Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-10 / 162. szám

ESZAKMAGYARORSZAG Á tömegvágyak szakembere lUíiiní György 60. születésnapjára r. , ina Cgy xoraoeu hliyiti essze/eben francia regény hé­tiéiről: „...megszűnnek polgárok lenni ab­ban a pillanatban, amikor utat találnak a küzdők közösségéhez es levonják elvont, er­kölcsi gondolatmeneteik végső következteté­sét”. Az ő életútját is jellemzik ezek a szavak. Származását tekintve, polgárnak, polgári in- tellektuelnek született ő is 60 évvel ezelőtt. Ám alig volt még 27 éves, amikor — a Hit- ler-fasizmus uralomra jutásakor — már vilá­gos marxista értékítéletekkel válaszolta meg korának fő kérdéseit. Politikai publiciszti­kájában ekkor éppen a hitlrrizmus lényegét leplezte le, amely — mint írta — „forradal­minak maszkírozott reakciós tömegmozga­lom”, primitív rend, a „munkatáborok és korbács rendje”, a tömegeket saját érdekeik ellen kijátszó, „dinamikussá váló hülyeség rendje”. Ezekben az írásaiban a szarkazmus Gábor Andor-i jelleget idéz. Újságíró volt, az Est-lapok munkatársa, ko­rának élő lelki ismerete. Toronyőr, aki még szinte kamaszfejjel hűséget fogadott egy esz­me szolgálatának, amely mellett makacsul és üldözötten is kitartott, míg ki nem ütötték kezéből a tollat, így vallott erről: „Mint min­denki, aki ír. én is az igazságot keresem. Rá kellett jörjnöm, hogy többféle igazság van. Azt az igazságot választottam, annak a szol­gálatába akartam állni,mely általánosabb, mé­lyebb, keserűbb és üldözöttebb. Nem volt sok habozni valóm.” Ars ben az államtotalitás ellen akar harcolni, az a kötelessége, hogy a tömeghez csatlakozzék, magáévá tegye a tömeg minden panaszát és minden vágyát, és hangot adjon neki. Tuda­tossá kell tennie, ami a tömegben esetleg még csak szunnyad, világosan meg kell fo­galmaznia, amit a tömeg formátlanul és ne­hézkesen érez. A tömegvágyak szakemberé­vé kell vállnia.” önmagával szemben érvényesítette a leg­szigorúbban Bálint György ezt a követel­ményt. „Csak a tömeg közelség tud nekem meleget adni, csak akkor tudom _ törekvése­met igaznak, becsületesnek, ha úgy érzem, azonos a tömegével” — írta, s a telkiismere­tes intellektus igényével értelmezte — mint­egy önmaga számára is — a fogalmat. „Hogy mit nevezek tömegnek? Természetesen nem azt a kétségbe«jtőén hamis képződményt, amit általában Jcözvélemény’-nek monda­nak. Tömeg, az én számomra: a kijátszottak és háttérbe szorítottak, a .megsértettek és megalázottak’ sokasága. Tömeg: azoknak a eerege, akik ,nem számítanak*. Elsősorban tehát, a munkások és szegényparasztok.” Mellettük, a társadalom kisemmizettjei l 7 ' írta: ”A szellemi poétikaként embernek, amennyi­mellett kötelezte el magát egész munkássá­gával, amelynek szellemi iránytűjévé a mar­xizmust választotta. Ennek segítségével is­merte fel és leplezte le írásaiban — megany- nyi ködösítő, reakciós eszmeáramlattal szem­ben — kora világrendjének osztály.szerkeze­tét. Ennek alapján ítélte meg máig is mara­dandó érvénnyel az egymásnak feszülő, tár­sadalmi ellenőrök mozgási tendenciáit a gaz­dasági, politikai és szellemi szférában egy­aránt. Kevesedmagával annak az ügynek a szol­gálatába állította tehetségét, amelyet már ak­kor is — mint napjainkban — szervezetileg a kommunisták képviseltek a legkövetkezete­sebben. Eleven, személyes