Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-27 / 176. szám

4 ßSZ AKM AGYABORSZAG Sicrdi, 1966. Július 2T tr Ápoltak tekintete. Mártának hívják az ősz asszonyt, Budakeszin mű­tősnő volt. Ö nem kérdezi, hazaengedik-e valaha. Szom­szédjában viszont igen. Ala­csony nő, panaszkodik, hogy a pesti lakása nincs kitakarítva, — Mikor engednek már ha­za, Janika? — kérdezi a fel­ügyelőt, aki apja nyomdokába lépve, választotta ezt a hiva­tást. — Eljön annak is az ideje — biztatja szeliden. S valóban, ez a beteg egy­szer még meggyógyulhat. Re­méljük. Egy lány vizet visz a kút­ról. Az ápoltak ruháját vi­seli. — Annuska, hogy vagy? — megsimogatja az arcát, keresi a tekintetét. — A Dorkó ta­nyáról jött ide. Szerelmi csa­lódott ... Czinke Ferenc festőművész barátom mondja: vizet vivő lány — aki szerelmes lesz, s most itt is a vizet hordja. Arany János-i kép — balladá­ból. Annuska idegesen nevet, forog maga körül. Fiatal lány, a szörnyű betegség róla sem faragta le a szépséget. Egyik ápolt ezredesnek hi­szi magát, s bizonygatja, hogy bent van az első szo­bában, a szekrényben az ezredesi egyenruhája, csak a háziak nem akarják, hogy felvegye. Elbeszél egy törté­netet, amelyben ő dalszerző hős, és egyszer egy egész zászlóaljat szabadságolt két hétre, mert olyan szép dalt fa­ragott. Ö is akkor kapott szabadságot. Betegségét a há­borúban. Kis mellékutcában bottal sétál egy ember. Valamikor tanácsos volt egyik miniszté­riumban. Itt — ápolt. Eresz alatt két idős nő. Az egyik a staférungját készíti, mert Üj- helyben van egy göndörhajú fiú, aki elviszi innen feleség­nek. — Férjhez mégy, bizony férjhez, Giziként — nyugtat­ják. S ő rongydarabokból to­vább varrja stafirungját, s Csak a szemükbe kell néz­ni, elkapni egy réveteg suga­rat a tekintetükből, már lá­tod, messzebb van ez az em­ber hozzád, mint a leste. Pe­dig ott áll pár lépésnyire. All, vagy meggörnyedve ül, esetleg homlokát a porba fekteti. Az ember nem tudja, hogy a saj­nálkozás, vagy a szörnyülködés érzése ébredt-e fel benne. Rudabányácskán úgy neve­ink ezeket, hogy — ápoltak. Milyen szép kifejezés. S igaz is. Egyrészt igaz. Másrészt vi­szont többről van itt szó. Erzsiké bánata Azok, akik ide kerültek, eb­be a kis hegyközi faluba, elme­betegek. A falu egyik pénzfor­rása évtizedek óta a tudatha­sadásos betegek ápolása. A klíma kitűnő hozzá, hiszen a zempléni hegyek erdei tisz­tára szűrik a levegőt, zaj ide nem jut el — nyugalmat áraszt minden, az erdők, az apró fa­lusi házak, a keskeny, köves­kanyargós utcák, a csöndesen folydogáló- Ronyva vize — és az emberek is szótlan termé­szetűden ek tűnnek. Az udvarok többnyire nyi­tottak. Szlovák nyelvű nép él itt Jóhiszemű, becsületes em­berek. ök próbálnak nagy- nagy bánatokat elfeledtetni az ápoltakkal. Mert mindegyik beteg, mindegyik ápolt egy- egy súlyos tragédia. Maguk­kal hozzák ide, itt is tovább dédelgetik, gondozgatják tév­hitüket, valóságos tragédiá­jukat. • Erzsiké... Ennyi a neve. Barna, hosszú haja van. Ar­ca még ma is szép. És a lány, aki Borsod egyik leggazda­gabb falujából, T-ből került ide — szótlan. — Babonás .. . Rettenetesen — mondja a háziasszony. — Hogy mi baja? Ki tudja ezt? Tizenhat éves korában sze­relmes volt, a szülők (az anya) nem adta férjhez... Most itt van. Tizenhat éves volt, amikor egyik reggel azt mondta, hogy megcsípte homlokán egy légy. Kérte, operálják meg. De hisz nem volt rajta seb! Fáj a feje? Szörnyűsé­ges zsongást érzett benne? Szerelmese utáni bánkódását nem bírta elviselni az értel­me? Valahol itt az igazság. Erzsiké pedig ápolt most — és már az is lesz, aráig él. Most huszonhat éves. És még min­dig szép. Csak nem akar az emberek szemébe nézni ... Mohamed fia Szép új ház az udvar előte­rében, hátúi roskadozó, vert­falú viskó. A gangon 91 éves nagymama. Néz maga elé, mereven, csendesen. Kísérő­met, barátomat rokonként fogadja a ház lányéi, Ilonka. Tizennyolc éves múlt, levelező tagozaton jövőre érettségizik az újhelyi gimnáziumban. Vacsorát készít a családnak Bevezet bennünket a szobába, étellel kínál. Béla... így hívják az ápolt­jukat. Ott fekszik a fészer mellett. Alig van rajta ruha. A fel­ügyelő mondja, hogy letépi magáról, öszhajű, szakállas férfi. Ceglédről hozták ide, tizen-valahány éve, hogy nem szól senkihez. Iszlám hitet vall, homlokát állandóan a földhöz tapasztja. Imaszerű mormolása nehezen érthető. — Ügy tudom, valakiben fcsalódott — mondja Ilonka. Megdöbbentő a kontraszt. Ilonka, aki esténként tanul, s megtanulta skandálni Homé­rosz sorait — ott meg az az ember, aki valamikor kitűnő lakatos lehetett, s mert csaló­dott egy asszonyban, hát nem hisz a világban. — Mohamed híve, s nem akar senki szemé­be nézni. Tekintete közönyö­sen bamba. Megzavart nyugalma miatt méltatlankodik. A földnek ha­jolva forog. Végül talál ma­gának egy alkalmas helyet. Lekuporodik, meggörnyed, homlokát a földhöz érinti. A roskatag régi ház padlásfel­járója alatt végül megpihen. S hiszi, hogy istent lát. És sorba mind . . . Járjuk a házakat Egy he­lyen éppen, almoz az ápolt. A hiásik háznál egy asszony ránk i néz. Szeliden tébolyult a várja az újhelyi fiút akit Szabónak vagy Szilágyinak hívnak. (Ehhez a két névhez ragaszkodik!) Injekció helyett — szeretet S még mennyit felsorolhat­nék! A sok-sok emberi tragé­dia teherként ül az ember ér­telmére. Mert azok, akik ide kerültek, többségükben szel­lemi munkát végeztek valaha — vagy szerelmi csalódottak. Itt élnek, az állam gondosko­dik róluk. Egy eltartottért 360 forintot fizet a családnak ha­vonta, ruházzák is valameny- nyit. Nyáron könnyű, télen meleg öltözékkel. Sok ápolt dolgozgat a ház körül. Mások mozdulatlanul néznek maguk elé, s talán arra gondolnak szüntelen, amit agyuk a hasa­dás pillanatában befogadott. Zemplén — nyugalmas hegy­vidék, itt gyógyulhat az, aki alkalmas rá. Károlyfalván, Hercegkúton, Széphalmon és Sátoraljaújhelyen vannak még ápoltak. Itt Rudabányácskán hetvenhatan. — Ezek mind menthetetle­nek? — Van, aki meggyógyul és visszatér az életbe — mondja a felügyelő. — Nagyon ritkán fordul elő ... Pedig mindent megteszünk értük. És sok pénzébe van az államnak ... Olvastam egyszer, meg hal­lottam is, hogy Hitler ezeket a szerencsétlen embereket egy injekcióval intézte el. .. Meg­ölte őket, mert nem vehette hasznukat. Itt, Rudabányácskán, és más­hol is, szeretettel próbálják visszaadni nekik azt. ami az embert emberré teszi: az ér­telmet és ami ebből követke­zik ... De nehéz feladat! S nemcsak pénz kell hozzá, tü­relem is. Ezek a csendes, jó­lelkű, szlovák nyelvű emberek vállalkoztak rá, elhivatottsá­guknak érzik. Nem a pénz az elsődleges fi­zetség érte. A társadalom el­ismerése és a hálája minden-, nél többet jelent. Megérdem­lik! Baráth Lajos Egyház és társadalom Géniben hétfőn este befe­jezte munkáját, az egyházak világtanácsa által rendezett értekezlet, amelyen „Az egy­ház és a társadalom” témakör­rel foglalkoztak. Az értekez­leten négyszáznál több delegá­tus vett részt. A küldöttek több dokumen­A Világtörténet 9. kötetéről Kilencedik kötete jelent már meg magyarul annak a tíz vaskos kötetből álló „Vi- lágtörténet”-nek, amelyet a Szovjet Tudományos Akadé­mia által szervezett és irányí­tott, jól felkészült tudóskollek­tívák írtak. Ez a „Világtörté­net” a marxista történetiroda­lom első olyan összefoglaló munkája, .amely megvilágítja az emberiség útját az őskor­tól egészen napjainkig. Ez a