Észak-Magyarország, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-28 / 203. szám
Vasárnap, 1966. augusztus 28. ESZAKMAG'rARí'R't/.AC. A „j<6&9P i&nác&fifkár — Titkár elvtárs, fiú lesz, vagy lány? Az asszonyka röstellkedő píronkodással simítja le ugyancsak előreugró kötényét. A tanácstitkár arca komoly, csak a szeme körüli ráncok rendeződnek úgy, mint amikor hamiskásan mosolyog az ember. — Egy pillanat. Csak előbb belenézek a tudós könyvbe — mormogja és szétnyit egy dossziét. — Maga a Takács- nc, ugye? Hm. Szóval van inár két lánya? No, akkor mindjárt intézkedünk... Surrog a telefon számtárcsája. — Kérem a fóldművesszö- vetkezeti boltot. Halló! Te vagy az, Béla? Megy majd hozzád egy asszony. Takács- né. Most adom oda neki a kelengye-kiutalást. Készíts össze egy minta-csomagot, csupa kisfiúnak való holmiból... Az asszonyka hálálkodva megy el a tanácsházáról. Az utcán egy babakocsival sétálgató ifjú mama várja. — No, Piros, mit mondott a titkár? — Fiút! — Jól van akkor, jaj de örülök! — összecsókolja a várandóst. — Hadd gratuláljak én elsőnek ... Aranyat ér az az ember. Látod, nekem is megjósolta ezt a csöpps,éget. Ancinak csak azért nem találta el, mert ő azt mondta, hogy éppúgy örülne a lánynak is, mint a fiúnak ... A kicsi községben mindenki így beszél a tanácstitkárról. í.assan már jósnak, javasembernek nevezik. — Hogy tett szert ilyen hírnévre? A tanácstitkár jót nevet a kérdésen. — Remélem, maguk nem veszik komolyan? — kérdez vissza. Aztán elmond egy derűs, kis történetet: valamelyik falubeli barátjával egyszer fogadott, hogy annak felesége fiúval örvendezteti meg a családot. Persze, csak tréfából állt rá a fogadásra, és egyáltalán nem vette volna zokon, ha nem ő nyer. De hát nyert, s barátja ugyancsak tréfával akarta „megtorolni” saját veszteségét a tanácstitkáron. Szélnek eresztette a faluban a titkár „tudományát”, s még azzal is megtoldotta, hogy nem véletlenül tartozik ennek az embernek munkájához a kelengye-kiutalás is .,. Es milyenek az emberek? Jöttek egymás után n „jós” titkárhoz, ö meg jóhumorú ember, mondott néhánynak lányt, néhánynak fiút És milyen a véletlen? A legtöbbnél eltalálta! — Erre aztán megindult a lavina. No, gondoltam, ennek már a fele se tréfa, a végén boszorkánynak fognak tartani. Elkezdtem meggyőzni az embereket: „ne bolondozzanak már velem. Csak nem hiszik, hogy komolyan mondok én maguknak lányt, vagy fiút?! Inkább nem mondok többet senkinek semmit.” Hanem ebből lett aztán a szóbeszéd! Akinek nem „jósolt” a titkár, az már fújta is a faluban: — Persze, a Sásdiéknak megmondta, mert Sásdinak rokona van a járáson! Szóval, már ehhez is protekció kell?... Mit volt mit tenni? Szegény tanácstitkárnak folytatnia kellett és kell ma is a „jövendő-mondást”, ha csak nem akar haragosokat a kis faluban. Csak egy vigasza van: az ilyen ügyfelei nem kérnek tőle írást, és nem reklamálnak. Mert végső soron mégsem hiszik ám a titkár „tudományát” az emberek! Csak éppen ezt nem éreztetik vele. Bitangul értik a tréfát! (Ituttkay) Megjelent " rí Uéíifi és Stoeiaf izmán ttgusztusai száma mosolyog az elnök —■» úgy mondom: nagy fába vágtuk a fejszénket. Ugyanis fáról, azaz fásításról van szó. A pereces! út mellett, a Szarkahegy mögötti területen teraszos erdőképzést szeretnék. Még ebben az ötéves tervben! Ez a szépítésen kívül az egészségügyet is szolgálná, nem beszélve a kirándulóhelye»-; ilyetén bővítéséről. Tervezzük továbbá, hogy a perecesi patakot megzabolázzuk: a kanyargó meder helyett nagyobb vízbefogadó képességű csatornát építünk. Ugyanezt a jövőt szánjuk az erenyói völgyben futó, gyakran kíöntő pataknak is. Gyakran hallottuk: milyen jó volna, ha a Királyasztal nemcsak természetnyúj tóttá kirándulóhely lenne, hanem nyújtana némi kényelmet is. Ezen a területen kilenc holdat kezelésébe vett a tanács. Vendéglátó egységet tervezünk ide, vízvezetéket, sza- , lonnasütő helyeket, s egyéb, ez alkalmi jelleget felszámoló létesítményeket, hogy mindig és mindenki jól érezze magát ezen a szép helyen. Ez a törekvés nem kizárólag a harmadik kerület érdeke, hanem az egész városé. Ezt csak azért mondom, hogy, ha segítséget kérünk majd, vagy társadalmi munkát, senki ne idegenkedjék a tettől. Ez a Kerület megérdemli... Ez a kerület feltétlenül megérdemli, hogy nagy gonddal törődjenek fejlesztésével» Hiszen benne vannak a város lakosságának nagyobb részét éltető gyárak, itt élnek azok az emberek, akik ipari munkásokként jelentős részt vállaltuk a társadul önépítés és a népgazdaság állandó növeléséből. Ez a kerület, túliás nőikül mondliatjuk, az egész város jövőjét befolyásolja. — Én magam természetesnek tartom — feleli Maiiák István —, hogy a Lenin Kohászati Művek és a Diósgyőri Gépgyár támogatására mindig számíthat a végrehajtó bizottság. Ugyanezt várjuk a kerület mindegyik lakójától és városunk valamennyi szervétől» A kívánság éppoly természetes, mint az említett támogatás. Találkozik azzal a törekvéssel, amely a párt és a kormány részéről határozatok formájában jelölte meg a tennivalókat Csata László Párt Központi Bizottságának titkára a Goulart-kormány megdöntése után — tehát az utóbbi két évben — kialakult helyzetet elemzi cikkében.. A folyóiratban több cikk foglalkozik az afrikai országok helyzetével. Közülük Khaled Mohi El-Dinnek Az egyiptomi forradalom fejlődése, perspektívái című cikkét, * melyben az egyiptomi forradalom fejlődésének átfogó képét adja, s ismerteti nz utóbbi években bekövetkezett, szocialista jellegű változásokat. A kommunista és munkáspártok életéből című rovat tel. jes egészében a kanadai testvérpárt munkásságával, vaja mint a pórt nemrég megtartót XIX. kongresszusának határo zataival foglalkozik. A vietnami háború rovatbar J. Prazsky A népek haragji címmel a haladó embereknél a harcoló vietnami néppel vali szolidaritásáról ír. A folyóirat a továbbiakbar közli a NSZEP nyílt levelét amelyet a nyugatnémet szociál demokrata párthoz Intézett, s olvashatjuk még Rafael Alberti spanyol költő eddigi kiadatlan megemlékezését barátjáról és harcostársáról, Garda Lor. caról, a nagy spanyol költőről és drámaíróról, okit harminc évvel ezelőtt gyilkoltuk meg a spanyol fasiszták. A folyóirat augusztusi számát Vladimir Kouckynak, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága titkárának A szocializmus egyetemes fejlődése Csehszlovákiában című cikke nyitja meg, melyben a szerző a Csehszlovák Kommunista Párt XIII. kongresszusán megvitatott kérdéscsoportokat ismerteti, s elemzi a szocializmus további építésével összefüggő elvi kérdéseket. Nagy érdeklődésre tarthat számot — és nemcsak a szakemberek körében — A mező- gazdasági termelés anyagi ösztönzése című cikk. Szerzője, Ivan Primov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára az anyagi érdekeltség szerepét elemzi a bolgár mezőgazdaság fejlesztésében. Georges Cogniot A népfront jelentősége Franciaországban című cikkében a harminc év előtti politikai eseményeket és azok tanulságainak mai időszerűségét taglalja. Alfredo Castro, a Brazil Kommunista Miskolci hegcdíikészíío mcsler kiállítsa Tállyáu Molnár Bertalan Miskolcon élő hegedükészílö mester már több mint 40 éve dolgozik a szakmában. Kis műhelyében, a saját maga által készített szerszámokkal, fenyő- és jávorjából faragja ki nemes hangú hegedűit. Különböző formájú, hangkvalttású hangszereiről már számos külföldi és hazai művész nyilat kozott elismeréssel. Molnár Bertalan munkásságát az idén a megye lakossága s megismerheti. Legszebb ham- rá hegedűiből a tokajhegycljai tápok alkalmából október !-án kiállítást rendeznek Tály- yán. A kiállításon az idős nester mintegy 30 különböző őrmájú hangszerét mutatják oe, majd a megyében ólő zene- ntlvész tanárok klubhangver- icnyt adnak hegedűivel. Az érdekesnek ígérkező hangversenyre és hegedű-bemutatóra a lörnyező községekből is váriak vendégeket. épület tervezése folyamatban van. Többemeletes, modem, a környezetbe esztétikailag beillő épület lesz. Tekintettel az ügy fontosságára, úgy szeretnék, hogy jövőre be is fejeződjék az építkezés. Sokan megkérdezik tőlünk, ki, vagy kik kapnak helyet a régi tanácsi épületekben. A volt harmadik kerületi tanács épületébe valószínűleg a Háziipari Szövetkezet költözik be, a Marx téri tanácsházába pedig a textil és konfekciós kisipari részleg. Ha így lesz, annak mi nagyon örülünk, mert ez azt jelentené, hogy a munkáslakta kerületben sok női munkaerő jutna bedolgozói munkalehetőséghez. Az újabb lakótelepek építéséről a következőket mondhatom. A Győri-kapuban megkezdődtek a kisajátítási eljárások. A szanálandó légi épületekből több mint négyszáz család elhelyezéséről kell gondoskodnunk. A harmdík ötéves tervben az Űttorőhéztól az ismert Rózsakért melletti lakótömbig 2400 lakás épük s ez a rész itt már összefüggő egész lesz. Diósgyőr irányában pedig, a Bulgáriáidként emlegetett területen ugyanebben az időszakban 900 lakás készül. Itt már javában folynak a mélyépítési munkák, az ütem dicséretes. Jelentősebb építkezésként említem még meg a Diósgyőrben létrehozandó száz lakást is. Ezekben a napokban már azon töprengünk, hogy kerületünkben hol helyezzük el legcélszerűbben az autóbusz állomásokat. A célszerűséget elsősorban a forgalom, illetve a . lakosság Igénye határozza meg. Annyit máris elmondhatok, hogy összesen tíz állomást létesítünk. Egy-egy vá• röterem harminc méter , hosszú, vasvázas műanyagépület lesz, szép formájú és ■a méltó a környezethez. Az állomásokat a Diósgyőri Gépgyár készíti. Az első példányt már be is mutatták. Nem hiszem, hogy a kerület közművesítéséről bővebben kellene beszélnem. A . munka az el tervezésnek mog- í felelően halad, folyamatassá- gában nincs zökkenő, j Újabb elképzelések : A III. kerületi Taná, s e di• cséré les teendők után sem- „fogyott ki” a munkából. A i végrehajtó bizottság újabb és- újabb, s főleg könnyen, kevés i pénzből kivitelezhető tervek- kel foglalkozik. — Hogy ildomos legyek —* A z asztalon érett, piros paradicsom-halmaz. Pici, boly-' •"* hős, zöld levélkék ülnek a kocsány tövében, az áttetsző vékony héj feszül a kemény, piros húson. Az asszony kezébe veszi a hozzá legközelebb állót, s agyondolgozott ujjaival végigsimít a pattanásig érett termésen. — Piszkolnnk, folyton piszkolnak a szomszédok. Nincs maradásom tőlük ..» nem tudom, miért, 11 Már az uramat is elvadították tőlem. — Itthagyta magát? — Hol jön, hol nem. Nem is bánom már, ha nem jön, hiszen rájuk hallgat, a szomszédokra... — Mi bajuk magával? — Hiszen ha tudnám, ha érteném, miért nem fogadnak be. A szőke asszony lompos, gondozatlan. Szilvát szedett a kertben, cefrének adják el, forintjával kilóját. Az anyjával másfél hold szőlőt vállaltak az állami gazdaság területén. Minden fillért meg kell fogni, mert az ember legutóbb is ötven forint fizetést hozott a postától. Azt állítja, levonták a többit. Pedig ez nem lehet, annyit ki kell fizetni, hogy a szűkös megélhetésre elég legyen egy családnak. Veszekedő szomszédok, rokonok, bonyolult ház adás-vétel áll a viszály mögött. Meg még valami más is. De mi? — Mit vár tőlünk? Miben segíthet itt a kívülálló? Az asszony leteszi a paradicsomot, s kezét összekulcsolva nyugtatja az asztalon. — Akkor este, amikor a szőlőből hazajöttem. Itt feküdt az uram holtrészegen a tornác előtt. Két kezét összekulcsolta a feje felett, s úgy nyögött. Rossz volt még nézni is. Azt ígérte pedig, hogy kijön a szőlőbe, segít kétágúzni... Bccipeltem n szobába, lefektettem a díványra, s percek alatt elaludt. Leraktam a gyerekeket is, s itt, n konyhában, ennél az asztalnál írtam a levelet, hogy segítsenek. „Kelt panaszos kérelmem..„kihez forduljak segítségért, beleőrülök a fájdalomba...” Sorjázta a levél, de mihez kér segítséget? Hogyan? összefüggéstelen, csapongó a panasz. Részeg az ember, rosszak a szomszédok, gonoszak a rokonok, minden, minden, az egész élet kibírhatatlan. Az asszony idegei kínpadon vonaglanak. Csak egy másik asszony idegrendszere foghatja fel a rezdülések disszonanciáját. s érezheti meg. hogy itt másról van szó. Hog' itt másról is szó van. Valamiről, .ami a rejtett, első löké seket adja egy elrontott, elhibázott élet belső vergődésé hcz. — Hánv éves házasok? — Tíz. Mindez zavaros, értelmetlen. Nem szabad mégsem kérdéssel megszakítani. Majd a bíborosán duzzadó gyümölcs szóra bírja. — Nyolc évig éltünk együtt. Szerettem az uramat.:: Boldogok voltunk, csak egymás gondjaival-bajaival törődtünk... Nem volt senki fontosabb nekünk, mint a másik. A paradicsom héja megpaltnn az enyhe nyomástól. Túlérett már. Az asszony megrezdül. Rámered a lassan széthúzódó hártyára, amely alatt nedvesen tárulkozik a gyümölcs lemeztelenített teste. — Tüdőbajos volt János. Tudtam már akkor, amikor hozzámentem. Városban laktunk, ő hol kórházban volt, hol otthon. Ápoltam, gondoztam,... szerettem. Azt hittem, ez az érzés kitöltheti életemet. Teltek az évek, s nyolc nyár után rettenve éreztem, hogy gyermekem lesz. Ügy egyeztünk meg, hogy nem hagyom. Ö sem akarta. A halvány rózsaszín nedv végigcsordult ujjain. Leteszi a paradicsomot. — Nem szóltam. Napokig vergődtem, szenvedtem, de nem bírtam leküzdeni azt az eddig ismeretlen, boldog érzést, hogy anya leszek. Aztán késő lett, s megnyugodva közöltem a hírt. — Ezért váltak el? Az emlékezésből felrévedve mered rám. — Nem, nem, még nem ezért, ö is örült. Velem együtt — Akkor? Mi volt a baj? Az asszony hangla elcsuklik. Már nem türtőzteti magát jvább. Felszabadulnak a könnyek, a könnyek, amelyeknek okát oly régen másban kereste. — A gyerek megmérffezte boldogságunkat. Féltettem a kicsit, féltettem a tbe-től. Amikor meglett... Öh, azt az időt nőm tudom elmesélni, azt nem fai értheti meg senki. 11 Ahányszor kézbe vette, ahányszor fölé hajolt. ahányszor óvatosan megcsókolta... mintha kést forgattak volna bennem ... Folyton arra gondoltam, talán éppen most, most ragad rá a szörnyű betegség. Én soha nem féltem. Szerettem az uramat. A félelmet, az irtózást akkor ismertem csak meg. És a szerelem? — Azt megölte a féltés. A gyerek mindenné! fontosabb lett nekem Az uramnál is fontosabb. A konyhaajtón meglibben a légyfogó függöny. Szőke fiúcska támasztja meg kíváncsian az ajtófélfát. — Menj játszani most, kisfiam — szólt rá az asszony. A gyerek elsompolyog. — Másfél évig bírtam már csak M mellette. Hazajöttem a gyerekkel nnyámhoz. Innen írtam meg, hogy nem megyek vissza hozzá. — Azt is megírta, hogy miért? Jobbik, józanabbik énje hevesen tiltakozik: — Nem, dehogy, azt nemi — Él még az első? A testes, elhízott asszony teljesen magába roskadt. — Igen. Megoperálták... Meggyógyult.,. Ismét megnősült, két gyerekük van ... Felrázza magát az emlékekből. Nehézkesen feláll, nagyított képet hoz ki a szobából. Piros arcú, mosolygó fiúcska örül rajta egy pettyes labdának. — Ez a kicsi a második uramtól van. Császárral lett.. Kétszer is műtötték utána... Azóta folyton betegeskedem A fűző véresre töri a derekam, mire a szőlőből megjövök esténként. Mér ismét benne vagyunk a kínos mában. Elhessenti az erőszakkal felszínre tört emléket. Hiszen ő nem erről akart beszélni. Arról nem is írt. Csak a részeges emberről, a gonosz szomszédokról, akik mindig piszkálód- nak. Csak a mostani ízetlen, kínos valóságról. Iszik az ember, s ezért őt okolja. Azt mondja, miatta. Hogy 6 nem olyan asszony, nem olyan törődő, nem elég kedves, nem elég vidám. A szomszédok nyelvelnek. Kínozzák ezzel- azzal, hogy átmegy a csirke, meg miegymás. Itt mindenki rossz, mindenki... K ét kezébe temeti arcát az elnehezült testű, elrontott életű szőke asszony. — ...beleőrülök a fájdalomba! — mondja. Arra azonban képtelen, hogy saját lelkivilágát átvizsgálja, s valahtí ott benn, le tudjon végre számolni azzal, amin már néni lehet változtatni. Tudatosan kellene begyógyítania egy sebet, hogy felderüljön körülötte az ég. Adamovics Ilona Fél évvel később Pontosan fél esztendővel ezelőtt jelent meg lapunkban az Egy új kerület indulás; gondjai című írás. Az új kerület voltaképpen, nem is volt új. A két régi, a harmadik cs a második kerület egyesülése azonban új körülmények közé helyezte a végrehajtó bizottságot, amelynek élére Maiiák István elvtárs került. Az első együttes tanácskozáson mindjárt a legsürgetőbb teendőket vitatták meg. Amit eltervezlek... Most, fél évvel később, a III. kerületi Tanács végrehajtó bizottságának elnökével beszélgetve visszaemlékezünk az akkor tervezett, illetve határozattá emelt feladatokra. — Csak a legfontosabbakat szedjük elő — mondja Mállók István. — A kerületi tanácsapparátus elhelyezéséből adódó megosztottság miatt első helyen szerepelt terveink között az új tanácsháza meg- épíltetése, illetve az előkészületek az építkezésre. Továbbá, 'tekintettel a munkáskerület jellegére, fejlődésére, újabb 'lakótelepek építését kaptuk [feladatul. A lakosság kéréséire, másrészt a városkép ala- ikítása végett elterveztük azon az ülésen úgynevezett autóbusz állomások kialakítását. Mindezen túl pedig a kerület közművesítésének folyamatos biztosítását, ...meg is csinálják! — Amit elterveztünk, meg is csináljuk — mondja az elnök. — Az új tanácsháza helyét a Stadion étterem szomszédságában jelöltük ki. Az Kelt panaszos kérelmem... 1 — Az előbb' azt mondta, hogy a fia tizenkét évet. — Nem ettől az embertől van. Az első uramtól. Csend telepszik közénk. A paradicsomok parázspiros színén táncol a délutánt napsugár. Az asszony ismét kezébe vesz egyet Gondolatokba mélyedve törli, fényesíti ujjaival. Hosszasan, mintha ez fontos lenne. Nézi a fénylő héjat, s a piros gömbön visszatükröződik annak a másiknak, annak az elsőnek a képe. — Megvert engem az isten! A félelem, meg a beteljesült öröm az oka mindennek..,
