Észak-Magyarország, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-01 / 102. szám
6 ®SZAKMAGYARORSZÄ« Vasárnap, 1966. májas 1« A tapolcai parkban — Nem. tetszenek ezek a fickók. Mindegyik bizonyítani akar. Hogy ő volt az okos, a menő, én meg csak bámuljam, csodáljam -őt! ' Becsben kibérelnek egy autót, fellobogózzák az amerikai zászlókkal elölről, hátulról. oldalról, aztán eljönnek Miskolcra és futkároz- nak. Nagy vagányság' fis mondják a szöveget, mondják, csak győzzem hallgatni. Hallotta már valamelyiket beszelni? — Hallottam. — Akkor nem kell különösebben bemutatnom őket. Mikor először jöttek meg a disszidálás után, persze, én.is tátottám a számat. De később észrevettem, hogy nem jó mindent készpénzként fogadnom. De még mennyire nem! Ilii, de szeretnek nagyzolni, de nagyon szerelnek! Az egyik gyerekkori cimborám igen feldühíletl az utolsó látogatásakor. És tudja, mivel? — A kocsijával. iiimiiiiiiiimmniiinmiiiiiiniiiiiiiti Kabóca iiiiiiimiimmiiiiimimiuimiimmi — Dehogy a kocsijával! Nem tudta a nevemet! Nem a rendes nevemet, hanem azt, hogy Kabóca. Röviden ejtette, valahogy a végét gyorsítva. Kabóca. Gyerekkorom óta így neveznek, mert már akkor is hosszú, langaléta lábam, karom volt. Megmarkoltam a söröspoharat, mert éppen söröztünk, ránéztem elvörösödve, rögtön eszébe jutott, hogyan is kell mondani a nevemet. Nagyon fölbosszantott ezzel a névhistóriával. De. hogy jobban megértse, elmondok még valamit. A nyáron mentem valahová a kecskémmel — ez a motorkerékpárom — és két falu között, az út mentén láttam egy bódét. Dinnyét árultak benne, fin is vettem egy fél pirosat és leültem az árokpartra egy idősebb férfi mellé, aki már ott -falatozott, a feleségével együtt. ‘A kocsijuk arrább állt egy kicsit. Szóba elegyedtünk és kiderült, hogy ez a férfi Kanadában él, vagy negyven évvel ezelőtt költözött ki Magyarországról. Ö is, a felesége is úgy beszelt magyarul, vagy még jobban, mint én. Mikor megtudta, hogy miskolci vagyok, dicsérte a várost. Emlékszik ö arra, mondta, hogy mi volt ott valamikor, most is megnézte hát, rengeteget változott, szépült. És akkor jön az cn gyerekkori cimborám, aki már nem. tudja pontosan a nevemet. Mikor együtt melcsiztünk, szóval, amikor együtt dolgoztunk a gyárban, legalább ötven- szer hallotta napjában, hogy Kabóca. Hanem... figyel még ? — Figyelek. — Biztatott, hogy menjek ki éti is. Jó szakmunkás vagyok, fiatalember, biztosan jól megfizetnének, kényelmesen élhetnék, csak be kell fognom a számat, a. munkámon kívül semmi se érdekeljen, és rendben van minden. De én nem szeretem befogni a számat — mondtam —. vitatkozni szeretek, és sokminden érdekel, amihez semmi közöm. Belátom, hogy nem volt valami nagy érv tőlem, de nem tudtam volna jobbat mondani hosszú gondolkodás után sem. Szerintem ő sem csak azért látogat haza minden két évben, hogy a kocsiját mutogassa. Az biztos, hogy hat rájuk — nyr.rt több ilyen ran — a nyugati élet. Nagyon erősen, és nagyon csúnyán hat. Tudja, miből állapítom ezt meg? — Miből? — A jelentéktelen, kis dolgokból, amikre más talán nem is figyel. Pénzük van, az nem vitás. Hiszen a pénz ott a legnagyobb isten, azon túl nincs is semmi. Hogy mondjam most el, amit akarok, várjon csak... Szeretem meghívni a barátaimat egy pohár sörre, és ha náluk nincs is akkor pénz, nem érzem imagam becsapottnak, csak azért, mert én fizettem a kört. Nem tartom számon és a többiek sem tartják számon, hogy most ki fizetett, ki következne legközelebb. Hallottam már, hogy emiatt kinevetnek bennünket Nyugaton. Legutóbb is csak elnéztem ezt az amerikaias barátomat. Négyen ültünk egy asztalnál. Benyúlok a zsebbe, előveszek egy doboz Kossuthot és sorra kínálok mindenkit. Csak úgy, ösztönösen, megszokottan, nem is nagyon figyelek oda. Rágyújtunk. Később az én amerikaias barátom is benyúl o zsebbe, kivesz egy doboz cigarettát, egyet a. szájába rak, a többit vissza a zsebbe. Ö is olyan megszokottan, ösztönösen. Tudom, hogy nem söher. Bármelyikünknek az első kérésre oda adta volna az egész dobozzal, fis éppen ez volt a szomorú benne. Az ott, akkor egy kicsit Amerika volt. Egy pillanatra oda villant. Nem tudom, érthetően mondtam-e el ezt a cigarelta.-ügyet... Tőlem száguldozhatnak a fellobogózott kocsijukkal. Felhúzom a hegyes orrú csukámat, trapéz nadrág, nagy pulóver, és vagyok olyan srác, mint ők. Vagy olyanabb. És a gyárban mindenki tudja, ki az a. Kabóca... Nem iszunk még valamit? Priska Tibor ül művelődési ínfézménvelí lervei Kazincbarcikán Kazincbarcikán a III. ötéves terv időszakában két 100 férőhelyes óvodát építenek, valamint — a most épülő 12 tantermes iskolán kívül — 1969- ben egy másik 12 tantermeset is üzembe akarnak helyezni. Ugyancsak a III. ötéves tervben szerepel a korszerű művelődési ház építése. Színház, kiállítási és táncterem, több szakköri és klubhelyiség egyaránt elhelyezést nyer az új épületben. Ugyanebben az időben épül meg az új városi könyvtár is, amelyben egyaránt lesz olvasóterem, gyermekkönyvtár és klubhelyiség. Tervezik a 750 gyermek oktatására alkalmas zeneiskola felépítését is. Barkácsoló ni ü helye ket9 klubszobákat létesítenek a meggyei lakásszövetkezetek Megyénk új lakótelepein az elmúlt években számos lakás- szövetkezet alakult. Ma már Miskolcon, Özdon, Kazincbarcikán, Sátoraljaújhelyen, Sa- jószentpéteren és Sárospatakon 23 ilyen szövetkezet működik, mintegy 3500 taggal. A szövetkezeti lakástulajdonosok a maguk által választott vezetőség irányításával, alapszabály szerint tevékenykednek, és nagy gondot fordítanak lakóházuk, valamint környékének csinosítására, a közös feladatok gazdaságosabb elvégzésére. Az elmúlt évben például a lépcsöházak, a közös helyiségek tatarozására, parkok és utak építésére több mint 120 ezer forint értékű társadalmi munkát fordítottak. A tagság javaslatára és a MÉSZÖV segítségével az idén több helyen érdekes kezdeményezést is megvalósítanak, így például Özd-Bolyokon, Miskolcon és a Kilián-délen egy-egy szövetkezeti lakóházban, a tagok által kevésbé igéMa nyílik meg a mezőkövesdi Zsófi fürdő Ma, május l-6n üzemszerűen megkezdi működését a jó hírű mezőkövesdi Zsóri fürdő. A Borsod megyei Vízművek igazgatósága az elmúlt év decemberétől újabb egymillió kétszázezer forintot költött a ,für- dü korszerűsítésére. A sétányokon padokat helyeztek el, parkosították a pázsit-térségeket, a személygépkocsik részére pedig várakozó helyet építettek. Amint Jekkel Béla igazgatótól megtudtuk, szeptemberben megkezdik a fürdő téliesí- tését is. A fedett medencében inhalálással és súlyfürdőzéssel gyógyítják a betegeket. Szóba került a fürdő távlati fejlesztési terve is. Tizenhárom hold- nyi területtel bővítik a fürdőt. Ezen a helyen 1968-ig felépítik az ötezer személyes szekrényes öltözőt, később Megfékezik a Sajói (Levelezőnktől.) Évről évi-e nagy károkat okoz a girincsi, a körömi és a kiscsécsi határban a közelben folyó Sajó. A téli jeges árvíz, a tavaszi áradások és a nyári zöldár is gyakran elborítja a 280 holdnyi intenzíven művelt mezőgazdasági területet. A Kesznyéteni Vízgazdálkodási Társulat most azt tervezi, hogy erről a határrészről visszaszorítja a Sajót. Mintegy három kilométer hosz- szúságban nyári gátat építenek, amely megvédi a területet a folyó gyakori árhullámaitól. Már megkezdték a felméréseket, július végére a kiviteli tervek is rendelkezésre állnak, s augusztusban gépi erővel gyorsan elvégzik a mintegy 16 ezer köbméternyi földmunkát. A nyárigát költsége mintegy 150 ezer forint lesz. Ennél sokkal nagyobb értékeket ment meg a nyárigát árvíz esetén. Tavaly a zöldár például teljesen elpusztította a girincsi termelőszövetkezet 40 holdas kertészetét. A Kesznyéten felé vezető országutat is megvédi majd az áradástól az új védvonal. Előfordult ugyanis, hogy a kesznyéteni úton hetekig nem lehetett közlekedni, mert méteres víz borította ezt a Sajó menti területet. Kozma Lajos, Bocs újabb három medencét képeznek ki, a főbejárat északi részén pedig közhasználatú járművel! részére parkírozó helyet építenek. nyelt közös helyiségben barkácsoló műhelyeket szerelnek fel. Ezeket ellátják szerszámokkal, így a műhelyekben a lakástulajdonosok saját maguk elvégezhetik a házban előforduló javításokat. Ezenkívül a Kiliún-déli lakótelep két, több mint ezer tagot számláló lakásszövetkezetében kísérletképpen kis irodát, könyvtárat és klubszobát létesítenek. Az irodában rendszeresítik a fogadóórákat, és ott bonyolítják le az ügyes-bajos dolgok elintézését, az ízlésesen berendezett klubhelyiségben pedig folyóiratokat, újságokat, divatlapokat olvashatnak, vagy társasjátékot játszhatnak majd a szövetkezeti lakások tulajdonosai. A nagy iparmegyében az idén még három lakásszövetkezetet szerveznek Miskolcon, Diósgyőrött és Kazincbarcikán. Ezeken a helyeken a barkácsoló műhelyeket — ha a tagok igénylik — már a beköltözés után berendezi k. Faültető Nagy Gy. Margit gobelinje. 00 Orißm az acél M icsoda hangulat! Csupa mosoly a csarnok. A fekete gépek mellett fehér fogsorok villognak a fiatal arcokból, s az idősebbek arcán vidámra rendeződnek a ráncok. Táncol az öntecseken a nagykalapács. Tüzes, szikrázó tánc ez. Itt-ott kinyílik egy- egy hevítő kemence ajtaja és zuhog a fény az izzadt emberekre, a koromszínű gépekre. Máskor, még három héttel korábban is a kemencék tényei, s az izzó öntecsek jelentették csupán a színváltozást a ne- mesacélkovácsmű sötét tónusú csarnokában. A szó konkrét értelmében vett színváltozást. Mert szimbolikusan, átvitt értelemben mindig is szép, sokszínű volt ez a munka. Most azonban új szín jelent még itt. Egy új gép hozta ezt. Egy új gép, amely sárga, mint az érett barack, mint a napfény, mint az arany, vagy mindez együtt. És a Lenin Kohászati Művek kovácsainak talán drágább is, mint mindez együtt. Ez a gép hozta be ide a friss hangulatot, a szűnni nem akaró mosolyt, az új örömet. A neve: manipulátor. Az idegen hangzású szót hamar megtanulták az emberek, mert hamar megszerették a gépet. — Régóta mondogatták nekünk, hogy van ilyen masina, amely sok mindent megcsinál helyettünk. Mondták azt is, hogy hamarosan megkapjuk. De nem hittük. — Nagy Sándor, a régi kovács széttárja erős karjait. — És most itt van! Már-már attól tartok, hogy az erős karok meg akarják clelni, fel akarják kapni a monstrum gépet. A kovács nevet. 25 év alatt sok ezer tonna acélt formázott már meg itt. de ilyesmire még ő sem képes. A gép erősebb, mint ő. A gép jóval erősebb, mint 12 ember. Hiszen eddig tizenkettőn vitték a 450 kilós öntecseket a hevítő kemencékbe, onnan pedig fogók segítségével cipelték az izzó anyagot a kalapács alá és görnyedve, verejtékezve forgatták, íor- rr álták a kalapács segítségével, amíg olyan alakúvá nem vált, amilyent éppen a gépipar rendelt. — Csuda okos! — Nagy Sándor a manipulátorra bólogat, még mindig mosolyogva és nagy-nágy elismeréssel. — Tizenegy műveletre képes 1 Még három hete is tizenkettőn dolgoztunk itt helyette egy brigádban, és mindig olyanok voltunk, mint a csap. A bőrünkből dóit a víz. Meg kétrét hajolva cipekedtünk. Most heten maradtunk (a többiek más munkához kerültek), és csak segédkezünk a gépnek. És most már kihúzzuk magunkat. Egynesen járhatunk! Minden könnyebb, és magasabb lett a termelés is... Jónövésű fiatalember ül a manipulátor magas kormányzó székén. Délcegen és magabiztosan. Az idegen számára rejtélyes gombokat nyomkod, fogantyúkat mozgat és a gép hatalmas két vaskarja engedelmesen viszi, forgatja a súlyos acéltömböket. — Józsa Sanyi — mutatja be a gépkezelőt egy fejbiccentéssel Bordás Géza, a gyáregység vezetője. — Nézzen csak körül: sok ilyen fiatalunk van. Mert aki egyszer ide kerül, nem megy cl többé. M eleg üzem. Nyáron a hőség megvan itt 60 fok is. Mégis megszeretik az emberek az itteni munkát. Igaz-e, Sándor bácsi? — fordulok a régi kovácshoz. — Igaz, bizony. Én is szeretem. Halálig szeretem ... Jár-kel a manipulátor a csarnokban. Mindig a munka nehezét csinálja. Nagy Sándor Ismét a gépkezelő felé int. — 0 is kovács. Most szerelt le. Rakétás volt a honvédségnél. Meg is tanulta a jó irányzást, a célzást. És ez itt is nagyon fontos. Igen bátor fiú. Pedig amikor elment, még egészen más volt. A többi gyerek meg, aki máskor ezt a gépet irányítja, harckocsizó volt a honvédségnél. Nem is hiszi, mennyi hasznát veszik az ott tanultaknak! Csuda remek fickó lett mindből. És még azt mondják, hogy a fiatalokra nem lehet számítani. Dehogynem lehet! Csak a nyelvükön kell tudni! Igaz, ők olyan, hogy is mondjam, rámenősek. De hát ez még nem baj! Ez azt is jelenti, hogy frissek, gyorsak, szenvedélyesek, talpraesettek. Ezeket a tulajdonságokat pedig lehet hasznosítani. De meg mennyire lehet! Csak jó irányítás kell hozzá... Itt van az ón brigádom is, zömmel fiatalokból. És most kapjuk meg hatodszor a szocialista címet. Tudja, amikor nappalos műszakban vagyunk, minden heten kimegyünk az Avasra. Ha jó idő van. szalonnát sütünk és beszélgetünk: hogy lehetne ezt, vagy azt jobban, okosabban. Főleg ez a témánk. É9 ez mindenkit érdekel. Mert nálunk az ilyen összejövetel nem valami „buli”. Itt ivá- szat nincs, erről vagyunk híresek ...
