Észak-Magyarország, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-23 / 147. szám
i ÉSZAKMAGY ARORSZAG Csütörtök, 1566. jtinios 23, Pezsgés, éj oíek keresése megyénk pedagógiai munkájában Könyvtárberendezési kiállítás Elsősorban a szemléletre gondolok, mely kedvező módon alakult a tanévben. Ez főleg abban mutatkozott meg, hogy a pedagógusok közül sokan szenvedélyesen keresték az oktató-nevelő munka eredményesebb, hatékonyabb módszereit. Felismerték, hogy az új tartalom, a közösségi, a sokoldalúan fejlett ember alakítása új forma és módszer kialakítását kívánja meg. Hihetetlen küzdelem egész éven át iskoláinkban a tanulmányi eredmények javítása, a bukások számának csökkentése, nem adminisztratív úton, hanem a módszerek, a pedagógiai eljárások tökéletesítése, korszerűsítése által. Igen fontos feladat volt minden iskolában a differenciált oktatás leghatékonyabb módszereinek megtalálása. Erre elsősorban a különböző felkészültségű tanulók azonos szintre emelése, valamint az eltérő képességű gyermekek megfelelő szintű foglalkoztatása, képességeik kibontakoztatása végett volt igen nagy szükség. A képességek megfelelő foglalkoztatása szakkörökben, valamint a tantervi anyag feldolgozása differenciált megszervezésével, a korszerű technikai eszközök (film, tv, magnó, fejlettebb fokon pedig a programozott anyag .... stb.) egyre intenzívebb alkalmazásával történt. 48 pályamunka A 15. pedagógus napra beküldött 48 darab pályamunka elevenen tükrözi azt a pedagógiai pezsgést, mely megyénkben megindult. A következetes fejlődést nemcsak a pályamunkák számának évenkénti emelkedése mutatja, hanem tükrözi azt’ a művek tartalma és változatossága is. Többen kísérleteikről, a korszerű eszközök, módszerek alkalmazása közben szerzett tapasztalataikról számoltak be. A legkiemelkedőbb teljesítményt a sátoraljaújhelyi Kossuth Gimnázium nyújtotta. Nevelőtestületéből négyen részesültek pályadíjban. Közülük került ki a különböző kategóriák két első és egy harmadik helyezettje, név szerint Paál László, Kovács Dániel (2000— 2000) és Horváth Lajos (1000 forint) tanárok. Ugyancsak 2000 forintos első díjban részesült Soltész József, az ózdi József Attila Gimnázium tanára és Bárczy Jánosné miskolci ált. iskolai tanár. Kiemelkedő második díjban részesültek: Spéder Antal (Rát- ka), Légrády József helyettes igazgató, az ózdi Vöröshadsereg utcai iskolából, valamint Barna Lujza óvodai felügyelő (Gönc). Az említetteken kívül még hatan részesültek 1000—1000 forintos pályadíjban. Többen dicséretet (500 forint) és könyvjutalmat (300 forint) kaptak az elbírálás során. Azokat a pályaműveket, amelyek csak az ismert elmélettel foglalkoztak, nem jutalmazta a bíráló bizottság. Ezzel is kifejezésre kívánta juttatni, hogy az elmélet értéke a gyakorlati alkalmazásban fejeződhet ki legjobban, s a jó pályamunkáknak az elmélet gyakorlati felhasználásában elért eredményeket, problémákat kell tarlalmaz- niok. Egyedülálló kezdeményezés A pedagógiai pezsgés megindulását, az előrehaladás új útjainak keresétét fejezik ki azok a kezdeményezések is, amelyekről az „Északmagyar- ország” a napokban már beszámolt, illetve részleteire utalt. Itt elsősorban az olyan kiemelkedő kiállításokra gondolok, amilyeneket Miskolc város óvónői a Pedagógus Klubban, a Miskolci járási Tanács Sajóládon és a Mező- csáti járási Tanács Mezőcsá- ton rendezett az elmúlt napokban. Kiemelten kell foglalkozni a mezőcsáti járási, egy hetes Iskolai napok megrendezésének jelentőségével, pedagógiai hasznával. Maga a gondolat is nagyszerű és egyedülálló megyénkben, de talán még az országban is. Egy hétig a járás nevelői különböző csoportosításban tanácskoztak, s mutatták meg egymásnak kezdeményezéseik, munkáik eredményeit, cserélték ki egymás között tapasztalataikat. Újszerű és igen dicséretes kezdeményezésnek tekinthető, hogy nemcsak a nevelők vettek részt az Iskolai napokon, hanem az egyes iskolák tanulóifjúságának képviselői, csoportjai is. Nem szemlélődés céljából, hanem aktív feladat, tevékenység ellátása végett. Naponta más-más úttörőcsapat megbízottai látták el a kiállítással kapcsolatos leendőket, a nagyon is konkrét megbízatásokat. Ez az alkalom az öntevékenységre, önállóságra, felelősségre, helytállásra, az iskola, a járás méltó képviseletére való nevelés nagyszerű lehetőségének kínálkozott, .s ezt a művelődésügyi osztály nemcsak észrevette, hanem eredményesen meg is valósította. Szólni kell még néhány szót az Iskolai napok záró akkordjáról, a járás valamennyi nevelőjének és sok-sok tanulójának seregszemléjéről. Ez a nap méltó befejezője volt a hétnek azzal, hogy teljes mértékben a korszerű szemlélet alakításának jegyében állt. Gyaraki Frigyes adjunktus, az Országos Pedagógiai Intézet tudományos munkatársa kétórás előadásban ismertette a programozott oktatás, a differenciált foglalkozás elvi jelentősegét, szerepét, helyét a mai és holnapi oktatómunkában. A nagyszerű előadást igen hálásan fogadta a hallgatóság, s ezt hosszantartó tapsban fejezte ki. Jó volt tapasztalni, hogy a pedagógusok a tanév végén, egy év fáradságos munkája után is lelkesek, örülnek az okos, hasznos segítségnyújtásnak, és már most a holnap, az új tanév feladataira gondolnak. ' Együtt a szülőkkel Pedig még nem ért véget mindenki számára a tanév. Június 20-tól július 15-ig több százan még különböző tanfolyamokon is részt vesznek. Miskolc város és Borsod megye nevelői részére Sárospatakon, Sátoraljaújhelyen és Ózdon rendeztünk tanfolyamokat. Ezek közül csak az egyik legproblematikusabb területtel, a közösségi neveléssel foglalkozó tanfolyamot említem meg. Ezen, hat napon keresztül 25 iskola 80 nevelője a közösségi nevelés két fontos kérdésének elvi és gyakorlati vonatkozásait fogja yiegvitatni és ezzel a következő tanév munkáját előkészíteni. A pedagógusok ügye nem csupán a pedagógusokra tartozik. A nevelés-oktatás gondja, problémája iránt nem lehet közömbös a társadalom szélesebb rétege sem. Miután minden, ami az iskolai neveléssel összefügg, a gyermekért, a gyermek helyesebb irányú nevelése, képzése végett történik, amit itt elmondtunk, nagyrészt a szülőkre is tartozik, mert gyermekeiken keresztül szorosan kapcsolódnak az iskola életéhez. Gaál Gyula , r • vasárnapi számunkIVlMt ban hírül adtuk, szombaton, június 18-án. kőnyvtárbe re n dezési kiállítás nyílt Miskolcon, a Megyei Művelődési Ház színházi előcsarnokában. A kiállítás célja a Borsod megyében bevált. és e megyében gyártott könyvtári bútorok bemutatása, e. berendezési tárgyak propagálása és általában a könyvtárügy segítése. A kiállítással párhuzamosan az ország különböző részeiből ideérkező könyvtárügyi szakemberek részére több szakmai előadást, vitát és tapasztalatcsere-látogatást szerveztek. Az újat, a haladottabbat bemutatni. propagálni mindig hasznos, értelmes dolog, ezért e kiállítás megrendezését, mint kezdeményezést és tapasztalat- csere lehetőséget, örömmel kell üdvözölnünk. Borsod megye könyvtárhálózatának fejlesztése példamutató, valamennyi járási könyvtár korszerű elhelyezését sikerült biztosítani, a további fejlesztés folyamatban van, ezért indokolt, hogy Miskolcon rendezzenek ilyen jellegű kiállítást. A kiáll fáson Tehetősen alkalmatlan helyiségben — a katalógus szerint 98 darab könyvtári bútort mutatnak be eredetiben. Látjuk az új egyetemi könyvtár makett|ét és raizát, számos borsodi könyvtár belső terének fényképét, néhány külföldi könyvtárat. és látunk komplett kis- könyvtári felszerelést. Van még egy-két felszerelési cikk. ami különféle kereskedelmi vállalatok reklámcéljait szolgálja (például szőnyeg). A bemutatott bútorok ismerősek. Borsod megye könyvtáraiban gyakran találkozunk velük. Sőt, nemcsak ismerősek, hanem túl ismertek is. Olyannyira, hogy mindenütt ezekkei találkozunk, lényegbeli változás nélkül. Ennek alapvető oka, miként e könyvtárberendezé- sl kiállítás is bemutatja, hogy a könyvtárhálózat fuzionál a berendezést termelő, illetve gyártó szövetkezettel, ezzel funkcionális és esztétikai szempontból egyaránt korszerű, időtálló, egységes könyvtári bútorzatot alakít ki. Tagadhatatlan, ez az együttműködés eredményekkel jár, azonban nem feledkezhetünk meg arról a veszélyről sem, hogy az egységesség jelszava lassan a teljes uniformizáláshoz juttathatja el könyvtárainkat. A kiállítási teremben látható fényképeken nagyrészt azokat a bútorokat látjuk már használatban, amelyek mint kiállítási tárgyak is láthatók, és ha a képek aláírásait összecserélnénk, csak a helyi viszonyokkal nagyon ismerős látogató fedezhetné fel, hogy egyik vagy másik könyvtár bútorzala között van vajami különbség. Vitán felül sole, célszerű, hasznos, korszerű könyvtári bútort látunk a kiállításon, a képeken, azonban nagyrészt, ugyanazon ötlet variánsai. Mindinkább uralkodóvá válik ez az egy bútortípus a megye könyvtáraiban. függetlenül attól, hogy korszerű könyvtári • éoületben, vagy régebbi idők stílusát, követő házban helyezik-e el. Lehet, hogy célszerűségi szempontból megfelelő, lehet, hogy egy-egy könyvtárnak is igen jó, esztétikus, azonban o megyei összképet tekintve már túlzott szabványosítást, jelleg- telenséget tükröz. I , . a kiállítás (fii (ltd túl 11 látogatása közben nem gondolnunk rá, hogy amit látunk, nemcsak a könyvtárak jobb berendezésének propagandája, hanem a bútorokat készítő Sátoraljaújhelyi Asztalosipari Ktsz üzletszerző bemutatója is. Erre utal egyébként a kiállítás prospektusának szövege, s a helyszínen kiosztott árjegyzék. Nem elítélendő ez sem, hiszen, ha a ktsz jó bútorokat készít (mint ahogyan nagy^ többségben jók a bútorok), azt' propagálni kell. Azonban a mégoly értékes összefogás ellenére sem hihető, hogy kizárólag egy szövetkezet bútorai lehetnek jók, hasznosak a könyvtárban. A gyakorlat azt mutatja, hogy versenytárs nélkül viszonylag lassúbb az újabb ötletek realizálása, A Sátoraljaújhelyi Asztalosipari Ktsz munkája, kezdeményezőkészsége mindenképpen dicséretes. Kiállított bútorai, kevés kivétellel, ízlésesek, jók (említésre méltó kifogás talán csak a sokféle stílus keveredését tükröző, egyik folyóirat-tá rolószekrénnyel kapcsolatban merülhet fel), s mint egyedi darabok, vagy akár egy-egy könyvtár berendezési tárgyai valóban korszerűségre törekvők, egy országos jellegű bemutatón azonban szélesebb választele, több ötlet lett volna kívánatos. Egyetlen szövetkezettől persze nem lehet mindent várnunk. A könyvi árberendezési kiállítást a fenti észrevételekkel kiegészítve tartjuk érdekesnek és hasznosnak, s gondoljuk, a szakmai tanácskozások is eredményesen segítik a magyar könyvtárügyet. Benedek Miklós MOZIMŰSOR BÉKE: 23—29: A párizsi Notre Dame. Magyarul beszélő színes’ francia. Széles! K.: fél 4, 6 és fél 9 órakor. M.: 26. í. 10 és f. 12: Négy szerzetes. KOSSUTH (délelőtt) 23—29: A párizsi Notrc Dame. Magyarul beszélő színes francia. Széles! K.: vasárnap kivételével naponta de. f. 11-kor! KOSSUTH (délután) 23—29: (rendkívüli kezdések: 23- tol 2G-ig du. 4 és f. 7-kor, 27-től 29-ig csak f. 7-kor!) A párizsi Notre Dame. Magyarul beszélő színes francia. Széles! 26—29: (kezdés: 26-án de. 10 és f. 12-kor, 27-től 29-ig csak du. 4-kor!) Mese a fehér mórról. Magyarul beszélő színes román. Széles! 28—29: (kezdés mindkét nap csak este f. 9-kor!) Cicababák. Olasz. Széles! Csak 18 éven felülieknek! FAKLYAí 23—24: A vonat. Magyarul beszélő francia—olasz. Széles! 25—26: (mindkét nap du. 4-kor!) A Tenkes kapitánya I—II. Magyar. Széles! 25—26: (mindkét nap este f. 8-kor!) Szamurájhűség. Japán. Széles! Csak 18 éven felülieknek! 27—28: Játék a múzeumban. Magyar. Széles! K.: csütörtökön, pénteken, hétfőn és kedden 5 és f. 8. M.: 26. X. Il-kor: Férjhez menni tilos! TÁNCSICS: 23—24: Az első esztendő. Magyar. Széles! 25—26: Kedves család. Színes dán. Széles! 27—28: Yoyo. Francia. Széles! K.: naponta f. 5 és 7. M.: 26. 10-kor: Felmegyek a miniszterhez. Francia—olász. 26: (5 és n. 8-Sror$ Állami Aruház. Magyar. 27—28: (mindkét nap 5 és n. 8-kor!) Mese a fehér mórról. Magyarul beszélő színes román. Széles! M.: 26. í. likőr: Gombháború. PETŐFI: 23—24: A szárnyas Fitt. Francia. Széles! 25—26: Az első esztendő. Magyar. Széles! 27—28: Csak neked. .Színes angol. Széles! K.: hétfő. csütörtök, vasárnap f. 5 és 7, kedd, péntek, szombat csak 7. M-S 26. 10-kor: Rab Ráby. ADY — Tapolca: 25—26: Ketten haltak meg. Magyar. 28—29: Az államügyészé a szó. Lengyel. K.: kedd, szombat 7, szerda, vasárnap 6-kor! BÜKK: (Miskolc — Hámor) 25—26: Fügefalevél. Magyar. Széles! 28—29: Mi húszévesek. Magyarul beszélő szovjet. (,,B”-bérlet beváltható!) K.: kedd, szerda, szombat 7, vasárnap hn. 5 és 7. M.: Íí6» 11-kor: Hóvihar. a Miskolci Nemzeti Színház műsora 23, csütörtök. Bérietszünet. WY FAIR LADY. 7 óra. 24, péntek. Bérletszünet. MY FAIR LADY. 7 óra. 25, szombat. Bérletszünet. MY FAIR LADY. 7 óra. 26, vasárnap. Bérletszünet. MY FAIR LADY. 7 óra. Es a motor .. B oppant elcsodálkoztam. Ugyan kitől tanulta ezt a mozdulatot. Mintha egy -dandyt, egy minden hájjal megkent világfit láttam volna. A határozott mozdulat, ahogy becsapja a Moszkvics ajtaját, a sluszkulcs bámulatos pörgése a mutatóujjon, a fejebúb- jára tolt elegáns szürke kalap, mindez arra vall, hogy régi gépkocsigazda, ügyvéd, vagy orvos, szóval semmiesetre sem az, ami: bányász. Már megbocsássanak a régi bányászcimborák, de ez a mozdulat, nos, elmondom, nem az ő terméke. Az más kérdés: illett-e hozzá, vagy sem (hát hogyne illett volna, mindent meg lehet tanulni, láttam cselédlányból lett mérnöknőt, úgy bánik az evőeszközzel, hogy a szanatóriumban grófnőnek nézték), mert nem ezen múlik. Múlik a gyors felfogóképességen, az alkalmazkodási készségen és nem utolsósorban a lehetőségen. Mármint azon, van-e ko-' csija az illetőnek, vagy sem. Márpedig neki volt, fényesen és büszkén parkolt a sajőszen tpéteri üzlet előtt míg a bányász. a hűvös üzlet árutengerében válogatott. Sütött a nap, meleg volt, s ahogy hirtelenjében vísőzapergettem huszonegy esztendőt, magam is megfiatalodtam. Fiatalosan foglaltam helyet a Pestre induló személyvonat tetején, kíváncsian és merészen néztem széjjel, úgy éreztem, a világ közepe vagyok. Pedig hol is voltunk még akkor? Hol dolt a biztos holnap, a mosógép, a porszívó, a televízió, a hűtőszekrény! Nem volt még semmi ehhez hasonló, ami értéknek számított, hacsak a szabadságot nem néztem. Az volt, talán azért is ültem olyan büszkén a kormos vagontetőn Pest felé bámulva. Mert oda utaztunk. Megírták regényekben, novellákban azt a korszakot, a batyuzást, a három napig tartó pesti utat, a huilabűzt lehelő fővárosi utcákat, a melaszt és a kukoricagörhét, így nem is vesződöm azzal a cifra nyomorúsággal, mert az volt, csupán a lelkesedés fűtött jónc- hány ezrünket, akik nem batyuzni, hanem hivatalos küldetésben utaztunk szerte az országban; S zóval ott találkoztam vele, a vonat tetején. Nem emlékszem pontosan, Kurityánból, Ormosról vagy Rudabányáról jött. De tudom: ott gubbasztott velem, s amikor úgy Hatvan tájékán már félholtak voltunk a kimerültségtől, egyszerre kötöztük magunkat a vagontetőre vezető vaslépcső fokához. Akkor már második napja tartott az út, halottunk is volt, valaki lecsúszott a vagon tetejéről, a kerekek alá zuhant. Nem okozott nagyobb riadalmat, mindennapos esetnek számított, az emberek még túl közel álltak a nehéz emlékekhez, nem kavarta fel n kedélyeket. Talán mi ketten beszéltünk hosz- szabb ideig az esetről, félmondatokban — majdnem aludva. Késő este érkeztünk meg a Keleti pályaudvarra álmosan, összetörtén. Már sehová sem tudtunk menni, így hát kihúzódtunk a sínek széle felé, nekivetve hátunkat egy felborult, kiégett vagonnak. Felettünk feketén feszült a csillagos ég, s ehhez a gyomrunk korgása szolgáltatta az altatódalt. Mielőtt elaludtunk, valamiről beszélgettünk is, ha jól emlékszem az előttünk álló évtizedről, munkáról, az éhezésekkel telített napokról, a „hogyan is tovább”- ról; Reggel elváltunk. Fázósan húzta össze magán kopott zakóját, bakancsából kilógott a kapca, néhány lépés után állt meg, hogy elrendezze. Kopott aktatáskáját óvatosan szorította magához, nagy, elálló fülei bohókúsan mozogtak járás közben. Azóta sem láttam, csak most, amint autójából kilépett, s megtette azt az elegáns mozdulatot. Világos, homokszín nadrágban áll a bolt pultja előtt. A vakítóan fehér ing kiemeli barna-vöröses nyakát, s fülei éppúgy, mint huszonegy évvel ezelőtt, bohókásan mozognak. Időnként megpörgeti mutatóujján a sluszkulcsot, a fém csillog, akár idekint a júniusi napfény. Azután kis csomag gurul elé. fizet és ismét kocsija mellett áll. Barna szemű, filigrán asszonyka lép hozzá: — Azt hittem nem jössz- be ériem — mondja kedvesen, és most már ketten ülnek a kocsiba, A motor felbúg, túráztátjá — eszembe villan: meg kellene szólítani, de aztán, csak nem mozdulok. Mi értelme lenne? Ma már nem divat a régi emlékekkel foglalkozni. U gy a n kit érd ekel ? Holdi Janos SAGVAltl: 23—2S: Királylány a feleségem. Francia—olasz. 26: Szent Péter esernyője. Színes magyar. Széles! 27—28: Fügefalevél. Magyar. Széles! K.: naponta £. 5 és hn. 7-kor! SZIKRA: 23—25: (mindhárom nap t. 6 és f. 8-kor!) Királylány a feleségem. A MISKOLCI KERTÉSZETI VÁLLALAT PÁLYÁZATOT HIRDET A JÚLIUS I. NAP JAN MEGÜRESEDŐ faiskolai üzemegység-vezetői i munkakör betöltésére. FELTÉTELEK: Kertészeti és Szőlészeti Főiskolai végzettség, 3 éves szakmai gyakor lat és erkölcsi bizonyítvány. Jelentkezni lehet személyesen vagy írásban a vállalat telephelyén Miskolcon a Szentpéteri kapuban. A pályázathoz részletes önéletrajzot és esetleges működési bizonyítványt kell csatolni. Ben yújtási határidő: 1966. július 15. . í Fizetés a 7/1962. ÉM. sz. körrendelet. keretei közöli, megegyezés szerint. _____________________ I A MAGYAR RADIO miskolci stúdiójának műsora (a 186 méteres nullám hosszon 18—19 óráig) Megyei körkép. Nem tetszik, hogy ■ • . ! Eredményesen . . . ? Megzenésített versek. Borsodiak a Mátrában Hl. A hiúság vására — ma . . . Fiatalok zenés találkozója.
