Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-12 / 163. szám
Kedd, 1966. július 12. ÉSZAKMAGYARORSZAO 3 Amióta megalakult a Mező- J Mczönagymibátyi Állami Gazdánál* nagyrmhalyi Állami Gazda- J ** sag, Hegedűs Imre ott doigo- szakszer vezeti bízott napának zik. Kevesen ismerik hát ná- . . . , .. ® la jobban a gazdaság ügyeit. IWIIIlfcflJflrOi Jelenleg a szakszervezeti bizottság függetlenített titkára. Beszélgetésünk témája mi is lehetett volna más, mint a gazdaságban működő szak- szervezet feladata, tevékenysége. A versenjmozgalom gazdája A termelőszövetkezeti vezetők gyakran emlegetik, hogy könnyű az állami gazdaságoknak, ott nagyobb a szervezettség, a munkafegyelem. Ebben van is valami igazság, de itt is vannak nehézségek, főleg amiatt, hogy sok az idénymunkás. A szakszervezeti bizottság versenyt hirdetett a négy üzemi bizottság közt: az állandó dolgozók 95, az időszaki dolgozók 60 százaléka legyen szakszervezeti tag. Az eredményes szervező fiiunkát igazolja, hogy az időszaki dolgozók 40 százaléka fenntartja szakszervezeti tagságát azokban a hónapokban is, amelyekben nem dolgozik az állami gazdaságban. Ez a gazdaságnak is jó. mert az ilyen tagok szántó tartalék- fiíunkaerőnek számítanak, a dolgozóknak is jó, mert az alatt a néhány hónap alatt is tartoznak valahová, amelyeket alkalmi, vagy háztáji munkával töltenek la. Az állami gazdaságban hét szocialista brigád működik. A kongresszus tiszteletére két brigád tett külön vállalást. Az egyik állandó, a másik időszaki munkásokból, fiatalokból tevődik össze. Gondoskodás « dolgozókról Hegedűs Imre örömmel számol be róla, hogy az idén kétszázhatvanezer forintot fordítanak az étterem és a munkásszálló rendbehozatalára. A nyári mezőgazdasági munkák kezdetén már sakkal jobb körülmények között fogadhatták az új dolgozókat, mint az elmúlt években. Nagyon sok egyéni problémát is meg kell oldani a szakszervezetnek. így intézték el nemiég Csorba József lakásügyét is, aki végsősoron már csak a szákszervezet támogatásában bízott. Ugyancsak ez évben alakították meg azt a javító brigádot, amelynek az a feladata, hogy megszűntesse a dolgozók lakásában előforduló hibákat. Bizony, bőven akad munkája egy ilyen brigádnak. Megnyílt Miskolcon a II. Észak-magyarországi Területi Képzőművészeti Kiállítás Borsod, Heves és Nógrád •fiegye képzőművészei, illetve a Magyar Képzőművészek Szövetsége Észak-magyarországi Területi Szervezete már az elmúlt évben megrendezte az £szrk-magyarorezági Terii- íeti Képzőművészeti Kiállítást Akkor nem volt mód, bogy a tárlat a másik két mc- Cye és Borsod egy-ket vidéki ^árasán kívül, Miskolcon is közönség elé kerülhessen. Most, a második megrendezés alkalmával. Salgótarján és ®ge- után Miskolcra is elhozok a kiállítás anyagát, s vasárnap, július 10-én délelőtt ri órakor az 1. sz. Ipari Szak- középiskola Déryné utcai tan- érmeiben megnyílhatott az* érdekes tárlat. A mostani kiállítás, meg-* Erősítve a tavalyi tárlat tn-* áu'ságát, bizonyítja. hogyj érdemes volt a három északi* ^kárye művészeinek összefog-* á'uk. A kollektív szereplés* viindig nagyobb ambícióra* Járkenti a részvevőket, és ez* ^'tétlenül színvonalbeli emel-* ,'*dést is jelent. A kiállítót*^ 5* mű nem csupán egy idő- * fá független gyűjtemény, ha-* "étfi az előző évi anvaghozjj J*2>nyítva igen jelentős fei-* "nes; bizonyítéka, számadás jj milyen nagy buzgalom-* í1 **• miiven sikerrel töreked- * i alkotóink az eltelt csv év íj ipb. is a művészet felfedez's[ Vy^gét megőrizni, megerősf jj — Eleket mondotta töb-4 között rövid megnyitóin-jj j.k bevezetéseként Csótn! * k'-1105. n Miskolc városi Tn 4 művelődésügyi aszta1”'’- jj htí ^Ivettes vezetője. Fz-si im. i arrő1 beszélt; a mi szá-jf rri.