kapcsolatot tartott fenn velük, folyóiratuknak, a Gondolatnak, megjelentésétől betiltásáig rendszeresen dol­gozott. Munkásságával már a 30-as évek közepén kihívta maga ellen Horthy-Magyarország uralkodó köreinek a haragját. Nem írhatott direkt gondolatisággal, nyelvi áttételek nél­kül, s még így is le kellett mondania a fa­sizmus sokoldalú leleplezéséről. Az esemé­nyek is egyre nyomasztóbban záporoztak az egyéni és társadalmi szempontból egyaránt tragikus végkifejlés, a II. világháború felé. A haladás erői mind súlyosabb csapásokat szen­vedtek Európa-szerte, s hazánkban különö­sen. A történelem ilyetén alakulása a végzet elkerülhetetlenségével pecsételte meg a nem­zet legjobbjainak sorsát, közöttük Bálint Györgyét ts. Már 1936-ban rá kellett döbben­nie: „Halálra ítéltek bennünket... Az ítéle­tet már régen kihirdették, jogerős, csak még a végrehajtás időpontja bizonytalan”. A fi­zikai megsemmisítés elől megpróbált egyszer menekülni is, de a kényszerű emigrációt két hónapnál nem bírta tovább — hazajött, mert — mint írta — „itt kell vállalni az életet, vállalni minden veszélyével együtt, és átala­kításán dolgozni, amíg engedik." Sajnos, már nem sokáig engedték. Még ab­ban az évben behívták katonának; büntető- század, internálás, börtön követte egymást a „feltételes szabadság” még hátralevő évei­ben. Végjjl Gödöllőre, gyűjtőtáborba, onnan Ukrajnába, a doni front poklába hurcolták a horthysta keretlegények, ahol 1943. január 21-én halt mártír halát. , sem volt még, ami- eves kioltották az életét, amelynek értelmét így összegezte A toronyőr visszapillant című írásában: „Aki arra született, hogy lásson, aki arra rendel­tetett, hogy nézzen, akit esküje kötött őrhe­lyéhez, az nem panaszkodhat... Ha sikerült hűnek maradnunk a toronyhoz, akkor csak­ugyan szép volt minden”. Harminchét M. i. BERENCSY SÄNDOR: Eső, pipacsok Felhőkből fejt friss eső rossz ereszen lecseppen zörgő bádogedényem megitatni kitettem Házam ablakát mossa dobol táncos bokája megbújik a padláson be csorog a szobámba A mezőn sár születik tócsába bogár fullad búzatábla ölében ezer pipacs kigyullad FAZEKAS JÓZSEF: Akácvirágok őszies, sárpa szív illatoz odakinn az utcán, s fehér kelyhekben lóg a fény, ajkuk ha leng; valami furcsa nesz a megmaradt, föld-színű szelence ijedten megremeg s hogy lehull, felreped. Néma a törzs, csapol tan áll, egyszerre furcsa háttérként meginog, hártya-szárnyú zöngés fürtökre huppan, az felborult s belőle fény csorog. Napok telnek így s a puttonyos szél szüretre készen csapkod, hajában lelopott virágok s féltve szétszór egy kevés Maitok Kicbter óriási sikerei Franciaországban Nyolc ország kétszáz részvevője a Borsodi Nyári Egyetemen Szvjatoszlav Richter a leo- ünnepeltebb külföldi művész Franciaországban. Június kö­zepén a Theatre des Champs- Elysées-bcn adott nagysikerű hangversenyt, majd Tours-ban. egy erre a célra átépített „ele­gáns csűrben” nyújtott felejt­hetetlen élvezetet a francia közönségnek. Ezt követően Fontainebleau-ban hangverse­nyez, majd Saint Trovezben, ahol szabadtéri színpadon ál­lítják fel a világhírű művész zongoráját. Richter Korziká­ban fogja befejezné francia- országi körútját. Vészéin a belga műemlékek Philipp« Robert-Jones, a belsa múzeumok kurátora jelentest ké­szített