Észak-Magyarország, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-28 / 203. szám
ÍS2AKMAGTARORSZAO Vasárnap, 1966. avguaitm 2S. Szükség van a tisztességes kisiparra, de harcolni kell a kontárok ellen A kisiparosság jelentős mértékben járul hozzá Miskolcon a lakosság javítási és szolgáltatási igényeinek kielégítéséhez. Jól egészíti ki a szocialista szektor szolgáltatási munkáját. Sajnos, van néhány olyan szakma is, amelyben a jelenlegi ellátottság nem kielégítő. Ilyen a gumijavító, a kárpitos, a cserépkályhás. a háztartási gép-, rádió- és televízió-javítás. A gépkocsijavítás iránti igény is fokozatosan nő. Ezen újabb kisipari engedélyek kiadásával lehet a leggyorsabban segíteni. Ez nemcsak a pillanatnyi nehézségeket oldaná meg, hanem a kontártevékenységet is csökkentené, mert az éppen a nehézségeket használja ki. Különösen a város peremkerületeiben jelentkeznek e fentebb felsorolt szakmákban hiányosságok. Az I. kerületben ugyanis 8 kisiparos jut 1000 lakosra, a II. és a III. kerületben azonban csak 2—2. Külön gond az is, hogy a kisiparosok lassan kiöregednek, elhalnak. Részben ennek is eredménye, hogy 1961 és 1965 között 29 százalékkal csökkent a számuk. Az általuk foglalkoztatottaké is 20 százalékkal kevesebb 1961 óta. Ez indokolja, hogy legutóbbi ülésén a Miskolci városi Tanács végrehajtó bizottsága úgy határozott: az olyan iparágak esetében, amelyekben a szocialista szektor nem elégíti ki az igényedet, több kisipari engedélyt kell kiadni, mint eddig. Ugyanakkor adminisztratív eszközökkel j is küzdeni kell a kontárok j ellen. A KIOSZ megyei tit- j kársága jelentősen segítheti j ebben a kerületi tanácsok j igazgatási osztályait, amelyek a szabálysértési eljárást lefolytatják. Tóth Imre rézkarca Kétszáz éves a Práter Bécs világhírű szórakozó parkja, a Práter 200 éves. II. József császár 1766 év végén határozta el, hogy a császárikirályi vadászterület „a nagy- közönség számára is hozzáférhető legyen”. Ugyanekkor kiadták az első vendéglői és kocsmai engedélyeket, valamint hatósági hozzájárulásokat az egyéb szórakozási helyek megnyitásához. Földmüvesszövetkezeli könyvesboltok megyénkben Vidéki könyvellátásunk legfőbb, sőt jóformán egyetlen biztosítói az fmsz-köny- vesboltok. Munkájukkal nemcsak gazdasági, hanem kultúrpolitikai feladatot teljesítenek e boltok. Éppen ezért korántsem közömbös, milyen körülmények között árusítják könyveiket. A MÉSZÖV a legutóbbi, igazgatósági ülésén foglalkozott ezeknek a boltoknak helyzetével. Kétségtelen, hogy az utóbbi időben lényegesen javult a MÉSZÖV kapcsolata a megyei, a párt-, tanácsi és tömegszervezetekkel, ám egyes járásokban és községekben még mindég nem kapnak elég Segítséget a helyi fmsz-ek. Kiemelkedően, jó a kapcsolat például a KISZ- bizottsággal a sátoraljaújhelyi és a mezőkövesdi járásban, kevésbé jó azonban a szerencsiben. A — különösen megyei szinten — kialakult jó kapcsolatok ellenére, a könyvesboltok —, amelyekben nemcsak könyvet árusítanak, hanem kultúrpolitikai fontosságú rendezvényeket is szerveznek. — nem mindenütt korszerűek. Az elmúlt 5 évben számos vidéki könyvesboltot korszerűsítettek, a sátoraljaújhelyit például új helyiségbe helyezték, új berendezéssel látták el, ám feltétlenül korszerűsíteni- kell a mezőkövesdi, a mezőcsáti, a szerencsi és az edelényi boltot. Hasonló a feladat a miskolci faluellátó könyvesbolt esetében. Az idegenforgalmi és üdülőhelyeken szükség lenne könyvpavilonok felállítására. FRANCIA IIÖSKÖLTEMÉNY TÖREDÉKEI LENI.NGRADBAN Mihail Murjanov szovjet mérnök, aki szabad idejében filológiai tanulmányokat folytai, a leningrádi közkönyvtárban felfedezte a „Les Alisoans” című ófrancia hösköltemény kéziratának töredékeit. Az eredeti kézirat más töredékeit a Cambridgei Egyetem könyvtárában őrzik. Tűnődések rövid pórázon E. KOVÁCS KAI MAN AFORIZMÁIBÓL: A polgár minden érzését alárendeli a pénz szenvedélyes szeretetének. * Nem lehet egyszerre tót nyeregben ülni akkor, ha az egyik ló jobbra, a másik balra tart. Legjelentősebb párbeszédeinket pszichénk szalagra rögzíti, s azt emlékezetünk magnója olykor-olykor leforgatja. * Hogy ki a bátor és ki a gyáva, az csak a tettek mezején dől el, ahol igaz célért folyik a küzdelem. * X. Y.-t azért váltották le, mert marxista létére pápának képzelte magát. ♦ Csak az tudja meggyőzően tanítani a kommunizmus igazságait, aki maga is mélységesen hisz bennük. Ezt az ifjút nem szabadna hibáztatni: azért viselkedik visszataszítóan, mert fogalma sincs róla, hogy mi a tisztesség. * Aki semmit sem érez, az semmit sem akar. * Mint forradalmár arra vagy hivatott, hogy az igazság táborához csatlakozva hadakozz az igazságtalanság ellen, amely akadályozza az emberiség boldogulásának megvalósulását. * Aki veri a gyermekét, az a legjobb úton halad a felé, hogy tönkretegye jellemét. Ne pazarold el az időd! Ha a körülmények folyót árkolnak eléd, verj rajta hidat; ha hegyet emelnek, mászd meg a csúcsot; ha erdőt ültetnek, vágj rajta csapást! De mindennap, minden órában, minden percben törj nemes célod felé, különben öregségedre bűntudat fog emészteni. A szerelem: játék, szenvedély, fajfenntartás, tudomány és művészet. * Akkor tudod meg, mennyire szeretnek a nők, ha ötös találatod lesz a lottóin. * A zsarnok is a nép nevében szónokol, hogy a hatalmát biztosítsa. * Elárul a ritmus és a rím, ha nem hiszed, amit versbe írsz. * Félelemből hagytál cserben bennünket, de nincs bátorságod bevallani: ezért magad is azzal áltatod, hogy „elvi okokból” dezertáltál. * Az elvtelen minden szélhez igazítja vitorláját. Ha követ dobsz a mocsárba, brekegnek a békák. A hiúság a balgáik büszkesége. ,KRRS7-ol<fa(ás «1 TIT szabadegyetemén A TIT miskolci .szervezetének rendezésében a KRESZ- ról szabadegyetemi előadás- •orozat. kezdődik. A témák között szerepel a vezetés pszichológiája és technikája, az elsősegélynyújtás alapismeretei, a súlyos baleset ellátása, az újraélesztés, a vezetés technikájának hatása a balesetekre és az üzemanyagfogyasztásra, a műszaki meghibásodások megelőzése, a közlekedés fejlődése napjainkig, a közlekedési balesetek a KRESZ szabályainak tükrében, a baleseti kártérítés, a közúti balesetek munkajogi következményei és a gépjárművek biztosítási . kérdései. Előadók: dr. Zétényi Elek, dr. Boros István, dr. Szűcs Gyula, dr. Csató Péter, Vincze László, Szabó Győző, Kristóf András, dr. Tímár László, dr. Novák István és dr. Fövenyessy József. Beiratkozni a TIT városi szervezeténél lehet (Miskolc, Széchenyi u. 16.) szentember 1 és 20 között Szovjet lirliltopfer-darn Az új szovjet helikopterdaru 10 tonna terhet tud magával vinni. Az építkezéseknél és szereléseknél veszik igénybe. A helikopteren a törzs alatt a pilóta számára pótfülke van. Ez módot nyújt a pilótának arra, hogy a szerelést a legnagyobb pontossággal végezze el. Nagy távolságra való repülés céljára megfelelő üzemanyagtarla- lékkal rendelkezik. Portré Urbán György rajz» S uhajda egy nagy építőipari vállalat személyzeti főnöke, hajdan kenyeres fojtásom volt. Az iskolai futballcsapatokban mindig mi ketten voltunk a hátvédek, akkor inkább úgy mondták: bekkek. Azóta meglazult a kapcsolatunk, de valahányszor találkozunk, őszintén örvendünk egymásnak; hiába a drámai „bezúgások” a tanórákon, a városunk fü- vésZkertjében elszívott Duna- cigaretták és a dicső, felszabadító rúgások emlékei nem múlnak el nyomtalanul. A napokban egymásba botlottunk, s ő kutyafuttában, mert sietett, arra kért: szívesen fogadná, ha ajánlanék neki egy megbízható és kulturált embert, lehetőleg nyugdíjast. a vállalat könyvtárosát kellene helyettesítenie, aki először szabadságra, aztán továbbképző tanfolyamra megy. Komolyan vettem Suhajda kérését, és nem is kellett sokáig keresnem; megtaláltam Bede Ágoston személyében. Nyugdíjas magyar- és történelem-tanár, emellett még földiek, sőt iskolatársunk is volt, hat osztállyal feljebb járt a gimnáziumban. Bede persze kapva kapott a lehetőség után. Egy kora délelőtt telefonon közöltem Suhajdával: — Találtam egy megbízható és kulturált embert a könyvtárosotok helyettesítésére. Talán . . . — Álljon meg a menet! — harsogott a telefonba Suhajda, mivelhogy rendkívül robbanékony vérmérsékletű ember, diákkorában is ilyen volt. Ha szabadrúgást kellett lőnie, úgy ment neki a labdának, mintha azzal ő is el akart volna repülni. — Köszönöm, pajtikám, a szívességedet — folytatta, hogy majd szétrepedt a telefonkagyló és a dobhártyám. — Nem volna kedved idefáradni? Személyi ügyeket mégsem lehet telefonon megbeszélni. Akár most is szívesen látlak, csendes dél- előttöm van, nem várok senkit, csak tizenegyre kell egy osztályértekezletre mennem, addig elintézhetjük a könyvtáros ügyét, és még egy kicsit dumálhatunk is. Rendben van. Siettem Su- hajdához. A titkárnője már tudott rólam. Finom kávéaromák lengedeztek a kis szobájában. Bejelentés nélkül jutottam Suhajda színe elé. Ahogy mondani szokták, szíve egész melegével köszöntött. Rázogatta a kezemet, többször hátba vágott, és úgy átölelt, hogy ropogtak a csontjaim. A végén lenyomott egy klubfotelbe, aztán kiszólt az ajtón: — Erzsiké, készül a fekete? — Készül, Suhajda elvtárs, készül — csipogta Erzsiké. Ekkor Suhajda is levetette magát egy fotelbe, és akkorát csapott a térdemre, még most is viselem a nyomát. — Örülök, pajtikám, hogy eljöttél — mondta. — Hát előbb mesélj magadról, hogy vagy, mint vagy? ... Röviden kielégítettem érdeklődését, aztán rékezdtem: — Tehát találtam egy megbízható és kulturált embert a .. — Nyugi, nyugi, pajtikám! — vágott szavamba Suhajda. — Nem szalad el az a könyvtár, jó kezekben van, és én is nagyon vigyázok rá. Előbb megiszunk egy jó erős feketét, aztán--. F. Rács Kálmán: SUHAJDA A ztán megcsörrent a telefon. Suhajda azt mondta: pardon. Én azt mondtam: csak nyugodtan ... S miközben Suhajda felvette a telefonkagylót, Erzsiké behozta a feketét s kedvesen figyelmeztetett: fogjak hozzá, nehogy kihűljön. A főnöke intett neki: kéri a kávéját, majd beleharsogta a kagylóba: igen! Hörpölgettem a feketét, elfüstöltem egymás után két cigarettát, de Suhajda még mindig a füléhez szorította a kagylót. Ha legalább ő Is beszélt volna, de nem. ö csak hallgatót!., s időnként bólogatott. Mindez eltartott vagy tizenöt percig. Végre Suhajda is hallatta érces hangját, ezúttal sem volt bőbeszédű, ennyit mondott: nem! Igaz. hogy ebbe a „nem”-be belereszkettek a falak. Suhajda letette a telefonkagylót, és visszaült a helyére. — Ne haragudj, pajtikám — szabadkozott. — Nagyon fontos telefon volt, éppen jókor jött az értekezlet előtt. Ha megengeded, feljegyzek valamit a határidő naplómba, egy perc az egész . .. — Csak nyugodtan, nyugodtan . . — biztattam. Mi egy perc az ember életében! Suhajda az íróasztalánál je- gyezgetett, eltűnődött, megint jegyezgetett, megint eltűnődött. Aztán visszaült a helyére. — Ha az embernek hirtelen támad egy gondolata, s nem akarja, hogy füstbe menjen, tudod, mi ilyenkor a legjobb módszer? Az ember szépen feljegyzi. Ami papíron van, az már nem megy füstbe, az már a tied, pajtikám. Hát hol is hagytuk abba? A nyelvem hegyén volt: sehol, mert még el sem kezdtük. De miért húzzam az időt, rátértem a tárgyra: — Tehát találtam egy megbízható és kulturált embert a könyvtárosotok helyettesítésére. Talán te is emlékszel... Kopogtak. Erzsiké volt. — Jaj. bocsánat! — csipogta. — Suhajda elvtárs, itt van Daruegyházi, mit mondjak neki? — A múltkor már megmondtuk — ráncdlgatta homlokát Suhajda. — Az ügye nem ránk tartozik, hanem a munkaügyire. Értsen már a szóból az a jó ember. — Igenis, Suhajda elvtárs — mondta Erzsiké s visszavonult. Suhajda felém fordult. — Az emberek minden bajukkal hozzánk jönnek, ami persze jó dolog, mert a bizalom jeie. De hát nem minden tartozik a mi hatáskörünkbe. Itt van például ennek a Daruegyházinak az ügye ... És Suhajda taglalni kezdte a históriái, amiből csak any- nyit értettem, hogy valamilyen vitás korpótlék-igényrőd van szó. Amikor Suhajda befejezte a Daruegyházi korpótlékára vonatkozó fejtegetését, a változatosság kedvéért nem a térdemre, hanem a vál Iámra csapott. — Na, mondd esakt — hunyorított rám pajkosan. — Tél