Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-26 / 175. szám

2 É5ZAKMAGT ARORSZÄG Kedd, 1966. júthis 2®. Ötezer embert mérgeztek meg Dél-Vietnamban az amerikaiak Miközben Dél-Vietnam 1c- rületén az amerikaiak hétfőn is folytatták a partizánok üldö­zése címén terrorakciójukat a békés lakosság ellen, a sza­badságharcosok közvetlen Sai­gon közelében tíz ponton is kisebb támadásokat intéztek különböző dél-vietnami kato­nai állások ellen. A hajnali lö­völdözések zaja tisztán hal­latszott a város szívében is. Az Hétfőn bejelentették az új indonéz kormány összetételét. A kabinet 29 tárcából, illetve 27 miniszterből áll. Közülük tizenkctten katonai szemé­lyek. A kormányt Suharto ve­zeti. Mint a nyugati hírügynöksé- gck jelentéseiből kitűnik, In­donézia katonai diktátora: Su­harto tábornok, legalább két órával megelőzte Sukarno cl­UPI jelentése szerint a par­tizánok több hidat felrobban­tottak. A Vietnam két része között húzódó demílítarizált övezet­től délre amerikai B—52-es óriás-bombázók hétfőn dél­előtt három helyen szőnyeg­bombázást hajtottak végre a Hastings fedőnév alatt folyó „tisztogató művelet” támoga­tására. nők kormányalakítást bejelen­tő rádióbeszédét, ugyanis Su­karno megszólalása előtt saj­tóértekezleten hozta nyilvá­nosságra a hírt. A Sukarno-bejelentést meg­előző sajtóértekezletén Suhar­to tábornok nem csinált tilkot abból, hogy az új kormányt szilárdan kézbentart ja. Su­karno elnököt pedig látszat­vezetésre kárhoztatja. A Da Nang-i amerikai tá­maszpont repülőterén hétfőn lezuhant egy amerikai csapat- szállító repülőgép. A közvetle­nül a felszállás után bekövet­kezett szerencsétlenségnek két halottja és 30 sebcsültje van. A Bien Hoa-i amerikai légi­támaszpont közelében a sza­badságharcosok lelőttek egy amerikai sugárhajtású repülő­gépet. A gép elpusztult. A vietnami néphadsereg fő­parancsnokságának összekötő bizottsága üzenetben felhív­ta a vietnami nemzetközi el­lenőrző bizottság figyelmét arra, hogy az amerikaiak to­vábbra is szórnak mérgező ve­gyianyagokat dél-vietnami te­rületre, s ennek következtében ötezer embert mérgeztek meg. A megmérgezettek közül so­kan görcsös hasmenés, vérhá­nyás után elpusztultak. üdvözlő táviratok kubai vezetőkhöz Kádár János, Dobi István és Kállai Gyula táviratban üdvö­zölte Fidel Castrot és Oswal- do Dorticost, a Kubai Köz­társaság nemzeti ünnepe al­kalmából. Ezen az ünnepi évfordulón szívből újabb sikereket kívá­nunk és biztosítjuk önöket és népüket, hogy viharban és napsütésben, mindig, minden körülmények között számít­hatnak igaz barátaik, a ma­gyar kommunisták, az egész magyar nép szolidaritására és testvéri szeretetére — hang­zik a távirat. Péter János külügyminisz­ter az évforduló alkalmából táviratban fejezte ki jókíván­ságait dr. Raul Roa kubai külügyminiszternek. A SZOT elnöksége ugyan­csak táviratban köszöntötte a kubai forradalmi szakszerve­zeti szövetséget. Incidens Dél-Tiiolban ligész város egy lető alatt Épül az NDK legnagyobb háza — 883 lakás 11 emeleten Az új indonéz kormány Dél-Tirolban az olasz— osztrák határmenti San Can- didoban vasárnap éjjel isme­retlen tettesek merényletet kö­vettek el három olasz vám­tiszt ellen. Az egyik vámtiszt meghalt, két társát pedig sú­lyos sebesülésed kórházba szállították. Dél-Tirolban. amely az T. világháború előtt Ausztriához tartozott, nem rit­ka az ilyen merénylet. Az olasz kormány jelentése sze­rint az elmúlt négy év alatt 18 olasz katonát és rendőrt öltek meg ezen a vidéken. Cikkünk nyomán Intézkedett a Lapunk július 20-i számá­ban Apróság, de bosszantó című jegyzetünkben azt kifo­gásoltuk, hogy a TÜZÉP meg­rendelő irodáiban kifüggesztik ugyan az árlapot, de az ott fel­sorolt szénfajták közül csupán egy-kétféle kapható. Cikkünkre a miskolci TÜ­ZE P Vállalat válaszolt. Arról tájékoztat, hogy a megrendelő irodákban ezután csak a való­ban kapható tüzelő-félék jegy­zékét függesztik ki. örülünk a gyors intézkedés­nek, hiszen a vállalat ezzel megkímél sok embert a feles­leges bosszúságtó’ (Tudósítónktól.) Halle. Tu­rista-zsúfoltság az August Be­bel utcában. Magdalena Wag­ner, a turistaszálló határozott, de azért kedves „háziasszo­nya” éppen két újonnan ér­kezett csoportot üdvözölt. Ma­gyarok és lengyelek, bizonyára jól érzik majd magukat nálunk. A programban szerepel egy látogatás Haile-Weslbc is, a vegyipari dolgozók jövendő városába, az ezeréves Halle öreg kapujának közvetlen kö­zelében. Itt azonban valami szokatlanra figyelhetnek fel a turisták. Modern házak épül­nek 70 ezer lakos részére. Az NDK legnagyobb épülettömbje lesz ez. . Még ebben a? esztendőben elkezdik építeni Halle West- ben az NDK leghosszabb épü­lettömbjét, amely talán egész Németország leghosszabb, egy­beépült házkolosszusa lesz. 385 méter hosizúságban húzódik majd lt emelet. 833 lakásában 2 ezren lakhatnak. És minden kényelmet biztosítanak részük­re. 12 liften mehetnek majd fel a lakók a 'hatalmas tető­teraszra, amelyen virágok, padok között pihenhetik ki napi fáradalmaikat. A tervek szerint már 1067-re készen kell lennie ennek a házóriásnak, 520 egyszobás lakás épül ben­ne, a többi kettőtől öt szobáig terjedő nagyságú lesz. Egész város egy tető alatt — mondhatjuk nyugodtan — és Magdaléna Wagner nem mulasztja el, hogy felhívja a turisták figyelmét erre az épülő házóriásra. E. Peter Trog Ritka életmenté: a miskolci kórházban Nem mindennapi tercnészeti Jelenség okozott majdnem vég­zetes tragédiát hétfőn, a déli órákban Miskolcon, a Szenlpé- teri-kapui új városrész épít­kezésén. A derült kék égből hatalmas dörrenéssel hirtelen fénylő gömbvillám csapott le. Az építkezést előkészítő mun­kások egyik háromtagú cso­portja közé csapott a villám. Két embernek semmi baja nem történt, harmadik társuk, Lovas Pál azonban villámsúj- tottan terült el. Társai azon­nal a pár száz méterre levő megyei kórház baleseti sebé­szetére szállították. Az orvosi megállapítás szerint a beszál­lítás pillanatában I.ovas Pál a klinikai halál állapotában ♦olt, de mintegy húszperces, megfelelő berendezésekkel végzett mesterséges lélegezte­téssel sikerült újra életre kel­teni. A 22 éves fiatalember túl van az életveszélyen, lég­zési zavarok mialt azonban továbbra is kórházi ápolásra szorul. Ma délután 4 órakor temetik Csínon Ferenc elvtársat Az MSZMP Borsod me­gyei Bizottsága és a gyászo­ló család közli, hogy Simon Ferenc elvtársat, a pártbi­zottság váratlanul elhunyt munkatársát ma, július 26- án, kedden délután 1 órakor kísérik utolsó útjára a Mis­kolc. Gyár utcai (Törkölyösi) temető ravatalozójából. A gyászszertartás előtt közvetlen munkatársai áll­nak díszőrségei az elhunyt koporsójánál. A temető az Eszperantó tértől a Nagyváthy utcán át közelíthető meg az Avas lá­bánál, a Gyár utcában. Másodfokú árvízvédelmi készültség a Duna felső szakaszán Az utóbbi három nap alatt a Duna magyarországi és ausztriai vízgyűjtő területén általában 60—100 milliméter csapadék hullott. Az esőzés 1.5—2 méteres árhullámot in­dított el az Inn folyón és a Dunán. Az árhullám eleje a hétfőre virradó éjszaka ért a Duna magyarországi szaka­szára és Dunaremeténél 40 centiméterrel duzzasztotta a folyamot. További mintegy 30 centiméteres vizszintemel ke­dés várható. Ezért hétfőn dél­előtt az Észak-dunántúli Víz­ügyi Igazgatóság óvatosságból máris elrendelte a másodfokú árvízvédelmi készültséget. Az előrejelzések szerint Bu­dapesten a hét végén 650 cen­timéter körüli lesz a Duna vízszintje. Az alsó rakpart magassága 650—670 centimé­ter körüli. így a kisebb árhul- tám következtében előrelát­hatólag egyes szakaszokon víz. borítja majd az alsó rakpar­tot. Belgium csipkében cs — pongyolában ii. Vörös kakas kontra fekete oroszlán V acsorára Invitált egy fiatal házaspár. Brüsz- szel környékén lak­nak, kétszintes, modern ház­ban. A férfi technikus, az asz- szonyka titkárnő az IBM nevű amerikai mammutvállalat brüsszeli lerakatánál. Evés közben a 11 éves Jean és a 7 éves Eric tisztelettudó­an viselkedett, de édesanyjuk, amint lefektette őket, panasz­kodni kezdett. — El sem képzeled, mennyi bajunk van ezzel a két gye­rekkel. Percenként egymásnak ugranak, s ilyenkor aztán „bü­dös flamand”-nak, meg „ko­szos vallon”-nak titulálják egymást. Eléggé szokatlan, hogy édes- testvérek „nemzetiségi konf­liktusba” keveredjenek, de ez a furcsaság segített megérte­nem, milyen mélyek Belgium­ban az úgynevezett nyelvi kér­dés gyökerei. Belgium: ország, nyelv nél­kül. Belga nyelv — mint is­meretes — nem létezik, az Észak-Belgiumban élő flarnan- dok a holland egy sajátos nyelvjárását beszélik, a déli részen lakó vallonok pedig a franciát. Brüsszel maga két­nyelvű város. A villamoÄm kétnyelvű feliratok biztatják a közönséget, hogy fáradjon a kocsi belsejébe, s hogy le­szálláskor csengessen, a hat brüsszeli színház közül öt franciául, egy flamandul ját­szik, viszont a másik legna­gyobb város. Antwerpen szín­házában csak ílamand szavak hangzanak el. A flamand északot, s a val­lon délt egyébként az 1932-es nyelvi törvény által létesített hivatalos nyelvi határ választ­ja el egymástól, és Brüsszel kétnyelvűségét is ugyanez a statútum szabályozza. Nos. ez a magyarázata a vendéglátó­im családjában dúló belhábo- rűnak. ök maguk ugyanis a nyelvi határ közelében lak­nak, s mivel felsőtagozatos is­kola csak a határon innen, al­sós meg csak azon túl van, a II éves nagyfiú más nyelvet, s vele más szellemet, kultúrát szív magába, mint kisöccse. És a harc „nagyban” is épp ily ádázul, épp ily makacsul tart évtizedek óta. Belgium az 1830-as polgári forradalom során szakadt ki Hollandiából. E forradalom vezetői, tehát a belga, államiság megteremtői vallonok voltak, s ők saját nyelvüket, a franciát tették egyedüli hivatalos nyelvvé. A flamandok viszonylagos hát­térbe szorításához járult az is, hogy a XIX. században, a gé­pi nagyipar megteremtésének korszakában a kis flandriai posztóüzemekről a déli, vallon területen levő szénbányákra terelődött a hangsúly. Ez á két körülmény okozza, hogy az 1947-ben kialakult flamand mozgalom számbeli fölénye ellenére is az elnyo­mott fél szerepét játszhatja. Az 1961-es brüsszeli menetben tízezrek, egy évvel később, 1962 őszén, a második brüsz- szeli menetben már százezrek, de legalábbis kétszázezer fla­mand vonult az utcákon, s hangoztatta a mozgalom jel­szavait. „Flamand üzemekben ne le­gyen francia ajkú fönökT’ „Flamand földön ne legye­nek francia nyelvű iskolák!" „A hadseregben a flaman­dok és vallonok aránya 67 százalék a 33 százalékhoz. A tiszteké éppen megfordítva. Nincs a hadseregnek egyetlen flamand tábornoka sem. Ez tarthatatlan!" „Követeljük a kulturális autonómiát!" „Az Antwerpcn-i kereske­delmi iskolán szüntessék be a francia-nyelvű tanszéketr „A flamand gazdasági élet nyelve kizárólag flamand le­gyenV’ „Arányosabban osszák el a beruházási összegeket Flandria és Vallonia között!" „Flamand és vallon mun­kásnak egyenlő bért!" A néhány évvel később, az 1950-es évek dere­kán alakult Vallon Népi Mozgalom törekvései és jelszavai viszont a legutóbbi időszak gazdasági fejleményeit tükrözik. A második világba­Wilsou köléllúueu A|jw néhány hónappal az - után, hogv sikerült kimásznia a mindössze egy­két fős parlamenti többség okozta kormányzási kátyú­ból, a brit munkáspárti kor­mány feje olyan súlyos és éppen a munkáspárti töme­gek körében népszerűtlen gazdasági kényszerintézkedé­seket hozott, amelyek alkal­masint komolyan veszélyez­tethetik pozícióját. A londo­ni alsóhazban Wilson beje­lentette. a drámai intézkedé­seket: a bérbefagyasztást, az adóemelést, a köz- és első­sorban a szociális kiadások csökkentését, s a többi, in­fláció-ellenesnek nevezett lépest. Az Economist, a befolyá­sos angol üzleti körök ked­venc lapja szerint a lökés vi­lág pénzügyei „egy generá­ció óta a legsúlyosabb hely­zetben vannak”. A font ak­kor került közvetlen nyomás alá, amikor az NSZK-ban és Svájcban, vagyis Nyugat- Európa pénzügyi gócaiban intézkedéseket hoztak a sza­porodó inflációs, jelenségek megfékezésére, valamint a washingtoni kormány csele­kedni kényszerült a szintén gyengélkedő dollár védelmé­ben. Márpedig az amerikai­ak a font legfőbb támoga­tói. A nyugat-európai deflá­ciós lépések, a kontinentális töke félelme a két kulcsvalu­ta, a dollár cs a font csak nem csökkenő bajai, az ame­rikai és az angol fizetési mérleg krónikus dcficitessé- ge láttán, s az e félelemből eredő hajszájuk az arany iránt annyira megingatta a bizalmat a tőkósvilag pénz­ügyi centrumaiban, hogy a New York Times az elmúlt héten már a font újabb le­értékelését jósolta. (1949-ben devalválták utoljára a fon­tot, akkor szintén a Munkás­párt volt uralmon.) A font bízvást nevezhető a legérzékenyebbnek és a leg­gyengébb pozíciójúnak a tő­kés valuták között. A Wilson- kabinet gazdasági korifeu­sainak ígéretei ellenére a brit fizetési mérleg csak nem Ja­vult. A font az angol imperia­lizmus világpolitikai és vi­lággazdasági szerepének szimbóluma, a hosszú évek óta tartó font-válság Nagy- Britannia általános pozíciói megrendülésének tükröződé­se. Hiszen a régi birodalom maradványaihoz kétségbe­esetten ragaszkodó és a nagy­hatalmi illúziókat kergető tevékenység, a nagy külföldi katonai kiadások, a fegyver­kezés, a tőkekivitel, egyszó­val az erőn felüli ,,életmód', rendítették meg a valutát. A. nagyhatalmi pozíciók védel­méről, a szélhullóban levő Nemzetkőzösség gazdasági összefogásának kísérletéről van szó. Az 1951 óta folyta­tott tory gazdaságpolitika ezért fékezte meg többször is a gazdasági fejlődés ütemét (cs a dolgozók életszínvona­lának emelkedését). Az angol és a Wilsonnak hitelező nemzetközi nagytő­ke tehát a fizetési mérleg­bajok igazi megoldása he­lyett deflációs intézkedéseket követelt Wilsontól, a font­válság enyhítését a dolgozó osztályok terhére. S a mi­niszterelnök fokozatosan be­adta derekát. A tőke már a tengerész-sztrájk alkalmával „helytállást” követelt Wil* son lói. A deflációs, kossal politika: jövedelemmegszorí- tás és áremelés a dolgozó rétegek számára, s gazdasá­gi tevékenység megfékezésé­vel gyors ütemben növeli a munkanélküliséget. Nem véletlenül mondott le a kö­zelmúltban Cousins, a neves szakszervezeti vezér a kabi- nctlagsúgról, mert már nem vállalhatta tovább a közös­séget a Munkáspárt vezéré­nek munkásellcnes politiká­jával. amely köztudomásúlag erősen „Johnson-hű" külpoli­tikával egészül ki. S a drá­mai minisztertanácson majd­nem a szakításig éleződött á vita Brown gazdasági csúcs- miniszterrel is. ö annak ide­jén Wilson riválisa volt a vezérségért, s esetleges me­nekülése a hajóról, rendkí­vül sokatmondó lenne. A brit kommunisták nem vé­letlenül állítják, hogy a kor­mány 1931 óta nem hozott ennyire egyértelműen dolgo- zo-ellenes intézkedéseket. Akkor McDonald munkás­párti kormánya adta be a derekát a nagytőkének. S lám, a Sunday Telegraph a napokban felvetette, hogy a súlyos gazdasági helvzet mi­att a McDonald kabinethez hasonlóan, „nemzeti kor­mányt” kellene alakítani, vagyis a torykat is bevon­ni... Ez néhány nappal ez­előtt jellemző fenyegetés volt Wilson címére, ma pe­dig már szimbolikusnak iá tekinthető a hasonlat. A. t ború után az addig elmara-' dott, mezőgazdasági jellegű Flandria rohamos fejlődésneK indult. Belgium bekapcsolódá­sa az Európai Szén- és Acél­közösségbe végső soron a korszerűtlenné vált szénbá­nyák bezárásához vezetett; más részről pedig a nagytő­ke egyre szívesebben létesít iparvállalatokat Flandriában, ahol megbízhat a flamand munkás állhatatosságában, konzervativizmusában. A val­lom jelszavak tehát ennek megfelelően így hangzanak: „Vessenek véget a tőke el­szívásának Valloniából!’’ „Állítsák meg a vallon munkanélküliek számának nö­vekedését, a vallon munkások átlagbérének relativ csökke­nését!” „Számbeli kisebbségben va­gyunk, s ezért akaratunk el­lenére kormányoznak bennün­ket!" A flamandokat jelképező fe­kete oroszlán és a vallonokat szimbolizáló vörös kakas el­lentéte sokkal mélyebb, bo­nyolultabb, s ellentmondáso­sabb annál, minthogy egysze­rű kérdésfeltevéssel eldönt- hetné bárki is: melyiknek van igaza?! Tény, hogy a flamandok alapjában véve konzervatívok, sőt, bizonyos esetekben a re­akció támogatóivá lesznek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a második világhá­ború idején sokan együttmű­ködtek a németekkel, akik vi­szonzásképpen a koncentrációs táborokból hazaengedték a flamand származású foglyok néhány csoportját. A válasz­tási eredmények is arról ta­núskodnak, hogy a flamandok a Kereszténydemokrata Párt, míg a vallonok a Szociálde­mokrata Párt fő támogatói. Mindez azonban nem azt Je-t lenti, hogy a flamandok kultu­rális autonómiára való igé­nye, s bizonyos gazdasági kö­veteléseik jogtalanok. Ellenke­zőleg: mindkét fél követelései­ben van jogos elem, termé­szetes elégedetlenség a gazda­sági struktúrával, országré­szük fejlődési ütemének lassú­ságával, vagy stagnálásával. A társadalom mai urainak az at érdeke, hogy ezt az elégedet­lenséget nyelvi csetepatékkal, szüntelenül szított ellentétek­kel vezessék le. A nyelvi kérdés egyetlen érdembeni megoldását a Belga Kommunista Part javasolta! önkormányzatot a két népcso­portnak, vagyis föderalizmust; államszövetséget Flandria és Vallonia között, s ezzel egy­idejűleg jelentős gazdasági­strukturális reformokat. H iszen ha a bezárt bá­nyák munkásainak ha­marabb biztosítanának munkalehetőséget, az utak és a gyárak gyorsabban épülnének Flandriában, talán az sem volna olyan fontos, hogy az Albertine templom toronyórád j ja negyedóránként először egy, | flamand, majd rögtön utána \ egy vallon népdal két-két tak-* I tusát játssza; az egyensúly kedvéért... Zilahi Judtt . ! (Következik: Az arany város.)

Next

/
Thumbnails
Contents