Észak-Magyarország, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-07 / 133. szám

2 eszakmagyaiiouszag Kedd, 1986. június 1. Tegnap délután fiesHzáilt a ©eiiBBSiI»© XJjtibh ti'.péh a Hold meghódiiásáhos vezető úton A Gemini—9 amerikai űr­hajó, fedélzetén Thomas Staf­ford és Gene Ceman űrpiló- tákkai hétfőn délután 14 óra 57 perckor, az előre meghatá­rozott időpontban leereszke­dett a tengerre, a Bermuda- szigetektől körülbelül 200 ki­lométernyi távolságban. A Wasp amerikai repülőgép- anyahajó vette őket fedélze­tére. Magyar idő szerint 21 órakor érkeztek meg Cape Kennedybe. Hírügynökségi jelentések szerint minden az előre meghatá­rozott terveknek megfe­lelően ment végbe — a fé­kező berendezést pontosan 14 óra 26 perckor indítot­ták be, majd nem sokkal később a kabin felett ki- bomlott a 26 méter át­mérőjű, óriási főejtőernyő. A NASA, az amerikai űrha­józási hivatal bejelentette, hogy az asztronauták egészsé­ge kitűnő. A NASA szakemberei sze­rint a Gemini—9 személyzete megvalósította az űrutazás két fontos célját: a három űrran­devút és az űrsétát. A másik két fontos feladat elvégzése A totó hivatalos azonban elmaradt — nem si­került összekapcsolni a két égi járművet, s Gene Cérnán, az űrgyaloglás világrekordere nem tudta teljesíteni azt a megbízatását, hogy a rakéták­kal irányítható repülő karos­székben manővereke, végez­zen, mert üzemzavar támadt a ka­rosszéket az űrhajóval ösz- szekötő távközlési rend­szerben és ezenfelül az erős izzadás következtében teljesen bepárásodott Cér­nán átlátszó anyagból ké­szült sisakrostélya. E balszerencsés tényezők ösz- szejátszása folytán 36 perccel Június 5-én Petar Sztambo- licsnak, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége Központi Bizottsága végrehajtó bizott­sága tagjának, a Jugoszláv Szövetségi végrehajtó tanács elnökének vezetésével átuta­zott Magyarországon a Cseh­szlovák ‘ Kommunista Párt XIII. kongresszusán részt vett jugoszláv küldöttség. A kül­rövidebb volt az űrséta a ter­vezettnél. A Gemini—9-en három tel­jes napot és 21 percet töltöt­tek az űrhajósok a világűr­ben, 45-ször kerülték meg a Földet és 1 290 000 mérföldet tettek meg. A Reuter tudományos hír- magyarázója megállapítja: Stafford és Cérnán teljesítmé­nye a kitűzöttnél kisebb Té­pést jelent a Hold meghódí­tásához vezető úton, de a cél­rakétával végzett három új és nehéz manőverük lényeges hozzájárulás a fenti cél eléré­séhez. döttség Budapesten rövid idő­re megszakította útját. Kállai Gyula, a Miniszterta­nács elnöke ebéden látta ven­dégül Petar Sztambolicsot és a delegáció tagjait. A vendégek a szívélyes han­gulatú ebéd után gépkocsin ] folytatták útjukat Belgrád | felé. Ahiía%(»íí Magyarországon a jugoszláv delegáció nyíreméi!) jegy zeke A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közli: 13 plusz egy találatot 6 fo­gadó ért el, nyereményük szelvényenként a jutalommal együtt, a nyereményilleték le­vonása után 46 075 forint. A 13 találatos szelvények száma 21 darab, nyeremény szelvényenként, a nyeremény- illeték levonása után 20 0G5 forint. 12 találatot 530 pályázó ért el, nyeremény szelvényen­ként, a nyereményilleték le­vonása után 530,80 forint. A 11 találatos szelvények száma 5732 darab, nyere­mény szelvényenként, a nye- reményilleték levonása útin 49 forint. Á 10 találatos szelvények száma 32 044 darab', nyeremény szelvényenként, a nyeremény- illeték levonása után 16 fo­rint Az 1000 forinton felüli nye­remények kifizetésére június 16-tól, az 1000 forinton alu­liakéra június 11-től kerül sor. NATö-konferencia Brüsszelben Hétfőn délelőtt fél 11-kor ül­tek össze a „tizennégyek” a brüsszeli kongresszusi palotá­ban, hogy közös álláspontot alakítsanak ki a NATO mi­niszteri tanácsának kedden kezdődő hivatalos ülésére. E megbeszélés kimenetele meg­határozhatja az egész értekez­let sorsát: korántsem bizo­nyos ugyanis, hogy a tizenné­gyek olyan eltökélt frontot al­kotnak majd Párizzsal szem­ben, mint azt Rusk amerikai külügyminiszter szeretné. Brüsszelben úgy tudják, hogy legalább négy ország — Kanada, Dánia, Portugália és Olaszország — sokkal inkább hajlandó kompromisszumos modus vivendit keresni Pá­rizzsal, mint azt Rusk szeret­né. Véget ért a tanítás as általános iskolákban Az ország több mint hatezer általános iskolájában mintegy másfélmillió gyermek számára hétfőn volt az 1S65—1966-os oktatási év utolsó tanítási napja. A csaknem 600 közép­iskolában — amelyekben 236 000 diák tanult nappali tagozaton — szerdán zárul a tanév. Ezt követően tartják meg az alsó- és középfokú ok­tatási intézményekben az osz­tályozó értekezleteket. Június 18-án, illetve 19-én sorra ke­rülő tanévzáró ünnepségeken kapják kézhez a diákok bizo­nyítványukat, in M ég nincs összesítés a minap zárult Könyv­hét kereskedelmi for­galmáról, az író—olvasó ta­lálkozók és egyéb rendezvé­nyek sem kerültek még hi­vatalosan mérlegre, de any- nyi már megállapítható (s ezt a könyvhét folyamán már az első napokban lehe­tett tapasztalni), hogy ez a néhány nap a Itortárs-iroia- lom győztes előbbrelépését je­lentette. Jelezte azt a felfelé ívelő tendenciát, amellyel a közönség érdeklődése a ma és a közelmúlt írói, témái [elé fordul. Már a hét első napjaiban eltűnt minden forgalmasabb boltból, könyves sátorból pél­dául Fehér Klára új kötete, amely két mai történetet tar­talmaz. Nehéz már hozzájutni Fejes Endre novellásköteté- hez, Mesterházi Lajos új kis­regényéhez. A huszonnégy mai magyar író novelláit tar­talmazó Körkép 66 ugyancsak kapós volt. Lengyel József és Kassáié Lajos új könyvei, a szovjet novellisták új gyűjte­ményes kötete egyaránt igen keresettnek bizonyult. Illés Lajos portré-gyűjteményét nemcsak az irodalomhoz kö­zelállók vásároltáik, hanem igen keresett volt a nagykö­zönség, az egyszerű, olvasók körében is. Az emberek e kö­tet révén is jobban meg akar­ták ismerni a ma íróit. Bálint György kétkötetes gyűjtemé­nye, A toronyőr visszapillant újabb kiadásának keresettsé­ge azt bizonyítja, hogy az em­berek kíváncsiak a közelmúlt, a két világháború közötti idő­szak irodalmi életére, érdek­li az olvasót áz a tegnap, amely már méhében hordozta a mái. S ezt az érdeklődést bizonyítja a történelmi, poli­tikai művekkel szemben je­lentkező igény is. Karsai Elek­nek. most nem jelent meg új kötete, de a korábbiak itt-ott még fellelhető ritka példá­nyai „úgy fogynak, mint a cu­kor”, előadásaira pedig min­dig sokan kíváncsiak. (Három héten beiül három előadása volt Miskolcon, egy Sajószent- péleren.) A történész-író nép­szerűségének alapvető forrása a közelmúlt jobb megismeré­sének széles körökben jelent­kező igénye. Ugyanez az igény vásároltatja meg az ol­vasókkal például Kun Béla összegyűjtött munkáit, vagy Kun Béla özvegyének férjéről írt könyvét. ó az érdeklődés az iro­dalmon kívül is a je­lent és a közelmúltat ábrázoló művek iránt. Ezt mutatja például Peter Wctss kordrámáinak, Hochhulh szín­műve kötetbeli kiadásának gyors sikere. De mutatja az is, hogy például Mihail Romm filmjét, a Hétköznapi fasiz­mus-! az egyik legnagyobb budapesti mozi immár nyolc hete nem tudja levenni műso­ráról a nagy érdeklődés mi­att. A nemrégiben vetített magyar Him, a Minden kez­det nehéz, hibái ellenére is azért vonz nagy közönséget, mert a mai embert érdekli, hogy a művész, az író, a film­alkotó miként látta és miként kívánja láttatni vele a közö­sen átélt korszakot. Megmu­tatkozik a ma és a közelmúlt művészeti ábrázolása iránti érdeklődés a különféle irodal­mi rendezvényeken. Kitűnő példát szolgáltat erre Mensá- ros László, vagy még inkább Berek Kati emlékezetes elő­adó-estje. Természetes, hogy a klasz- szikusok, a régebbi korok írói és alkotásai, vagy a mai írók­nak a régebbi múltat bemuta­tó müvei iránt még igen nagy az érdeklődés. Kitűnő példa Bolgár parUimcEBÍi kiáldöllség érkezeti hazánkba Az országgyűlés meghívásá­ra hétfő délután baráti látoga­tásra hazánkba érkezett a Bol­gár Népköztársaság nemzet- gyűlésének küldöttsége. A küldöttséget Dancso Di­mitrov, a nemzetgyűlés elnök­ségének első alelnöke vezeti. A bolgár parlamenti küldött­séget a Ferihegyi repülőté­ren Vass Istvánné, az ország- gyűlés elnöke köszöntötte. erre Győri Dezső regénytriló­giája. Legyen is érdeklődés irántuk a jövőben, továbbra is. De már nem kizárólagos a rég­múlt idők keresése, nem <* múltra Tévedés jellemzi <* nagy társadalmi rétegek mű­vészeti érdeklődését. Ma mái nem találkozunk olyan szél­sőséges példával, mint né­hány évvel korábban az egyik könyvtárban: egy olvasó, mi­után az összes Jókai-köteteí elolvasta, kimaradt a látoga­tók közül, mert a többi, és fő­leg a könyvtáros által aján­lott mai irodalom nem érde­kelte. Ez már a múlté. Az egészséges irányba for­dult érdeklődést táplálnunk kell. Népművelésünk minden posztján fel kell figyelnürűc a ma, a közelmúlt, a kortársi művészet iránti érdeklődéi növekedésére, és segítenünk kell annak terebólyesedését. A könyvkiadás és a könyvfor­galmazás feladatain túlmenő­en, a művelődési élet más te­rületein is intenzívebben kel­lene a kortársi alkotásokkal foglalkozni. Például a mozik m ű.sorpol i ti ká jának megfele­lőbb alakításával és egyes fil­mek bemutatása után széles­körű viták szervezésével, neat* várva felsőbb utasításokat ilyen esetben. Sokat tehe­tünk a kortársi művészet irán­ti igény kielégítéséért. Aá irodalmi színpadokon, s at egyéb színpad-jellegű lehető­ségek kihasználásával, a mű­velődési otthonok, klubok szinte 1 minden rendezvényé­vel, az ismeretterjesztés sok­színű arzenáljával segíthet­jük, hogy a ma és a tegnap iránti érdeklődés növekedjéla, és jó kielégítést kapjon. (Néni olyan reklám-módszerre gon­dolunk, mint amilyennel pél­dául a Magvető Könyvkiadó hirdette a televízióban könyv­héti kiadványait, mondván, á rcklánxrajzhoz, hogy „ahány ház, annyi szokás ... van, aki kényelmesen, van, aki fekve, van, aki evés közben, van, aki ágyban, elalvás előtt... min­denki a Magvelő kiadásában megjelent mai magyar irők műveit olvassa”, A kartam előbbre lé­pett A ma embere, a klasszikusok tiszteleté és jól adagolt élvezetén kívül saját kora, közelmúltja és je­lene iránt érdeklődik. A könyf vesboltok könyvheti forgalma ezt a néhány gondolatot iS eszünkbe juttatja. (benedek) REGÖS SÁNDOR: E R Ő T alálkoztam egyik isme­rősömmel, akit már régen nem láttam. Egy nagy vállalat vezetője, és mindig becsületes, rendes em­bernek ismertem: örültünk egymásnak. Belém karolt és behúzott a legközelebbi presz- szóba. — Beszélgetünk egy kicsit — mondta. — Két konyakot — mondta odabent a lánynak. Szabad­koztam, hogy a gyomrom nem bírja a szeszes italt, inkább egy kávét innék. Hosszan rámnézett.. Észrevettem, hogy soványabb, mint volt, és a szeme is különös. — Rosszul nézel ki — mond­tam őszintén. — Beteg vagy? Nem felelt azonnal. Gondol­kodott. Lehajtotta a konya­kot, aztán újra rámnézett. — Nem, nem vagyok beteg. Csak éppen ... — Mérlegelte, hogy mondja, vagy ne mond­ja. Aztán mondta: — Valamit elmesélek neked. Te értesz az ilyen dolgokhoz. Az elmúlt héten nálam járt Lukácsné. Nem ismertem semmiféle Lukácsiét. Váriam, hogy foly­tassa. Ismerősöm hátradőlt a széken. mosolygott, de kel­letlenül. Vonogatta vállát. Hatalmas ember, boltozatos koponyával, széles mellkas­sal, óriási öklökkel, ennek el­lenére valamiképpen gyámol­talannak látszott. Nem folytatta Lukácsnét, hanem azt kérdezte: — Szoktál te visszagondolni gyermekkorodra? Bólintottam. — Hogyne. Nagyon is so­kat. Semmire sem emlékszem vissza olyan tisztán, mint gyermekkori élményeimre. Mondják, hogy ezek döntően kihatnak az ember egész éle­tére. — No látod! — mondta ő és izgatottan előrehajolt. — On­nan jött ez a Lukácsné is. — Igen? — kérdeztem, és még mindig nem értettem semmit. — Az elmúlt héten bejött hozzám egy asszony. Meg­döbbentem, amikor meglát­tam. Manapság furcsa így mondani és talán csak az idő­sebbek értik meg: egy tipikus prolifeleség volt. Vézna, el- nyúzotl, vérszegény, csupa fé­lelem és csupa alázat. Sírt és sóhajtozott. Nem értettem jól a nevét, de tudtam, hogy ő a Lukácsné. A részeges ács fe­lesége abból a városszéli pro- ietárudvarból, ahol kis kölyök voltam. — Ez érdekes véletlen — jegyeztem meg. Megütődve nézett rám, az­tán legyintett. — Az a Lukácsné húsz éve halott, ha nem több — mond­ta. — De ez az asszony mégis ő volt. még a mozdulata is. Igen, inkább a mozdulatai, a viselkedése, a beszédmódja, nem az arcának vonásai. Fér­jére panaszkodott, hogy iszik. Mindig iszik. Tör, zúz, verek­szik. Segítsek rajta. Könyör- gött — És te? f smerősöm nagyot só­hajtott. Vastag ujjai­val az üres poharat forgatta, aztán kopogtatott ve­le. Másikat kért a lánytól. — A gyerekkorról beszélget­tünk. Maradjunk annál. — Suttogva mondta, valami gye­rekes rémülettel: — öregem, nekem az a Lukácsné volt az iszonyat. Biztos, hogy nem tu­dom úgy elmondani, hogy te is azt érezd, amit én akkor és néha most is. A borzongató kora tavaszi estét a nagy, ren­detlen udvaron. A gyerekek el­feledkező, hancurozó játékát a kövek, gerendák, homokhal­mok között. Három lányuk volt, azt hiszem, a legkisebbe, Rózsikéba szerelmes voltam. A legízesebb játék közben megdördült az ócska vaskapu, és nehéz, dobbanó, egyenetlen léptek közeledtek. A lányok úgy eltűntek mellőlem, mintha jeges szél fújta volna el őket. Lakásunk ajtajához futottam, lekuporodtam a küszöbre. Be- leméredtem a sötétbe. Pár perc múlva már felhangzott a vad ordítozás. Aztán a sikol­tások. Rózsika sikoltott a leg­élesebben. Mint, akit nyúznak. — Lukács bácsi megint be­ivott — lépett ki anyám a konyhából, és be akart húzni. Nem akartam bemenni, de hallgatni is kín volt a borzal­mas hangokat. Szívem majd­nem szétverte bordáimat. — Egyszer erőt vettem félelmemen, és az eperfa árnyékában odasettenkedtern Lukácsék konyhájának ab­lakához. Lukács néni a tűzhely mellett állt, feset- ten és összegörnyedve, köny- nyei belepotyogtak a zubogó krumplilevesbe. A lányok egy ócska dikón kuporogtak egy­másba kapaszkodva, masza- tos arcukon elmázolt könnyek, kerek szemükben állati féle­lem. Pillantonként kapkodták fejüket a szoba felé, ahonnan felmorduló horkanások és egyhangú káromkodások hal­latszottak. — De leginkább Lukácsnét látom. Késő délután kiült a konyha küszöbére, és várt Jég volt az arca, megdermedtem tőle. Megvert kék foltos arca mozdulatlan volt, kezét köté­nyébe ejtve várta, mikor jön és hogyan. Néha szerettem volna szólni hozzá, vigasztal­ni, de nyomorúságában és szégyenében irtózatos volt, hozzáférhetetlen. Ismerősöm megitta konyak­ját, és rám meredt Kérdőre vont — Volt neked gyerek korod­ban valami nagyon erős vá­gyad? Valami óriási elhatáro­zásod? Mondogattad ezerszer is magadban: ha megnövök és nagy leszek! Ha majd erős és nagy leszek!? Bólintottam. Ügy nézett rám, mint aki nem hiszi el. Űj italt kért. — Nem lesz sok? — kérdez­tem. Legyintett. Egészen arcomig hajolt, és úgy lihegte: — Mert én akkor évekig ezt. mondottam: ha maid erős és nagy leszek! Ha majd erős és nagy leszek!... Akkor majd én teszek valamit. Megrázom Lukácsot, mint krisztus a var­gát, és letöröm a kezét, ha ütésre emeli. Es lesőprőm a sarki kocsma lucskos söntésé- ről a poharakat, mind! Érted? Ha nagy és erős leszek, meg­mutatom az utat, rendet csiná­lok mindenütt, megvédem az ártatlanokat és elbánok a go­noszokkal. Főleg azokkal, akik részegeskednek és megverik asszonyukat, Rózsikájukat. Hátrahúzódtam forró lehe­leté elől. Észrevette riadtsá- gomat, és kissé összeszedte magát. — No. Szóval ott topogott az irodámban a szerencsétlen, és kezet akart csókolni. Hogy nekem csak egy szavamba ke-' rül... ki más tudna segí­teni rajta, ha nem én. Főnöke vagyok annak a mihasznának, beszéljek a fejével. Ha rajta nem, az ártatlan gyerekeken essen meg a szívem, lány lé­tükre az utcán csavarognak. Egy szavamba kerül — és nézett rám véraláfutásos sze­mével. J smerősömnek elcsuk­lott a hangja, ás ké­nyelmetlenül éreztem magam. Többen felénk figyel­tek. Meg akartam nyugtatni. De nem volt részeg. Nagyot lélegzett, megrázta fejét és nyugodt, majdnem gúnyos hangon folytatta: — Kituszkoltam az irodából. Jól van, asszonyom, majd gon­dom lesz magára. Majd csi­nálunk valamit, ne féljen. Megkönnyebbülten, remény­kedve elment. Mert szerinte erős és nagy vagyok. Megdöbbentett a keserűség, amelybe átváltott — A célok, a tervek és az álmok csak a gyermek lelké­ben tiszták és egyszerűek. Kétségbe kell esni. Ismersz, múltamat is Ismered. Nem mentem ugyan vissza, a kül­városi udvarba megrázni Lu­kácsot, de sok mindent tettem, hogy szebb legyen itt az élet Verekedtem, veszekedtem* dolgoztam, pofáztam, küsz­ködtem — valamiért, sok min­denért. És néha már azt is bebeszéltem magamnak, hogy szép eredményeket értem eL — Akkor beállít egy Lu­kácsné, arcomba síránkozza a régi panaszokat, újra hal­lom a sikoltozást. És feléme- lyedik a gyomrom, ha arra gondolok, hányadik Lukácsné ez. Mennyi volt már az igazi Lukácsné előtt mennyi volt és mennyi van utána. És nem fogynak eL És, hogy a bűn, a baj, a rossz nem száz­fejű sárkány, de olyan, ami­nek nem lehet végére érni. Ez a gondolat levágott egy kissé. Én csak kávét ittam, de meg­szédültem a távlattól, amit egy legyintő mozdulatával megnyitott előttem: a Lukács- nők hosszú soráról, akiknek vonulása azt látszik mondani, hogy minden hasztalan. Ismerősöm fizetni akart Amíg a feiszolgálónő előkerült még azt mondta: Í n gyébként szóltam a szakszervezetnek, á nőtanácsnak, min­denkinek. Elviszik a palit el­vonókúrára. Fizetését az aszr szony kapja meg, a legidősebb lányát elhelyezik valahol. Szer retném hinni, hogy így rend- ben van minden. Megtettem «j niagamét. Ö talán meg is vao elégedve. Talán te is. Csak én nem. Fizetett, felemelkedett ^ székről. Nagy volt, magas éi vállas, de fáradt és erő tie». . A kortárs előbbre lépett

Next

/
Thumbnails
Contents