Észak-Magyarország, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-23 / 147. szám
Äkfltitrtöt, 1366. június S3, BST4ECEBG3K3S északim agyarorszAg 3 Lehetne csomagolva ? korszerű életforma, a kultúra terjedése, az igények differenciált emelkedése az élet minden pórusában, a hétköznapok minden, még oly apró jelenségében is tükröződik. Itt van például ez az igazán köznapi és prózai bosszúság: vására-, lünk valamit az üzletben és elég gyakran külön vitázni kell érte, hogy elfogadhatóan becsomagolják. A kenyérhez olyan papírdarabot „mellékelnek”, hogy ez a fogalom rugalmas értelmezésével sem nevezhető csomagolásnak. A tejet nehezen elhelyezhető és súlyos üvegekben árusítják, nemkülönben a különböző háztartási vegyszerek, például mosószerek egész sorát, köztük olyanokat is, amelyeknél ezt a kémiai követelmények aligha indokolnák. A témát bárki kívánság szerint kiegészítheti a személyesen tapasztalt példák sokaságával. : De az, hogy ilyen, valóban jelentéktelennek tűnő ügy, mint a termékek' kereskedelmi csomagolása, „tálalása” ennyire széleskörű érdeklődési rangra emelkedett, jelzi: az igények régen túlnőttek már a „kapni-e” kérdésen, s eljutottak addig: milyen az áru, hogyan csomagolják, „kiszolgálják-e” ilyen értelemben is a boltba lépő vevőt? Talán nem kell hozzátenni, hogy ez természetes igény, s az áruellátással szemben támasztott mind magasabb lakossági követelmények érthető kifejezője. Népgazdasági horizontban, a csomagolás még forintban kifejezve sem jelentéktelen probléma. Elmúlt évi adatok szerint, hozzávetőleg három milliárd forintra tehető az országban . csomagolásra fordított összeg. Természetesen ilyen átfogó 'mutatószám önmagában még aligha adhat Választ a lényegre, a csomagolás korszerűségére, más szóval: a felhasznált három milliárd alkalmazási hatékonyságára. Ha viszont ezt nézzük, kitűnik, hogy árucikkeinknél még túlnyomó részt a drága (és ráadásul: kevésbé korszerű) csomagolóanyagok dominálnak. Nemzetközi egybevetés szerint ugyanis, a hazai teljes csomagolóanyag- felhasználásból magas arány jut páldául a fára és az üvegre (14,4—23,2 százalék), alacsony, alig több mint 4 százalék viszont a műanyag, és nemzetközi mértékben szintén mérsékelt. (29,5 százalék) 'a papír alkalmazására. Iparilag fejlettebb országokban az arányok erőteljesen eltolódtak a műanyag, illetve a papír irányában, s alacsony például a más célra értékesebben hasznosítható fa csomagolási felhasználása. Mindebből végeredményben kitűnik, hogy az országosan magasnak látszó költség, a 3 milliárd, bizonyos mértékig a drágább, de nem a legkorszerűbb anyagok túlzott álkal- piazásából. is adódik. teljesebb kép kedvéért természetesen azt is figyelembe kell vennünk, hogy a két fő, korszerű csomagolóanyag-fajta — a műanyag és a papír — egyelőre korlátozottan áll rendelkezésünkre. Mindkét iparágban napjainkban bontakozik ki szélesebb körben a fejlesztés, a kapacitások bővítése, de ezekhez sok pénz, jelentős beruházási összeg szükséges. Az igények teljesebb kielégítése tehát nem várható máról-holnapra. Nem árt kiegészítenünk az elmondottakat azzal, hogy — magasszintű döntés alapján — 1970-ig mégis kétszeresére növekszik hozzávetőleg a 3 milliárdos csomagolási költség. Ezen belül csaknem 40 százalékkal emelkedik a papír, és mintegy 12 százalékkal a korszerű műanyagok alkalmazása. (Meg kell jegyeznünk közbevető- leg, hogy ez a vásárlók, a felhasználók jogos igényeinek jobb kielégítésén túlmenően elsőrendű népgazdasági érdek is, hiszen az elmúlt évben például mintegy 300 ezer köbméter, jobbára külföldről beszerzett fát használtunk fel csomagolásra, továbbá csaknem 130 ezer tonna üveget.) A népgazdasági méretű gondok csak hátteret rajzolnak, ám a boltba lépő vásárló a csomagolási hiányokat kifogásoló vitát még nem tekintheti teljes feleletnek. Valójában ugyanis a jelenlegi körülmények, a korlátozott _ termelő- kapacitások közepette is sokat lehetne , és kellene tenni a jogos fogyasztói