Észak-Magyarország, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-07 / 186. szám

1 Vasárnap, 1966. augusztus T. ÉSZAKMAGYARORSZAG HelYreigazftá.st kérnek Tűnődés a Balaton partján - víziókkal Már negyvenéves a fa, amelyet a nagy hindu költő, Ra­bindranath Tagore Balatonfüred sétányán elültetett. Büszke koronája ég felé tör, lombja terjedelmes árnyékot nyújt. Sokan időznek a költő márványba vésett sorai előtt, s míg a fa hűs árnyékában megpihennek, olvasgatják Tagore üze­netét: „Ha nem vagyok többé a földön ó fám, Susogtasd tavasszal megújuló leveleid Az erre vándorlók felett: A költő szeretett, míg éltF A sétány tiszta padjaira minden percben kerülnek pihe­nők: táskarádiót hallgatnak, újságot olvasnak. A lapok ijesztő, nagy fekete címbetűs híradásai itt, a parton még nagyobb jelentőséget kapnak, távolban hajó kér bebocsá­tást a kikötőbe, a platánok alatt szerelmespárok sétálnak százával, egy pöttömnyi srác gumikacsán lovagol. Tagore fáját ernyedt balatoni szél susogtatja. Egy táskarádióból hangjáték bodrozik elő, csak egy mondat jut el hozzám az elomló zsongásban. Üde leányhang suttogja: „Várlak. Há­ború után este nyolckor.” A be nem váltott szerelmek szállóigévé vált mondata ijesztő kontrasztként hat ebben a balatoni világban. Tagore békés fája mellett a Vietnamról szóló híradások is jobban felkavarnak, mint az otthon falai között. A százszorosán megérdemelt nyugalom óráiban a Balaton partja nyújtja talán azt a felfokozott, mindennapi apró gondoktól mentes életörömet, amelynek ellenkezőjére gondolni sem mer az ember. Ijesztő újságcímek, majd szelídebbek, végül egészen vidámak és hétköznapiak. A fiatal eszperantisták Pécsett virágolait ültettek, hogy a világ fiataljai mindig emlékez­zenek a béke csendes derűjére, éltető erejére. Tagore fájá­tól alig húsz méterre egy másik, egészen karcsú hárs-süvöl- vény az olasz Salvatore Quasimodo Nóbel-díjas költő lép­teit idézi. Kőbe merevített verssorai pedig a XX. század második felében élő népek szinte kötelező életérzését rög­zíti: „Legyen minden ágacska üdvözlet annak, Ki eljön ide és szereli a költészetet. Mely megszüli a finomságot és az igazságot Minden nemzet fiainak szívében.” A lapok hasábjairól előtörő szörnytettek megcsúfolják a szép kinyilatkoztatás a ..finomság” és az „igazság" óhajtá­sát: Chicagóban nyolc ápolónőt ölt meg egy tengerész, Texasban tizenhat embert ölt meg és harminckettőt meg­sebesített egy háborús, fegyverzörejes pszichózissal telített egyetemi hallgató. A költő megálmodta a finomság őrültek játékszerévé vált egy távoli kontinensen, az Igazság pedig szertefoszlott súlyos bombaterheket kioldó amerikai repülő­gépek pusztításai nyomán. Bombázzák Es jak- és Dél-Viet- nam között a demllttnrlzált övezetet, Észak-Vletnam nagy­városait, kórházakat, iskolákat. Mi itthon megállunk* szép szimbólumoknál, a béke jel­képeinél: virágok között, fák mellett, parkok közepén, s felháborodunk. Az ember jogos igénye a felháborodás, s ami e nemes haragból kibomlik: tömeges tiltakozássá tere­bélyesedik. Szerkesztőségünkhöz és más szerkesztőségekbe naponként érkeznek versben írt gondolatok: a felháboro­dásnak egyszerű megnyilvánulásai. Akik tollat fogtak ke­zükbe: munkások, parasztok. A verslábak imitt-amott sán­títanak, de az érzelmekből áradó felháborodással együtt kell szárnyalni. Legőszintébben mindig azoknak a tudósításoknak örül­tünk és örülünk, amelyek a szembeszegülést, a tiltakozás legkonkrétabb formáját mutatják fel: a nagyszerű helyt­állást munkapadoknál, a vietnami műszakokban, aratásnál, betakarításnál. Hazánkban, s mindenütt a világon szerepe és felemelő létjogosultsága van a szimbólumoknak, a szép jelképeknek, a népek összefogását hirdető virágoknak, az izmosodó fák­nak, de ezeken kívül a háború elkerülhetőségének égjük legbecsesebb mozzanata az emberi helytállás, társadalmunk rendjét szilárdító gazdaságépítő és erősítő magatartásunk. A történelem néhány keserű tanulsággal záruló, intő pél­dája arra figyelmeztet, milyen komolyan kell venni a helyt­állást a politikai és a gazdasági életben. Ismerős előttünk az egyik példa: amikor Mussolini megtámadni készült Abesszíniát, a francia baloldal egy kisebb csoportja, főleg értelmiségiek elhatározták, hogy bojkottálják Mussolinit. Bojkottjuk lényege az volt, hogy megfogadták: ezentúl nem isznak Cinzanót. A rabló, igazságtalan háborúkkal történő szembeszegülés legapróbb, leg jelentéktelenebbnek látszó megnyilatkozásait is meg kell becsülnünk. A nagyobbakat még jobban: a til­takozások, a felháborodások minden formája a béke, a szó- cializmus malmára hajtja a vizet. A híres, Állami-díjas Hofecker János kombájnos cs a sok-sok kevésbé híres, de nagyon derekasan gyürkőző kombájnos „anyagi erővé vált felháborodása és tiltakozása egy egész nép, sőt más népek elismerését válthatja ki. Acélunk sokasodása, lakóépülete­ink és iskoláink gyarapodása, műszereink, gépeink tökéle­tesedése nemcsak belső rendünk további szilárdulását vonja maga után, hanem erősödik a szocialista -tábor népes csa­ládja is. S erre az erősödésre mind nagyobb szükség van, hiszen internacionalista kötelezettségeink megnövekedtek: a nyugatnémet revansizmus ellen a Varsói Szerződős tag- államai mindennapos helytállással léphetnek fel hatásosan, a vietnami konfliktus harmadik világháborúvá szélesedő lehetősége ellen immár a tiltakozásnál, s a szimbólumnál mind többet kell felvonultatni: egyéni becsületességből, ha­zaszeretetből fakadó helytállást, állhatatosságot a politikai életben és a munkában. S akkor nem kelthet víziót, nem indíthatja meg a képze­let mezején a fantomok viaskodását az emberben a meg­sokasodott békességű strandon egy hangjáték-béli szerel­mes lány suttogása: „Várlak. Háború után este n5'°^c'c<'r­Párkány László dúló hanyag munkáért. 40 családot és a társadalmat ká- rositó „rossz minőségű ipari termék forgalombahozatalá- ért” végül is nem terheli-e felelősség a vádiratban és cikkünkben említett szemé­lyeken túl a vállalat legfelső vezetőit is? — A reklamáló levél értelmezésében a válla­lat igazgatóját, főmérnökét és főkönyvelőjét... Annál is in­kább, mert Szabó Antal, a vállalat igazgatója a beruhá­zók szerint tudott a kazinc­barcikai B—6-os épület körül támadt bonyodalmakról, de — mint azt egy korábbi, 1965. július 23-án megjelent bíráló cikkünkben szóvá tettük „ ... nem is válaszolt a beru­házóknak a hibák soronkíviili kijavítását sürgető... levelé­re". (Bíráló cikkünkre sem válaszolt!) * Hogy hanyag munkájával az ÉM 31. sz. Állami Építő­ipari Vállalat pontosan meny­nyi kárt okozott a kazincbar­cikai 2. sz. lakásszövetkezet tagjainak és a társadalomnak (mert reklamált cikkünk együtt említi a kettőt, ami­kor több mint félmillió fo­rintos kárról tesz említést), arra korábbi, 1965. július 28-i cikkünk, megfelelő bizonyla­tok alapján tételesen is utalt, íme: „Az átadás-átvételre vé­gül is csak negyedévvel ké­sőbb, 1965. március 31-én ke­rült sor. Az ekkor készült jegyzőkönyv 73 S00 forint ér­tékű, a tervekben szereplő, de ténylegesen el nem vég­zett munkát, illetve érték- csökkenést állapított meg! Egy 9 oldalas „hiányjegyzék” 454 ezer 500 forintos érték- csökkenést sorol fel, „vádol­va” a hanyag, szakszerűtlen, rossz munkát. Végül a kija­vítható hibák miatti érték- csökkenés, amelyet egy 36 ol­dalas jegyzőkönyv sorol fel, az átadás-átvétel időpontjá­ban szokatlanul nagy összeg­re, 1 millió S3 ezer 400 fo­rintra rúgott!...” — Ezek té­nyek. Tény az is. hogy az ÉM- 51. sz. Állami Építőipari Vállalat azóta a megállapított hiánvok nagy részét pótolta, illetőleg a kijavítható hibákat meg­szüntette, az okozott károk egy részét megtérítette. De felmerül a kérdés: kinek a pénzéből, anyagából, mennd többletmunkával és a hibák kijavítása hány szakembert és mennyi időre vont el más, ugyancsak sürgős építkezé­sektől? Egy kicsit furcsa szemlélet­re vall az ÉM 31. sz. Építő­ipari Vállalat igazgatójának, főmérnökének és főkönyvelő­jének érvelése: „a... megál­lapított hiányokat a vállalat pótolta és a hibákat helyre­állította ...” — Ezek szerint a társadalmi tulajdonban oko­zott kár „bocsánatos bűn"? Az a kérdés is felmerül, hogy — új lakásokról lévén szó — a javított, toldozott- foldozott éoület értéke azo­nos-e a kifogástalan minősé­gűével? — Az értékcsökkenés, a kár a javítások után is nyil­vánvaló. — Ki fizesse ezt meg? Az pedig logikus, hogy a ,... .megállapított csökkent értékű munkák ellenértékét a beruházó a vállalatnak nem fizette ki... s a költségvetési kiírástól eltérő, az anyagok eltérő minőségéből adódó ér­tékkülönbözetet a vállalat a beruházónak nem számlázta le, annak ellenértékét nem vette fel.” Vajon kinek a megnyugta­tására s minek a bizonyítá­sára szánták e megjegyzésü­nket a szóban forgó vállalat :vezetői? Még csak az hiány­ozott volna, hogy azt is „le­iszámlázzák”, s legyen balek : beruházó, amelyik ki is fize­ti! *• i A valóság tehát kissé ösz- szetettebb és bonyolultabb.’ mint ahogyan azt az említett vállalat vezetői vázolják helyreigazítást kérő levelük­ben. Kár. hogy előző cikkün­ket — válaszra sem méltat­ták. Abban a tényleges való­ság sok más összefüggésére boltunk. Véleményűnk az ügyről változatlan, s meggyő­ződésünk. hogy a jogi igaz­ságszolgáltatásra is hamaro­san sor kerül. i Csipányí Lajos retet a vállalat a beruházó­nak nem számlázta le, annak ellenértékét nem vette fel. (Watzek Miklós .főmérnök, Szabó Antal igazgató, dr. Varga Gyula főkönyvelő.) T$f Eddig az ÉM 31. sz. Álla­mi Építőipari Vállalat igaz­gatója, főmérnöke és főköny­velője által aláírt levél, amelynek ügyintézője — ugyancsak a levél tanúsága szerint — Dr. Bercsényi. A helyreigazítást kérő le­velet tehát szó szerint közöl­jük. Am — a rend kedvéért — lássuk a tényeket. Megértjük, hogy az ÉM 31. Állami Építőipari Vállalat igazgatója, főmérnöke cs fő­könyvelője érzékenyen reagál a lapunk ez évi július 21-i számában megjelent cikkünk­re. Különösen, ha csak az említett cikk címét olvasták, amely, elismerjük, nem volt eléggé kategorikus és önma­gában, a cikk olvasása nél­kül félreértésre adhatott al­kalmat. Helyes lett volna a címben is jelezni, hogy az em­lített vállalat három főépítés-, illetőleg építésvezetőjéről van szó. De ez cikkünkből félre­érthetetlenül kiderült. Idéz­zük: „A Központi Népi Ellen­őrzési Bizottság elnöke a tényállás és a szakértői bi­zonylatok alapján feljelentést tett Győri Károly, az ÉM 31. sz. Állami Építőipari Vállalat központi főépítésvezetője; Kovács János, az ÉM 31. sz. kazincbarcikai főépítésveze­tője Czakó Frigyes Lajos, a B—6-os jelű szövetkezeti la­kások építésének irányításáért közvetlenül is felelős építés- vezető ellen”... — Cikkünk tehát nem állította, amit a helyreigazítást kérő levél ki­fogásol, hogy az ÉM 31. sz. Állami Építőipari Vállalat igazgatója, főmérnöke és fő­könyvelője ellen emelt vádat a Megyei Főügyészség. Az vi­szont cikkünkből nyilvánvaló, hogy az említett vállalat há­rom főépítés-, illetve építés- vezetőjéről van szó. Esetleg felmerülhet itt a gondolat, hogy egy vállalatnál előfor­Augusztus 2-án kaptuk Bu­dapestről az ÉM 31. sz. Álla­mi Építőipari Vállalat július 26-án kelt alábbi levelét: Az Északmagyarország 1966. július 21-i számában „A Me­gyei Főügyészség vádat emelt az ÉM 31. sz. Állami Építő­ipari Vállalat három vezetője ellen rossz minőségű ipari termék forgalombahozatala miatt" cím alatt megjelent cikk tartalmával kapcsolat­ban — miután a cikk valót­lan tényeket közölt és a va­ló tényeket is hamis színben tüntette fel — a 26/19':9. (V. 1.) Korm. sz. r. 13. §-a alapján kérjük az alábbi helyreigazítás közlését: Nem felel meg a valóság- na.k, hogy a Borsod megyei Főügyészség az ÉM 31. sz. Állami Építöioari Vállalat három vezetője ellen vádat emelt. A valóság az, hogy a Me­gyei Főügyészség a vonatkozó rendeletek szerint a vállalat vezetőinek minősülő három személy, a vállalat igazgatója, főmérnöke és főkönyvelője el­len vádat nem emelt. A vállalat központi és mun­kahelyi főépítésvezetője, va­lamint építésvezetője nem ve­zetői a vállalatnak. Nem felel meg a valóság­nak, hogy a 31. sz. Állami Építőipart Vállalat a kazinc­barcikai 2-es lakásszövetke­zetnek több, mint félmillió forintos kárt okozott. A valóság az, hogy a mű­szaki átadás-átvétel eljárás során a beruházási jogszabá­lyok szerint megállapított hiá­nyokat a vállalat pótolta és a hibákat helyreállította. Így a szövetkezet ezen hiányok pótlása mellett kapta meg az épületet, illetve a lakásokat. A valóság az, hogy a Köz­ponti Döntőbizottság által — szakértői bizonyítás alapján — megállapított csökkent ér­tékű munkák ellenértékét a beruházó a vállalatnak nem fizette ki. Végül a valóság az. hogy a költségvetési kiírástól elté­rő, az anyagok eltérő minő­ségéből adódó értékkülönbö­L _V_ A’. _V -V V. '» .V .V_ A’ .U. -V. A’. 2£. AT, AI- .V. Jtí. .V. Lássuk a tényeket! A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság néhány nappal ez­előtt értékelte, foglalta össze a Borsod négy városában és három járásában a zöldség-és gyümölcsellátás helyzetét vizs­gáló ellenőrzés tapasztalatait. Annak ellenére, hogy a vizs­gálat időpontja júniusra, a leg­kedvezőtlenebb időszakra, a primőráruk „lefutása” és a zöldség- és gyümölcsfélék tö­meges megjelenése közötti idő­re esett, számos fontos észre­vétel gyűlt össze a népi ellen­őrök jegyzettömbjeiben. Apróbb bíinyajisíípok Miskolcon, Özdon, Edelény- benés Sátoraljaújhelyen együt­tesen 46 zöldség-gyümölcs bol­tot, illetve elárusítóhelyet ke­restek fel a népi ellenőrök. S bizony, számos helyen nem­csak az áru volt kevés. A 4G-os számú, lillafüredi boltról pél­dául a következő jellemzést adták: „A bolt külsőleg elha­nyagolt, az áru csak dél felé érkezik meg, így a reggeli órákban nincs megfelelő mi­nőségű és mennyiségű áru." A papírgyár melletti, 9-es számú pavilonról viszont ezt jegyez­ték fel: „A szállítójegyen í. és H. osztályú áru átvételét iga­zolták, a kirakott árun viszont nem szerepelt az osztályon­kénti megkülönböztetés. Ide is csak a délutáni órákban szál­lítanak zöldségféleséget." Aprónak tűnő hanyagságok 1 ezek, mint ahogy annak tűn­nek az olyan észrevételek is, hogy nem hitelesek a mérle­gek, hiányoznak az árjelző cé­dulák, nem mindennap azonos időben telnek meg a polcok, ládák zöldséggel, gyümölccsel. A valóságban azonban jelentős észrevételek ezek, hiszen a mi­nőségi „tévedések”, a nem hi­teles mérlegek a vásárlót ká­rosítják meg. Ha pedig nem a kora reggeli órákban érkezik az áru, a késedelem egyenlő a •- rendszertelenséggel, hiszen a ■*-legtöbb háziasszony vagy kora reggel, vagy délután, munká­ból hazafelé menet vásárol. Mindezeket a népi ellenőrzés* az illetékes vállalatok, a MÉK,* a kiskereskedelem, a földmű-J vesszövetkezetek vezetőinek* tudomására hozta. * sk Nagyobb * a termelési kedv * — és hogyan (okozható! további * * Az a tapasztalat, hogy ez év-* ben lényegesen jobb a zöld-* ség- és gyümölcsellátás, mint* korábban. S elsősorban a* mennyiséget tekintve jobb. Az* árak, bizony, lehetnének ala-* csonyabbak is! A több zöld-* ségféleség elsősorban a terme-* lőüzemek, a termelőszövetke-* zetek jobb termelési kedvével* magyarázható. Természetesen* közrejátszott a kedvező időjá-jjj fás is. Mégis, elsősorban azért* több ez évben a zöldség, a* gyökér, a paprika, a paradi-* csőm, mert termelést serkentő* yáltozások következtek be az* áru továbbításában, értékesí-* tésében. S e változások, illet-* Ve a változások formálta jobb* termelési kedv bizonyítja, hogy * még több ésszerű, serkentő* formálgatásra van szükség az* clkövetkezendő évek során. * Elvétve ugyan, de még ma* találkozni olyan megjegy-* zéssel, hogy a termelőszövet-* kezetek megjelenése az értéke-* sítő „piacon”, esetleg bizony^ anarchikus jelenségekhez ve-* Zethet. E megjegyzésekkel nem* lehet egyetérteni. Sőt, a MÉK* vezetői is éppen azt vallják.* hogy ez évben a termelőszö-J Vetkezetek igen sokat segítet-* tek az ellátás megoldásában.í Bedig ez évben jelentkeztek* először nagyobb számban a* termelő üzemek, mint közvet-* lenül a kiskereskedelmi egy-* séghez szállító termelők. Tény.* hogy a MÉK szempontjából* konkurrencia, s egyre inkább* az lesz a közvetlen értékesítés.* A vállalatnak gondoskodnia* kell egy, az eddiginél rugal-* masabb ármozgatásra —, ha* eredményesen akar gazdálkodj hi. Ez azonban nem rossz, ha-* bem jó. 2 A népi ellenőrzési bizottság* Ülésén is szó esett többek kö-* Még egyszer megyénk zöldsége! látásáról A népi ellenőrzés első vizsgálata után szók. Jóllehet ők az egyik leg­veszélyesebb munkaterületen dolgoznak, az előírt óvórend­szabályok szigorú betartásával ez évben még baleset nem fordult elő az üzemben. Sérü­lés, illetve egészségi károsodás miatt a dolgozók eddig 92 eset­ben jelentettek be kárigényt. Eddig 65 jogosságát állapítot­ták meg, s az igényjogosultak­nak mintegy százötvenezer fo­rint kártérítést fizettek ki. U U V » U '* O »■ M » » V M M »■ W U «» «■ U < A Lenin Kohászati Muvek- >en a kongresszusi felajánlá- ok, nemkülönben a bevezetett ntézkedések eredményeként sokként a balesetek száma. Ez ív eddigi részében — az elmúlt :v azonos időszakához viszo- íyítva — eddig a balesetből, érülésből kiesett munkanapok zárna százhatvannal lett keve- ebb. A gyárrészlegek közül Lülönösen kiemelkednek gon- los, fegyelmezett munkájukkal i mészkő- és dolomitbányá­Csökkent a balesetek száma áru is. Ahhoz, hogy még több legyen, valóban több tsz kö­zös összefogására lenne szük­ség. A város, s más városok ve­zetői is azt szeretnék, ha jö­vőre legalább kétszer ennyi új elárusítóhely szolgálná a la­kosság ellátását. S ehhez szí­vesen nyújtanak segítséget. Az idén előfordult, hogy az utol­só pillanatban kérték például az árusítási engedélyt. Éppen ezért helyes lenne, ha a tsz-ek már az elkövetkezendő hetek­ben elkészítenék terveiket. Jelentős segítséget adhatná­nak a város, a megye még jobb ellátásához az állami gazdaságok is. Az állami gaz­daságok árusítanak már a vá­sárcsarnok körrtyékén, azon­ban még nagyobb teret szeret­nének. Szívesen építenének a Béke téren lebontásra ítélt épület helyére egy modern el­árusító csarnokot, s garantál­nák, hogy mindenfajta zöld­ség- és gyümölcsféleségből bő választékról gondoskodnának. Több mint félmillió forint ez évben még rendelkezésükre áll. Érdekes azonban, hogy ké­relmükkel nem keresik meg a város illetékes vezetőit. A ke­reskedelmi osztály vezetőjének véleménye szerint, amíg ez fel nem épülne, a nagy csarnok­ban biztosítanának helyet az állami gazdaságoknak! Élni kellene e lehetőségekkel is! Barcsa Sándor zött arról, hogy a mezőköves­di és más járások közös gaz­daságai termelő és értékesítő, tartósító és feldolgozó közös vállalkozások létesítését terve­zik. S tervezik az üzemi étkez­dék és más, nagyobb konyhák közvetlen ellátását zöldség- és gyümölcsféleségekkel. S ha ezek megvalósulnak, tovább fokozódik majd a termelési kedv, s szinte bizonyos, hogy az árak alakulásában is pozi­tív változásokkal lehet számol­ni a fogyasztók, a vásárlók ja­vára. Szí vescsi scjiítili a ísz-chet Már korábban, még a népi ellenőrzési bizottság ülése előtt nézegettük, figyelemmel kísér­tük például a Miskolcon léte­sített termelőszövetkezeti pa­vilonokat. Szóvá is tettük a tapasztaltakat. Utána beszél­gettünk a városi tanács keres­kedelmi osztályának vezetői­vel. Elmondották, hogy a ta­nács dolgozói igyekeztek min­dent elkövetni, hogy minél jobban segíthessék a tsz-ek a város zöldségei látását. Iglói Gyula tervező például soron kívül, társadalmi munkában elkészítette a pavilonok ter­veit. Az üzemek vállalták a segítséget, az építést, azonban bizonvos okok miatt megkés­tek. Végül is hat új pavilon elkészült, s ma mar több az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents