Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-13 / 164. szám

Szerda, 1966, Július 13. ÍSZAKMARTARORRíAO 3 Kinek a% E gymás után nyitottak be az emberek a párt­irodára. Volt, aki ha- Jttar végzett, de egyikük-mási- kuk hosszabban is elidőzött. Különféle kéréseiket, gond­jaikat sorolták: az egyiknek Valamilyen bérdifferenciája tá­madt, a másik — egy közép­korú asszony — műszakbeosz­tása megváltoztatásához kért segítséget, a harmadik meg­akadt házépítésének anyagbe­szerzési gondjait sorolta. Látszott: teljes bizalommal vannak a pártszervezet iránt, bíznak benne, hogy itt eliga­zító tanácshoz, segítséghez jut­hatnak. S a párttitkár való­ban fel is jegyzett gondosan Blinden t, más esetben azon­nal tárcsázott is, tolmácsolta az illetékeseknek a panaszt. Jóleső érzés volt tapasztalni mind a bizalmat, mind a se- Qítökészségct. Mégis felmerült bennem a kérdés: ha egy ide­gen úgy tévedne be ide, hogy nem olvasná el az ajtón a fel­iratot, vajon miként állapíta­ná meg, a pártszervezetnél Jár-e, a szakszervezeti bizott­ságnál vagy egy üzemi fogadó­napon? Nemcsak alapszervezeteknél, hanem pártbizottságoknál is találkozhatunk hasonló dol­gokkal. „A bennünket felke­reső panaszosok ügyeinek 99 százaléka voltaképpen külön­böző állami szervekre, a taná­csokra vagy az üzemek veze­tőire tartozna, s végeredmény­ben, miután továbbítjuk a kéréseket, ott is intézik el azokat” — mondotta nemrég Egy járási pártbizottság tit­kára. ok ember mégis a párt szerveihez fordul in­kább. Ez lényegében Pozitív jelenség, tükrözi a jó tömegkapcsotatokat, az embe­reknek a pártba vetett bizal­mát. Van azonban ennek más vo­natkozása is. A pártszerveket és szervezeteket a sok, lényc- ! gében nem rájuk tartozó ügy i intézése gyakran túlságosan le- ! köti, lefoglalja, s emiatt nem , jut elég Idejük és erejük a fő ■ Kérdésre, a politikai .munkára, j A-s „aprómunka” helyes elve túlzott elaprózódásba, szétíor- gácsolódásba csap át, ennek végül az érdemi tevékenység látja kárát. De a panaszosok számára sem mindig előnyös j ez az út: a közbeeső láncszem beiktatása elnyújthatja, meg­hosszabbíthatja ügyük elinté­zését, Miért fordulnak hát mégis Inkább a pártszervezethez? Alighanem az az egyik fő oka, ®mit az előbb említett járási Párttitkár mondott, idézett vzavai folytatásaként. Tapasz­talataik szerint az emberek azért mennek inkább a párt­szervekhez, mert ott más hangnemben beszélnek ve- hik, mint jónéhány hivatal­ban. Nem ok vet ellen kedő ügy- tatét látnak bennük, hanem ®zt az embert, akinek az adott Pillanatban ez a más számara Esetleg aprónak tűnő ügy a •apnagyobb gond a világon, hiszen öt közvetlenül érinti. asstala ? S ezt megértve türelmesen, emberségesen magyarázzák meg a helyzetet annak is, alá­nok történetesen nincs igaza, akinek kérése nem teljesít­hető. „Ezt a szemléletet, ezt a stílust kell meghonosítanunk mindenütt — vonta le a tanul­ságot összefoglalásképpen a járási titkár —, s akkor job­ban érvényt szerchetünk an­nak az elvnek, hogy intéződ­jön minden ügy a maga he­lyén.” m j e törődjék tehát a jö­\X vőben a pártszervezet az emberek apró ügyeivel? De igen, törőd­jék. Am ezen a területen akkor tesz a legtöbbet, ha szorgalmazza, előmozdítja és ellenőrzi, hogy az ezek inté­zésére hivatott állami és moz­galmi szervok lelkiismerete­sen, körültekintően, embersé­gesen intézzék a hozzájuk fordulók kéréseit, panaszait. Vagyis, ha a kérés politikai vonatkozásaira összpontosítja figyelmét, ha ebben a tekintet­ben is irányító szerepet tölt be, s maga nem vész el az intézendő ügyek tömkelegé­ben. S bizonyos, hogy ez a módszer nem csökkenti, hanem tovább fokozza az emberek bi­zalmát a párt szervei iránt. Gy.L. Csehszlovák vendégek Bódvaszilason Baráti találkozóra került sor vasárnap Bódvaszilason. Autó­busszal érkezett oda a cseh­szlovák Hárskút 45 lakója. Zömmel termelőszövetkezeti tagok voltak, de elhozták a község futballcsapatát cs zene­karát is. Délelőtt a vendégek Aggte­lek szépségeit tekintették meg, majd a bódvaszitasi tsz látta vendégül őket. Ezután barát­ságos labdarúgó mérkőzésre került sor a két község csapata között. A vidám hangulatú ta­lálkozót reggelig tartó tánc- mulatsággal fejezték be. A bódvaszilasiak körülbelül négy hét múlva viszonozzák a szomszédok látogatását — ahogyan az aratás megengedi. 22 új gyógyszer az exportlistán Hazánkban a gyógyszeripar dolgozóinak 8,8 százaléka fog­lalkozik kutatással. A kutatá­sokra fordított összeg eléri az iparág termelésének 4,9 száza­lékát.- A kutatók szép munká­jának eredménye, hogy az el­múlt évben 22 új készítmény került fel a MEDIMPEX ex­portlistájára. A borsodi kohászati termékek a világpiacon Densélgeté* Gergely Sándorral, a MET fLIMPEX igazgató járat A vaskohászati iparágban világviszonylatban nagyobb a kapacitás a szükségletnél. A becslések szerint a kihaszná­latlanság 15 százalék körül mozog. És miután egy sor or­szágban — köztünk hazánkban is — e művek teljes kapaci­tással dolgoznak, sőt, többet is gyártanak a tervezettnél, van­nak országok, illetve kapitalis­ta üzemek, amelyek alig 40— 60 százalékos leterheléssel mű­ködnek. Mindenki eladni akar, a kínálat elég nagy a világpia­con. A nagy versenyben az tud eladni, aki gyorsan, pon­tosan és az óhajoknak leg­jobban megfelelően elégíti ki a megrendelőket. Ebben a világ- versenyben részt vesz a ma­gyar, ezen belül Borsod kohá­szata is. — Hogyan szerepel Borsod kohászata a vi- lágpiaeon? — Bár exporttermeléssel hosszú évek óta foglalkozunk, Máris ezer olvasója van a sárospataki új községi könyvtárnak Az ország egyik legszebb könyvtárát februárban adták át rendeltetésének Sárospata­kon. A külön felnőtt és ifjúsági részleggel berendezett könyvtár kedvelt kulturális létesít­ménye a város lakóinak* — Milyen tennivalók várnak a borsodi üze­mekre, a METAUM- PEX-re? — Mindkét, illetve újabban A könyvtár felnőtt részlege e tevékenység különösen a második ötévben ért el nagy fejlődést. Ebben a borsodi ko­hászati üzemek jelentős szere­pet játszanak, hiszen az Ózdi Kohászati Üzemekből, a Lenin Kohászati Müvekből szállítjuk az ország hengerelt áru export­jának felét. — Milyen a kapcsola­tuk az Ózdi Kohászati üzemekkel? — Az ÓKÜ elsősorban rúd­és idomacélokat, kevés lemez- árut, az LKM rúd-, idom- és nemesacélt szállít a külföldi megrendelőknek. Mindkét üzemben alig van olyan hen­gersor, amelyen ne gyártaná­nak exportra. Külkereskedelmi vonatkozásban Ózddal legjobb a kapcsolatunk. Itt mutatkozik a legnagyobb érdeklődés, itt alkalmazkodnak legrugalma­sabban az exportigényekhez. Az ózdiak teljes egészében magukévá tették az ismert 1964-es párthatározatot, s en­nek különösen az exportra vonatkozó részét. Egy sor eredményes intézkedést tettek a minőség javítására, minden lehetőséget megragadnak a külföldi megrendelők megnye­réséért, az igények kielégíté­séért. Évek óta teljesítik, túl­teljesítik exportfeladatukat, e tevékenységükről csak a leg­jobbakat lehet elmondani. í — Mit jegyezhetünk | fel az LKM-ről? — Az exporttermelést ille­tően Ózd előnyösebb, Diós­győr nehezebb helyzetben van. Szőkébbek a variációs lehető­ségei is. Az LKM-ben — bár nem tapasztalunk olyan vál­lalkozó kedvet, mint a másik izemben — egyre javulóan tesznek eleget a külkereskedel­mi feladatoknak. Két évvel ezelőtt például az LKM 10 ezer Ionná áruval maradt adós, de tavaly a lemaradás már jelen­téktelen volt. örvendetesen nagy a fejlődés a programsze­rű, a tételes teljesítésben. És érdekességként kell megje­gyeznem: ez az üzem az egyet­len nemesacél exporttemie- lőnk. A jó hozzáállásról itt is hadd említsek egy nagyon szép példát. Nemrégiben már éppen legyártottak egy szovjet megrendelést, át is állították a hengersort. A taskenti földren­gés miatt szükség volt 178 ton­na újabb árura. Nem nagy' té­tel ugyan, de talán éppen ezért érdekes, hogy visszaépítették a hengersort, s öt nap alatt nem­csak legyártották, hanem ki is szállították. — Melyik borsodi ko­hászati üzem szállít még exportra? mindhárom borsodi üzemmel jó a kapcsolatunk. Ez nemcsak a gazdasági szervekkel van meg, hanem a párt- és a KISZ- szervezelekkel is. Ez igen jó, mert közös erővel sok gon­don segíthetünk. Bár a kohá­szat lehetőségei korlátozottak, mégis íovább kell keresni a variációs lehetőségeket a vá­laszték bővítésére. Szűk a vá­laszték például a rúd- és az idomacélban. Az LKM közép hengersorán többször próbál­tak ezen változtatni, de a kí­sérletek eddig nem sikerültek. A jövő a könnyűszelvénye-ké, s helyes, ha az üzemek ezt fi­gyelembe veszik. — Van javítanivaló a mi munkánkban is. Elő-előforduT, hogy az üzem legy árt ja a meg­rendelést, de késnek az okmá­nyok, így elfekszik az áru. Igaz, ez sokszor összefügg az­zal, hogy a megrendelő na­gyobb tételt kér, nem egy, ha­nem két. gyár termeli az árut, s az egyikben hiába készítik el, várni kell a másikra. Mi igyekszünk nagyobb figyelmet fordítani az okmányok bizto­sítására, s a tőlünk független okok esetében is keresünk át­Rigó, Zsandárés Fecske Traktor, kombájn, teher­autók sora — az mind semmi! " Mezőnagymihályi Állami Gazdaság gépparkjához már . ek óta két repülő is tarto­tta- a rikító sárga, kétüléses Sypok mint hatalmas szitakö- í°k csücsülnek kipányvázott kerekekkel a repülőtérnek Előléptetett volt marhalegelőn. Vihar vonult át felettünk, kényszerpihenőt, tartanak. Nem úgy Rigó meg Zsandár. Előrenyújtott nyakkal, lomha, "üsta cammogással másznak *kinte a sárban, húzzák a siló- k^kvalóval megrakott széké­it. Később traktor vontat szintén megrakott pót­kocsit Megjegyzem: . Azért ez mégis gyorsabb, taint a bivaly ... — Lehet, hogy gyorsabb — taondja kísérőnk —. csakhogy ®hol a gép már elakad, ott B bivaly még elmegy. Szó szó követ, s lassan rá­jövök, milyen nagy beccsel * itt a két jószág, jobban mondva három, mert Fecske 8 ott kérődzik az istállóban. .A bivalyokról mindenki szí- jö^on mesél, mindenki tud ró- tak valamit — Egyszer, azt hiszem tavaly nyáron történt, az egyik ta­nyára elfelejtettünk ebédet küldeni az aratóknak. Már el­mentek a teherautók, amikor valakinek eszébe jutott. Mit csináljunk? Szétnézünk az ud­varon, éppen jön Pali bácsi a bivalyokkal. — Nocsak gyorsan, Pali bá­csi, rakja fel az edényeket, vi­gye ki a tanyára, mert már igen várják az ételt. — El is indult a fogat. Igen meleg volt akkor. Mennek, bandukolnak, egyszerre csak odaérnek egy kis pocsolyá­hoz. Nosza, a két fekete bele­hentereg a vízbe. Várhatták az aratók az ebédet. Bizony, a két bivaly estig fel se kelt. — És amikor elcsavarogtak? — Az is jó eset volt! — Hogy sopánkodott Pali bácsi, hogy mi lesz most már, oda a két jószág, mit fog ő ezután csinálni. Csak jött- ment két napig, míg a harma­dik nap jött az üzenet Tibold- darócról, hogy fogtak két bi­valyt, ha a mienk, menjünk érte. — Mert, hogy silót tapostat- tak a jámborokkal, és azt hit­ték, megmaradnak éjszaka is az elkerített bejáratú kőve­remben. Dehogy maradtak! Világgá mentek azok, bizony. így, meg úgy a bivalyok, ezt meg azt tették. No, ha ilyen eseménydúsak Rigó, Zsandár, Fecske és Bán Pali bácsi együtt töltött napjai, nézzük meg, mit mesél erről Pali bácsi. Várjuk, várjuk, hogy majd jönnek, vissza az úton. El­halad mellettünk egy trakto­ros, meghallja mire várunk, jót nevet: — Itt ugyan várhatnak a bivalyokra! Azok régen az istállóban pihennek. — Hogy-hogy? — Csak úgy, hogy ha túl­mennek ezen az útkanyarula- ton, megláthatják a rakott sze­keret az árokba fordulva. Ezek a biztonságos bivalyok tették volna? Megnéztük, csakugyan. A szekér az oldalán, a silónak való szétömölve. Az istállókhoz tpár egyedül megyek. A két jószág a bejá­rat előtt, valami nagy beton­kádból lakmározik. Bűnbá­nóan nyújtogatják nyakukat Pali bácsi felé, aki Tizet eresztget egy lajtból. — Meséljen a bivalyokról, Pali bácsi — kértem. No’ hisz ennél jobbkor tán soha sem jöhettek volna ilyes­mivel. Csak rámmordul az öreg: — Ugyan, mit meséljek ró­luk. Megpróbálom szóra bimi. Elmondom, hogy olyanokat, mint az ebédes eset. — Az meg miféle volt? — Tudja, amikor lefeküdtek a pocsolyába, aztán ... — Nem tudom én, velem ilyen nem történt. — Nem Is maga, hanem a biva... — Azok se! — vág közbe gyorsan, s a bádogvederrel sűrűn öntözget egy szekeret Az öreg hajthatatlan. Nem mond egy fia történetet sem. Nem dicséri a bivalyokat, ez a büntetésük, amiért felborí­tották a szekeret, de rosszat se mond róluk. Utóvógre nem bohóc ez a három jószág, azért hogy a gazdaság dolgozói olyan szívesen köszörülik rajtuk nyelvüket. Legalább Pali bácsi vegye komolyan őket ebben a technikás gazdaságban, ahol lassan már kaszálni, kapálni is repülővel fognak. A. I. — Külön szeretnék még szólni a Borsodnádasdi Lemez­gyárról. Nádasdot azért tisz­teljük, mert az idén először, s igen eredményesen kapcsoló­dott az exporttermelésbe. Ami­kor elmagyaráztuk a gyáriak­nak, hol és milyen lehetősé­geink vannak, készségesen vál­lalkoztak a kért termék gyár­tására. Igaz, hogy a török A Lenin Kohászati Művek versenyértékelő bizottsága ki­hirdette a gyár-részlegek közöt­ti párosverseny májusi ered­ményeit. A termelési, a kiszállítási és egyéb műszaki, valamint gaz­dasági eredmények azt bizo­nyították, hogy a gyárrészle­gek kollektívái májusban is jól dolgoztak. Közülük az úgyne­vezett nehézüzemek csoportjá­ban a nagyolvasztó szocialista gyárrészleg dolgozói nyerték meg a versenyt. A nagyüzemek csoportelső­je és a vándorserleg tulajdo­nosa a vasöntöde szocialista gyárrészlege lett. A kiszolgáló üzemek közül a bánya-gyár­hidaló megoldást — összegezve: a borsodi ko­hászati üzemek exporttevé­kenysége pozitív képet ad. Ez év első félévének eredményei további fejlődésről beszélnek* s mi nemcsak az exporttervek teljesítésével, hanem túlteljesí­tésével is számolunk. Csorba Barna részleg dolgozói érdemeltek tó az. első helyet Munkájukat külön dicséri, hogy baleset- mentesen dolgoztak, ezért kü­lön ezer forint pénzjutalmat kaptak. A szolgáltató üzemek közül az energia-gyárrészleg kollek­tívája nyerte el a vándorserle- get. a központi szervek cso­portjában pedig a minősé©' el­lenőrzési főosztály dolgozói kerültek az élre. A vándorserlegeken, illetve az erkölcsi elismerésen kívül 70 ezer forint pénzjutalmat is kaptak a versenyben jól dol­gosé egységek. nacn Gusztáv Eredményhirdetés as LKM gyárressíegeinek versenyében megrendelő nem nags-, alig 1200 tonna lemezárut kért de az ottani körülményekhez mér­ten ez szép eredmény. A meg­rendelő nagyon elégedett volt a borsodnádasdiak munkájá­val, a gyáriak pedig hajlandó­ak a további megrendelések kielégítésére is. — Milyen országokba jutnak el a borsodi üze­mek termékei? — Mintegy 40 országba szál­lítunk hengerelt árut. Terme­lünk Olaszországnak, a s NSZK-nak, Svédországnak, Hollandiának, Finnországnak; Kivétel nélkül kapcsolatban állunk valamennyi baráti, szo­cialista országgal. Sok megren­delőnk van Keleten, mint a sok között Irán, Szíria. És ahogy nőtt a volumen, úgy és olyan arányban foglalunk he­lyet a világpiacon, úgy növek­szik a megrendelő országok száma. Az áruk minősége kifo­gástalan, a reklamáció olyan ritka, mint a fehér holló. Van­nak apró, bosszantó hibák — nem megfelelő kötegelés, nem kielégítő jelzések, mérlegelések —, de ezen közös erővel köny- nyen segíthetünk. Az üzemek mérlegei például elavultak, mi támogatjuk őket a darumérle­gek beszerzésében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents