Észak-Magyarország, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-05 / 132. szám
WaeSrnnp, 1368. júnlcs 5, ßSZAKMAGYARORSZÄG 7 Foto: Agatha Tibor Halásniány, mint idepeniirgaiisi mmíússsg Borsod, megyét már aj idén is több ezer külföldi látogató kereste fel. Májusban csupán a tornyosne- meti határállomáson csaknem ezer motorkerékpáron, személygépkocsin és autóbuszra jóval több, mint ötezer külföldi lépte at a határt. Az aggteleki harlangbi- rndalom. Miskolc környéke és To- kaj-Hegyalja vonzotta eddig a legtöbb külföldi vendéget. Az idén nemcsak a szép tajak, a gyógy füt dók, a várak, a múzeumok, a hires borpincék, s természetesen a jó magyar konyha vonzotta hozzánk az idegeneket. Két külföldi vendég Tarcalra és a közeli ladó.nyi holt Tisza ágra is ellátogatott,. Nem halászni jöttek, hanem fényképezni és filmezni. Vj „idegenforgalmi nevezetesség’” Tóth Marika, a legfiatalabb magyar halászlány kedvéért látogatlak ide, akiről nemrégiben lapunk közölt riportot. A 16 esztendős kis halászlány és tanítómesterei a hatvan esztendeje halászgató nagyapó jó foto-tema lett a vendégeknek. Sajnos, az orvhalászok is felfigyeltek rájuk. Az utóbbi hetekben már tiz értékes xrarsájukat szedték fel. A lelkiismeretlen hales varsatolvajok remélhetőleg rövidesen horogra kerülnek. ideje végigsétálni azon a folyóparti teraszon, amelyet a drezdaiak — talán kicsit nagyképűen —, „Europa balkonjának” neveztek akkoriban. Ennek a terasznak végén találta fel Böttger, az ide bebörtönzött alkimista, a világhírű meisseni porcelán készítési módját. Közvetlen közelében ennek az egykori kincstárnak, a Grünes Ge- wölbénck drágakövei, kincsei csillognak vitrinjeikben. Már csak ezek miatt is egyike Drezda a világ leggazdagabb városainak. NŐSZIROM — Hé! Süket űr! Nagyfröccsöt kértem, az két deci bor és egy deci szóda, nem pedig fordítva, mert az már hosz- szúlépes! Hiába magyarázom ezeknek. No, mindegy, ha ez van, ezt iszom. Szóval, ott hagytam abba, hogy ötvenhatban kijöttem. Gondoltam, megpróbálom itt, hátha több szerencsém lesz, mint otthon. Mert valahogy otthon nem ment. Az egyik munkahelyről vándoroltam a másikra. Nem igen maradtam sehol hosszabb ideig, beismerem, bennem is van hiba. Könnyen összekaptam hol ezzel, hol azzal, és ha nem tetszett valami, már szedtem is a sátorfámat. A kétkezi munkást mindig felfogadják akárhol. Nem igaz? — Igaz. — Néha ezt is meguntam. Ilyenkor kimentem a Béke térre, lődörögtem erre, arra, alkalmi munkát vállaltam. Észrevettem, hogy bizonyos időszakokban szépen kereshetek ezzel is. 'Megka- páltam például valakinek az Avason a szőlejét. Vagy lekaszáltam egy kertben a füvet. Megkértem az árát, hiszen alkalmi munka, és a tulaj örült, hogy egyáltalán talál valakit, aki elvégzi. Ha volt pénzem, akkor ittam. Cimborák akadtak mindig hozzá. Sugdostak is a fülembe, hogy van itt egy üzlet, éjjel könnyen be lehetne menni, vagy egy építkezésről ezt is, azt is el lehetne hozni, de ezekben én nem voltam benne sosem. Nem beszéltem én őket le soha egy szóval sem, ha sikerül nekik, gondoltam, hadd csinálják, de valahogy nekem az nem sm-akkolt. Azt hiszem, egy kicsit engem majrésnak is tartottak, de a szemembe ezt nem merte senki mondani, mert látja ezt a tenyeret? i— Látom; ' — Ha én ezzel ott lekenek valakinek egyet, az örökre elhallgat! Mikor kijöt- teip, itt is ment, ment az elején a talicska, de mondtam mar, hogy gyorsan megunom a munkahelyeket. Mit csináljak, így van! Otthagytam ezt is, azt is. Meg aztán észrevettem, hogy néhol úgy néznek rám a hozzám hasonló csórók, mintha az ő zsebükből szedném ki a dohányt. Meg az is idegesített, hogy nehezen tudom megértetni magam. Ha valami nem tetszett, hat fenyegettem az öklömmel. Ezt értették. A pofonaimat különösen. Még tiszteltek is érte ... Hé! Süket úr! Még két nagyfröccsöt ide! Mi lesz benne? ügy... úgy, azért mondom! Csak tanulnak ezek valami tisztességet! Szóval gyorsan lekoptam á munkahelyekről, alkalmi meló meg alig akadt. Valahogy sokan voltunk hozzá, egy kicsit mindig tülekedni kellett érte. Persze, nem smakkolt ez som! lézengtem erre, arra, nem igen tudtam mit kezdeni magammal. Tudja, mi következett? — Nem. — Pedig kitalálhatta volna. Ráálltam egy buta ügyre. Bemertünk éjjel egy üzletbe, pedig otthon is tudtam, hogy ez nekem nem sikerülhet El is kaptak. És itt ezt valahogy szigorúbban veszik, mint nálunk. A magántulajdon! A magántulajdon! Szívbaj nélkül sózták rám az öt kilót. Igaz, közben egy őrt is pofon legyintettem. No, mindegy, most már mögöttem van az egész, és most már:;. óvatosabban csinálom. Megy ez a ért, megyeget, néha melózgatok is egy kicsit, csak hát... a fene tudja ... Sok ember van itt, akinek sikerűit, de hát én otthon sem voltam valami menő. Bár otthon valahogy mégis más volt. Fura dolgok történnek itt néha velem. A múltkor is megyek egy réten és már messziről látom, hogy a végén egy vad- viztócsában sárgállik a virág. Ismeri maga a nőszirmot? — Nem ismerem. — Nem is csodálom. Az sárga virág, hosszú szárral, hosszú levéllel. Mocsaras, vizes réteken él. Otthon sokat láttam, nagy tömegekben lepte el a nádas szélét. Nem szedi azt soha senki, mert . nem szép, haszontalan, semmire sem való virág. Hát ilyen nőszirmot láttam én abban a kis vadviztócsában is. Otthon eszembe sem jutott soha, hogy megnézzem ezt a buta növényt, most meg csak leültem a fűre és lestem, jó alaposan megnéztem valamennyit. Aztán egyet kihúztam tévestől, a lakásomra vittem, egy nagy üvegbe vizet öntöttem és a nőszirmot beleállítottam. Láttam, hogy a két haver, akivel együtt lakom, összenéz, és az egyik elhúzta a kezét a homloka előtt. De nőm sértődtem meg. nevettem. Hát csak ennyi..; Süket úr! — És mi lett a virággal? — A virággal? Pár óra múlva már megfonnyadt, összezsugorodott. Semed- dig sem bírta ki, akármilyen haszontalan is... Hé! Süket úr! Nem látja, hogy üresek a poharak? Hogy meddig kell ezeket még a rendre szoktatnom! Priska Tibor S.irkányölö Szent György szobra. A Grünes Gewölbe egyik legszebb kincse. Világhírű képtárában a régi mesterek remekművei között Raffael Sixlusi Madonnáját is láthatjuk. , Szorosan egymás mellett ^találjuk a régi drezdai palotákat és a múzeumokat. No ő persze, nem mind olyan tökéletes, mint a Zwinger, *Va- ♦lamennyit elhomályosítja a .♦katolikus Hofkirche, ameiyet Az elkövetkező öt esz» tendőben nem kevesebb, mint 500 millió márkát köite ,e'< Drezda további szépítésére. Nemcsak épületeket és hoteleket építenek. hanem~"Vestau- rálnák is ebből a pénzből. Ismét felépítik a rommá lőtt híres drezdai színházat, a Seroper-Operát is. (H. HcnuingefJ Jöhet az eső... ItJrazßtes —» cs vie!ám h ez He sí aß l Könnyek csillogtak Ger- jhardt Kauptmannak, az ősz ^költőnek szemében, amikor ^1945. február 13-áról 14-re J virradó éjszakán az amerikai ♦ légitámadás tüzébon látta Josszeomlani azt a „vidám .»hajnalcsillagot, amely egykor ♦ ragyogott a világban”, és amelyet akkor Drezdának ♦ neveztek. Azóta már több ^rnint húsz év telt el, és Drcz♦ da — minden pesszimista ♦ ‘óslatot megcáfolva — újjá♦ űedt.. Ma ismét az. ami egy♦ kor volt: a világ minden ré- £ —/'bői é'-kező vendégek talál♦ vozóhelye. ♦ Persze, még ma is vannak «gondjai a városnak. Miköz♦ ben a szinte teljesen szétlőtt ♦ s víijé^nü-if. rcndiUo+lc- '■> ül tart, a hotelok zsúfoltak, mert az egy uralkodó alatt élő két ország közös vezetése ebben az időben valóban európai fővárosi rangra emelte Drezdát. Éltkor i ben nevezték — neon éppen jo'gtalanul — a „német Firenzének”. A n- uralkodó, számos, róla szóló anekdota emlékét hagyta kétszáz törvénytelen gyermekére, de hagyott rájuk ezen kívül nem egy szép épületet, és nem kevés, kincseket érő művészeti gyűjteményt. Frissen aranyozva áll most is lovas- szobra az Elba jobb partján, annál a hídnál, amelyet kiváló építésze, Pöppelmann készített. Dániel Pöppelmann legszebb alkotása a drezdai Zwinger, a német-barokk legszebb alkotása. Baljóslatú, Chiaveri, az olasz-barokk mestere alkotott. Körülbelül ugyanakkor épült, amikor a Zwinger, vagy George Balír alkotása, az evangélikus Frauen-Kirche. Ez utóbbinak csodálatos kupolája túlélte Nagy Frigyes porosz király ágyútüzét is. de nem tudott ellenállni 1945. szörnyű éjszakáján az amerikai légitámadásnak. Romjait — elrettentő emlékként — úgy hagyják, ahogy akkor a támadás után maradt. A Hofkirche előtt nem kisebb uralkodó szemlélte végig szétvert armadájának maradványait 1813-ban, mint Napóleon. Az orosz földön soha ki nem heverhető sebet kapott francia hadsereg urának, akkor már nem colt A Pen 34. j nemzetközt ] kongresszusa * D 4 < Ötven ország képviseletében< mintegy ötszáz író vesz részt« a Nemzetközi Pen Klub 34.3 kongresszusán június 12—18.3 között New Yorkban; [ : i A megnyitó beszédet a< Nemzetközi Pen Klub elnöke,! Arthur Miller tartja; a kong-! resszus központi témája: „Az' író, mint önálló szellemiség”.' A legismertebb írók közül a! következők részvételét jelez-' ték: Graham Greene, Günther Grass, Ignacio Silone, Pablo Neruda, Saul Bellow, Muriel Spark, Edward Albee, Leon Edel stb, > a vendéglők túlterheltek, még J több és még több épület kel- . lene. Az új lakóházak két> ségtelenül nem olyan pompá- ! sak, mint az egykori barok t> paloták, de azért nem egy [ régi épületet is restauráltak >már, és az elmúlt századak | vidám fénye ismét ott csillog ,a városon. [ 1485-ben kezdődött meg i Drezda városiasodása. A 'szász hercegek pompás palo- Itát építettek ide, az Elba »partjára. Európa legkiválóbb [művészeit hívták meg Drez- >dába. hogy épülő városuk ve- | telte dj ék Velencével, Bécsicsel, vágj' Párizzsal. Amikor »1697-ben Erős Ágost szász választófejedelem lengyei király llett, hatalmas birodalomról [álmodoztak a drezdaiak. Állmuk nem is volt alaptalan, gonoszcseng«ísű név maga a Zwinger, hiszen annak az egykori erődnek a neve, amely a város fala mögött épült. Az 1711 és 32 között elkészült palota azonban csak nevében viseli a régi. komor erőd nevét. Ünnepségek, parádék számára létesült, ám nem sokkal azután, hogy felépült, magára hagj'ták és elhanyagolták. Húsz esztendővel ezelőtt a nagy '’légitámadás után kellett újjáépíteni romjaiból és ma ismét élményt jelent mindazoknak, akik meglátogatják termeit