áki-a a7 a legértékesebh * hitvallás, ha a mű-jj 2 tevékenységét azoknak jj já-. élet jelenségeknek össze-4 j^ltése jellemzi, amelyek- jj ■X” művészi feldolgozása so-sj kérői e^vértelrnűen előtérbe* k5s, minden művészi nlko-íj tJOjj ?talapvetőbb és legálta'á-i ^zta mondanivalóia: vál-j{ másu^ meg életed, azaz él i * je^réPen, mint eddig, tel-* ben. An’ szebben, emberi h-jf Bzöú * továbbiakban arról* szem'iAoev az alkotók helve<-.j ka életének ékes bizonyító-* bgyg . nagyarányú vásárlás ti Int.éJHf a művészet-pártoló* Vet , én vek a kiállított mű-* közül 52 alkotást, tehát * felét ern a tárlat anyagának* bW megvásárolták, mintij Iflsv °kat, amelvek megtörte- * >*<,*.? sroelalista képzőmé”5 *Zél*°' r'kötött felfogást. Be. * tios á közös tárlat szóm«zó * megyéket megismertető j] Jer°l. és arról a hatásról,* amely az alkotókat, nemes versenyre készteti, megóvja őket a provincializmus veszélyétől. A megnyitó után a megjelentek (sajnálatosan kis számban megjelentek!) megtekintették a tárlat anyagát Az utcai fronton a grafikai munkákat, az udvari termekben a festményeket helyezték el. A kiállított 127 mű érdekes, sokoldalú képet ad a három északi megye képzőművészeti munkájáról, s emlékezetes élményeket ígér a tárlat látogatóinak. (hm) hiszen mintegy hatvan tanyája van a gazdaságnak. Módszerek n munka ösztönzésére A gazdaságban több ezer hold kalászos várta a gépeket, a munkás kezeket. Hogyan lehetne még nagyobb kedvet, lelkesedést önteni az emberekbe a nagy munkák idejére? A vezetőség a szakszervezettel karöltve úgy határozott, hogy az idén, a premizáláson kívül engedélyezik: a dolgozók terményben is megkaphatják munkabérük egy részét. Falusi emberekről lévén szó, ez a határozat igen népszerű lett, hiszen mindenkinek van otthon néhány jószága, elkél a termény, A prémiumot pedig hetenként, künn a földeken fizetik, minden bürokrácia, utánajárás nélkül. Ez azért lényeges, mert a gazdaság mintegy 30 kilométer hosszúságban nyúlik el, a földek eléggé szétszórtak, távol esnek a központtól. A Mezőnagymihályi Állami Gazdaságban két nagy tehenészeti üzem is van. Régóta gond, hogy a tejtermelés alacsony. 7—8 literről még 9 literre sem síkéiül t felemelni a hozamot. A szakemberek ennek okát eLsösorban abban látták, hogy évente 168 ember fordult meg a tehenészetben. Ez évben született meg az ötlet: vezessék be a hűségpénzt. Úgy határoztak, hogy öt év után 3000 fóron tot, s minden további esztendő után évenként 500 forintot leap a tehenészetben kitartó dolgozó. Az eredmény már most mutatkozik, elérték a 12 literes istálló átlagot. Ez év végén 10—12 tehenészeti dolgozó számíthat már a háromezer forintnyi hűségpénzre. Hegedűs Imre elmondotta még, hogy a szakszervezet évente több mint kétszáznegyvenezer forintot költ kulturális célokra. Két nagyobb üzemegységüknél tartanak rendszeresen filmvetítéseket., s egy-egy színházi előadásra a gazdaság hozza be a tanyaiakat. Ez is hozzátartozik a dolgozókról való gondoskodáshoz. Adamovics Ilona Uj házak a város szélén V . * * s « « # « « * * * « s * ;»r ír fii pfl itat * * & •' ff fii W W x-m . r « * Pfó 4*?» , -,r1&r *•' -'s Épülnek a szövetkezeti lakások Miskolcon, a Szentpéteri-kapuban. Foto: Agotha Tibor Kedves emlék Puínokról Dubiesányban, a SZOT épftőmunkás üdülőjének lakója vagyok július 1-tól. Gyönyörű a vidék és nagyon kedvesek errefelé az emberek. A minap például kellemes meglepetés ért: Levált egy darabon a eioőm talpa. Bementem Putnokra, és felkerestem a cipész ktsz műhelyét. Elmondtam panaszomat. Udvariasan hellyel kínáltak, és adtak egy pár papucsot, amíg a javítás elkészül. A cipő perceken belül készen volt. Megkérdeztem, mennyival tartozom? — Ugyan, kérem, ilyen semmiségekért nem szoktunk pénzt kérni — válaszolta a felvételező kisasszony. Valósággal zavarba iötteml Csak ennyit tudtam mondani: nagyon köszönöm. A sok szép emlék között ez lesz a legkedvesebb, amellyel hazatérek az üdülésből! Pogány József dubiosányj üdülő **> „Árvácskák“ vakációja ■*- Tessék mondani, ml az a névnap? — csodálkozott a kisfiú. — Engem még senki se köszöntött fel; i, ^Kedves édesanyám“ Edit már nagylány. 14 éves. ö is Keresztesen nyaral két hétig, Lénárt Miklósoknál. — Hogy telnek itt a napjaid? — érdeklődik tőle a megyei nótanács egyik munkatársa, aki Nagy Dezsőné helybeli pedagógussal, a nőtanács elnökével sorra látogatja a gyerekeket. — Sokat olvasok. Voltam már a Zsórin is. Es szívesen segítek édesanyámnak. így mondja Lénártnénak: édesanyám. Egy hete ismerik egymást. És az a másik édesanya? — Egerben lakik. Az apukám elvált tőle. öcsém Megy- aszóra került, én meg Göncre. — Kedves édesanyám, nézze meg a gáztűzhelyet. — Fiatalember lép a szűk. de tiszta szobába. 24 éves, Lcnárt Ferencnek hívják, — Három éves korában hoztam ki a menhelyből — mondja az asszony. — Olyan kicsi volt, hogy minden holmijával együtt elfért az ölemben. Most már katona viselt, de a miénk maradt. Szeretnénk itt tartani Editkét is . s i Erzsibe — Divattervező szeretnék lenni! — A 12 éves, szép, szőke kislány szeme felragyog. — A mi lányunk meg szabó lesz. Már felvették tanulónak az egri ktsz-be. Egyszer talán még együtt is fogtok dolgozni. Erzsi kém. — Fábián Ti bőmé megaimogatja a kislányt, aztán folytatja: ö is elvált szülők gyermeke. Egyetlen gyerek. Három éve van intézetben, de az apja még sose látogatta meg, és nem is ír neki. Nem értem az ilyen szülőket! Nekem is van két gyerekem, és egy időben nagyon nehezen éltünk. Hajnalban indultam a tóeszbe, sötétedéskor értem haza, éjjel mostam, meg főztem, de a gyerekeket nem adtam volna oda semmi kincsért. Nem azért mondom, az intézetről csupa jót hallunk ezektől a gyerekektől, de a családi környezet mégis csak más. Ha lehet, Erzsikét is itt tartanám nevelésre, hadd járna tőlünk iskolába^ Nem bűesáznah Sok gyereket meglátogattunk. Egyetlenről se hallottuk, hogy a nyaraltatók dolgoztatták volna őket. Nem találtunk Móricz Zsigmond-féle „Árvácskákat”. Szeretettel, törődéssel veszik körül őket —• édes szüleik helyett. Bükkábrányitól vasárnap hat gyereket elvittek Budapestre, megmutatták az Állatkertet. 12-én pedig búcsú-uzsonnát rendeznek* De nem búcsúznak tőlük véglegesen. Leveleznek majd velük és karácsonyra újra találkoznak. Sok gyereket kérnek nevelésre, vagy örökbe. & nem szabad, hogy ezek a kérelmek úgy járjanak, mint a bükk- zsórci Szabó Sándomé tanácstitkáré. akié egy éve a bürokrácia útvesztőiben vándorol!.!. Ruttkay Ana* kor már rég elhagyták az autóbusz-állomást. Kekszné, a bükkábrányi nőtanács titkára most már kérdezhet tőle akármit, szépen válaszol. Feloldódott. Egyetlen szó, szülőfaluja nevének hallatára, A találkozás Az apa eljött, de nem volt túlságosan meghatva. Adott a kislányának egy forint ötven fillért, és távozott. — Hát édesanyád merre van? — kérdezgetik a falubeli asszonyok. — Kacson. — No, az sincs messze — örvendezett Keksz Istvánná, és egy napon felült a kislánnyal a kácsi buszra. Az édesanya látható ellenszenvvel fogadta a váratlan látogatókat. — Ne féljen, nem hagyom itt — így a bükkábrányi asz- szony. — Csak kíváncsi vagyok, miért adta intézetbe ezt a csupaszív kislányt? — Nemcsak őt — vonta meg vállát az anya. — Beadtam én mind a három gyerekemet. Az embernek nem kellettek, nem kellenek nekem se!. ■. ( Az első névnap László-napon történt. A mezőkeresztesi Gál Bertalan és családja kedves kis ünnepséget rendezett a náluk nyaraló H. I aci ka tiszteletére. Annak reivdje-nódja szerint ajándékot is vették a gyereknek* — És bambit? Meleg van . i« Hallgatás. — Valami bajod van, kislányom? Csend továbbra is. Keksz Istvánná változatlan kedvességgel próbálja szóra bírni a kislányt — mindhiába. Az autóbusz Bükkábrányba érkezik. Kekszné lesegíti a hét gyereket. A megállóban bányászok beszélgetnek. — Mikor indul a sályi busz? — kiált egyikük a sofőrnek. A szótlari kislány felkapja fejét, kezét kiszakítja Kekszné- éből, és a bányászhoz szalad. — A bácsi Sályba való? — Az igenlő válaszra még izga- tottabb lesz. Egy nevet mond. — Tetszik ismemi? Szép, erős ember! A bányász megrázz;! fejét. Nem, nem ismerj azt a szép, erős embert. — Az nem lehet! — hitetlenkedik a kislány. — Tessék csali gondolkozni. Olyan szép, nagy bajusza van! És az én édesapám! — Én ismerem — lép oda egy másik bányász. — Igazán? Akkor tessék neki megmondani, hogy itt vagyok. Hol Is vagyak? — fordul gyorsan Keksznéhez. — Szóval Bükkábrányiján. Biztosan nincs messze ide Sály, ha autóbusz is megy. És tessék megmondani neki, hogy sokszor csókolom. Ha teheti, látogasson meg, mert én nagyon sokat gondolok rá, és olyan régen láttam... A némának hitt. kislány beszél, beszél még akkor is, amijí A mezőkövesdi járásban K százan kérték: liadd nyaraljanak náluk állami gon- dozott gyermekek. jj Azon a napon egy témáról k beszélt az állomáson zsibongó jj forgatag. £ — Milyen gyerekek lesznek? jj Hány évesek? Honnan jönnek? jj Fiúk, vagy lányok? k Kovács József né, a járási jí nőtanács titkára nem győzött Jeleget válaszolni: [; — Árva és félárva gyerekek. Se Meg olyanok, akiket életkö- jjrülményeik miatt gondozásba j! vett az állam. Hattól tizennégy i:évig. A lányok Göncről jönnek, jí a fiúk Megyaszóról. le Végre befutott a vonat. Az jí intézeti egyenruhás gyerekeiket körülfogta a tömeg. Sok- jj kai többen várták őket a kö- jívesdi állomáson, mint ahá- lenyan bejelentették igényüket a jí nötanácson. És mindössze 77 |t gyerek érkezett, jj — Valósággal szétkapkod- je Iák őket. Az együttérzés és a jj törődés ritka hevességgel tört jí fel az emberekben. — Kovácsié szerint évek óta először jí fordult elő, hogy kevesebb lett ka gyerek, mint az igénylő, jjEddig mindig az volt a gond, k hogy kevés család vállalt ilyen jj nyaral tatást. jí Ezek a gyerekek különösen jj vágyakoznak a vakáció után. jcÉs ők nem táborba, vagy üdü- klökbe vágynak, mint a családiban felnövők, hanem — a csati ládokha. Miféle emberkék ők? k iFcfn'rfcrffá k k — Kérsz fagylaltot? jí A 12 éves kislány nem válakszol* Ssuhsseweset faiun
