Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-03 / 156. szám
■Vasárnap, léfiá. JtáXIu# 4, esZAKMAGTARORSZÁO 7 Milliomosok a tengeren (Tudósítónktól). Finom jó bor, étvágycsináló pohárnyi pálinka, játszik a zenekar, táncracsábít a ritmus, fülbemászó a muzsika. Kellemes kis lokál, vonzó partnernő? Ugye, tetszik az ilyesmi? Tett már ön életében tengeri utazást? Tudja, milyen felséges érzés, amikor friss tengeri levegő csiklandozza meg az orrát? Vagy ismeri azt az érzést, amikor ragyogó napsütésben hajókázik a tengeren? És közben finom bort iszik, vagy étvágycsináló pohárnyi pálinkát az ebéd előtt? Minálunk az NDK-ban több száz munkás, technikus és mérnök próbálta már ki mindezt nemrégiben. Warnemünde kikötőjében várta őket a Fritz Heckert, az NDK második tengeri hajója, amelyen szabadságukat tölthetik dolgozóink. Márciusban 350 mérnök utazott ezen a hajón Rigába, júniusban a Leuna-Werke 300 arra érdemes dolgozója ment vele északra, szeptember elején több száz bányász utazik-«IjlMl8H B 1 & A Fritz Heckert, a szahadságrammok hajója. rajta jutalomüdülésre Lenin- grádba és Puskinba. Puskinban, az egykori Carszkoje Szeloban, a cárok néhai üdülőjében láthatják a német munkásmozgalom mártírhalált halt egykori vezérének, Ernst Thälmannak azt a szobrát, amelyet éppen a német dolgozók ajándékoztak ennek a városnak. Ebből a városból raboltak el ugyanis a német fasiszták a háború alatt egy Lcnin-szobrot, hogy beolvasz- szák egyik ágyújukba. Tervük azonban nem sikerült, mert mielőtt beolvaszthatták volna, német és orosz ellenállók újra elrejtették a szobrot, fgy kerül azután a keletnémet Eislebenbe, és ott áll ma is, mint a Thülman-szobor Puskinban, hogy mindegyik szimbolizálja a két nép barátságát. Valaha csak milliomosok tettek ilyen utakat a tengeren, most a keletnémet dolgozók. De, ha úgy tetszik, ők is milliomosok, hiszen milliókat érő munkát végeznek a mi népgazdaságunknak. És amit termelnek, az az övéké is, mint a népé általában. Tehát ők maguk a milliomosok és most ezek a milliomosok utaznak nálunk a tengeren. E. Peter Trog A mozanbice ritmusában A kubaiak temperamentumáról, egész különleges ritmusérzékéről már hallottam régebben, de ha saját szememmel nem láttam volna őket, soha sem hittem volna, milyen hatást gyakorolhat a tánc az emberekre. Club militare Ez a klub Havannában, mondhatnám a legszélesebb népréteg táncos szórakozóhelye. A táncterem tágas és nincs benne egyetlen asztal vagy szék sem. A klub udvara tulajdonképpen park. A teremben a párok csak táncolnak, a parkban viszont pihennek. Odaérkezésünkkor épp a mozanbice nevű táncot lejtették. Ez a tánc ma a legdivatosabb Kubában. De nem úgy divatos, mint nálunk a közelmúltban a charleston vagy a twist. A mozanbice kultusza összehasonlíthatatlanul erősebb. Kubában nemrégen még mindenki pachangát táncolt, ma pedig már kizárólag csak mozanbicet. csaknem teljes egészükben az amerikaiak kedvtelését szolgálták. Fényűzőbb szórakozóhelyet még elképzelni is nehéz lenne. Régen a táncosnők kizárólag csak „trópusi” öltözékben léphettek itt fel. Ma a Tropicana-ban Kuba legjobb művészei szerepelnek. Este 10 óra után érkeztünk. A bárban vagy harminc tagú zenekar játszott, a villamos hőszabályozók kifogástalanul működtek, és így a havannai hőség itt igazán elviselhető volt. A tulajdonképpeni műsor éjfél előtt egy órával kezdődik, olyan zajjal és fénypompával, hogy a látogatón csaknem rémület lesz úrrá. Ezért, amikor az a húsz szebbnél szebb „istennő” csaknem évakosztümben leszáll az Olimpuszról, a néző észre sem veszi, hogy a félkör alakú parkett automatikusan az asztallavagyis: „ön az én betegségem”. A lány meghajolt és halkan azt mondotta: ,,Gracias — köszönöm”, s megállás nélkül tovább ment. Másokat tetőtől talpig végigmértünk, amiért egy cseppet sem sértődtek meg, sőt ellenkezőleg, barátságosan ránk mosolyogtak. A bókolás ilyen megnyilvánulása is jólesik a kubai nőknek. Azt mondják, hogyha a férfiak nem vennék észre a szépségüket, és nem adnák azt nyíltan tudtul, akkor megsértődnének. Havannában a férfiakat más meglepetés is érheti. Főleg a külföldieket. Egy Havannában dolgozó csehszlovák specialista találkára hívott meg egy kubai lányt, akit a munkahelyéről már jól ismert. Nem kis megdöbbenésére, a lány szüleivel és fivérével jött el a találkára. A szokások szerint, tiszKébátósserels, ©s’üssssSk, prostitúció nem mimlen arany, ami fénylik... Avagy: Ahol Szemtanúként is állíthatom: a világnak aligha van olyan pontja, ahol esténként kápráz- tatóbb, zuhogóbb fényözön vakítaná el a látogatót, mint a New-York-i belváros, a City szívében, a Times Squaren. Az amerikai metropolis lakói ezt a területet, pontosabb mértani fogalmazással négyszöget, amelyet a Broodway, a Hetedik Avenue, a Negyvenkettedik és a Negyvenhetedik utca határol, a „világ közepének” nevezik. Jómagam is hunyorogtam a nappalinál is világosabb mesterséges fényben. Közelről már nem volt annyira fényes a Times Square, de őszintén meg kell vallanom: ezt a teret, a magam teljességében csak idehaza, méghozzá néhány nappal ezelőtt ismertem meg. Ekkor került a kezembe ugyanis az egyik legnagyobb példányszámú amerikai hetilap, a Newsweek egyik száma, amely két teljes oldalon mutatja be a szó szoros értelmében emberközelből a „világ közepét”. Csak így és ekkor tudtam meg, hogy milyen árnyékok táncolnak a fényözön hátterében — és milyen mennyiségben. Seper az új seprő Egy évszázaddal ezelőtt még virágos zöld rét volt itt és az egykorú krónikák szerint olyan kép tárulhatott az akkor idelátogatók szeme elé, mint Szinyei Merse Majális-a. New York „hűvösvölgyi nagyrétje” volt ez a jókora térség, ahová a város lakói leheveredtek és ahol a pokrócokon, a jó levegőn nagy gyönyörűséggel bontották ki az otthonról hozott elemózsiát. Most pedig egy metropolis közepe ez — méghozzá olyan hely, ahol együtt van minden, vagy csaknem minden nagyvárosi szenny. Lindsay, New York új republikánus polgármestere nagyszabású razziát rendelt el a Times Squaren. Az új seprő sepert, felkavarta a szennyet és ennek köszönhető a Newsweek nagy leleplező cikke Sűrű egymásutánban sorakoznak azok az üzletek, amiket a köznyelv röviden d. b. s.- nek, „piszkos könyvek üzletének” (dirty book sales) nevez. A szinte elképzelhetetlenül ocsmány, ennek megfelelő „illusztrációkkal’’ tarkított könyvecskék között nemcsak felnőttek tallóznak, hanem — aránytalanul nagy számban — fiatalok is. Az új seprő-féle razzia nyomán egyetlen hét alatt a szokásos mennyiség háromszorosára emelkedett a letartóztatott kábítószer-ügynökök száma és ötszáz százalékkal az őrizetbe vett. különböző nemű prostituáltaké. A Kábítószer Hivatal kirajzott 40 detektívje közül csak az egyik, egyetlen éjszaka során huszonhat árust fogott el. Csa!» lüneli keze és... Mindez azonban — mondják a szakemberek — sajnos csak tüneti kezelés. A letartóztatottak elöbb-utóbb visz- szaszivárognak, vágj' a helyük új áldozatokkal, illetve új vámszedőkkel töltődik fel. Az alvilág a Times Square fény- özöne mögött megbúvó tömegnek különben is csak a tisztikara. A „katonák”: a „fogyasztók”, a balekok. Tódulnak a közeli hatalmas földalatti autóbuszpályaudvarról, a metró állomásairól, mindenhonnan — mindenfélét akarnak, és majdnem mindenfélét meg js kapnak a pénzükért. Idézzük a Newsweek cikkét: „Kétségbeesett férfiak fiatal lánj’o- kat vásárolnak játszi könnyedséggel és olcsón — mindössze meg kell próbálniok nem észrevenni a szerencsétlen teremtés injekcióstúk nyomaitól sebes testének ijesztő sovánj-- ságát... És szerezhet a vásárló persze fiúkat is, az As- tor Hotel előtti húspiacról.” Az ultramodern felhőkarcolók tövében magukat cs tudományukat skandálva ajánló josok, jövendőmondók sétálnak: ugyanúgy rózsaszín boldogságot ígérnek a rászorulóknak, mint ahogy — a Newsweek fogalmazásával — nagyszüleik ugyanezt ígérték a balekok nagyszüleinek. A „Ripley’s Viaszmúzeum"-ban a csalogató feliratok szerint megtalálható a világ legna- gyob kínzóeszköz-gyújteménye. ízelítő a választékból: szöges korbács, „hússzaggató”, eret- nek-faggató vasgallérral és így tovább. Egyes termekben tömeggyilkosok, hírhedt bűn- ténj-ek főszereplői várják a látogatót — persze viasz-változatban. Egy meglehetősen jólöltözött, de kissé már hervatag arcú hölgy telefonfülke előtt sétál fel- s alá. Ha számára gyanús, tehát detektív külsejű férfiú tűnik fel, gyors mozdulattal beugrik a fülkébe és már emeli is a füléhez a kagylót ... A .,11 ss üurpliy“ ii/tet Érkeznek a Negyvenkettedik utca alá az új és új óriásbuszok, a „telefonáló” hölgy és társnői lecsapnak a kiáramlókra. De a jövevény rosszabbul is járhat, ha férfi szólítja meg. Ez az úgynevezett „Miss Murphy-üzlet”. Kétféle változata van. Az egyik az, hogy az ismeretlen úr fényképet mutat csinos lányokról és felkéri a tapasztalatlan jövevényt, válasszon. Az rámutat egy képre, a „Murphy-ember’’ bólint, elviszi új ismerősét egy kapu alá és azt mondja: „Harmadik emelet kettő. A kisasszony már várja önt. Kérem a pénzt.” A balek felmegy és a harmadik emelet kettőben semmiféle Miss Murphy nem lakik. A másik változat: valóban van Miss Murphy, csak éppen a legintimebb pillanatban beállít egy óriás termetű úr, ordítani és zsarolni kezd ... Zuhognak a fények a világ legvilágosabb terén, derűs arcú és tulajdonképpen mit sem sejtő turisták nézelődnek (mint egykor jómagam) és a fényfüggöny mögött emberek lesik egymást: a 'zsákrháhytr Mert vadászat ez. Harmat Endre TAVA S Z Nagy Gy. Margit gobelinje Peregnek a dobok, harsognak a trombiták, a nép pedig táncol. Az iram egyre gyorsabbá válik, és a dobogó is provokálja a tömeget. A táncosok ebben a pokoli ütemben leírhatatlan figurákat rajzolnak. Fejjel, vállal, kézzel, csípővel, lábbal, de még szemmel is mo- zanbicéznek. Gyorsabban, még gyorsabban ... Egyetlen izom sem maradhat tétlenül. Hol maradna a mi csárdásunk e tánc mögött! Ez már valóságos pokoli iram. A szólótáncosnő, fiatal, karcsú, törékeny, akárcsak a kubai lányok többsége. Minek is titkoljam, lenyűgöz szépségével és mozgásával. Szünet... Átköltözünk a világ legnagyobb bárjába, amely ezt az egzotikus nevet viseli: Tropicana Tulajdonképpen az egykori milliomosnegyed éjjeli mulatóhelyeinek egész komplexumáról van szó. A forradalomig pok szintjére emelkedett. Egyszerre csak egy sötétbarna mulatt táncosnő jelenik meg előttünk és csaknem beletáncol italunkba. És ahogy egy táncosnő ellebben, helyébe mindjárt más, hol spanyol, hol indián lány lép ... Még soha, sehol annyi szép nőt nem láttam együtt. En fér medad mia A kubai nők többsége fehér, hajuk sűrű és fekete, szemük sötét. A szokáshoz tartozik naponta kétszer is átöltözni. Délután már más ruhában mennek munkába, mint reggel. A kubai nők kedvelik a bókot. Egy ott dolgozó csehszlovák szakember a havannai Libre szálloda előtt rászedett, hogyha egy feltűnően szép nő megy el mellettünk, mondjam: .En fér medad mia”, tességes lány olyan férfival, akit szülei nem ismernek, nem jár szórakozni. Amint látjuk, ahány ház, annyi szokás. Dr. Ján DALOG Űj könyvek a miskolci könyvesbolt okban Az elmúlt hét könyvei közül elsősorban egy régen megjelent könyv új kiadásáról számolunk be. Passuth László híres könyve, A bíborban született, újra megjelent. Simon István: ZÁPOR Feszült a csend, a tüzes nap elő- elöbukkan még a felhők alól, de lábát lógatja már az eső, nyugtalan jár a sürgő hangyaboly A száraz föld, mint megrepedt tire csillog, szomjasan lihegnek a fák Rezegve állnak a kardos füvek, . a lécek között kinyúl a virág. A felhő tornyosul, nekifeküdt az cg, talán egy perc, egy pillan... és széttörik a levegő feszült nyugalma a víg sistergés alatt. De — kipp-kopp, kezdi máris az eső, obol a cserép, egyre hangosabb, iszabadult a megkötözött erő, s csattogtatja a villámokat. Cittí ellök most a cikás ragyogás ínyében s friss zenéjét hallgatom, nézem, hogy füstöl, lubickol a ház, :söppök zsinórja fut az ablakon. 1 egy villám még, mint nagy ölelkezés karmozdulata ég é.s föld között; aztán eláll az eső csöppjc és nyár lett, közben a tarasz megszökött— Komnenosz Mihály bizánci császár tör L ute és az egész XII. század világa rendkívül izgalmasan elevenedik meg ; Passuth színes leírásában. ; Ugyancsak történelmi mű Pintér István színes riportkönyve, a 14 nap címet viselő mű. Magyarország hadba- lépését, a Szovjetunió megtámadását eleveníti fel a szerző. Ugyancsak riportkönyv, (mégpedig a máról, Griff in Skis kötete, a Néger voltam | Amerikában. A kitűnő újság- \ író, aki nem is néger, rop- < pant érdekesen írja meg a í négerek életét Amerikában \ úgy, mintha maga is kozé- )jük tartozna. Sárfalvi Béla jkönyve Az ember és a föld l viszont tudományosan tár- ] gyalja az emberiség történe- S tét Pontosabban azt hogyan í vándorolt az ember a \ilag- s ban, és közben miként vette (birtokába a földet
