Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-13 / 164. szám
ESZA KM AGYARORSZÁG Szerda. 196«. fűllos tS. 2 A bukaresti tanácskozás visszhangja Senki és semmi, még McNamara elektronikus számológépei sem tudják előre megmondani, hogyan fejlődnek az események, ha az Amerikai Egyesült Államok vezető körei nem térnek észre és nem szüntetik meg a vietnami háború tüzének további szítását — írja a Krasznaja Zvezda keddi vezércikkében, amelyet a Varsói Szerződés tagállamai bukaresti tanácskozása eredményeinek szentel. A cikkíró kifejti, hogy az amerikai agresszió „eszkalációja” láncreakciót válthat ki, amely Ázsia határain túlra is kiterjedhet. Századunkban — folytatja a lap — senkinek nincs joga, hogy felelőtlenül játszón a népek sorsával. Tudják meg az agresszorok, hogy gaztetteikért nem kerülhetik el az elszámolást. A lap megemlíti, hogy a Varsói Szerződés tagállamai készek elküldeni önkénteseiket Vietnamba, ha a VDK kormánya kéri azt. • A keddi Scinteia „Az európai biztonság — kontinensünk összes népeinek leghőbb vágya” című vezércikkében elemzi az európai béke és biztonság megerősítéséről múlt héten Bukarestben aláírt nyilatkozatot. A lap kiemeli: a szocialista országok közvéleménye nagyra értékeli azt a tényt, hogy az aláírók egységes álláspontot alakítottak ki ebben az Európa számára létfontosságú kérdésben. Majd rámutat, hogy az európai kapcsolatok normalizálásának legfőbb akadálya ma az amerikai imperializmus politikája. A Bukarestben elfogadott nyilatkozat — írja a Scinteia — hatalmas ösztönzést ad, hogy kontinensünk megszabaduljon a veszélygócoktól és Európa problémáit európai keretben, külső beavatkozás nélkül oldják meg Képviselői Július 13-án Németh Imre Göncruszkara és az ottani termelőszövetkezetbe látogat. Július 14-én Kurityánban 14 órakor Loy Árpád, Boldogkőváralján ugyancsak 14 órakor a környező községek vezetői részére Németh Imre tart tájékoztatót. Július 15-én Abaújváron 14 órakor Németh Imre tart be- ■ m''1 "t a környező községek vezetői részére. Július 16-án Németh Imre Vizsolyba és a hozzátartozó tsz-be látogat. Július 17-én Rakacán Gal- kó Lajos tart tájékoztatót 17 órakor. Július 21-én Gagyvendégi- ben a helyi és a környező községek vezetői részére az állami gazdaság központjában 14 órakor Gém Ferenc tart beszámolót. Július 22-én 19 óra 30-kor Tarcalon Varga, Gáborné, Bekecsen Fabók János tart beszámolót. Indira Gandhi Moszkvába érkezett Indira Gandhi indiai miniszterelnök kedden a szovjet kormány meghívására Moszkvába érkezett. A szovjet főváros ünnepi díszben fogadta. A repülőtéren Alekszej Koszigin, a szovjet Minisztertanács elnöke és felesége, Dim- sic és Novikov miniszterelnök-helyettesek, Gromiko külügyminiszter, Malinov- szkij honvédelmi miniszter, Patolicsev külkereskedelem- ügyi miniszter és más hivatalos személyiségek fogadták az indiai kormányfőt és kíséretét. beszámolók Július 28-án Karcsún Kántor Lajosné tart beszámolót 19 órakor. Július 29-én Tiszakarádon Kántor Lajosné tart beszámolót, ugyancsak 19 órakor. Indira Gandhi és kísérete, köztük Szvaran Szingh külügyminiszter, a hét végéig tartózkodik a Szovjetunióban és tárgyalásokat folytat a szovjet vezetőkkel. Az első megbeszélés szerdán délelőtt lesz a Kremlben. A liarnndik olcves (érvben tíz borsodi községben szerveznek vizmíítársulásokal Borsod megyében a harmadik ötéves terv során több mint százmillió forintot fordítanak a lakosság ivóvízellátásának javítására. Ebből az ösz- szegből — többek' között — tovább bővítik a három fontos ipartelep: Ózd, Tiszasze- derkény és Kazincbarcika korszerű vízmüvét. A fejlesztési munkák során az ózdi vízmüvet és a város határában épült tárolómedencéket automatikus tárjelző berendezésekkel kötik össze. A tervidőszak végéig a három településen mintegy 3 ezer új lakásba vezetik be a vizet. Az állami beruházáson kívül a dolgozók sok helyen anyagi hozzájárulással is segítik az új vízművek felépítését. így eddig, elsősorban a kristálytiszta hegyiforrások felhasználására, a tervek szerint tíz községben szerveznek vízmű-társulásokat. A Búkk-fennsíkon levő Bükk- szentkereszt község végleges vízellátását az alsó Szinva-forAlagút a csatorna alatt Hat esztendővel ezelőtt szenzációs hírt röpítettek világgá a francia lapok. Hamarosan megkezdik Anglia és Francia- ország között annak az alagútnak építését — írták —, amely a La Manche alatt kötné össze a szigetországot az európai kontinenssel. Akkor még Macmillan volt az angol konzervatív kormány miniszterelnöke és látogatót várt. mégpedig nem mást, mint De Gaulle francia elnököt, aki többek között Macmillant is túlélte a politikában. Arról volt szó, hogy a nagy jelentőségű eseményt együtt jelentik be Londonban. Már Napóleon tervezget te... Hat. esztendővel ezelőtt mégsem került sor az ünnepélyes bejelentésre. De Gaulle nemhogy közeledett volna Angliához, hanem szembe fordult vele, kizárta az Európai Gazdasági Közösségből. Most, amikor a Trancia elnök az európai egység kialakítását célzó politikájának érdekében Moszkvát is megjárta, és az egységes Európa megteremtése közelebb került a valósághoz, mint hat évvel ezelőtt, Pompidou francia miniszterelnök Londonból hazatérve bejelentette, hogy megállapodtak az alagút megépítésében. Elkészültek a tervek, sőt az a! ágút-társaság francia elnökének szavai szerint, az építkezést jövőre el is kezdhetik. szára, megjelent csapataival a csatorna partjainál, és nem akart kevesebbet, mint lerohanni Angliát. Nem csoda* hogy ilyen körülmények között az angoloknak nem nagyon tetszett az építkezés. Nem is került többet szóba egészen 1857-ig, amikor a párizsi világkiállításon Thomé de Ga- niond mérnök terveit mutatták be óriási sikerrel. Maga Ilii Napóleon császár, a nagy Napóleon unokaöccse, és Viktória angol királynő sem zárkózott el tőle. Annyira nem, hogy 1869-ben angol—francia társaság alakult a terv realizálására. Az 1870-es porosz—francia háború és a II. császárság bukása azonban megakadályozta a terv valóraváltását Harmadszor már nem háború, mégis, valami hasonló akadályozta meg az alagút felépítését. 1880. körül ugyanis Calais körül a franciák fúrtak le a tenger alá, Dovernél pedig az angolok. 1800 méternél messzebb azonban egyik oldalon se jutottak, mert az angol hadügyminisztérium „lefújta” az építkezést. „Ha ez megvalósul, Anglia elveszíti azt a nyugalmát, amelyet szigetként élvez a világban" — szögezte le alagútellenes álláspontját rövid indokolásban a brit hadügyminisztérium* 7óbb mint A leitők kutatói Nemrég riportban számoltam be az Északkelet-magyarországi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet Putnokon működő csoportjának egyik kísérletéről. illetve a kísérlettel kapcsolatos eredményekről. A kohósalak felhasználásáról volt szó. Egyrészt a putnoki kutatócsoport által elért eredményekről. másrészt a kohósalak felhasználása körül tapasztalható konzervativizmusról. A tápanyagvisszapGtlás A kohósalak, illetve a szi- likamészliszt felhasználása savanyú erdőtalajok javítására csak egyik részlete a kutatócsoport munkájának. Az itt dolgozó négy fiatal kutató Krisztián József vezetésével még sok más jellegű, mezőgazdaságilag szintén fontos kutatást, kísérletet és megfigyelést is végez. Általában a lejtős területeken alkalmazandó agrotechnikai módszereket kutatják, alkalmazzák a helyi viszonyokra, és bizonyos értelemben továbbfejlesztik. Keresik a különböző növények jobb termesztési lehetőségeit a lejtős területeken, főleg a savanyú erdőtalajokon. Problémáik közt fontos szerepe van a tápanyagvisszapótlásnak. Egyrészt azt vizsgálják, milyen termésfokozó hatása van a szervesanyag-visszapótlás- nak kohósalakliszttel, vagy mészkőporral javított területen. másrészt ugyanezt vizsgálják (kohósalak, vagy mészkőpor felhasználásával), műtrágyák alkalmazásával, de szervestrágyn nélkül. Különös gondot fordítanak a lucerna és a lucernama gtermesztés lehetőségeire lejtős területeken, savanyú talajokon. Ezzel kapcsolatban már több értékes. gyakorlatban hasznosítható megfigyelést rögzítettek. i! mesz?zés Monyéi Egyik Ilyen kísérletükben tnészkőponal javított területre vetettek lucernát műtrágyák felhasználásával, de azervcsn ivag. azaz istál'ótrá- gya fe'hpszrálása nélkül. A párhv''’r>~'>s kísérletben mészkő porral javított területen is- tállőt—•Tvát használtak, de mű4”' '•-m. Az ered mér'” n r* ”‘ ‘.".^rott te"" létén lucerna*'” rné<* ” ->**ai- mint istáJl'- -nr-v-rét területről — Mi éhből a tanulság? kérdeztem Krisztián Józseftől, a kutatócsoport vezetőjétől. — Az, hogy a lucernatelepítéshez nem feltétlenül fontos az istállótárgya — felelte. — Ugyanis, egyik legnagyobb probléma ezen a vidéken ennek hiánya. De a mi kísérletünk azt bizonyítja, hogy istállótrágya nélkül is lehet lucernát termeszteni a lejtős területeken. savanyú talajokban is, ha meszeznek, akár mészkőporral, akár kohósalakllszt- tel, és megfelelő adagú műtrágyával gondoskodnak a talaj termőerejéről. Sőt, azt Is bátran ki merem mondani, hogy közepesen savanyú talajokon már a kis adagú me- szezés is jó lucernatermést biztosít. Erősen savanyú talajokon azonban meszezés nélkül még kapás lucerna sem telepíthető. — Milyen eredményeket értek el a lucernamag termesztéssel? — kérdeztem tovább. — Négy éve foglalkozunk lucernamag termesztési kísérletekkel a lejtőkön — válaszolt Krisztián József. — Eredményeink érdekesek. A déli oldalakon meszezéssel, kapás sorokban vetve mindenütt eredményesen termeszthető a lucernamag. Megfelelő növényvédelemmel, szinte az időjárástól függetlenül is jó termést lehet betakarítani. — Mennyi az a jó termés? — Minimálisan egy, de másfél és két mázsa is holdanként. A lejtős területeken gazdálkodó teimelőszövetke- zetek vezetőinek mégis azt tanácsolnám, hogy előzetes, szakszerű talajvizsgálat nélkül ne telepítsenek lucernát. Általában pedig azt mondhatom, hogy szakvéleményezés alapján a lejtős területek jelentős részén termeszthető eredményesen és gazdaságosan lucerna, sőt, luccrnamag Is. — Megfigyeléseik alapján milyen tanácsokat tudna még adni a lejtés területeken gazdálkodó termelőszövetkezeteknek? A kérdésre Krisztián József így felelt: — Először is azt, hogy ne sajnálják a meszezéstől se a költséget, se a fáradságot, mert megéri. Másodszor pedig azt. hogy a meszezés utáni években csakis mészig’’- nves növényeket vessenek a mes7ezett területbe, elsősorban lucernát, mert ez hálálja meg legjobban a meszezést és ••■or<inn visszatéríti a ta'aija‘ási költségeket. Sainos ■"onhan. bogy a tn-rnelősző- dkezetek élta’öKnn nem üvan nővé” veket vetnek a meszezett területekre, amelyek a meszet értékesítik, hanem kevésbé mészigényes növényeket Is. így aztán a terméseredményeket nézve úgy tűnik, hogy a meszezés nem gazdaságos, nem fizetőd ik ki. Pedig, ez csak látszat. A lucerna, a gabonafélék és a takarmánykeverék nagyon megháláják a meszezést, a költségeket gyorsan visszatérítik és jó hatással vannak az állattenyésztésre is. Kevés a burgonya tőszám Az Északkelet-magyarországi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet putnoki kutatócsoportja foglalkozik burgonya- termesztéssel is a lejtőkön. Megfigyeléseik tanulságosak és érdekesek. — Mindenekelőtt azt figyeltük meg, hogy rosszak a termesztett burgonyafajták — mondotta Krisztián József. — Másodszor pedig azt, hogy kevés a holdankénti tőszám, ritka a burgonyabokor. Ezen a_ legkönnyebb segíteni. Sűrűbb növényállománnyal, sűrűbb vetéssel jelentősen növelhetők a terméshozamok. Azt is megfigyeltük, hogy a töltögetéssel általában elkésnek. így a burgonyaszárak nem tudnak megfelelő mértékben kötni, mert nincs elég helyük a gumóknak. Korábban kell tehát töltögetni, s ezzel is növelhető a terméshozam. Elhanyagolják a növényvédelmet is, pedig be tudjuk bizonyítani, hogy megfelelő tőszámmal, időbeni töltögetéssel és a szükséges növényvédelem alkalmazásával a legrosszabb talajokon is több, mint száz mázsa burgonya terem holdanként. A kutatócsoport egyik kísérleteként csillagfürtöt szántottak be a burgonya alá, és 150 mázsa termést takarítottak be holdanként. Pedig, ahogyan a kutatók mondták, nem csináltak semmi különöset a burgonyával, csak megfelelő sűrűn vetették, időben töltögették, és alkalmazták a szükséges növényvédelmet. Északi területeinken, a lejtőkön uralkodó típus a savanyú erdőtalaj. Az Északkelet- magyarországi Mezőgazdasági Kísérlett Intézet putnoki kutatócsoportja, a négy fiatal kutató azt vizsgálja, azt keresi, hogyan lehetne ezeken a talajokon még eredményesebben, még gazdaságosabban termelni, gazdálkodni. S.-nem W sikertelenül... Szendrei József rásból oldják meg. A napi 500 köbméter vizet adó forrást nagy teljesítményű szivaty- tyúkkal nyomják majd fel a tárolómedencébe, onnan pedig a hegyi falu üdülőibe és utcáiba. A tervidőszakban a lakosság szolgálatába állítják a déli Bükk másik két nagy forrását, a sályi és kácsi patakot Is, amelynek vízhozama naponta meghaladja a kilencezer köbmétert. Ez a mennyiség pedig kilenc dél-borsodi község — Sály, Kács, Mezőkövesd, Mezőkeresztes, Mezőnyárád, Ti- bolddaróc, Mezőnagymihály, Bükkábrány és Szentistván — vízellátására elegendő. Ezért ezeken a helyeken az új vízművek elkészítésére az idén, illetve a jövő évben megkezdik a vízműtársulások szervezését. Ezeken kívül új vízművek építésére társulásokat szerveznek még Mezőcsáton, Tállyán, Ci- gándon. Aszalón, Alsóvadászon és Homrogd községben. A megyei tanács szakemberei szerint a társulások a tervidőszakban előreláthatóan 40 millió forintos hozzájárulással segítik majd az új vízművek építését, A tervek azonban sokkal régebben elkészültek már. 1803- at írtak, amikor Bonaparte Napóleon,-akkor még csak Franciaország első konzulja, diadalmas háborújának befejezése után Amiens-ben békét kötött az angolokkal. Vidáman kérdezte Jommes Fox-ot, a liberális wigh-párl félelmes hírű szónokát: j,mi lenne, ha barátságunkat tenger alatti alagút építésével pecsételnénk meg országaink között?” — „Alai Jában .éve igen jó ötlet, és nagy dolgokat csinálhatnánk együtt” — válaszolta az angol politikus, miközben elmertílten nézegette Mathieu francia mérnök terveit, amelyeket Bonaparte prezentált ötletéhez, ... de aztán a hadiiervek megakadályozták Alig telt el azonban néhány év, és őfelsége I. Napóleon, már mint Franciaország csáfíO év ntán mégis megépül Amikor 1960-ban újra felmerült az alagútépítés gondolata, Anglia „nyugalmát” már korántsem biztosította a csatorna léte. Azok a tőkés körök* amelyek 1880-ban jelentős mértékben hozzájárultak a hadügyminisztérium döntéséhez, mert féltették „fényes elszigeteltségük” következtében élvezett gazdasági fölényüket (és a vasú tforgalom a kontinenssel veszélyeztette volna a hajózásból fakadó hasznot), ma már nem érvelhetnek úgy* mint azelőtt. A második világháború sok légitámadása, Anglia világhatalmának csökkenése, tengeri egyeduralmának elvesztése egyaránt közelebb hozta Anglia érdekeit a kontinenshez. És úgy látszik, De Gaulle is sokkal erősebbnek érzi ma már Franciaországot* mint 1960-ban, így nem zárkózik el olyan mereven Anglia közeledésétől a kontinenshez* mint hat évvel ezelőtt Máté Iván Dókiss János: A pénztárca E gyik este — helyesebben: éjszaka volt az már — a néptelen mellékutcában egy pénztárcát találtam. Először, ahogy véletlenül megpillantottam a járdán, szíven ütött a gondolat, hogy íme, most rajtam a sor, következik a próbatétel: ki kell állnom a talált pénz csábítását Sehol senki, az utcán egy lelek sem járt s a pénztárca ott hever lábamnál. Először történt, hogy ilyet találtam. Természetesen beszolgáltatom — jutott szembe mindjárt Amikor azonban felemeltem a pénztárcát, azonnal tudtam, hogy a nagy kísértés ezúttal ismét elmarad. Sovány, nagyon soványka volt a tárca, a villany alatt jól megnézegettem, mielőtt még kinyitottam volna, ez bizony sohasem látott nagy pénzt. Summás összeg bele se férne, de meg különben is ilyen kopott, gyenge bőrrel, hogyan lehetne kövér erszény? Munkaruhában, boltban vásárolt öltönyben bújkált ez mostanáig, amíg, ki tudja, milyen okból, végül ide került a járdára. ■ Csakugyan nem találtain a tárcában pénzt, még egy szerencsefillért sem. Mintha kifosztották volna. Már-már eldobtam, hogy ugyan kinek segíthetnék vele, ha beszolgáltatnám a hitvány bugyellárist, aztán mégis meggondoltam; turkálni kezdtem benne. A gondosan elrakott villamos- és autóbuszjegyek azt sejtették, hogy valamiféle vállalati ember lehet, aki a tárcát elhagyta, bizonyára elszámolhatja az utazási költségeit, azért őrizte meg a jegyeket. Aztán két fényképre akadtam. Igazolványba szánt igénytelen fotók voltak — fiatal lennyarcok. Az egyiknek ez állt a hátlapján: „Megismerkedésünk emlékére”. A másik lány — tornyos frizurás, vastag ajkú szépség — bővebb szöveget írt képmása mögé, valami olyasmit, hogy szeretné, ha 20 év múlva is úgy szeretnék, mint most. Tehát szoknyabolond a tárca tulajdonosa* Szédelgő hajlam — gondoltam, majd egy osz- szehajtogatott kis papírt húztam elő. A cédulát az OTP adta ki annak igazolásául, hogy az illetőnek lOil forintja volt a bankban* ehhez járult 36 forint kamat — kifizettek öez- szesen 1047 forintot- Hol lehet a pénz? összefogtam a két lány fényképét, miint, a kártyát szokás: lányok, lányok ma éjszaka alighanem megcsaltak benneteket. A férfi —• egy annyi és annyi férfi közül, szóval, aki ezt a kis pénztárcát így elkoptatta — kiváltotta a pénzt a takarékból. Az ügyes-bajos dolgait már elintézte, bőségesen megebédelt, ebéd előtt stampedlit ivott, utána nagyfrftes- csöt. Először egyet, aztán még egyet. A presz- szóban féldecizett, s három, vagy négy konyak után küldött egy fél gint a szomszéd asztalhoz, ahonnét egy lány bámult rá, csak egyedül őrá. Gin, konyak... egy kör, két kör..* A tárca tartalma apadt... Tovább nem jutottam ... Végül a kis bugyelláris kikerült a járdára, üresen... Ez a lány nem hagyott fényképet, aki utoljára látta a tárcát, amikor még pénz Is volt benne. P ersze az is lehet, hogy nem lány került a férfi közelébe, hanem cimborákkal ivott. Elment a pénz egy fillérig, s amikor végül a mellékutcában, dülöngélve villamosra való után kutatott, kirántotta a kis, kopott tárcát a zsebéből, s ott maradt mögötte a járdán. Ki tudja? T>lán valahol egy asszonv tördeli kezét, az ember meg csak morog, fel se néz, keresd pénztárcáját Ezt., amit én megtaláltam, odaadtam a rendőrnek ,.« ttw ku Kt Jai vá tru ko tá; Se; ak szí Lá va bú zít ha ba mi na az mi (JÍI be ge ne in ná iá sá na ta go re íz be cs tő be ki az eu ki i* tö re Jn tu és E<= in ke Su • Ke A tű El v< lá sz ez bt h< zc ír A ■ej Pi X7 u a; s; h 1 i b f< a; p e l< h a A ( é Z E t, k e \ k E 1 s n r e k It r t i I i I