igények — ha nem is teljes — kielégítéséért, a panaszok csökkentéséért. Ha most már mindezt a kereskedelem oldaláról vizsgáljuk, kitűnik, hogy — egy adatfelmérés tényei szerint — évente hozzávetőleg 35—37 ezer tonna alapvető élelmiszert, lisztet, cukrot, zsírt (az összes, ilyen jellegű élelmiszerek többségét) a kereskedelemben csomagolják, méghozzá megfelelő feltételek híján nem mindig a legkorszerűbben, Ez a megoldás a vásárlóknak is hátrányos, de a szétaprózott, sok munkaerőit lekötő módszer a költségeket is emeli. Ezért célszerű — a korszerű anyagok alkalmazásának szélesítésén kívül — a csomagolás technikai színvonalát, szervezettségét is javítani. korszerű kereskedelemnek ez elsőrendű feltétele, nem is csak abból a kézenfekvő szempontból, hogy magasabb színvonalon kell az igényeket kielégítenie, hanem mert az árusítás modern formája, az ön- kiszolgálás teljességgel elképzelhetetlen az előrecsomago- lás fejlesztése, korszerűsítése nélkül. Mivel pedig mindez a kereskedelem mai színvonalának nélkülözhetetlen eleme, a kereskedelem korszerű gazdálkodásának feltétele, a fogyasztói és a nép- gazdasági igények ezen a ponton — a csomagolás korszerűsítésében — pontosan egybeesnek. Hadd zárjuk mindezt azzal, hogy a fejlesztés ma már valóban hozzáértő, a témát tudományosan és a gyakorlatban a legjobban irányító centrumhoz került: az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézethez. A népgazdasági lehetőségeket és az igényeket folyamatosan elemezve tervezik, irányítják itt a csomagolás korszerűsítését. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság — az intézet feladatait meghatározva — egyebek között felhívta a figyelmet arra is, hogy vizsgálni kell a csomagolóanyagok és eszközök fel- használását, alkalmazását a termékek műszaki kultúrájával, az új kereskedelmi értékesítési formákkal és a fogyasztók érdekeivel összefüggésben! Mindehhez járul, hogy a vállalatok, a szövetkezetek külön, előnyös feltételekkel megállapított hitelt is igénybe vehetnek a csomagolás fejlesztéséhez. égeredményben nem alaptalan tehát a feltevés. hogy a jövőben mind ritkábban kell majd külön kérni a boltba»): lehetne Csomagolva”? (t. a.) Vannak-e folyóirat tol vajok ? Folyóiratok sorakoznak az asztalon. Orosz, angol, német, francia nyelvű, szaklapok. — Most rendszerezem őket — mulatja a főmérnök. — Érdekes cikkek vannak bennük, jó és olcsó tapasztalatcserét jelentenek szamunkra, Sajnos, mi érkezik meg minden példány. Már érdeklődtünk a '•■indoknál. Ók megnyugtattak, hogy minden számot pontosan elküldenek. Gyakran mégis hiába várjuk. Pedig sok lap utal cgy-cgy előző cikkre Ilyenkor sok hasznos dolog rőt elmaradunk. Hogy hói és ki gyűjti zekét a lapo kai, amelyek a laikus szó mára semmit se jelente ael Nem tudtak Már arra QV nakszunk. hogy vám megrögzölt folyóirat-tolvi jók!... Több vállalatnál halló' tunk már ilyen panaszok Jó lenne, ha a posta kim mozná: valóban vannak • lyóirat-tolva jók? <rJ Béke és barátsági nap Ecdvcszllason Nemcsak szeretni... Június 26-án, vasárnap rendezik meg a Hazafias Népfront Borsod megyei és edelényi járási bizottsága a Béke és barátsági napot Bódvaszila- son. Az egésznapos ünnepség szolidaritási tüntetés a vietnami nép mellett. Szendrő- ről már Vasárnap reggel ifjúsági kerékpár-túra, Ede- lényből pedig aulótúra indul Bódvaszilasra, ahol nagygyűlést tartanak. Ezen Majoros Balázs, a megyei pártbizottság osztályvezetője mond beszédet. Felszólal a Dél-vietnami Felszabadítást Front küldötte is. Az ünnepségek során az izsófalvi, az ózdi és a rudabányai irodalmi színjátszók szolgáltatnak műsort. Másodpercenként ötszázezer felvétel A japán Nikon-cég olyan kamerát állított, elő, amely másodpercenként 500 ezer felvételt készít. Egy-cgy felvétel expozíciós ideje kevesebb, mint 0,2 mikro-másodperc. A készüléket nem hozzák forgalomba, csupán megrendelésre gyártják. Rozzant házikó a falu szélén. Ki- és beszaladgálnak a gyerekek, maszatosak és hangosak. ldekint, az