Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-30 / 179. szám

B ÉSZAKMAGVARORSZAG Szombat, 1066, július 3«, Helyi áradásokat és elöntéseket okozott a felhőszakadás Tegnap, július 29-én, pénte­ken az egész napos eső és a délutáni felhőszakadás me­gyénk több körzetében súlyos árvizet és elöntést okozott Különösen a Bükk északi lá­bánál a Pitypalaty völgyre zúdult hatalmas vízmennyi­ség a délutáni órákban. En­nek következtében a Nyögő patak kilépett medréből és súlyos árvizet okozott Kondó, Varbó, Pa- rasznya, Radostyán, Sajó- lászlófalva, Sa,jókápolna és Sajószcntpéter térségében. Az árvíz az említett közsé­gekben több házat megron­gált. Sajólászlóíalván egy, Sa- jókáoolnán kettő és Sa.iószent- péteren az esti órákig hat há­zat döntött romba. Sajólászló­Össxedölt házak — kikoltosstcieti csaló ti ok Drámai órák a Nyögő-putak mentén SajÓHzentpéteren a legsúlyosabb a helyzet Sikeres élet- és vagyonmentés falvánál elmosott két közúti hidat, Kondónál a haricai bánya vasúti töltését, Varbó és Parasznya közt kidöntőtt egy magasfe­szültségű távvezeték-tartó oszlopot. A sajószentpéteri BÉV-telep építkezésétől az árvíz elsodor­ta az ott lévő nagyértékű fa­anyagot. Tetemes kár kelet­A magyar-francia kapcsolatok fejlődése azután, sát — a gazdasági és politikai viszonyokban már lényegesen bonyolultabb a helyzet. Em­lékezetes, hogy a két világ­háború között a Horthy-rend- szer külpolitikája a német szö­vetségre épült, Franciaor­szág pedig a mesterségesen szított ellentétek kihasználása jegyében az akkori, úgyneve­zett „kisantant’-államokra alapozta közép-európai befo­lyását. A felszabadulás után hosszú ideig a hidegháború és a francia politikának az at­lanti vonalhoz való „simu- lása” akadályozta a gazdasági­politikai kapcsolatok kibővíté­sét. A változást végül is a nem­zetközi enyhülés periódusa indította el. A francia külpoli­tika irányváltozása, az ame­rikai politikai és gazdasági vonaltól való függetlenedés pedig akkor is lehetővé tette a fejlődés kibontakozását, amikor a nemzetközi helyzet újra feszültebbé vált. Diplo­máciai síkon 1963 végén bekö­vetkezett a két ország kapcso­latainak nagykövetségi szint­re történő emelése. Ezt kö­vette a magyar külügyminisz­ter párizsi látogatása, majd néhány nappal ezelőtt, a fran­cia külügyminiszter látoga­tásának küszöbén a két ország között kötött konzuli egyez­mény. Magától értetődően a gazda­sági-kereskedelmi kapcsola­tok jelezték leginkább a vi­szony fejlődését. A pozitív for­dulatot itt az 1966 februárjá­ban aláírt magyar—francia hosszú lejáratú árucsere forgal­mi megállapodás jelentette. Ennek értékelésénél nem is annyira az egyébként tekin­télyes mennyiségű árucsere­növekedést kell kiemelni, mint inkább azt, hogy a francia politikai álláspont változásai az egyezmény feltételeiben is tükröződtök. A francia kor­mány ugyanis a magyar ipari exportcikkek egész sorára megszüntette a behozatali mennyiségi korlátozásokat, ami lehetővé teszi a magyar export-struktúra megjavítását. Ezenkívül megállapodás jött létre ipari üzemek kooperá­ciójában és gyártási kapacitá­sok egyesítésében, hogy lehe­tővé váljék a termékek har­madik piacon történő elhelye­zése. E z az egyezmény módot ad a gazdasági kapcso­latok kiaknázatlan tartalékainak hasznosítására, s arra, hogy a nyugat-európai üzletfeleink sorában hatodik helyen álló Franciaország erő­teljesebb partnerünkké váljék. A kapcsolatok egész skálája arról tanúskodik, hogy a két ország kulturális, politikai, gazdasági viszonylataiban min­den lehetőség megvan a to­vábbi, gyors fejlődésre. kezett a lakosság jószágállo­mányában, ingóságaiban, és a termésben is. A Nyögő patak völgyében hirtelen lezúduló óriási víz- mennyiség Sajószentpéteren a délutáni órákban megbénított ta a közúti forgalmat is. Az úttesten még este tíz órakor is negyven-hatvan cen­timéteres víz hömpölygött. Sajőszen tpéteren 21 családot kellett kiköltöztetni az árvíz által veszélyeztetett házakból. A rombadólt házak miatt ki kellett kapcsolni az egész vil­lanyvilágítást. Az árvíz által veszélyezte­tett községekbe még a délutáni órákban megér­keztek a miskolci tűzol­tók, a rendőrség, a karha­talom és a munkásőrség egységei és haladéktalanul hozzáláttak az élet- és va­gyonmentéshez. Azonnal az árvízsújtotta körzetbe siettek a megyei, a járási tanács, a vízügyi igaz­gatóság vezetői, a kint lévő fegyveres alakulatok parancs­nokai is, akik a helyszínen irányítják a mentési munká­latokat. A nagyarányú és gyors tár­sadalmi megmozdulásnak kö­szönhető, hogy a késő esti órákig egyebek közt Sajóká- polnánái egy hídról nyolc gyermeket, Sajólászlófalvánál 20 munkából hazafelé tartó és víztől körülzárt munkást, to­vábbá a veszélyeztetett üzletek árukészletét, a sajószentpéteri Il-es számú sütőipari raktárából kétszáz zsák lisztet sikerült megmenteni, és A nemzet művésze Száz éve halt meg Egressy Gábor emberéletben eddig esett kár. A mentési munkálatok az éjszakai órákban is folynak. Elöntéseket, belvizeket je­lentettek még a tegnapi eső­zések nyomán Sajóbábonyból, Kazincbarcikáról, Tárcáiról és Tiszapalkonyáról is, ahol a helyi tűzoltók láttak hozzá a károk elhárításához. (CSC) A hívogató fanfárok A borsodiak felejthetetlen élménye Szegeden nem A művelődés iránti igény hatalmas erő. Olyan erő, amely nem ismer lehetetlent, fáradtságot még akkor serp, ha 610 kilométert keil utazjii, hogy saját szemünkkel lás­sunk, közvetlenül élvezzünk, magunkba szívjunk egy olyan művészi élményt, amelyet más város nem tud nyújtani, csak Szeged, a szabadtéri játékok idején. Ebben a szép városban, ha­zánk nyári kulturális rendez­vényeinek fellegvárában töl­tött két felejthetetlen estét a borsodi különvonat mintegy hétszáz főnyi, népes tábora. A művészet, a szép, a nemes szeretete hívogatta ide a bor­sodi iparvidék dolgozóit, kit a kohók, kit az esztergagépek, az íróasztalok, és rajztáblák, kit pedig a mezőgazdaság, a kereskedelem különböző mun­kapadjai mellől. • S amikor a fanfarok hang­ja megszólalt, a miskolci kü- lönvonat utasai — az Állami Biztosító szervezésében és an­nak jóvoltából, mint a bizto­sítási és önsegélyezési cso­portok tagjai — ott ülték a Dóm téri, hatalmas nézőté­ren. Hétezer néző jobbnál jobb helyekről gyönyörkö­dött. ismerkedett a gigantikus méretű díszletekkel, s feszült érdeklődéssel várta az ünngpt megnyitót, majd Háry mese­világát. Néhány perc múlva a nagy- abonyi csárda asztalánál el­kezdte meséjét Háry János (Melis György). A nép min­dig ide várta a vén obsitost, hogy meghallgassa kalandja­it. S nemcsak asztaltársai, ha­nem a sóit ezres nézőtábor is beleélte magát a mesébe. Négy legnagyobb kalandiát látta megelevenedni a költé­szet és a muzsika szárnyán. * A csodálatos esti élmény után szép, napsütéses vasár­napra ébredtek a borsodiak. Már a kora reggeli órákban járták az utcákat, ismerked­tek Szeged szép tereivel, szobraival, nagy irodalmi em­lékeivel, gyönyörködtek a szőke Tisza hídjáról a város panorámájában. Vitatták a lá­tottakat, összehasonlításokat tettek különböző városok em­bereinek rend- és vendégsze­retete között. Múzeumlátoga­tás. kiállítások megtekintése, műemlékekkel való ismerke­dés, sétahajózás töltötte ki kinek-kinek napi szabad ide­jét Délután ezrek és ezrek fi­gyeltek aggódva az eget Meg áll-e fél nyölera a rendület­lenül szitáló eső. De az szü­net nélkül hullott, áztatta a színpad felé tóduló jegytulaj­donosok ezreit. A meteoroló­giai jelentés szerint fél tízre meg kellett állnia És ... győ­zött az előrejelzési tudomány, perceken belül színre kerül­hetett a felemelő történelmi korszakokra emlékeztető Em­ber tragédiája. Az örökké élő, halhatatlan gondolatokat, történelmi ala­kokat mégis láthatták, és rendkívül lenyűgöző rende­zésben nézhették meg a hű­vös, hideg éjszakában azok, akik hónapok, vagy évek óta erre vágytak. * Jóleső érzés volt. hétfőn délután a Miskolc felé tartó különvonaton hallani: meny­nyire megérte a fáradságot ez az út. Akik szervezték, akik Tettek érte. nem hiába fára­doztak: a borsodi dolgozók felejthetetlen élményhez Ju­totta ki Szarvas Miklós Egressy Gábor, Mátyás király szerepében. (Kassai Vidor festménye.) dilotla. Shakespeare-hósszerept Hamlet, Lear király, 111. Richard stb. színpadra vite­lével) írta be nevét a magyar színjátszás történetébe. Pe­tőfi a színész sorsáról írta: „Lekötve esügg 6 egy rövid bilincsen Ez a Jelen; csak erre számolhat Ha a Jelennek biztos fövenyébe I,e nem bocsátó híre horgonyát; Elmegy nevével az idő hajója.-'» A száz évvel ezelőtt, 1869. július 30-án elhunyt Egressy Gábor, a dráma szenvedélyei szószólója, nagyszerű színpadi alakításaival lebocsátotta hí­rének horgonyát. Az utókoé megőrizte nevét. Filmjegyzet: Szatíra és erotika A csehszlovák filmalkotók szatírával jelentkeztek a csü­törtökön kezdődött filmhéten. Alkotásuk címe: A hős, aki fél és a csehszlovák közhiva­talokban, nevezetesen egy mi­nisztériumban. uralkodó elv- telenségekröl akarja lerántani a leplet. Egy minden tekintet­ben gyáva kisember, akit Rudolf Hrusinsky, a Svejk alakítása révén világszerte ismert színész alakít, egyszer megembereli magát, kimond­ja az igazságot, még a mi­niszternek is szemébe vágja tévedéseit. Egy ember azon­ban kevés a hivatal szellemé­nek megváltoztatásához, s öt is kinevezik inkább osztály- vezetőnek, mintsem a purifi- kátor szerepében nézze to­vábbra is a minisztérium éle­tét. Szép reményekkel kéz-. Olasz és francfa ffhnesd* fogtak össze a másik új filn* megalkotására. A kis özvegy című film központi alakja se nem özvegy, se nem kicsi. Va­lójában egy igen jól szituált,' nagykeresetű prostituált, alkí egyik hódolójától kastélyt örökölve, falura költözik, ft megjelenésével megbolygatja az álmos falu életét. A hely-, ség kéjsóvár férfiai mulatsá­gos módon versengnek ke­gyeiért, de ő inkább egy fia­tal mérnöloöt választ, akinek viszont kevés az Ideje, hogy; vele foglalkozzék. Ennyi az egész és semmi több. Látni­való azért van a filmben bő­ven, mert a kis özvegyet, ez elhunyt báró örökösét Jáitsző, Margaret Ecé «zélesvásznpt betöltő bájai nemcsak a ka-: lábriai férfiak érdeklődésér» érdemesek. fltanl done munkához, de továbbra is csak ugyanazokkal a nyúl- szívű emberekkel kell dol­goznia, mint elődjének. A film hangja bátor, szándéka nemes, a megvalósulás azon­ban messze elmarad a jó- szándéik mögött. A történetet a hős elbeszélésében hall­juk, a történetrészecskék megelevenednek, és egy rend­kívül vontatott, közhelyekkel sűrűn tűzdelt, nagyon lassú áradáséi és csaknem teljes érdektelenségbe torkolló film nézői lehetünk. Volt a ma­gyar kabarészínpadon egy víliámtréfa. amelynek az volt az alapja, hogy félnek a kis­embertől, aki azzal fenyege­tőzik, ha ő egyszer kinyitja a száját. Nagyjából ez az alap­ötlet fedezhető fel Itt is ve­zérfonalként, de míg a ka­baréban mindez néhány per­cig tartott, ez a film másfél órán át peres. fl tiencslni aMaía-csoporl ideológiai tartalmat ad művészetének Az Oj Kína hírügynökség Je­lentette, hogy a tiencslni ak­robata-csoport több, sikeres új számot dolgozott ki, amelyek a műsorszámoknak erős ide­ológiai tartalmat adnak. Mind­ez a most folyó nagy kulturá­lis forradalom keretében tör­ténik. Az új számok kidolgozása Mao Ce-tung-nak az Irodalom­ról és művészetről meghirde­tett tanításad alapján tör­ténik. Mint a kínai hírügynökség megjegyzi, az egyik leghatá­sosabb műsorszám fénypont­ja az, amikor a színpad azúr­kék hátterébe feltűnik Mao Ce-tung arcképe, ami kifejezi a kínai nép határtalan tiszte­letét és szeretetét nagy veze­tője iránt A tiencsini művészcsoport ; új számainak kidolgozásánál szakított azoknak a búr ásol „szaktekintélyeknek” a befo­lyásával, akik ellenzik mun­kások, parasztok és katonák szerepeltetését az akrobatamu­tatványoknál és ehelyett léleg­zetelállító, életveszélyes pro­dukciókra törekszenek. A cso­port tagjai rendszeresen ta­nulmányozzák Mao elnök Iro­dalmi és művészeti tanítá­sait és a nagy proletár kultu­rális forradalom más fontos dokumentumait. A burzsoá vonal elvetésével az akrobata- csoport tagjai olyan új műsor- számokat dolgozhattak ki, amelyek az akrobatikában Is a politikát helyezik az előtér­be és az akrobataművészetet erős fegyverkéné használják fel a nép egyesítésére és ne­velésére, az ellenség megtáma­dására és megsemmisítésére; „Megénekellek! ... de te léssz oka, Ha cnekem tán szabadon nem szárnyal: Lerészegitéd szomjas lelkemct Művészetednek édes italával . . .** 1844-ben a „nemzet művé- sze"-ként ünnepelte Petőfi Egressy Gábort, akinek termé­szetes játékmodora, szép vers­mondása százakat hódított meg a magyar színjátszásnak. Színészi pályáját vidéken (Rozsnyón, Kassán, Kolozs­várott) kezdte. Nevével a pesti közönség először 1837- ben a Nemzeti Színház (amely­nek egyik alapító tagja volt) első előadásának színlapján találkozott: a költőt alakította Vörösmarty Árpád ébredésé­ben. Ifjú korától, de különösen külföldi tanulmányútjai után szenvedélyesen síkraszáll a dráma mellett, szóban és hír­lapi cikkekben hirdetve: a dráma az értelemhez szól, és önismeretre tanít. Gyakran otthagyja Pestet, és vidéken vendégszerepei. A szabadság- harcban vállalt politikai te­vékenysége hosszabb időre megszakítja színészi pályá­ját: emigrálni kényszerül. Visszatérve kiadja emlékezé­seit Törökországi napló cím­mel. Színpadhoz csupán 1854- ben jut ismét. Ettől kezdve részben játszik, részben a szín­padi játék elméleti kérdései­vel foglalkozik. Szerkesztője a Magyar Színházi Lapnak, alapítója és első tanára a színi tanodának. Igen gazdag tapasztalatait és elméleti fej­tegetéseit gyűjtötte össze A színészet könyve című mű­vében, amelyet tankönyvül szánt a tanodának. Egressy Gábor mindamel­lett, hogy írói és tanári tevé­kenységet is folytatott, elsősor­ban színész volt, a játék, a beszéd, a mozgás művésze. Emlékezetes szerepekkel (Bánk bán, s számos, saját maga for­A lig fél évvel azután, hogy a Quai d'Orsa- yon, a francia diplo­mácia „fellegvárában", a fran­cia külügyminisztérium- épü­letében a magyar külügymi­niszter látogatását fogadták — Magyarország látja vendé­gül Couve de Murville' fran­cia külügyminisztert. Franciaország és Magyar- ország kapcsolatainak törté­netében a magyar külügymi­niszter párizsi látogatása volt az első találkozó a két ország diplomáciájának vezetői kö­zött. Ebből következik, hogy a látogatás viszonzása is kü­lönleges esemény: az első eset, hogy francia külügyminiszter érkezett Magyarországra. Természetesen helytelen lenne pusztán ezeken a mág oly fontos hivatalos látogatá­sokon mérni a magyar—fran­cia kapcsolatok hőfokát, in­tenzitását. Néhány nappal ezelőtt, egy Párizstól nem messze fekvő község határában ünnepséget tartottak a franciaországi ma­gyarok a grosboisi Rákóczl- emlékműnél: a községben van eltemetve II. Rákóczi Fe­renc szíve. A nagy fejedelem itt töltötte száműzetésének egy részét. Szimbólumként is felfogható ez: évszázadokon keresztül Párizs, a francia fel­világosodás, a francia repub- likanizmus felé tekintettek a magyarság legjobbjai a haza sorsának megjavításáért ví­vott nehéz és vereségekkel terhes küzdelmükben. Ennek a nem hivatalos, de voltakép­pen soha meg nem szakadt szellemi-politikai affinitásnak következménye talán, hogy a kulturális kapcsolat és érték­esére akkor is rendkívül ele­ven. hatásos volt a két ország között, amikor más viszony­latban távolról sem voltak kielégítöek a kapcsolatok. Je­lenleg valóságos kivirágzását éljük a magyar—francia kultu­rális kapcsolatoknak: a párizsi Petit Palaisban most ért vé­get a magyar képzőművészet ezer évének legszebb alkotá­sait bemutató kiállítás, ami voltaképpen a magyar képző­művészet nagyszabású „nyu­gati premierjének” volt te­kinthető. Több mint negyed- százados szünet után a közel­múltban járt Magyarországon Franciaország első színházá­nak. a Comédie Francaise-nek együttese, s jóformán lehetet­len felsorolni a francia tudo­mányos és művészeti élet ki­válóságait, akik csak az utóbbi néhány hétben jártak Ma­gyarországon — a Sorbone ki­lenc tagú delegációjától a dijoni egyetem dékánjáig. Mindez arról tanúskodik, hogy a francia—magyar kulturális egyezmény eleven és egyre erősödő kapcsolatokat terem­tett a két ország között. A nem hivatalos törté­nelmi és érzelmi-poli­tikai kapcsolatok meg­könnyítették a kulturális csere folytonosságának fenntartá-

Next

/
Thumbnails
Contents