Észak-Magyarország, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-05 / 184. szám

£ ÉSZAKMAGYARORSZAG Péntek, 1966, augusztus 5. Magyar vezetők öd1,'őzlő távirata szovjet államférfiakhoz Dobi István, az Elnöki Ta­kács elnöke és Kállai Gyula. a Minisztertanács elnöke táv­iratban fejezte ki jókívánságait N. V. Podgornijnak, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének és A. N. Kosziginnek, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökének ma­ps tisztségükben történt újra­választásuk alkalmából. A magyar vezetők távira­likban sok sikert és jó egész­séget kívánnak a két szovjet államférfinak a kommuniz­mus felépítése, a szocialista tábor egységének erősítése, a nemzetközi béke, a szov­jet és a magyar nép testvéri kapcsolatainak fejlesztése ér­dekében kifejtett nemes tevé­kenységükhöz. Péter János külügyminisz­ter is táviratban üdvözölte A. A. Gromikót, a Szovjetunió külügyminiszterévé történt új­bóli kinevezése alkalmából. A csehszlovák nemzetvédelmi miniszter nyilatkozata Bohumir Lom&ky csehszlo­vák nemzetvédelmi miniszter ayilatkozatot adott a CTK és Söbb csehszlovák lap tudósító­jának. Nyilatkozatában hagoztatja, logy a Csehszlovák Kommu­nista Párt XIII. kongresszusa íijra megerősítette a békés egymás mellett élés lenini po­litikájának külpolitikai alap­elveit. Egyidejűleg a kong­resszus azt is figyelembe vette, hogy mindaddig, amíg fenn­áll a háború veszélye, amíg flátezik a NATO agresszív ka­tonai tömbje, Csehszlovákiá­nak is növelnie kell védelmi erejét. Lomsky szólt a szocialista országok közös hadgyakorlatai­nak jelentőségéről. Ezzel kap­csolatban közölte, hogy a Varsói Szerződés tagállamai ez év szeptemberében, egyesített fegyveres erőik vezérkarának tervei szerint Csehszlovákia területén közös hadgyakorla­tot tartanak. A „Vitává” elne­vezésű hadgyakorlaton a Szov­jetunió, az NDK, Magyaror­szág és Csehszlovákia fegyve­res erői vesznék részt. A világsajtó a Szov etuniO Legfelsőbb Tanácsának ülésszakáról A New York-i lapok nagy figyelmet szentelnek a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa végétért ülésszakának. A New York Times hosszasan idéz a szovjet kormányfő nyilatkoza­tából, amely tartalmazza a szovjet bel- és külpolitika alapelveit. A lap moszkvai tu­dósítója kiemeli Koszigin nyi­latkozatából; a Szovjetunió a továbbiakban is minden szük­séges segítséget megad a VDK- nalc az amerikai intervenció­sok kiűzéséhez. Valamennyi angol lap rész­letesen ismertette Koszigin szerdai beszédét. A Times a beszédnek azt a részét emeli ki, ahol a szovjet kormányfő rámutatott, hogy az agresszió visszaverése a szovjet külpo­litika fő eleme. Ugyanakkor a Times idézi Kosziginnek azo­kat a szavait, amelyek megmu­tatják, hogy a Szovjetunió to­vábbra is megőrzi nyugalmát és nem enged azok pro­vokációinak, akik a nemzet­közi feszültség szításából sze­retnének hasznot húzni. Az indiai lapok közül a Ti­mes of India ós az India Ex­press külön is kiemeli Koszi­gin beszédének a szovjet— indiai viszonyra vonatkozó ré­szét. A Patriot idézi a Viet­namnak nyújtott szovjet se­gítségről telt kijelentéseket. A Neue Rhein-Zenurig meg­állapítja, hogy a német kér­déssel a szovjet kormányfő újra kifejtette a két német állam egymás mellett létezé­sének tézisét. Valamennyi lap megjegyzi: a Szovjetunió nem szándékozik kizárni az NSZK-t azoknak az országoknak a kö­réből, amelyeknek közre kell működniük az európai bizton­ság megszilárdításában. A Figaro „kemény hangú és higgadt” beszédnek nevezte Koszigin nyilatkozatát. Ez az értékelés jellemzi a párizsi lapok legtöbb kommentárját. A francia sajtó részletesen foglalkozik a szovjet kormány­fő beszédével, különösen a szovjet külpolitikára és a vi­etnami helyzetre vonatkozó fejezetekkel. Asr ausf’fiia rém és áldozatai C/ahh f*y. Ikosságok Eszak-KaH forttiáhnn Lehetséges, hogy Charles Whitman a dexedrin nevű izgató tabletták hatása alatt AZ ÁPOLÓNŐ állt, amikor szörnyű vérengzé­sét elkövette — jelentette ki újságíróknak szerda este Del- lana békebíró. Dellana közöl­te, hogy Whitman ruhája zse­bében több ilyen pirulát talál­lak. Egy másik tényező, amely ezt a helyes srácot 14 ember hidegvérű gyilkosává tette, mogyoró nagyságú agydagana­ta lehetett. Mindkét feltevés­ről pontosan csupán akkor le­het majd nyilatkozni, ha a boncolás eredményeit közük az esküdtszékkel — mondotta Dellana. A UPI hírügynökség a Whitman-bűntónnyel kapcso­latban beszámol azokról a gyilkosságokról, amelyekre csupán vasárnap óta került sor Észaik-Kaliforniában, s amelyek során 11 személy vesztette életét. A meggyilkol­tak között találhatók kamasz­lányok, San Francisco egyik leggazdagabb embere, egy dzsessz-koncert rendező, egy 30 éves visszautasított kérő, aki dühében rendőrökre nyitott tüzet, egy 67 éves dúsgazdag özvegy, valamint egy férj, fe­leség és három gyermekből álló család. ZRÍNYI MIKLÓS sí szisfí*ívisí»i 5aí»s JANCSI Vettem és vittem,’ ostyával és anélkül és összeülve hár­man beosztottuk az adagolást. — Juj, de keserű — íintor- gott Jancsi az egyiktől, mire Juli néni azt mondta: az a Jó, mert akkor gyógyít... és utá­na megengedtük, hogy a cso­koládéból Is egyen a keserű­ség ellensúlyozására. Ez a csokoládé egy ids dobozban volt és Purgó felírást viselt Ezek után Jancsi megnyugo­dott, ámbár délután barátom igen mozgalmasan viselkedett, mondván, hogy valóban jó orvosságot hoztam, mert beteg­sége ellenére többször úgy : ugrott ki ágyából, mint az életvidám szöcske. Akkor aztán sokáig, nagyon sokáig nem láttam barátomat, talán azért, mert a szívem­ben őriztem. Azaz mégis! 1945 áprilisában, amikor Buda­pest rom tenger volt egy őrült háború őrültsége után, és az éhség azt hitte, úr lehet a ; város felett: levelet kaptam Jancsitól, hogy ekkor meg ek­kor érkezik. M eg Is érkezett. A vonat tetején, füstösen, kor­mosán, de vidáman. Hóna alatt egy kenyér, másik kezében egy fűzér csirke, * akkor eszembe jutottak a „jó­módú gyerekek” és megtérül- i tem a szemem, mert talán i korom ment bele ... eszembe jutottak Péter, Jóska, Haran- ! gozó Miska ... és megöleltem Jancsit, aki szegény volt, flö nekem egyetlen barátom. (turult a bűboskemencébe, és egyáltalán nem akart dur­ranni. Közben bejött Juli néni, Jancsi anyja, összeko­torta a parazsat, és odatolta a levest is a tűzhöz. Amikor aztán a patron szépen dur­rant ... sőt, a levesesfazekat Is felborította, pedig három lábon állt... Mondanom sem kell, hogy rémülten távoztunk a konyhá­ból — elöl Juli néni —, aki az első ijedelem után seprőt fogott, de ... nem, Juli néni nem vert meg soha senkit és elsősorban nem: egyetlen fiát. Az anyai szeretet azonban nem óv meg mindentől, főleg nem a betegségektől, és így bizony Jancsi egyszer ágyban maradt. — Olyan gyengeforma va­gyok — mondta, s anyja tehe- tetlennül ült ágya mellett, mert nem segített sem a tyúkleves, sem a hársfatca. — Doktor? Hun van nekem arra pénzem? — mondta Juli néni. — Csak legalább valami jó orvosság lenne! ... A zóta ötven év múlt el és tegnap kezembe ke­rült az a piros doboz, amit úgy hívunk, hogy .,pad­kás”. Belenyúlok, nézem az ismeretlen, megmaradt orvos­ságok gyűjteményéit és egyszer csak ... lóm, ragyogni kezd az emlékek tengerében a mohos szikla ... Anyám éjjeliszekré­nyének fiókja (még a szagát is érzem) s egy kis kéz kotorá­szik benne ... az én kezem. Vettem ebből is, abból is, csomagoltat és cukorkaformát, fehér port és sárga port, mert barátomnak orvosság kellett, mégpedig jó orvosság. mondta apám, miután a srőf- húzó eredete kiderült, bár Jancsit igyekeztem tisztára mosni. — Miért nem barátkozol te a Péterrel, Jóskával, pláne Harangozó Miskával? Azok jómódú gyerekek ... azoknak nem ragad a kezükhöz semmi.. Az atyai intelem azonban falrahányt borsó volt és én nem tágítottam Jancsi mellől, de ajándékaival csak titokban ; játszottam, mert származásuk bizonytalannak mutatkozott 1 Az ajándékokat — természe­tesen — viszonozni kellett, [ mert barátom kapni is majd­nem annyira szeretett, mint ! adni. Így aztán ceruzák tűn­tek el, pecsétviasz, a kártyá­ból a makkdisznó, sőt anyám 1 stelázsijáról egy szobor is, 1 amit azonban vissza kellett í kérnem Jancsitól, mert ret­tentő vallatásnak néztem elébe. — Majd hozok mást helyet- í te — ígértem barátomnak, így 1 a szobor meg is jelent a pol- i con, s egy szóval sem árulta i el, hogy Jancsiéknál járt Iá- c togatóban. c Ígéretemet persze megtar- s tottam és egy szép, piros pat- i ront „szereztem” Jancsinak, í ami — súlya után Ítélve — s töltött volt. — Eldurrantjuk! — örvende- c zett barátom és konyhájuk 1 nyitott tűzhelyére dobta a l patront, amely azonban be- i , kus. Volt azonban egy olyan - tulajdonsága, amit ma is cso- ■ dálok; rendkívül adakozó , volt az utolsó palavesszőig, i sőt az utolsó darab kenyérig. • Azóta már tudom, hogy i csak a végtelenül szegény em- i bér lehet ilyen végtelenül ada- . kozó, tűi minden határon és feltételezve mindenkiről, hogy hasonló módon gondolkozik. B arátomat az ajándéko­zás lázában — termé­szetesen — nem gátol­ta az sem, hogy maga az ajándék — hogy is mond­jam? ... — másé volt. Ezt az értelmetlen felnőttek úgy mondják, hogy Jancsi lopott, holott ez nem igaz, hiszen Jancsi nem tartott meg sem­mit, még a sajátját sem. Két­ségtelen azonban, hogy bará­tom ajándékaival vigyázni kellett, mert előfordult, hogy éppen kirakodó szemlét tar­tottam játékaim között, mi­közben János bácsi, az aszta­los és apám éppen a világpo­litika irányvonalát állapítot­ták meg. Egyszer csak János bácsi szeme megakad játé­kaim egyvelegén és azt mondja: — Hopp, a srófhú- zóm... Apám — ahogy az ilyenkor szokás — elvörösödött, de én még jobban elvörösödtem, mert a srófhúzót Jancsitól kap­tam, aki „találta” ... — Hát az a lókötő nem teszi be ide többet a lábát — r £ \ r annak távoli emlékek (. Y amelyek úgy bukkan­' nak fel a múlt óceán­ijából, mint magányos sziklák, (amelyek az idő sűrű ködében ^aludtak hosszú ideig, de egy- (szer csak felsüt a nap, s a hrégi kedves, mohos szikla ffelénk int, mintha nem műit tvolna el. f Furcsa az is, hogy ehhez a k kivilágításhoz nem kell nap "ós egyáltalán nem szükséges a ■világosság. Elég egy mozdu­lat, valamilyen rég elfele- ■dett illat, egy tárgy, egy ág­iroppanás, a szélnek a zizzené- • se, s az emlék felüti fejét, ;ránknéz és olyan üdén, vi­dáman, vagy szomorúan va­lódi, mint a jelen minden ; valósága. Jancsit például egy piros bársonydoboz hozta elém, majd fél évszázad ködéből, holott Jancsi ezt a dobozt soha nem látta. Erről a barátomról semmi rendkívülit nem mondhatok. Sovány volt, szegény volt, ár­va volt. Ez minden, és ha még hozzáteszem, hogy körülbelül hétéves volt: el is mondtam mindent, amit Jancsiról mon­dani lehet. Mindezen szerény tulajdon­ságok azonban barátomat egyáltalán nem érdekelték és inem keserítették el. Sőt, vi- ;dám volt, mint márciusban a cinege, szívós, mint a kökény- vessző és fürge, mint a mó­fijszaka van. lek a betegek, többségük nem iud elaludni. Kígyódnak a jel- iöíények, szól a csengő, segít­séget kérnek, altatót, vizet, áztató szót, szeretetet, vigasz- palást. S fut a folyosón a fe­lér kötényes, főkötős nővér­ke, viszi a segítséget, s vele együtt szívét, lelkiismeretét, felelősségét, áldozatkészségét. Elcsendesül nyomában a jaj­szó, a nehéz sóhajt álom kö­veti, s lassan megvirrad. Üj nap, új remény kezdődik a betegeknek, s temérdek munka az ápolónőknek. Injekciót be­adni, tisztába tenni a magate­hetetlent, megsétáltatni a lá­badozót, végrehajtani az or­vosi utasításokat, beírni a naplóba a beteggel kapcsola­tos észrevételeket, kiosztani a reggelit, megigazítani, ki tudja hányszor a fekhelyet, a párnát, és tűmi-teljesíteni a rossz beteg millió panaszát, felesleges kérdéseit. 1 S e sok munka közt vállal- niok kell a beszélgető társ szerepét is. Hiszen a betegben ezernyi kérdés bontakozik ki, s reméli, hogy mindenre fele­letet kap. S a nővér meghall­gat és válaszol. Szavai nyo-: mán enged a feszültség, s: «legkönnyebbednek az ágy-1 ban fekvő embertársai. Meny’| nyi tapintat és lelki érzékeny-: ség kell ehhez a hivatáshoz,: mennyi türelem, s mennyi lel-: kierő, hogy mosolyogni tud-: jón, afhlkor sírrji szeretne. És i erősnek lenni mindig, minden- megingás nélkül. folyosó a Szent-1 llKSMU péteri kapui kór-’ ház általános sebészetén. Va-> jón hány kilométert futnak le’ a fürge lábak naponta? Itt a mindig sietni, rohanni kell,’ hiszen az életről van szó. > S ahogy szemben ülökj Kontrovecz Bélánéval, Erzsi-» Hével, a sebészet női osztá-J lyának részlegvezetőjével,» ezek a gondolatok cikáznak ke-’ resztül-kasul agyamon. Nézem} ezt. a 23 eszlendős törékeny-| asszonyt, aki az idén tette le} az érettségit, és már ötéves} ápolónői szolgálatot, 2 évest egészségügyi iskolát hagyott} maga után. Otthon 13 hóna-t pos kislánya várja szeretetét,} s férje, aki a DIGÉP-nél dol-t gezik lakatos szakmában és} feleségével együtt szintén az.) idén érettségizett. Honnan ez} a sok erő, ami ehhez a nagy-} szerű hivatáshoz, és a család-} hoz, a tanuláshoz kell? ^ : — Mi minden beteget talprat akarunk állítani, s a legszebb} öröm, ha a meggyógyultakaH kikísérhetjük a kapun és el-} búcsúzhatunk tőlük. S a hoz--i zátartózókkal együtt sírunk,1 ott a mesterség-, a hivatás­szeretet sem hiányzik. Beszélgetésünk elején azt mondta Kontrovecz Béláné, nehogy hosszú legyen az a róla szóló cikk, és azt se bán­ná, ha nem jelenne meg. Hiva­tását teljesíti, s nyújthat-e több örömet valami — mon­dotta —, mint az olyan mun­ka, amelyre már a természet oltotta belénk a hajlandóságot. S minden ápolónő nemes missziót teljesít. Ö is csak egyik katonája ennek a közös­ségnek. W In fi fi tegyük hozzá: jó LJ Uduu katonája Erzsiké, mert együtt érez a beteggel, s munkájából sem a szaktudás, sem a szeretet nem hiányzik. 3 hogy szerénységének is ele­get t 'gyünk, írjuk ide: ez a jellemzés, kevés kivétellel, szinte minden ápolónőtársára 1 vonatkozák. j Boda István > ha a kegyetlen természeti tör­vény keresztülhúzza küzdel­münket L'r.plnj mondja Erzsiké ut.VHVi tórsai nevében is. Az általános sebészeten 35 beteg van, naponta 5—6 mű­tétet hajtanak végre. S meny­nyi remegést állnak ki ■ az ébredező mellett, hogy átvé­szelje az operáció utókövet­kezményeit. Rohannak, s in­fúziót alkalmaznak, ahol erre van szükség, vért és nyugta­tót adnak és milliószor meg­igazítják párnáját, ott küz­denek vele, s ha lehetne, he­lyette is az életért, az egész­ségért. S hogy miért bíznak a gyógyulok az ápolónők­ben, mi a titka? A betegek mondják: ellenállhatatlan va- ; rázs van abban, hogy másnak a lelkében magunkéval talál­kozhatunk. S mennyi igazság van ebben a megjegyzésben. Mert ahol emberszeretet van, FEKETE ISTVÁN: is, Zrínyit azonban kiemelte: közülük, hogy a hatalma alá! tartozó népet minden ellen-i '•ágról szemben megvédte, a török elől menekülőiknek szál­lást szerzett, s ha emberei! ozmán fcrgságba kerültek, megszabadításukra nem habo­zott fegyvert fogni. Ezért a magára maradt ország népe bizalomma] tekintett rá. Ahogy Kapitány István vice­kapitány ezt 1552-ben egy kinyihez írt levelében kife­jezte: „Urain, az egész or­szág azt kiáltja, hogy meg-j hódol a töröknek, ha Nagvsá- god nem törődik vele”. A báni méltóságtól meg-| vált Zrínyit 1561-ben nevezte ki Ferdinánd király Szigetvár kapitányává. Első dolga volt! a hatalmas mocsarak közt épült földvárat megerősítem,! korszerű védőberendezésekkel [ ellátni. 1566-ban, a szultán j hadjáratának első hírére tar­talék élelemmel látta e] a várat, s őrsegét, 2500 főrej emelte. Katonasága a Zrínyi birtokokról és a Szigetvár környéki falvak lakóiból ke­rült ki. Ö maga, bár segítsé­get sehonnan sem kapott, ké- i szült az ellenállásra, ha kell! a halálig tartó védekezésre, j A török sereg egy hónapon | át ostromolta, óriási veszte-1 ségge] a várat. A védők szá­ma egyre fogyott, mindig ! szűkehb területre szorultak! vissza, de nem adták meg! magukat. S miközben a Bécs védelmére felsorakozott csa- szári sereg Győrnél tétlenül i nézte a hősi küzdelmet, szep­tember 7-én elkövetkezett az i utolsó nap. melyet költők ésj írók annyiszor megörökftet- ■ tek. Zrínyi, körülvéve még! megmaradt pár száz vitéztől, a leeresztett, felvonóhídon át, lobogó zászlóval és kivont ■ karddal az ellenség közé ro-1 hant. Ott estek el mind a hő­si harcban. S zigetvár el estével el­veszett egész Somogy megye s vele embert életek tízezrei. Zrínyi és vi­tézeinek hősi önfeláldozása 1 mégsem volt hiábavaló. A ha­talmas veszteségeket szenve­dett török ármáda, a szultán­nak a vár falai alatt bekövet­kezett halála után, nem foly­tathatta győzelmes előnyomu­lását, Bécs megmenekült En­nél azonban sokkal nagyobb volt a hősi példa erkölcsi ha­tása. Zrínyi és Szigetvár jel­képpé lett, amely nemzedé­keket erősített és lelkesített az ozmánok elleni harcban. Bk N égyszáz éve, hogy Szo­limán szultán hatal­mas serege ostrom alá fogta Szigetvart, a Dél-Du- nántúl legnagyobb erősségét és magyar védelmi vonalá­nak kulcsát. A szultán mi­után 1541-ben elfoglalta Bu­da várát, majd éveken át tartó szívós harcokban az or­szág középső és déli részét, hódításaira Bécs megszállásá­val akarta a koronát felten­ni. A sereg hátának ós "a hó­dolt területeknek biztosításá­ra azonban előbb Szigetvárt kellett elfoglalnia. A vár kapitánya, Zrínyi Miklós régi horvát főnemesi családból származott. Legidő­sebb Imlyja, Mihály az 1526- os mohácsi csatában esett el, s ő is a törökellenes har­cokban nőtt fel: a Dráva—Szá- va menti családi birtokokat fegyverrel kellett védeni az ozmán hódítók ellen. 19 éves karában, Bécs első török ost­romában olyan vitézül visel­kedett, hogy a császár aján­dékkal tüntette ki, s ettől kezdve szinte egész élete a harcban telt el. 1542-ben ki­nevezték Horvátország bánjá­vá, s magas közjogi méltósá­gában egyik szervezője volt a határvédelemnek. A bécsi udvar politikája ebben az időben inkább a békét kíván­ta a Portával, Zrínyi- azon­ban világosan látta, hogy ez a béke, az állandó kisebb-na- gyobb török rablóhadjáratok következtében a végvidék és az ország teljes pusztulására vezet. Saját költségén fel­fegyverzett katonáival viszo­nozta a török beütéseket, védve saját birtokait, de véd­ve ezzel az ország népét is. A mindinkább növekvő ha­dikiadásokat azonban a török támadások következtében egyre fogyó és pusztuló hor­vátországi birtokok nem bír­hatták. Zrínyi teíhát egyre újabb birtokok megszerzésé­vel növelte vagyonát és ha­talmát. Birtokszerzéseiben semmilyen eszközt nem ve­tett meg, hatalmaskodásainak se szeri se száma. Fegyver­rel tört a szomszédos nagy* birtokosokra, feldúlta azok falvait, kirabolta jobbágyait — így állt elő már a század közepére a vármegyényi bir­tok, melynek központja a muraköz! Csáktornya volt, s melyhez hatalmas zalai és somogyi területek tartoztak. A központi hatalom teljes háttérbeszorulásának ebben a korszakában hasonló módon gyarapították vagyonukat a többi nagybirtokos főnemesek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents