Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-24 / 174. szám

Vasárnap, 1066. július 21. északmagyarország 5 A mislaid értelmiség között végzett politikai munka tapasztalataiból Népgazdaságunk állandó fejlesztése, a technikai és a technológiai színvonal fo­lyamatos emelése különösen nagy feladatokat ró a műszaki értelmiségre — állapították meg a Miskolc városi párt­végrehajtóbizottság legutóbbi ülésén, amelyen a műszaki dolgozók között végzett politi­kai munka tapasztalatait vitat­ták meg. A kérdés vitájához — amelyben felszólalt és meg­szívlelendő észrevételeket tet­tek: Dojcsák János, a megyei pártbizottság, Varga Zoltán és Moldován Gyula, a városi párt- bizottság titkárai, valamint Németh Antal, a KISZ Mis­kolc városi bizottságának tit­kára is — a városi pártbizott­ság ipari és közlekedési osztá­lyának tartalmas, alapos mun­kával összeállított jelentése adott alapot. Városunkban — állapították meg — Miskolc ipari jellegé­ből eredően a szellemi mun­kát végzők mintegy harminc százaléka műszaki beosztásban dolgozik, s ez az arány meg­határozza az értelmiség között végzett politikai munka irá­nyát is. A műszakiak egy ré­sze szívesen részt vesz a poli­tikai munkában, bekapcsoló­dik a helyi választott szervek tevékenységébe, de számukat tekintve még mindig többen vannak azok, akik passzívak maradnak, s ez nem elsősor­ban abból adódik, hogy nem érdeklik őket a politikai kér­dések, hanem abból fakad, hogy pártalapszervezeteink is gyakran ugyanazon személyt bízzák meg különböző funk­ciókkal. A vitában felszólaló Moldo­ván Gyula és Bán Imre elv­társak az üzemi életből vett példákkal illusztrálták, hogy a pártmegbízatások kiadásában pártszervezeteink nem elég kö­rültekintőek, nemigen töreked­nek arra, hogy bővítsék a po­litikai munkában részt vevő műszakiak körét, másfelől vi­szont az is megállapítható, hogy maguk a műszakiak sem, még azok sem, akik párttagok, nem keresik a kapcsolatot a pártvezetőséggel, s bár idejük és képességük is volna hozzá, távol maradnak a politikai munkától. Még mindig elég magas azoknak a száma, akik csak külön felhívásra, külön Szakadásig E sett egy kevés. Csak annyi, hogy meghar- matosította a répa duzzadó, zöld leveleit. Nehezen haladok a táblában. Kímélném, mégis minden lé­pésnél sercegve pattan, törik a szár. Erősen tűz, éget a délutáni nap. A remegő levegőn ide- hullámzik a szomszéd földön aratók halkult beszédfoszlá­nya. Messze vannak. Az asz- szony, akit igyekszem megkö­zelíteni, éppen a jó száz hold- nyi cukorrépa közepén kapál. Egy asszony ekkora táblá­ban! Az útról nézve úgy tű­nik, teljesen értelmetlen, amit csinál. Mit számít ilyen óriás darab földnek, hogy két gyen­ge kar hangyaszorgalommal kapirgál benne? Még menni is unalmas, ke­rülgetni a rengeteg dúskoro- nájú növényt. Egyik sorból a másikba térek, hátha ott job­ban haladok. Nehezen fogy köztünk a távolság. — Jó napot kívánok! Nem egyenesedik fel. Ügy látszik, még mindig messze vagyok. Amott, a tábla végén elterülő árpán túl, vonat ro­bog. Erre sem néz fel, pedig szemben van vele. Beérem végre. Csontos, idős asszony fordul felém. Kiegyenesíti derekát, s kendője csücskével végigtö­röl gyöngyöző homlokán. — Így, egyedül ezen a ren­geteg földön? — Most érek rá. Mindegy, mikor csinálom, részes ... Így is, úgy is rám vár. — Ugyan mondja már, hon­nan tudja, hogy éppen ez a nénié? Nevet. — Nyolc sor az enyém. On­nan az úttól az árpáig. Karó­val kijelöltük a tábla szélén. Ebből 16 sor egy hold. Az enyém csak fél rész. — Elég is már a néninek. Zsebkendőt vesz elő, azzal törli verítékét — Ebből elég, mert van még burgonya, napraforgó, meg kukoricarészem is. Összesen 350 öl... Ezt Itt most kapá­lom harmadszor. — Akkor van mit dolgoznia. A férje is segít? — özvegy vagyok. Két éve... — Már ne haragudjon, de akkor miért töri magát eny- nyire ? Kapájára támaszkodik s egyik meztelen lábát, amely olyan szürke, száraz, mint az anyaföld, egy répalevél hűsítő árnya alá dugja. — Még az irodát is én taka­rítom a tsz-ben ... Mert az a kis nyugdíj nem elég. Felélénkül a hangja, szinte dicsekedve sorolja: — Havonta nyolc munka­egységet kapok a takarítás­ért ,.. Csak magamban gondolom: micsoda kapzsiság! Ilyen vén­asszony, majd átszakad s nem nyugszik. 9 S ír az öregasszony, itt a tenger répa közepén. Jó félórája beszélge­tünk már a tűző na­pon. Régen nem jegyzek. Mi­nek? Agyamba, fülembe vé­sődnek a könnyes szavak. — Nem voltam ehhez szok­va az uram mellett. Mi min­dig dolgoztunk, kepét arat­tunk nyáron, télen meg ko­csisnak állt az én drága jó emberem, nyugodjon. Megvolt a betevő falatunk, meg ruha is jobb volt rajtam, mint ami most van... Megint vonat robog az árpa végében. Most odakapja a fe­jét. Erről jut eszébe: — Ott a bakter, az is olyan. Berúg, oszt a két gyerekét ki­teszi a sínre ... Rettenetes ez az ital, bolondnak teszi az em­bereket. — A ve je is durva, ha iszik? — Az lenne, ha hagynánk. De mi a lányommal nem ije­dünk meg. Kemény, határozott a hang­ja. — Azt mondom neki: ide te nem hoztál semmit, itt nem törsz össze semmit. E lmosolyodok a gondo­latra, hogy a vastag, tömzsi parasztlegény megijedne egy ilyen semmilyen kis vénasszonytól, de el kell hinni neki, mert minden szava őszintén cseng. a következtetésre jutottam, hogy' a Horgász Szövetség jo­gainak, tehát a sporthorgászá- si lehetőség megtartása mellet! is évi tíz vagon halat tudnánk értékesíteni a tóból, természe­tesen csak szakszerű holte- nyésztéssel. Ez a szövetkezet­nek minimálisan is másfél millió forint hasznot jelentene évente. — És? — Nemi lehet. Nincs ható­ság. szerv, aki mellénk álljon. A Horgász Szövetség viszont nem enged. Pedig a Horgász Szövetséggel meg lehetne egyezni. Egyetlen horgászt se kellene elüldözni a tóról. HA A Tó a termelőszövet­kezet. vagy a termelőszövetke­zetek birtokába kerülne (Sza­lonna, Meszes, Martonyl szíve­sen vállalná!), további haszno­sítása is lehetővé válna. Bóta László mezőgazdasági mérnök elképzelései szerint akár ka­csát, akár libát igen eredmé­nyesen lehetne tenyészteni s tó partján. Különösen libát amelynek exportpiaca is nagy De mindaddig, amíg a tó hasz­nosítási lehetőségeit és jog problémáit nem rendezik — a kincseket érő víz kihasználat­lanul marad. S eközben a közeli termelőszövetkezetek anyagi problémákkal és a lej­tős területek intenzívebb hasz­nosításával küzdenek. A leg­nagyobb lehetőség azonban meddő, kihasználatlan. Szcndrcl József A II állva völgyén végig Á nagy lehetőség ni. A RAKACA PATAK Sza­lonna község alatt folyik bele a Bódvába. Előbb azonban megtölti a nemrég épült, több mint 500 holdon elterülő víz­tárolót. Ilyenformán a Rakaca patak ma már átfolyik a víz­tárolón, amelyet a lakosság az egyszerűség kedvéért Rakaca tónak nevezett el. Az is: tó. Szép, nagy, bő vizű mestersé­ges tó Szalonna fölött, a he­gyek lábánál. Ez a tó eredetileg azért épült, hogy vizének felhasználásával kedvezően alakítsák át, tegyék biztonságossá és az eddiginél jövedelmezőbbé a közvetlen környék mezőgazdaságát. Íme néhány adat a tóról. A víztü­kör mintegy 500 hold, az álló­víz-mennyiség több mint öt­millió köbméter. Az átfolyó, azaz: az elfolyó vízmennyiség átlagosan tízmillió köbméter évente, összesen tehát 15 mil­lió köbméter viz. S ebből egye­lőre mezőgazdasági célokra egy köbmétert se hasznosítanak. A Rakaca tavat harminc évi idő­re kibérelte az Országos Hor­gász Szövetség. Más szavakkal: jelenleg pecázók üldögélnek a tó partján. Ami alapjában véve nem baj. Legalább eny- nyi haszna van a nagy beru­házásnak. Munkában elfáradt emberek pihennek a partján.' Egy-egy vacsorára való halat is fognak. Mert hal most is van a tóban. Nézzük most ezt a dolgot a másik, az eredeti oldaláról. Mi haszna van a tóból a mező- gazdaságnak, a közeli termelő- szövetkezeteknek? — Semmi — felelte Bóta László, a szalonnái Bódvavöl- gye Termelőszövetkezet elnöke. — De lehetne? — Nem is kevés! Kezdjük azzal, hogy a lejtős területek talajának védelme, javítása, intenzívebb hasznosí­tása érdekében a Rakaca tó mentén három falu, három ter­melőszövetkezet népe erőlkö­dik: Martonyi, Szalonna, Me­szes. A három termelőszövet­kezet tagsága közös terv meg­valósításán fáradozik, terüle­tük egy úgynevezett mikrokor- zetbe tartozik. — Mi a közös terv? — Egyelőre 180 hold gyümöl­csös telepítése a tő közelében, tíz százalékos lejtős területen — felelte a szalonnal elnök, Bóta László. — Ebből mi Sza­lonna határában 22 holdat már be is telepítettünk, tíz holdon szilvát, tizenkét holdon cse­resznyét és meggyet. — És tovább? — Folytatni kellene. Terve­ink szerint 120 hold Jonathán almát telepítenénk, Stárklng és Delicatesse keverésben a jobb beporzás érdekében. Ezenkívül harminc hold különböző érési idejű körtét, hogy folyamatos legyen a munka és a bevétel, valamint tíz hold mogyorót. A HÁROM termelőszövetke­zet már a telepítési munkákat is megszervezte. Sőt, Szalon­nán hozzákezdtek a telepítés­hez. Jövőre közösen kívánják folytatni és 1970-lg befejezni. Mindez szép és dicséretes kez­deményezés. Am a szalonnal elnök véleménye szerint lenne egy jobb megoldás is. — Mi az? — kérdeztem. — Az, hogy a Szendrői Ál­lami Gazdaságnak van a ml körzetünkben 180 hold gyü­mölcsöse. Alma mind. Viszont a gazdaság ebben a körzetben állandó munkásokat már most sem kap. Hát ha még átté­rünk a készpénzfizetésre. Ak­kor alkalmi munkásokra se nagyon számíthat a Razdaság. Ez az egész gyümölcsös a gaz­daság területéből kiesik. A problémát jól ismerem, hiszen néhány évig a gazdaság igaz­gatója voltam. A gazdaság jobban járna, ha átadná ezt a 180 hold almást a három ter­melőszövetkezetnek. Természe­tesen: mi is jől járnánk, mert nem kellene telepíteni. A gaz­daságot annak rendje és mód­ja szerint kártalanítanánk és ugyanannyi szántóterületet is adnánk cserébe olyan helyen, ahol közvetlenül egyik üzem­egységéhez csatolhatná. Ehhez elsősorban a járási tanács se­gítségét kérjük. A GYÜMÖLCSÖSSEL van­nak további elképzelések is. A Rakaca tóból az egész gyü­mölcsöst öntözni lehetne és kellene is, mert akkor lenne igazán biztonságos és jövedel­mező a termelés. Különösebb beruházásokat se kíván az ön­tözés megvalósítása, csak a tó partján egy vízkiemelő mű építését. A továbbiakban a víz gravitációs úton juthat el az öntözendő területre. — Igen, a Bódva szabályo­zása égetően sürgős feladat — mondta Bóta László elnök. — Addig nem tudjuk megoldani a belvízelvezetést. Egyszerűen nincs hová vezetni a belvize­ket. hiszen ha belvíz van — a Bódva is gyorsan megtelik. De még csatornanyitó ekéket se tudunk vásárolni, egyszerűen nem lehet kapni, hogy a Bód­va apadása után visszamaradt belvizeket elvezessük. A Rakaca tó, vagy víztároló — mindegy, minek nevezzük — gyakorlatilag a Horgász Szövetség birtokában van. Azaz: a szerződést nem lohet felbontani, mert erre a szövet­ség nem hajlandó. Pedig Bóta László termelőszövetkezeti el­nöknek vannak más tervei, el­képzelései is a tóval kapcso­latban. — Ez a tó — mondotta — egyszerűen nincs kihasználva. Számításokat végeztem, és arra — Csak azt nem állhatom, csak azt nem bírom nézni, — csuklik össze szinte a kapa­nyél mellett — ahogy az a nagy ember hentereg másnap. Mert igen beteg ám, ha iszik. Tétlenül mennek az órák Ilyen jó dologidőben. — A tsz-ben mit szólnak? Nem segítenek? Hiszen három gyerekes családról van szó. — Mit szólnak? Hát azt, hogy jó dolgos ember, éjsza­ka is megy, ha kell, ha jó­zan ... Hármat is kitesz. — Milyen időnként részeg? — Mikor hogy. Most két he­te nincs baj vele, de van úgy, hogy hetenként háromszor is berúg munka után. De a pénzt a családtól viszi el. Szegény beteg jányomtól. Miattuk kell még annyit dolgoznom. Még így is kevés! Ahogy a nyug­díjam megjön, máris tíz he­lye van. De a gyerekek szé­pek, egészségesek, gömbölyűek. — A néninek ez az egy lá­nya van? — Ez. Nem volt több. Érte gürcöltünk mindig. Hányszor elhatároztam már, hogy ott­hagyom őket. Nem ölöm már magam agyon. De meg bírom tenni? Nem! Húzom az igát, a vöm meg viszi a százasokat a kocsmába. Mit szólhat itt az ember? Van vigasz, vagy tanács? — Elkerültem a részegség nyomorát fiatalkoromban, de látja, alig szabadulhatunk..! Asszonyátok... Pedig most már minden olyan jó lenne! T ermelőszövetkezetüket dicséri. Jól fizetett mindig, tavaly is 45 forint volt egy mun­kaegység. A répa után már 100 forint prémiumot kapott. Dicséri, áldja a közöst, amely annyi munkalehetőséget ad neki is, hogy boldogan meg is szakíthatja magát a lányáért, az unokákért, meg a részeges foga to sért. — Látja, — mutat a szomJ szédos búzatáblára — aratnak. Szinte veszekedtek érte, hogy kit fogadnak be kaszásnak, annyian jelentkeztek munkára. Szeretnek dolgozni itt az em­berek, — de inni is. Mert nemcsak Józsi Iszik ám! Volt, akit elvonókúrára vittek. Nem is egy... Mit használ ? Újra isznak! Nagy nyomatékkai már harmadszor említi: — Az lenne Jó, ha munka­itáborba vinnék a Józsit. Ott ^dolgozna, inni nem tudna..! ♦A pénzt hazaküldenék a csa­piadnak. ♦ — Olyan nincs, nénike. ♦ — Nincs? Tényleg nincs ♦olyan ? ♦ — Ugyan? Hogy képzel ♦ilyet? ♦ — Pedig az kellene! Mond-; Jtam a tanácselnöknek is, de ♦ó is azt mondta, nincs olyan.J ♦Pedig már Józsi is belenyugo- ♦dott, hogy elvitetem... Mert, ♦ha józan, bánja ám, meg res- ♦telli... De ha tényleg nincs; ♦ ha maga is azt mondja ... Ak­ikor én már igazán nem tu- ♦dom... Nem tudom, meddig ráírom... ♦ • I I / ifelé baktatok a bokros ♦ K répalevelek között A ♦ * ' harmatszerú nedvessé­♦ Set régen felszántotta ♦a nap. Félúton visszanézek. ^Mintha mi sem történt volna, ♦ ugyanúgy hajlong az asszony ♦a ‘•a‘5‘a közepén, akár egy órá­ival ezelőtt amikor felé tgye- Jkeztem. ♦ Niérek az útra. Innen me-: ♦gint olyan kis fekete |csak. amilyennek a kocsi ab­lakából megpillantottam. Ügy ♦ tűnik. teljesen értelmetlen, ♦amit csinál. Mit számít ilyen ♦óriás darab földnek, hogy >ét Jgyen ge kar hangya szorgaVaffl- Jmal kapirgál benne? ♦ Adamovlcs nana nyászok első féléves termelési tervüket tehát több, mint 5 és félmillió forinttal teljesítették túl. Arról Is beszámolhatunk, hogy Rudabányán növekedett a munka termelékenysége, és 9 százalékkal javult a költség­szint. Szép eredmények szület­tek az anyagtakarékosság te­rületén, s csökkent a balese­tek száma is. E sikerek eléré­sében nagy lendítőerőnek bi­zonyult a kongresszusi mun­kaverseny. Kiváló termelési eredmé­nyekről érkezett híradás Ru- dnbányáról. A Vasércbánya és Dúsító Mű dolgozói teljesítet­ték féléves tervük valamennyi mutatóját — sőt: túl is szár­nyalták azokat. Dúsított ércből például csaknem 2000 tonna, barna vasércből 5644 tonna pluszt adtak. E két tétel értéke: 2 millió 235 ezer forint. Csak­nem 2,5 millió forintos meg­takarítást eredményezett a mi­nőség javítása. Á vasércbá­Öt és félmillió forintos többlet Rudabányán dolgozni, kezdeményezzenek és keressék a jobb. eredménye­sebb munka lehetőségeit. Szük­séges, hogy a központi gazda­ságpolitikának megfelelően, szakértők bevonásával kidol­gozzák a helyi gazdaságfejlesz­tési programot, irányelvként ismertessék pártszervezeteink, s rendszeresen ellenőrizzék, hogy részt vesznek-e annak megvalósításában a műszaki dolgozók. Első helyen a politi­kai képzettség fokozása álljon — mondotta Dojcsák János elvtárs —, de nem a lexikális tudás felhalmozása a fő cél: mérnökeink, technikusaink jó alappal, megfelelő politikai előképzettséggel indulnak el az egyetem és az iskola padjai­ból. Inkább az a probléma, hogy a különböző politikai kérdésekben egzakt módon fo­galmaznak, s a mi föladatunk a mindennapi életben előfor­duló jelenségek helyes politi­kai megítélésére megtanítani a műszaki értelmiséget, hogy mindazt, amit megtanultak, alkalmazni is tudják az élet­ben. Ez a politikai niunka az egyik előfeltétele annak, hogy biztosítani tudjuk a szük­séges műszaki kádereket, akik szakmailag jól felkészültek, vezetni tudók, akik magukévá teszik pártunk politikai irány­vonalát, s ennek alapján gaz­dasági célkitűzéseinket politi­kai céltudatossággal a gyakor­latban is megvalósítják. önöd vári Miklós kiadott feladat esetén végez- < nek valamilyen pártmunkát, J ugyanakkor egy szűkebb kör a \ különböző funkciókkal és a < mindennapi politikai munká- ! val túlságosan le van terhel- j ve. A végrehajtó bizottság j egységesen állást foglalt ab- . ban, hogy a pártszervezetek- 1 nek az eddigitől jobban kell j aktivizálniok a műszakiakat a ] társadalmi, politikai tevékeny- . ség területén: be kell őket < vonni a különböző politikai ^ rendezvényekbe, igényelni kell . segítségüket a társadalmi szer- , vek munkájában, egyszóval < meg kell velük értetni, hogy 1 a politikai munka nem kizá- ' rólag a pártvezetőség feladata. ' A műszaki^ ss irt iiiuoLuiiiérdekJődéssel , fogadták a gazdasági mecba- ] nizmus reformjával kapcsola- tos határozatot; szívesen ve- szik a reformot, mert nagyobb . lehetőségeket látnak képessé- ^ geik kifejtésére, az önálló al­kotó m unkára. De szívesen be­kapcsolódnak a szocialista munkaversenybe Is. Ügy is, ; mint patronálok és úgy is, ' mint szocialista brigádtagok. ' A Lenin Kohászati Művekben például minden munkabrigá­dot egy-egy műszaki patronál, ezenkívül kilencvenegy műsza­ki brigád is alakult mintegy ' kilencszáz résztvevővel. Sokan ; vesznek részt a különböző ál­lami oktatási formákban, s mellettük egyre több azok szá­ma is, akik bekapcsolódnak a szakmai továbbképzésbe: a Le­nin Kohászati Művekben pél­dául a műszaki dolgozók ’’S százaléka. Dojcsák János elv­társ, felszólalásában többször aláhúzta a műszakiak együtt- ( működésének fontosságát a kü- , lönböző társadalmi szervekkel. ] Természetesen az a legelső lé- 1 pés, hogy megértessük velük a 1 reform lényegét; ebben a mun­kában a pártalapszervezetekre i vár a feladat, mégpedig úgy ’ kell a műszakiakkal foglalkoz- j ni, hogy helyesen lássák a re- ) form célkitűzéseit, s képesek legyenek annak megfelelően i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents