Észak-Magyarország, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-14 / 192. szám
6 BSZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1964. augusztus 14. * i k-i-tHrii-ik kikkkkkk trirk.á i ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ■fi ¥ ¥ * * * ¥ ¥ ¥ ¥ * ¥ ¥ * ¥ ¥ ¥ ¥-fi •te * ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ * ¥ « * ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ í ¥ I Ember és t Világhírű gondolatok Tapolcai domb Az emberek maguk csinálják történelmüket, de nem csinálják szabadon, nem maguk választotta, hanem közvetlenül meglevő, adott és örökölt körülmények között. Valamennyi holt nemzedék hagyománya lidércnyomásként nehezedik az élőkre. Marx Az ember akkor különül el az állattól, amikor élelmiszereit termelni kezdi. Marx Nem kell cipésznek lenni ahhoz, hogy tudjuk, hol szőrit a cipő. Hegel Ha az isten azt kérdezné tőlem, mit adjon nekem, a kész tudást vagy a tudásért való küzdést, habozás nélkül a küzdést választanám. Voltaire Ha gondolkodásunkkal és életünkkel nem ütjük meg a kívánt mértéket, sohasem szabad hazánk kicsinységét hibáztatnunk, hanem csak saját magunkat. Plutarkhosz Bár írásunk pajzán, életünk tiszességes. Montaigne Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását jobban szereti az úr az áldozatok bemutatásánál. Bölcs Salamon Földön csúszik a gyáva, ki fél a vihartól. Horatius A vallás volt sok bún és elvetemült gaztett okozója. Lukretius A gondolkodás dogmatizmusa az a vélemény, hogy az igazság mindig egyetlen mondatba foglalható. Hegel A festészet néma költészet, és a költészet vak festészet. Leonardo da Vinci A bölcsesség a tapasztalás leánya. I.eonardo da Vinci Énekeljünk egy kissé nagyobb dolgokról! Vergilius Az orvosnak nemcsak magának kell megtenni kötelességét, hanem biztosítania kell a beteg, az ápolók és a környezet együttműködését is! Hippokratész A megromlás előtt a kevélység jár. Bölcs Salamon A versbe szorított gondolat élesebb, ütése jobban az elevenbe vág, mint a prózáé. Montaigne A hit a szív tudása. Nash Akkor jóillatú az asszony, ha nincs illata. Plautus Istennek csak egyetlen mentsége lehet: az, hogy nem létezik. Stendhal A hatalom bitorlói mindig a cinkosukká tették az istent, hogy a maguk gonoszságát szentesítsék. Amiéi A sas nem kapkod legyek után. II. József Nem mindegy ám az: tudni vagy gyanítani. Aiszkhülosz Tanácsot nem kértek tőlem, csak látszatát a tanácsnak. Rusztavéli Aki szenved, az tanul. Aiszkhülosz Nincs jó írásmű kellő filozófia nélkül. Horatius Ha világos benned a gondolat, önként jönnek a szavak is. Horatius A közönytől a bűnig csak egy lépés. Aki nem irtózik a mocsoktól, az előbb-utóbb belegázol. Osztrovszkij A nagyság visszaél hatalmával, midőn azt elszakítja a lelkiismerettől. Shakespeare A gyáva többször hal meg sír előtt, a bátor csak egyszer ízleli a halált. Shakespeare Gyűjtötte: E. Kovács Kálmán Mazsaroff Miklós festménye Korsod-Abaúj-Zemplén megye számokban A KSH megyei igazgatóságának 1966. évi kiadványáról Nyaraló ipari tanulók Miskolcon Elégia — prózában ' — L. Ica vagyok. B. községben lakom, Edéiény mellett. Apám 62 éves, éjjeli őr, csak fél keze van, mert az egyik karját elvesztette a háborúban. Akkor én még nem éltem. Csak a nevét tudja leírni... Anyám fiatalabb, 43 éves, takarítani jár, ha szükség van rá, meri kell a pénz. Ö írni, olvasni és számolni is tud, azt mondta, hat osztályt járt... Hatan vagyunk testvérek. Bátyám 16 éves, ő öt osztályt járt, még hogy 1965-ben az iparban foglalkoztatott munkásaink havi átlagkeresete 1924 forint volt — 7,2 százalékkal több, mint 1960-ban. Megyénkről és külön Miskolc megyei jogú városról ad helyzetképet a következő fejezet» majd tanácstagjaink tevékenységéről kapunk tájékoztatást. A kiadvány második felében grafikonok és táblázatok találhatók. EGÉSZEN vázlatosan és csupán ízelítőként írtunk most erről a rendkívül hasznos kiadványról, amelynek lényegében minden adata gondolat- ébresztő. És nem feledkezhetünk meg azokról sem, akik-: nek munkája nyomán ezek az adatok rendelkezésünkre állnak. Mert minden adat hosz- szas és rendkívül figyelmes, precíz munka eredményeként kristályosodik ki. A kiadványt tanulmányozva tehát megyénk statisztikusaira is elismeréssel gondolunk. (Ruttkay) nem dolgozik állandóan, csak néha, a bányánál, vagy ahol munka akad. Három öcsém is van, ők még kisebbek, meg a húgom is, aki most hatéves. Szeretnem, ha ő járna iskolába, mert én nem járhattam... Csak a nevemet tudom leírni, anyám tanított rá, de iskolába nem járhattam... Nekem kellett vigyázni testvéreimre, meg segíteni anyámnak, most meg már 14 éves vagyok. Dolgozni járok a csemetekertbe, he nem esik az eső. Tegnap kaptam másodszor fizetést, 700 forintot. Anyám örült neki, adott 140 forintot, hogy vegyek ruhát magamnak. Vettem, kartont, 53 forintért, a többit hazaviszem, mert kell otthon a pénz. Rossz, hogy nem tudok írni csak a nevemet, meg olvasni se, egyáltalán ... Szeretnék iskolába járni... Tanulni akarok ... — Es fogok is .Esti iskolában... (csé) (Foto: Sz. Gy.) Nagy elődök, méltatlan utódok Epizódok az „Úri Magyarország“ közigazgatásáról A napokban vidékre utaztam, s egy fülkébe kerültem régi, gyermekkori kedves barátommal, akivel annak Idején együtt próbálkoztunk toldozni- foltozni a magyar közigazgatás rozzant taligáján, igyekezve legalább legkirívóbb visz- szásságait lenyesegetni. Az egymás sorsa és hogyléte iránt való érdeklődés után áttértünk régi kedvenc témánkra, egykori közigazgatásunk furcsaságainak felelevenítésére. Elmeséltem barátomnak, hogy a napokban került kezembe Komáromi János írónak Esze Tamás, a mezítlábasok ezredese című munkája, melyben az Esze Tamás által életrehí- vott. és vezetett szabadságharc főbb mozzanatait örökíti meg. Különösképpen megragadta figyelmemet az olvasmányban Szalontai György végardói bíró alakja, aki kénytelen volt megszökni falujából, mert, mint a közigazgatás vezetője, nyíltan szembeszállt az osztrák önkényuralommal. Hosszú bujdosás után az Esze Tamás vezette szabadságharcban mint a „gubások” vezetője vett részt és tűnt ki hősiességével Sárospatak várának ostrománál. Igaz magvar meggyőződését és a szabadság eszméjéhez való hűségét hősi halálával pecsételte meg. Barátom elgondolkozva hallgatta mondanivalómat, majd ő kezdett a maga szokott, csendes, komoly hangján beszédbe. Sajnálom, hogy még nem olvastam ezt a művet, bizonyára valóban hős és önfeláldozó hazafi volt Szalontai György végardói bíró. Fenn- költ érzés tudni, hogy ez a mi fajtánk sok ilyen önfeláldozó hőst adott a hazának. Nem a te lelkesedésedet akarom lehűteni, de Végardó község neve elém vetíti egy sokkal későbbi, közigazgatási vezető alakját, aki méltatlannak bizonyult a legendáshírű végardói bíró örökébe lépni. Az 1920-as évek elején történt, hogy Végardó község jegyzői állása megüresedett. A nemes Zemplén vármegye akkori vezetői egy fiatal, oklevelet csak nemrég nyert, teljesen kezdő jegyzővel töltötték be az állást, mellőzve igen sok régi, nagytudású és főleg nagy gyakorlattal rendelkező segédjegyzőt. Nem az ilyen szempontok voltak akkor a közigazgatási állások betöltésénél a döntők, hanem a családi és a baráti kapcsolatok. Az újonnan odaerőszakolt jegyző felesége három nemesi előnevet is nyomatta- tott névjegyére, az uráéra még külön kettőt, és rokonságot tartott a vármegye akkor csaknem minden számottevő családjával. Telt-múlt az idő, a dolgos kis falu nyugalmát nem zavarta meg más, csupán az, hogy az emberek hiába fordultak ügyes-bajos dolgaikban tanácsért az új jegyzőhöz, az vagy nem tudott, vagy nem akart soha önzetlenül semmiféle tanácsot, vagy segítséget nyújtani senkinek. Eljött a nyár, a szorgalommal jól megművelt dús mezőkön kalászba szökkent a termés. A dolgos falusi nép aratásra készült. Mint a derült égből a villámcsapás, úgy ütött be ekkor a hír a falu csendjébe, hogy a posta katonai behívójegyet hozott legjobb módú gazdáinak. A katonai kiegészítő parancsnokság 4 heti fegyvergyakorlatra hívja be őket, augusztus elejére. Este már szokatlanul megnőtt a jegyzői iroda forgalma. Az érdekelt gazdák egymásnak adták a kilincset, mindenikük „négyszemközt” kívánt a jegyző úrral értekezni. Mindenikükből egyformán buggyant ki a panasz és a kérés: „Segítsen jegyző úr, egész évi kenyerünk oda, ha most az aratás és cséplés idején 4 hétre itt kell hagyni családomat és gazdaságomat. Feleségem és apró gyerekeim nem tudják a nehéz munkát elvégezni, a rendes, dolgoskezű aratómunkások már az urasághoz szerződtek, lábon vész az egész termésem, oda lesz egész évi töredelmes és verejték es munkám minden gyümölcse. Tessék könyörögni az uraknak, hogy halasszák el őszre a katonai gyakorlatot, ekkor szívesen teszünk eleget hazafiúi kötelességünknek.” U gyanilyen egyforma volt a jegyző úr válasza: „Nézze János, vagy István, vagy Péter gazd- uram, én meg se próbálkozom ilyen képtelen kérés felterjesztésével, a fegyvergyakorlatok idejét a legfelsőbb hadvezetőség tűzte ki, azt semmiféle kisparaszti panaszra, vagy kérésre el nem halasztják. Hanem adok egy tanácsot. Kérje a fegyvergyakor- lat alól való felmentését a honvédelmi miniszter úrtóL” A szegény, aggodalmaktól áléit gazda kapott az ajánlaton, és esdekelve kérte a jegyző urat, hogy legyen szíves, írja meg azonnal a kérvényt, megfizet mindent, amit a jegyző; úr kér, de siker esetén még ezen felül is le fogja róni háláját; Ekkor aztán a jegyző úr szépen megmagyarázta a bürokrácia útvesztőiben járatlan parasztnak, hogy ha meg is írja a kérvényt és el is küldi még másnap, hosszú útja van annak, amíg a minisztériumban beiktatják, kiadják az előadónak, kivizsgálás után kerül csak a miniszter elé, aki egye-1 dúl jogosult az ilyen nagy horderejű kérdések eldöntésére. Azután azt is el lehel gondolni, hogy az egész őri szagból hány kérvény fu‘ most össze a miniszter ú< őnagyméltósága asztalán. Bizony, időbe telik, amíg a doh'; tés megszületik valamennyi- í ben. Azokat azután kiadják; leírásra, aláírásra, bizony jé ha szüretre itt lesz a válasz- Márpedig ha a behívót! augusztus 1-re nem vonul be> jönnek a csendőrök, és min*: katonaszökevényt egyenesen 3 hadbíróság elé állítják. Mikor aztán a szerencsét!«11 paraszt már teljesen el vol* rémítve és meg volt puhítva- a jegyző úr is előállt a mag3 külön jótanácsával. Úgy tettj mintha hosszasan töprengéseimként is segítsen szegény bajbajutott embertársán, máj® homlokára ütött, és vígasztal3 hangnembe csapott át; Júér Hamarosan vége a nyári szünidőnek, befejeződik a nyaralás. A jövő héten a miskolci 114. sz. Iparitanuló Intézetből is elutazik az uduio riataioK utolsó csoportja. A Művelődésügyi Minisztérium szervezésében ugyanis ennek a miskolci intézetnek otthonában is nyaralt két-két hétig négyszáz ipari tanuló Kétszázan még itt vannak Az ország különféle részeiből érkeztek és különböző szakmák tanulói. A fővárosi, szegedi, pápai, győri, komáromi debreceni, siófoki és más fiatalok közül sokan először járnak Miskolcon. Kedvezményeset vagy teljesen ingyen üdülnek itt. Már megnézték a város nevezetességeit, jártak a diósgyőri várban, Tapolcán, Ga- radnán, Lillafüreden és nagj kedvvel látogatják a strandoI kot. ezernel többen vesztettel-: eie- tüket a helyi harcoknál. Leszerelt gyárak, 'fölrobbantott hidak, utak, kifosztott üzletek maradtak ránk... AZ ÉLET újrakezdésétől elért eredményeinket részletesen ismerteti a kiadvány. A második ötéves terv idejéről külön fejezet szól. Pontos tájékoztatást kapunk beruházásainkról, ipari, építőipari, mezőgazdasági, közlekedési fejlődésünkről. Most csupán néhány adatot idézünk a második ötéves tervidőszakból: csaknem 21 milliárd forint értékű be-uhází t kaptunk (az országos beruházások 10 százalékát). A szocialista ipar termelésének volumene öt év alatt több mint 40 százalékkal nőtt. Megyénkben is befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése, s 1965 végére földterületünk 96 százaléka a szocialista szektor kezelésében volt. A lakosság életkörülményeinek ismertetéséből tudjuk meg, (. LEHET-E érdekes egy olyan (kiadvány, amely zömmel szá- Jmókát, adatokat tartalmaz? Az t olvasók tómé talán azt gondol- J hatja, hogy nem. Aki azonban játtanul mányozta a Központi *Statisztikai Hivatal Borsod megyei igazgatóságának legújabb kiadványát, megváltozik a véleménye. Mert rendkívül érdekes tájékoztatást kap megyénk életéről. Az ízléses kivitelben, a Statisztikai Kiadó Vállalat sokszorosító üzemében készült kiadvány első részében arról s fejlődésről kapunk képet, amely megyénkben a felszabadulástól 1960-ig végbement, Hogy milyen „alappal” kezdtük a felszabadulás utáni életünket, ezt bizony már sokan elfelejtették. Figyelmeztetésként íme, néhány adat: megyénkben 46 községet és várost ért légitámadás, 226 településen volt földi harc. 25 ezernél több lakóház (Miskolcon 7152) sérüli meg. 38 ezer embert elhurcoltak, 20 ezren elmenekültek, kél