az ország: tulajdonában levő műtárgyak, elsősorban képek és szobrok siralmas állapotáról. Meg­állapítást nyert, hogy a belga gyűjtemények mintegy harmadré­sze mimszférlumokhan, követsége­ken és egyéb hivatalos intézetek­ben „tárol”, méghozzá igen rossz körülmények között: 11 százalé­kuk teljesen elpusztult, 42 száza­lék súlyos károsodást szenvedett és 100 százalék „idő előtti elörege­désnek” van kitéve. Mindez a hoz­zá nem értő szállítás, elhelyezés és karbantartás következménye. A jelentés felháborító eseteket sorol fel. Többek között előfordult, hogy egy régi mester képét az egyik követség házfelügyelője „házilag restaurálta”, egy hatalmas csaia- jelenetet egyszerűen körülvagdos­tak, hogy egy előszoba falára fér­jen, sőt, nem egyszer előfordult, hogy a műtárgyak kézen-közön el­vesztek. Ami pedig a belgiumi múzeumo­kat illeti, egyszerűen nem tudnak helyet adni a műtárgyaknak, mert túl kevés a kiállítási terület. Az első világháború óta a belga kor­mány vajmi kevés pénzt fordított a múzeumokra, amelyek ilyenfor­mán arra kényszerülnek, hogy ki­kölcsönözzék, vagyis elherdálják a legszebb alkotásokat.. Maguk a múzeumok pedig sokszor kényte­lenek zárva tartani, mert nincs elegendő személyzet a termek őri­zetére. A MAGYARORSZÁGI nyári egyetemek sorában legtöbben a Borsodi Nyári Egyetemre jelentkeztek. Az a 6(10 külföldi, aki bejelentette részvételi szándékát, nyilvanvalóan hal­lott szőkébb hazánk nyári egyetemének programjáról, vendégszeretetéről. Valóban: Borsod megye kirukkolt nyári egyetemének megindításakor, hogy bizonyságot nyerjen a vállalkozás életképessége. A nagyszámú jelentkezés jó bizonyítás. De egyben figyel­meztető a rendező szervek szá­mára: Észak-Magyarország természeti, gazdasági vonzása mellett nem maradhat alul a „szervírozás”. Most, a II. Borsodi Nyári Egyetem ünnepélyes megnyitá­sának előestéjén dr. Gyulay Zoltán professzor, a Borsodi Nyári Egyetem elnöke sajtó- tájékoztatón arról a felelősség­ről beszélt, amely az intéző bizottság minden tagjára há­rul. A külföldiek valóban „fel­fedezték” Észak-Magyarorszá­got, s nekünk, borsodiaknak jó kalauzoknak és még jobb ven­déglátóknak kell lennünk ah­hoz, most a második esztendő­ben ne csökkenjen a vállalko­zás népszerűsége. Nyolc országból 200, de le­hetséges, hogy kétszáznál több érdeklődő jelenik meg holnap, hétfőn este a miskolci pálya­udvarokon, ezt követően ked­den délelőtt az ünnepélyes megnyitón. Lengyelországból több mint négyszázan jelent­keztek, de az intéző bizottság a korlátozott férőhelyek követ­keztében csak 130—135 jelent­kezőt fogadott el. Az NDK-ból az idén több mint félszázan érkeznek. Csehszlovákiából majdnem húszán, a Német Szövetségi Köztársaságból hár­man. Finnországból hárman, Ausztriából ketten, Szovjetunió­ból és Angliából egy-egy rész­vevő érkezik. A tavalyihoz viszonyítva a jelentkezők minőségileg má­sok. A minőséget. Ht a fog­lalkozásra vonatkoztatjuk. Ugyanis a visszajelentkezések­nél a nyári egyetem intéző bi­zottsága azokat részesítette előnyben, akik foglalkozásuk­nál fogva a Borsodi Nyári Egyetem programjába intenzí­ven bekapcsolódhatnak. Az eredményesebb studium­munkát szolgálja az. idei nyári egyetem vita-prögranija is. Ugyanis az idén előadások nem hangzanak el (a részvevők há­rom nyelven kézhez