Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-30 / 179. szám

MV «s* Világ proletárjai, egyesüljetek! taammnau A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXII. évfolyam. 179. szám. ARA: 5 0 FILLÉR Szombat, 196fi. július 30. Röstelkedők A munkaerő helyzetéről, az emberek szorgal­máról és a közöshöz Való viszonyáról gyakran be­szél nek a termelőszövetkeze­tekben. E beszélgetések során érdekes jelenségre figyeltem fel az elmúlt hónapok során. Ilyen véleményeket jegyez­tem fel. „Még mindig vannak olya­nok, akik a szervezés idején beléptek ugyan a termelőszö­vetkezetbe, de mindmáig nem vesznek részt a közös munká­ban. Hívtuk, csalogattuk őket. Az első években egyszerűen félreálltak, kategórikusan ki­jelentették, hogy nem jön­nek. A szövetkezet közben megerősödött, biztosítja a jó megélhetést is, de még min­dig vannak olyanok, akik nem jönnek dolgozni. Persze, most is hívjuk őket. Azonban azt válaszolják, hogy már röstellik a dolgot. A kezdeti években, amikor öntudatra és bátor hitié volt szükség — ezek az emberek nem vállalták a küzdelmet. És most éppen ezt röstellik. „Most menjek már? — kérdik az ilyenek. Mit mondanak a többiek?” Az ilyenféle kérdésfeltevé­sek és meditációk érthetőek. Világos, hogy a lelkiismeret, az elmulasztott kötelességtel­jesítés következményeként je­lentkező felelősségérzet dik­tálja ezeket a gondolatokat Szép számmal vannak — köz­tük olyanok is, akik közben más helyein vállaltak munkát —, akik annak idején nem bíz­tak a közösben, hiányzott be­lőlük az optimizmus, s nem kapcsolódtak be a közös mun­kába. Ma már mennének, mert egyfelől ősi földszerete- tük is ezt diktálná, és a megélhetés biztosítása se utolsó dolog. Ám röstellik korábbi viselkedésüket. És ez a röstelkedés, ez a lelkiis- tneretfurdalásból fakadó sze- mérmetesség nem vetendő meg. Éppen ez bizonyítja, hogy van bennük érték, van bennük becsület M int általában minden­nek, ennek a jelenség­nek is két oldala van. Nemcsak az egykori félreálló­kon múlik a dolog. Talán már rég dolgoznának, ha nem hallanák a többiek vélemé­nyét. Mert általában mit mon­danak azok, akik a kezdet óta dolgoznak, akik öntudatosan kiálltak a közösért az első na­pokban is? Ilyesmiket mon­danak: no, most már te is jössz? Megsütöttük a pecse­nyét, hát te is kérsz belőle? Vagy: hol voltál akkor, ami­kor az ég zengett? Elbújtál, félre álltái, nem vállaltad a legnehezebbet. Könnyű most már beállni a sorba... Sok-sok változatát felsorol­hatnánk az ilyen vélemé­nyeknek. Alapjában véve jo­gos az ilyen vélemény, még­sem lehet vele teljesen egyetérteni. Tisztelet és teljes megbecsülés jár azoknak, akik hittek, akik a semmi­vel is hozzá mertek kezdeni a közös munkához, akik vég­eredményben az elmúlt évek során megalapozták a közös életet, a jó jövedelmet és nem utolsósorban magát a gazdaságot. Bátorságuk, kez­deményező kiállásuk azt bizo­nyítja, hogy értelmes embe­rek. És éppen erre hivatko­zunk most itt Alapvető tényezőből kell ki­indulni. Elsősorban abból, hogy a vérbeli földműves meglehetősen érzékeny, tisz­tességére, becsületére visz- szás helyzetekben is kényes. Lehetséges, hogy annak ide­jén is éppen azért álltak félre, azért nem kapcsolód­tak be a közös építésébe, mert valamiért — okkal, vagy ok nélkül — megsértődtek. Az­óta a sérelem elmúlt, kioldó­dott lelkűkből, de az alapvető érzékenység most szégyenke­zést parancsol. Különösen akkor, ha hallják is a többi­ektől a lélekborzoló meg­jegyzéseket. Márpedig hall­ják. Közgyűlések egész sorát tudnám idézni, ahol a régi dolgozók kendőzés nélkül sértegetik az újakat, még olyan esetekben is, amikor új belépőről van szó. Röpköd­nek a hangos megjegyzések: Hol voltál eddig? Maradj ott, ahol eddig dolgoztál! S mi ta­gadás: a célzások találnak. Azok, akik csak mostanában értették meg a történelem menetrendjét, sok esetben va­lósággal meghunyászkodnak a hangoskodók előtt. Oktalan, romboló jelenség ez. Ideje megszüntetni. Meg kell érteni, hogy az emberek nem egyformák. Se a lélek, se az értelem. Legyenek büszkék azok, akik élre álltak, akik elvégezték az úttörő munkát, de értsék meg azokat is, akik annak idején különböző okok miatt nem hittek az új élet­ben. Százszorosán hangsúlyoz­ni kell: ezek a röstelkedők minden eddigi jelenség elle­nére is becsületes emberek. Becstelen ember egyszerűen nem tud restelkedni. Az in­dokolt szégyenérzet mindig érzékeny, de tiszta lelkűiéiből fakad. Magam is beszélgettem ilyen emberekkel. Sajnálkoz­va és panaszkodva mondták, hogy már tetszik nekik a kö­zös, mennének is, de a többiek értelmetlen viselkedése visz- szahökkenti őket. Mert mi tagadás: becsületes ember na­gyon nehezen viseli el a töbhiek áskálódó megjegyzé­seit. em nagy tömegről, csak néhány ezer emberről van szó. S általában olyan falvakban, ahol ma sem elég a munkaerő, tehát szükség lenne minden ember­re, minden dolgos kézre. Ahol ugyanis eleve munkaerő­felesleg volt, ott törvénysze­rűen iparkodtak az emberek és azonnal bekapcsolódtak a közös munkába. De ez a né­hány ezer ember is fontos, szükség van rájuk a közösben. És az is bizonyos, hogy értékes emberek, éppen ezért hasznos, szorgalmas tagok lesznek, ha a többiek megértik őket A meg­oldás végtelenül egyszerű. Megjegyzések nélkül, emberi megértéssel kell fogadni min­den olyan embert, aki csak most, vagy ezután akar be­kapcsolódni a közös munkába. Higgye el mindenki: ezek az emberek éveken át lelkiisme­reti lázban gyötrődtek, a té­továzás félelmetes hínárjában vergődtek. Lelkűkben valósá­gos görcs keletkezett Hát se­gítsünk nekik. Segítsünk kiol­dani a lelki görcsöt, mégpedig azzal, hogy emberséges visel­kedéssel, bölcs megértéssel fo­gadjuk őket a közősben. iómi N Árvíz pusztít megyénkben * A magyar—francia kapcsolatok fejlődése # A hívogató fanfarok * Arlói képeslapok A hernádvécsei (Foto: Szabados György) Lázadás a hadseregben MI íf, 2 u E r- o a Ironsi a felkelők fogságában Fegyveres harc a lagosi repülőtéren A Reuter hírügynökség meg­bízható forrásokra hivatkoz­va gyorshírben jelentette, hogy a nigériai hadsereg egyes különítményei pénte­ken átvették az ellenőrzést a lagosi repülőtér felett. A re­pülőtér környékén harcok folynak és szemtanúk jelen­tése szerint több haláleset és sebesülés is történt Magában tagosban nyugalom uralko­dik, de a katonai kormány­zat székhelyét erősen fel­fegyverzett egységek őrzik. A fenti források szerint a hadseregen belüli zendülés­nek a története a következő: a tagostól mintegy 80 kilométer­re fekvő Abeokuta városba csütörtök este az Ironsi tábor­nok katonai rendszeréhez hű erők törtek be, miután a vá­rosban a kormány megdönté­sére irányuló összeesküvést lepleztek le. A hadsereg szakadár láza­dó elemei és a kormányhű csapatok között fegyveres harc tört ki és a Jelentések több halottról és számtalan sebesültről ad­nak hírt. Később a zendülés kiterjedt a Lagos külvárosá­ban található Ikega terüle­tére is, az itt levő repülőteret a lázadók elfoglalták. A hadseregen belül kirob­bant pénteki lázadás köz­vetlen oka egyelőre nem ismeretes. Mindenesetre január óta, amikor Ironsi tábornok fegyveres hata­lomátvételt hajtott végre, több zavargásra került sor, mivel Észak-Ni géri ában ál­talános nyugtalanságot keltet­tek a tábornoknak az ország egyesítésére és a törzsi rend­szer felszámolására irányuló tervei. Ironsi tábornok rö­viddel a hatalom átvétele után megszüntette a tartományi beosztást és egységes állam­nak nyilvánította Nigériát. Ez elégedetlenséget szült a főként muzulmánok lakta és korábban a szövetségi állam­ban vezető szerepet vivő északi területen. Nigéria 55 millió lakosával Afrika legnépesebb állama. A nigériai rádió közlemé­nye szerint a délutáni órákra a kormány megszilárdította helyzetét. A Reuter lagosi jelentése ezzel szemben megbízható forrásokra hivatkozva azt közli, hogy a fellázadt csa­patok elfogták Aguiyi- Ironsi vezérőrnagyot, a nigé­riai katonai kormányzat ve­zetőjét. A tábornokot a nyu­gat-nigériai Ibadanban őrzik és sorsa egyelőre ismeretien. A hírügynökség szerint az esti óráiéban még folyt a harc a főváros közelében fekvő Ikeja repülőtér környékén. A kormány katonai bíróságot ál­lított fel és kijárási tilalmat rendelt el a lázadás színhe­lyén. Kállai Cyu'a fogadta Coiive de tóurviliet Kállai Gyula, a Miniszterta­nács elnöke pénteken délután az országházban fogadta Mau­rice Couve de Murville francia külügyminisztert és szívélyes eszmecserét folytatott vele. A látogatásnál jelen volt Pétét János külügyminiszter, Szila* gyi Béla külügyminiszter­helyettes és Valkó Márton, a Magyar Népköztársaság pari* zsi nagykövete. Aláírták a szovjet—japán konzuli egyezményt Pénteken, a japán külügy* minisztérium épületében alá* írták a Szovjetunió és Japárt konzuli egyezményéit Az egyezményt szovjet rész­ről Andrej Gromiko külügy­miniszter, japián részről pe­dig Siina külügyminiszter írt ta alá. Johnson—Wilsoú megbeszélés Johnson elnök és WOsod brit miniszterelnök tanácsko­zásai pénteken magyar idé szerint 16.30 órakor megkez­dődtek Washingtonban. Határidő előtt Befejezték a Kun Béla utca építését 400 ezer forint megtakarítás Szemerkél az eső, majd hir­telen rákezdi, és kövér osep- pekkel paskolja végig az ut­cát Gyors, kiadós zápor zú­Ülési tartott a NEB megyei bizottsága Tegnap, július 29-én, pénte­ken délelőtt kibővített ülést tartott a NEB Borsod megyei Bizottsága. Egyik napirendi pontként a megye ipari üze­meinek első félévi export-te­vékenységét értékelték. Meg­állapították, hogy e munka az év első hat hónapjában to­vább fejlődött. Az üzemek 19,7 százalékkal több árut ad­tak a tervezettnél a külföldi megrendelőknek. Tovább nőtt a tőlkós export részaránya, bővültek külkereskedelmi kapcsolataink, új piacokat szereztünk. Fejlődés mutatko­zik abban is, hogy a termelő üzemek rugalmasabban al­kalmazkodnak a külföldi megrendelők igényeihez, ja­vult a minőség. Reklamáció az LKM-ben és az ÖKÜ-ben gyakorlatilag nincs. A Lenin Kohászati Művekben példáid alig éri ej a 0,91 százalékot. Legjelentősebb a túlteljesítés a vegyiparban. A TVK például 402,9 százalékos eredményt produkált. Igen szép az ered­mény a szövetkezeti iparban is, amely 168,3 százalékot ért el. Gondot okoz, hogy van olyan üzem. amely a belföld rovásá­ra adott több exportot, van, ahol több raktárra lenne szük­ség, másutt szűk a gyártmány­fejlesztés! kapacitás, nem ele­gendő a sokféle profil fejlesz­tésére. Az ülésen tárgyaltak a me­gye közellátási helyzetéről, majd 12 vállalatnál tartott vizsgálat alapján behatóan foglalkoztak az alkalmazotti létszám alakulásáról, az új gazdaságirányítás egyes ele­meivel. Utóbbiról részleteseti beszámolunk. • -áU# dui a városra. Az aszfaltozó munkások mégcsak fel sem néznek. Nyugodt, tempós mozdulatokkal terítik a for­ró, sistergő masszát, nem vesznek tudomást az esőről. A félmeztelenül dolgozó mun­kás mégcsak az inge után sem nyúl. A miskolci Kun Béla utca utolsó négyzetméterein dolgoznak. Még néhány óra és befejezik a fehruár óta tartó munkát, a Kun Béla utca új­jáépítve fogadhatja a forgal­mat. Amint arról már többször is hírt adtunk, a Borsod me­gyei Mélyépítő Vállalat a miskolci I. kerületi tanács megbízásából fogott hozzá a Kun Béla utca építéséhez. A szerződés szerint az utcát ez év október 31-ig kellett vol­na átadni rendeltetésének, az építőik azonban a befejezés határidejeként július 31-ét jelölték meg Munkájukat sok minden hátráltatta. Többek között a gázcsatomák cseréje, az utóbbi hetekben pedig az igen gyakorivá vált esőzés is, a határidőt azonbqn tartani tudták, sőt, még le is rövidí­tették: július 29-én a Kun Bé­la utca, Bajcsy-Zsilinszky is Vörösmarty utca közötti ré­szén befejezték az építést. Az említett szakaszon az egyik oldal járdáját is megépítet­ték, a másik oldal járdáját pedig a jövő héten készítik el. Az utcát ma, július 39-án már átadják a forgalomnak; pusztán az autóbuszoknak kell várniuk augusztus 8-ig, a jár­da megépítéséig. A BMV az utca építésénél igen jelentős újítást alkalmai zott: részben a talajjavítási módszer változtatásával, rész­ben a beton bedolgozási tech­nológiájának módosításával mintegy 400 ezer forintot ta­karított meg. II. Szürke pára száll a fris­sen terített aszfaltból. A -«as- talicskákból újabb és újnbti adag massza kerül a betonra és az út teljes egészében fe­kete burkolatot kap. A villa­mos ablakán kinéznek az uta­sok: mégis elkészült az «tea! A Bajcsy-Zsilinszky!'51 ke­rékpáros fiú érkezik. Lassít^ erre-arra mozgatja a kor­mányt, majd óvatosan ráhaji az új utca szélére. Ránéz a félmeztelenül dolgozó, pilla­natra felegyenesedő munkás-; ra, de mivel nem kap tiltó mozdulatot, bátrabban tapos a pedálra és kimegy a szépen domboruló úttest közepére. Visszaint, és fürgén halad to- 1 vábh. Tovább, az új utóba.

Next

/
Thumbnails
Contents