Észak-Magyarország, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-07 / 133. szám

2

eszakmagyaiiouszag

Kedd, 1986. június 1.

Tegnap délután

fiesHzáilt a ©eiiBBSiI»©

XJjtibh ti'.péh a Hold meghódiiásáhos vezető úton

A Gemini—9 amerikai űrhajó, fedélzetén Thomas Stafford és Gene Ceman űrpiló- tákkai hétfőn délután 14 óra 57 perckor, az előre meghatározott időpontban leereszkedett a tengerre, a Bermuda- szigetektől körülbelül 200 kilométernyi távolságban. A Wasp amerikai repülőgép- anyahajó vette őket fedélzetére. Magyar idő szerint 21 órakor érkeztek meg Cape Kennedybe.

Hírügynökségi jelentések szerint

minden az előre meghatározott terveknek megfelelően ment végbe — a fékező berendezést pontosan 14 óra 26 perckor indították be, majd nem sokkal később a kabin felett ki- bomlott a 26 méter átmérőjű, óriási főejtőernyő.

A NASA, az amerikai űrhajózási hivatal bejelentette, hogy az asztronauták egészsége kitűnő.

A NASA szakemberei szerint a Gemini—9 személyzete megvalósította az űrutazás két fontos célját: a három űrrandevút és az űrsétát. A másik két fontos feladat elvégzése

A totó hivatalos

azonban elmaradt — nem sikerült összekapcsolni a két égi járművet, s Gene Cérnán, az űrgyaloglás világrekordere nem tudta teljesíteni azt a megbízatását, hogy a rakétákkal irányítható repülő karosszékben manővereke, végezzen, mert

üzemzavar támadt a karosszéket az űrhajóval ösz- szekötő távközlési rendszerben és ezenfelül az erős izzadás következtében teljesen bepárásodott Cérnán átlátszó anyagból készült sisakrostélya.

E balszerencsés tényezők ösz- szejátszása folytán 36 perccel

Június 5-én Petar Sztambo- licsnak, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága végrehajtó bizottsága tagjának, a Jugoszláv Szövetségi végrehajtó tanács elnökének vezetésével átutazott Magyarországon a Csehszlovák ‘ Kommunista Párt XIII. kongresszusán részt vett jugoszláv küldöttség. A külrövidebb volt az űrséta a tervezettnél.

A Gemini—9-en három teljes napot és 21 percet töltöttek az űrhajósok a világűrben, 45-ször kerülték meg a Földet és 1 290 000 mérföldet tettek meg.

A Reuter tudományos hír- magyarázója megállapítja: Stafford és Cérnán teljesítménye a kitűzöttnél kisebb Tépést jelent a Hold meghódításához vezető úton, de a célrakétával végzett három új és nehéz manőverük lényeges hozzájárulás a fenti cél eléréséhez.

döttség Budapesten rövid időre megszakította útját.

Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke ebéden látta vendégül Petar Sztambolicsot és a delegáció tagjait.

A vendégek a szívélyes hangulatú ebéd után gépkocsin ] folytatták útjukat Belgrád | felé.

Ahiía%(»íí Magyarországon a jugoszláv delegáció

nyíreméi!) jegy zeke

A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közli:

13 plusz egy találatot 6 fogadó ért el, nyereményük szelvényenként a jutalommal együtt, a nyereményilleték levonása után 46 075 forint.

A 13 találatos szelvények száma 21 darab, nyeremény szelvényenként, a nyeremény- illeték levonása után 20 0G5 forint.

12 találatot 530 pályázó ért el, nyeremény szelvényenként, a nyereményilleték levonása után 530,80 forint.

A 11 találatos szelvények száma 5732 darab, nyeremény szelvényenként, a nye- reményilleték levonása útin 49 forint.

Á 10 találatos szelvények száma 32 044 darab', nyeremény szelvényenként, a nyeremény- illeték levonása után 16 forint

Az 1000 forinton felüli nyeremények kifizetésére június

16-tól, az 1000 forinton aluliakéra június 11-től kerül

sor.

NATö-konferencia Brüsszelben

Hétfőn délelőtt fél 11-kor ültek össze a „tizennégyek” a brüsszeli kongresszusi palotában, hogy közös álláspontot alakítsanak ki a NATO miniszteri tanácsának kedden kezdődő hivatalos ülésére. E megbeszélés kimenetele meghatározhatja az egész értekezlet sorsát: korántsem bizonyos ugyanis, hogy a tizennégyek olyan eltökélt frontot alkotnak majd Párizzsal szemben, mint azt Rusk amerikai külügyminiszter szeretné.

Brüsszelben úgy tudják, hogy legalább négy ország — Kanada, Dánia, Portugália és Olaszország — sokkal inkább hajlandó kompromisszumos modus vivendit keresni Párizzsal, mint azt Rusk szeretné.

Véget ért a tanítás as általános iskolákban

Az ország több mint hatezer általános iskolájában mintegy másfélmillió gyermek számára hétfőn volt az 1S65—1966-os oktatási év utolsó tanítási napja. A csaknem 600 középiskolában — amelyekben 236 000 diák tanult nappali tagozaton — szerdán zárul a

tanév. Ezt követően tartják meg az alsó- és középfokú oktatási intézményekben az osztályozó értekezleteket. Június 18-án, illetve 19-én sorra kerülő tanévzáró ünnepségeken kapják kézhez a diákok bizonyítványukat,

in

M

ég nincs összesítés a minap zárult Könyvhét kereskedelmi forgalmáról, az író—olvasó találkozók és egyéb rendezvények sem kerültek még hivatalosan mérlegre, de any- nyi már megállapítható (s ezt a könyvhét folyamán már az első napokban lehetett tapasztalni), hogy ez a néhány nap a Itortárs-iroia- lom győztes előbbrelépését jelentette. Jelezte azt a felfelé ívelő tendenciát, amellyel a közönség érdeklődése a ma és a közelmúlt írói, témái [elé fordul.

Már a hét első napjaiban

eltűnt minden forgalmasabb boltból, könyves sátorból például Fehér Klára új kötete, amely két mai történetet tartalmaz. Nehéz már hozzájutni Fejes Endre novellásköteté- hez, Mesterházi Lajos új kisregényéhez. A huszonnégy mai magyar író novelláit tartalmazó Körkép 66 ugyancsak kapós volt. Lengyel József és Kassáié Lajos új könyvei, a szovjet novellisták új gyűjteményes kötete egyaránt igen keresettnek bizonyult. Illés Lajos portré-gyűjteményét nemcsak az irodalomhoz közelállók vásároltáik, hanem igen keresett volt a nagyközönség, az egyszerű, olvasók körében is. Az emberek e kötet révén is jobban meg akarták ismerni a ma íróit. Bálint György kétkötetes gyűjteménye, A toronyőr visszapillant újabb kiadásának keresettsége azt bizonyítja, hogy az emberek kíváncsiak a közelmúlt, a két világháború közötti időszak irodalmi életére, érdekli az olvasót áz a tegnap, amely már méhében hordozta a mái. S ezt az érdeklődést bizonyítja a történelmi, politikai művekkel szemben jelentkező igény is. Karsai Eleknek. most nem jelent meg új

kötete, de a korábbiak itt-ott még fellelhető ritka példányai „úgy fogynak, mint a cukor”, előadásaira pedig mindig sokan kíváncsiak. (Három héten beiül három előadása volt Miskolcon, egy Sajószent- péleren.) A történész-író népszerűségének alapvető forrása a közelmúlt jobb megismerésének széles körökben jelentkező igénye. Ugyanez az igény vásároltatja meg az olvasókkal például Kun Béla összegyűjtött munkáit, vagy Kun Béla özvegyének férjéről írt könyvét.

ó az érdeklődés az irodalmon kívül is a jelent és a közelmúltat ábrázoló művek iránt. Ezt mutatja például Peter Wctss kordrámáinak, Hochhulh színműve kötetbeli kiadásának gyors sikere. De mutatja az is, hogy például Mihail Romm filmjét, a Hétköznapi fasizmus-! az egyik legnagyobb budapesti mozi immár nyolc hete nem tudja levenni műsoráról a nagy érdeklődés miatt. A nemrégiben vetített magyar Him, a Minden kezdet nehéz, hibái ellenére is azért vonz nagy közönséget, mert a mai embert érdekli, hogy a művész, az író, a filmalkotó miként látta és miként kívánja láttatni vele a közösen átélt korszakot. Megmutatkozik a ma és a közelmúlt művészeti ábrázolása iránti érdeklődés a különféle irodalmi rendezvényeken. Kitűnő példát szolgáltat erre Mensá- ros László, vagy még inkább Berek Kati emlékezetes előadó-estje.

Természetes, hogy a klasz- szikusok, a régebbi korok írói és alkotásai, vagy a mai íróknak a régebbi múltat bemutató müvei iránt még igen nagy az érdeklődés. Kitűnő példa

Bolgár parUimcEBÍi kiáldöllség érkezeti hazánkba

Az országgyűlés meghívására hétfő délután baráti látogatásra hazánkba érkezett a Bolgár Népköztársaság nemzet- gyűlésének küldöttsége.

A küldöttséget Dancso Dimitrov, a nemzetgyűlés elnökségének első alelnöke vezeti.

A bolgár parlamenti küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Vass Istvánné, az ország- gyűlés elnöke köszöntötte.

erre Győri Dezső regénytrilógiája. Legyen is érdeklődés irántuk a jövőben, továbbra is. De már nem kizárólagos a régmúlt idők keresése, nem <* múltra Tévedés jellemzi <* nagy társadalmi rétegek művészeti érdeklődését. Ma mái nem találkozunk olyan szélsőséges példával, mint néhány évvel korábban az egyik könyvtárban: egy olvasó, miután az összes Jókai-köteteí elolvasta, kimaradt a látogatók közül, mert a többi, és főleg a könyvtáros által ajánlott mai irodalom nem érdekelte. Ez már a múlté.

Az egészséges irányba fordult érdeklődést táplálnunk kell. Népművelésünk minden posztján fel kell figyelnürűc a ma, a közelmúlt, a kortársi művészet iránti érdeklődéi növekedésére, és segítenünk kell annak terebólyesedését. A könyvkiadás és a könyvforgalmazás feladatain túlmenően, a művelődési élet más területein is intenzívebben kellene a kortársi alkotásokkal foglalkozni. Például a mozik m ű.sorpol i ti ká jának megfelelőbb alakításával és egyes filmek bemutatása után széleskörű viták szervezésével, neat* várva felsőbb utasításokat ilyen esetben. Sokat tehetünk a kortársi művészet iránti igény kielégítéséért. Aá irodalmi színpadokon, s at egyéb színpad-jellegű lehetőségek kihasználásával, a művelődési otthonok, klubok szinte 1 minden rendezvényével, az ismeretterjesztés sokszínű arzenáljával segíthetjük, hogy a ma és a tegnap iránti érdeklődés növekedjéla, és jó kielégítést kapjon. (Néni olyan reklám-módszerre gondolunk, mint amilyennel például a Magvető Könyvkiadó hirdette a televízióban könyvhéti kiadványait, mondván, á rcklánxrajzhoz, hogy „ahány ház, annyi szokás ... van, aki kényelmesen, van, aki fekve, van, aki evés közben, van, aki ágyban, elalvás előtt... mindenki a Magvelő kiadásában megjelent mai magyar irők műveit olvassa”,

A

kartam előbbre lépett A ma embere, a klasszikusok tiszteleté és jól adagolt élvezetén kívül saját kora, közelmúltja és jelene iránt érdeklődik. A könyf vesboltok könyvheti forgalma ezt a néhány gondolatot iS eszünkbe juttatja.

(benedek)

REGÖS SÁNDOR:

E R Ő

T

alálkoztam egyik ismerősömmel, akit már régen nem láttam. Egy nagy vállalat vezetője, és mindig becsületes, rendes embernek ismertem: örültünk egymásnak. Belém karolt és behúzott a legközelebbi presz- szóba.

— Beszélgetünk egy kicsit — mondta.

— Két konyakot — mondta odabent a lánynak. Szabadkoztam, hogy a gyomrom nem bírja a szeszes italt, inkább egy kávét innék. Hosszan rámnézett.. Észrevettem, hogy soványabb, mint volt, és a szeme is különös.

— Rosszul nézel ki — mondtam őszintén. — Beteg vagy?

Nem felelt azonnal. Gondolkodott. Lehajtotta a konyakot, aztán újra rámnézett.

— Nem, nem vagyok beteg. Csak éppen ... — Mérlegelte, hogy mondja, vagy ne mondja. Aztán mondta:

— Valamit elmesélek neked. Te értesz az ilyen dolgokhoz. Az elmúlt héten nálam járt Lukácsné.

Nem ismertem semmiféle Lukácsiét. Váriam, hogy folytassa. Ismerősöm hátradőlt a széken. mosolygott, de kelletlenül. Vonogatta vállát. Hatalmas ember, boltozatos koponyával, széles mellkassal, óriási öklökkel, ennek ellenére valamiképpen gyámoltalannak látszott.

Nem folytatta Lukácsnét, hanem azt kérdezte:

— Szoktál te visszagondolni gyermekkorodra?

Bólintottam.

— Hogyne. Nagyon is sokat. Semmire sem emlékszem vissza olyan tisztán, mint gyermekkori élményeimre. Mondják, hogy ezek döntően kihatnak az ember egész életére.

— No látod! — mondta ő és izgatottan előrehajolt. — Onnan jött ez a Lukácsné is.

— Igen? — kérdeztem, és még mindig nem értettem semmit.

— Az elmúlt héten bejött hozzám egy asszony. Megdöbbentem, amikor megláttam. Manapság furcsa így mondani és talán csak az idősebbek értik meg: egy tipikus prolifeleség volt. Vézna, el- nyúzotl, vérszegény, csupa félelem és csupa alázat. Sírt és sóhajtozott. Nem értettem jól a nevét, de tudtam, hogy ő a Lukácsné. A részeges ács felesége abból a városszéli pro- ietárudvarból, ahol kis kölyök voltam.

— Ez érdekes véletlen — jegyeztem meg.

Megütődve nézett rám, aztán legyintett.

— Az a Lukácsné húsz éve halott, ha nem több — mondta. — De ez az asszony mégis ő volt. még a mozdulata is. Igen, inkább a mozdulatai, a viselkedése, a beszédmódja,

nem az arcának vonásai. Férjére panaszkodott, hogy iszik. Mindig iszik. Tör, zúz, verekszik. Segítsek rajta. Könyör- gött

— És te?

f

smerősöm nagyot sóhajtott. Vastag ujjaival az üres poharat forgatta, aztán kopogtatott vele. Másikat kért a lánytól.

— A gyerekkorról beszélgettünk. Maradjunk annál. — Suttogva mondta, valami gyerekes rémülettel: — öregem, nekem az a Lukácsné volt az iszonyat. Biztos, hogy nem tudom úgy elmondani, hogy te is azt érezd, amit én akkor és néha most is. A borzongató kora tavaszi estét a nagy, rendetlen udvaron. A gyerekek elfeledkező, hancurozó játékát a kövek, gerendák, homokhalmok között. Három lányuk volt, azt hiszem, a legkisebbe, Rózsikéba szerelmes voltam. A legízesebb játék közben megdördült az ócska vaskapu, és nehéz, dobbanó, egyenetlen léptek közeledtek. A lányok úgy eltűntek mellőlem, mintha jeges szél fújta volna el őket. Lakásunk ajtajához futottam, lekuporodtam a küszöbre. Be- leméredtem a sötétbe. Pár perc múlva már felhangzott a vad ordítozás. Aztán a sikoltások. Rózsika sikoltott a legélesebben. Mint, akit nyúznak.

— Lukács bácsi megint beivott — lépett ki anyám a konyhából, és be akart húzni. Nem akartam bemenni, de hallgatni is kín volt a borzalmas hangokat. Szívem majdnem szétverte bordáimat.

— Egyszer erőt vettem félelmemen, és az eperfa árnyékában odasettenkedtern

Lukácsék konyhájának ablakához. Lukács néni a tűzhely mellett állt, feset- ten és összegörnyedve, köny- nyei belepotyogtak a zubogó krumplilevesbe. A lányok egy ócska dikón kuporogtak egymásba kapaszkodva, masza- tos arcukon elmázolt könnyek, kerek szemükben állati félelem. Pillantonként kapkodták fejüket a szoba felé, ahonnan felmorduló horkanások és egyhangú káromkodások hallatszottak.

— De leginkább Lukácsnét látom. Késő délután kiült a konyha küszöbére, és várt Jég volt az arca, megdermedtem tőle. Megvert kék foltos arca mozdulatlan volt, kezét kötényébe ejtve várta, mikor jön és hogyan. Néha szerettem volna szólni hozzá, vigasztalni, de nyomorúságában és szégyenében irtózatos volt, hozzáférhetetlen.

Ismerősöm megitta konyakját, és rám meredt Kérdőre vont

— Volt neked gyerek korodban valami nagyon erős vágyad? Valami óriási elhatározásod? Mondogattad ezerszer is magadban: ha megnövök és nagy leszek! Ha majd erős és nagy leszek!?

Bólintottam. Ügy nézett rám, mint aki nem hiszi el. Űj italt kért.

— Nem lesz sok? — kérdeztem.

Legyintett. Egészen arcomig hajolt, és úgy lihegte:

— Mert én akkor évekig ezt. mondottam: ha maid erős és nagy leszek! Ha majd erős és nagy leszek!... Akkor majd én teszek valamit. Megrázom Lukácsot, mint krisztus a vargát, és letöröm a kezét, ha

ütésre emeli. Es lesőprőm a sarki kocsma lucskos söntésé- ről a poharakat, mind! Érted? Ha nagy és erős leszek, megmutatom az utat, rendet csinálok mindenütt, megvédem az ártatlanokat és elbánok a gonoszokkal. Főleg azokkal, akik részegeskednek és megverik asszonyukat, Rózsikájukat.

Hátrahúzódtam forró leheleté elől. Észrevette riadtsá- gomat, és kissé összeszedte magát.

— No. Szóval ott topogott

az irodámban a szerencsétlen, és kezet akart csókolni. Hogy nekem csak egy szavamba ke-' rül... ki más tudna segíteni rajta, ha nem én. Főnöke vagyok annak a mihasznának, beszéljek a fejével. Ha rajta nem, az ártatlan gyerekeken essen meg a szívem, lány létükre az utcán csavarognak. Egy szavamba kerül — és nézett rám véraláfutásos szemével.

J

smerősömnek elcsuklott a hangja, ás kényelmetlenül éreztem magam. Többen felénk figyeltek. Meg akartam nyugtatni.

De nem volt részeg. Nagyot lélegzett, megrázta fejét és nyugodt, majdnem gúnyos hangon folytatta:

— Kituszkoltam az irodából. Jól van, asszonyom, majd gondom lesz magára. Majd csinálunk valamit, ne féljen. Megkönnyebbülten, reménykedve elment. Mert szerinte erős és nagy vagyok.

Megdöbbentett a keserűség, amelybe átváltott — A célok, a tervek és az álmok csak a gyermek lelkében tiszták és egyszerűek. Kétségbe kell esni. Ismersz,

múltamat is Ismered. Nem

mentem ugyan vissza, a külvárosi udvarba megrázni Lukácsot, de sok mindent tettem, hogy szebb legyen itt az élet Verekedtem, veszekedtem* dolgoztam, pofáztam, küszködtem — valamiért, sok mindenért. És néha már azt is bebeszéltem magamnak, hogy szép eredményeket értem eL — Akkor beállít egy Lukácsné, arcomba síránkozza a régi panaszokat, újra hallom a sikoltozást. És feléme- lyedik a gyomrom, ha arra gondolok, hányadik Lukácsné ez. Mennyi volt már az igazi Lukácsné előtt mennyi volt és mennyi van utána. És nem fogynak eL És, hogy a bűn, a baj, a rossz nem százfejű sárkány, de olyan, aminek nem lehet végére érni. Ez a gondolat levágott egy kissé.

Én csak kávét ittam, de megszédültem a távlattól, amit egy legyintő mozdulatával megnyitott előttem: a Lukács- nők hosszú soráról, akiknek vonulása azt látszik mondani, hogy minden hasztalan.

Ismerősöm fizetni akart Amíg a feiszolgálónő előkerült még azt mondta:

Í

n gyébként szóltam a szakszervezetnek, á nőtanácsnak, mindenkinek. Elviszik a palit elvonókúrára. Fizetését az aszr szony kapja meg, a legidősebb lányát elhelyezik valahol. Szer retném hinni, hogy így rend- ben van minden. Megtettem «j niagamét. Ö talán meg is vao elégedve. Talán te is. Csak én nem.

Fizetett, felemelkedett ^ székről. Nagy volt, magas éi vállas, de fáradt és erő tie». .

A kortárs előbbre lépett