Észak-Magyarország, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-19 / 144. szám

fttnvédelmi nap Encsen r Mini már hírül adtuk, jú- Wus 19-én honvédelmi napot rendez az MIIS Encsen. A honvédelmi nap műsorán har­cászati bemutató, egyéni mű- repülés, rókavadász-verseny, modellező és helikopter bemu­tató, és zuhanó ugrás egyaránt szerepel. Megnyílt a könyv iá rberendezési kiállítás Miskolcon Szombaton délelőtt nyílt tneg Miskolcon, a Megyei Mű­velődési Ház színházi előcsar­nokában az első könyvtárbe­rendezési kiállítás. Á kiállí­tás célja a Borsod megyében ez utóbbi években bevált könyvtári bútorzat bemutatá­sa, a figyelem felkeltése egyes kialakított berendezési tár­gyak iránt, amelyek a Sá­toraljaújhelyi Asztalosipari ICtsz üzemeiben készültek. A kiállítást Szőnyi László­dnak, a II. Rákóczi Ferenc könyvtár igazgatójának üd­vözlő szavai után Varga Gá­borné, a megyei tanács vb- elnökhelyettese nyitotta meg, majd dr. Tombor Tibor, az országos könyvtárügyi es dokumentációs tanács szakbi­zottsági elnöke szakszem- pontból méltatta a bemutató jelentőségét. Az egy hétig nvitvatartó kiállítás idején több könyvtárberendezési vonatkozású tanácskozás, va­lamint tapasztalatcsere láto­gatás lesz egyes miskolci, bor­sodi könyvtárban. A bemu­tató részletesebb méltatására visszatérünk. Kiáll ítás a vasúti kocsiban A miskolci Vörösmarty Mi­hály Vasutas Művelődési Ott­hon képzőművészeti szakköre most lett 20 éves. Ebből az al­kalomból egy kiállítási célok­nak megfelelően átalakított Vasúti kocsiban észak- magyar­országi körútra indítják ; szakkör tagjainak legjobb al kotásait. Az útiprogram eddig már biztos állomása Sátoralja­újhely, Szerencs, Sárospatak és Hidasnémeti. Új típusú Csalié üzenet Lepergett a híradó, le az előzetes is. Várjuk, hogy kezdődjék a já­tékfilm, melynek kedvéért a nyá­ri hőségben beültünk a moziba. De még most sem kezdődik. Ri­kító színű budapesti utcakép je­lentkezik a vásznon, majd megje­lenik a főcím: Üzenet a főváros­ból. Aztán jön a stáb teljes név­sora, végül: „Irta és rendezte: Popper Imre." Aki üzen, idős paraszt bácsi. Üzenetét hangos Colorvox levelező­lapra mondja, s mi azt is látjuk, miként hallgatja az üzenetet az egész falu. Az üzenetből kiderül, hogy a beszélő eleinte nem akart kötélnek állni, hiába győzködték, nem lépett be az Állami Biztosító önsegélyező csoportjába. Mindezt az istállóban meséli el nekünk, alomcsere közben, Bánbidi Lász­ló basszusán. De azt is megtud­juk, hogy amikor Imre sógort gyógyüdülőbe küldték törött kar­jával, meg jöttek a képeslapok a többiektől Lillafüredről és más­honnan, ő is engedett a negyven­nyolcból, hiszen az a néhány fo­rint, amibe az önsegélyező csoport kerül havonta, igazán nem számít semmit. S már látjuk is barátunkat a té­li Budapest különböző helyein, ra­gyogó-csizmás társaival, amint csi­nos felszolgálólány nyújtja a tü­zet cigarettájához, meg látjuk az Ui cammnfr a Dunakanyarban Június 10-én átadták a Leányfalu fölötti sátortábor új lábas-házait, Az iker faházakat e >,1. Építőipari Vállalat készítette. A házakat gólyalábakra állították, hogy az esetleges ár­hullám se tudjon kárt tenni á közvetlenül a víz partjára telepített házakban. Képünkön; az ikerházaic. bányamentő készülék ' A mecsek—szabolcsi központi mentőállomáson nemsoká­ra befejezik a kísérleteket az új álarcos bányamentő-telefon­nal. A készülék légmentesen záró maszkjába gégemikrofont helyeztek, amely lehetőséget ad a felszínről érkező paran­csok azonnali továbbítására. Ha esetleg több, egymástól tá­volabb eső területen történik a baleset, a bányamentők egy­másnak is tudnak utasításokat adni, és megoldható a köz­ponti irányítás is. Az új bányamentő készülék érdekessége, hogy áramforrás nélkül működik. A kísérletek a napokban érnek véget, az értékelések szerint igen jó eredménnyel. Bélyeggyűjtők sarka Hat napig volt megtekinthető Budapesten, a XIV. kerületi úttö- rőházban az Országos Ifjúsági Bé­lyegkiállítás, melyet a Magyar Út­törők Szövetsége huszadik évfor­dulója alkalmából a Magyar Úttö­rői: Szövetsége és 'a Magyar Bé­lyeggyűjtők Országos Szövetsége rendezett. Az ország legjobb ifjú­sági bélyeggyűjtői mellett részt vettek a kiállításon a testvéri szo­cialista országok ifjú filatelistái is. szám szerint húszán, változatos ki­állítási anyaggal. A 150 tablón be­mutatott bélyeganyagot naponként több ezren tekintették meg és na­gyon sok fiatalban érlelődött meg az a szándék, hogy ök is belépnek a szervezett bélyeggyűjtők tábo­rába. Nagy tetszést aratott a ju­bileum tiszteletére megjelent. r.O filléres emlékbélyeg és a Magyar Posta különleges alkalmi bélyeg­zése. Az angliai labdarúgó világbaj­nokság tiszteletére június 7-én ki­adott bélyegsorozatunk Vertei Jó­zsef művészi munkáját dicséri. A nagyon mutatós bélyegek nemcsak szép kivitelezésüknél fogva, hanem 490 ezres — aránylag alacsony — példányszámuk miatt is, előrelát­hatóan keresettek lesznek mind belföldi, mind külföldi viszonylat­ban. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a 3 plusz 1 forintos záróér­téknél a felárat a posta bérmen­tesítéshez nem veszi figyelembe. A balatonszemesi postamúzeum június 26-tól szeptember 36-ig a Balaton idegenforgalmának egyik látványosságaként érdekes posta­történet! és egyéb témájú bélyeg­kiállítást mutat be. A múzeumban alkalmi postahivatal működik és külön bélyegzőt használnak az oU feladott lapokon, leveleken. Kevesen tudják, hogy a föld egyetlen közös gyarmatát az Uj- Hebridák szigetei képezik, amelye­ket 1906 óta Anglia és Franciaor­szág közösen igazgat. Ez a közös­ség a bélyegen is jelentkezett. 1938-ig mindegyik gyarmatosító ál­lam külön felülnyomásos bélyeget adott ki saját pénzegységében. 1938 óta csak egy pénznem sze­repel, az aranyfrank, ez látható i francia és angol kiadás bélye­gein is. A két kiadás állandóan ugyanolyan rajzú, de az egyik francia, a másik angol szövegű. Varró Gyula Országházban, a Szépművészeti Múzeumban, ahol egy festmény nő­alakjának nem eléggé fedett keb­lét külön is meggusztálja. Közben többször elmondja, hogy mindezt az önsegélyező csoportnak köszön­heti. (S közben az az egyetlen han­gos levelezőlap még mindig nem járt le, mintha legalább egy négy­zetméter lenne.) Az önsegélyező csoport valóban nagyon hasznos dolog, amiben — mint sok tapasztalat bizonyítja — érdemes részt venni. Az Állami Biztosítónak szükséges a hirdetés, szükséges az önsegélyező csoportok propagálása. De az ennyire direkt- módon ható reklámanyagon a hir­detés jelleget már eleve illik fel­tüntetni. Az Állami Biztosítónak egyébként a hirdetés joga, de az alkotó-művésznek, a filmrendező­nek csak művészi alkotást (és nem modern Göre Gáborokkal teletűz­delt reklámfilmet!) szabad, a fő­címben is kiugróan, nevével fém­jeleznie. <bm) Op-Art-on Farkasordító kedve támadt, amikor szeme ködfátyolának célgömbjében megpillantotta Litet. Kénköves mozdulattal melléje hup­pant, elmetszette a csend köldökzsinórját, és szegletesre vicsorította ebriasztó száját. — Modibeakokadu — hörögte. — Legovidupalugatainusz —• gargarizálta Lit a választ. Már-már nekiesett, hogy öt napig rug­dossa egyfolytában, de zavarta a fejsze egyenletes, kimért, félhangos horkolása. Egy holdfáradt, alig pihegö kavics végképp ked­vét szegte. — Emintefaurtina — és köpött hozzá hosszút, egyenesei. Kimászott a rókalyukon, fői egészen a sasok üdülőhelyéig, ahol illedelmesen ko­pogtatott. Bebocsátást kérő ujját leharapta valami, de tíz, tizenöt, huszonnyolc, har­minckilenc és fél nőtt helyette. Ujj került a tenyerére, a kezefejére, könyökére, sőt a hála közepére is, hogy lefricskázhassa a la­pockájára került porszemet. Egy bálnavadász a nagy tolongásban el­vétette a célt és őt találta el szigonyával. Mázsányi haragra lobbant, lemetszette a vétkes fejét, majd követelte tőle, hogy kér­jen bocsánatot. Az Minden Halak Istenére fogadkozott, hogy többet nem tesz ilyet. Ütja egy ideig zavartalan volt, csupán a benne maradt szigony hátráltatta kissé a járásban, hiszen több mázsát nyomott. Néró­val találkozott még, aki kovakövet kért tőle kölcsön, mivelhogy nem tudott cigarettára gyújtani. Aztán az iránt érdeklődött alázat­tal, nem ismertetné-e vele szépen a vers­írás, a stilisztika szabályait. Az alkonyat már ágyban érte. A nap szép csendesen hazagurult, miközben Garfunkel pénzt kínált mindenkinélc. kb BK 3CL&ttfyati/ásúk A VÍZRE boruló hatalmas fűzfa árnyéka volt a válasz­tóvonal. Azon felül 1ehér li­bák lubickoltak a patakban, bohókásan bukfencet vetet­tek, miközben lábuk piros vitorlaként feszült a víz fel­színén; az árnyékon innen barnára sült falusi gyerekek sziklakövekből duzzasztót emeltek a gyors folyás útjá­ba. Aztán, hogy elkészültek a mestermunkával, nyakig le­húzódlak az egyébként csak derékig érő vízbe, tenyerük­ből lapátot formállak, locsol­ták egymást, visítoztak, alá­alábuktak egy-egy pillanatra, mqjd felmerültek és koncert­ben prüszkölték a tűzet. Álltam és néztem őket. Még irigyeltem is. Eszembe juttatták a viharsarki kubik- gödröket, amelyekben ugyan nem volt ilyen tiszta a víz, hanem agyagsárga, és fűzfa sem vetett árnyékot a parton —, de azért nagyon jó volt. Emlékszem, egyszer egy vá­rosi fiúcska is közénk vető­dött. Pucéran heverésztünk a parton, vastagon bekenve testünket, fejünket agyaggal, hogy csak. a szemünk fehérje villogott. Riadtan bámult bennünket. El akart futni, de mi megrohantuk, erőnek ere­jével becipeltük a vízbe, az­tán bekentük őt is agyaggal. Eleinte rúgkapált, aztán már csak szepegett, végül éppoly örvendezéssel sikított, mint mi. Napszálltakor, amikor érte jött a nagymamája, aki­nél nyaralt, alig akart haza­menni, olyannyira megtet­szett neki a játék. Mit is tudják a házak bör­tönébe zárt városi gyerekek. mi a jó igazából..; ERRE gondoltam most is, ahogy álltam és néztem őket, és siránkoztam magamban, hogy mi lesz, ha már a grun- dokról is kiszorulnak a váro­si vadócok. Mert a grundon még csak elviseli az illem a cipő nélküli lábat, az ing nél­küli barnaságot. Az utcák forró kövén azonban a civi- lizáltság dominál. Ezek a libákkal együtt fürdözc falusi gyerekek fü­tyülnek a civilizációra! Leg­feljebb annyiban idomulnak hozzá, hogy az erő törvényé­nek engedelmeskedve, vezé­rükül ismerik el annak a két szőke fejnek a gazdáit, akik elsőszámú hangadókként diri­gálják őket, kergetik a töb­bieket maguk előtt — fel­jebb az erősebb libák ugyan­így tesznek —, és a patak tiszta iszapjából gombócokat gyúrnak, s célbaveszik azt a kobakot, amelyik hamarább merül fel a vízből. S amikor ennek a játéknak is véget- vet a megúnás, az egyik sző­ke nagy hurrával kiugrik a vízből, beszalad a közeli ház­ba s fejére borított bádog- teknövel tér vissza. — Megjött a teknőskapi­tány! — üvölti, vízre bocsát­ja a tengeri hajóvá kineve­zett ócskaságot, két rövid ru­dat vesz kezébe, a teknöbe dobja magát és evezni kezd. A többiek tolják, forgatják, felborítják s vele együtt buk­nak a víz alá A másik szőke vezér érzi, hogy némi csorbát szenvedett a tekintélye. Elra­gadja a teknőt, hátára veszi és mászik, mint a teknősbé­ka. Óriási sikere van. 'AZUTÁN ez a játék is vé­get ér. Kifekszik a kompánia a partba, a vékonyabbra di­dereg. comjához feszül a vi­zes klottgatya. Szégyenkezés nélkül levetik és pucéran he­vernek. Szekér vágtat, cl mel­lettük az úton, porfelhő ka­varog utána, rátelepszik ned­ves bőrükre, mire aztán nagy kaparászás kezdődik. Amikor valamelyest meg­szárad a két szőke főnök, egyikük így szól; — Jössz, Jóska? Jóska szó nélkül feláll s kö­veti a másik példáját: kicsa­varja a klottgatyát, magára húzza, megpaslMlja fenekén. Néhány ugrással elérik a fü­zet és eltűnnek alsóbb ágai között. Egy perc sem telik el, már jönnek is vissza. Mind­ketten csikós trikóban és cowboy-nadrágban. Feszül rajtuk a nadrág, a piros cirá­dák között fénylik a zippzár. — Csao, srácok! — veti oda foghegyről Jóska és vissza se néz. — Szia, banda! — mondja a másik, és nyargalva eltűn­nek a szemközti szűk, hegyi utcában, cipelve a teknőt. Ügy bámultam utánuk, mint akit megloptak. Szere­tem ezeket a klottgatyás kölyköket — az életet szere­tem bennük, a magam gyer­mekkorát, s nem pedig a falu romantikáját, amit a falut nem ismerő városiak mester- kélnek össze. KESERŰ lelt számban a fűszál, amit mélázva rágtam. Mennyivel csinosabb volt ez a két ebadta a kloltgatyá- ban ... Bár az is lehet, hogy nincs igazam. Csak az emlé­kek hatása alatt döbbentem meg láttukon éppúgy, mint valaha az a városi kisfiú mi- rajtunlc ott, a klibik-gödör szélén. . Csala László Társasulazás Miskolcról a Soproni ünnepi Hetekre Sopronban július 1-t.ől 10-ig ren­dezik meg a gazdag programot ígérő ünnepi heteket. .Ebből az al­kalomból a miskolci IBUSZ július 8-tól 12-ig ötnapos társasutazást szervez. Az érdeklődők vonattal és autóbusszal utaznak, s nemcsak Sopron, hanem Észak Dunántúl más városainak nevezetességeit iá megtekintik. Ellátogatnak majd a Kfs-AIföld fővárosába, Győrbe, innen Pannon­halmára, majd Kapuvárra. Fertő­dön megtekintik az Eszterliázy- kastéiyt, amelynek egyik szárnyá­ban most a Mezőgazdasági Kutató Intézet működik. Elutaznak Nagy- conkrc is, a Széchenyi-család egy­kori kastélyába. Ezután Balffürdőn keresztül érkeznek a műemlékek­ben gazdag Sopronba, ahol részt vesznek az ünnepi hetek rendez­vényein. Az útiprogramban szere­pel Sopronkőhida, ahol 3944—45-ben a menekülő nemetek és a szövet­séges nyilasok ütötték fel tanyáju­kat, s ahol a határban emlékmű hirdeti, hogy ott gyilkolták meg Bajcsy-Zsilinszky Endrét. A továbbiakban megtekintik a fertőrákos! kőfejtőt, majd a Fer­tő-tót. Ezy napot töltenek Kősze­gen, ahol megnézik az újjáépített JuHsirh-várat, innen pedig Szom- bathclyrr utaznak. Végül Isméi Sopron következik. eszakmagyarorszAg A Magyar Szocialista Munkáspárt Borsod megyei Bizottságának lapja Főszerkesztő: Sárközi Andor Szerkesztőség: Miskolc. Tanácsház tér 51 Telefonszámok; Titkárság: 16—886. Kultúrrovat: 16—667. Ipari rovat: 16—035. , Pártrovat: 16—078. Mezőgazdasági rovat: S3—687. Sportrovat: 16—049. Belpolitikai rovat, panasz ügyek: 10—046. Kiadja: t a Borsod megyei Lapkiadó Vállalat Miskolc. Kossuth u. H. Felelős kiadó: Bíró Péter Telefon: 36—131. Hirdetésfelvétel: Széchenyi u. 15—17. Telefon: 16—213. Terjeszti“ a Magyar Posta. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft Előfizethető o helyi postahiva­taloknál és a kézbesítőknél. Index: 25 055. Készült a Borsodi Nyomdában. Felelős vezető; Méry György.

Next

/
Thumbnails
Contents