kapják a kész előadásokat), így több idő jut a mélyebb eszmecserére. És nem lesznek zavaró körül­mények, amelyek főleg külön­böző fordítási nehézségekből adódtak. AZ IDEI PROGRAM, ahogy ezt Vinczenti László, a nyári egyetem titkára elmondotta, változatosabb, tágasabb, leve- gősebb, mint az előző évi. A részvevők 14 nap leforgása alatt több vitán vesznek részt, amelyen a 125 éves Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társu­lat történetét, eredményeit is­mertetik. Ezt követően eszme­csere lesz a műszaki felsőok­tatás helyzetéről. A házigazda sz-erepére a Nehézipari Mű­szaki Egyetem vállalkozott. Miként tavaly, az idén is be­mutatják a hallgatóknak a Nehézipari Műszaki Egyete­met, annak új létesítményeit. Nem hiányzik a programból Miskolc nevezetességeinek megtekintése sem. Miskolc filmfesztiváljai révén is ismert immár külföldön. Ezért a programban helyet kapott a III. Miskolci Filmfesztivál né­hány díjazott alkotásának a bemutatása. A hallgatók meg­ismerkedhetnek a diósgyőri vasipar keletkezésével, fejlő­désével. Érdeklődésre számot tartó programpont a mésztufa­barlang megtekintése, később pedig a diósgyőri vár történe­tének megismerése. Az ősi várban toronyzene fogadja a hallgatóságot. Miskolc-Tapolca fürdőhely kialakulásának tör­ténete szintén a vonzó prog­ramok közé tartozik. A II. Északmagyarországi Területi Képzőművészéül Kiállítás a hallgatóságnak hű képet nyújt szűkebb hazánk képzőművé­szeti kultúrájáról. A választé­kosság egyik reprezentánsa az a folklór bemutató lesz, ame­lyet a Megyei Művelődési Ház színháztermében rendeznek meg a vendégek tiszteletére. Aggtelek megtekintése és az ott elhangzó barlanghangver­seny szintén érdeklődésre szá- mottartó pi'ogrampout. Az ipari és mezőgazdasági export- termékeknek kiállítása a Me­gyei Művelődési Házban, nem­csak a nyári egyetem részvevői számára lesz érdekes, hanem úgy hisszük, az országos érdek­lődés középpontjába is kerül­het a nyári egyetemnek ez az újszerű programpontja. A Bükk-hegység állat- és nö­vényvilágával ezúttal is meg­ismerkedhetnek a részvevők. A lipicai ménes megtekintése, a Szilvásváráéi Állami Gazda­ság lovas- és fogatbemutatója bizonyára jó szórakozást nyújt majd. Szocialista városunkkal, Kazincbarcikával is megismer­kedned majd külföldi vendé­geink. Eger nevezetességeinek megtekintése szintén szerepel a programban. A sárospataki vár, a kollégiumi nagykönyv- lár ezúttal is várja külföldi vendégeinket. A tokaji szőlő- és borkultúráról az. idén is lesz nagyszabású vita. A nyári egyetem utolsó napjaiban hangversenyre kerül sor az Avasi templomban. A hang­verseny műsorán magyar szer­zők számai szerepelnek. A matyó népművészettel is meg­ismerkednek a részvevők: a nagyobb élmény biztosításá­nak jegyében matyó lakodal­mason vesznek részt külföldi vendégeink. A nyári egyetem július 24-én ünnepélyesen zárja kapuit, 25-én a haliga lóság elutazik Miskolcról. KÖSZÖNTJUK a nyári egye­tem minden részvevőjét, nyolc ország fiait-lányait. s kíván­juk: érezzék jól magukat Bor­sod megyében. Fárkány László Vasárnap. A diploma eriéke Széljegyzet az Élet és Irodalom vitájához K örülbelül másfél hónap óta hasznos és tanulság^ vita folyik egyik hetilapunk, az Élet és Irodaiéi számaiban. Azért hasznos és tanulságos (ellen tét ben a közelmúlt egyik-másik mesterkélten feldu^ zasztott, majd hirtelenül, megnyugtató lezárás nélkül rncf szakadt álvitájával!), mert túlmutat önmagán: szűkeit tárgyánál általánosabb kérdéseket vet föl. Voltaképp«; ugyanis nem arról van szó csupán, amit a vita elindítója Zsugán István két terjedelmes folytatásban közölt ciki? (az Élet és Irodalom ez évi 21. és 22. száma, a május 2l| és 28-i tartalmazza) címével így határozott meg: Menny ér egy bölcsészdiploma?. — hanem arról: mi a diploma/ diplomák értéke? Van-e egyenlőség, vagy feszültség egy* térni végzettség közt egyfelől, szakképzettség, művel tséi rátermettség, hivatástudat közt másfelől ? ... Az eddigi hosszabb-rövidebb hozzászólások közül legtartalmasabbnak, a leginkább mélyenjárónak s — ti Ián élhetünk e kifejezéssel: — a legegészségesebbnc Wéber Antal egyetemi docensét, a Kritika c. havi folyí iratnak egyik szerkesztőjéét tartjuk. Ez a hozzászólás > Élet és Irodalom folyó évi 27-ik, július 2-i számában oí vasható. Wéber jogosan kérdezi Zsupán-tói: „Miért... a nehéi ségekkel való józan szembenézést jelentős mértékben mef haladó riadalom?” (ízetlennek tartanánk élcelődni, hog azért, mert ez már így szokás, a „feltűnés”, a hatáskelw kedvéért is, a vitaindító nemzedékénél!), — mégis: j{ szándékúnak, valóban továbbgondolkodásra ingerlőnek. « hát építőnek tartjuk a vitaindítást, szubjektivitásában I szubjektivitásával együtt is. Még ha nem is teljes mérté) ben állja meg a helyét, akkor is figyelmet érdemel a fel tegetésnek az a részlete például, amelyik azt teszi szóví hogy a bölcsészkar jelenlegi tantervi struktúrájának W bájából hátrányos a helyzete a munkás- és paraszt szil mazású hallgatóknak. Megbecsülendő a Zsugán megjegí zésein végighúzódó, a sorok mögött is mindig érezhet szándék: igazabb értéket adni a bölcsészdiplomának, ig< nyesebb műveltséget nyújtó, jobb és egészségesebb elref dezésű egyetemi tantervvel és vizsgakötelezettségekkel. — És mégis: nagyobb a riadalom, mint a veszedelem Azért van így főként, mert — s erre éppen a bölcsészks1 docens, Wéber Antal mutat rá — gyakran nyitott kapuk* dönget. Lebecsüli az egyetemi reform már megtett lép* seit, indokolatlanul sommásan eredménytelennek nyilv* nítja mindazt, ami a reform során eddig megvalósult Ezt; saját élettapasztalatunk is megerősíti. 1936 szel temberében voltam első éves magyar—latin szakos tanál jelölt, s az ún. gyakorló év vége felé, 1941 májusát* tettem az oklevél előfeltételeinek utolsó láncszeméből, pedagógiai vizsgának nevezett tárgykörből záró államidé gát... — Nos, hol vagyunk mar a mi időnktől, amidőn professzorok, úgyszólván teljesen kötetlen „tanszabadsóf gal”, arról hirdettek előadást, amiről éippeti akartak: e) tán voltak ettől független alapvizsga — (IV. félév végét és szakvizsga — (VIII. félév végén) követelmények; azt# volt az ezektől is csaknem független középiskolai tananya! amelynek jórészéből sohasem hallottunk előadást sem, * sohasem tettünk vizsgát sem... — És mégis: nem «sup# az egyetem ellenére, de az egyetem revén is lettünk. vé lettünk!... S jórészünk felkészültsége (bár Zsupán mát képp vélekedik!) elegendőnek mutatkozott a mai kíván# mákhoz! S főként azért pedig, mert az imént jelzett helf zet rákényszerített bennünket a holtig tanulásra, megél tette velünk, hogy az egyelem csak alapokat és módszert két adhat, a szükséges ismereteket magunknak, saját erő bői kell megszereznünk, állandóan frissítenünk és bővít« nünk, s ugyanilyen módon alkalmaznunk is ... „Mit garantál önmagában a diploma?” — ezt kérde** Zsugán István a vita indításakor. Elhibázott kérdésfeltevő hiszen megvitatást sem igényel, annyira magától értetőd rá a felelet: „önmagában" — semmit! Ha csak azt a gzd prakticista szemléletű lehetőséget nem, amelynél szocit lista társadalmunknak szükségképpen nagyobb az igény1 hogy: jogcímet bizonyos munkakörök ellátására, legaláo egy ideig betöltésére. Nemes vágy, sok esetben kötelezet1 ség is, például utólag, a „jogcímet” a diploma megszerzi sével is igazolni. — Ám az oklevél, a „papír” (melyet sí kan hajlamosak önmagában is a szaktudás egyetlen « kétségtelen bizonyítékaként elkönyvelni, holott vizsgák* letenni „szerencsével” is, meg „éppen csak hogy” fokon ' lehet!...): önmagában még nem egyenlő, csak lehet egye? lő a szakképzettséggel, a műveltséggel, a rátermettséggé a hivatástudattal... A zért kell e gondolatot ilyen élesen fölvetnünk, mri Zsugán István szerint.: ha az egyetem kötelező tó nulmányi normákat állít fel, ez nem lehet má* mint a középiskolai tanári gyakorlatban szükség* ismeretanyag ... Általánosabb fogalmazásban, nem csup# a bölcsészkarra érvényes, ez a — szűk praktlclzmusra v# ló, minden szakmában csupán „szakbarbárokat” képező J program, ez az igény így hangzanék: adja az egyetem, 1 diploma a foglalkozáshoz szükséges tudás teljességét 1 egyszer s mindenkorra... Ha egyszer megszereztem eí diplomát, ne legyenek többé problémáim, tudjak minden’ ami munkaköröm ellátásához kell... Így: nem lehet, s nem is volna érdemes élni!. .. tg) még „foglalkozásokról” Is alig, de hivatásról aztán igaz# nem beszélhetnénk!. . (Hiszen még a legelmaradottabb, 1 legfelkészületlenebb, az önmaga iránt legigénytelenebb W nárnak is van legalább egy önmüvelő-továbbképző forráz pályája további, diplomaszerzés utáni szakaszában: a mi? denkori iskolai tankönyv, amelyet illik, mert kell figy« lembe vennie, hiszen: tanítja!...) — Mi tehát a diploma értéke? S zerintünk i,s az, amiben Wéber Antal meghatároz­za! — Mint a papírpénznek az ércfedezet és a tel" meló munka, a diplomának is a mögötte levő és * utána következő adja az értékét! Az alapok, mó^ szerek elsajátítása; az Igények felébresztése; az önállás# óhaja és vállalása; a tudás tiszteletű és ,.;mvagi erővé" V# fása a társadalmi gyakorlatban; részvétel a közös műnk# ban, a hivatás szereletével és értelmével . . 11a csupán holt. Ismereteket igazol, és üresség, nagyi#" lás „fügefalevele”- nincs értéke a diplomának. (Azt. a c# lomást például, aki szerint a hozzá, vagy gyermekéh# „méltó társaság” csupán a „diplomás”, vagy annak fia-l# nya lehet: még sajnálni Is alig, legfeljebb megvetni lui juk . . .) Ellenben sokat. ér. puszta „papírnál” többé váli^ ha valódi tudást, eleven műveltséget, fogékony önállóságot ezeknek állandó növelését is jelzi, ha birtokosát a tias*; dalom által is Igazolt közhasznú társadalmi tevékenysTgí* sarkallja . . . — Úgy is mondhatnánk: az emberi minőség, a szociális ta jellem — ma, holnap és nálunk — a diploma ért# ke!... Gyárfás Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents