Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-18 / 221. szám
Vasárnap, 1968. szeptember 18. GSZAKMAOV ,\ RO RSZ, AG 5 Valami hiba van I a szervezésben Az alábbi levelet kaptuk Rácz Erikától: A tornaszent- sndrási mészkőbányánál dáldozom, mint gépiró, szeretek utazni, világot látni. így az IBUSZ útján szerettem volna társaskiránduláson részt ven- .ni. A húgom a miskolci IBUSZ útján kapott jegyet a lipcsei vásárra, de több jelentkezőt már ott nem jogadtak el. Értesültem, hogy az edelényl jmsz keretében is működik egy IBUSZ kirendeltség, ahol akkor még hirdették a lipcsei utat. Azonnal jelentkeztem, de ott is elutasítottak, hogy már betelt. Egyben ajánlottak egy NDK- körutazást 2527 forintért. Levélben azonnal, egyben telefonon is jelentkeztem. Befizettem a jelzett 600 forint előleget is. De fényképem nem volt készen (mert a húgomnak se kellett), így, amíg az élkészült, eltelt néhány nap. Mire azt beküldtem, már arról értesítettek, hogy nem fogadják el, de utólagos beleegyezésemmel befizették a már első ízben beküldött előleget egy Prága—Berlin körútra. Ez október 2-án indul. Ezt levélben is rögzítettük, telefonon is megbeszéltük, minden rendben volt augusztus 15-én. Édesanyám alkalomadtán, Edelényben járva, augusztus 22-én beiért a kirendeltséghez, hogy megkérdezze, hol kell majd találkoznunk a többiekkel. Legnagyobb meglepetésünkre közölték, hogy csak az október 20-án induló csoporttal uta-hatom. O A miskolci IBUSZ Igazgatóságánál nyert felvilágosítás alánján megtudtuk, hogy nz IBUSZ budapesti központja megállapodott a MÉSZÖV vezetőségével, és ennek értelmében egv .házhoz szállítjuk a szolgáltatást” határozat született. Kijelöltek egyes takarékszövetkezeteket és ínisz- eket (a mi megyénkben 25-öt), amelyeknél éppen úgy jelentkezhetnek az IBUSZ-társas- utazást igénybevenni óhajtók, mint a megye székvárosában. A helin, ez esetben az edelényl fmsz-től értesítik a miskolci IBUSZ-központot, ahol a Jelentkezést tudomásul veszik. Persze előfordulhat, hogy az, aki az fmsz-ben ezzel mellékesen foglalkozik (mert nem ez a főállása), másirányú, elsődleges elfoglaltsága miatt nem azonnal küldi a jelentést Miskolcra, így a megyei központ már eladja addigra a jegyeket Az is lehetséges, hogy a jelentkezésekkel foglalkozó fmsz-dolgozó nem ismeri jól a szabályokat (hiszen nem ez a munkája), és nem tudja pontosan, mit, hogyan kell elintéznie. Ilyen tévedés volt például, hogy Rácz Erikától fényképet kértek. Erre éppúgy nem volt szükség, mint a miskolci IBUSZ-nál jelentkező húga esetében. Sajnos, az is előfordul, hogy mire a pesti központtal közük a jelentkezést, ott már betöltötték a helyeket, így az utazást le kell mondani. Rácz Erika esete kétségtelenül mindezen balszerencsék sorozata, és ennyi kellemetlenség nem mindig akad. De ez a példa is bizonyítja, hogy valami hiba van az IBUSZ szervezésében. Nem tudjuk, érdemes-e a közönség állítólagos „jobb kiszolgálása” végett ilyen komplikált megoldást alkalmazni, és lehet-e más szerv dolgozóinak mel- lékmunkára kiadni a jelentkezések felvételét. Még kérdésesebb. vajon könnyítés-e a vidékinek, ha hosszadalmas levelezés útján, többszöri változtatással bonyolíthatja csak le azt. amit egy miskolci beutazással azonnal elintézhetne. (máié) Melegvíz ütőn fialnak Miskolc óvárosion Miskolc belvárosában, a Szabadság gőzfürdő folyamatos üzemeltetése az utóbbi években már sok gondot okozott. Az épületben elhelyezett fedett uszoda és a különböző fürdőhelyiségek melegvíz szükségletét két elavult, mintegy 60 esztendős kazánnal állították elő. Ez nem volt gazdaságos. Ezért elhatározták, hogy másfélmillió forintos költséggel, a fürdő szomszédságúban levő gépkocsiparkoló helyen melegvíz után kutatnak. Az előzetes vizsgálatok és számítások alapján a terület alatt mintegy 500—600 méter mélységben 40—50 fokos melegforrások húzódnak. Feltárásukkal az Északmagynrországi Földtani Kutatófúró Vállalatot bízták meg. Az előkészületeket már megkezdték és előreláthatólag a hónap végén 600 méter mélységig hatolnak le. Ha megtalálják a melegvizet, a fürdő korszerűtlen kazánjait gáztüzelésű berendezéssel cserélik ki, amelyekkel a 40—50 fokos vizet a kívánt hőmérsékletre melegítik. Százií/ezsr beutalt Szeptember közepével befejeződött a SZOT-üdülések főidénye. Erre az évre a szaktanács üdülési főigazgatósága 212 000 felnőtt és 50 000 gyermek kedvezményes üdültetését irányozta elő. Közülük kereken 110 000-en tölthettek el pihenőjüket a nyári hónapok- Oan, június eleje és szeptember eleje között. Az idei főszezon egyik újdonsága a ba- atonzamárdi gyermeküdülőtelep volt, amely most fogadott először vendégeket. A nyári hónapokban csaknem két és félezer kis beutaltat. A háztáji termelés fokozása fontos feladat A l;»ko«s<!í» SíTs az ipar nyersanyaggal való ellátása a mezőgazdaság fontos feladata. E szükségletek zömét hazánkban már a szocialista szektor adja. Azonban a nagyüzemeken kívül a háztáji gazdaságokra is jelentős szerep hárul. A háztáji gazdaságok jelentőségének meg. éltetésére, az abban rejlő lehetőségek (családi munkaerő, speciális szaktudás, férőhelyek stb.) kihasználásának biztosítására nagy erőfeszítések történtek az utóbbi években, és nem is eredménytelenül. A háztáji gazdaságok jelentőségét mutatja többek között az is, hogy 1965-ben az állami és n szövetkezeti szervek mintegy 265 millió forint értékű árut vásároltak fel megyénkben a háztáji és a kisegítő gazdaságokból. Jelentős tehát a fejlődés, de megközelítően sincsenek kihasználva a rendelkezésre álló lehetőségek és anyagi eszközök, elsősorban a, szemléletbeli hiányosságok miatt. A mezőcsáti járási párt- végrehajtóbizoltság megtárgyalta, hogyan szervezi és segíti a földművesszövetkezetek járási központja a háztáji gazdaságok termelését. A téma napirendre tűzése időszerű volt és sok tapasztalatot, tanulságot hozott. A mezőcsáti FJK munkája a háztáji termelés segítésében ez idáig is sokrétű és hatékony volt, jelentősen hozzájárult az árutermeléshez, a jövedelem növeléséhez. Gondosan felmérték, hogy az egyes termékféleségek felvásárlása hogyan és milyen arányban alakult az elmúlt években. A felmérés azt mutatja, hogy egyes termékekből (gyümölcs, tojás stb.) még a háztáji és kisegítő gazdaságok adják a többséget, de jelentős még az innen felvásárolt zöldség, baromfihús, méz stb. is. Ezek figyelembevételével munkálták ki a íöldművesszövelkeze- lek konkrét feladatait. Sok jó kezdeményezésük van a háztáji termelés segítésére. Ezek közül a legfontosabbak: 1 A háztáji gyümölcster- melés növelése végett széles körű propagandával serkentették a lakosságot, hogy a zártkertekben, házikertekben ültessenek több gyümölcsfát, pótolják a szórványgyümölcsösök kiöregedett fáit. Ennek segítésére a földművesszövetkezetek az elmúlt év őszén 23 községben létesítettek ideiglenes gyümölcsfa elárusító helyet, ahol a táj adottságainak megfelelő gyümölcsfa fajtákat árultak, és 1965 őszén, valamint 1966 tavaszán már 12 647 darabot értékesítettek. A gyümölcsfák termésének fokozása, megvédése céljából biztosították a szükséges növényvédő szereket. A földművesszövetkezetek vásároltak permetező gépeket (61 darab magasnyomásút, 13 darab hátit), és azok kölcsönzésével segítik a növényvédelmet. Több gyümölcstermelő községben növényvédő brigádokat szerveztek, amelyek már eredményesen A mezőgazdaság mostolía gyermekei Elhelyezkedési gondoltjai küzdenek a középfokú technikumot végzett fiatalok A nagyüzemi mezőgazdaság jövője a gyorsabb ütemű gépesítés, a legfejlettebb ag- ro- és zootechnika alkalmazása. Mindehhez jól képzett szakemberekre, művelt parasztságra, technikusokra, mezőgazdasági mérnökökre van szükség. Ezt mondjuk, írjuk, ezt hallják a pályaválasztás előtt álló fiatalok, ezt hallják a szülők, akik gyermekük jövőjét, sorsát szeretnék úgy igazítani, hogy magukkal elégedett egyének, hasznos állampolgárok legyenek. Nagyüzemi gazdálkodásunk szép jövője igen sok továbbtanulni szándékozó falusi fiatalt vonz a mezőgazdasági technikumokba. örvendetes jelenség is lenne ez. Hiszen szakemberre szükségünk van, nemcsak mérnökökre, hanem úgynevezett középkáderekre, technikusokra is. Az utóbbi években mégis igen visszás Jelenségeket tapasztalunk. Technikumot végzett elkeseredett fiatalok, kétségbeesett szülők járnak, kilincselnek — állást keres nőit. Huszonkilenc tus szakember nélkül A kimutatás szerint megyénkben huszonkilenc olyan termelőszövetkezet van, ahol egyáltalán nincs szakember. Ezek azonban alig néhány- száz holdas kis gazdaságok. Nem tudnak egy szakembert eltartani. Így mondják. No, de valóban nem tudnának? Vagy csak nem akarnak? Az ellenvetés, amivel visz- szautasítják a jelentkezőket, rendszerint az, hogy nincs elég gyakorlatuk a termelő munkában, fiatalok, nem tudnának tekintélyt szerezni a tagok közt. No de hol szerezzék meg a szükséges gyakorlatot, ha sehol sem fogadják be őket, ha nem nyújtanak lehetőséget arra, hogy bebizonyítsák rátermettségüket, tudásukat? Persze nem hagyhatjuk figyelmen kívül annak a tsz- elnöknek a véleményét sem, oki így nyilatkozott ebben az ügyben: — Nem mondom, el tudnék helyezni a gazdaságban egy, esetleg két, technikumot végzett fiatalt is. Lehetnének brigádvezetők. De ki helyett? Kit váltsak le? A jelenlegi brigádvezetők régi, nagy tapasztalattal rendelkező gazdák. Olyanok, akikre hallgat a tagság. Akik, ha munkába szólítják az embereket, nem mondanak nekik ellent. Nem, ez nem megy! Főleg nem, sértődöttség nélkül. Természetes, hogy így nem is lehet. A járható út az lenne, hogy felveszik a technikust, mondjuk egy év gyakorlati időre. Beosztják a brigádvezető mellé, aztán majd elválik. Alkalmas-e, tud-e, szorgalmas-e, ki tudja-e vívni a megbecsülést? Sok példa van arra is, hogy ezek a fiatalemberek megszerettették magukat, bebizonyították. nem hiába ültek évekig az iskolapadban. Erre azonban először is módot kell adni. Mennyi segítséget várhatunk as államtól f Megyénkben három mező- gazdasági szakközépiskola működik. Az államnak több mint tízezer forintjába kerül egy technikus kiképzése. Ehhez még vegyük hozzá a szülők áltál hozott anyagi áldozatokat is. A felsőfokú technikumot és egyetemet végzetteknek az állam biztosít egy évi gyakornoki fizetést. Ez a kedvezmény általában nem vonatkozik a középiskolásokra. A megyei szerveknek mégis sikerült elérniük, hogy ebben az évben 35 gyakornoki állást biztosítottak technikusok részére is. Ez a kedvezmény azonban nem rendszeres. Jogosan kérdezhetjük: — meddig igényelhetjük az állam támogatását? Nem elég az. hogy iskolák létrehozásával lehetőséget biztosít a mezőgazdasági középkáder képzésre? Kinek neveli a technikusokat? Nem a mezőgazdaságnak? Nem a termelőszövetkezeteknek? Mondjuk meg őszintén, ebben a kérdésben két. malomban őrölünk. Hangzatosán követeljük a 1 e rm cl őszö vetkezetek Jobb szakemberellátását, a termelés kulturáltabbá tételét, s amikor az állam, ezeknek az Igényeknek eleget téve, biztosítja a szakembert, huzakodás, vonakodás tapasztalható, s mondjuk ki nyíltan, bizonyos fokú Idegenkedés is a fiataloktól. Ennek a problémának mielőbbi tisztázása azért is égető, mert fiatalok sorsáról van szó. Az iskola lelkes, munkára kész embereket készít elő, s amikor kilépnek az életbe, szembe kerülnek az első nagy, fájó csalódással, ami talán a legbántóbb — nincs szükség rájuk. Kell-e a megyének három technikum i Fogadjuk most el tényként, hogy megyénk termelőszövetkezetei nem igénylik a technikusokat, nem tudnak számukra munkalehetőséget biztosítani. A Sátoraljaújhelyen, Putnokon és Abaúj szántón végző fiataloknak csak egy töredéke tud elhelyezkedni. Néhánynak időnként állami támogatással lehet gyakornoki helyet szerezni, a többi más munkaterületeken. Iparban, kereskedelemben, s ki tudja még. hol helyezkedik el. Akkor miért képezzük őket? Szükség van-e három szak- középiskolára? Hangsúlyozzuk, nem csak arról van szó — ámbár ez sem utolsó szempont —, hogy államunk fölöslegesen adja ki a pénzt, hanem arról is, hogy embereket indítunk el egy életpályán, ahol nincs mód az érvényesülésre. Mindezek gondok, felvetések, megoldásra váró kérdések. Hogyan tovább, arról vitatkozni lehet, sőt kell is! Egy biztos: a mezőgazdasági középiskolában végző tanulókat nem tarthatjuk tovább ilyen bizonytalanságban. Fel kell mérni a szükségletet a beiskolázás előtt, mert ahhoz, hogy valaki bérelszámoló legyen az iparban, vagy eladó egy zöldséges boltban, nem föltétlenül szükséges a szakközépiskolai végzettség. Ha pedig a mezőgazdaság igényli a technikusokat, akkor találják meg a módját a tsz- ck, az állami gazdaságok, hogy bizalommal fogadják ezeket a fiatalokat.' Adamovics Hona 1965-ben is működtek. ^ A zöldségtermelés segi- " * lésére néhány községben — kísérletként — megszervezték a palántanevelést E helyeken a földművesszövetkezetek megállapodást kötöttek a termelőszövetkezetekkel. hogy utóbbiak saját szükségletükön felül is nevelnek palántát tagjaik és a község lakossága részére. A kezdeményezés eredményeként sok ezer fajtabiztos palántához juttatták a háztáji gazdaságokat. ‘í A háztáji baromfite- nyésztés szervezése, segítése is egyik céljuk. E területen kezdeti eredményeket már az elmúlt évben is értek el. Az idén még jobban fellendült a munka. Ennek során az év első felében mintegy 100 000 darab naposcsibét, 3100 darab naposlibát és 600 darab naposkacsát biztosítottak a szerződők részére. A földművesszövetkezetek segítik a baromfiállomány lecserélését is. Az eddig végrehajtott fajlacsere kedvező hatása különösen a tojástermelés ug. rásszerü növekedésében mérhető le. A baromfitenyésztés segítése az árutermelésben is érezteti kedvező hatását: 1965-ben egész évben 375 mázsa, 1966 első telében már 420 mázsa baromfi értékesítésére kötöttek szerződést a háztáji gazdaságokkal. Szervezik a baromfi hizlalást és a hízott áru átvételét is, ebben jelentős előrehaladás ígérkezik év végére. A baromfinevelést segítik a földművesszövetkezetek úgy is, hogy a szerződéses neveléshez, hizlaláshoz szükséges abraktakarmányt átveszik a Terményforgalml Vállalattól, és azt egy tételben a helyszínre szállítják. A földművesszövetkezetek sokrétűen segítik a háztáji termelést. Az elmúlt egy év alatt többek között 40 előadást tartottak az érdeklődők részére. Előadónak hozzáértő szakembereket kértek fel, Például meghívták a gödöllői Kisállattenyósztési Kutató Intézet igazgatóját is. Takarékszövetkezeteinken keresztül hitellel is segítik a termelőket. Az emődi és az ároktői takarékszövetkezetek 1965-ben 35 000 forintot, 1966 első felében pedig már 150 000 forint hitelt adtak a háztáji termelés segítésére. A földművesszövetkezeteli nyereségéből termelési alapot is létesítenek a háztáji termelés segítésére. Az elmúlt évben mintegy 25 000 forintot használtak fel ilyen célra és ez évben a járásban mái* csaknem 100 000 forint áll a földművesszövetkezetek rendelkezésére. Ebből 2 libatömő gépet akarnak vásárolni a mezőcsáti libatömő társulás segítésére. Segítséget nyújtanak több társulásnak a te- nyészanyag, a vetőmag, az alapanyag, a felszerelés stb. megvásárlásához Is. A naposcsibe iránti igény nagyfokú megnövekedése miatt keltető- gép vásárlását is tervezik, és a lehetőség szerint már a jövő tavasszal üzemeltetni szeretnék. Kár, hogy néhány földművesszövetkezet vezetősége nem igyekszik eléggé az ilyen anyagi eszközök célszerű fel- használására. A háztáji gazdaságok termelésének segítésére kifejtett sokrétű munka eredménye nem maradt el. Mindez jelentős a népgazdaság számára is. A háztáji gazdaságokból felvásárolt áruk értéke 1963- ban 4,4 millió forint volt, 1965-ben viszont már több mint a duplája: 10,3 millió forint lett. A i,‘írí«i Párt-végrehajtód 1 I llS bizottság össze-' foglalóként megállapította, hogy a háztáji gazdaság termelésének segítése jó úton halad, de ez nemcsak a földművesszövetkezetek feladata, és az eredmények is nagyobbak lennének, ha a járás állami és tömegszervei is többet foglalkoznának vele: Ezért a párt-végrehajtóbizottság a fogyatékosságok megszüntetésévé a koordinálj munka javítását szabta meg feladatul. SZABÓ JÖZSEQ Á közösség zsebéből V megyei bíróság a: elsőfokú bíróság íté- " letét helybenhagyja Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.” Dátum: 1965. december 15. A pereskedés tehát véget ért. Akkor viszont miért tesszük szóvá a dolgot? Lássuk előbb, ml történt. A vizsolyi Rákóczi Termelőszövetkezet raktárosa, Takács József hirtelen megbetegedett, mentő szállította kórházba. A raktár kulcsa feleségénél maradt, a szövetkezet pedig, raktáros híján. gabona és takarmány nélkül. Illetve volt mindkettő, de Takács Józsefné semmiképp sem akarta kiadni kezéből a kulcsot. Hosszas egyezkedés után úgy határoztak, hogy a raktáros fe- legése maga nyitja ki a raktárt, és jelenlétében kivételezik, ami szükséges. Ez történt a továbbiakban is: Takács Józsefné végeredményben raktáros! teendőket látott el, sőt segítséget is kapott maga mellé. 1904 decemberében, a zárszámadás előkészítése előtt — ekkor a raktáros már két hónapja kórházban volt — a termelőszövetkezet vezetősége leltározást rendelt el a gabonaraktárakban. Kiderült. hogy pénzértékben számolva valamivel több, mint ötvennyolcezer forint hiányzik. Hogyan keletkezett a hiány? Visszaélés történt, vagy hanyagság? Ki felelős a kárért? A vezetőség természetesnek találta, hogy az, akinek a gondjaira bízták a raktárakat. Vagyis Takács József. Bírósági tárgyalás lett a dologból. A szikszói járásbíróság felmentette a vád alól a raktárost, és hatályon kívül helyezte a közgyűlés korábbi határozatát, amelyben arra kötelezték Takács- Józsefet, hogy fizesse meg a kárt. Az ítéletben többoldalú indoklást hozott fel a bíróság. „A leltárt időszak megnyitásakor készített nyitóleltár jegyzőkönyv mellett nem kértek a felperestől felelősségvállaló nyilatkozatot.” „Felperes felesége, akt soha munkaviszonyban nem állt, a a termelőszövetkezetnek sem tagja, eleget tett a tsz-vezetőség kérésépek, a raktárt kinyitotta, és a tsz dolgozói az ő jelenlétében vételeztek ki különböző mennyiségű gabonát.” Indoklásul hozta fel a járás- bíróság azt is, hogy Takács József kórházba szállításakor, a raktár átvételekor nem leltározott, a raktár vezetésével senkit sem bíztak meg, senkivel sem írattak alá felelősségvállaló nyilatkozatot A vezetőség azonban nem nyugodott bele az ítéjetbe — fellebbezett. A megyei bíróság. másodfokon, újból tárgyalta az ügyet, és fcllcbbez- hetetlen határozatot hozott, amely egyértelmű az első fokú bíróság határozatával, vagyis kizártnak tartja Takács József raktáros büntethetőségét. Az ötvennyolcezer forint tehát valahol elsikkadt. De hol? És kit terhel a felelősség? Takács Józsefet nem. Nyomtnlnnul elsikkadt rz őt- vcnnyolcezer forint értékű gabona... S a vezetőség most azt mondja: mi feltétlenül tudni akarjuk az Igazságot. A községi tanács elnöke, a párttitkár, a termelőszövetkezet elnöke, a főkönyvelő — mindannyian azt kérdezik: hogyan folyhatott el ekkora összeg? A tagság viszont így fogalmaz: a mi zsebünkből folyt el. S akár visszaélés történt, akár gondatlanság, vagy a jogszabályok és rendeletek nemismerése — a kár a mi kárunk. U a jól belegondol az ember, kissé azért furcsa ügy ez. Furcsa azért, hogy ötvennyolcezer forint érték eltűnhet csak úgy, kidcrítbetetlenül, felelős- vagy felelősök megjelölése nélkül. Jó féléve véget ért a pör. A szövetkezet tagsága azonban még mindig vissza-visszatér a dologra. S bár az említett ítélet fellebbezhetetlen, valamilyen módon mégis meg kellene tudni az igazságot. Hiszen nem lehet nyugodt a tagság ott, ahol ötvennyolcezer forint csak úgy, egyszerűen eltűnhet... (csala)
