Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-24 / 174. szám
4 MZAKMAG* ÍRORSZÁG Vasárnap. 1986. julius 84, Miskolc népművelési munkájának néhány elvi tanulsága Ma zárja kapuit a Borsodi Nyári Egyetem Kél kellemes^ ueft" véget ér a Borsodi Nyári Egyetem programsorozata. Nyolc országból érkeztek résztvevők Miskolcra, s több mint kétszázan járták Borsod megye leg^ szebb tájait. A vélemények zöméből világosan kirajzolódik az idei nyári egyetem eredményességének vonala: tanulságokkal, élményekkel eltelve térnek haza országukba a hallgatók. Néhány programon ml Is részt vettünk, s elsősorban aziránt érdeklődtünk, hogy ismeretekben mit nyújtott az idei nyári egyetem. Többen dicsérték az előadások sokszorosítás útján történő megjelentetését. Különösen a németeknek tetszett ez a módszer. Köztudomású, hogy a németek mindenben nagyon precízek; az esetek többsége azt bizonygatta, hogy az előadások lelkiismeretes áttanulmányozásában is. Sokan dicsérték a program változatosságát, és azt a jó gyakorlatot, hogy az idén szabadidőt is biztosítottak a hallgatóságnak. Kötelességünk itt megjegyezni, hogy a Borsodi Nyári Egyelem program-sorc- zatához kapcsolódik egy olyan jól sikerült és országosan is nagy visszhangot keltő rendezvény megszervezése, mint amilyen az exportki állítás. A külföldiek őszinte elragadtatással beszélnek a kiállításról, s már itt Miskolcon megjegyezték, hogy tőlük telhetőén jó hírverői lesznek majd a borsodi munkáskezek ügyességének, a kitűnő export-termékeknek. Az exportkiállítás megrendezése egvúttal rávilágít arra is, hogy van erőnk, tehetségünk színvonalas, a provincializmustól mentes bemutatkozásra, csak alkalmat kell keríteni rá. Atülönhöiő ről is jó vélemények hangzottak el. A megyei és városi koncertlehetőségek helymegválasztás szempontjából is érdekesek, és kuriózumnak tekinthetők. A műsorral elégedett volt a hallgatóság, ugyanis többségben magyar számok szerzői szerepeltek a repertoárban. Amikről eddig szó volt, azoknak hitele és aranyfedezete 210 külföldi hallgató jegyzetfüzetében és emlékezetében mindent bizonyítóan fellelhető. De úgy véljük, a megye új, szellemi szárnypróbálgatását akkor segíthetjük igazán, ha szót ejtünk a kifogásokról Is. A németek például finom megjegyzést tettek az esetenkénti késésekre, noha a nyári egyetem nunk azon, hogy rövidítsük-e a képzési időt. Ha mégis elfogadjuk a képzési idő rövidítésének alternatíváját, akkor bátraknak kell lennünk az anyag kiválasztásánál, a régi elhagyásánál. A ma egyetemi nemzedékét arra kell nevelnünk, hogv a végső tudást végülls mindenki saját maga szerezze meg. A technikai haladás olyan magasfokú, hogy öt-tíz évenként megújul minden és ami volt, az elavul. Éppen ezéi I szűk Iá tókörűségre vallar.a, ha csak a ma, vagy a közvetlen holnap számára képeznénk mérnökeinket Véleményem szerint, a képzésnél a holnaputánra kell gondolnunk. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem oktatóival, profesz- szori karával, vezetőivel, lle- mélem, az eszmecsere hasznos lesz mindkét felsőoktatási intézmény számára. (P—I) deburgi műszaki főiskola között szoros a kapcsolat. Minden évben barátsági szerződés alapján delegációkat cserélünk, s a hallgatók tanulmányi gyakorlataikat szintén a két városban töltik le. De jövetelemnek mégis az a célja, hogy a már hagyományos kapcsolatokon kívül a felsőoktatási intézmények reformeredményeiről beszélgessünk. A műszaki egyetemeken a reform immár nemzetközi üggyé vált. Központi helyen az áll, hogy a mindig növekvő tanulmányi anyag és a képzési Időtartam milyen viszonyban legyen egymással. Egyre növekszik azoknak a száma, akik a műszaki egyetemeken a képzési időt meg akarják rövidíteni. E témakörben az NDK-ban, de különösen Mag- deburgban sok egyetemi oktató állást foglalt már. Véleményem szerint a tanulmányi időt csak a tanulók rovására lehet rövidíteni. Miután ők már így is túlterheltek, el kell gondol kozA miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem már évek óta baráti kapcsolatokat tart fenn a magdeburgi műszaki főiskolával. A baráti kapcsolatoknak több megnyilvánulási formája van. Oktatók és hallgatók cseréjére nem egyszer sor került már. Tavaly is voltak Magdeburgban olyan magyar hallgatók, akik ebben a nevezetes városban gyarapították műszaki tudásukat, tökéletesítették gyakorlati készségüket. Ezen a nyáron mindkét felsőoktatási Intézmény fiatalok tucatját küldi tanulni Miskolcra, illetve Magdeburgba. A magasabb szintű eszmecsere megvalósítása céljából a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem vendégül látta Günther Michalskit, a magdeburgi műszaki főiskola oktatási rektorhelyettesét. Ebből az alkalomból érdeklődtünk tartózkodásának eredményessége felől. — A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem és a magMagdeburg és Miskolc mélyülő kapcsolatai A közfelfogás szerint a nyár, különösképpen július a szünet időszaka a népművelésben. Valóban nem olyan a népművelési tevékenység ilyenkor, mint az év más időszakaiban, az időjárási adottságok, szabadságolások, az emberek más irányú érdeklődése és lekötöttsége szünetet ir elő a téli jellegű népművelésnek, de a munka tulajdonképpen nem áll meg soha. A különféle nyári egyetemek, tanfolyamok, nyári szórakoztató rendezvények, fesztiválok, különféle versengések, vetélkedők mind-mind a nyári népművelési gyakorlat jelentkezései. De ez az időszak a népművelők crŐmerítésének, felkészülésének, tanfolyamainak kora. egyben visszapillantás az elmúlt évre, s az előttünk álló feladatok felmérésének ideje Is. A legutóbbi feladat teljesítésére ült össze a közelmúltban a miskolci városi párt- bizottság és a miskolci városi tanács művelődésügyi osztályának népműveléssel foglalkozó kollektívája, hogy felmérje a népművelés miskolci eredményeit, feladatait. E munkában nagy segítségül szolgált, hogy hasonló felmérő jellegű tanácskozás volt nemrégiben a megyei pártbizottság kezdeményezésére, és az ott kialakított képben Miskolc is benne foglaltatott. Elhangzott jónéhány megáilapitás, Javaslat, amely segítette a konkrét miskolci helyzet vizsgálatát. A tartalmas, a témát sokrétűen megközelítő tanácskozás valóban helyesen mérte fel a miskolci városi népművelésben elért eredményeket, önkritikusan jegyezte fel a fogyatékosságokat, és jól látta meg a jövőbeni feladatokat. Az alábbiakban nem e felmérést kívánjuk közreadni, hanem tséhány pontot ragadunk ki, e fontos tanácskozás anyagából. Alapvetően abból kell kiindulnunk, hogy a városban végzett népművelési munka mérlege iníndenképpen pozitív. Még akkor is, ha egyik-másik terűlo/en sok a javítanivaló. Sajnálatos módon magunk is örökké elégedetlenek va’gyunk, ennek folytán hajlamosak vagyunk az el nem ért eredmények, vagy még meg nem valósított célok bírálata mellett nem észrevenni az előrelépést. Pedig lenne mivel büszkélkednünk. Különösképpen a helyi kezdeményezésű és már országos érdeklődést vonzó rendezvényekkel, vagy az ugyancsak helyi kezdeményezésű, de szükebb körre szorítkozó, jól bevált népművelési formákkal. A közművelődésben általában mind markánsabb vonásokkal kezd kialakulni Miskolc sajátos arculata. Megállapítandó, hogy a negatívísta hangulat sokszor túlzó, az okkal vagy oktalanul bírálók sok esetben elhamarkodott ítéleteket vonnak le, s a kritika tüzét általánosítva zúdítják a konkrét hiba, vagy a hiba elkövetője helyett az egész város művelődési életére, annak irányítóira. T agadhatatlan, hogy jelentkezik itt-ott bizonyos egyenlőtlenség a szó és tett között, mert a jól megszabott és meglehetősen szigorú tervek végrehajtásánál hol gazdasági meggondolásból, hol egyéb okból, nem egyszer az eszmei értéket is károsan csökkentve, engedtünk e szigorúságból. Ennek egyik forrása a Vili. pártkongresszus művelődésügyi vonatkozású határozatainak helytelen értelmezése, vagy éppen tudatos félreértelmezése, amely azért veszélyes, mert polgári ideológiák behatásának nyithat kaput. Az a helyes elv, amely szerint irodalmi, művészeti életünkben sok mindennek helyet adunk, ami nem tudatosan ellenséges megnyilvánulás, félreértelmezés. forrásává válhatott, és egyik-másik alkalommal talán feledtük, hogy a kongresszusi Iránymutatásban rejlő lehelöségek sem határtalanok. Természetesen ez nem öltött veszélyes formákat, de feltétlenül figyelmet érdemel, különös tekintettel arra, hogy az imperialista hatalmak fellazítási politikája rendkívül erős mértékben épít a mi népművelésünk hatékonyságára, arra, hogy nálunk a népművelés közvetítette ismeretek és eszmék igen széles tömegekhez jutnak el, igen széles tömegekre hatnak. Nem közömbös tehát, hogy népművelésünkön belül milyen réseket hagyunk polgári és egyéb, a szocialista tudatformálástól idegen idelógiák közvetett úton történő behatolásának. A z elmúlt évad népművelési munkájának egyik gerincfeladata volt a párt ideológiai irányelveinek gyakorlati átültetése. Az évad végéről visszapillantva azt kell megállapítanunk, hogy a tézisek „leadása" általában megtörtént, de nagyon kevés kivétellel csak ez történt meg, a lebontás, a gyakorlati megvalósítás még feladatként jelentkezik. Munkánkban sokszor hivatkozunk az ideológiai irányelvekre, de azoknak gyakorlattá váltása nagyon lassú, inkább csak próbálkozások- jellemzik e tevékenységet. Sajnálatos módon itt-ott azzal is találkozunk, hogy a népművelésben részvevő egyes intézmények és főleg a különféle társadalmi szervek nem értelmezik minden tekintetben egységesen az ideológiai Irányelveket, és még nem alakult ki az az egyetlen lehető gyakorlat, hogy a tézisek értelmezésében az alapállásban semmiféle eltérés nem lehet, csak a végrehajtásban mutatkozhat az érdekelt társadalmi szervezet sajátosságainak megfelelő külön színárnyalat. E legutóbb említett kérdés- csoport előtérbe helyezi a koordinációt. A népművelési munka koordinálásáról évek óta igen sokat beszélünk, és igen sokat léptünk előre részben a pártszervezetek helyes irányító munkájának, részben pedig a nemrégiben alakult népművelési tanácsok összehangoló tevékenységének eredményeként. Ennek ellenére a különféle szervek kultúrpolitikai gyakorlata még eléggé szétforgácsolja az erőket, éppen ezért egyik legfontosabb feladatként jelentkezik a jövőben a koordináció fokozása, és a lehetőség szerint maximális szintre történő emelése. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a lehetőségek határain belül csökkenteni kell a gazdasági és kultúrpolitikai célkitűzések összeütközését, és minimálisra szorítani a kereskedelmi, a jegyeladási, a bevételi, tervtel- jesílési és egyéb gazdasági okokból fakadó eszmei engedményeket. Természetesen a gazdasági tervek teljesítése feszítő erőként hat, és az új gazdaságirányításra tekintettel, e feszítő erő növekedésével is számolnunk lehet. Igen fontos tehát a helyes arányokra ügyelni, és a különféle rendezvények, műsortervek megszabásának a gazdasági bevételeken kívül, vagy még inkább előtt, mindenkor figyelembe kell vennünk az eszmei tényezőket is. Arra legyünk figyelemmel, hogy a gazdaságosság és az ehhez kapcsolt állítólagos közönségkívánalom ne válhassék ürügyül rendezvények, vagy rendezvény- sorozatok eszmei gyengítésére, és az arányok helyes betartásával biztosítsuk minden fórumon a megfelelő szerepet a szocialista kultúra kincseinek is, kerüljük az olcsóbb, népszerűbbnek látszó, látványosabb műsorpolitikai megoldásokat V égezetül a legfőbb feladatokat kell csak vezérszavakban felemlítenünk. Alapvetően első feladat az ideológiai irányelvek egységes értelmezése. Jövőbeni munkánknál arra kell népművelőinknek figyelemmel lenniük, hogy tevékenységük nem szorítkozhat a kultúra szűk területeire, éppen ezért például a közgazdasági szemlélet fejlesztésének sokkal nagyobb szerepet kell kapnia, mint az elmúlt időszakokban. A harmadik ötéves terv feladatainak propagálása is népművelési feladat többek között. Igen jelentős művelődési, népművelési feladat a leghatározottabb szembenállás az imperialista fellazítási politikával, annak leleplezése és a valóságnak a népmüveléf sajátos eszközeivel történő állandó megmutatása. Legyen a népművelés a szocialista országok életének jobb propagálója. Ez általános feladatok átfogó teendőként jelentkeznek a már korábban elfogadott és az új évadra áthúzódó népművelési terveken kívül és azon teendőkön kívül, amelyek nemsokára a IX. pártkongresz- szus iránymutatájsaiból következnek. A miskolci népművelési élet eredményeit és feladatait felmérő ankét hasznos, eredményes, őszinte volt. A vita anyagából kiragadott és fentiekben kommentált néhány gondolat közreadása már most. Jóval az új évad kezdete előtt kívánatosnak mutatkozott. Benedek Miklós első hetének programja zökkenőmentesen zajlott, a második héten már voltak nagyobb időkiesések. Például a Szalaj- ka völgyi program indításánál, majd háromnegyedórát késtek az autóbuszok. A napközben lebonyolításra kerülő eseményeket is siettetni kellett, hogy ne mutatkozzék nagyobb fennakadás. A nyári egyetem hallgatói közül többen is szóvá tették, hogy a kétszáz személyt is meghaladó hallgatóság egy tömbben soknak tekinthető. Alapos vitamunkára nem gondolhatlak, mert sok emberrel nehéz behatóan vitatkozni. Egyesek javasolták azt Is, hogy ilyen tömegesség esetén a jövőben érdemes lenne oszlott programot készíteni, s kétfelé irányítani a hallgatóságot. A stu- dium-pártiak megemlítették, hogy nem játszik-e alárendeli szerepet az illusztrációnak szánt kirándulásokkal szemben maga az elmélyültebb ismeretszerzés. • Ugyanis a hallgatóság kint a szabadban nem tud intenziven figyelni a vitavezetésre. a tolmácsokra. Az eddigi gyakorlat ugyanis az volt, hogy a ftgyelem-meg- osztó környezetben közrefogták a vitavezetőt, és állva (miként az a gyorsan haladó csoportos kirándulásnál szokás) meghallgatták a kérdéseket. Indokoltnak látjuk mi is a jövőben az Ismeretek olyan magasfokú és elmélyült felkínálását, amely a vállalkozásnak megfelel, és a meghirdetett célhoz is közelebb áll. A jövőre nézve vitatéma lehet a hallgatóság nemzetek szerinti megoszlása Is. Ugyanis most a résztvevők közel kétharmada lengyel volt. Ügv hisszük, hogy . vőre, és ezt követően a külföldi kiajánlást egyenletesebb megosztásban kell megtenni, vagy ha ilyen nagy számban fogadunk leh- gyel vendégeket, akkor érdemes lenne számukra önálló kurzust indítani. További gondolatokat adhat annak a megvitatása is, hogy amit előadás formájában a hallgatóság megkap, mennyire tudományos. Felmerül a kővetkező kérdés Is: egyáltalán milyen színvonalon kell megalkotni az előadásokat, hogy azok heterogén jelentkezés esetén is érdeklődést keltsenek. A vlsz- szalgazolásnál — nagyon helyesen — úgy járt el az Intéző bizottság, hogy a műszaki érdcklődésűeket részesítette előnyben. Igen ám, de a program az elmélyültebb stúdiumot tekintve éppen a műszaki érdeklődésückkcl szemben mulatta a legmoslohább képet. A tavaly olyan jól bevált szakmai találkozók Is elmaradtak, s a hiányérzet azokban, akik valóban tanulni jöttek megyénkbe, ezáltal is mélyült. A kiragadott részleteiben érintik a II. Borsodi Nyári Egyetem munkájának elemzését. Az Igazi és elmélyültebb elemzés még hátra van. Ügy véljük, a tavalyi gyakorlathoz híven a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Borsod megyei elnöksége a jó gazda körültekintésével , vizsgálja meg a tapasztalatokat. Egy máris bizonyos: nagyon dere- kas munkát végzett a nyári egyetem Intézőbizottsága, minden elismerést megérdemel az IBUSZ kirendeltség Is, hiszen nagy apparátussal, és lelkiismeretesen serénykedett a nyári egyetem sikeréért. Az Idegenforgalmi Hivatal szintén kivette a részét a munkából. A vidéki program lebonyolításában Szilvásvárad, Sárospatak, Tokaj, Mezőkövesd népművelői és gazdasági szakemberei nagy igyekezettel működtek közre. Párkány László Beethoven fái alatt Ferencsik János a martonvásári hangversenyekről A MAnTONVASARI Brunswick kastélyban több nyarat töltött annak Idején Beethoven. A nagy zeneszerző szívesen látogatott Martonvásárra, és egyik legnépszerűbb zongoraművét, a Mondschein-szoná. tát ebben a kastélyban, ennek a parknak évszázados fái alatt komponál la. A székesfehérvári idegenforgalmi hivatal felfedezte a kastélypark különös vonzerejét, amely Beethovent is magával ragadta, és 19.89 óta az Országos Filharmóniával közösen Beethoven-hang- versenyeket rendez itt. FEIt ENCSIK JANOS, Kos- suth-díjas karmesterünk 1980- ban vezényelte a Magyar Állami Hangversenyzenekart a martonvásári parkban először. Műsora ugyanaz volt, mint Beethoven 1824-ben tartott bécsi hangverseny-programja, amelyen először csendültek fel a IX. szimfónia melódiái. Előtte a „Házavatás” című nyitányt és „Missa Solemrüs” részleteit vezényelte. A hangversenyzenekar tagjai emlékeznek, hogy karmesterük ezekkel a szavakkal kezdte a próbát: „Uraim, ebben a kertben Beethoven élt. Úgy muzsikáljanak!” — A martonvásári hangversenyek — mondja Ferencsik János — éppúgy tradícióvá válnak, mint a pesti Károlyikert koncertjei Eleinte azokat is csak kiegészítőnek szánták a nyári melegben Pesten maradók szellemi szórakozásaihoz, ma már elengedhetetlen programja a főváros nyári szellemi életének. így vagyunk Martonvásórral is. A nézőteret évről évre bővíteni kell, egyre több magyar és külföldi zenebarát keresi fel Beethoven- hangversenyei nket. — Mit Jelentenek számára ezek a hangversenyek? — BEETHOVEN müveit ve- zénylem legtöbbször — mondja a karmester —, s bár nagyon sok kedvenc zeneszerzőm van, Beethoven ezek között is az élen áll. Úgyszólván ajándékként kopom majd a téli szezonban az. Országos Filharmóniától — hatvanadik születésnapomra — azt az öt hangversenyből álló Beethoven- sorozatot, amelyen a nagy komponista valamennyi szimfóniáját és egyik versenymű- vét vezényelhetem. Különös örömöm lesz tehát július 30-án a martonvásári kastély-parkban is éppen két szimfóniáját, az V.-et. és a Vili.-at vezényelnem. Bizonyára, mint minden koncerten, most Is felfedezek majd valami olyan különleges értéket ezekben a népszerű, Ismert művekben, ami még izgalmasabbá és érdekesebbé teszi a tolmácsolást. Bár nem törekszem mindenáron érdekességre, mégis minden alkalommal űj alkotói folyamatot élek végig, akárhányadszor is vezénylőm a művet. Szépségük vonz, s ezt a szépségét akarom tolmácsolni. J. <3.