udvaron tágas a tér, de. hogy férnek odabent? Kilenc gyerek! Nemsokára tízen lesznek ... Állok a kerítés mellett.: bemenjek vagy ne? Nincs sok értelme. Az ember nincs otthon, az asszony pedig hajtlia- tatlanul makacs. Mások is jártak már itt, és mondták: elintéztük, csak magán múlik, hogy a kilenc gyerek közül legalább hatot adjon állami gondozásba. Sz-né a fejét rázta. „Akkor inkább magamhoz kötöm valameny- nyit és a vonat alá ugróm. Én szültem, én nevelem fel őket!” A Embereket szólítok meg a faluban: ismerik-e Sz-éket? Hogyne. Mindenki ismeri őket Görömbölyön. A gyerekek rongyosak, sokszor éheznek. Apjuk elissza a keresetét, többször részeg, mint józan. A házban nincs egy rendes fekvőhely, se takaró. Gyakori a veszekedés. Sz-né a szomszédokhoz jár kölcsönért, már amelyikkel nincsen haragba, de azok nem adnak neki, mert úgysem kapnák vissza. Mindezt a falu távolabbi részében lakók mondják. A szomszédok pedig megerősítik: így van, így igaz. És még hozzáteszik: kutyául élnek Sz-ck, de a gyerekeket soha sem verik. Szeretik őket. .. © — A sokgyermekesek általában panaszkodni járnak a tanácshoz, hogy lakás kellene, segély kellene — mondja a görömbölyi tanácsi kirendelt- ségvezető. — Sz-ék még soha semmit sem kértek. Az asz- szony egészen meglepődött, amikor legutóbb ezer forintot kapott az egészségügyi osztálytól. Nagyon rosszul élnek, az igaz, de nem panaszkodnak. És valóban szeretik a gyerekeket. Ha részeg is az apjuk, nem bántja őket. © Állok a kerites mellett és töprengek. Miféle szeretet ez? A férfi egyszer azt mondta valakinek: az anyámnak tizennégy gyereke volt, nekem sem kell kevesebb. Nemsokára megszületik a tizedik. S ha időközben nem halt: volna meg néhány, neki is megless^ ne a tizennégy ... Neki kell a gyerek, ő szereti a gyerekeket ... Iszik ugyan, gyakran elveri a keresetét, de ezt bocsássa meg neki a család, érjék be vele, hogy szereti őket. © Nagyon rossz körülmények között élnek. Aki nem: ismeri körülményük hátterét, megdöbbenve felkiált: hát miért nem segít rajtuk az állam! Voltaképpen ilyen felkiáltó levél miatt jöttem ide magam is. És ugyanolyan következtetésre jutottam, mint a tanács, a gyámügy, ,az egészségügyi osztály és a falu lakói: mit segíthet itt az állam? Sz-ék tulajdonképpen nem követnek el törvénytelenséget, nem kínozzák gyerekeiket. Egy valami van. amibe be!« lehet „kötni”. Abba a „bölcsességbe", amit valaki cinikusan így foglamazott meg: Ügyis kevés az ember, hát Szék gondoskodnak a népszaporulatról .,. Csakhogy az efféle népszaporulat, mondjuk meg őszintén, nem kívánatost a Téa 'Mi&hole A miskolci Sajó-hídon áthaladva balra kanyarodik egy út- Az út végén található a mintegy 30 holdnyi területű Csorba telepi tó. Néhány évvel ezelőtt a kavicsbánya helyén képződött zánlc. Kértük az ÉPFU vezetőit: valamilyen módon kerüljék el a víz szennyezését.1 A tő most, a reggeli napsütésben tisztán, kéken csillog. — Az első panasz után a mosásra váró kocsikat elvitRészlet a tóról tavat csak a környékbeliek ismerték. Három-négy horgász látogatta. Most, szombaton délutánonként, vasárnaponként valósággal pezseg itt az élet. Kajakok, kenuk szelik a hullámokat, motorcsónak berreg, versenyek izgalma telíti a levegőt. Az elegyengetett parton színes csónakházak emelkednek, hegesztő villog, lejárókat, stégeket építenek. A szennyeződés miatti evezésre is alkalmatlanná vált Sajóról kiszorult hajósok felfedezték az új területet, elfoglalták, berendezkedtek rajta. De felfedezték a horgászok is. Különösen azután, hogy nagy mennyiségű, értékes halat telepítettek bele. Ugyancsak a tó partján kapott helyei az ÉPFU egyik telepe is, 90—100 darab hatalmas kocsival. Megsűrűsödött az élet a ta- i von, I — Az elmúlt három évben örülbelül 70 ezer forint árút ű halat telepítettünk a ■ba — mondja Csikós József, megyei halászati felügyelőben. — Mivel az ÉPFU a »csimosás után visszama- -,dt vizet a tóba eresztette, felszínen nagy olajfoltok jegek meg, szennyezték a vi- _>t, veszélyeztették a nagy értékű halállományt. Erről több I panaszlevél érkezett már hoztuk innen — mondja Juhász János, az ÉPFU telepvezetője. — Körülbelül fél éve nem mostunk kocsit a tó mellett. Egyébként még ez évben elkészítünk egy derítőt, így a kocsimosás után sem kerülhet a vízbe semmiféle szennyeződés. — Mi lesz a telep sorsa? — Szeretnénk, ha itt maradhatnánk, hiszen megfelelő terület áll rendelkezésünkre, a modern, nagy kocsikkal is könnyen mozoghatunk. Márpedig szükségünk van a helyre, hiszen kocsijaink naponta 400—600 kilométert futnak. A sporttelepen itt is, ott is serénykednek az emberek. Földet egyengetnek, csinosítják, szépítik a környéket. Az MV- SC csónakházának műhelyében gyalult deszka és lakk jellegzetes illatában fiatalember dolgozik egy hosszú verseny ka jakon. A fiatalember Ferenc István, foglalkozása csónakkészítő. — Mi szükséges ahhoz, hogy jó legyen egy hajó? Ferenc István kapásból kiselőadást tart külföldön termő, különleges, hajóépi lésre alkalmas fákról, és az építés sok-sok fortélyáról. Nemrégiben saját elképzelései, tervei alapján is épített egy hajót. — Melyik csónakot szereti legjobban? — A kenut. — Versenyez is? — Igen. Másodosztályú minősítéssel. Néhány kajakos vízreszállás- hoz készülődik. A távolban, a tó partján két horgász ballag, nyilván a már megszokott hely felé. Kajakosok és horgászok békés egymás mellett élése, pz itt az egyik nagy gond. Sikerült? Nem sikerült? — Néha vicsorgunk egymásra — mondja Kenesei Viktor, az egyik kajakos —, de különösebb baj nincs. Igyekszünk a bóják mellett, haladni, es elférünk. A déli parton sorjáznak, szépülnek a csónakházak. Körülbelül 200 evezős fiatal talált magának teret ezen a tavon. Az épületek, a hajók értéke most már körülbelül az egymillió forintnál tart. Sport- napközi tábor létesítését is tervezik ide. Ebbe a táborba 10—14 éves. úszni tudó fiata- talokat vesznek majd fel, akiket kellő felügyelet mellett evezésre tanítanak. Gyarapodik, gazdagodik, mind népszerűbbé válik a tó. Egyszer talán ki is bővítik, összekap! csolják a felső, kisebb lóval. Ez még csak terv, de egyszer talán sikerül ezt is valóra váltani más, szép elképzelésekkel együtt. A kajakosok ellökik magukat a stégtől. Meghúzzák az evezőket, a víz gyöngyözve hull a lapátról. A hajó egyre szélesedő V-betűt rajzol a délelőtti napsütésben messze kéklő vízre. Prlska Tibor Foto: Szabados György Sz-ék legidősebb gyermeke tizennyolcadik éves. Két szakágban volt ipari tanuló — nem állta meg a helyét És most alkalmi munkát vállal. Mi lesz belőle? És mi lesz a többi nyolcból, illetve — ide számítva a születendő! is — kilencből?! Meg azután — az apa terve szerint — tizenegyedikből, tizenkettedikből... tizennegyedikből! Azzal még nem válnak emberekké, hogy szüleik szeretik őket. Mert így szeretni — felelőtlenség! Rongyokban járnak és gyakran éheznek, mert iszik az apjuk — hát szeretet ez? Kilátástalan jövő elé néznek, mert szüleik nem jövőjükről, de meg a jelenükről sem képesek igazából gondoskodni — hát szeretet ez? Jóllehet, büszke az apa is, az anya is. tengődnek valahogy és nem' kérnek senkitől semmit, de gyerekeik majd kérni fognak, mert kér- niök kell! — hát szeretetra vall az effajta szülői „előre-1 látás?” © Akkor lenne igazi Sz, és felesége szülői szeretete, ha igazi gondoskodással járna együtt. Ha az apa lemondana az ivásról és fűtői keresetét, ami nem sok, pótolni igyekezne, hogy ' jobban ellássa gyermekeit. Volna is rá lehetősége. Kocsija, lova van,- elég gyakran fuvaroz. De az ebből származó jövedelem nagyobb részét is elissza, ahogy mondják. Mit tehet ilyen körülmények, között az állam? Legfeljebb kötelezi Sz-t, hogy menjen elvonókúrára. Ezt tehetnénk, de minél előbb. Bár, ha igazán szeretné gyerekeit, erre kötelezni sem kellene ... Gyereket szülni és szeretni nem elég. Fel is kell nevelni! Törődéssel, lelkiismeretesen; felelősségérzettel! (csala) A műhelyben. Az előtérben Ferenc István Csómikkészítő
