Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-24 / 174. szám
'Wsdírnap; íftSfi. JOTus tA, «SIAIUWAOTARORSZAG A türelmes pincér HfRES ALAKJA volt a szál év előtti Magyarországnak Bcrnát Gáspár. Petőfi „szent Gáspár barátomnak'’ nevezte. A „gazsiádák” — még a szomorúbb években is — megnevettették az országot, óm Bernát Gazsit senki sem látta mosolyogni. Omaga Igyvéd volt, de, mint önmagát Jellemezte, ügyefogyott ügyvéd. Korán adta fejét az Írásra. Am emlékét nem annyira írásai őrizték meg, inkább szelíd gúnnyal, néha öngúnnyal teli jómondásai. Ezek ma sem porosak! íme egy csokor brlőlüK! A szórakozott tudósra mondja: hazamenet, szórakozottságából kabátját ültette a székre, s magát akasztotta fel. A vékonyhangú énekesnőre: a hangját a karzaton elkapja egy szabólegény cérnának, tűbe fűzi, s ruhát varr vele. — Akkora hideg van, hogy az Alföldön, ezen a téten a csecsemők egy szálig hajdú-ködI. Maitinov: gé™** er e *«e _ rr Gyűjtögető BIZONYOS Vavilicsev nevezetű ismerősöm járt nálam. Jól benne voltunk a beszélgetésben, amikor kialudt a villanylámpa. Üjat csavartam be s a régit bele akartam dobni a szemetes vödörbe. — Megőrültél!? — kiáltott fel Vavilicsev. — Most divat kiégett villanykörtéket gyűjteni. Gondosan újságpapírba csavarta a villanyégőt és magával vitte. Egy hónap múlva telefonált. Hangjában reménység remegett: — Mondd, nincs véletlenül egy „Miska bácsi” cégjelzésű mo6dószappanod ? — Éppen ma vett egyet a feleségem — mondtam. — Ez aztán kitűnő! — örvendezett Vavilicsev. — Nagyon kérlek, eszedbe ne jusson ezt a szappant felhasználni. Hazaviszem a gyűjteményem számára. Most az a divat, hogy mosdószappant gyűjtenek az emberek. Vavilicsev megérkezett és elvitte magával „Miska bácsi”-!» TAL AN egy hónappal később újra felhívott telefonon: — Ide hallgass, amikor legutóbb nálad jártam, kaktuszt láttam az ablakban. Igaz? — Igen, van kaktuszom. — Akkor add nekem. A kaktuszgyüjtemény ma a sláger! Vavilicsev megérkezett és vitte magával a kaktuszomat. Egyszer megyek hazafelé, hát látom, hogy a lakásom ajtaján nincs kilincs. Helyette odatűzött valaki egy cédulát: Melózni kellett vele, de pompás lelet ajtókillncs-gyűjte- ményem számára! Most ez a divat! Vavilicsev.“ AZT MONDJAK, hogy m<»t divatba jött ócska kerti nyugágyakat gyűjteni. _ Nálunk akadt Ilyesmi. Nem vártam be Vavilicsev látogatását, elvittem neki a lakására. Miután befelezte viharos örömujjongását, így fordult hozzám: —Hallgass ide, van egy strucc-fajta, valami emu, nem tudsz róla? Hol lehetne emutojást venni? A napokban tudtam meg. hogy nemsokára divatba jön a madártojás gyűjtése. Fordított»: Pofonyl ADÓI Humor innen-onnan AMIT A VENDÉG ÓHAJT Derűs morzsák Az ifjú férjhez odalép egy ismeretlen fiatalember: — Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Én vagyok az a Henrik, akiről folyton azt fogja hallani a feleségétől: „Bár inkább a Henrikhez mentem volna.". + • • Anya a lányához: — Mindennap másik fiúval látlak. Rendes lány nem váltogatja ilyen gyakran az udvariéi t. — Én nem is váltogatom, anyukám. Mindegyiket megtartom. mönben jöttek a világra. — Akkora szél fúj, hogy még a kapcát is kifújja az emberfia csizmájából. Saját vagyonáról emlegette Gazsi: három vályogtéglát hagyott rá az atyja, ezeket egy este megcsípte egy szúnyog, s reggelre kelve háromemeletes házzá dagadtak. Omaga állandóan adósságokkal küzdött, s mint mondta: annyi a hitelezője, ha mind kővé válna, kerek Debrecent ki lehetne kövezni velük. Halála előtt a Bazilika építésére hagyta — összes adósságát 1848-ban, mint fogalmazó, Kossuth kabinetirodájába került Sehogy sem fült a foga az adminisztrációhoz. Kossuth így vigasztalta: •— Egy Bernát Gazsit még megbir az Alladalom! Kettőt már nem! A Bach-korszakban egy barátja mondja néki: — Olvastad? Az Allgemeine Zeitung azt írja, hogy a magyarnak mindig a német adta a fenntartó elemet Mi az a fenntartó elem? — Hát a hózen tróger, — így Gazsi. Egyszer alföldi útra kel. Barátai figyelmeztetik: sok az útonálló, vigyen puskát magával! — Hogyne, — mondja Gazsi, — hogy még elszedjék! Egyébként — mint Ágai Adolf feljegyezte — egy Ka- rinthynak tulajdonított tréfa is hozzá fűződik. Gazsi az újmódi találmányokat gúnyolja. Eként: Pesten egy külföldi olcsón vesztegeti a mesterséges tyúkszemeket Az a jó bennük, hogy jobban fajnaii, mint a valódiak. HALÁLAKOR Petőfinek két hozzáírt levele az össz-hagya- téka. A Kerepesi temetőben 1873-ban temették el. S így megvalósult egy régi temetéskor mondott szava: — Meglásd komim, egyszer mi is ide jutunk, — ha isten éltet Tehén a fán A tehén el gázolásával kapcsolatos perben a parasztgazda ügyvédje agy on fárasztja a mozdonyvezetőt Már tizedszer kérdi: — Szóval egészen biztos benne, hogy a tehén a sineken állt? — Nem — kiált fel türelmét vesztve a mozdonyvezető. — A tehén a réten legelészett, de amikor a mozdonyom meglátta,' leugrott a sínekről és utánaszaladt A tehén ijed télien felmászott egy fára, de az én derék mozdonyom utána mászott és elgázolta . .J M ár nem térhetett ki előle, nem mehetett át m másik oldalra, még csak azt sem tehette meg, hogy futólagoson üdvözölje és tovasiessen. Csempéi, volt igazgatója ugyanis a kezét nyújtotta feléje, azt a kezet, amely elbocsátó levelét írta. Csempéi most Is mosolygott. De most nem gúnyos volt ez « mosoly, mint régen, és hangja sem volt bántó, amikor megszólalt: — Hogy van; hogy van, kedves Monostori? Mit feleljen erre? Mondja azt, hogy mit törődik vele? Elkeserítette az életét, igazságtalanul kínozta fegyelmikkel, és most, évek múlva úgy érdeklődik, mintha szivén viselné sorsát. Legjobb lenne azt válaszolni neki, hogy „köszönöm, én jól vagyok, maga pedig pukkadjon meg." De nem akarta bántani Csempéit, mert nemrég véletlenül hallotta, hogy őt is menesztették, és azóta állítólag nem tud elhelyezkedni. Ö viszont sokkal jobb állásban van, mint amilyet akkoriban töltött be Csempeinét, Monostori jó ember volt, nem vitte rá a szíve, hogy most kárörvendöen megkérdezze: mi újság a Papírcsiszolónál, és ezzel zavarba hozza ezt a ronda Csempéit. Es gyáva is volt... Mindig gyáva volt. Ezért Így válaszolt: — Köszönöm jól. Kinos szünet következett: Csempéi biztoson szeretné megtudni, hogy én tudom-e? — villant át Monostori agyán o gondolat. Azután eldöntötte: úgy lesz, mintha nem tudná. A volt igazgató megkérdezte: — Találkozott a régiekkel? Most meg kellette mondani: „Igen, hallottam, hogy kirúgták/" De mivel jó és gyáva ember volt, azt hazudta, hogy nem találkozott senkivel. Csempei tovább érdeklődött: — Most hol dolgozik? — Az Egyenesítőnél — válaszolta Monostori, — Igen? Milyen hely az Egyenesítő? — kérdezte érdeklődéssel Csempéi. — Kitűnő. Remekül érzem ott magam. Nagyon szeretnek. Most is kéthetes jutalom-üdülést kaptam. Holnap jár le a szabadságom, — Nem csodálom, olyan kitűnő munkaerő, mint maga... Helyes is, hogy megbecsülik. Meg is érdemli. mm onostori arca kivörösödött a felháborodástól. /y] Csempéi még gúnyolódik vele? Vele, aki kíméletből nem használja ki a lehetőségeket, és nem vágja a szemébe: „Örülök, hogy kipendentettékr’ Csempéi olajat öntött a tűzre: — Éti magát, kedves bóratóm, mindig nagymbeesifl- tem. De tudja, a körülmények ... Monostori elképedt ennyi cinizmus hallatára. Ez már »ok volt. Gyávasága úgy eltűnt, mintha szél fújta tx>l-. no el. Élesen kérdezte: — Micsoda körülmények, ha szabad kérdeznem? — Hát tudja, fúrták magát. Most már hős volt Ráordftoft Csempéére? — Talán nem beszélne többesszámbanl Engem maga fúrt! Magánál undokabbat még nem hordott hátán a föld! — De. kedves kartársam, én ! 11 Monostori bátran félbeszakította: ■— Nem mpyunk kartársak! Én most főelőadó vagyok, maga pedig tudtommal pillanatnyilag munka nélkül van! Jó napot! Csempéi a fejét csóválta: — Igazán sajnálom, hogy ilyen felhevült állapotban van. Na, viszontlátásra holnapután. Monostori rosszat sejteti: — Holnapután? —- Igen... Szerdán délelőtt tíz árakor iktatnak be az Egyenesítőnél az igazgatói tisztségbe. És elment. Palásti László Enescu, a nagy román zeneszerző egy ploiesií vendéglőben várakozott, ahol a muzsikusok óriást zenebonával nyekergették szerszámaikat. — Mondja csak — fordult a vendéglőshöz — mit játszik a zenekar? — Amit a vendég óhajt. — felelte előzékenyen a tulajdonos. — Akkor legyen szivés, mondja meg nékik, hogy amíg itt vagyok, addig sakkozza na k. MESTERKÉLT DOLGOK Az anya így szól serdülő lányához: — Igyál több tejet, attól mindig remek arcszíned lesz! — Mire jók az ilyen erőltetett dolgok? Hisz van púderem és rúzsom. MEGVALÓSULT ALOM Az ügyvéd: — Amikor kisfiú voltam, arra vágytam, hogy rabló legyek. Az üzletember: — Irigylem önt. Nem mindenkinek sikerül gyermekkori álmát megvalósítani. GYERMEKKÉZ ... Két író találkozik: — Rettenetes csapás ért — panaszkodik az egyik. — A fiam tűzbe dobta legújabb regényem kéziratát! — Hány éves a fiú? — Nemsokára 4 lesz. — Hogyan? És már tud olvasni? ■.. GYORS REFLEX Texasban egy jól megtermett, szélesvállu férfi lép a fegyverüzletbe: — Kérek egy jó revolvert. — Hány golyót tetszik hozzá? — Egy pillanat, — a férfiú a telefonhoz tép, tárcsáz, cs megkérdezi: — Halló, borik? Felvilágosítást szeretnék kérni, hány főnyi az őrségük?. A Rákóczi utcai Szlnva-hídnál három férfiú hívja fel magára a figyelmet. Valóban feltűnőek. Déli fél egy van, és szemmel láthatóan részegek, ami nem tűnne még különösebben fel, bár egyikük nagyon nehezen áll a lábán. Hangos vitáik és öltözékük kelti fel inkább a figyelmet. A forró napsütésben egyikük, egy behemót izomkolosszus vastag, norvégmintás gyapjúpulóvert és szalma- kalapot visel. A legrészegebb, egyben legcingárabb, a másiknak jóformán csak a derekáig érő emberke pedig tetőtől talpig fekete stóvetruhában van, sötétszürke nyakkendőjének csomója a melle tájékán lóg. az inge tegnap még fehér lehetett. A harmadikon nincs semmi feltűnő, legfeljebb az. hogy mint a nádszál ingadozik, s gvakTan és hangosan csuklik. Valami elszámolási differencia lehet köztük, mert a kicsi folyton ezt hajtogatja: — Haverom vagy, vagy nem vagy a haverom? Adjál vissza legalább egy százast. .. A szalmakalapos-pulóveres elnézően bólogat, mint hülye gyerekre szokás. A kicsi meg újra nyűglődik: — Haverom vagy. vagy nem vagy a haverom? Adjál vissza legalább egy százast... A néma bólogatás ismétlődik. De a kicsi se hagyja magát. Űjra bizonygatja a baráti kapcsolatot, de mar csak ötHaverok ven forintot kér vissza, majd lassan lemegy húszra. A szalma ka lapos szó nélkül bólogat, a harmadik ugyancsak némán hajlong. Már lassan unalmassá kezd válni az egyoldalú beszélgetés, amikor a kicsi hirtelen tenyerébe csap, fejét büszkén felveti, szabályos hátraarcot csinál és hosszú léptekkel elindul a trafiképület túlsó sarkához. Itt, társaitól nyolc-tíz lépésnyire újra megfordul, markát szertartásosan megköpdösi, zakóját dühösen bcletiporja a porba, nyakkendőjét egyetlen rántással letépi, azt is megtapossa, s nagyot rikkant: — Üss meg, ha mersz! A szalmakalapos még mindig bólogat. — Üss meg, no! És a kicsi két lépést közelít. — Nem mersz megütni, mi? Űjabb közelítés. — Fogadjunk, hogy nem mersz megütni — mondja a kicsi és hajdani fehér ingével egészen közel lép a szalmakala^. poshoz. Amikor kartávolságba ér, akkora pofont kap a haverjától, hogy kétszer megpördül saját tengelye körül. Megáll, megrázkódik, barátjára néz. aki rendületlenül, némán bólogat. — Haverok vagyunk, nem tesz semmit — motyogja. s vissznbaktat o Rábát jóért. Nagyjából leporolja. Ekkor a szalmakalapos hozzálép és udvariasan felsegíti rá a meggyötört zakót. Aztán hárman békességgel elindulnak a Szinva mentén. Középen a dromedár szalmakalapos, két karját barátjainak a vállán nyugtatva. Mint haverokhoz illik. Két óra múltán egyik ön kiszolgáló élelmiszerboltban méltatlankodó hangra figyeltek fel: — Micsoda disznóság. hogy ilyen lassan megy itt a munka! Ha én lennek a főmufti, megtiltanám, hogy háziasszonyok. meg egyéb ráérő nét>ség olyankor vásároljanak, amikor a munkások kijönnek a gyárból. Egész nap melózik az ember a gyárban, és itt is várni kell neki. Nem Jut hamar hozzá, amire szüksége van. Pedig, aki megdolgozta, megérdemli. Tessék csak engem előre engedni a pénztárhoz... A szalmakalapos szónokolt ekként a pénztár előtti sorban. Baljában három üveg sört tartott, a negyedikben egy üres palackot, amiből már várakozás közben kiitta a tartalmát. A várakozók többsége utat nyitott a „munkából Jövő gyári dolgozónak”, az pedig betért a három üveg sörrel a szomszédos kapu alá. ahol barátai a kukaedényeken Ülve várták. Egyetértésben iddogáltak a sört. Mint haverokhoz, illik. Benedek MTMóa Kényelmeden találkozás Egy magyar humorista, száz év előtt
