Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-05 / 157. szám

£

eszakmagyarokszag

Kedd, 1368. július 5,

ESíemeííck

Köteles Jenő altábornagyot

Köteles Jenő altábornagyot, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának póttagját, a honvédelmi miniszter első helyettesét, országgyűlési képviselőt hétfőn temették el a Kerepesi úti temetőben.

A koporsót a munkásmozgalom nagy halottainak emlékművénél felállított ravatalon helyezték el, amelyet elborították a kegyelet, a megemlékezés koszorúi. A konor- 6Ó előtti díszpárnákra tűzték fel kitüntetéseit, rendjeleit. A temetésre több ezren gyűltek össze. A családtagokon, hozzátartozókon kívül részt vett a végső tisztességadáson és a ravatalnál díszőrséget állt Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese. Somogyi Miklós. Szirmai István, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. — a Politikai Bizottság tagjai. Csínege La.jós és V.kxL Pál. a Politikai Bizottság póttagjai. Kisházi Ödön. az Elnöki Tanács helyettes elnöke. Vas Istvánná, az országgyűlés elnöke.

Lerótták kegyeletüket a ravatalnál a szovjet hadsereg Ideiglenesen hazánkban állomásozó csapatai parancsnokságának magasransú képviselői. a lengyel néphadsereg

küldöttsége, amely Jerzy Brodzilowski vezérezredessel az élen érkezett a temetésre, továbbá a Budapesten akkreditált katonai és légügyi attasék.

A ravatalnál az MSZMP Központi Bizottsága, a kormány, a Honvédelmi Minisztérium és a néphadsereg személyi állománya nevében Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter búcsúzott az elhunyttól.

A búcsúbeszédek után leemelték a koporsót a ravatalról. Katonák, rendőrök, munkásőrök haladtak a koszorúkkal a gyászmenet élén, amely a ravatallal szemben felsorakozott díszszázad tiszteletadása közben vonult el. A koporsót a Honvédelmi Mi- nisztériifm katonai tanácsának tagjai vitték az ágyútalphoz, amelyet páncélozott gépkocsi vontatott a Kossuth mauzóleummal szemközt levő sírhelyhez. Köteles Jenő altábornagyot az Teternacioná- lé hangjai és a lövegek díszössztüze közben helyezték örök nyugalomra. A felsora- kozolt díszőrség díszmonetben vonult el a frissen hantolt sír előtt, amelyet elborítottak a kegyelet, az emlékezés virágai.

Szovjeá ItOHüáiiynjüaíliozai

Azzal összefüggésben, hogy az Egyesült Államok által támogatott saigoni hatóságok és thaiföldi vezető körök fokozzák Kambodzsa elleni provokációs tevékenységüket, a szovjet kormány kijelentette: Az Egyesült Államoknak és

uszályhordozóinak a semleges Kambodzsa területi épségét veszélyeztető támadásai az 1954-es genfi megállapodások kicsúfolását és a Kambodzsa által kinyilvánított semlegesség durva megszegését jelentik,

Választások Bolíviában gyiEcosságokkoi

Hené Barrientos repülőtábornok, aki 19S4. novemberében megbuktatta Estenssoro elnököt, már Bolívia új, választott köztársasági elnökének tekinthető. Barrientos a Bolíviai Forradalmi Front Párt színeiben, lényegében a kormányzó junta hivatalos jelöltjeként indult a vasárnap megtartott választásokon és

az első részeredmények döntő 3:1 arányé vezetéshez juttatták az egyesült engedélyezett ellenzék előtt.

A választás* mer 'őző hónapokban a katonai kormányzat — amelyből Barrientos nemrég vált ki — gondoskodott az esélyes baloldali jelöltek eltávolításáról. Eszközei az emberrab’ásiól a gyilkosságokig terjeutek.

Képviselői beszámoló Sajószenlpéírren

Az országgyűlés ülésszakának lezárulása után a képviselők mindenütt bcszámölnak választókerületükben. Megyénkben is sor kerül képviselői beszámolókra, közülük az

elsőt ma, július 5-én délután 16 órakor tartja Sajószentpé- teren, az Üveggyár művelődési otthonában Blaha Béla országgyűlési képviselő.

Gyermekvédelmi világkonferencia Stockholmban

A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség ez év október 3—6. között Stockholmban gyermekvédelmi világ- konferenciát rendez. A tanácskozáson neves szakemberek, tudósok, közéleti személyiségek és békeharcosok vitatják meg: miként lehet a gyermekek harmonikus fejlődéséhez szükséges feltételeket biztosítani.

Eugenie Cotton asszony, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnöke több ismert személyiséghez, különböző világrészek és országok nemzetközi és nemzeti szervezetének neves képviselőihez

fordult a kéréssel: a gyermekek életkörülményei javításának elősegítésére . vállaljanak védnökséget a gyermek- védelmi világkonferencia fölött. Ilyen kérés érkezett Vass Istvánnéhoz és Bartók Bélánéhoz. Az országgyűlés elnöke és a neves zeneszerző özvegye örömmel tett eleget a kérésnek és vállalta a védnökséget.

Valentyina Tyereskova, a világ első űrhajósnője szintén szívesen vállalta a védnöksé- gi tisztséget, s erről levélben értesítette a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetséget.

Kpül az ország legmagasabb lakóháza

Miskolcon, a Szentpéteri-ka- puban építik fel az ország legmagasabb lakóházát. A 23 szintes lakótömbbe több mint száz központi fűtéssel ellátott kétszobás, összkomfortos lakást alakítanak ki, és a ház tetején — ahonnan gyönyörű kilátás nyílik majd a városra —■ napozóteraszt létesítenek. Az épület vasbetonvázát, vagyis haránt, és kötőfalait a legkorszerűbb technológiai eljárás alkalmazásával, úgynevezett csúszózsaluzással építik* fel. A jelentős súlyú és előre összeszerelt zsaluszerkezetet, mintegy 110 hidraulikus emelőberendezéssel nyomják majd a kívánt magasságba és éjjelnappali betonozással a műszakiak számítása szerint 38

óránként — száz köbméter beton felhasználásával — egy emeletet alakítanak ki. A Borsod megyei Építőipari Vállalat dolgozói a pártkongresszusi versenyben határidő előtt befejezték a magasház alapozását és hozzáfogtak a csúszó- zsaluzáshcré szükséges állványzat szereléséhez. A munka nagy szakmai gyakorlatot igényel és így előreláthatólag július közepén kezdik meg a csúszózsaluzásos betonozást. A dolgozók vállalták, hogy az új módszerrel a 23 szintes épület szerkezeti vázát 35 nap alatt elkészítik, hogy abban augusztus második felében megkezdhessék a lakások kialakítását. Az ország jelenlegi legmagasabb épülő lakóházát a jövő évben adják át

A'e törődj vele

prrrr

J

— Tudod, ..

«5*

gyerekünk mindenre kíváncsi.

(Polnische Rundschau karikatúrája)

A hercegnő kesztyűt dob a háborúnak

MEDINA SÍDONI A spanyol éve aktívan vesz részt az aasat.

hercegnő egyik őse az angol flotta ellen harcoló Nagy Armada fővezére volt. Hogyan kell harcolni, ahhoz kitűnően értetlek a spanyol nemesség képviselői. Hogyan kell harcolni a békéért — erről ma saját tapasztalata alapján a hercegnő beszélt a Béke-Vi- lágtanács genfi szószékéről. Az első, ami eszünkbe jutott, amikor megismerkedtünk Medina Sidoniával, a rendkívül kifejező, okos tekintetű asszonynyal, — hogyan tudta ez a kicsiny, külsőleg teljesen egyszerű asszony fellármázni az egész országot? A hercegnő nem tehetett mást 1966. januárjában spanyol földön, Palo- mares térségében, lezuhant egy atombombát szállító amerikai bombázó, amely őrjáraton volt. Nem ez volt az első halálpatrul Spanyolország felett. De mast a küszöbig jött. Az eset viszonylag közel történt, ahol a hercegnő családi birtokai vannak.

És Medina Sidonia, Spanyol- ország második legelőkelőbb családjának sarja, három gyermek anyja, nem ijedt meg attól, hogy elsőnek emelje fel szavát e háborús bűntény ellen. A hivatalos hatóságok persze azt állították, hogy a lakosságot semmiféle veszedelem nem fenyegeti. A bátor asszony azonban orvosokat szervezett be, és megállapította, hogy Palomares lakosságának legalább 80 százalékát bizonyos mértékig rádióaktív fertőzés érte az atombomba lehullása következtében, .

Medina Sidonia nem ismert nyugalmat. Levelet írt az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez. Ott volt az ötezer spanyol értelmiségi között, akiknek tiltakozását a sajtó leközölte. Spanyolország közvéleményét felzaklatta az atombomba lehullása. A spanyol hercegnő tette és a békeharc két olyan dolog, ami napjainkban tökéletesen összeegyeztethető. Hasonlóan közel került egymáshoz a föld két ellentétes pontja: Spanyolország és Ausztrália. A Béke-Világfán ács legutóbbi ülésszaka hozta őket össze. A bombák Palomare.s- ben felzaklatták Spanyolországot, a „szennyes háború” Vietnamban felzaklatta Ausztráliát. Kormánya nem átallott olyan döntést hozni, hogy csapatokat küld az amerikai imperialisták agressziójának támogatására. Mit gondol erről vajon a becsületes ember Ausztráliában ?

A BVT genfi napjaiban három őszhajú ember ült egymás mellett: a tiszteletreméltó Dicky úr, a lelkész, aki már 17

ráliai békémozgalombam, Hot- chinson asszony és Andersent úr — a regionális bizottságok titkárai. A Béke-Világtanáe* genfi ülésszaka ausztrál részt vevőinek volt miről beszélniük — Vietnam a háború előretolt vonalába sodorta őket As ausztrál zsoldosok első osztagai indulnak Vietnamba. A nagyvárosok utcáin megjelennek a tüntetők. Tüntetnek az ellen, hogy Ausztrália részt vesz a szennyes háborúban. Ulősztrájkok. Tiltakozások a lapokban. Fiatalok elégetik a behívókat. Sidney kikötőmunkásai egy hétig szabotálják a Vietnamba hadianyagot szállító hajó elindítását Az ellenzéki munkáspárt ezzel a jelszóval indul a választásokon: „El a kezekkel Vietnamtól” És mindebben nagy érdem* van az ausztráliai békemoz- galomnak, amely a különböző szervezetek és társadalmi rétegek képviselőit egyesíti A* egységben és a konkrét akciókban rejlik az ausztráliai mozgalom ereje. Bennük visszatükröződik az egész nemzetközi békemozgalom állandói*» növekvő ereje;

Spanyolország és Ausztrált* a föld két különböző végébe« van. A háború ellenzőinek tetteiben azonban a modern bé* kemozgalom jellemvonásai testesülnek meg. A Béke-Világ tanács genfi ülésszaka kitűnt azzal, hogy hatékonyan, konkrétan közelítette meg a békeharc feladatait Helsinkiben összegeztek bizonyos eredményeket és kidolgozták ft főbb irányzatokat a jövőre nézve. Géniben arról volt szó, hogyan lehetne gyakorlatilag minél jobban megvalósítani a határozatokat, a békeharc mely formáit tartsák a leghatékonyabbnak, hogyan lehetne ft formákat minél jobban összehangolni ?

Vietnam ezeknek az erőfeszítéseknek a fókusza. Határozat és nyilatkozat született már elég. „Még összeforróUabbarg még határozottabban kell cselekedni. Gondolkodni kell akcióink összehangolásának formáiról” — tapssal fogadták Alekszandr Kornyejcsuknak, ft szovjet küldöttség vezetőjének e szavait

A konkrét tettekre szólítás mint a stafétabot, kézről kézre ment. Erről szól a nyugatnémet Kloppenburg lelkipásztor, Szőne japán szakszervezeti személyiség, Gonzales roexr« kői küldött.

HELSINKITŐL Genfig egfesztendő telt el. A mozgalom újabb tapasztalattal gazdagodott, amelyet Genf átadott * békchnreosok különböző osztagainak;

SZAKOÍSYI KAKOLY:

Falusi orvos

S

ört kérek! — szólt a pincérnőnek az orvos. — Vagy talán konyakot? Minek is kérdem? Adjon két konyakot is, Mártuska.

A cserépkályha mellé ültünk, a kis presszóban. Színes falak, színes asztalok, s a világítás is egészen új módi volt, városias. Kinn esett az eső, az ablakok bepárásodtak, hallani lehetett a víz bugyborékolását az ajtó előtt. Csak az orvos Moszkvicsának köszönhettük, hogy cipőnk nem ragadt a falusi utca sarába.

— Sort szoktam inni ilyenkor — magyarázta az orvos, rákönyökölt az asztalkára, a gyenge tákolmány megreccsent súlya alatt. Magas bama férfi volt, kék tréningruhában. Cigarettát keresett a zsebében, a gyűrött csomagból kivett egyet, akkor kapott észbe, hogy meg se kínált. Nevetett, az arcát gyűrködte. Most is nála volt a hasas orvosi táska, mondta már, hogy annyira megsr-íkta, mindig szükség lehet rá, soha nem hagyja otthon. — Ilyenkor, estefelé, — magyarázta — sört iszom, egykét üveggel. Ez a jutalmam. A magam szabta jutalom az egész napért. Nem sok, ugye?

A fiatal pincémé hozta az italt, koccintottunk a konyak— Egyik nap a másik után *- nézett rám — az eveket sem

tudom számontartani. Még az ebédeléstől is felkeltenek egy- egy injekcióért. Reggel szólt a feleségem, hogy a gyerek lázas, de nem volt időm megvizsgálni, balesethez hívtak. Utána mindjárt egy másik beteg, egy harmadik .. . Mire hazaszaladtam, tele volt a rendelő. Ebéd után a szomszéd község, délután megint a falubeliek ... Most néztem meg az előbb a fiamat. Mandulagyulladás ... Szereti a sört?

I

ttunk a sörből is, jó hideg volt. Két férfi jött a presszóba, csurom vizesen, kalapjukról csörgött az esőié. Rumot kértek.

— Hohó! — kiáltott erős hangján a doktor, — hohó, Mártuska, Dániel nem ihat rumot!

Az egyik férfi felkapta a fejét, meglátta az orvost.

— Ó, a fenébe! — szitkozódott tréfásas — nem tudtam, hogy itt vagy, doktor úr!

— Figyellek — mondta az orvos — figyellek, ne félj! Rumot! Másodszorra már nem tudom megreperálni a májad .. i — Szódát adjon neki, Mártuska, vagy szörpöt. Egy-két hónapig még, legalább ...

A két férfi valamit susmo- gótt a pincérnővel, a lány kacagott . ; i

— Ismerem őket — mondta a doktor. — A májukat, a vérnyomásukat, a szívüket;.,

Mindent. Tíz éve vagyok itt. Tíz év. Elszaladt, mint a fiatalság. Munka, munka, munka... Befejeztem az egyetemet, körül se nézhettem, máris a kezemben volt a kinevezés.

— Irány falura! Az elődömet cukorbaj vitte el, már öreg volt... Itt álltak orvos nélkül. Micsoda idők voltak azok! Képzelheti: szemernyi gyakorlatom sem volt, s egyenesen bele a sűrűjébe! Soha nem voltam ijedős természetű, de akkor begyulladtam, mondhatom. Különösen amikor az első komplikált esetekkel találkoztam. De meg kellett állnom a helyem, a házon kinn volt a tábla: orvos. A beteg nem kérdi, érted-e a mesterséged, jön a gyógyulásért. Tapogattam, kopogattam a betegeket, s közben töprengtem, hogy is? Ha ezek a tünetek, akkor? ,. •• Senkit sem kérdezhettem meg, nem szaladhattam az adjunktushoz, a professzorhoz. Magamnak kellett kiizzadnom a diagnózist, a gyógyítás módját. Szakkönyveket bújtam újra és újra. Éjszakánként,

— A szükség rávitt, hogy tudásomon felül produkáljak. Nem rossz iskola. Pedig hányszor akartam feladni a „mécsesét”! Már akkor nős voltam, a feleségem védőnő, esténként a munkától, meg az idegfeszültségtől holtfáradtan csak

eltoltam a vacsorát. „Lemondok.” „Jézusom, miket beszélsz” — ijedezett ilyenkor. „Lemondok, mást nem tehetek . .. Elmegyek lapátolni inkább, de ezt abbahagyom”. Az asszonynak köszönhetem, hogy megálltam a helyem. Nem akarok sokat beszélni erről, pedig elmondhatnám, mire képes egy asszony, ha szereti a férjét. Meg a férje munkáját. Éjszakákon át együtt vettük át a kóreseteket, dolgoztunk, törtük magunkat..; Belőle is kiváló asszisztens lett ezalatt.

— Olvasta biztosan maga is, hogy a frontorvosokból milyen kiváló sebészeket csinált a kényszer. Én is „med. univ.” lettem, pedig belgyógyász a szakmám. Nehogy azt higyje, hogy mindez a „szent missió” jegyében történt. Szép lenne így feltüntetni, de hát igaz, ami igaz, arról volt szó, hogy az úszni nem tudót belehajították a mélyvízbe, vagy megfullad, vagy jó sprinter lesz belőle... Na, igyunk. Mártuska, hozzon még két üveg sört.

I

ji sküszöm magának, ez 'j az esti sörözés kell. Nem hagyhatom el magam, még beteg sem lehetek. Tíz év alatt egyszer kapott el az influenza, amikor az a nagy járvány volt, abból is olyan kavarodás lett, hogy megfogadtam, többé nem leszek beteg... — Nevetett, jót húzott a sörből. — Irtózatosan levett a lábamról a láz, telefonáltam a főnökömnek, hogy adjon szabadságot. „Mi ütött beléd — azt mondja — nem ismerek rád! Tudod, hogy nincs helyettes!” — Aztán végre egy napot adott. Egyet,

^ Mert itt se ünnep, se vasárnap. Még éjszaka sincs. Tudja milyen volt régen a falusi nép? Orvosra, hát arra aztán egy vasat se! De most, hogy ingyen van, a háziasz- szony is hozzám jön, ha hagymavágás közben elmetszette az ujját.

— Száz beteg naponta. Ennyi volt ma is. Itthon, meg a már slk faluban. Helyettesíteni is kell, hol itt — hol ott. Nézze ezt a tréningruhát. Ezt hordom.. Minek öltözködni? Por van, sár van, az ember mindig úton ; I .

— Hivatás. Na, igen. Én mindig orvos akartam lenni, a véremben volt, a véremben van. Nem is csinálnék én mást, higyje el. De azért még sincs egészen jól. A fiatalok nem akarnak falura jönni. Pedig kevés áz orvos. Nagyon kellene, hogy többen legyünk...

Vettem ezt a kocsit, hamarabb eljutok a betegeimhez. Nyúzom a rossz utakon, de hát azért van. Gondoltuk, majd el- járogatunk Pestre, színházba, szórakozni. Hogy szerettem én a színházat! Egyetemista koromban minden előadást megnéztem. Ha el akarok menni, magamnak kell gondoskodni helyettesről arra az. estére. Felhívom a szomszédos kollégákat, vállalják-e? Nehéz dolog, ök is dugig vannak munkával. Nem szívesen vállalják^ Ha meg csak úgy elmegyek ... jó, jó, néhány óra, gondolja az ember. De rendszerint akkor keresnek, akkor történik valami.

— Nézze csak. Hívtak engem nagyvárosba főorvosnak. Nem mentem. Megszoktam én

itt tíz év alatt, itt lettem orvos. Itt csináltam végig a nehéz éveket. Szüléseket vezettem le petróleumfénynél. Nem is akármilyen szüléseket Vágni, varrni kellett Visszahoztam a sírból itt néhány embert Tudja, nincs ebben semmi érzelgősség, meg romantika ... Csak éppen .., mindenkinek megvan a maga hely* az életben, a maga kis útja, amit tíz körömmel vájt a világba. Ragaszkodik hozzá, megszokta, ennyi az egész.

— Amikor a falubeliek meghallották, hogy nem megyek el, a tsz hálából adott egy hold háztájit Jólesett, Érez valamit ilyenkor az ember, amiie majd szívesen gondol vissza öregkorában. — Mosolygott, fogta a poharát

— Pedig a földet aztán visszavették, jött valami ellenőrzés, kikapott a tsz, hogy jogtalanul adományozott, engem meg száz forint bírságra ítéltek, amiért — ugyancsak jogtalanul

— használtam a földet Nen» baj. A gesztus volt szép, a* adományozás őszinte, baráti gesztusa. j,

I

gya meg a sört, hide» gen jó. Van itt fridzsi* der, abban hűlik. Már» tu.ska mindig készít nekerrt néhány üveggel. Mára talárt már nincs semmi dolgom. Var csorázom, aztán alszom egyet.r. Tegnap éjjel felkeltettek, má talán nem. Valószínűségszám í - 1 ássál készülök az éjszakai pi» henésie .., — Rám tekintett* széttárta a kezét. — Szeretená ezeket az embereket itt, és őS is ragaszkodnak hozzám, azt hiszem.