végsősoron optimizmust sugalló, ám a problémákat, a konfliktusokat, a még ható ere­jű lemondásokat el nem kenő vállalkozás most elérkezett az 1924-től 1939-ig terjedő időszakig. A majd 750 oldalas kötet nagy érdeme, hogy nemcsak ismerteti, hanem értékeli is ezeket a különösen közeli ese­ményeket. A konfliktusok és tragédiák nem fedik el azokat a történelmi eredményeket, amelyeket a nemzetközi mun­kásosztály és szövetségesei értek el. és hogy — bár a kö­tet különösen nagy figyelmet fordít az európai történelem­re, s benne a második világ­háború közvetlen előzményei­re — megismerhetjük azt is, mi történt 1924 és 1939 között Amerikában, Ázsiában, Afri­kában és Ausztráliában. Mi­után a Horthy-korszakban felnőtt nemzedékek szemléle­te legjobb esetben is beszű­kültén „Európa-centrikus” volt, sokakat váratlanul ér­tek a gyarmati és félgyarmati világ széthullásának 1945 utáni tényei. Ennek az ese­ménysorozatnak előzményei' ről is szó esik a négy fő részre osztott kötetben. (A negyedik fő rész különben tudomány és kultúra fejlődé­séről, az e korszakban létre­jött nagy vívmányokról szól.) Voltaire, a XVIIII. század nagy francia gondolkodója írta, hogy „a világtörténet met könnyebb átélni — báf az sem könnyű —, mint át­gondolni.” Azóta megszüle­tett az a tudományos világné­zet, amelynek alapján a világ- történelmet át lehet gondolni* s éppen azért, abból a nemei és közhasznú célból, hogy al emberek könnyebben élhesse­nek. (Kossuth Könyvkiadó.) a. a. Több ezer éves leletek az ároktői Dongóhalmon tumot fogadtak cl. Ezek egyi­ke megállapítja, hogy semmi sem igazolhatja az amerikai haderők vietnami jelenlétét és azok létszámának állandó növelését, valamint Észak- és Dél-Vietnam városainak és falvainak bombázását. Nemrég fejeződött be a miskolci Herman Ottó Múze­um több héten át tartó régé­szeti ásatása Ároktőn, a Dongóhalmon. A falu végén, a gát mel­lett, a sík környezetéből ki­emelkedő kis halom már ré­gebben felhívta magára a ré­gészek figyelmét. Látszott, hogy nem természetes dom­borulat, s a felszínén heverő számtalan cserép is mutatta, hogy létrejöttéhez az ember­nek is köze volt. Az 1930-as évek elején az akkori Borsod- Miskolci Múzeum kísérelte meg egy ldsebb ásatással fel­tárni a domb titkát. Honfogla­láskori sírok és bronzkori te­lepülés maradványai kerültek napvilágra. Az idén a miskolci múzeum nagyobb méretű ásatáshoz kezdett, hogy pontosan tisztáz­ni lehessen: mikor telepedett oda az ember, melyik őskori népcsoport, törzs tagjai laktak ott, milyen életmódot foly­tattak. s miért hagyták el la­kóhelyüket. Az ásatás mindezekre felé­letet adott. Kiderült, hogy „z egész halom őskori település rétegeiből áll. Négy méter körüli mélységekben kerültek elő a legrégibb telepesek ha­gyatékai, agyagfalú házak ma­radványai, edények, kőbalták, agancskapák, őrlőkövek. Egyes esetekben meg lehetett figyel­ni a házak tartóoszlopainak földbe mélyedé helyét is. Ezek nyomán kirajzolódott a több ezer évvel ezelőtti ház alakja. Az előkerült leletanyagból már az ásatás során következtetni lehetett az őskori település korára, lakóinak származására. Fejlett keráma-művesség nyomai Az őskorban minden egyes népcsoport különböző faze- kasművességgel rendelkezett, másféleképpen készítették edényeiket, más-más mintával díszítették őket. A Dongóhalom legmélyéről napvilágra jutott edények kb. 3700—3600 évvel ezelőttről származnak, a bronz­kor korai szakaszából. Ebben a korszakban megyénk terüle­tén dél-oroszországi sztyeppe­vidékről származó törzsek te­lepedtek le, s éltek hosszú időn át. A Dongóhalmon nemcsak ennek a sztyeppéi törzsnek, ha­nem az utána következő nép­csoportnak leletei is napvi­lágra kerültek. Ezek már a késő-bronzkorban éltek itt, Időszámításunk előtt 1600— 1400 körüli időben. Kerarma- művességük talán a legfejlet­tebb az őskorban, fénylő, fekete edényeket készítettek, ga-iag plasztikus díszekkel. A bronzot is egyre gyakrabban használták fel fegyverek, szer­számok készítésére. Erről az ároktői településen előkerült bronzlándzsa és balta is tanús­kodik. A középső-bronzkor végén a dongóhalmi telepet elhagyták lakói. Hogy mi volt ennek oka, erre az utóbbi évek ku­tatásainak eredményei révén feleletet tudunk adni. I. e. 1400 táján a mai Dél-Németország területéről harcos törzsek nyomultak a Kárpát-meden­cébe, s az ott talált lakossá­got részben elűzték lakóhe­lyeikről, részben leigázták. E törzsek elől menekülhettek el az ároktő—dongóhalmi bronzkori telep lakói is. Több száz évig lakták tehát az őskori emberek a mai Árok­tő határában levő települése­ket. Ez idő alatt emelkedett négy méter magasra a telepü­lési omladékok, leégett, majd újraépített házak egymás felett elhelyezkedő rétegeiből a mai Dongóhalom. A magyarság temetőnek használta Ezután hosszú ideig, egészen a magyarok honfoglalásáig nem használták a DongóhaJ- mot a környéket birtokba ve­Mindenben fejlődünk . . . vő népek. A magyarság itt letelepedett köznépi réteg« temetőnek használta a X—* XI. században. Az ásatás so* rán 15 sírt, köztük 3 gyér* meksírt tártunk fel. A sírok* az akkori temetkezési szoká* soknak megfelelően kelet»j nyugati irányúak voltak, 8 halottakat fejjel nyugat felé helyezték eL A domb lekopása miatt a sírokat mindössze 20—‘j 60 cm Vastag föld borította.! ezért közülük többet megboly­gatott szántáskor az eke. A/ előkerült sírok elrendeződésé arra mutat, hogy csoportosait temetkeztek: egy-egy nagy család egy helyre, egymái mellé temette el halottait, km zépre helyezve a nagy család vezető, a legrangosabb tagjáéi A feltárt sírok egy csoportjá­nak közepén gazdag női síri találtunk, amelyet leletekbe^ szegényes sírok vettek körüt. Az eltemetett nő sírjából szár­mazik - egy-haját összefogó kiá bronzkarika, ruházatának bronzgombjai, mellkasán és dereka táján pedig 7 darab préselt, ezüst, díszített ko­rong került napvilágra. A töb­bi sírban hajkarikát, karpe­recét találtunk. Az idei ásatás során a teme­tőnek csak egy kis részét sH került megmenteni, s bizo­nyosra vehető, hogy még to­vábbi sírok rejlenek a földben. A dongóhalmi, X—XI. századi temető jelentősége nemcsak abban van, hogy Ároktő vi­dékéről ez idáig nem isme­rünk más, ebből a korból szár­mazó lelőhelyet, hanem ab­ban is, hogy további adatokat szolgáltat a honfoglaláskor és az azt követő időszak emlék­anyagának, ezen keresztül s magyarság akkori életmódjár nak, társadalmának megisme-i réséhez. Dongóhalom, feltárását Jö­vőre folytatjuk, reméljük/ hogy további gazdag lelet­anyaggal fogja gyarapítani 3 miskolci Herman Ottó Múze­um régészeti gyűjteményét Dr. Kemenczci Tibor múzeológus Tanác«í<n£íoli fogadóórái Miskolc városi tanácstagok: általános Iskola. 18 órakor: Wagf Július 27: Madarász János. I.. "I'lU,' '' »Sá,-csarnok, helypénskezel« lro- Ú Palóczy u. 27., 17 órakor: Sugáf! Andor. Kazinczy u. 15.. 18 óra-: kor; Tasi I.ászlóné, Miskolci Er­dészet ládi üzeme, 16 órakor. Vásár da, 17 órakor; Nádler Viktorné. Széchenyi u. 94.. 17 órakor; Ora- vecz Antal. Pereces. Szén utcai általános Iskola, 18 órakor. Július 28: Balázs Sándor, Cso­koládégyár. diósgyőri telep, III., Fürdő u. 4., 17 órakor; Deák Béla, Körösi Csorna u. 1., 18 órakor; Hudecz Sándor, Patyolat Vállalat, kultúrterem. Győri-kapu 48-50., 17 órakor; Szolga István, Miklós utcai általános iskola, 17 órakor; Wink­ler Józsefné, Pereces-F.renyő, or­vosi rendelő, 16 órakor. Július 29: Barka! Miklós, TTI., Tóth Árpád utca 1.. 17 órakor; Garadnai Ferenc, III., Bodrogi Zsigmond u. 10-, 18 órakor; dr. Gélíer Katalin, Semmelweis kór­ház, belgyógyászat, 15 órakor; dr. Konczwald Barna. III. kér. ta- náesháza. Árpád u. 46., 16 órakor: Kostyó sandorné, Ságvad utcai A MAGYAR RADIO miskolci stúdiójának műsora fa 189 méteres hullámhosszon 18—19 óráig) A megye életéből. Az első félév tapasztalatai . 11 A mérlegbeszámolók tükrébe»,' . Spirituálék. Az egészségügyi kultúra kér­dései. I.ányok. asszonyok. Keringők. A megye sportéletéből. Kajászóapostol és Kajá- szómonostor a tűnő évszáza­dok forgatagában két ma­dárlátta falucska volt a Ku­misz folyó egyik csendes ka­nyarjában. A két falucska lakói I. István országlása után egész a felszabadulás évéig főként abban vetél­kedtek egymással, hogy Szent Antalnak melyikőjük emel magasabb szobrot a község küszöbén. Ezenkívül, főként a két falu vérbő le­gényei, abban versengtek, hogy egyik, vagy másik fa­lu kocsmájában melyikőjük zsebében nyílik ki fürgéb­ben a rozsdásodó bicska. Századok osontak el így a két falu fölött,- mígnem egyszer betört a kultúrfor- radalom. és történi hogy a két falu két. kocsmáját egy­szeriben italbolt névre ke­resztelték át. Közvetlenül erre az időre esik a haza egyik nagysod- rú népmozgalmának kitere- bélyesedése Is. Épülő, szé­pülő hazánkban nap, mint nap, szinte geometriai ha- ladványszerűséggel növeke­désnek indult a hivatali ügy­ben kiszállók száma, éspe­dig Pestről vidékre, vidékről Pestre. A zarándokcél azon­ban általában már nem a Szent Antal-szoborhoz, ha­nem a megújhodott kajászó- apostoli italbolthoz vezetett. A megfáradt testű és ideg­zetű búcsújárók ezután itt merítettek friss ihletet or­szágépítő munkájukhoz, mi­közben eleink egyik életböl­cseleti tételét is meggyőző formában demonstrálták, és­pedig, hogy nemcsak igéből él az emberfia. Imigyen fejlődött, szépült Kajászóapostol néhány éven belül olyan búcsújáróhellyé, hogy neve külön kartográ­fiai jelöléssel hazánk leg­újabb térképére Is felrepült.. Ottjártamkor éppen az ital­bolt 20. élüzem ünnepségét ülték £ legszélesebb segéd­lettel, amikor futótűzként terjedt, el, hogy a monos­toriak is, mégpedig a leg­modernebb vendéglőt építik meg a falu fölötti Kumiszra rúgó kis platón. Miután pedig Monostor fölött sem állt meg az idő, szőcialista összeköttetéseik kiaknázásával alig egy év múltán vadonat új vendég­látóipar! gyöngyszemet ad­tak át a forgalomnak. És ekkor minden lágyabb szí­vű zarándok azon búsongott, hogy a vetélkedés e tromfjá­tól az apostoliak üzemegy­sége már a következő de­kádban lehúzza a rollót De, hát mire jó a szocia­lista gondviselés? A borúlá­tók mind gazda nélkül ter­veztek. Nem számoltak vele, hogy a szüntelenül fejlődő állami és szövetkezeti szek­torban az ellenőrző utak, a különféle tapasztalatcserék, ankétok, értekezletek, meg­beszélések, tudományos vi­ták, szimpozionok, tanfolya­mok, stb. száma is szünet nélkül növekszik. így volt igaz ez, mert a monostori gyöngyszem üzembe lépése meg sem roggvan tóttá az öreg, toldott-foldott apostoli italboltot: jobban virult, mint valaha. A monostori megélt abból, ami az apos­toliban, az apostoli meg ab­ból, ami a monostoriban túlcsordult. És e gazdasági csoda láttán a Vendéglátó­ipari Szupertröszt gazdaság- kutató vizsgálatot indított. A többi között megállapítot­ták, hogy a következő évek fejlődése nyomán a zarán­dokok száma a feladatokkal együtt tovább növekszik. Ebben pedig akkora rejlett tartalék búvik meg, hogy a Kumisz völgyének e térsé­gében még további 77 ha­sonló vendéglátóipari zarán­dokhelynek van nemes kül­detése hazánk ragyogó nap­ja alatt Vincze Oszkár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents