Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-27 / 176. szám

eszakmagtarország Szerda, 1956. július 2T Koszigin fogadia hazánk moszkvai nagykövetét Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió minisztertanácsának elnöke kedden délután fogad­ta Szipka Józsefet, hazánk moszkvai nagykövetét, és meg­beszélést folytatott vele. ítélet a Brazzavilíe-i összeesküvők ügyében Hétfőn a késő éjszakai órák­ban Brazzaville-ben a népbí­róság ítéletet hirdetett az 1964. évi sikertelen augusztusi ösz- szeesküvés részvevőinek peré­ben. A vádlottak között volt Felix Muzabak-ani, a kongói hadsereg vezérkari főnökének volt helyettese, összesen hét személyt fogtak perbe. A népbíróság Muzabakanit az állam biztonsága ellen el­követett bűncselekményért halálra ítélte. Ugyancsak ha­lálra ítélték távollétében Gil­bert Pongot, a Keresztény Dolgozók Afrikai Szövetségé­nek főtitkárát, aki a népbíró­ság megállapítása szerint „az összeesküvés lelke” volt. Pon- go minden valószínűség sze­rint valamelyik nyugat-afri­kai országban rejtőzik. A töb­bi összeesküvőt különböző időtartamú börtönbüntetések­kel sújtották. Egy amerikai pilóta szenzációs nyilatkozata Az ausztráliai televízió múlt heti műsorából kimaradt nyi­latkozatról számol be a Pravda Canberrái tudósítója. Az Egyesült Államok auszt­ráliai nagykövetségének és a CIA-nak a közbelépésére Bar tos amerikai pilóta nem szá­molhatott be a világnak az amerikai hírszerzőszolgálat vietnami bűnös cselekményei­ről. A tudósító szerint a magnó­szalagra vett Bartos-féle nyi­Ellűnt e«y amerikai tábornok Repülőgépek és hajók kutat­nak Joseph W. Stilwell ameri­kai dantártábornok, a száraz­földi hadsereg kiképző köz­pontjának főparancsnoka után, aki vasárnap, San Francisco és Hawaii között, repülőgé­pével eltűnt. Stilwell maga ült a repülőgép kormányánál és úton Thaiföld felé, jelentette, hogy a gép egyik motorja ki­hagyott. Tíz hónapi szahadsagvsszlés magzate'íiajfássrl Dr. Zelenka Lajost, a Szege­di Orvostudományi Egyetem szülészeti klinikájának ad­junktusát a szegedi járásbíró­ság, majd a szegedi megyei bíróság kétrendbeli magzatel­hajtásért, amelyek közül az egyiket anyagi ellenszolgálta­tásért végezte, négyhónapi sza­badságvesztésre és háromezer forint pénzbüntetésre ítélte. A »zabadságvesztés végrehajtását azonban háromévi próbaidőre felfüggesztették. Törvényességi óvás folytán a Legfelsőbb Bíróság megál­lapította, hogy az alsó bírósá­gok által kiszabott büntetés törvénysértően enyhe, nem ér­tékelték kellően a súlyosbító körülményeket. A Legfelsőbb Bíróság a magzatelhajtó or­vost tízhónapi végrehajtandó szabadságvesztésre és hatezer forint pénzbüntetésre ítélte, latkozat idézi egyebek mellett, egy Dél-Vietnamban működő amerikai ügynök szavait ar­ról, hogy a CIA szükség esetén bármilyen saigoni kormány­tól könnyűszerrel megszaba­dulhat. A műsorból törölt szenzá­ciós nyilatkozatból a követ­kezők jutottak az újságírók tudomására: — Dél-Vietnamban minden amerikai nagyon jól tudja — mondja Bartos —, hogy Ngo Dinh Diem rendszere elleni felkelés Saigontól délre, a Camo félszigeten robbant ki és semmiképpen sem kapha­tott segítséget az észak-viet­namiaktól. Én magam akkor Da Nangban voltam, amely rendkívül közel van Észak- Vietnamhoz és Észak-Vietnam beavatkozásáról akkoriban semmiféle hírt nem kaptunk. Az amerikai pilóta a továb­biakban elmondja, hogy húsz­hónapos vietnami tartózko­dása során tökéletesen tisz­tába jött az Egyesült Államok úgynevezett „felszabadító” kül­detésével. Mély részvéttel kísérték utolsó útiára Simon Ferenc elvtársat Rendelet a Siovjütunlóban a huliganizmus eilen Az SZKP Központi Bizott­sága, a Legfelsőbb Tanács el­nöksége és a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa megtárgyalta, milyen intézkedésekkel lehet fokozni a harcot a közrend megbontói ellen. A Moszkvában kiadott hi­vatalos közlemény szerint a közrend fenntartására hiva­tott szervek tevékenységének egységes, operatív irányításá­ra létrehozzák szövetségi-köz­társasági szinten a Szovjet­unió közrendvédelmi minisz­tériumát. A rendelet értelmében fo­kozott intézkedéseket tesz­nek a huligánok ellen. Bőví­tik a rendőrség alkalmazot­tainak jogkörét a bűnözök el­lem harcban. Javítják a nyo­mozószervek tevékenységét és fokozzák a naplopók elleni harcot. A Legfelsőbb Tanács el­nöksége rendeletileg rr.ondla ki, hogy fokozott adminisztra­tív és büntetőjogi felelősség­gel tartoznak a huligán-cse­lekmények elkövetői. Az ilyen bűncselekményeknél sú­lyosbító körülménynek számít a részegség. Belgium csipkében és — pongyolában Az ale\andriai ^ Hanchia téren százezernél több arab hallgatta a). egyko­ri gyapottőzsde balkonjáról szónokló Gamal Abdel Nasz- szert. Az egyiptomi hadsereg egykori tisztjéből lett államfő a tíz évvel ezelőtti júliusi es­tén arról beszélt, hogy a nép 1952-ben ugyanazon a téren köszöntötte a korrupt Faruk király bukását. Azután egy szónoki fordulattal az egyip­tomiak nagy reménységéről, a Sadd el Ali-ról, az asszuáni Nílus-gát építéséről beszélt. Feltárta előttük, hogy a lét­fontosságú objektumhoz ígért kölcsönöket Washington és London nem adta meg, mert Egyiptom az antikolonialista erők oldalára állt. Azok az országok támadták tehát az új Egyiptom politikáját, ame­lyek évszázadok óta kizsák­mányolták a Nílus. mentén élő népet. Az angol és a fran­cia Imperializmus közel egy évszázada uralta a Szuezi- csatornát, s részvénytársasá­guk, a Compagnie Universel­le du Canal Maritime du Su­ez, évről évre 35 millió egyip­tomi fontot zsebelt be. Pedig a csatornát egyiptomiak épí­tették. „Ezt a pénzt mi épp­úgy magunkénak véljük, mint a Szuezi-csatornátt — mon­dotta Nasszer. — És ezt a pénzt mi ezentúl az asszuáni gát építésére fordítjuk Ugyanabban az órában az egyiptomi hadsereg különle­ges egységei megszállták és állami kezelésbe vették a Szuezi-csa torná t. Az államosítás híre bomba­ként robbant Londonban és Párizsban, a két „csatornatu­lajdonos” országban: mégis, minden tiltakozás ellenére 1956. július 27-én már az új egyiptomi Csatorna Hivatal irányította a hajóforgalmat a világ egyik legfontosabb ten­geri átkelőhelyén. Az érdekelt nyugati fővárosokban azonnal megjósolták a Szuezi-csalor- tn „tönkremenését". Amikor azonban kénytelenek voltak jätnl, hogy az államosítás tatán minden a legnagyobb rendben van, négy héttel a történelmi dátum után, 1956. augusztus 22-én 115 angol és francia révkalauz — vagyis az összes révkalauz fele — abba­hagyta a munkát és azonnal hazautazott. Az Egyiptomot kolonialista elnyomás alatt tartó hatalmak a révkalau­zok váratlan távozásától vár­ták az államosítás csődjét és befolyásuk visszaszerzését. Ahogyan azonban az asszuáni gát építéséhez a Szovjetunió adott gyors és feltételek nél­küli segítséget, úgy a „révka­lauz csatában” is akadtak ba­rátai Egyiptomnak: a szocia­lista országok azonnal elküld­ték a révkalauzi munkában jártas hajóstisztjeiket és az imperializmus ezt a csatát is elvesztette. I gyupíom kísérletet tettek: angol—fran­cia—izraeli agresszió zúdult az országra, de a Szovjetunió erélyes figyelmeztetése nem­csak megállította, hanem szé­gyenletes távozásra is késztet­te a betolakodókat. A Szuezi-csatorna dolgozói, de egész Egyiptom ma már az államosítás tizedik évfor­dulóját ünnepli. Az elmúlt évtizedben nemcsak korsze­rűsítették, mélyítették a csa­tornát, hogy immár 50 ezer tonnás tartályhajók áthaladá­sára is alkalmassá tegyék — hanem forgalma is rekord­nagyságot ért el: az 1955. évi 14 466 hajóról tavaly 19 150- re emelkedett a forgalom. Port Said kikötőjét is bőví­tették. A 220 révkalauz kö­zött már csupán 53 külföldi dolgozik, s a csatorna 11 ezer alkalmazottjának élet­viszonyai alapvetően jobbá lettek. A második évtizedre pedig a csatorna további mé­lyítését és szélesítését terve­zik, hogy a 120 ezer tonnás tartályhajók is áthaladhassa­nak rajta! Az eredmények és a tervek adják a legcsattanó- sabb választ azoknak, akik tíz évvel ezelőtt „megjósolták'’, hogy az „egyiptomiak soha­sem lesznek képesek jól igaz­gatni a csatornát\ C» A jóslat nem vált be... Szuez tíz éve IVpmnenlí a Szuezi-csa- licllllSilB tornát fejlesz­tették nagy mértékben, ha­nem az egész országot. Az asszuáni gát első részét már felavatták, s az Egyesült Arab Köztársaság ma az arab vi­lág legdinamikusabban fejlő­dő országa. I Sebes Tibor | Ezt a teljesítményszintet a múlt év hasonló időszakában csupán a legjobb négy-öt „él- kombájnos” érte el. Srakta Sándor halad az élen, s ed­dig kereken 148 vagonnyit adott át az SZK típusú gépe alól. Másodiknak (ugyancsak kaposvári kombájnos) Kovács Lajos rukkolt előre 11 606 má­zsás teljesítményével. A szek­szárdi Fiáth László a negye­dik, a dalmandi Jóbi György pedig az ötödik helyre so­rolt be. Az AC magyar kombájnok kategóriájában Czigler György, az Alsótengelici Ál­lami Gazdaság kombájnosa az első, teljesítménye csaknem 50 vagon. A rendre arató gé­pek versenyében a devecseri Németh József vezet, aki 864 holddal került az élre. Rekord teljesítmények a kombájnosversenyben A legutóbbi összegezés sze­rint az állami gazdasági kom- bájnosok közül hetvenhatan jutottak túl a 6000 mázsán. Msgrcndszik-Q az „évszázad peréi“? Hivatalos adatok szerint az olasz nyomozók 19C3. júniusa óta kiterjedt vizsgálatot foly- : tatnak a hírhedt gengszter szervezet, a Maffia tevékeny­ségének felderítésére. A Maf­fia banditái a véres bűntények ezreit követték el, de minden esetben megúszták büntetle­nül. Amikor azonban 1963 jú­niusában aknára futtattak egy rendőrségi gépkocsit és a rob- hanás következtében nyolc ca­rabinieri életét vesztette, úgy látszott, hogy elfogyott a ha­tóságok türelme. Három év azonban eltelt és a Maffia el­leni perre még mindig nem ke­rült sor. A rendőri szervek a napok­ban közölték, hogy ez cv vé­gén megrendezik az „évszázad perét”: bíróság elé állítják az egész Szicíliát terror alatt tar­ló gengsztereket. A szicíliai rendőrség által előre közölt I számok azonban figyelmet ér­demelnek. A rendőrség ada­tai szerint a Maffiának mind* össze kétezer tagja van. Nem túlságosan kevés ez, ha figye­lembe vesszük, hogy a sajtó szerint minden szicíliai város­kában, minden településen Maffia-sejtek működnek, ha arra gondolunk, hogy a Maf­fia sok nyugati országgal, kü­lönösen az Egyesült Államok­kal élénk narkotikum csem­pész-kereskedelmet folytat? Ezenkívül köztudott, hegy á rendőrség a Maffia négyszáz vezetőjének nevét ismeri, de a rendőrtisztviselők közül ed­dig még véletlenül sem ejtett szót senki a Maffia-vezetők és az olasz felső tízezer széleskö­rű kapcsolatairól. Eehet, hogy a Maffia-banditák ügyében ismét a régi elv szerint járnak majd el: „A nagy tolvaj meg­ússza. a kis tolvajon elverik a port”? És egyáltalában ilyen körülmények között megren- dczik-c majd az „évszázad pe­rét"? hez, fetismerve, hogy a Jelesv legi kapitalista tulajdonviszo­nyok mellett Angliában le­hetetlen kommunista szigete­ket teremteni. Nem ez az igazság: a csalódott Andrew Wadham alakjának megalko­tója egy nem kevésbé csaló­dott Arnold Wesker, aki ál­talában az emberi természet gyarlósága és minden eszme, érzelem hívságos volta felett mond keserű ítéletet S eb­ből az általános és körülha- tárolhatatlan keserűségből nem kevésbé általános, sőt közhelyszerű kiutat taláL A darab legvégén, miután már megtudtuk, hogy a forradal­már utópistából Sir Andrew Wadham lett, viszontlátjuk Andrew-et húszévesen, ismét a katedrálisban, s most is a fény városairól álmodozik ba­rátaival. Azaz, Wesker végső következtetése: „Mindig ma­rad egy nyitott kapu”, min­dig lesznek forradalmi szelle­mű fiatalok... H a nem lettem volna ta­núja, el se hinném, milyen kirobbanó si­ker, milyen értő és értékelő hozzászólások fogadták ezt a rokonszenves témájú, haladó szándékú darabot, amelynek azonban naiv és valóban kőz- helyszerűek a kővetkeztetéseL Egy dolgot minden bizonnyal megmutat: a viszonylagos jó­lét sem oltotta ki a munkás- mozgalmi hagyományokkal rendelkező belgákból a vál­tozások, a társadalom megúj­hodása iránti sóvárgást Zilahi JutTtt i- fKövctkezik: Hormon és ü»í Iel4 J jk‘; tó előestjén láttam — nagy érdeklődést keltett a meghí­vott közönség körében. A mű hőse Andrew Wadham épí­tész. Fiatalon, szinte kamasz­korában ismerjük meg a mű első jelenetében, ahol egy ka- tedrális fenséges látványától lenyűgözve, rajongó lelkese­déssel mondja el élete nagy álmát: hat ragyogó várost szeretne építeni, ahol minden ház azé, aki lakja, az üzem, azé, aki dolgozik benne Andrew Wadham a mat va­lóságos Angliában kívánja megteremteni ezt a sajátos, „szövetkezeti kommunizmust”, de sorra csalódik mindazok­ban, akiktől segítséget vár­hatna. A közmunkaügyi mi­nisztérium, s általában a köz- igazgatás szervei fel sem fog­ják a terv nagyszerűségét, a Labour vezetőit sem érdeklik a merész álmok, elvesznek az apró-cseprő bérviták, kisszerű napi feladatok tengerében. Csupán személyes barátai se­gítik Wadhamot, de később, amikor a terv a megvalósu­lás első szakaszába jut, ők is cserbenhagyják... S ami vé­gül megszületik, az már alig hasonlít Andrew Wadham eredeti elképzelésére: a hat város helyett csak egy van, s ott is a legfontosabb hi­ányzik, a gyárak közös tu­lajdona. .. Ez az utóbbi mozzanat té­vesen azt sejteti, hogy Wes­ker eljutott a kérdés lénjegé­• ' A ;• Sigf tért, mozgást igénylő darabo­kat. Pillanatnyilag a nagyterem­ben vagyunk. A mű, amely színre kerül, „modem”. írója Arnold Wesker, aki az angol drámaírók legifjabb nemzedé­kéhez, a többnyire Osborne nevével fémjelzett „dühös fia- talok”-hoz tartozik, ehhez a változatos írói egyéniségek­ből verbuválódott csoporthoz, akiknek egyetlen közös jel­lemvonásuk: mindnyájan töb­bé, vagy kevésbé tudatosan, de lázonganak a fennálló tár­sadalmi rend. a kapitalizmus ridegsége, embertelensége el­len. Az est bemutatója tehát Wesker darabja, a közönség pedig a Nemzeti Színház Ba­ráti Körének képviselői, ma­gyarán: közönségszervezők. Később megtudtam: csakis a Nemzeti Színház körül ala­kult ki a közönségszervezők hálózata, akik társadalmi munkában árulják a jegyeket és a bérleteket. Munkájukért csupán abban a megtisztelte­tésben van részük, hogy a szín­ház minden új bemutató előtt meghívja őket egy, kü­lön a részükre rendezett fő­próbára, s annak megtekin­tése után kötetlen, őszinte, * többnyire igen termékeny vi­tát folytathatnak a színészek­kel. rendezővel. W esker drámája, melyet az író hazáját is meg­előzve, Brüsszelben mutattak be a világon először — melyet tehát az ősbe in uta­III. Az Aranyváros A brüsszeli éjszakában nem lehet eltévedni, mert a távoli, zeg­zugos utcákba is odavillog a MARTINI-reklám. A piros fénykarikában levő sötétkék betűk egy 22 emeletes palota tetején kaptak helyet. S ha­bár nem hirdetik a Martini­éhoz hasonló káprázatos neo­nok, ugyanennek az üveg- és betonpalotának földszintjén található — a Mercedes—Benz lerakat és egy rádió—tv— magnó áruház közé beékelve — a Belga Nemzeti Színház. A színház belülről éppoly modern, mint a Rogier téri 22 emeletes felhőkarcoló külső képe. Az előcsarnok szeszé­lyesen kanyargó folyosóin rejtett világítás, a sarkokban hatalmas vázákban száraz fa­ágak, az egyik kiszélesedő fo­lyosószakaszban 3—4 elegáns büfépult, melyeknél még ak­kor sincs tolongás, amikor szünetben a közönség kiözön- lik a nézőtérrőL Tulajdonképpen a Brüsszeli Nemzeti Színház is két szín­ház, éppúgy, mint a budapes­ti. Ám itt, Brüsszelben a ka­maratársulat is a nagyszín­házzal egy épületben kapott otthont! A 300—400 személyes kisterem egy emelettel fel­jebb van, olt mutatják be a ’ kevesebb szereplős, kevesebb A miskolci Gyár utca Tör- kölyösi temetőjében, amely mellett felnőtt, barátaival na­ponta elsétált a munkásne­gyedben, ahonnan vétetett, kísérték tegnap ezrek utolsó útjára Simon Ferenc elvtár­sat. Pártvezetők és gyári dol­gozók, rokonok cs barátok mind eljöttek, hogy lerójják a végtisztességet a fiatalon, 36 éves korában elhunyt pártbizottsági munkatársnak. — Simon Ferenc élete nem volt hiábavaló. Fiatalon ma­radandó emléket hagyott ma­ga után — mondotta gyász­beszédében Majoros Balázs, a megyei pártbizottság osztály- vezetője. Nem felejtünk Téged, nem felejtjük vidám mosolyod, nem felejtjük közös ügyünk­höz sírig hű, odaadó életedet — mondotta a sírnál Bárczi Béla, a megyei pártbizottság osztályvezetője. — Fejfádon — gondolatban — fölíxjuk, hogy életed hajó­jának, amely most a végső ki­kötőbe ért, tápláló üzemanya­ga a párthüség, világító lám­pása a munkásöntudat volt — búcsúztatta ezután a barátok nevében Gyárfás Imre. Kere­kes József a pártiskola nevé­ben vett búcsút Simon Fe- renctől. És ahogy gyászzen« kísére­tében komoran koppantak a rögök egy szomorúíűz alatt a földbesüllyesztett koporsóra, mindannyian azt éreztük, hogy a maradandó emlék, amit Simon Ferenc maga után hagyott, valóban a pél­damutató párthűség, amely* szilárd munkásöntudattal pá­rosult. A horáciuszi „ru>n amnis moriar” eleven példá­ja volt a százak és százak szívből jövő gyásszal valói odazarándoklása a Torkolyösl temetőbe, hogy még egyszer lássák, legalább koporsója annak az embernek, annak az elvtársnak, annak az ön­tudatos, áldozatkész kommu­nistának, aki oly sokat dol­gozott, fáradozott szép ügyünkért, a szocializmusért. Simon Ferenc immár ott alussza örök álmát az alatt a szomorú fűz alatt, amely­nek árnyékában talán gyer­mekkorában is megpihent; sírját körüllengi azoknak sze­retető, akik szívükben őrzik örökké mosolygós arcát, ked­ves szavait, meleg emberi egyéniségét

Next

/
Thumbnails
Contents