Észak-Magyarország, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-05 / 132. szám

ÉSZAKMAG Y A KOKSZA« ­Vietnamban változatlanul kétfrontos harc dúl. A Dél­vietnami Nemzeti Felszabadí- túsi Front folytatja küzdelmét a népellenes erők ellen. Ugyanakkor egyre súlyosabb probléma az Egyesült Álla­mok és a Ky-rezsim számára a második front. Sem katonai erőfeszítésekkel, sem porhin­tő diplomáciai manőverekkel nem tudják elfojtani a budd­histáktól a katolikusokig és a terroruralommal elégedetlen más csoportokig terjedő ellen­állást a diktatúrával szemben. A Da Nang-i felkelést ugyan vérbefojtották, és Hűé városá­ban szintén az erőszakhoz fo­lyamodtak, de ez csak fokoz­za a gyűlöletet és az elége­detlenséget. Lángolnak az emberi fáklyák, Saingonban egymást érik a tüntetések, kö­vetelik Ky tábornok lemondá­sát és az amerikaiak távozá­sát Vietnamból! Az amerikai kongresszust szintén Idegesítik a dél- vietnami fejlemények. Szá­ntás törvényhozó hangoztatta: a helyzet rendkívül komolyra fordult. Mansfield a szenátus demokrata többségének veze­tője megállapította: ha nem sikerül a szembeszálló csoporto­kat kibékíteni, a polgárháború bármikor kitörhet. Morse sze­nátor sürgette, hogy vessenek véget annak a háborúnak, amelyben az amerikai kato­náktól azt követelik, hogy -partizánokat öljenek, meg, miközben a dél-vietnami ka­tonák egymással harcolnak. Mindez világosán igazolja: a dél-vietnami—amerikai kaJóz- politlka kihatásai nem is­mernek földrajzi határokat. A nemzetközi ' közvélemény előtt a Fehér Ház még soha nem szenvedett ilyen mérté­kű tekintélyveszteséget és and szintén nem lényegtelen, az amerikai vezető politikusok fellegváraiban is élesedik a vé­leménykülönbség. Több nyugati szemleíró ar­ról ír, hogy a dél-vietnami válság megoldására az Egye­sült Államoknak nincs kon­cepciója, s a felelős politiku­sok nem ismernek más „el­gondolást”, mint a texasi erő­szakpolitikát. Ezt alátámaszt­ja az is, hogy amerikai kezde­ményezésre a dél-koreai Szöulban összehívták Japán, Ausztrália, Üj-Zéland, Thai­föld, a Fülöp-szigelek, Malay­sia, a reakciós dél-koreai rendszer, a dél-vietnami báb­kormány és a Csang-Kal-sek külügyminisztereinek értekez­letét.. A tanácskozás részve­vőinek összetétele Is figye­lemre méltó, hiszen ezek a rézsűnek teljes mértékben az Egyesült Államoktól függ­nek. Az sem érdektelen, hogy a legtöbb olyan ország, amely hajlandó részt venni a tanács­kozáson, már közvetlen for­mában is bekapcsolódott a vietnami nép ellen viselt ag­resszív háborúba. Mindezt csak úgy értékelhetjük, hogy olyan kísérletről van szó, amely új támadó katonapoli­tikai csoportosul,is összetáko- lására irányul. Ez lényegileg annyit, jelent, hogy az Egye­sült Államok megkezdte az ázsiai háborús tűzfészek lei- terjesztését. fia , a diplomá­ciai sakkhúzásokat gyakorlati lépések követik, ez ismét csak fokozhatja a feszültséget ebben a térségben. A másik nemzetközi neural­gikus pont X,atin-Ameriká­ban alakult ki. Szinte tragiko­mikusán hangzik egyes ame­rikai lapok „magyarázata", hogy az Egyesült Államok fe­nyegetve érzi magát, kubai katonai akcióktól tart a Karib- tenger térségében. Az előz­ményekről pedig az alábbiakat állapította meg a hivatalos washingtoni közvélemény: „Egy kubai határőr besurrant a guantanamói támaszpontra, s azután menekülni próbált”. Az Igazság pedig az, hogy Luis Rumlrez Lopez, kubai határőrt az amerikai fegyvere­sek a támaszpont drótkerítése mögül agyonlőtték. Néhány nappal később pedig CIA- ügynököket küldtek Kubába. Kétfrontos harc Vietnamban — Lángolnak az élő fáklyák — A szöuli értekezlet — Amerikai provokáció Kuba ellen — Előkészületek a Franciaország nélküli NATO-koiuerenciára Ezek elfogatásukat követően bevallották: Floridából indul­tak útnak azzal az utasítással, hogy gyilkolják meg Fidel Castrót. A kubai események után a TASZSZ emlékeztette az amerikaiakat: „Aki ag­resszív terveket sző a Kubai Köztársaság ellen, ne feled­kezzék meg arról, hogy Ku­bának hű és megbízható ba­rátai vannak”. Ebbe a latin- amerikai politikai áramkör­be tartozik a dominikai „fur­csa választás” is, amelyről bizonyára sok szó esik még. A Brüsszelben kezdődő NATO-értekezlet Ismét Fran­ciaország nélkül tanácskozik. Az előzményekhez tartozik a Bonnhoz címzett párizsi jegy­zék, amelyben a francia kor­mány világos választ kért az NSZK kormányától, kívánja-e az utóbbi, hogy a francia csa­patok a NATO elhagyása után Nyugat-Nómetországban ma­radjanak? De Gaulle ezzel vá­lasztás elé állította Bonnt. Véget akar vetni a nyugat­német kormány halogató tak­tikájának. A Le Monde pedig így írt: „De Gaulle moszkvai látogatása is olyan tényező, amely a francia pozíciókat erősíti. Erhard kancellár alig­ha kockáztathatja meg a nyílt szakítást Párizzsal. A játszma azonban keménynek ígérkezik". Erhard egyelőre még kettős játékot folytat,, hangsúlyozta, hogy a francia csapatok ottmaradásál kíván­ja, a pozitív választ azonban ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a francia erők továbbra Is együttműködjenek a NATO- val. Ez persze annyit jelent, hogy egyelőre nem látni köze­ledés jelét Franciaország és a csonka Atlanti Paktum között. Az elmúlt héten alakult meg az új finn kormány, a szociál­demokrata Rafael Paasio el­nökletével és a koalícióban 19-10 óta ismét részt vesz a Finn Népi Demokratikus Unió, melyben a kommunis­ták jelentik a vezető erőt. Maga ez a tény is arra utal, hogy Finnországban mégin- kább stabilizálódhat az a semlegesség! Irányzat, amely pozitív tényező a skandináv térségben. A Helsinkibe láto­gató Rusk külügyminiszter fo­gadtatása is meglehetősen „hi­deg'’ volt. A finn kormányfő nyilatkozatának gerincét ké­pezte a finn semlegesség! po­litika és köztudomású, hogy az ilyen jellegű állásfoglalások nem szimpatikusak a washing­toni füleknek. A főváros ut­cáin pedig tömegek tüntettek az amerikai politika ellen. A távoli Északon is elhangzott a követelés: hagyjon fel , az Egyesült Államok a délkelet­ázsiai kalózháborúval! „Yan­kee go home.” Az elmúlt hét eseményei tehát újból tükröz­ték, hogy ez a jelszó vámmen­tesen utazik kontinensről kon­tinensre. Vasárnap. 1906, június 5. Bajcsy-Zsilinszky Endre . .. , . mozgá­si z ellenállási i0m vértanújának, Bajcsy Zsilinszky Endrének 80. születésnapjáról emlékezik az ország. Szarva­son, 1886. június 6-án szüle­tett, apja dr. Zsilinszky Endre tanár, tönkrement földbirto­kos volt, anyja Bajcsy Mária. A fiú 1925-ben vette fel a Bajcsy-Zsilinszky nevet, anyja és anyai ősei iránt érzett tisz­teletből. A Zsilinszkyek a századfor­dulón Békéscsabán éltek, ahol vad gyűlölködésben állt egy­mással szemben az urak és a radikális" parasztok tábora. Az urak egyik vezetője dr. Zsi­linszky Endre volt. Származá­sa, rangja, akkori eszméi vit­ték az egykori huszártisztet (Szegeden) 1919-ben az ellen- forradalmárok közé. A mun­kásság és szervezetei iránt bi­zalmatlan. Elsősorban szárma­zás szerint osztályozza az em­bereket, az elit és a paraszt milliók patriarchális szövetsé­gére építené fel sajátos de­mokratizmusát. Mégis: a pa­rasztságot földreformmal sze­retné gazdaságilag erősíteni, nevelni, tanítani akarja a tö­megeket, szociális igazságté­telt követel a szegények javá­ra: ennyi elég, hogy megértse az olvasó, törvényszerűen szsmbo kellett kerülnie az el­lenforradalom után kialakult k or ma ny poli ti kával. Hitler fasizmusában felis­merte a világveszedelmet, s mert mély meggyőződése volt, hogy a kelet felé törő német imperializmus egyik célpontja Magyarország. Minden erejével küzdött az ellen, hogy a ma­gyar politika, államvezetés, a nácik uszályába szegődjék, Mi­után Gömbös Gyula a hatalom­ra került Hitler udvarlására sietett, Bajcsy-Zsilinszky el­mondta a képviselőház 1933. június 20-i ülésén: — A ' magyar történelem , Az OK TSZ . V. küldöttköz­gyűlése szombaton az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Há­zában a felszólalásokra adott válasszal és az OK ISA veze­tő szerveinek megválasztásá­val folytatta munkáját. Dél­után a küldöttközgyűlés ha­tározatot fogadott el, amely a következő időszakra rész­letes irányelveket ad a kisipa­ri szövetkezeti mozgalom fej­lesztéséhez, legfontosabb, fel­adataihoz. Ezzel befejeződött a háromnapos tanácskozás. A küldöttek megválasztot­ták az ÖKISZ 85 tagú vá­lasztmányát, a vezetőséget és az 5 tagú ellenőrző bizottsá­got. Az OKI SE elnöke to­vábbra is Erdős József, el­nökhelyettesek: Ferencit Ti­bor, Kclevhngyi Emil és dr. Simon Lajos, Kér év fi ß.aiulolih<o» A nyári szünidőben sok ki­ránduló diákcsoport ktrqsi fel a harkányi és a hévízi gyógy­fürdőt. Mivel ezek vízének hőfoka, összetétele — a ta­pasztalatok szerint — káros hatású a fiatalok szervezeté­re, a Művelődésügyi Minisz­térium kéri az iskolákat, gon­doskodjanak róla, hogy a ta­nulóit ez említett gyógyfür­dőket ne vegyék igénybe. egyetlen hatalmas védekező gesztus a német imperializmus­sal szemben... Itt német vi­lág nem volt ezer éven át, s itt német világ nem lesz! Hogy ezt megakadályozzuk, el­megyünk a golyóig és az akasz­tófáig .. i Senki sem gondolta akkor, hogy saját sorsát jósolta meg. Bal felől baráti kezek nyúl­tak feléje. Sokat tanult, olva­sott, talán a legtöbbet a kor polgári politikusai közül. Gon­dosan figyelte a világpolitikai fejlődést és azt a válságot, amelyben hazánk politikai, gazdasági, kulturális és társa­dalmi értelemben vergődött, nem kis mértékben éppen az egykori „szegediek” hibái és bűnei következtében. Hamaro­san megértette, hogy az egész nemzet jószándékú erőinek összefogására van szükség a náci behatolás, térhódítás el­len, a haza védelmére. Felis­merte, hogy az összefogás fon­tos eleme a munkásosztály, s meglepetten vette tudomásul, hogy a hazafiás kezdeményezé­sek sokszor éppen a kommu­nistáktól érkeznek. Valóságos népfront alakult ki baráti kör­nyezetében, és ennek mind az antifasiszta, mind a háború el­lenes mozgalmakban évről év­re nagyobb súllyal mutatko­zott meg a jelentősége. Ami­kor Teleki nem tudta meg­akadályozni a jugoszlávok m e gtá ma dósában v ál ó rés zvé­tek, hanem öngyilkosságba menekült, Zsilinszky megérez­te, hogy a katasztrófa küszö­bére érkeztünk, ezt tanácsko­zásain, beszédeiben és újság­cikkeiben törekedett kifejezni. nj , lehetősége, hogy I s cm VOit megakadályozza a Bárdossy-kormány döntését: Magyarország Hitler oldalán hadbalépett a Szovjetunió el­len. Az országgyűlésen Zsi­linszky tiltakozott, azután pe­dig az írás és a szó minden fegyverével követelte Magyar*- ország visszavonulását a sze­rencsétlen háborúból, amely­nek kimenetelét előre látta. Sajnos, a kormányzóhoz és a rplniszterelrwjkhöz intézett, em­lékiratai nem találtak megér­tésre. De ébresztgette velük a béke és a katasztrófából va­ló menekülés reménységét mind szélesebb rétegekben. Magyarországon növekedett az ellenállás a háborúval szem­ben, s a békefront polgári ve­zéralakja Bajcsy-Zsilinszky. Az egykori „szegedi” eljutott a népfrontos háborúellenes meg- j mozdulásokig, tevékenykedett a 1 Történelmi Emlékbizottság munkájába», részt vett a tűm. tetőseken, s' a sajtóban, parla­menti állásfoglalásaiban, as üldözöttek védelmében, a kom­munista-perekben tett tanú­vallomásaiban ■ a háborúelle-. nes antifasiszta nemzeti ősz- szefogás egyik tényezőjévé; nőtt. 1944. március 19-ón fegyver­rel szállt szembe a rátörő;né­metekkel, sebesülten került a megszállók fogságába. Október 15-én, Horthy kudarcba; ful­ladt fegyverszüneti kísérlet» napján szabadult. Szálast» ha­talomátvétele után valampriy- nyi németellenes erő bizalmá­ból jelent meg a Magyar Front által kezdeményezett Ellenál­lási Mozgalom élén. Sajnos, a szervezkedést elárulták, mi­előtt Zsilinszky megbízottai el­indulhatlak volna, '.hogy felve­gyék a közvetlen kapcsolatot a szovjet seregekkel >és a Szov-r jetunió kormányával! A katonai vezetőket, Kiss János altábornagyot, .Nagy Je­nő ezredest és Tartsaj* Vilm«! századost Budapesten kivégez­ték, Bajcsy-Zsilinszky Endrét 1914. december 24-én .nyilas hóhérok Sopronkőhidán fel­akasztották. Halála küszöbén kísérletet teltek,' hogy eszméi megtaga­dására bírják, az életet kínál­ták neki cserébe. Zsilinszky azonban ez ajánlatokat meg­vetéssel visszautasította. Be­szélgetéseiben vallotta, hogy halálával teszi a legnagyobb szolgálatot hazájának és nem­zetének. Utolsó sopronkőhidai fogoly- sétáján mondta két kommu­nista társának, Rajit László­nak és Varga Istvánnak, akik közül Varga ma is élő tanúja A drámai beszélgetésnek: — Elkezdtünk valamit, jso* kun, sokfelől. Indultunk. Nem A dicsőségért, hanem a népért az országért..; Nem sike­rült .:; A halottak Is szolga^ latot tesznek..; A túlélők.;; folytassák a harcot. Mindert nemzetben lehetnek hitványak* a nemzet nem lehet becstelen, önök vigyék tovább a harcot ^állatják és, vigyék a felelőssé­fex-L t ♦ i 4 t T Zsilinszkyt á A lltllott nemzet rész­véte kísérte 1945-ben, a felsza-i badulás után a tarpai temető1 be, ahol megpihenni kívánt Születésének évfordulóján megint magasba lobban a részvét lángja, s a halo-ttbart az antifasiszta ellenállás hősét, az országépítő összefogásra buzdító politikust ünnepeljük; Dcrnöi Kocsis László A „NAGY-BRIT ANNI A MOZGA­LOM” ünnepi estét rendezett, hogy megemlékezzék — Hitler születés­napjáról. A mozgalom az Angliában működő és egymással vetélkedő két- fasiszta párt egyike, s a fasiszták, mint azt tőlük eleve elvárhattuk, úgy döntöttek, hogy megtartják bol­dogult bálványuk születésnapját'. Ez a fasiszta ünnepség azonban erősen felháborította a 33 éves David Daviost, aki civilben élelmiszerügy- nök. Davies elment a könyvkereske­désbe, amelyben az estét rendezték, hogy hangot adjon erélyes tiltako­zásának, Nem ő volt az egyetlen; a köny­vesbolt körül mintegy ötven ember gyülekezett, de csak őt tartóztatták le, s őt állították törvényszék elé a közrend elleni kihágás vádjával. Collins Watson rendőrőrmester, ami­kor n bíróság elé idézték, megerősí­tette, hogy amikor Davies a könyv- kereskedés előtt járkált, odabent „ünnepi estét tartottak Hitler szüle­tésnapja alkalmából”. Amikor Davies az ellene felhozott vádat meghallotta, azt mondotta: „Azért mentem oda, mcx't tiltakozni akartam az ellen, hogy a fasiszták megünnepelhessék Hitler születés­napját. Különösen felháborítónak tartom, hogy erről megemlékezze­nek akkor, amikor nemrégiben sza­badlábra helyezték a templomgyúj­togató fasisztákat". Davies arra célzott, hogy nemré­giben törvényszék elé Állítottak né­hány fasiszta suhancot, akik beis­merték, hogy zsinagógákat gyújtot­tak fel és gyaláztak meg. C. Jordan angol nácinak és feleségének bújto­gáfására. A bíróság rendkívül elnéző volt a gyújtogatókkal szemben, s igen enyhe ítéletet hozott; egyese­ket minden büntetés nélkül szabad­lábra helyezett. Davies nyíltan föltette a kérdést a bíráknak: Ezek után mi történik velő, Davie.s-.szel, azért, mert részt vett a nácik elleni tüntetésben? A bíró elgondolkodott és kijelentette: „Senkinek sincs joga az önbírásko-, dásra. Ami . viszont az ön érzéseit il­leti, azzal sokan együttéreznek”. A bíróság döntése folytán ..feltétele­sen felfüggesztették” a Davies el­len felhozott vádakat, Ezzel kapcsolatban felmerül a kö­vetkező kérdés: módjukban áll-e a fasiszta suhnneoknak büntetlenül gaztetteket elkövetni? Ma erre igenlően kell válaszolnunk: igen, módjukban áll. Bár rögtön hozzáte­hetjük, hogy mi' angolok nem vesz- szük komolvnn hazai fasisztáinkat. A TÖRTÉNTÉK ALAPJÁN azon­ban az angolok komolyan nyugtalan­kodni kezdenek a nyugatnémet ná­cizmus újjászületése miatt. Tíz nap­pal Hitler születésnapja előtt a „Times” vezércikket írt az űgyne- vez.ett nyugatnémet nemzeti demok­rata pártról. A vezércikk hangnemé­ből komoly aggodalom csendül ki: „Meglehetősen primitív nacionaliz­mus segítségével ennek a pártnak jó- néhány szavazatot, sikerült szereznie országszerte. Schleswig-Holsteintől Bajorországig, a községi .választáso­kon. Egyes esetekben sikerült meg­szereznie az Összes szavazatok 10 szá­zalékát. Igaz, a tavalyi parlamenti választáson a szavazatoknak csak 2 százalékát tudták megszerezni, de még sokan emlékeznek arra. hogy az 1928-as választáson Hitlernek sem volt különösebb sikere”. A lap így folytatja; „A történtok fényénél az ilyenfajta tüneteket nőm lehet szá­mításon kívül hagyni, mint semmit- mondónkat”. A Time;; megkísérelte elemezni a tüneteket és többok kö­zött megállapította: „Mint elemzé­sünk mutatja, a nemzeti demokrata párt állásai különösen erősek a 45 éven felüliek körében, valamint az olyan kisvárosi polgárok között, akik úgy vélik, hogy mégfeledkeztek ró­luk a gazdasági csoda gyümölcsei­nek elosztásakor”, ELMONDHATJUK, hogy a lap na­gyon is félénken vonta le következ­tetéseit! Különösen akkor, ha figye­lembe vesszük, hogy annak a fa­siszta pártnak politikáját elemezte, amely gíkraszáll a háborús bűnösök ellen lefolytatott bírósági eljárás el­len, s gyűlöletet szít a nyugatnémet iparban. foglalkoztatott külföldi . munkásokkal szemben. Pon tosan nz új-pácik követelik a keleti földek ■ „visszatérését”, ők élesztgetik Hitler szellemét. A part jövőjét illetően a cikk is hangoztatta, hogj’ „a kisebb­ségi csoportok szerepe és befolyása időnként jóval meghaladja azok számszerűségét”. De nemcsak a Times fújt riadót. A Daily Express szintén hangot adott nyugtalanságának amiatt, hogy a községi és a parlamenti válasz­tásokon fasiszta irányzatú politikai csoportok léphetnek fel. A konzerva­tív Observer című hetilap cikket kö­zölt „A barna bestia első íelbődü- lése?” címmel, A cikk szerzője arról ír, hogy az úgynevezett nemzeti de­mokrata párt vezetősége „jórészt volt nácikból, vagy a náci ideológia leplezetlen híveiből áll”. Az Obser­ver nem titkolja aggodalmait és fel­teszi a kérdést: ».Vajon a nemzeti demokraták szükségszerűen a nyu­gatnémet politikai élet állandó té­nyezői lesznek-e?” Angliában az elmúlt húsz év alatt úgyszólván semmit sem írtak ex NSZK-ban fészket rakó neofasizmus- ról. Éppen ezért rendkívül nagy je1 lentősége van annak, hogy most kon­zervatív lapjaink is felismerik ezt a tényt. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a helyzet eljutott arra a válságos pontra, amelyen már nerc lehet hall­gatni erről, mint a háború óta eltelt évelt alatt. Hiszen mindeddig Nyu- gat-Németországot igyekeztek minta­szerű demokráciának beállítani', amelyben olyan mértékben bízha­tunk, hogy még atomfegyvert is ad­hatunk a kezébe. KÜLÖNÖSEN FONTOS szerepet játszik az angol közvélemény nyug­talankodása ebben a pillanatban, amelyben WUsonnak új politikai irányvonalat kell kidolgoznia a né­met kérdésben é.s az atomfegyverke­zés kérdésében. Azok után, hogy De Gaulle a francia fegyveres erőket kivonja a NATO parancsnoksága «lói. beáll a határozatlanság és & fejetlenség Időszaka, amelyben át kell értékelnünk a NATO egész te­vékenységét, s amelyben az amv rikainknak és az angoloknak döntet­niük kell arról, hogy mit kezdje^ nek fiz észnkallanti szövetség romr jalval. Közben Nyugat-Néar.etorszáj minden erejét 'megfeszíti, hogy atombombát kapjon a kézébe. Az angolok túlnyomó többsége t köztük a konzervatívok nagy része —, kétségkívül nem látná szívesen, hogy Nyugat-Németország atomfegy­verrel rendelkezzék, ök is tudjá^ jól, hogy ez milyen veszélyt hozna a vllágbékére. Davies kiállása a könyvesbolt elé amelyben az angol fasiszták Hitler, re emlékeztek, cseppnek látszhaí politikai életünk óceánjában, df semmiképpen sem jelentéktelen eset, Davies kétségkívül az összes egészségesen gondolkodó angol eary bor véleményét fejezte ki arról t Jelenségről, amely egyre veszélyás sebbnek-mutalkozik. Véget ért az OIíISZ. közgyűlése JAMES ALDRIDGE: m &na * ♦* • ** A U&VtiCS m * ® jS v» _ j* 9 Sw ff es es ‘acSoszaka Maii kiz!peiiívkcni ös&zej-o^H&alóstik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents