Észak-Magyarország, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-14 / 192. szám
Vasárnap, 1966. augusztus 14. ESZAKMAGYARORSZAG 5 Az élet kapujában A közeli napokban, hetekben benépesülnek a gyári, vállalati felvételi irodák. Frissen szerzett szakmunkás-bizonyítványaikkal jelentkeznek munkára az új munkások. Nem ismeretlenül mennek az ismeretlenbe. Legtöbbjük már tanulóévei alatt ismerkedett leendő munkatársaival, a rá váró követelményekkel és lehetőségekkel. Ipari tanuló korában régi, tapasztalt mesterek vigyázták, gyámolították s korholták. Művezetők, intézeti szakoktatók és ifjúsági vezetők cseréltek időnként véleményt a „gyerekek” tudásáról, igyekezetéről, jellemük jó és rossz vonásairól, s egyesült erővel nyesegették a vadhajtásokat, ápolták a nemeseket. A fiatalok érezhették, hogy még azok a „szakik” is, akik olykor zsörtölődve mondogatták: „Bezzeg a mi tanonc- időnkben nem ajnároztak en.v- nyit bennünket”, — jószívvel vannak irántuk, a korholással együtt adták felbecsülhetetlen értékű tapasztalataikat, tudásukat. Szurkoltak a vizsgázóknak, sok helyütt az egész műhely ügye, gondja volt az eredmény. A minősítés is megtörtént oly módon, hogy a művezető vagy a brigád név szerint kérte, kit küldjenek hozzájuk az új szakmunkásokból. Az az ifjúmunkás, aki így kerül munkahelyére, méltán érezheti, hogy az oklevele mellé még egy bizonyítványt, nem kevésbé értékeset kapott: a kollektíva minősítését, amely az előlegezett bizalmat is tartalmazza. A szakmunkás-bizonyítvány nem avatta „kész emberekké” a fiatalokat. A tanulóévek megalapozták a szakmai tudást, ízelítőt adtak a munkáséletből. A bizonyítvány kulcs ahhoz, hogy a boldogulásról szőtt elképzelések, elhatározások valóra válhassanak. Aki a tanulóéveket a jövőre való készülésre fordította, azt biztos munkahely, kenyér várja. Hogy mekkora lesz az a kenyér. az már a továbbiak dolga. Attól is függ, hogy az újdonsült szakmunkás mennyire érti meg, hogy nem gyerek többé, hanem felnőtt munka- vállaló. Munkajogilag egyenrangú a régi munkatársakkal. Ä m, az üzemekben sajátos törvények is uralkodnak! „Teljes polgárjogot” a munkásközvélemény adományoz: a kitartó igyekezet, a szakma értése és sze- retete, valamint az emberség alapján. Illő szerénység, tisztelet az idősebbek iránt, készség a szakmai ismeretek mesterséggé gyarapítására: ez megszerzésének útja, módja. Sok fájó leckét kap az elbizakodott, a kort, a tudást, tapasztalatot lebecsülő, a tanácsot és kritikát kelletlenül, hányavetin fogadó „új”. És sok keserűséget megtakaríthat a szerény, figyelmes, tanácsot kérő s fogadó ifjú. Igaz, a probléma kétoldalú, hiszen az ifjúmunkásokat, mi tagadás, nem mindig kedvező hatások érik. Nem mindenütt nyilváhul meg a munkások összetartása. Jó néhány lelkesedéssel, jó szándékkal érkezett fiatalember válik csakhamar „ügyeskedővé” s nem ügyessé egyes idősebbek példáján. A régiek némelyikétől tanulja meg, amit pedig nem kellene: a lógást, a hanyagságot, a nemtörődömséget a munka és a közösség ügyei iránt. A vezetői gyengéket kiismerő, s ezeket a maga javára hasznosító helyezkedővé, talpnyalóvá, mások rovására, boldogulására törővé. egértés és példamutatás — ebben fogalmazható meg tömören az idősebb munkásnemzedék felelőssége, kötelezettsége az új fogadásában, formálásában. A fiatalok akaratától, s az idősebbek támogatásától függ, hogyan realizálódnak az egyéni és közös remények. A legnemesebb munkáshagyományok folytatóivá, továbbfejlesztőivé válnak-e az ifjak, miközben két kezük munkájával egyéni vágyaikat, törekvéseiket megvalósítják? Egyéni és közös cél, s akarat dolga ez! Jakus Lajosné M A lejtős területeken gazdálkodó termel őszövetkezetek érdekében A kormány megfelelő segítséget nyújt, a többi a szakembereken múlik! Az utóbbi években, ha megyénk mezőgazdaságának helyzete, perspektívája került szóba, a legtöbb megjegyzés, észrevétel, javaslat a lejtős területeken, a nehéz adottságok közepette dolgozó termelőszövetkezetek, tsz-tagság gondját-baját érintette. Olykor-olykor, félig tréfásan közbe is szólt egy-egy, a déli sík területen dolgozó szakember; „jó lenne, ha végre a mi munkánkról is szót ejtene már valaki”. Azonban a tréfás megjegyzéseket tevő szakemberek is elismerték, hogy az egyik legsürgetőbb teendő a lejtős területeken élő, gazdálkodó közösségek erősítése, sőt nemcsak elismerték, hanem. segítettek, töprengtek is. Elmondták véleményüket, elképzeléseiket, részt vállaltak a megye egyik égető gondjából. Az elmúlt négy-öt esztendő során a megye mezőgazdaságának lejtős vidéke foglalkoztatta elsősorban a megye vezetőit, a szakembereket, c terület gazdaságosabb hasznosításáról készültek tervsorozatok. bár a munka soha nem V'olt eltúlzott. Az érdeklődést két alapvető tényezővel is elegendő bizonyítani. Az egvik: az e területen élő, küzdő tsz- tagok, családok ezreinek jobb megélhetése végett tervezni és cselekedni, szinte mindennél fontosabb teendő. A másik: az ország, a népgazdaság szempontjából sem közömbös, hogyan hasznosítunk több százezer holdnyi területet. Nem közömbös, hogy megtaláljuk-e a lejtős területek hasznosításának legésszerűbb. leggazdaságosabb módját. illetve mennyi idő alatt biztosítjuk a lehetőségek kiaknázásához szükséges feltételeket. Nos. évek óta ez foglalkoztatja a megye vezetőit. S Napirenden a fogyasztók érdekvédelme Széleskörű vizsgálat Miskolcon és a megyében Társadalmi ellenőrök és kereskedelmi szakemberek bevonásával megvizsgáltak 161 bolti egységet hogy helyesen ítélték meg a helyzetet, és hogy mind az itt dolgozó közösségek, mind a népgazdaság szempontjából hasznosak voltak a korábbi, itt-ott már a gyakorlatban érlelődő kezdeményezések, ennek egyike bizonyságaként hadd idézzünk egy, csak néhány nappal ezelőtt megszövegezett kormányhatározatból. Enyszerűbb. olcsóbb iiicpolílásobkal „A kormány megtárgyalta és tudomásul vette a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei Tanács végrehajtó bizottságának jelentését a 2002/1965. (TI. 9.1 számú kormányhatározat végrehajtásának tapasztalatairól, valamint a gyenge termelő- szövetkezetek helyzetéről. A Minisztertanács megállapította, hogv a megyei tanács végrehajtó bizotsáea a párt és r kormánv politikájának, határozatainak megfelelően sikeresen dolgozott a mezőeaz- dasávi termelőszövetkezetek politikai és gazdasági megszilárdításán. Ennek eredményeként javult termelésük eredménye, növekedett a népgazdaság részére értékesített áruk mennyisége, csökkent a termelőszövetkezetek mérleghiánya. kevesebb lett a gyengén működő termelőszövetkezetek száma...” A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány 2015/ 1966. VTTI. 5. számú határozata megállapítja többek között, hogy megyénk szakemberei Jelentős sikereket értek el a lejtős területeken gazdálkodó közösségekben is, a termelési szerkezet ésszerű, henyúljanak a munkadíjazás, a jövedelem elosztásának helyileg leginkább megfelelő, s az általánostól eltérő módszereihez. Néhány helyen ezt meg is tették. Számos termelőszövetkezetben alkalmazzák a pénzbeni és a természetbeni részesedést — együtesen. Más helyeken, míg az állattenyésztés dolgozói és a traktorosok, a gépeken dolgozó tsz-tagok készpénz munkadíjazást kapnak (érthetően, hiszen ez munkájuk jellegéből következik), a növénytermelésben dolgozók már természetben és pénzben részesülnek a jövedelemből. Azonban leginkább bevált a garantált, a készpénzfizetéses rr.unkadfjazás. S a szakemberek véleménye szerint ezt kell minél általánosabbá tenni. Mindezeken kívül feltétlenül biztosítani kell a háztáji lehetőségek, adottságok hasznosítását, ami azon kívül, hogy a tsz-tagok személyes jövedelmét növeli, biztosítja az egész terület jobb hasznosítását, a népgazdaság szempontjából nem közömbös árutermelés növelését is. Zöld ií( a {gazdaságos, az ésszerű módszerek elolt 2002/1965. számú határozatában a kormány egy évvel ezelőtt foglalkozott a hegyvidéki területek eredményesebb hasznosításával. Azonban csak ez az év, az idén hozott űjabb határozatok, s a már említett 2015/1966-os határozat nyitja meg az utat a lejtős területek valóban ésszerű hasznosítása előtt. Dr. Papp Lajossal, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökével beszélgettünk e határozat nagy jelentőségéről, s az ebből adódó teendőkről. Papp elvtárs elmondotta, hogy a szakemberek máris hozzálátnak az északi részeken dolgozó járások, s a termelőszövetkezetek vezetőivel egyetemben a holnapi teendők részkérdéseinek kidolgozásához. Most kezdődik igazában a szakemberek munkája, azonban a kormány határozataink, s az illetékes minisztériumoknak segítségével most már határozottak lehetnek a tervek, az elképzelések. Az új határozat lehetőséget biztosít rá, hogy a hegyvidéki gazdaságok olyan, a helyes termelést szerkezet, a helves gazdálkodás kialakításához feltétlenül szükséges beruházásokhoz kapjanak segítséget, mint az MA/l. 50 férőhelyes szarvasmarhaistállók, a kevés pénzbe kerülő juhhodályok építése, amelyeket megyénk szakemberei már korábban javasoltak. Ugyanakkor jelentős támogatást kap megyénk, s más, hegyvidéki termelőszövetkezetek a Bélus-völgyében már alkalmazott, egyszerűbb ‘a'aijavítás szélesebbkörű alkalmazásához. Az elkövetkezendő Időszakban lehetőség nyílik rá, hogy a lejtős területeken dolgozó mezőgazdasági szakemberek megkülönböztetett anyagi támogatásban részesüljenek, s a termelőszövetkezetek melléküzemágak létesítésével hasznosíthatják a helyi adottságokat az árutermelés fokozása, a rentabilitás, a tsz- tagság jobb megélhetése céljából. A megye vezetői, szakemberei egyébként a hegyvidéki részeken dolgozó szaker'be- rekkel együtt néhány hét múlva, immár konkrét elképzelések, tervek alapján megvitatják majd a holnapi teendőket. S ezzel, most már határozott céllal, jelentős és határozott támogatással gyorsabb ütemű lesz a lejtős területek ésszerű, gazdaságos hasznosítása. Bizonyos, hogy az itt élő emberek nagy-nagy örömére, megnyugvására! Barcsa Sándor lyes formálásával, ‘ kialakításával. S mert a kormány helyesnek, szükségesnek ítéli meg e folyamatot, s munkát. „A kormány általános irányelvként — az ország más hegyvidéki területein is működő termelőszövetkezetek eredményesebb gazdálkodásának biztosítása érdekében — szükségesnek tartja, hogy a szövetkezeti üzemek a meglevő szervezeti kereteken belül fokozottabban fejlesszék a helyi természeti és termelési adottságoknak legmegfelelőbb, hagyományos mezőgazdasági kultúrákat, amelyekkel való foglalkozás területükön a leggazdaságosabb.” Érthető, hogy nagy örömmel. s a tettrekészséget fokozó egyetértéssel, a korábbi terveket, elképzeléseket gyakorlattá érlelni kész elhatározással fogadták, fogadják megyénk mezőgazdasági szakemberei, a lejtős területeken élő. dolgozó tsz-tagok a kormány határozatát. Hiszen olyan határozat ez, amely lehetőséget, s ezzel nagy-nagy kedvet ad az adottságok valóban ésszerű, gazdaságos hasznosításához. Ami adottság, már eleve megszabja, mintegy magában hordja a teendőket is! Megyénk vezetői, a lejtős területek gondjaival, hasznosításával foglalkozó szakemberek már évek óta vallják, bizonygatják, hogy az itt dolgozó közösségek erősítése, az itt élő emberek jobb megélhetése, s a lejtők pozitívabb hasznosítása csak úgy képzelhető el, ha megkülönböztetetten, differenciáltan segítjük, kezeljük. Ha olyan termelési szerkezet alakul lei a hegvvi- lékeken, amely egyenesen következik a természeti- és ta- ajadottságokból. Ehhez viszont arra van szükség, hogy mind a gazdaági épületek létrehozásában, mind a gépesítésben az észszerűség domináljon. Arra van szükség, hogy ne drága, a sík területekre tervezett gazdasági, üzemi épületeket kényszeresük a dombos vidékek közösségeire, hanem a célnak megfelelő, olcsó és gazdaságos megoldást választhassák. Arra van szükség, hogy a termelőszövetkezetek éljenek a környezet adta lehetőségekkel úgy is, hogy melléküzemágakat létesítsenek; meszet égessenek, erdőt telepítsenek. foglalkozzanak szénégetéssel, az erdei termékek gyűjtésével, feldolgozásával. Igen sok függ a jövedelem helyes elosztásától Természetesen fontos teendő a helyes, a differenciált munka-díjazás, a megfelelő jövedelem biztosítása. Megyénk lejtős vidékeinek közös gazdaságaiban az elmúlt évek során általában egyharmadá- val volt alacsonyabb egy-egy tsz-tag évi jövedelme, mint az optimális adottságokkal rendelkező termelőszövetkezetekben. Számos helyen azonban ez az arány elérte, vagy meghaladta az ötven százalékot is. Az elmúlt évben például — átlagos számítás alapján — a lejtős vidékeken élő tsz-tagok évi jövedelme üig haladta meg a 7 ezer forintot. Mindebből, de elsősorban az alacsony jövedelemből következik, hogy igen nagy je- ’entősége van nemcsak a gaz- iaságofcon belüli helyes el- 'ztásnak, hanem a kiegészítő, a még jobb munkára serkentő anyagi ösztönzésnek is. Éppen ezért a szakemberek már a korábbi években javasolták megyénk jónéhány közösségének, hogy bátran tói a magasabb forint-értékű Jj cikkek gyártását, mert ezekkel« könnyebben tudják a tervet |j teljesíteni. Helyes volna — ja->i vasolta a szakszervezet —, ha « a vállalatok magasabb ha-% szonkulcsot kapnának, a né-« hány filléres iparcikkek gyár-!j fásához, ez serkentené őket, s« nem fordulna elő, hogy olykor’ filléres, vagy néhány forintos’ apró dolgokat, különböző ni-’ katrészeket hónapokig nem le-’ hét kapni. A legnagyobb hi-« ánycikk-listával a vas-mű- j szaki kereskedelem rendclke- > zik. Nem lehet kapni az úgy-J nevezett R 63-as evőeszközt, > nincs alkatrész a húsgépekhez.’ Olykor szinte teljesen eltűnikJ a boltból a káposztagyalú, a> fakanál, a gyúrótábla csakúgy. | mint a különböző, nagyméretű > zománcedények, huzaláruk, > idomvasak, lakatok, fürdőká-] dák stb. ’ Külön sérelme a helyiipar-J nak, hogy a gyermekruházati! cikkek gyártásához sem kap-j nak dotációt. így vagy egyálta-i ián nem vállalják ezek elké-’ szítését, vagy az ő kalkuláció- j juk alapján, sokkal magasabb« áron tudják forgalomba hoz-J ni, mint az állami ipar. s A ruházati szakmában a ci-J pöknél fordul elő sok reklamá-, dó. Két hét alatt a Borsodi« Ruházati Kiskereskedelmi jj Vállalat 94. számú cipőboltjá-« ban 3300 pár cipő eladása után’’ 31 reklamáció érkezett be. Fő-] leg a budapesti, a szombathe-i lyi cipőgyár és a Cipész Ktsz] termékei ellen merül fel a leg-i több kifogás. Sok panasz hang- J zik el a gyermekcipőkre is. i különösen a 3 éven aluliak ci- J pőire. A tipegők túl kémé-] nyék, csúszósak, a gyerekek i nem tudnak benne járni. Rosz-j szak a talp- ós sarokszél fes-i tések. A festékek a legrosz-1 szabb minőségűek. mindent] összekennek és a foltot a leg- > gondosabb mosással sem lehet] eltávolítani. : A széleskörű vizsgálat ta-j pasztalatait jegyzőkönyvben, rögzítették, az észrevételeket’ elküldték az illetékeseknek. A] szakszervezet a segítségül hí-i vott társadalmi ellenőrökkel.] kereskedelmi szakemberekkel > továbbra is azon lesz, hogy> minden eszközzel harcoljon o] fogyasztók érdekvédelméért. « önodvári Miklós ’ hány élelmiszerüzlet raktárában hiánycikként kezelt, olcsó bort találtak, egy ruházati bolt pultja alatt pedig orkánkabátokat tartogattak a kivételezettek számúra . .. Egyes húsboltokban azt tapasztalták a társadalmi ellenőrök és a kereskedelmi szakemberek, hogy elsősorban a karajt igyekeznek értékesíteni, és a sertéscombot a jégszekrényben tartják. Ha népgazdasági szemszögből nézzük a dolgot, valamit el lehet fogadni mentségül. A csontos hús ugyanis hamarább romlik, előbb kell eladni, de a fogyasztó így minden kg húsnál 5 forinttal többet fizet, és ez egy nagy családnál már nagy kiadást jelent. A vendéglátóipari üzemek kultúráltsága és a felszolgálás módja még mindig sok kívánnivalót hagy maga után Miskolcon és a megyében is. Oka, hogy még mindig sok szakképzetlen dolgozót alkalmaznak, ás a legtöbb helyen nagy a zsúfoltság. Találkoztak súly- csonkítással, árdrágítással és az elenőrzés során 30 bolt vezetője, illetve alkalmazottja ellen javasoltak kisebb-nagyobb felelősségrevonást A súlvcson- kítést elkövetők közül is kiemelkedik a sárospataki földművesszövetkezet 40 sz. vegyesboltja, a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat 7. sz. italboltja, a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 214. számú élelmiszerboltja, a Borsodi Vendéglátóipari Vállalat 53. számú, sátoraljaújhelyi halászcsárdája. Hiánylista a vas-műszaki szakmában A ruházati és az iparcikk kereskedelemben nem fordul ugyan elő árdrágítás, de az a tapasztalat, hogy a termelő üzemek szívesebben fogadják a Könnyűipari MinisztériumA húskészítmények és a tartósított szárazáruk általában megfelelnek a minőségi és a mennyiségi követelményeknek, de a turistaszalámi- ellátás akadozik. A zsírszalonna ellen is gyakran hangzanak el kifogások, mert az olykor csak 2—3 centiméter vastag. Erre annál inkább érdemes felfigyelnünk, mert a statisztika szerint a kereslet áttolódott az olcsóbb szalonna- féleségek felé, és a keresletváltozás jelentős mértékben csökkentette a húskészítmények forgalmát. A kifogások vitákat szülnek. Ezeket a vitákat azonban a KERMI és a megyei Minőség- ellenőrző Intézet nem tudja eldönteni. A szakvélemények hibája, hogy nem határozták meg pontosan a szabványtól való eltérést, ezenkívül a szakvélemények elkészítése, kikézbesítése hosszú időt vesz igénybe. Ez idő alatt az árut értékesíteni kell, így gyakori eset, hogv a negativ szakvélemény kikézbesítése előtt az áru a fogvasztőhoz kerül, ami a dolgozók megkárosítását vonja maga után. Hz <nar ad nn Síi egységes árcédulákat! Vitára és visszaélésekre adhat okot — állapították meg —, hogv a textiláruk árcéduláin több szám is van, így sok esetbon nemcsak a fogyasztók, hanem a képzettebb eladók is a elkkszámot nérik fogvasztói árnak. Javasolták, hogv az Ivar enységesitse n kiadott árcédulákat és a belső, rejtett árjelzők is minden esetben megegyezzenek a külső árjel- z*«sel. A nagyszabású ellenőrzés során pult alatti árusítást is f»'*ede*tp]t> bár e2 az ellenőriző« 161 bolti egység közül 'csak elvétve fordult elő. NéA Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának közgazda- sági bizottsága az Állami Kereskedelmi Felügyelőséggel, a KPVDSZ megyei blzottságá- val és az Élelmiszervizsgáló Állomással karöltve széleskörű vizsgálatot folytatott Miskolc és a megye élelmiszer, Zöldség- és gyümölcsboltjaiban, vendéglátó egységeiben, iparcikk és ruházati szaküzleteiben. 164 társadalmi ellenőr és 26 kereskedelmi szakember vizsgálta a fogyasztói érdekvédelmet, a szabadpiaci árakat és a felhozatalt. Ellenőrizték a február I-i árintézkedések végrehajtását is. EiuelkedeSt a baromi hús-fogyasztás Megállapították, hogy az árváltozás óta forgalomba hozott húsáruk minősége a fa- Syasztott marhahús kivételével általában megfelel a követelményeknek. A fagyasztott marhahús minősége ellen ózonban már az árváltozás előtt is sok kifogás merült fel. Ez abból adódik, hogy nincs biztosítva a megfelelő hűtő- lánc a kereskedelem és a fogyasztók között. Egyes szállító járműveken és a boltokban sem hűtik a húst, a meleg időben gyorsan veszít mi- bőségéből. Borsodban a sertéshús-for- Balom csökkent. Ennek azonban nem az árváltozás az oka. A megyei keretszámok alacsonyait voltak, nem tudták kielégíteni a jelentkező igényeket. Miskolcon és a megye területén, ezért az utóbbi hónapokban mintegy kétszeresére emelkedett a baromfihús- fogyasztás. Különösen gvors ütemben emelkedett az élőba- romfl-forgalom Miskolcon, mintegy három- és félszeresébe nőtt. az 1965 év azonos időszakához viszonyítva,
