultam előre a magyaros étterem irányába. Elhatározásomat megváltoz­tathatatlannak hitte, mert — bár kissé botladozva — utá­nam iramodott. Megfogta ka­bátom ujját, s könyörgőn rámnézett. — Ide? Hiszen ez méreg­drága . . . Ideadná azt a pár forintot, leugorhatnék a Búza térre ... Ott enném meg... Megállj, golyha! — mondom magamnak. Nem vagy te éhes, meg ha az is lennél, minden filléreden sört vagy pálinkát vennél. Most aztán juszt is megetetlek! — Nocsak, de félti a főzelék árút... Én fizetem — mon­dom. — magának csak meg kell ennie. Azzal karonkaptam, s be­cipeltem az étterembe. — Főúr, melyik a legjobb főzelékük? — kérdeztem. i — Tejfölös tökfőzelék... , Ajánlom, azt válassza. — Szereti? — kérdem az . öregtől, akit egy erősebb moz- , dulattal leültettem az asztal- mellé. Nagyon keserves képpel bó­- lintott az Öreg. De szigorúan • is nézhettem rá, mert nem mert ellentmondani. : g smernek a pincérek, nyol­i Jf cadik éve eszem itt, megszoktam minden éle* . lüket, s már az izéről tudom valamennyit, mint szegény [ (nyugodjon) anyámét gyer- ! mekkorombói. A főzeléket meg a szűzérméket magyarosan, ezt a kettőt kiválóan készítik ' itt, a konyhán. Nem jár rosz- szul az öreg, tudom. Pedig de savanyú ábrázattal les rám. Mintha terhére lenne jóságom, áldozatkészségem. Majd meg­enyhül a szíve és az ábrázata, ha belefal a tejfölös tökfőze­lékbe. Micsoda zamatok kreá­ciója csak egy ilyen egyszerű tökfőzelék is. S mint a vaj, omlik össze az ember szájá­ban. A nyálam is összefutott a gondolatra. De keservesen szemlélődik az én barátom, asztaltársam. Mert leültem mellé, s például, hogy mennyire ragaszkodtam hozzá: egy esetben fel akart állni alattomos szándékkal, gyengéden marasztaltam hál, hiszen az ételt már hozta i; a pincér. — Az úrnak lesz — mutat tam rá. Az meg dünnyögött valami az orra alatt. Finnyásan nyúl az evőeszközért, mini aki ab ban a minutumban tette le ; jóllukás kanalát maga elé. Nen szántam meg. ..Nem, barátom te panaszkodtál, hogy már na pok óta nem ettél. Most eny hítsd étvágyadat!” Eszegette bizony, de finto rogva, immel-ámmal. Pedii ránézésre megmondom, hog? finom a tejfölös tökfőzelék Am ó nem figyel rá, zsírzo tára sem, mely mint aranj fonál, ott úszkál a tetején majd elmerül s újra előbuk­kan, miként a kanál. Bizony, jóétvágy hozza csal a hasznos étkezést. Márpedig az én asztaltársam nem mu tatta a legjobb étvágyat. Az­ért két szelet kenyér kísérete­ben begyürte inge fölé a főzeléket. — Kér még egyet? — eseti meg rajta a szívem. Mert hát­ha azért falt olyan rossz ét­vággyal, mert tudta, hogy c/ meg se kottyan az ö éhe? gyomrának. Azt hittem megüt, vagy el­nyel, úgy nézett rám. — Kell a francnak — ká­romkodott, s úgy eliramodott, mint akit bicskával marasz­talnak. O tt maradtam gondolkoz ni azon, mit vétettem jóságommal. Meg persze fizetni is kellett valakinek. Baráih Lajos William Schlackmann ame­rikai ideggyógyász szerint az angolok számára a tea való­sággal izgatószer. Megfigyel­te, hogy az angolok pulzusa gyorsabban ver az aljhoz koc canó csésze zajára, s valóság gal „lélektani szomjúságot' éreznek, amelyet „tea-áradat tál sem lehetne oltani”.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents