Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-27 / 176. szám
' »serda, 1966. július ZI, ESZAKMAGYARORSZAG 3 A licvízi SZOT-szanalórium strandja Kellemesen pihennek az ödü lök a Balaton ószaki partjának és környékének gyógyfürdőiben. SZOT és Munkacrö-gazdálkodási gondok a szerencsi járásban innen, mint ahány ide. Ennek oka az, hogy csak egy középfokú technikum van a járásban. Hasznos kezdeményezés, hogy a tokaji gimnáziumban szakközépiskolát állítottak feL A legnagyobb gondot a nyolc általánost és a gimnáziumot elvégzettek elhelyezése jelenti az elkövetkező években. Kevesebb új ipari létesítmény lesz, a meglevőket korszerűsítik, gépesítik, így a vállalatoknak kevesebb emberre lesz szükségük. Sőt, mindenütt igyekeznek majd csökkenteni az improduktív munkaerőt, növelni a gazdaságosságot Ez az elmúlt évek gyakorlatával szemben fokozottabb létszámcsökkentést jelent. A járásban évenként mintegy 350 munkaképes korú fiatalt nem tudnak majd azonnal munkába állítani. Az úgynevezett „Ratkó- időszak”-ban születettek lassan munkaképes korba jutMlskolc város Tanácsának ís a megyei tanácsnak együttes ülése az elmúlt napokban tárgyalta a megye és Miskolc munkaerő-gazdálkodásának alakulását, s azt is, hogyan foglalkoznak ezzel tanácsaink a jövőben. A nem csekély gondot jelentő problémát legutóbb a Szerencsi járási Tanács végrehajtó bizottsága is megvitatta. ElSször is az asszonyok Mint általában mindenütt a megyében, a szerencsi járásban is növekedett a foglalkoztatottak száma az elmúlt öt esztendőben, mégpedig 1960- hoz viszonyítva (a mezőgazdaság nélkül) mintegy háromezerrel. Ennek legjelentősebb részét az ipar szívta fel, ott ezerkétszázzal növekedett a létszám. Ugyanekkor a mezőgazdaságból sokan elvándoroltak, kétezerhétszázzal kevesebben dolgoznak ezen a területen, mint 1960-ban. Akad olyan tsz, amelyben a tagság hetven százaléka elmúlt már hatvan éves. 1964-ig a járásban még volt férfi munkaerő-hiány, ez most Inár megszűnt az iparban, vi-J ftzont ezzel szí n te párhuzamo- San bukkant fel a női munkaerő-felesleg. A járásban 11 ezer 152 nőt foglalkoztatnak állandó jelleggel, ez a munkaképes korú nőknek mintegy fele. A munkára jelentkező nők Száma évről évre növekszik, tavaly az első félévben 758-an Voltak, idén ugyanakkor már 130-cal többen. Sok közöttük Bz egyedülálló és a család- fenntartó. Nem csekély gondot okoz egyrészt az, hogy fezeknek a munkára jelentkező hőknek legnagyobb része szakképzetlen, másrészt az, hogy a legtöbben válogatnak a munkalehetőségek között, és kérésük gyakran teljesíthetetlen. A legutóbbi alapos felmérés alapján 85 új nói munkalehetőséget találtak, s a férfiak átcsoportosításával 19 újabb helyre nőt helyeztek fel, ám nagyobb lehetőségre az elkövetkező években nem lehet számítani. A másik gond: a fiatalok elhelyezése A járásban 4101 munkáké- < pes korú tanulót tartanak* . nyilván. Jelenleg az a hely-e több, min 800 hold s az zet, hogy sokan tanulnak itt'á egész területet javítani kelle- más járásból, viszont sokanXnejárnak innen tanulni más-J — Ehhez a munkához már Sóvá. A mérleg azt mutatja, J hozzákezdtünk — mondta az hogy 336-al több tanuló jár el elnök. —; Nyolcvan hold lenak, és ez Is növeli a gondokat. A problémát, persze, néhány év múlva lényegesen csökkenti a demográfiai hullám apadása, de addig is tenni kell valamit. Bizonyos minőségi cserével egyes munkakörökben elhelyezhető néhány fiatal, a megoldás kulcsa azonban végsősoron a mező- gazdaságban való elhelyezés. A legsürgősebb tennivalók Lényeges tehát — szögezte le a végrehajtó bizottság — a mezőgazdaságban lekötni a fiatalokat. Éppen ezért a lehetőség szerint meg kell akadályozni, hogy a fiatalok faluról Szerencsre tóduljanak dolgozni. Fontos, hogy a Szerencsi Cukorgyár, meg a Csokoládégyár elsősorban szerencsieket alkalmazzon. A járási tanács munkaügyi főelőadója minden lehetőséget ragadjon meg a nőknek alkalmas munkahelyek felkutatására. Máté Iván Terven leiül csaknem 14 ezer Ionná csepüío;vós ammónia A Tiszai Vegyikombinát ammóniagyártó csarnokában a vártnál nagyobb hatásfokkal dolgoznak a Szovjetuniótól vásárolt gépi berendezések, így jelentős mennyiségű többlet ammónia keletkezik, ezt azonban a hígsavüzem és a műtrágyagyár, a jelenlegi szűk kapacitásával nem tudja teljes egészében feldolgozni. Ezért a „felesleges” cseppfolyós ammónia egy részével a kazincbarcikai és péti gyárat segítik, nagyobb hányadát pedig exportálják. A kombinát dolgozói a kongresszusi versenyben ragyogóan kamatoztatják a kedvező adottságokat Vállalták többek között, hogy az év végéig terven felül 69IK) tonna cseppfolyós ammóniát, a mezőgazdaság megsegítésére pedig 2400 tonna, takarmányozási célokra is használható karbamidot készítenek. Ezt a nagy hatóanyagú, 46 százalékos nitrogéntartalmú műtrágyát az eddig levegőbe szálló széndioxidból és ammóniából állítják elő. A felajánlások mielőbbi teljesítésére a műszakiak számos intézkedést vezettek be. Az eredmény: szerda reggelig csaknem 14 ezer tonna cseppfolyós ammóniát termeltek, és kereken 2400 tonna karbamidot adtak a mezőgazdaságnak. A nagyszerű munka- siker után úgy határoztak, hogy előírásukon felül még 5 ezer tonna ammóniát küldenek exportra a pártkongresz- szusig, s meggyorsítják az 5. számú óriáskompresszor szerelését, hogy azzal október 15- én megkezdhessék a termelési próbákatÉszre sem Tesszük? — A lakosok mindent ész- revesznek — szoktuk hangoztatni, ha egv-egy városban, településen, vagy valamilyen munkahelyen közérdekű hibát tárnak fel az emberek. Ha ugyanis hibáról van szó, azt valóban nyomban észrevesszük, legyen bármilyen kicsiny is. És aztán elégedetlenkedünk, há- borgunk, bosszankodunk Szóval, szokásunkká vált a panaszkodás. Túlságosan sokat. foglalkozunk olyan apró-cseprő ügyekkel is, amelyek csak jóval kevesebb időt és energiát érdemelnének. De vajon foglalkozunk-e ennyit eredményeinkkel is? Büszkélkedő nk-e vele, érdemlegesen értékeljük-e, ha olyan juttatásokat kapunk, amelyek nincsenek a fizetési borítékokban? — A társadalmi juttatásokra. a közvetett gyarapodásra nem figyelünk fel eléggé. Természetesekké, megszokottakká váltak . .. Nagy László beszélt így erről a megyei tanács legutóbbi ülésén, amikor megyénk munkásosztályának helyzetét értékelve a fölszólalók többnyire csak negatív példákkal hozakodtak elő. Hogy még ez is kellene, az is jó lenne. A kérések ugyan zömmel jogosak voltak. de nem minden esetben időszerűek. A fontossági sorrendet tekintve még más tennivalóink vannak. Csakhogy a fontossági sorrendet nem mindig nézik az anró hibákra panaszkodók. Miért nem épült már az előző ötéves tervben itt egy bisztró, amott egy új mozi? Mert az államnak, konkrétabban a megyei tanácsnak más, fontosabb kiadásai voltak. Mert az elmúlt öl évben 4630 lakás épült megyénkben (Miskolcot nem is számítva) állami erőforrásból, mert 59 olyan üzletet létesítettünk, amelynek alapterülete száz négyzetméternél nagyobb, mert az orvosi körzetek számát 181-ről 197-re emeltük, 1400 ágyas megyei kórházat és rendelőintézetet építettünk, Edelényben tbc-kórhá- zat, Sátoraljaújhelyen véradó állomást, Kazincbarcikán, Ózdon és Tiszaszederkényben gyógyszertárat létesítettünk. Mert öt év alatt 219-ről 317- re növeltük a művelődési otthonok számát, általános- és középiskoláinkban 226- tal, óvodáinkban csaknem 1300-zal, bölcsődéinkben 300- zal lett több a férőhely. És még így is csak néhány konkrétumot soroltunk fel megyénk elmúlt öt esztendei eredményeiből. Azokból az eredményeinkből, azokból a társadalmi juttatásokból, amelyeket bizony, többnyire csak szó nélkül „elkönyvelünk”, természeteseknek tartunk, s amelyekkel talán csak akkor foglalkoznánk állandóan — ha nem lennének! Csikós Istvánná, a Kazincbarcikai városi Tanács vb- elnöke például a következőket mondotta: — Városunkban 7900 család közül 6100 lakik összkomfortos lakásban. És családjainknak 19.2 millió forintjuk van a takarékban!... Keveset beszélünk pozitívumainkról. Van ugyan még sok jogos követelés is, ami jó lenne, ha gyorsan teljesülne, de még túlzott követelés. Az államháztartás csak azzal tud gazdálkodni, amit megtermelünk. Vegyük észre ezeket « juttatásokat is, ne csupán a hibákat. Ne legyen igaza annak a közmondásnak, amely szerint gyakran a fától nem látjuk az erdőt? (Riittkay) Három napra csökkent a kocsi fordulási idő Megyénkben a KISZ hivó szavára több mint 1500 ifjúsági brigád készül az eddiginél jobb munkával a párt IX. kongresszusára. A fiatalok a gazdaságosabb termelésre, a minőség javítására és a rejtett tartalékok feltárására számos érdekes, hasznos kezdeményezést valósítanak meg. így például a Tiszai Vegyi kombinátban termelt többi etammónia egy részét testvérüzemükben, a kazincbarcikai gyárban dolgozzák fel salétromsavvá. A cseppfolyós ammónia és a sav szállítása gyakran 4—5 napig is eltartott. A kocsiforduló lerövidítésére a TVK KlSZ-bizotl- sága a tavaszi hónapokban szocialista szerződést, kötött a tiszaszederkényi állomás, a miskolci pályaudvar és a kazincbarcikai rendező fiatal vasutasaival, akik azóta zöld utat biztosítanak a tartálykocsiknak. Az eredmény: ma már 3 nap alatt fordulnak meg az ammóniát szállító kocsik a két város között. Ezenkívül a TVK karbamidgyárának fiataljai elhatározták, hogy jó munkájukkal elnyerik az Ifjúsági üzem címet. A gyárban nagyobbrészt kiszasek dolgoznak, akik a kongresszusi verseny eddigi szakaszában már több mint 2500 tonna, 46 százalékos nitrogén tartalmú karbamidot adtak terven felük A Bódva völgyén végig Biztató eredmények Éppen tanúja voltam egy kurta beszélgetésnek a szend- rői Szabad Föld Termelőszövetkezet irodájában. Bejött a juhász, és legelőt kért az elnöktől, mert az, amit eddig járatott, elkopott. Hartman Bálint elnök egy pillanatra sem lepődött meg. — Mehet, bátyám, mehet fel a hegyre, legeltesse a szarvaskerepet. A juhász szeme megcsillant. — Az jó — mondta. — A szarvaskerep jó legelő. 4 legelők ntegúj kodnak A téma ezzel adva volt. A lejtős területekről, a lejtős területek talajának javításáról és védelméről beszélgettünk. Hogy mit is lehet és mit kell tenni? Mert a szend- rői Szabad Föld határa nagy, pontosan 5555 katasztrális hold, ennek éppen a fele szántó, fele lejtőkön terül ek De a legelők is lejtősek, ami gelőt, hegyi ősgyepet törtünk fel, és két éven át gabonaféléket termesztettünk benne. A gabonatermés nem volt valami kiváló, mert az első évben csak a vetőmag térült vissza, a másodikban is csak öt mázsa rozs termett egy holdon, azonban a legelő most nagyon jó. A nyolcszáz hold legelőből 250 holdon sürgősen meg kell oldani a feltörést. Ezzel egy időben a keletkezett vízmosásokat is elmunkálják, betemetik. A tapasztalat alapján a feltört legelőkbe két éven át rozsot és zabot vetnek. A terméshozamok ugyan nem rekordok, de még így is érdemes feltörni az ősgyepet, mert a legelők valósággal megújhodnak. Az egyik részt fűkeverékkel, a másik részt szarvaskereppel vetik be. A szarvaskerepet egyszer megkaszálják, s csak azután kezdik legeltetni. Közben a természetes füvesedés is megkezdődik. A szendrői legelők egy részén, mintegy 280 holdon rengeteg volt a gyom és a bokor. Ezt a területet az idén vegyszerrel kezelték, s az eredmény kitűnő. A vegyszer hatására nemcsak a gyomok, hanem a bokrok is kiszáradtak. Most már csak a kiszáradt, kipusztult cserjegallyakat kell kihúzgálni a földből. Szabályosai kell a Hódról A szendrői Szabad Föld Termelőszövetkezetben négy évvel ezelőtt kezdtek el a rétegvonalas művelést. Ennek megfelelően alakították ki a táblákat is. A vetőszerkezet is évről évre javul. Egyrészt vörösherét termesztenek a lejtőkön, de már eredményesen termesztik a borsót is, ami tovább kedvez a gabonatermesztésnek. Eddig 180 holdon fejezték be az altalajlazítást, ám ezzel kapcsolatban nincsenek megnyugtató eredményeik. — Sajnos, azok a területek jelentős részben elvizenyősöd- tek — mondotta Hartman Bálint elnök. — Főleg a nyergekben és horpadásokban áll meg a víz. Ez egyelőre rosz- szabb, mintha lazítatlan lenne a terület— Mi lehet a baj? — kérdeztem. — Valószínűleg az itteni kőzet az oka — felelte Hartman Bálink — A fellazított talaj most beissza a vizet, valósággal tárolja, mert a termőréteg alatt mészköréteg húzódik. — Mit lehet tenni? — Csatornázni kellene — mondta az elnök. — A belvizes részekről egyszerű csatornákkal könnyen levezethető a víz, de ez nem ilyen egyszerű. Mindaddig, amíg a Bódvát nem szabályozzák, nem vezethetjük le a vizek mert ha levezetjük, úgy a völgyi területek kerülnek víz alá. Véleményem szerint ezen a vidéken a Bódva szabályozása elsőrangú feladat. Alapja annak, hogy a lejtőkön mindenütt beavatkozhassunk a talajok jelenlegi állapotába. — Ezek szerint mégis jó az altalajlazítás? — Persze, hogy jó — mondta az elnök. — Az altalajlazításról mi se mondtunk le, de előbb meg kell oldani a belvízlevezetést. Ha a Bódvát szabályozzák, és gyorsan elviszi a csapadékot, akkor a lejtőkről is nyugodtan levezethetjük a belvizeket, mert nem kerülnek víz alá az értékes völgyi területek. — A lejtők csatornázását hogyan oldják meg? — kérdeztem tovább, hiszen köztudott, hogy ha a lejtőkről lefelé folyik a víz, a termőtalajt is pusztítja. — Meg lehet védeni a termőtalajt — felelte Hartman Bálint. — Mégpedig nagyon egyszerűen: a lejtőkről levezető csatornákba rözsegátaka* rakunk, amelyek áteresztik a vizet, de a földet megfogják.' Már a tagság is egyetért A szendrői Szabad Fold Termelőszövetkezetben immár 250 OOO forintot költenek évente a lejtős területek javítására, védelmére. A termelőszövetkezet tagsága eleinte nem lelkesedett a talajvédelemért. Úgy vélekedett, hogy sokba kerül, és nincs látható haszna. Ma már más a vélemény. A feltört és újratelepített legelő meggyőzte a szövetkezet tagjait. Igaz, hogy az altalajlazítástól még most is idegenkednek, mert annak egye-, lőre nincs kézzelfogható eredménye, de a problémát és a teladatot értik. A vezetőség sokat vár a mostani aratástól is. Tavaly ugyanis 120 hold savanyú erdőtalajon meszeztek. A költségek félét ugyan az állam fedezte, de jelentős áldozatot hozott a közös is. A meszezett területen most búza van. Egyik fele nagyon szép. Mégpedig az a fele szép, ahol aránylag még kielégítő a talaj szerves- anyag-készlete. A terület má- sik fele, ahol gyenge a búza, sovány a talaj, emberemlékezet óta nem kapott trágyát. Mindez arra inti a termélő- szövetkezet vezetőségét, hogy a lejtős területek talajának, védelmébe és javításába be», letartozik a szervesanyag» visszapótlás, a trágyázás is, Szendrői József
