Észak-Magyarország, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-05 / 132. szám

Tcsároan, 196«, jánlos 5. ÉSZAKMAGVARORSZÁG 3 Négy ér távlatából... A szsciaüsta ipar fejlődése megyénkben M egyénk szocialista ipara a népgazdaság egészén belül jelentős helyet foglal el, mely fokozza felelős­ségünket népünkkel szemben, és a közelgő IX. kongresszus is reális számvetésre kötelez. Borsod iparának fejlődésében megtalálhatók mindazon po­zitív és negatív tendenciák, amelyek az elmúlt években egész népgazdaságunkra jel­lemzőek voltak, de a számsze­rű adatok is egyértelműen a szocialista ipar fejlődését bi­zonyítják. Második ötéves tervünket lényegében sikeresen teljesí­tettük. Az ipar termelése mintegy 40 százalékkal nö­vekedett. Ez ugyan alacso­nyabb az országos átlagnál, mivel a kohászati rekonstruk­ciók hatása még nem érvé­nyesül teljes mértékben, a szénbányászattal szemben pedig az ipari igények mér­séklődtek. A fejlődés éven­kénti üteme sem volt egyen­letes. A gazdasági eredmé­nyek az 1963—64-es években mérséklődtek, és erőteljesebb változás csak a decemberi ha­tározatok végrehajtása so­rán következett be. A nép- gazdasági célkitűzéseknek megfelelően — jelentős beru­házások megvalósításával — leggyorsabban a vegyipar fej­lődőit, de az átlagosnál na­gyobb ütemet ért el könnyű- és élelmiszeriparunk, vala­mint a tanácsi ipar is. Ez Utóbbiak jelentősen hozzá­járultak a lakosság igényei­nek jobb kielégítéséhez. Az üj ipari üzemek és a termelés növekedése 17—18 ezerrel nö­velték az iparban foglalkozta­tottak számát. Az ipar szerkezeti és szerve­zeti átalakításában — pár­tunk határozatainak megfe­lelően — fontos feladatunk volt az ipar átszervezése, a termelőerők koncentrált fej­lesztése, az irányítás haté­konyságának fokozása. M egyénk társadalmi, po­litikai, gazdasági fej­lődéséhez meghatározó .foódon járultak hozzá a beru­házások. Az országosnak mint­egy 10,2 százalékát használtuk fel a megyében, de a lehető­ségeknek mégis csak 95,5 szá­zalékát. A termelő beruházá­sok aránya kedvező volt a to­vábbi iparosításra. Az üzem­be helyezett beruházások többsége a termelés műszaki színvonalát, és az exporttevé­kenységet is előnyösen befo­lyásolta. A beruházásokon folyó és a beruházásokkal foglalkozó politikai munka ellenére is még sok a tervek módosulása, az idő- és költség­normák túllépése, nagy fokú a dekoncentráltság. Az egyes iparágakban, mint például a bányászatban és a kohászatban perspektivikus tervek nélkül folyt a fejlesztés és — a ki­emelt rekonstrukciós munkák kivételével — igen hosszúak tz átfutási idők. A költségek (túllépése is a legnagyobb. Nem kielégítő még a párt- és a tömegszervezetek kritikai érté­kelése, a fejlesztési, a beruhá­zási törekvéseknél. Akkor is a beruházási megoldásokat tá­mogatják, amikor még belső tartalékok is állnak rendelke­zésre, amelyek korszerűbb munka- és termelés-szervezés­sel feltárhatók, ahogyan a Öiósgyőri Papírgyárban és a Miskolci Pamutfonóban a R-J-2-es munkarend bevezeté­sével erre példát mutattak. De kevés volt a politikai ösztön­zés a beruházási kockázat, vállalására, valamint a visz- szafizetéses és tranzakciós hi­telek igénybevételére. Sokat, eredményesen fáradoztak be­ruházási politikánk megvaló­sításán a KB és a megyei párt- bizottság pártszervezői, a véd­nökséget vállaló KlSZ-szer- Vczetek és a különböző kom­plex szocialista brigádok. A feladatok és az eredmé­nyek igényelték a vezetés szín­vonalának állandó fokozását, amelyre a VIII. kongresszus határozata is kötelezte párt­szervezeteinket. Az új káderek beállításánál többségében ér­vényesítették a szakmai és a politikai igény összhangját. Ezek az új vezetők alkalmas­nak bizonyultak magasabb szintű vezetésre is. Több szer­vezési "áltozás is segítette a színvonalasabb vezetés kiala­kítását, a termelés megalapo­Iría: Itárczi Béla zottabb előkészítését. Több vállalatnál a magasabb kép­zettségű kádereket átcsopor­tosították az operatív termelést irányító munkából a termelés műszaki, tudományos előkészí­tésére. A gyorsabb fejlődés érdeké­ben kutató szervezeteket, üzemszervezési és üzemgazda­sági osztályokat hoztak létre. A szervezeti változásokon kí­vül a legtöbb vállalatnál tö­rekedtek a helyesebb munka­stílus, a szocialista vezetési módszerek kialakítására. Ezt a célt szolgálta a borsodi ve­zetőtovábbképző iskola meg­szervezése is. A vezetés színvonalának emelése még nem minden szinten teljes értékű. Sok még a vezetés szocialista normái­nak megsértése, az úgyneve­zett „népszerűtlen” feladatok­tól való húzodozás, a problé­mákkal való labdázás és egy­másra várás. Többet kell fog­lalkozni a fiatal, tehetséges káderek politikai-szakmai ne­velésével, meg kell valósítani az alkotómunka erkölcsi és anyagi elismerésének helyes arányát, az alkotómunkához, a kockázatvállaláshoz szüksé­ges, bizalomteljes légkört A műszaki fejlesztés, a munka- és üzemszervezés fej­lődésének nem kielégítő üte­me sok gondot okozott. En­nek következtében a szüksé­gesnél több munkaerőt von­tak el a mezőgazdaságtól és az építőipartól. Vállalataink nem tettek maradéktalanul eleget nyereségbefizetési kötelezett­ségüknek sem. Egyes helye­ken több energiát fordítottak az indokolásra, az okok magyarázására, mint azok el­hárítására. A munkatermelékenység növekedésében, az ésszerűbb munkaerő- gazdálkodásban, a takarékos­ságban, a technológiai- és munkafegyelem javulásában a KB decemberi határozatai után kedvezőbb a helyzet. Nem volt folyamatos a normakar­bantartás és néhány vállalat­nál csak felsőbb utasításra, kényszeredetten, kampány­szerűen hajtották végre, sok­szor műszaki és szervezési megalapozás nélkül. Az 1965-ben, hazánk felsza­badulásának 20. évfordulójára indított verseny eredményesen segítette a KB decemberi ha­tározatának végrehajtását, a hibák egy részének csökken­tését. A javuló munka lemér­hető ipari üzemeink export- termelésének növekedésében is. Ebben politikai munká­jukkal sokat segítettek a pártszervezetek mellett létre­hozott — elsősorban a megyei pártbizottság mellett működő — exportbizottságok. A műszaki fejlődés érdeké­ben még mindig nem eléggé használtuk ki az üzemek, a tudományos- és kutalóintéze­tek tervszerű együttműködé­sét. A gazdaságszervező munka egyre bonyolultabb feladatai­nak megoldásához a pártszer­vezeteknél is hajtottunk vég­re átszervezéseket. Ezekkel jobban követjük a gazdasági szervezet felépítését, nagyobb hozzáértéssel és konkrétabban segítjük a műszaki gazdasági vezetés helyes intézkedéseinek megvalósítását, a központi akarat érvényesítését. Az ed- dig eltelt időszakban már jó tapasztalatokat szereztünk az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt, a Borsodi Szénbányá­szati Tröszt és a Borsod me­gyei Mélyépítő Vállalat párt- bizottságánál. A párt- és a tömegszerveze­tek gazdaságszervező munká­jának fejlődése jól lemérhető az üzemi demokrácia szélese­désében. A vállalatok egyre nagyobb gondot fordítottak a műszaki gazdasági konferen­ciákra, a termelési tanácsko­zásokra, azok előkészítésére. Az ott elhangzott javaslatokat, észrevételeket hasznosították is. Szélesedett az újítómoz­galom, a szocialista munka- verseny. A munkaverseny és a felajánlások teljesítésével számos vállalatunk nyerte el a megtisztelő Élüzem címet, a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját és több éves kiemelkedő munkájáért az Ózdi Kohászati Üzemek dol­gozói a Munka Vöröszászló Érdemrendjét. A SZOT és a KISZ KB együt­tes felhívására országos versen­gés kezdődött a IX. kongresz- szus tiszteletére. Megyénkben az iparban dolgozók közül már csaknem 60 ézren küzde­nek brigádokban a megtisztelő Szocialista címért. Üj vonása a kongresszusi munkaverseny­nek, hogy a népgazdasági felada­tok megoldásában együttműkö­dő vállalatok szocialista szer­ződést kötnek és közös fel­ajánlásokat tesznek (Diósgyőri Gépgyár, Lenin Kohászati Mű­vek, vegyipar és külkereske­delem). A gazdasági feladatok megoldásában előfor­dult hiányosságok egyik okát abban látjuk, hogy a dolgozók körében nem min­dig volt elég hatékony a fel­világosító, a tudatformáló po­litikai és szervező munkánk. Egyes pártszervezeteknél el­uralkodott a műszaki-gazda­sági kérdésekkel való foglal­kozás a politikai munka rová­sára. Átvették a műszaki­gazdasági vezetés szerepkörét, sokszor felelősségét is. E hibás gyakorlat ellen felléptünk és a jövőben is hasonlóan járunk el. Az elért eredmények, me­gyénk iparának népgazdasági fontossága is arra kötelez ben­nünket, hogy az érvényben levő párthatározatok szel­lemében még következeteseb­ben szervezzük munkánkat, elsősorban a belső tartalékok feltárására. A belső tartalé­kok feltárásának ma már ki­dolgozott tudományos módsze­reit kell alkalmazni. Az ed­diginél szélesebb körben és szívósabban, nagyobb hoz­záértéssel küzdjenek párt- szervezeteink a konzervati­vizmus, a kényelmesség, a felelőtlenség, a. szocialista ja­vak herdálása, pazarlása el­len. A feladatok megoldásá­ban támaszkodjanak a becsü­letes dolgozók nagy töme­geire, használják fel az üze­mi demokrácia különböző formáit is. Az elkövetkezendő évek gazdasági sikereinek jelen­tősége megkétszereződik. Gaz­daságirányítási rendszerünk folyamatban levő reformja, ezzel egyidejűleg már harma­dik ötéves tervünk első évének célkitűzései is egyértelműen azt kívánják, hogy pórt bizott­ságaink és pártszervezeteink, pártunk minden tagja alapo­san ismerje meg a Központi Bizottság legutóbbi (május 23 —27) ülésének határozatait. Következetes, felvilágosító, meggyőző és szervező munká­val mozgósítsuk megyénk egész lakosságát a soronlevő felada­tok sikeres megvalósítására. N épünk alapvető érdekei —. közte szocialista iparunk további fejlő­dése — és a pártélet közelgő nagy eseménye is egyértel­műen erre kötelez bennünket. Több mint öt hónap elrö­pült az évből. S olyan gyor­san, hogy szinte észre sem vettük. Hamarosan itt az iga­zi nyár. Avagy: az aratás. Hi­szen az aratás említése az igazi nyarat idézi. S hogy e témát már ilyen korán, júni­us első napjaiban emlegetjük, annak több, igen alapos indí­téka van. Az egyik, hogy az év ed­digi időjárása tréfás kedvről adott bizonyságot. Január vé­gén már tavasz volt. április­ban még tél, május elején vi­szont nyár. Mindez összead­va olyan nevelő hatással járt a növényzetre, elsősorban a kalászosokra, hogy ez évben a szokásosnál korábban érik be a kenyér. A másik ok vi­szont éppen a tavalyi év pél­dája. Bizony, Borsod megye területén másfél-két mázsá­val többet takaríthattunk volna be a 140 ezer holdnyi búzavetés egy-egy holdjáról. Azonban esős volt a nyár, s ilyen nyárra nem készült fel a mezőgazdaság. S bizony megbosszulta magát. Nos, ez indokolja, hogy ide­jében megnézzük: vajon ho­gyan lesz az idén. Ezek a té­nyezők indokolták, hogy a közelmúltban csaknem egy teljes napon ál beszéltek a felkészülésről, a megyei párt­bizottság-, a megyei tanács-, a járási pártbizottságok- és a járási tanácsok vezetői, vala­mint az aratásban, a betaka­rításban jelentősen érdekelt vállalatok igazgatói. Még mindig sok a „beteg“ gép 1965 nyarán megyénkben nem jól vizsgáztak a gépek, a kombájnok. Ha az aratás első napjaiban valamennyi gép munkába áll — milliós értékeket lehetett volna meg­menteni. Ez évben — ahogy erről a szakemberek beszá­moltak — jóval több lesz a gép, elsősorban a kombájn. 110 új SZK-kombájn érkezik a megyébe. Fele már itt is van. És a kombájnok, az ara­tógépek számát figyelembe véve, a mindösszesen 252 ezer holdnyi kalászos- és hüvelyes vetemenyt több mint 90 szá­zalékban gépek takaríthatják be! Ha minden gép dolgozik, s ha a gépek munkáját sem­mi nem hátráltatja! Ez azon­ban soha sem volt így, az idén sem valószínű. Június harmadik hetében valamennyi termelőszövetke­zetben, gépállomáson sor ke­rül a gépek szemléjére. Saj­nos, előreláthatólag még a szemle után is lesz tennivaló. A gépállomások, a gépjavító állomások udvarán még több mint 90 kombájn, számos ara­tógép, szalmalehúzó vár javí­tásra. Néhány az alkatrészhi­ány, néhány viszont a terve­zettnél lassúbb szerelés miatt. Természetesen a gépjavító állomások elsősorban a gyor­sabb és az igen precíz javí­tást kapták feladatul. Jogo­san, hiszen az idei sikeres aratás egyik legfontosabb fel­tétele. hogy a kombájnok, aratógépek, a szállításhoz, a szalma lehúzásához, majd a talaj megmunkálásához szük­séges gépek készen álljanak! Igen fontos dolog persze — ha az időjárás is úgy kívánja —, hogy a megyében rendel­kezésre álló gépek mindig dolgozzanak, s olyan csopor­tosításban, ahogy az a beta­karítás érdekeinek megfelel. Az aratás a falu dolga! A szakemberek gondos­kodnak az aratáshoz, a ke­nyér betakarításához szüksé­ges gépekről. A Gabonafelvá­sárló Vállalat meggyorsítja a termény vásárlását. Több mint kétezer vagon búzát egyenesen a kombájnoktól vesz át. Felkészültek, hogy ha kell, naponta mintegy száz vagonnyi búzát szárítanak meg. Ez azt jelenti, hogy a felkészülés tervszerűbb, óva­tosabb, mint tavaly volt. Egy dolog azonban nem lehet vi­ta tárgya, s ezt különösen hangsúlyozzák a megye poli­tikai és szakvezetői is: az igen széleskörű segítség elle­nére az aratás, a kenyér be­takarítása elsősorban a ter­melőszövetkezetek, a falu dolga! Ez természetes, magá­tól értetődő, ugyanakkor töb­bet vár, többet követel a falu lakosságától, a termelőszövet­kezeti tagságtól. Nem csak arról ran szó, hogy aratási munkákban to­vábbra is tevékenyen részve­vő gépállomási traktorosokat, a különböző üzemekből még ez évben is segítségként ér­kező traktorosokat kombájn­vezetőket sokkal jobban tá­mogassák, ellássák, mint ed­dig, s hogy feltétlenül gon­doskodjanak a kombájnok, az aratógépek „kiszolgálásáról”. Nem. Elsősorban arról van szó, hogy a mezőgazdaság nagy nyári munkáit, ezen belül az egyik legfontosabbat, az aratást a falu lakosságá­nak, a termelőszövetkezeti tagságnak kell elvégeznie. Az­az nem ismétlődhet meg a tavalyi gyakorlat, hogy a me­zőgazdaság az üzemek mun­kásainak, a más területeken dolgozók, a katonák százai­nak segítségével takarítsa be a termést Nem volna helyes, s különösen nem egyeztetha» tő össze a munkás-paraszt szövetség erősödésével, ha munkaszüneti napokon, va­sárnapokon az ipari dolgozók aratnának, miközben a tea- tagság ünnepel! Termelőszövetkezeteink már eddig is helyesen éltek a na­gyobb önállóság, a mezőgaz­daság fejlődését serkentő, se­gítő új intézkedések előnyei­vel. Azonban az önállóság na­gyobb felelősséget is jelent Azt is jelenti, hogy az adott­ságok, a lehetőségek birtoká­ban úgy kell megszervezni a munkát; ne legyen szükség külső segítségre. Vagy ha er­re bizonyos objektív tényezők miatt szükség van, ennek biz­tosításáról maguk a termelő­szövetkezetek gondoskodja­nak. S ha igénybe veszik akár fiatalok, akár a szabadságukat feláldozó munkások segítsé­gét, a munkáért becsülettel fizessenek is meg. Gyorsan, veszteség nélkül Természetesen nem lehet helytelen volna figyelmen kí­vül hagyni, hogy számos kö­zös gazdaság igen sok gond­dal küzd. Éppen ezért a me­gye politikai és gazdasági ve­zetői, a járások vezetői, a szakemberek e területeknek mindig, így a legnagyobb nyá­ri munka idején is, megkülön­böztetett segítséget nyújtanak. Gondoskodnak róla. hogy a szükségletnek megfelelő szá­mú gép, szállító gépjármű gyorsítsa az aratást is. Am, hogy legyen aki a kévét, a terményt pakolja, ez a ter­melőszövetkezetek, a falu dol­ga! S a falu dolga az is, hogy ha bármi is akadályozná a gépek munkáját, altkor a fcsz- íagság kaszát vegyen a kezé­be. S hogy milyen fizetség­ért, azt helyben, a közösség­nek kell eldöntenie, megha­tároznia! Az aratás kezdetéig még van három-négy hét Ez az idő elegendő lehet a megle­vő akadályok elhárításához. A szakemberek, a társadalmi szervezetek, a különböző vál­lalatok, ha a termelőszövetke­zetek kérik, szívesen segíte­nek. A gépek, a technikai esz­közök biztosításáról, ezek megfelelő elosztásáról hozzá­értő szakvezetők gondoskod­nak. S ha ugyanilyen körül­tekintéssel készülnek fel a termei őszövetkezetek is, az idén gyorsan, veszteség nél­kül sikerül learatni, ezzel párhuzamosan gondoskodni a kapások növényápolásáról, a takarmány betakarításáról. Barcsa Sándor Eső után, napsütésben Kukoricát kapál a Taktaközi Állami Gazdaság asszony brigádja. (Foto: Szabados) A kenyérről van szó

Next

/
Thumbnails
Contents