Észak-Magyarország, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-28 / 203. szám

ÍS2AKMAGTARORSZAO Vasárnap, 1966. avguaitm 2S. Szükség van a tisztességes kisiparra, de harcolni kell a kontárok ellen A kisiparosság jelentős mértékben járul hozzá Mis­kolcon a lakosság javítási és szolgáltatási igényeinek ki­elégítéséhez. Jól egészíti ki a szocialista szektor szolgál­tatási munkáját. Sajnos, van néhány olyan szakma is, amelyben a jelenlegi ellátott­ság nem kielégítő. Ilyen a gumijavító, a kárpitos, a cserépkályhás. a háztar­tási gép-, rádió- és te­levízió-javítás. A gépkocsija­vítás iránti igény is fokoza­tosan nő. Ezen újabb kisipari engedélyek kiadásával lehet a leggyorsabban segíteni. Ez nemcsak a pillanatnyi nehéz­ségeket oldaná meg, hanem a kontártevékenységet is csökkentené, mert az éppen a nehézségeket használja ki. Különösen a város peremke­rületeiben jelentkeznek e fentebb felsorolt szakmákban hiányosságok. Az I. kerület­ben ugyanis 8 kisiparos jut 1000 lakosra, a II. és a III. kerületben azonban csak 2—2. Külön gond az is, hogy a kisiparosok lassan kiöre­gednek, elhalnak. Részben ennek is eredménye, hogy 1961 és 1965 között 29 szá­zalékkal csökkent a számuk. Az általuk foglalkoztatottaké is 20 százalékkal kevesebb 1961 óta. Ez indokolja, hogy leg­utóbbi ülésén a Miskolci vá­rosi Tanács végrehajtó bizott­sága úgy határozott: az olyan iparágak esetében, amelyek­ben a szocialista szektor nem elégíti ki az igényedet, több kisipari engedélyt kell kiad­ni, mint eddig. Ugyanakkor adminisztratív eszközökkel j is küzdeni kell a kontárok j ellen. A KIOSZ megyei tit- j kársága jelentősen segítheti j ebben a kerületi tanácsok j igazgatási osztályait, amelyek a szabálysértési eljárást le­folytatják. Tóth Imre rézkarca Kétszáz éves a Práter Bécs világhírű szórakozó parkja, a Práter 200 éves. II. József császár 1766 év végén határozta el, hogy a császári­királyi vadászterület „a nagy- közönség számára is hozzá­férhető legyen”. Ugyanekkor kiadták az első vendéglői és kocsmai engedélyeket, vala­mint hatósági hozzájáruláso­kat az egyéb szórakozási he­lyek megnyitásához. Földmüvesszövetkezeli könyvesboltok megyénkben Vidéki könyvellátásunk legfőbb, sőt jóformán egyet­len biztosítói az fmsz-köny- vesboltok. Munkájukkal nem­csak gazdasági, hanem kul­túrpolitikai feladatot teljesí­tenek e boltok. Éppen ezért korántsem közömbös, milyen körülmények között árusít­ják könyveiket. A MÉSZÖV a legutóbbi, igazgatósági ülésén foglalko­zott ezeknek a boltoknak helyzetével. Kétségtelen, hogy az utóbbi időben lényegesen javult a MÉSZÖV kapcsolata a megyei, a párt-, tanácsi és tömegszervezetekkel, ám egyes járásokban és községek­ben még mindég nem kap­nak elég Segítséget a helyi fmsz-ek. Kiemelkedően, jó a kapcsolat például a KISZ- bizottsággal a sátoraljaúj­helyi és a mezőkövesdi já­rásban, kevésbé jó azonban a szerencsiben. A — különösen megyei szinten — kialakult jó kap­csolatok ellenére, a könyves­boltok —, amelyekben nem­csak könyvet árusítanak, ha­nem kultúrpolitikai fontossá­gú rendezvényeket is szervez­nek. — nem mindenütt kor­szerűek. Az elmúlt 5 évben számos vidéki könyvesboltot korszerűsítettek, a sátoralja­újhelyit például új helyiség­be helyezték, új berendezés­sel látták el, ám feltétlenül korszerűsíteni- kell a mező­kövesdi, a mezőcsáti, a sze­rencsi és az edelényi boltot. Hasonló a feladat a miskolci faluellátó könyvesbolt eseté­ben. Az idegenforgalmi és üdülőhelyeken szükség lenne könyvpavilonok felállításá­ra. FRANCIA IIÖSKÖLTEMÉNY TÖREDÉKEI LENI.NGRADBAN Mihail Murjanov szovjet mérnök, aki szabad idejében filológiai tanulmányokat folytai, a leningrádi köz­könyvtárban felfedezte a „Les Alisoans” című ófrancia hösköltemény kéziratának tö­redékeit. Az eredeti kézirat más töredékeit a Cambridgei Egyetem könyvtárában őr­zik. Tűnődések rövid pórázon E. KOVÁCS KAI MAN AFORIZMÁIBÓL: A polgár minden érzését alárendeli a pénz szenvedélyes szeretetének. * Nem lehet egyszerre tót nyeregben ülni ak­kor, ha az egyik ló jobbra, a másik balra tart. Legjelentősebb párbeszédeinket pszichénk szalagra rögzíti, s azt emlékezetünk magnója olykor-olykor leforgatja. * Hogy ki a bátor és ki a gyáva, az csak a tettek mezején dől el, ahol igaz célért folyik a küzdelem. * X. Y.-t azért váltották le, mert marxista lé­tére pápának képzelte magát. ♦ Csak az tudja meggyőzően tanítani a kom­munizmus igazságait, aki maga is mélysége­sen hisz bennük. Ezt az ifjút nem szabadna hibáztatni: azért viselkedik visszataszítóan, mert fogalma sincs róla, hogy mi a tisztesség. * Aki semmit sem érez, az semmit sem akar. * Mint forradalmár arra vagy hivatott, hogy az igazság táborához csatlakozva hadakozz az igazságtalanság ellen, amely akadályozza az emberiség boldogulásának megvalósulását. * Aki veri a gyermekét, az a legjobb úton halad a felé, hogy tönkretegye jellemét. Ne pazarold el az időd! Ha a körülmények folyót árkolnak eléd, verj rajta hidat; ha he­gyet emelnek, mászd meg a csúcsot; ha erdőt ültetnek, vágj rajta csapást! De mindennap, minden órában, minden percben törj nemes célod felé, különben öregségedre bűntudat fog emészteni. A szerelem: játék, szenvedély, fajfenntar­tás, tudomány és művészet. * Akkor tudod meg, mennyire szeretnek a nők, ha ötös találatod lesz a lottóin. * A zsarnok is a nép nevében szónokol, hogy a hatalmát biztosítsa. * Elárul a ritmus és a rím, ha nem hiszed, amit versbe írsz. * Félelemből hagytál cserben bennünket, de nincs bátorságod bevallani: ezért magad is azzal áltatod, hogy „elvi okokból” dezertál­tál. * Az elvtelen minden szélhez igazítja vitor­láját. Ha követ dobsz a mocsárba, brekegnek a békák. A hiúság a balgáik büszkesége. ,KRRS7-ol<fa(ás «1 TIT szabadegyetemén A TIT miskolci .szervezeté­nek rendezésében a KRESZ- ról szabadegyetemi előadás- •orozat. kezdődik. A témák között szerepel a vezetés pszichológiája és technikája, az elsősegélynyújtás alapis­meretei, a súlyos baleset el­látása, az újraélesztés, a ve­zetés technikájának hatása a balesetekre és az üzemanyag­fogyasztásra, a műszaki meg­hibásodások megelőzése, a közlekedés fejlődése napja­inkig, a közlekedési balese­tek a KRESZ szabályainak tükrében, a baleseti kártérí­tés, a közúti balesetek mun­kajogi következményei és a gépjárművek biztosítási . kér­dései. Előadók: dr. Zétényi Elek, dr. Boros István, dr. Szűcs Gyula, dr. Csató Péter, Vincze László, Szabó Győző, Kristóf András, dr. Tímár László, dr. Novák István és dr. Fövenyessy József. Be­iratkozni a TIT városi szer­vezeténél lehet (Miskolc, Széchenyi u. 16.) szentember 1 és 20 között Szovjet lirliltopfer-darn Az új szovjet helikopter­daru 10 tonna terhet tud ma­gával vinni. Az építkezések­nél és szereléseknél veszik igénybe. A helikopteren a törzs alatt a pilóta számára pótfülke van. Ez módot nyújt a pilótának arra, hogy a sze­relést a legnagyobb pontos­sággal végezze el. Nagy tá­volságra való repülés céljára megfelelő üzemanyagtarla- lékkal rendelkezik. Portré Urbán György rajz» S uhajda egy nagy építő­ipari vállalat személy­zeti főnöke, hajdan kenyeres fojtásom volt. Az is­kolai futballcsapatokban min­dig mi ketten voltunk a hát­védek, akkor inkább úgy mondták: bekkek. Azóta meg­lazult a kapcsolatunk, de va­lahányszor találkozunk, őszin­tén örvendünk egymásnak; hiába a drámai „bezúgások” a tanórákon, a városunk fü- vésZkertjében elszívott Duna- cigaretták és a dicső, felsza­badító rúgások emlékei nem múlnak el nyomtalanul. A napokban egymásba bot­lottunk, s ő kutyafuttában, mert sietett, arra kért: szíve­sen fogadná, ha ajánlanék ne­ki egy megbízható és kultu­rált embert, lehetőleg nyugdí­jast. a vállalat könyvtárosát kellene helyettesítenie, aki először szabadságra, aztán to­vábbképző tanfolyamra megy. Komolyan vettem Suhajda kérését, és nem is kellett so­káig keresnem; megtaláltam Bede Ágoston személyében. Nyugdíjas magyar- és történe­lem-tanár, emellett még föl­diek, sőt iskolatársunk is volt, hat osztállyal feljebb járt a gimnáziumban. Bede persze kapva kapott a lehetőség után. Egy kora délelőtt telefonon közöltem Suhajdával: — Találtam egy megbízható és kulturált embert a könyv­tárosotok helyettesítésére. Ta­lán . . . — Álljon meg a menet! — harsogott a telefonba Suhajda, mivelhogy rendkívül robbané­kony vérmérsékletű ember, diákkorában is ilyen volt. Ha szabadrúgást kellett lőnie, úgy ment neki a labdának, mintha azzal ő is el akart volna repülni. — Köszönöm, pajtikám, a szívességedet — folytatta, hogy majd szétre­pedt a telefonkagyló és a dobhártyám. — Nem volna kedved idefáradni? Személyi ügyeket mégsem lehet telefo­non megbeszélni. Akár most is szívesen látlak, csendes dél- előttöm van, nem várok sen­kit, csak tizenegyre kell egy osztályértekezletre mennem, addig elintézhetjük a könyv­táros ügyét, és még egy ki­csit dumálhatunk is. Rendben van. Siettem Su- hajdához. A titkárnője már tudott rólam. Finom kávéaro­mák lengedeztek a kis szobá­jában. Bejelentés nélkül ju­tottam Suhajda színe elé. Ahogy mondani szokták, szíve egész melegével köszöntött. Rázogatta a kezemet, többször hátba vágott, és úgy átölelt, hogy ropogtak a csontjaim. A végén lenyomott egy klubfo­telbe, aztán kiszólt az ajtón: — Erzsiké, készül a fekete? — Készül, Suhajda elvtárs, készül — csipogta Erzsiké. Ek­kor Suhajda is levetette ma­gát egy fotelbe, és akkorát csapott a térdemre, még most is viselem a nyomát. — Örülök, pajtikám, hogy eljöttél — mondta. — Hát előbb mesélj magadról, hogy vagy, mint vagy? ... Röviden kielégítettem ér­deklődését, aztán rékezdtem: — Tehát találtam egy meg­bízható és kulturált embert a .. ­— Nyugi, nyugi, pajtikám! — vágott szavamba Suhajda. — Nem szalad el az a könyv­tár, jó kezekben van, és én is nagyon vigyázok rá. Előbb megiszunk egy jó erős feke­tét, aztán--. F. Rács Kálmán: SUHAJDA A ztán megcsörrent a te­lefon. Suhajda azt mondta: pardon. Én azt mondtam: csak nyugod­tan ... S miközben Suhajda felvette a telefonkagylót, Er­zsiké behozta a feketét s kedvesen figyelmeztetett: fog­jak hozzá, nehogy kihűljön. A főnöke intett neki: kéri a kávéját, majd beleharsogta a kagylóba: igen! Hörpölgettem a feketét, elfüstöltem egymás után két cigarettát, de Suhaj­da még mindig a füléhez szo­rította a kagylót. Ha legalább ő Is beszélt volna, de nem. ö csak hallgatót!., s időnként bólogatott. Mindez eltartott vagy tizenöt percig. Végre Su­hajda is hallatta érces hang­ját, ezúttal sem volt bőbeszé­dű, ennyit mondott: nem! Igaz. hogy ebbe a „nem”-be belereszkettek a falak. Suhaj­da letette a telefonkagylót, és visszaült a helyére. — Ne haragudj, pajtikám — szabadkozott. — Nagyon fon­tos telefon volt, éppen jókor jött az értekezlet előtt. Ha megengeded, feljegyzek vala­mit a határidő naplómba, egy perc az egész . .. — Csak nyugodtan, nyu­godtan . . — biztattam. Mi egy perc az ember életében! Suhajda az íróasztalánál je- gyezgetett, eltűnődött, megint jegyezgetett, megint eltűnő­dött. Aztán visszaült a he­lyére. — Ha az embernek hirtelen támad egy gondolata, s nem akarja, hogy füstbe menjen, tudod, mi ilyenkor a legjobb módszer? Az ember szépen feljegyzi. Ami papíron van, az már nem megy füstbe, az már a tied, pajtikám. Hát hol is hagytuk abba? A nyelvem hegyén volt: se­hol, mert még el sem kezdtük. De miért húzzam az időt, rá­tértem a tárgyra: — Tehát találtam egy meg­bízható és kulturált embert a könyvtárosotok helyettesíté­sére. Talán te is emlékszel... Kopogtak. Erzsiké volt. — Jaj. bocsánat! — csipog­ta. — Suhajda elvtárs, itt van Daruegyházi, mit mondjak neki? — A múltkor már meg­mondtuk — ráncdlgatta hom­lokát Suhajda. — Az ügye nem ránk tartozik, hanem a munkaügyire. Értsen már a szóból az a jó ember. — Igenis, Suhajda elvtárs — mondta Erzsiké s vissza­vonult. Suhajda felém fordult. — Az emberek minden ba­jukkal hozzánk jönnek, ami persze jó dolog, mert a biza­lom jeie. De hát nem min­den tartozik a mi hatáskö­rünkbe. Itt van például ennek a Daruegyházinak az ügye ... És Suhajda taglalni kezdte a históriái, amiből csak any- nyit értettem, hogy valami­lyen vitás korpótlék-igényrőd van szó. Amikor Suhajda be­fejezte a Daruegyházi korpót­lékára vonatkozó fejtegetését, a változatosság kedvéért nem a térdemre, hanem a vál Iám­ra csapott. — Na, mondd esakt — hu­nyorított rám pajkosan. — Tél

Next

/
Thumbnails
Contents