Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-13 / 164. szám

* északmagyarorszAg Szerda, 1!M»6. július IX. ii Ideg-párbaj A 7, asszony zaklatot­tan adta elő mon­danivalóját: — Nem bírom már idegekkel! Tes­sék elhinni, nem lehet azt már kibírni, ami a házban van... A mindennapos ve­szekedéseket, a szidalmazá­sokat. a fenyegetéseket, sőt, a szótlan gyűlöletet sem. És mindez azért, hogy hol áll­jon a létra? ... Egy házigazda és egy lakó ■viszonyáról van szó. Utóbbi a panaszos. Azóta tart köz­tük az ideg-párbaj, amióta a lakó egyszer elrakta ablaka alól a tulajdonos létráját. — Ablakot tisztítottam, és útban volt a létra. Odatet­tem a padfeljáróhoz. A há­zigazda megdühödöt, és azt mondta, hogy én ne ren­dezkedjek az ő portáján. A fiam visszaszólt Aztán szó szót követett... Apró-cseprő, mondhat­nánk nevetséges ügy. A kí­vülálló számára legalábbis az. Akiket azonban érint, azok között már-már élet­halál harc. Megtörtént, hogy baltával rontottak egymás­ra! Mindegyikük az igazsá­gát akarja. Mégpedig fog­gal-körömmel. Csak egy mód nem jut eszükbe. Cso­dálatosképpen a legegysze­rűbb mód: hogy leüljenek beszélgetni, és nyugodtan, értelmes emberekhez méltón kibéküljenek. — Erre nem is gondoltunk — ismerte el a panaszos asszony, annyira meglepőd­ve, mintha valami nagy föl­fedezést hallott volna. És mennyi ilyen eset van! A bíróságon az ehhez hason­ló „fülemile-pörök” tömke­legét tárgyalják. Sajnos, a vádlók és a vádlottak nagy része a bírósági ítélet után se nyugszik meg. Ha kibékí­tik őket, látszólag beleegyez­nek, másnap azonban foly­tatják az ideg-párbajt És mennek fűhöz-fához, külön­féle szervekhez, intézmé­nyekhez, amelyektől pana­szuk orvoslását várják. Sem­miségből naggyá fújt pana­szuk orvoslását. Megtörténik az is, hogy vélt sérelmeik, vagy maguk által is kijavít­ható bajaik alapján általá­nosításokat vonnak le az egész társadalomra, az egész igazságszolgáltatásunkra vo­natkozóan! A különféle szerveknél, intézményeknél sok-sok em­bert belerántanak csúnya kis ügyeik intézésébe. Zak­latásaikkal. • türelmetlensé­gükkel aztán sok-sok embert kihívnak ideg-párbajra. Mennyi másra hasznosít­ható idő és energia vész el így! Mennyi ember rongálja idegeit torzsalkodásokkal, nemcsak egy-egy lakáson, vagy házon belül, hanem a munkahelyeken is! A válla­lati egyeztető bizottságokon, munkaügyi döntőbizottságo­kon, a pártszervezetek fe­gyelmi referenseinél dosz- sziékat, szekrényeket tölte­nek meg az olyan ügyek, amelyekről csak hosszas ki­vizsgálás után derül ki: egy- egy ember rosszindulata, kö- tekedése növelte tengeri kí­gyókká. A mi nap egy ilyen so­kat perlekedő, köte­kedő ember szép kis előadást tartott nekem a „békés egymás mellett élés” szükségességéről, hasznossá­gáról. Egy régi közmondás jutott eszembe róla: van, aki más szemében meglátja a szálkát, de sajátjában a gerendát se veszi észre ... (Ruttkay) A „tiszíaszoba-kultusz“ ellen Falun még manapság is elég­gé megkövesedett szokás, hogy az emberek nem használják az úgynevezett tisztaszobákat. Mindenfelé épülnek a szép, új házak, amelyekben jól beren­dezik a nagy, tágas szobákat — aztán a család a konyhában lakik. A mezőkövesdi járási tanács elhatározta, hogy mindent megtesz a tisztaszoba-kultusz ellen. A járás körzeti orvosai már többször beszéltek a fal­vak lakosainak erről a témáról. Meggyőző szavuknak azonban még nem mindenütt lett foga­natja. Szentistvánon például vannak olyanok, akik nemcsak a tisztaszobát nem használják, hanem az új házak fürdőszo­báit sem. Tisztálkodás helyett sonkát, szalonnát és más étel­féleséget tárolnak a fürdőszo­bákban. Ezek megszüntetéséért is dolgoznak a mezőkövesdi járás egészségügyi emberei, s reméljük, hogy példájukat másutt is követik. Előkészületek a Kazinczy-ünnepscgre Hollók a zempléni hegyekben Erősen megfogyatkozott a hollók száma hazánkban, pa­naszolják az ornitológusok. Pedig évszázadokkal ezelőtt még az egyik legelterjedtebb madárfajták: közé tartozott. A mi megyénkben a zempléni hegyekben volt különösen ho­nos, amint ezt az egyik hegy­közi falunak. Hollóházának neve is bizonyítja. Az utóbbi évtizedekben azonban nem­csak a fehér holló ritka ezen a tájon, hanem a fénylő tol­lú, koromfekete holló is. Annál örvendetesebb a va­dászoknak, erdészeknek az a megfigyelése, hogy a holló kezd újra tanyát verni a zempléni hegyekben. Négy évvel ezelőtt, 19ö2-ben még csak egyetlen pár fészkelt a Kemence-patakhoz tartozó Térhegyen, de azóta szépen gyarapodott a számuk. A más vidékről visszaköltözöttekhez és utódaikhoz újabb és úiabb hollópárok csatlakoztak, úgy, hogy ez idén Háromhuta, Ke­mencepatak és Telkibánya környékén az erdőgazdaság dolgozói már 25 hollófészket vetlek nyilvántartásba. Remélhetőleg tovább gyara­podnak az elkövetkező évek­ben, és békességben megfér­nek egymás mellett, hiszen — amint tudjuk — holló a hol­lónak nem vájja ki a sze­mét ... A magyar irodalom egyik kiemelkedő egyénisége, Ka­zinczy Ferenc 1815-től 1831­ben bekövetkezett haláláig vezette a sátoraljaújhelyi le­véltárat. A nagy magyar nyelvújító rendezte és cso- csoportosította a hajdani Zemplén megye írott emlékeit történeti, gazdasági és politi­kai iratok szerint. A levéltár két belső helyiségét is az ő tervei alapján alakították ki. Halálának évfordulójáról az idén — és ezentúl min­den esztendőben — méltókép­pen emlékeznek meg a sá­torai iaújhelyiek. A kétnapos emlékünnepséget októberben rendezik meg. Gazdag prog­ramot dolgoztak lei. Az első napon a Sátoraliaújhelyi vá­rosi Tanács dísztermében, ahol Kossuth Lajos első be­szédét tartotta, tudományos szakemberek részvételével Kazinczy emlékünnepsépet taiInnak, az épület udvarát pedig, a róla elnevezett W vél tár ablaka alatt felavaí jak Pátzay Pál szobrászmú vész új alkotását, KazineZÍ bronzba öntött mellszobrát. J A levéltárban fennmarad Kazinczy-emlékeket, így cg)] kori íróasztalát, székét, d® lcumentumgyűjteményeit a írásait kiállításon mutatja be. Ezek közül igen érdé ki lesz Kazinczy több száz ni vet kitevő „autograph® gyűjteménye, amelyben a m* gyár királyok, erdélyi fejedet mek. híres hadvezérek i püspökök kézjegyei láthatói így például Bocskay 1st:vált Apaffy Mihály. I. Rakód Gvörgy. Thököly Imre, és 1] Rákóczy Ferenc aláírás® Másnap a „szent öreg” egf kori lakhelyén. Széphalmi, községben — ahol mauzóleum is áll — folytatódik az ünnepi ség. „Népítéleí“ hat gyermek mostohájára 1964 JANUÁRJÁBAN a mis­kolci Kristály utca 10-ben meg­halt egy édesanya. Hat gyer­mek maradt árván, az édesapa gondjaira; — A gyerekeknek anya kell — az apa, Bartus József, a Diósgyőri Gépgyár lakatosa úgy határozott, hogy amíg új asszony kerül a házhoz, leg­jobb helyen állami gondozás­ban lesznek a gyermekek. Februárban a négy fiút Megy aszóra vitték, a két kis­lány pedig másik nevelő ott­honba került. ősszel új asszony költözött a Kristály utcai lakásba. Fi­atal, saemrevaló, s , a férfi örömmel hozta haza' bemuta­tásra a gyerekeket Annyi jó mostoháról hallott már, hogy talán eszébe se jutott: akad­nak azért még olyan gonosz mostohák is, akikről a mesék beszélnek. A7. új asszony ilyen lett. Hal­lani sem akart róla, hogy a gyerekeket kivegyék az inté­zetből. Ha néha hazalátogat­tak, szidta, fenyegette, éheztet- te őket — Mi történik ott?! — döb­bent meg egy napon az utca­seprő, aki belátott a ház ud­varára. A szomszédok is oda­szaladtak; Egy hat év körüli kisfiút lát­tak kikötve egy oszlophoz, s a mostoha kegyetlenül verte a gyereket! Az emberek bero­hantak az udvarra, kiszabadí­tották a fiúcskát, és felhábo­rodva vonták felelősségre az asszonyt akit ez egyáltalán nem hatott meg. A későbbi hónapokról a szomszédok (két tucatnyi lakó aláírásával) így számoltak be a Nők Lapja szerkesztőségé­nek: „A férfi sokat bánkódott, pa­naszkodott is mindenfelé. (A gyerekei sorsa miatt-e — vagy mert az asszony hetekre ott- hagyogatta és csak fizetéskor jött meg rövid időre — ezt nem tudhatjuk.) Húsvét előtt könyörögni kezdett: hadd jöj­jenek haza a kicsik az ünne­pekre. Az asszony hallani sem akart róla és megint csak ott­hagyta.,*” AZ IDÉN március végén két hétre eltűnt az asszony. Április 8-én azonban, amikor Bartus József hazament a gyárból, egy levelet talált a lakásban. Felesége írta. Néhány mondat a levélből: „Úgy gondolom, hogy végleg elmegyek. Ilához ne próbálj menni, mert egyszerűen ki le­szel rúgva!;;; Úgy megutálta­lak, hogy a kiskörmödet se akarom látni. Most már tény­leg befejeztem veled! Azt hi­szem, hogy ezek után nincs szemed még egy lépést sem utánam jönni. Nekem elég, be­fejeztem veled végleg!” A férfi, akinek idegeit már összeroncsolta felesége, elvesz­tette józan ítélőképességét. A levél elolvasása után kiment a Kerek-dombra, egy drótkötelet átdobott a magasfeszültségű áramvezetéken;: > Amikor az asszony megtud­ta a halálesetet, sürgősen vlsz- szament a lakásba, ö az öz­vegy, övé a lakás! A temetésre hazaengedték a gyerekeket az intézetből. Ha­zaengedték, de mostohájuk szerint nekik nincs otthonuk. Még csak be se engedte a hat gyereket a lakásba! A szom­szédok vették pártfogásba őket, náluk ettek, aludtak. £ls az emberek, a környéken lakó becsületes, jóérzésű gyári munkások a temetésen könyör­telenül ítéltek: egyszerűen el­kergették az asszonyt Bartus József koporsójától. Ez az asszony pedig, akinek nem kelletlek férje gyerekei, sőt, nem kellett férje sem, most követelésekkel lép fel. A lakás kellene neki, sőt, kelle­ne az életbiztosításért járó 25 ezer forint is! Mindezekhez együttélési bizonyítvány szük­séges. Elment tehát a lakóbi­zottsághoz. És a lakóbizottság, az utca népének bizottsága ismét he­lyesen ítélt: nem adta meg a bizonyítványt. Az asszony a III. kerületi tanácshoz sietett és „maga­sabb” ismeretségével fenyeget­ve követelt. Am az utca népe ismét kiállt a gyerekekért. 27 ember közös beadványa érke­zett a tanácshoz: a lakást ad­ják vissza a gyerekeknek, az asszonyt pedig utasítsák ki onnan. MEGMOZDULT a gyerekek­ért a DIGÉP vezetősége, a vá­rosi tanács, a nőtanács, a lakó­bizottság és sok-sok ember. Az asszony persze jól tudja, hogy nálunk senkit sem tesznek ki az utcára. A III. kerületi ta­nácsnak számára is lakást kell biztosítania. Másként nem pa­kolhatják ki. A népítélet sze­rint azonban: vajon megér- demli-e egyáltalán ezt a hu­mán usságot is? (Ruttkay) Ilja Ehrenburg: JULIO JUHENUO ES'ZinéltctŐ, könyv'a*a Julio Jurenito, Hja Ehren- burgnak, a világhírű szovjet írónak és publicistának fia­talkori alkotása. 1921-ben je­lent meg ez a regény, s csak most, négy és fél évtized el­teltével került a magyar ol­vasók elé. A késedelem oka nyilván az lehetett, hogy a felszabadulás utáni időszak­ban — amikor a szovjet iro­dalom műveivel megismer­kedni kezdtünk — az író már messze tovább fejlődött ifjú­sága egykori eszményeitől, a Juiio Jurenito lázadó intel- lektuel-írójából közben aktív forradalmár, a békeharc vi­lágszerte ismert vezető egyé­nisége lett. Az író voltaképp egy régi műfajt újít fel ebben a mű­vében: a felvilágosodás utó­pisztikus, fantasztikumra ala­pozott utazási kalandregényét, melynek gúnyos racionaliz­musát, a dolgok fonákját át­világító szellemes iróniáját Voltaire és Montesquieu emelte klasszikus magaslatra. Ehrenburg hősei, Julio Jure­nito, a nagy Mester, a kü­lönféle illúziók szétfoszlatója és tanítványai 1913—1920 kö­zötti időszakban éppúgy be­utazták a félvilágot, mint felvilágosodás kori elődjei; csodás kalandjaik és mesés megpróbáltatásaik nyomán pedig kibomlik az író sajátos filozófiája, az 1910-es évek gazdag történelmét általáno­sító gondolatisága. Ehrenburg azonban annyiban különbözik a francia fel világos fióktól, hogy a századelő polgári élet­formáját szenvedélyesen eluta­sító állásfoglalásában nincs fikarcnyi engedmény som; nem híve a lassú, fokozatos reformoknak, a liberális tár­sadalomjavítás illúzióinak; az író a politikai gúny kitel­jesítésében már támaszkodni tud a legforradalmibb osz­tály, a munkásság harcának konkrét eredményeire. Jellegzetesen intellektuális, a társadalmi mozzanatokat és nézeteket elemző, a dolgok, jelenségek látszata mögé te­kintő regény ez: Ehrenburg nem pusztán elmesél, előad, vagy . leír, hanem mindenek­előtt gondolkozik, vizsgál és ítél. A polgári társadalom „igazságait”, a hamis tudat ostoba és hazúg előítéleteit következetesen szembesíti, a kendőzetlen realitással — be­mutatva és elemezve a vallás, az erkölcs, a szerelem, a há­zasság, a háború, a pacifiz­mus, a szociáldemokrácia helyzetét, jelentését és fel­adatát, a tőkés világ viszonyai közepette. A regény legnn-' gyobb erénve az író bátorsá­ga és következetessége, fenn­tartások nélkül való támadó szembefordulása egy több év­százados megcsontosodott vi­lágképpel és morállal. Nem hajlandó ^mnu hazúgot, semmi álságosat, nincs tekintettel az ósdi il­lemszabályokra — bármeny­nyire is tömegek vallják eset­leg azokat magukénak. Szel­lemességének, frappáns gon­dolati telitalálatainak útját nem állja semminő elfogult­ság, s így gúnyja savként marja a polgári világkép- és társadalomfelfogás hálózat- rendszerét — szabadon és el- háríthatatlanul. Ehrenburg rendkívül intenzív gyűlölettel és haraggal ostromolja a ka­pitalizmus egészét: -nincs a polgári társadalomnak szinte Ife&zéh/tdeM Olvastam egy kritikát egy pesti lapban. Nem sok időmer vette el. Afféle esztétikai mi­niatűrnek vélhettem volna, ha nem elöre-kész tranzisz­toros elemekből áll a maga apróságában. Egy ismert és solcat vitatott iró új. de már­is sok vitára okol adó regé­nyéről szól. Egyetlen mondat­ban summázza az íré legfőbb alkotói erényeit, és elárulja, miről, illetve kiről szól a mű. Ezt követően a kritika így folytatódik: „A könyvről ki­adott némely propaganaa-is- mertetés figyelmeztet a törté­nelmi téma aktuális monda­nivalójára. ítéljen erről maga az olvasó”. Ennyi. Egyetlen betűvel se. több. E rövid írásmü a maga szerénységében is alighanem korszakalkotó lehet, s ha szá­mos követője akad, új műfaj­csoportot teremthet: a telje­sen veszélytelen, minden ri­zikótól mentes írói sértődést és a közönség egyet nem ér­tését tökéletesen kizáró, mé­reteiben a miniatürizálás el­veit követő kritikát. Az író nem sértődhet meg, hiszen egyetlen rossz szót sem mondott róla, se müvé­ről. Hogy sző van, beszélnek a regény átvitt időszerűségé­ről? Nem ő motirtjo, hanem „némely propaganda-ismerte­tés”. A közönség meg, ha már annyira felnőtt, hogy e mű­vet elolvassa, hát döntsön maga. Azért értelmes ember! A kritikus mossa tollát. Szédületes perspektívákat nyit ez a kritika, legköze­lebb bizonyára ez is olvasha­tó: „Nyakikláb Elemér példás családapa és villamosul as. aki regényeinek kéziratait szép, tiszta gépeléssel szokta a ki­adóhoz benyújtani és azok­ban mindig különféle dolgok történnek.. Uj regényében. A tövis nélküli rózsában érde­kes témát dolgoz fel. A re­gényt a Legújabb Müveket Kiadó Vállalat jónak tartja, mint az a könyvborító fülszö­vegéből is kitűnik, de a dön­tést az olvasó fogja kimon­dani.” Vagy: „Zömök Ede. akinek költé­szetére valamiféle átmenet jellemző Szabolcska Mihály és Jevtusenkó között, az el­múlt héten új, mélybordó bo­rítású kötettel jelentkezett, amelynek címlapján e találó szó olvasható: Versek. Íme! Olvasson és ítéljen a dolgozór nép, a munkásság, a paraszt­ság, a haladó értelmiség, és az alkalmazotti kategóriák soraiból rckrutálúdó olvasó­közönség.” Esetleg: „Virgoncz Valér drámái többségben mondanivalót hordoznak A vén salabakter, meg fia. az üzemgazdász ci- mű mucíalje, amelyet a Gombapince Szintűid műked­velői mutattak be, a plakát szerint három felvonásból és tizenöt szereplőből áll. ítéljen az illetékes: a közönségnek az a kis töredéke, amely saját jószántából, saját pénzén vá­sárolt, teljes árú jegy ellené­ben nézi végig az előadást.” E néhány mondatot egyéb­ként még nem dicsérte és nem is marasztalta el senki. Most találkozik a közönség­gel, amely bizonyára alig várja, hogy függetlenül, min­den propaganda-ismertetés befolyásától döntsön. ítéljen róla. Mivel a kritika még nem foglalkozott vele, s a ké­sőbbiekben is aligha fog, a szerző mossa kezeit. (benedek) egyetlen mozzanata, árnyal® ta sem. amelynek számát! felmentést találna. Az állás, foglalásnak ez az élessége, ® ítéletnek e kérlelhetellenségj pedig logikailag és érzelműéi egyaránt magában foglalj egy új társadalom létrehozd sának Igényét. Egy nagy társadalmi é emberi újjászületés jelzőtüí a Julio Jurenito — nagysze­rű, lényeglátó humorán tá ez adja legmélyebb vonzjeié jét. S a mű ezzel kapcsot® tos fontos alapszólama a b® kevágy, az intézményesíted emberirtástól való iszonyai A majd mindig ironikus, gW nyoros megjegyzések tüzijáti kára azonnal kész írót rené kívüli megrendülés és fájd®' lom fogja el. amikor beszi' mól az I. világháború náci® nalista. vérontásáradatáról, j Nemcsak a magatartásföf mákat, gondolkodásmódokat társadalmi ’ típusokat és jel' lemváltozatoknt világítja t előttünk a regény, hanem * különféle nemzeti karaktét vonásokat is, melyeket a p°' gá*i v”ág mechanizmust alakított ki a történelem fej lyamán. ötletei, humorának vitriolos iróniájú szikrái if viliódznak leginkább, megv® lése a nacionalizmus kü 1 őr1' féle válfajának ábrázolási’ ban a legmélyebb. I Mindezzel az indulati® Ehrenburg újra meg újra ló, ábrándítani és kijózaníts® akarja olvasóit — előkészíti ni. megtisztítani őket egy sz®l bad. tiszta életre. E társad® lomkritika vsorán egyeseké alighanem megbntrá nkozta majd az író szahadszájúság®- fétiseket összetörő moréit igazságra törése, „polgárpuly kasztó” indulata. De hisz et ért a botránkoztatásért — ®; ngynk és szívek megvilágosí' fásáért, a nyársnolrári me»1' tali tás megbélyegzéséért ké szült a regény! Ehrenburg ostorozza a ki' alakuló szovjet rendszer Vet deti évei egyes képviselőin®* dogmatizmusát, szemellen z# betűrágását is. Tudnunk kel* hogy az író, műve alkotás®': kor, 1921-ben még nem voft kommunista, s többek közivj épp e mű összegezése, egy® temes gondolati összefoglal®' sa kellett hozzá, hogy a kot’1' munis'a meggyőződés irányi' ba elinduljon. E regényéb®’ még érezhetők fenntartásai, * néha egyoldalú és leegvsJseTri sítő ítéletei. Hajlik rá, horf eltúlozza a polgárháborúi Oroszország eilentmondásalt i Kétségeién, nagy művei, a Párizs bukási a Vihar, és a Kilencedik hm lám gondolatilag egységese® bek. letisztultabbak, mint * Julio Jurenito. De nvilvánv*' ló- ahhoz, hoev e forradalm szellemű művek megszüless®' nek. az írónak előbb ® kellett jutnia a Julio Jure-ft*' to tagadásához, irónikus li' zadásához. előbb maradékt® lanul el kellett szakadni® kora polgári értékrendszerv tői. Egv magasra ívelő eiEjj béri és művész! pálya ero nagy állomása ez a récén?: morális hitvallása, erkölcs sugallata szabadon * gondol' kodó szelleme ma is vá 1 toae-' lanul élő és ható ör-ökságOn^' F. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents