Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-03 / 156. szám

ESZ A KAI At •18 /.A i Vasárnap, 196«. Jólios %■ Aíekszandar Bankovics lemondott Felmentették tisztségéből a jugoszláv belügyminisztert A Tanjug hírügynökség je­lentése ismerteti Crvenkovsz- kinak, a JKSZ Központi Bi­zottsága különbizottsága elnö­kének felszólalását, amely a pénteki ülésen hangzott eL Crvenkovszki a plenum elé terjesztett beszámolót kidolgo­zó munkabizottság neveben tett néhány észrevételt. Kifejtette, hogy a mun­kabizottság tevékenysége nehézségekbe ütközött, mert az állambiztonsági funkcionáriusok egy része elzárkózott a munkabizott­ság kérdésének megvála­szolása elől. nem volt őszinte, kerülte a beszél­getéseket. Crvenkovszki javasolta, hogy * tények tökéletes megvilágí­tása és a visszaélések szerve­zőinek megfékezése céljából állami különbizottság folytas­sa a nyomozást. A plenum Veljko Vlahovics javaslatára 42 tagú bizottságot Választott a JKSZ átszervezé­se és továbbfejlesztése kérdé­seinek tanulmányozására. A JKSZ KB ülése Tito fő­titkár beszéde, a JKSZ KB különbizottságának jelentése és Megvitatása után egyhangúlag 1 határozatot fogadott el az ál­lambiztonsági szervek helyze­téről, vezetési módszereiről és az állambiztonsági szervek­ben mutatkozott visszaélések­ről. Indítványozza, hogy hala­déktalanul lássanak hozzá az állambiztonsági szervek át­szervezéséhez. Javasolja a szö­vetségi végrehajtó tanácsnak, hogy a különbizottság folytas­sa a vizsgálatot az anyagi ügyekben és az egyes vissza­élések tulajdonképpeni céljá­nak és értelmének feltárása érdekében. Javasolja a bűnösök felelős- ségrevonását. Indítványozza, hogy Szve- tiszlav Sztefanovicsot — aki közvetlenül felelős az állam­biztonsági szerveknek a szó- banforgó időszakban kifejtett tevékenységéért és a munka- bizottság előtt, továbbá a köz­ponti bizottság ülésén nem volt őszinte, akadá­lyozta a bizottság munká­ját, különböző akciókat folytatott — zárják ki a JKSZ Központi Bizottsá­gából és a JKSZ-ből. Javasolja a szövetségi nem­zetgyűlésnek, hogy Szvetisz­lav Sztefanovicsot mentse fel a szövetségi végrehajtó tanács­ban viselt (belügyminiszteri) tisztségéből. A KB elfogadta Alekszan- dar Itankovics lemondását központi bizottsági tagsá­gáról cs a KB végrehajtó bizottságában betöltött tisztségéről. Alekszandar Kankovics terjessze be le­mondását a szövetségi nemzetgyűlésben a köztár­saság alelnöki tisztségéről. amit az állambiztonsági szer­vek munkájáért való politikai felelőssége miatt többé nem tölthet be. A KB felhívja a JKSZ min­den tagját, az ország minden dolgozóját, fejtsen ki minél nagyobb erőfeszítést az ön­igazgatás és a közvetlen de­mokrácia továbbfejlesztésé­ben és az alkotmányos jogok érvényesítésében, szilárdítsa a társadalom demokratikus in­tézményeibe vetett bizalmat. Az állambiztonsági szolgá­latnak az osztályellenséggel és a külső veszéllyel szembehe­lyezkedő szervként kell helyt­állnia. Minden törvényellenes eljárást nyilvános szankciók­kal kell megtorolni. Heti külpolitikai m Collegium Musicum AZ A VASI TEMPLOMBAN e címen meghirdetett hang­versenyek — úgy látszik — teljes polgárjogot nyernek. A közönség látható érdeklődése, a hangversenyek sikere egy­aránt ezt bizonyítja. Az elő­adásra kitűzött művek stílus­ban, tartalomban, az előadó együttesek és szólisták kivá­lasztásában a megtalált utat látszanak igazolni. A hétfő esti hangversenyen a Miskolci Szimfonikus Zene­kar kamarazenekara, vala­mint Kocsis Katalin ének-, Pártos Ilona hái-fa-. Hegedűs Gyula fuvola-, Bakonyi Tamás oboa-, Nemes Ferenc fagott-, Gaál Károly hegedűművészek segítették elő az est megérde­melt sikerét. Vezényelt Mura ( Péter Liszt-díjas. A műsor-összeállításban egy­kori kortárs mesterek alkotá­sait hallhattuk. Születési éveik csaknem egybeesnek: Bach 1685, Händel 1685, Telemann 1681 és Vivaldi 1678. Életsor­suk olykor egymásba öltődik. Ismeretes Bach és Telemann párharca a lipcsei karnagyság­ért. Máshol párhuzamosan fut, mint Baché és Handelé, akik hosszú éveken keresztül ké­szülnek az egymással való ta­lálkozásra és mégsem érik el. Az egymásba szövődő életutak korukban más-más megítélést kaptak. Telemannt hír- és di­csőség övezte. Muzsikáját fran­cia hontól orosz földig csodál­lak. De az utókor drágán fi­zettette meg vele a Bachon aratott, győzelmet. Ma lenézik és elfeledik — méltatlanul. Áldozatul esett „a Bachisták” jámbor buzgalmának. Bach híre életében alig terjedt túl működése határán. 100 év is eltelt, amíg művészete meg­kapta az utókor méltó elisme­rését. Handelt még ma is kí­sérti a művészi plágium vád­ja. Vivaldi alkotásai is életé­ben szétszóródtak. Csak kevés került kinyomtatásra. Művé­szetének reneszánsza alig né­hány évtizede vette kezdetét. Bármi különös is volt sorsuk életükben, művészetük állja az időt és hirdeti alkotásuk ere­jét. A megszólaltatott művek ké­pet adnak egy korról, a XVI1J. század első feléről, dél ős észak hangján, de ebben a hangvé­telben nem válik el egymástól az észak és dél, hanem egy­másba árad és szeric-sugárzik. ELŐADÁSRA KERÜLT Te­lemann: Versenymű négy he­gedűre. Bach: Áriák és a Har­madik -tndenbvrgi verseny, Vivaldi: F-dúr Conterto és Hände': Hárfaverseny. Meg­szólal' k szép emiéket ha­gyott a hallgatókban. Néhány apró árnyék vagy pontatlan­ság megszüntetése még szebbé tehette volna előadásukat. Mi­ben láttuk ezeket az apróbb árnyékokat? — A korra any- nyira jellemző terraszos dina­mika pontosabb kimunkálását, érzékenyebb hanghatásokat, a széles ívű dallamívek töretle­nebb vonalú mintázását és egy két esetben (a branden­burgi verseny első tétele) egy árnyalattal gyorsabb tempót. AZ A VASI MŰEMLÉK épü­letben sajátosan alakul az előadó és a hallgatóság kap­csolata. A hangversenyeknek valamelyes személytelen jellege érezhető, ami nem alakítja ki egészen a hangversenyszerű hangulatot Egy-egy hangver­seny fontos tényezője a jó elő­adás, amit természetesen első­rendűen a művészek teremt­hetnek meg. Ezt azonban fel­tétlen befolyásolja a közönség­gel való kapcsolat, amely az egymásrahatás folytán alakul. Befolyásolhatja a mű előadá­sát és a hangverseny további menetét. Ez a kapcsolat ebben az épületben elszemélytelenedik és a hallgatóság valóban csak passzív tényező, aki nem közli tetszését, vagy ennek hiányát. Ezért úgy tűnik, hogy a hang­versenyek uralkodó jellege egyfajta imponáló ünnepélyes­ség, amelyből 'azonban hiány­zik a felszabadult öröm, lelke­sedés és sikerérzés. Talán meg lehetne, vagy meg kellene te­remteni a hangversenyszerűbb formát. V. Zalán Irén A vietnami amerikai ag­resszió, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság első bombázása óta még sohasem váltott ki akkora nemzetközi felháborodást az USA egyet­len délkelet-ázsiai lépése sem, mint a héten bekövetkezett bűnös és szégyenletes ese­mény. Johnson elnök odáig jutott, hogy parancsot adott az amerikai légierőnek: tá­madják meg a VDK főváro­sát, Hanoit és második legna­gyobb városát, Haiphongot. Szerdán és csütörtökön bombák hullottak Hanoi és Haiphong külvárosaira, tü­zek lobbantak fel, sűrű füst­felhő lepte be az eget, házak dőltek össze, újabb családok kerültek gyászba. A világ egyetlen kormá­nya sem merte hangosan he­lyeselni ezt a bomb.ázást. Még Wilson angol miniszterelnök is — aki eddig mindig kiállt Washington agressziója mel­lett —, kénytelen volt leg­alább egy mondat erejéig el­határolni magát ettől az ak­ciótól. Persze, hiszen London utcáin tüntettek az emberek és ilyeneket kiáltoztak: „Johnson! Hány gyereket öl­tél meg ma?” Á világ minden táján pedig felelős politiku­sok „rendkívül súlyos bűn­tettnek” nevezték Hanoi és Haiphong bombázását. Wa­shingtonban is akadtak olyan tekintélyes emberek, mint Morse szenátor és mások, akik mélységes felháborodá­suknak adták tanújelét Sem Johnson, sem minisz­terei nem tudták megmagya­rázni felelőtlen elhatározá­suk okát. McNamara had­ügyminiszter nem tagadta, hogy a bombázások fő cél­ja, lelket verni a teljesen szétzilált saigoni bábrezsim- be. Nem kétséges, hogy Wa­shington elvakul tságát soro­zatos vietnami kudarcai val­lották lei. Már az agresszió kezdetétől fogva az ameri­kaiak. semmiben sem tudták megvalósítani kitűzött cél­jaikat. A frontokon súlyos vereségek érik őket, ráadásul az utóbbi hónapokban az er­kölcsileg széthulló dél-vietna­mi egységek helyett egyre inkább saját katonáikat kell bevetniök és saját maguknak kell elszenvedniök az em­berveszteség jórészét. De Johnson és tanácsadói, ahelyett, hogy okulnának a történtekből és kiutat keres­nének, tovább szélesítik ag­resszióink körét. Igen kocká­zatos döntés ez. A düh és el­keseredés „harciassága” belát­hatatlan követ.kezménvckkel járhat, hiszen ők maguk sem hihetik, hogy bűnös tettük bárkit is lefegyverez. A viet­nami hazafiak azóta még el- szóntabbak lettek, még na­gyobb akaraterővel igyekez­nek csapásokat mérni azokra, akik minden jogot és tör­vényt lábbal tiporva rá akar­ják kényszerítem uralmukat egy népre. De a világ haladó erői nem nézik tétlenül az amerikai agresszorok vietna­mi tobzódását. Amilyen mér­tékben növekszik a nénírtó agresszió, olyan mértékben fokozzák a segítségnyújtást a vietnami népnek. cia elnök minden megnyilat­kozása, minden gesztusa arra vallott, hogy bízik a józan, kölcsönös megértésen alapuló politika sikerében, a Kelet és Nyugat közös érdekének, a békés együttélés megterem­tésének lehetőségében. Igaz, a szovjet—francia tár­gyalások középpontjában el­sősorban európai kérdések, kontinensünk biztonságának problémái álltak, de jelentő­ségük kiterjedt az egész vi­lágpolitikára. Megmutatta, hogy, ha a nagyhatalmak kö­zött vannak is számottevő nézeteltérések, azért a tárgya­lások reális alapot teremthet­nek a vitás problémáit foko­zatos rendezésére. Amikor tehát Moszkvában oontot tetteit a szovjet—fran­cia közös közlemény végére és befejeződött De Gaulle látogatása, tulajdonképpen el­indult valami azon az úton, amelv az európai biztonság felépítése felé vezet Egy másik esemény arról tanúskodik, hogy van lehető­ség a kelet—nyugati közele­désre és ezzel együtt a nem­zetközi biztonság megterem­tésére. De Gaulle francia el­nök sikeres moszkvai tanács­kozásaira gondolunk. A fran­Walter Librichí köszönő levele Kádár Jánoshoz Walter Ulbricht, a Német Kádár János, a Magyar Szó- Szocialista Egységpárt Köz- cialista Munkáspárt Központi ponti Bizottságának első tit- Bizottsága nevében küldött a kára, meleg hangú levélben Német Szocialista Egységpárt köszönte meg a jókívánságo- megalakulásának 20. évfordu­lót és üdvözletei, amelyet lója alkalmából. A hét eseményei közűi két államcsíny hívta még fel ma­gára a közvélemény figyel­mét Az egyik Dél-Ameriká- ban, a gyakori puccsok föld­jén történt: az argentin had­sereg jobboldali vezetői meg­buktatták Illia elnököt. A hatalmat az USA-barát Or- gania tábornok, a katonai junta vezére vette át. Első intézkedései a baloldali erők ellen irányultak, és további tervei is a diktatúra fokozá­sát célozzák. Helyzete egyelő­re megszilárdulónak látszik, bár a nép elégedetlensége nyilvánvaló. A hazafias erők ellenállásra szólítottak fel mindenkit, aki híve Argentí­na függetlenségének és önál­lóságának. A másik államcsíny nem sikerült. Irakban csali néhány órán át érezhették maguké­nak a hatalmat a katonai összeesküvők, mert Aref el­nök rövidesen leverte a láza­dást. A puccsisták aligha szá­míthattak gyözélemre, hiszen az iraki kormány néhány nappal ezelőtt éppen azzal szilárdította meg helyzetét, hogy rendezte az ország egyik legégetőbb, évek óta vajúdó problémáját: a kurd kérdést Megállapodás jött létre, amelynek értelmében a kurd lakosság autonómiát kap. Doktor „Kildare^-ek Szoktak televíziót nézni? Az öt fiatalember — ott a megyei kórház szülészetének ügyeletes orvosi szobájában — vonakodva válaszol: — Néha . . . Elég ritkán . ,. Ha este nem vagyok szolgá­latban és nem alszom el ko­rán. — A Doktor Kildare-soroza­tot látták? — Én egyetlen részt láttam belőle — így dr. Kocsis Ist­ván, aki egy árnyalatnyit ha­sonlít is a tévé-film főszerep­lőjéhez. — Véleményük? Itt már egymás szavába vágnak: — Nevetséges film volt. Tele szakmai hibákkal. — És giccses! Egy kezdő orvos kesergései. Hogy pél­dául nem kap a tehetségéhez mért feladatokat, meg bizal­mat. — Szerintem elképzelhetet­len, hogy egy szigorló orvost lázlaptartó tologatására hasz­náljanak! ... Pardon! Itt álljunk meg egy pillanatra. A film nem ná­lunk készült. Az amerikai kezdő orvosok, „ cselédköny­ves” dr. Kildare-ek gondjait próbálta vázolgatni. De ha ezek a gondok idegenek a mi fiatal orvosaink számára, hát mik az ő nehézségeik? Melyek az ő pályakezdésükkel járó gondok? i kritikus két év Mielőtt a fiatal orvos-társa­ság beszélgetését folytatnám, ki kell térnem a miskolci Pá­zsit utcai körzeti orvos, dr. Fedich Artur egyik kijelenté­sére: — Az egyetem elvégzése után vannak, akik úgynevezett köz­ponti gyakornoki besorolást kapnak, s belőlük szakorvosok lehetnek 4,5 évi kórházi gya­korlat és szakvizsga után. Akit azonban általános köz­ponti gyakornok kategóriába sorolnak, abból gyakorlatilag nem, vagy csak igen nehezen lehet szakorvos. Sajnos, én is ezek közé kerültem öt évvel ezelőtt és Kisvárdára helyez­tek. A vágyam azonban már akkor is az volt, hogy belgyó­gyász szakorvos legyek, és sikerült is bejutnom a nyír­egyházi kórházba. Ott két évig dolgoztam, és most három éve vagyok körzeti orvos Mis­kolcon. Szeretnék szakorvosi vizsgát tenni, de ... Az említett társaságban nem Is kel! tovább idéznem Fedich Artur szavait, ők folytatják: — A kollegánkat is a kriti­kus két év állította meg. Arról van szó, hogy egy ren­delet szerint a kórházba kerü­lő kezdő orvost két évre szer­ződtetik és ennek letelte után ismét ennyi időre meghosszab­bíthatják a szerződését. Igen ám, de közben minden évben újabb és újabb fiatalok szer­zik meg a doktori diplomát. És őket is el kel! helyezni a kór­házakba, rendelőkbe, ahol viszont a létszám többnyire állandó. Valaki rovására kell tehát helyet szorítani. És ez a valaki persze nem lehet egy- egy idős orvos! — Kollegánknak tehát nincs meg a 4,5 éves kórházi gya­korlata és ezért nem tehet szakvizsgát — összegezi dr. Megadja Sándor. — Véleményem szerint ez a kétéves határidő bizonyta­lanságban tartja a kezdőket — jegyzi meg dr. Ferencz Ti­bor. — Aki szakvizsgát akar tenni, azt semmiképpen sem lenne szabad elengedni a kór­házakból. — Egyébként sem akar min­den orvos szakvizsgát tenni — dr. Fedich Artúr szerint az pedig csak javukra válna a betegeknek, ha a körzeti orvos egyben szakorvos is lenne. A megoldás: poliklimka Itt ismét megszakítjuk a be­szélgetést és kikérjük dr. Sza­bó Istvánnak, a megyei kór­ház igazgató-főorvosának vé­leményét: — Sokat foglalkozunk a fia­taloknak ezzel a gondjával. Ez év őszétől megindítjuk a poliklinikát a következőkép­pen: 14 orvos dolgozik majd itt. s munkaidejük felét kór­házban, felét rendelőintézet­ben töltik majd. Így nem sza­kadnak el a kórházi gyakor­lattól. Még ez sem végleges megol­dás azonban, különösen a szakvizsgázni kívánó körzeti orvosok számára. Fizetés és „prémium“ — Mi az, orvos vagy és nincs autód? — Sokszor hal­lunk ilyen gúnyolódó kérdése­két ... Érdekes, hogy éppen a szü­lészei ifjú orvosaitól hallom ezt, pedig elárulhatom: szán­dékosan őket kerestem fel, mert a kívülállók éppen ve­lük kapcsolatban beszélnek legtöbbet arról a bizonyos „mellék-keresetről". Amint ezt megmondom, nem kis önérzet­tel háborognak. Nem tagad­ják, hogy ilyen van, de: — Bár ne lenne! Bár betil­tanák. és az orvosok is keres­nének annyit, mint például a mérnökök. És lenne nálunk is hivatalos premizálás! Ezután gyors számítással bizonygatják, hogy miért nincs igazuk a gúnyolódók­nak: — Kezdőfizetés 1300—1400 forint. De mar a pályakezdés­nél elvisznek bennünket kato­nának hat hónapra és aztán még 3 évig fizetjük a 9 száza­lék katonaadót Közben az egyetem elvégzése után elő­ször is fel kell ruházkodnunk, hiszen nem dúsgazdag embe­re gyerekei vagyunk .., Jó ötlet a lakás-gondok könnyítésére — Külön téma a lakáshely­zetünk. Itt az V/2. épületben vagyunk, egy szobában né- gyen-öten. Házaspárok is lak­nak az emeleten, ahol mind­össze egy fürdőszoba van. Ta­nácsi. vagy szövetkezeti lakás? Leghöbb vágyaink közé tartoz­nak. Ezzel kapcsolalban a kór­ház igazgatósága és szakszer­vezeti vezetősége a követke­zőkről tárgyalt: egy épület kellene, csupa garzon-laká­sokkal. Jó lenne, ha a szak- szervezet kapna erre OTP- kölcsönt és az épület így az orvosegészségügyi szakszerve­zet tulajdonába kerülne, s az a lakbérekből törlesztőié a kölcsönt. Ezenkívül a KISZ lakásépítő akciójának meg­szervezését is napirendre tű­zik. Hátrány- e a vidék ? Sok mindenről beszélnek még a fiatal orvosok. Panasz­kodnak, hogy kevés idejük jut szórakozásra, tanulásra, műve­lődésre. Többször felhozzák az idegen nyelv szorgalmazá­sát. Vitáznak, hogy belyes-e a gyógyszertakarékosság, s a sok adminisztráció .. . Csak olyan gondokról nem beszélnek, amelyeket a Kil- dare-filmekből így ismert me4 ország-világ: kevés bizalmat, önálló feladatot, gyakorlati tanulási lehetőséget kapnak a kezdő orvosok ... Vagy ná­lunk nem így van? Előbb egy olyan orvost kérdezek —• dr. Pénzes Gézát —, aki 14 éves tapasztalata alapján már sok mindent elmondhat — Soha nem tapasztaltam, hogy a fiatal orvosok ne kap­ták volna meg a bizalmat az idősebb kollegáktól, vagy a betegektől. Pedig dolgoztam a diósgyőri kórház tüdő-osztá­lyán, majd hét évig voltam üzem-orvos a DIMAVAG-ban, most pedig a városi tanácí üzemeinek orvosa vagyok ... — És a vidék egyáltalán nem hátrány — folytatja a gondo­latot dr. Molnár György, aki pedig budapesti, és négy év óta két-három hetenként haza­utazik szüleihez és feleségé­hez. Szerinte még ezt a fárad­ságot is megéri, hogy olyan kórházban dolgozhat, ahol szakmailag mindent megtanul­hat. — Egy dolog azonban na­gyon vonzza a fiatal orvosokat a főváros klinikáira — árulja el dr. Iván Miklós. — Onnan ugyanis sokan kijutnak a kül­földi tapasztalatcserekre ... Ilyen gondok foglalkoztat­ják tehát a mi „Ki!dare”-ein- ket. Az orvosi hivatáshpa nélkülözhetetlen szív, szor­galom, többet akarás megvan bennük, s hogy mennyire szá­mítanak rájuk, ezt jól érzékel­teti az az epizód, amely véget vetett beszélgetésünknek: — Gyerekek, készüljetek föl, császár-műtét lesz! — Dr. Nemecskay Tivadar tan át úr szavára mind az öten ve­szik a fehér köpenyt, pedig közülük hárman már „mű» szak” után vannak. Igaz, A tanár úr is ... RuUkay Anna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents