Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-26 / 175. szám

Sedd, 13S6. júílHS ÉSZAKMAGYARORKZAG A Kilián-telepen épül fel a miskolci iejkombindt Á közeli évek egyik nagy beruházása lesz a miskolci tej- kombinát. Megépítését, a város Bakói is, a jelenlegi üzem dol­gozói is nagyon várják, hiszen a régi t.ejkombinát, eléggé el­árvult, zsúfolt, nem tudja megfelelő módon ellátni Mis­kolcot a különböző tejtermé­kekkel. Miskolc tejboltjaiban például mind ez ideig telje­sen ismeretlen a más városok­ban igen kedvelt és az idege­nektől, turistáktól itt is kere­sett joghurt, kefir, de más termékekből sem sikerül min­dig zökkenőmentesen ellátni az üzleteket. Építészeti övsgck készítésére rendezkedik be a Miskolci Üveggyár ’ X Miskolci Üveggyár, az építőipar igényeihez igazodva, az építészeti színes üvegek tö­meggyártására rendezkedik be. A terv megvalósítására már megkezdték a gyár bővítését, átalakítását. Az új, 430 négy­zetméter alapterületű üzem­csarnok alapozása már elké­szült. Az idén az új üzemcsar­nokban megépítenek még két modern, földgáztüzelésű ol­vasztó kemencét, s jövőre to­vábbi két olvasztó berende­zést helyeznek üzembe. Ez év­ben hozzáfognak az úgyneve­zett opak, falburkoló üveg­csempék gyártásához. Ebből, az igényeknek megfelelő mé­retben és a legváltozatosabb színekben, az idén mintegy 100 000, a továbbiakban pedig évente 500—600 ezer négyzet- méter készül. A későbbiek­ben. két-három év alatt, be­rendezkednek a különböző dekoratív építészeti úvegíélék rendszeres gyártására. A miskolci új tejkombinát a legkorszerűbb tervek alap­ján épül fel. A munkások Ké­nyelmesebb, jobb helyen dol­gozhatnak majd és Miskolc tejellátása is zavartalanabbá válik. Az üzem folyamatosan adhat majd palackozott tejet, kakaót, sajtot, vajat, joghur­tot és több, más tejterméket. Most már meghatározták azt is, hol épül fel a kombinát. Helyéül a Kllián-lakótelep északi részét, nagyjából a Ki­lián Gimnázium mögötti terü­letet jelölték ki. Már csak az építés időpontjának lerögzíté- se van hátra. A város lakói és az üzem dolgozói is szeretnék, ha még az idén megkezdődne a munka, hiszen a város tej­ellátásának javítására minél előbb szükség lenne. De akár megkezdik a munkát az idén, akár nem, Miskolc néhány éven belül mindenképpen új létesítménnyel gazdagodik. Mi van? — Pálinka * * * Szüliogyi dombok között Hűsölni járnak a napra Embert, növényt eltikkaszt ez a hőség. Forróságot árasz­tanak a házfalak, a cipő be­leragad az olvadozó aszfaltba. Megreped a szomjú föld a kertekben. Mázsa számra fogy a cukrászdákban a fagylalt, most van igazi szezonja a sör­nek és az üdítő italoknak. Ventillátor pörög az íróaszta­lokon — alig mozdul a leve­gő. Mintha kevesebb lenne az értekezlet, s az ingujjra vet­kőzött hozzászólók is rövi- debbre fogják mondókáju- kat... Meleg van. Árnyékban is 30 fokot mu­tat a hőmérő. Aki teheti, a strandra megy. Munka uián lesötétilett szo­bában ülnek otthon az embe­rek. Mi 30 foknál alig lézen­günk. Vannak, akik 60—70 fo­kos hőségben dolgoznak. Ilyen izzasztó forróság után ók hü- sölni járnak a napra... A kohászatban ezekben a napokban is helytállnak a munkások. Működnek a ko­hók, ontják a pokoli meleget a kemencék. Hogyan bírják e testet gyengítő, az idegeket is próbára tevő hőséget ezek az emberek? — Megszoktuk. Igaz. hogy 70 fok van, es a levegő megáll ilyenkor a csarnok­ban ... Nem érünk rá észre­venni. Még elegne az ön­tecs ... Huszonegy éve állja a mele­get a durvahengerdei blokk­soron Barczi József. Vigyázza a kemencében hevülő anyagot. Inas, kemény kötésű teste ve­rítékben úszik, de mozdulatai precízek, beidegzettek. Nem lehet lassúbb a munka rit­musa ilyenkor sem — percre pontosan kell irányítania az öntecs melegítését. Emberek dolgoznak a csar­nok más posztjain is. Fenn. a magasban, a daru levegőtlen kis fülkéjében, a kemencék­nél és egyebütt. Szinte izzik a föld a talpuk alatt, kibírha­tatlan forróságot ont a dara markában el-elsikló 6—7 ton­nás» vörösen hevülő blokk. — Ezt vagy megszokja és megszereti az ember, vagy odábbáll — mondja Barczi Jó. zsef, majd elgondolkodva te­szi hozzá: — Én nem emlék­szem sok vándorlásra ebben az üzemben ... • D.iabb adag kerül a kemen­cébe. Figyelmes tekintet vizs­gálja az ..etetést”. Forróságot áraszt a 2-es hatalmas szája, vörös fénybe vonja a mun­kásarcokat a lobogó tűz fénye. Szép látvány — tisztes távol­ból. Közeibe merészkedni csu­pán fatalpú cipőben, vedőál- arcban és szemüveggel ajánla­tos. Szép a látvány? És milyen nehéz itt a munka! — Mikor tíz éve idejöttem, kézi erővel vagy levegővel nyitottuk ki a kemence ajtaját. Ma gombnyomásra történik ez is... — Ropoly Tibor olvasz­tár régi munkás, de fiatal ember. Alig huszonnyolc éves • brigádjában csak egy idősebb ember van, a többiek fiatalok» mint Ropoly Tibor. Három éve dolgoznak együtt — jóban rosszban kitartanak, * Harminc fokot mutat a hi­ganyszál — árnyékban. A ke­mencéknél nem ritkaság a Szomjúság sokat vitatott lejtős terüle­ten Az elnök tevékenységé­nek elején kezdi: — Amikor ide kerültem 1962-ben, igen sok elvadult föl­det találtam. Tele vadrózsá­val, gazzal. — Sohasem művelték? — Dehogynem. A felszaba­dulás után bányába mentek inkább dolgozni, kifizetőbb volt, mint ez a sovány, ke­gyetlen föld. Nekiláttunk. 150 holdat törtünk fel. s vettünk ismét művelés alá. Kalászosa­ink nem adnak többet 5—6 mázsánál, de a kapások hoza­ma szépen javult az utóbbi években. Csöves kukoricából elértük a 28—30 mázsás hol- dankénti átlagot, ami nálunk szép. Burgonyából tavaly 80— 90 mázsa termett holdanként, ügy, hogy az idén 10 holddal növeltük is a területet. — Talajjavításra gondol­tak-e? — Igen, meszezünk Na­gyobb bajunk azonban a sok vadvíz. Vagy negyven hold- nyi használhatatlan terüle­tünk van. szétszórtan. — Fontosabb nekünk az állattenyésztés — szól közbe az egyik öreg —. azé a jövő! — Az alapja már megvan! •—Úgy bizony, ez a fontos, Most van néhány perc idő, a szódavízzel teli ballonhoz megy. Megszomjazott ismét, ma már ki tudja hányadszor. Mohó, nagy kortyokban nyeli a vizet — Megiszunk 8—7 fiter fo­lyadékot ezekben a meleg na­pokban. Kívánja a szervezet pedig a szódavíz nem sokáig oltja a szómrat... A martinban, a 2-es kemen­cénél dolgozó brigád ez évben nyerte el harmadszor a szoci­alista címet Törőcsik Ernő ezt lehet itt gazdaságosan foly­tatni ... Az elnök veszi át a szót: — Nem „örököltünk” sem­milyen nagyobb gazdasági épületet. Mindent magunk­nak kellett előteremtenünk. — De már megépült a szép majorunk ... — összehoztuk, most már nem hiányzik az „örökség” — tréfálkoznak a tagok. — Igen — folytatja az el­nök —. az volt az első, hogy a majort megteremi síik Amikor ide kerültem, házaknál voltak az állatok Most már van is­tállónk, csirketelepünk, de még kell. Jövőre új juhho- dályt építünk, hogy legyen helye a tervezett 600 anyajuh­nak. — Nem beszélni kell a jó­szágról. hanem megnézni! — sürget Nagy Józsi bácsi. A marhaistállóban szállítás­ra vár a tíz szerződött jó­szág. Józsi bácsi közéjük lép, s belemarkol az állat oldalá­ba, úgy mutatja, milyen kö­vérek. Bizony, itt szűkösen vannak. A növendékborjúk is itt szo’-'ilnak a marhák fará­nál, elkerítve. — Harmincat szerződtünk, az utánpótlás még a legelőn van. Ha ezeket viszik, akkor fogjuk be a második transz­portot. Egy asszony is jön a nyo­munkba, most ő invitál: — Áz enyéimet nem nézik meg? Jöjjenek csak, néhány órája fialt az egyik anya, ti­zenhárom malaca van. hetven fok. Idegen, ha odaté­ved, par pillanatig bírja csak a hőséget, a forró földét, a fullasztó levegőt. Emberek dolgoznak ezeken a helyeken példamutatóan, szorgalmasan. Minden ne­gyedik napjuk pihenőnap. Ilyenkor pótolják az elveszett energiát. E néhány éve be­vezetett intézkedés az embert védi, aki nagyon szépet alkot nagyon nehéz körülmények között. Gyárfás Katalin Foto: Szabados György Átmegyünk üveges Ferene- né és Fóris P. Mártonne „bi­rodalmába” is A választott malacok ki-berohangalnak az ól és a kifutó közt. — Százharminc malacból egy elhullás volt — tájékoz­tat Uvegcsné —. ez az öt itt satnvácska. azért különítettük el. Azóta mintha fejlődné­nek ... — Mióta foglalkozik serté­sekkel? — Három éve. Az ügy volt, hogy valamikor hazaknál volt a jószag. s az én malacaim mindig szépek voltak. Tanfo­lyamra küldött a tsz, s utána jöttem ide — Sok baj van a malacok­kal? — Van, nem mondom, hogv nincs, de egy a legfontosabb, a tisztaság... ha az megvan, nincs gond velük, egészsége­sek, szépen fejlődnek ... — Ez a major már harma­dik eve első a tisztasági ver­senyben — büszkélkedik iga­zan^ joggal az elnök. i\övcü) termesztéshez, állat ten vesztéshez, minden munkához szívesen nyúl a szu- hogyi tagság. A dombvidék regen hiába verejtékező népe hálás a közös eredményekért. Nagy Józsi bácsi így fejezi ezt ki: — Már hogyne dolgoznánk szívesen, amikor magunk fát-, juk hasznát, s itt valóban, f' ’< közösen lehet boldogul­ni Adamovk* Uooi A Bodra tölgyén régig — Higgye meg. még a bő­röm is borsózik, ha vissza­gondolok azokra a küszködés évekre. A húsz holdam mel­lett kupeckodtam is, mert a föld nem termett annyit, hogy egy család megéljen rajta. Így aztán hol ennyi. hol amannyi jószágom volt, de nem elég Az a nyolc mázsás termés pedig, amelyről beszél­nek, hogy nálam megvolt, nem átlagtermés, nehogy úgy vegye! Csak helyenként volt annyi, ahol jobb a föld. A három öreg alakulás óta tagja a Szerencse Fel! Terme­lőszövetkezetnek, s ahogy Szö- gedi János elnök mondja, a legszorgalmasabbak közül va­lók. így, itt, előttük is el­mondja. nem fél, hogy elhíz­zak magukat, — Régen is kellett dolgoz­ni. ha nyerni akart az em­ber ... — Most látszatja is jobban van . .. — Már az istállóban vol­tam ma reggel is, amikor a zsebrádió bemondta, hogy négy óra harminc perc .,. — Kié a zsebrádió? — Az éjjeliőré. Fvután arrói beszélge­EiZUIdU tünk h0gyan es mint lehet eredményesebbé tenni a gazdálkodást ezen a lif a szuhogyi dombok 1,1 ? között legszívesebben kézzel aratnak. Dolgoznak a kombájnok is, de jó hatvan holdnyi területen kaszások vágják a rendet. Többet is le­vágnának, de ahogy az elnök mondja, a gépnek is kell hagy­ni Jól is néznének ki, ha mind a nyolcszáz hold embe­ri erőre várna! Micsoda munkakedv, mi­csoda odaadás, mintha meg­szolgálná ez a silány, öt-hat mázsás átlagterméssel fukar­kodó föld ezt a nagy szerete­ted öt-hat mázsa! Igen kévés! Idős Nagy József, a valami­kori mintagazda ért csak el helyenként nyolc mázsát bú­zából. s Körülfognak az öreg gaz­dák, Mató András, Fóris Jó­zsef, meg Nagy József. Egyik­nek sem volt kevesebb föld­je húsz holdnál. — Nem bírtunk vele — ma­gyarázza Mató András —, mert nem volt hozzá elég jó­szág. Akinek kevesebb földje volt, több jószága, s rende­sen trágyázhatott, annak job­ban volt, mint nekünk. — Nagy Józsi bácsinak hány jószága volt? A szikár, fekete ember ko­moran néz. R ekkenő a hőség. A víz a vödörben ugyancsak kínálja magát, de mi fá se hederítünk, hiába állít­ják a bornemisszák, hogy az a legerősebb folyadék, hiszen roppant, hajókat cipel a há­tán. Csak hadd erősködjék, *ni sört akarunk inni. s annál jobban esik majd, minél Szomjasabbak vagyunk. Nézzük az óránkat, még frász perc, még tíz. No. már indulhatunk, mire kinyit a kocsma, oda érünk. De jólesett! No, még egy­ezer, úgy lesz kétszer ... De a Sör közben elfogyott. A ku­tyafáját, pedig de megittunk volna még egy-egy, esetleg két pohárral, hiszen ebéd óta saomjaztattuk magunkat... A kocsmáros széttárja karját. Egymásra nézünk. Hát tes­sek, most itt állunk megfü- rödve, Valamit mégiscsak le kellene eresztenünk a torkun­kon. hiszen kibírhatatlan a forróság. Hát akkor lessék adni fröccsöt, mert azt tartja a népi bölcsesség, hogy „sörre bor — bármikor"... A kocs­máros nem kéreti magát, sza­lad a pincébe, hoz egy öl hosszú nyakút, ami egynek sok, de száz embernek meg se kottyan, s mivel vasárnap dél- fetari van, akadnak itt százan h. __ Én rragyfröccsöt kértem s- méltatlankodom. Nincs szódavíz, volt ugyan égy/ ballonnal, de azt odaadta áz aratóknak Ezt jól tette, az aratók igazán megérdemlik. A bambiban is van szóda, tes­sék talán azzal elkészíteni a fröccsömet. Bambi sincs, sőt. • gyümölcslét se tessék kérni, < mert azzal se rendelkezünk. 7 mi több, borom Is ennyivel van ennyi. J — Hát akkor mi van? * _ Pálinka! ^ Igen, pálinka, elsőszámú^ közellenségünk, különösen ka-* tükulaban. . 4 Az encsi járás egyik kozse 4 gében hangzott el a lenti be-# szetgetés kocsmáros és ven-j hegei között, az elmúlt vasár-ó nap Amikor a kevéske bor* rs elfogyott, az egyik asztal-* társaság, kénytelen volt pezs-* gővel biztosítani az utánpót-^ fást. ami igen jó ital, de mé-# regdrága. 4 A MÉSZÖV elnökségi ren-S flelettel volt. kénytelen szabá-* lyozni a sörmérést, hiszen! szűkös a keret ebből az ital-* ból — csak akkor szabad te-^ hát megcsapolni a söröshor-I dót, amikor az emberek haza-# tértek a határból. Demagógia^ lenne vitatni az intézkedés* jogosságát, sőt, az is felelőt-J len szófecsérlés volna, hogy-* ha mi most egész söriparán-* kát kezdenénk szidni. A sör-i fogyasztás országunkban sok * szorosára nőtt, képtelenek vs-* gyünk kielégíteni az igénye-* két. Bizonyos fogyatékosságo-f kát azonban mégiscsak toll-* hegyre kell tűznünk. ! A 11 és 15 forintos bor is! eltűnt a falusi kocsmákból, a* palackozott borokból is ige 11J rossz az ellátás. * Tavaly az encsi járásban 50* hnillió forintot költöttek el az.2 emberek italra. Ismerve a? sör- és borellátásban mutat-* Jtozó nehézségeket, kézenfek-? vő a következtetés: ennek az összegnek legalább hatvan százalékáért röviditalokat, el­sősorban pálinkát vásároltak. Pálinkát, melyről az orvosok sokszorosan bebizonyították, hogy minden cseppje méreg, idegméreg. M egfigyeltem: amint a sör és a bor elfogyott, a vendégek pániksze­rűen eltűntek a kocsmából, ahol pedig nemcsak azért ér­zik jól magukat, mert felönt­hetnek a garatra. Egész napi társtalanságukat. felhalmozó­dott beszélhetnékjüket oldják fel, meghányva-vetve a nagy világ és a maguk kis élete gondját-baját. Nos. a mene­külés oka aligha volt más, mint a jogos félelem: a ku­paktanács valamelyik tagja rendel egy kör féldecit, me­lyet a másik, a harmadik, a negyedik — az íratlan er­kölcskódex szerint. — kényte­len visszafizetni, nehogy szó érje a ház elejét. Rossz köz­érzet, csapnivaló másnaposság, esetleg izgágaság követi a mértéktelen pálinkázást. De hát nincs más, még üdítőital sincs. Kéke . fürdő­hely, Vasárnaponként fürdő- zők tömege lepi el a közsé­get — és a napi söradagja nem több 50 liternél. Azok a területek, amelyeknek ellátá­sát az állami kereskedelem, illetve állami vendéglátóipar biztosítja, sokszorta több sort kapnak, mint ez a tisztára mezőgazdasági járás. Itt az egy lakosra jutó sörfogyasztás mélyen alatta volt tavaly is az országos atlagnak. mindösz- sze 7 liter. Télen „nyomják” nekik a sört, s az illetékesek mondogatják: „Csak adjátok el, nehogy a nyakunkon ma­radjon a sör, nyáron majd gondolunk rátok . .Bizony, nem volna ennyire magas az italfogyasztás összege, ha 7 forintos sört, 11, illetve 15 fo­rintos bort mérhetnének a 106 forintos pálinka helyett. Ha az említett italokban hi­vatkozhatunk objektív akadá­lyokra. a szódavízben és üdí­tőitalban mutatkozó fogyaté­kosságokra, nem lehet ment­ség. Bár magyarázat, sajnos, erre is akad. A szódavízgyár­tó eszközök átlagos életkora matuzsálemi. A szódavízen nem lehet keresni, sőt, in­kább ráfizetnek, hiszen egy liter önköltsége 88 fillér, és ! forint 10 fillérért adják, te­hát a „nyereség” 28 fillérjéből kell fedezni az összes költsé­get, szállítást, egyebet. A tsz- ek — gondolom, joggal — nem szívesen adnak fogatot szódavíz-szállításhoz, hiszen 106 üveg szódavíznek 5 kilo­méteren túli fuvaroztatásáért mindössze 20 forintot kapnak. Üdítőitalból (Bambi) a duplá­ja elfogyna, de hát az encsi „Bambi-üzem"-ben stamped­li# poharakból méricskélik az üvegekbe a szórplét. kézzel — a termelékenység így nem fo­kozható. E gy kicsit több sör, va­lamicskével több bor kellene és az üdítőita­lokból korlátlan ellátás az encsi járásban is. hogy keve­sebb pálinka fogyjon. Gulyás Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents