Észak-Magyarország, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-07 / 107. szám

ÉSZAKMAGVARORSZAG Szombat, 1366. május 1, A..s S/jKP váíasstási felhívása A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsá­ga felhívással fordult a vá­lasztópolgárokhoz. A Központi Bizottság felhívja az összes választókat, hogy június 12-én szavazzanak a kommunisták és pártonkivüliek képviselő- jelöltjeire. A felhívás ismerteti az el­múlt négy esztendő eredmé­nyeit és az elkövetkező idő­szakra kidolgozott terveket. A felhívás külpolitikai része hangsúlyozza a szocialista vi­lágrendszernek a nemzetközi ügyekben fokozódó szerepét, állást foglalt az imperialista országok, elsősorban az Egye­sült Államok agresszív politi­kája ellen. Megyei tanácselnökök értekezlete a Far amenthín Véget ért Nasszer és Tito tanácskozása Hármas es ú es Sa iái Sí ásó várható vacsorát adott Nasszer elnök tiszteletére. A jugoszláv elnök ma hagyja el Alexandriai: a kikötőben az EAK elnöke bú­csúztatja. A községek helyzetéiül, fejlődésének eredményeiről, további perspektíváiról és a tanácsok ezzel kapcsolatos te­vékenységéről tárgyaltak pén­teken a Parlamentben a fő­városi, a megyei és a megyei jogú városi tanácsok végre­hajtó bizottságainak elnökei. Részt vett a tanácskozáson Fehér Lajos, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Ktss Károly, az Elnöki Tanács titkára és dr. Sághy Vilmos, az Országos Tervhi­vatal elnökhelyettese. Dr. Vallos Ferenc, a Miniszterta­nács tanácsszerveik osztályá­Cromilto is elkíséri Koszi«ial az EAK-ba Kairói sajtójelen lések szerint Gromiko külügyminiszter is tagja lesz annak a küldöttség­nek, amely Koszigin szovjet miniszterelnök vezetésével má­jus 10-én érkezik az EAK-ba.; A szovjet kormányfő külön- i ben három hivatalos beszédet j mond látogatása során; az EAK nemzetgyűlésében, Port­saidban, ahol átveszi a hős vá­ros aranyérmét és Asszuánban a Nílus elzárásának évfordu­lóján. nak vezetője vitaindító refe­rátumában egyebek között el­mondta, hogy az ország te­rületének 90 százalékán elhe­lyezkedő 3192 községben él a mezőgazdasági népesség 88,1 s az ipari népesség 42,2 száza­léka. Mintegy 000 000-ren la­kóhelyük határain kívül — közülük 340 000-ren a váro­sokban dolgoznak. A telepü­lések ügyeit 2798 tanács intő zi. Ebből 256 közös tanács C5( község dolgaival foglalkozik Az előadó ezután a községei fejlesztési problémáival fog­lalkozott, és sokoldalúan ele mezte a tanácsi dolgozók fel­adatait. Kor*zeríí „eI bárílás44 A heti filmműsorban ma­gyar alkotás képviseli a sza­tíra műfaját. Máriássy Félix Füttelalcvél című filmszatírája alighanem telt házakat fog vonzani a moziba, a napsütéses időjárás ellenére is. Ha egy filmszatí­ra jó,, az jó altkor is, ha a gör„ be tükörben a néző, jelen esetben az újságíró, többek között saját szakmájának ka­rikatúrájával találkozik. Sziporházóan szellemes, eSSSHSESE5aSHSBSS52Sa525a5EEESH5£gESHSHSH5HS ESZSÜ5ÜSÜ5S5TSÜ£í55E5ü5ÜSa5E5ESÜ5e5E5ü5HSESHSH5H5H5E5H5ü5H525H5H5E5HSH5H5£r; li egység híveinek körében. Etienne Fajon, a Francia Kom­munista Párt Politikai Bizott­ságának tagja a LTIumanité vezércikkében a demokratikus választók millióit kiábrándító negatív lépésként ítéli el a volt köztársasági elnökjelölt kezde­ményezését. A L’Humanité vezércikke rá­mutat, Angliában az ellenzék­be szorult párt a választóknak csaknem a felét képviseli, és így az „ellenkormány” meg­alakítása indokolt. Franciaor­szágban azonban alapvetően más a helyzet. A demokrata— szocialista szövetség mögött a választóknak legfeljebb 20 szá­zaléka áll, az erőviszonyok nem hatalmazzák fel arra, hogy a kormánnyal szemben­álló erők nevében beszéljem Fun fani Londonba uía/ik Brüsszelből az angol főváros­ba várják Fanfani olasz kül­ügyminisztert, aki valószínű­leg tárgyal majd Wilson mi­niszterelnökkel, Stewart kül­ügyminiszterrel és Thomsonnal a NATO válságáról, valamint a Közös Piachoz történő eset­leges angol csatlakozásról; A Reuter közli még, hogy Fanfani hivatalos londoni lá­togatása egy napig tart, de a külügyminiszter még hétfőig Londonban marad, s hétfőn délelőtt tér vissza Brüsszelbe, felnij egyset Szatíra és dráma SZABÓ SÁNDOR: cA hazatérő Máskor a vonalban befúrta fejét a sarokba, képes volt Végigaludni a hosszú utat. Nem zavarták kártyázó szomszé­dai, akik összedugott térdeikre fektetett aktatáskára dobál­ták' a lapokat, s hangos bemondásokkal verték el a vonat­kerekek monoton kattogásait. Imre, most nem aludt. Nézte a kártyázókat, néha elmo­solyodott a lapjárás szeszélyein, de nem veit részt a játék­ban. Igaz, a kom-páinia teljes volt, nem is kérték. Erzsi járt eszében. Milyen hitetlenül nézett rá, amikor este odasúgta az ágyban: — Tudod, hogy a hó végén leszámolok? — Elbocsátanak! — Nem. Antallal beszéltem; Felvesznek elsejétől. — Elment az eszed! — nézett fel riadtan Erzsi, mintha vétket követett volna el. — Elegem volt a bejárásból. Itthon is megélhetek. Most, visszagondolva szavaira, maga is csodálkozott, hogy mondhatta ezt ilyen nyugtatón. A másik beszélgetés jutott eszébe. Az új-tanyasi istállóban találta Antalt, az állattenyész­tési brigádvezetőt. Iskolatársak voltak, mindenki csodálko­zott akkoriban, hogy otthon maradt a tsz-ben, amikor min­den fiatal menekült hazulról, ö is akkor keresett helyet a drótgyárban. Kapott is azonnal. Ma is szeretik. Nyolc éve jár be naponta. Már hónapokkal ezelőtt találkoztak az italboltban An­tallal. Kissé eldiskuráltak. Legjobban az bántotta, hogy barátja a mezőgazdasági technikumot is elvégezte, ő csak segédmunkás. Ahhoz, hogy szakmunkás lehessen, áldozatot kellett volna hoznia, sok idő, fáradság járt volna vele, de leginkább az az igazság: nem is volt hozzá kedve. Semmi fantáziát nem talált a huzalgyártásban. Beérte azzal, hogy kéz alá dolgozzon. De az állatok! Az igen! Antal itt tapin­tott az elevenjére, amikor az 50 férőhelyes istállóról be­szélt, mely már tavasszal elkészül. Modern követelmények­nek megfelelően építik. Imre fejében azóta felbomlott a rend: nem tartotta már természetesnek a naponta való bejárást, egyre terhesebb volt bezsúfolódnia a tömött kocsiba, fagyos kézzel anyagot hordani; Azután jött az újságcikk, melyet tízszer is elolvasott, s annak értelméről kifaggatta a nála okosabbakat. Mi az az amortizációs alap? Mit jelent ez a tsz-eknek? Megélhetési alap is lesz? Társai neveltéit; — Elment az eszed? Mit törődsz a tsz-ekkel? Csak nem mégy haza munkaegységre kapálni? Ö is nevetett, de csalt azért, hogy elhárítsa gúnyolódá­sukat. Tegnap, amikor Antallal találkozott, öt is. megiterdeztc. — Mit gondolsz: nem bánom meg, ha- otthagyom a gyá­rat": — Egy percig sem irigyeltelek téged — felelte. — Mit hozol havonta haza? — Ezerötöt, ezerhatot. — Ennyit itthon is megkeresel, ha iparkodsz. S a jö­vőben többet is. Csupán rajtunk múlik. Aztán részletekbe mentek, végül játékosan mellbebok- szolta. — fiátok van szükségünk. Nézz körül, csupa öreget ta­lálsz. Ezekkel már nem lehet gazdálkodni. Neked is tanulni kell! — Éppen azt akarom. Ott csak segédmunkás voltam, de ez már az én szakmám — dörzsölte meg tenyereit, s el­nézett az épülő istálló felé. Hazafelé jövet apjával találkozott. Éppen a templomból jöttek ki. — Merre jártál? — kérdezte. Egy darabon némán haladtak, az öreg érezte, súlyo­sabb szó következik a hallgatásból. — Mit szólna, édesapám, ha hazajönnék? Az állatte­nyésztési brigádba. Az öreg hümmögött valamit, majd annyit szólt: — Ezt Erzsivel beszéld meg. Ti tudjátok — s megindult a kisház irányába, ahova öregkorukra szorultak, mert a lömblakásban a fiatalok laktak. Estig nem szólt Erzsinek, hangulatot várt a beszélgetés­hez. Délután átment a kultúrliázba, filmet adtak, de nem nézte végig. A címére sem emlékezett. Elment Maglódihoz, kalonacimborájához. — Nagy újság van nálunk — emelkedett fel az újság- olvasásból. — Gondoltam: benézek hozzád. Ha nem zavarok. Nagy üresség volt a szobában, csak. a fiatalasszony nyi­tott be néha, hogy a tűzre lökjön. — A gyerekek moziba mentek, Zsófi meg az öregekkel szórakozik odaát. De beszélj már magadról: hogy éltek? Múltkor láttam apádat, az orvoshoz igyekezett. Beteges még? — Hát már benne van a korban. A válla szaggat;: s — Ezen ne csodálkozz! Amikor bokáig érő hóban tör­a kukoricát — felelte Maglód:, s a szekrény mögül üve­get vett elő. — Snyanyúak idén a , borok, de azért meg lehet inni — töltötte meg a poharakat. — Gyuszikám, tudod miért jöttem? — Mondjad. — Mennyit kerestél tavaly a tsz-ben? Maglód: meglepetten nézett barátjára. Az papírt tett maga elé, s ceruzát húzott elő zsebéből. — Tán felcsaptál újságírónak? — nevette el magát. Imre is nevetett, de aztán elkomolyodva hajolt a papír fölé. Az könnyedén, fejből sorolta el összes részesedését. — Vigyázz. A földjáradékot hagyd. Ez annyi, mint tiz- ezerkettőszáz... Ezenfelül a háztáji. Nem sok — jegyezte meg Imre. — Nem is — hagyta helyben Gyuszi; A tsz-ben csak Ír gatyásodik az ember; (Folytatjuk.) dóban volt. És igen találó a szobor elszállításának képso­ra, amikor a darura kötözött szobrocska hol ide, hol oda ingadozik — aszerint, hogy az értekezleten pro, vagy kontra esik szó. Az egyes képsorok és szereplők mindmegannyi telitalálatot jelentenek olt, azokban a városokban, ahol «: filmet majd vetítik, és ahol a mintául szolgáló figurák él­nek, hasonló cselekmények le­játszódnak. A film legfőbb értékei kö­zé tartozik a ragyogó fényké­pezés, a napokban elhunyt ki­váló operatói*, Hegyi Barna­bás utolsó munkája. A népes szereplő gárdából ki kell ra­gadnunk a fiatal Sinkó Lász­ló remekbe formált fiatal új­ságíróját, Bessenyei Ferenc butaságtól szinte sugárzó, pu­ha gerincű főszerkesztőjét, Körmend y János már-már burleszkfigura-szerú helyi ve­zetőjét, Spányik Éva nép­művelési vezető karikatúrá­ját, Bánki Zsuzsa reménytele­nül szerelmes szerkesztőségi titkárnőjét, Gordon Zsuzsa ál­szent úri asszonyát, Kiss Ma­nyi nagyon kedves portásnó- nijét. Halász Jutka szerelmes bakfisát, végül, de nem utol­sósorban Nagy Attila kitűnő segédszerkesztőjét. A másik film olasz alkotók műve. ülindcnki haza! 1943-ban játszódik a törté­net. amikor Badoglio marsall fegyverszünetet kárt az ame­ri Icaiak tói. Az olasz hadsereg­ben nagy a fejetlenség, a né­metele árulásnak tartják a fegyverszü nelet, s megtámad­ják a tegnap még szövetséges olasz katonákat. Innocenzi hadnagy nem érti a fordula­tot, ő csak a kapott parancsot akarja teljesíteni, és marok­nyi szakaszát egy nrásik ala­kulathoz próbálja átvinni. Katonái jobban látják, mi történik a világban, és sorra elszöknek mellőle. Mi pedig végigkísérjük c hadnagy útját a szökésen, a menekülésen,. a sok tragikus és komikus ka­landon keresztül addig, amíg a gyorsan pergő történelem szörnyű eseményei rá nem döbbentik a valóságra, s Ná­polyban ő is fegyvert ragad népe védelmében a németek ellen azon a napon, amikor megkezdődik a híres, négy napos nápolyi felkelés. A na­gyon szép film tragikomikus hősének alakjában Albert» Sordit látjuk. (benedek? Nasszer elnök és Tito max*- j sail pénteken az alexandriai ! Rasz-El-Tin palotában az EAK és Jugoszlávia együttműködő- , sernek kérdéseit vitatta meg és jóváhagyta azt a közös közle­ményt, amelyet a két külügy­miniszter készített elő. Ezzel véget ért a két államfő tizen­hetedik tanácskozása. A kö-' zös közleményt Kairóban és ‘ ' Belgrádban egy időben teszik közzé. Alexandriai jelentések sze­rint a két elnök az el nem kö­telezett országoknak az Impe- 1 rialista nyomással szemben al­kalmazandó ellenintézkedései­vel kapcsolatban hangsúlyozta India szerepének fontosságát. Ezzel függ össze az Ahram I jelentése: eszerint nincs kizár­va egy hármas csúcstalálkozó i Indira Gandhi, Nasszer és Tito részvételével. Tito marsall a Galeb iskola­hajó fedélzetén pénteken este Elitéi* Mitterrand árnyékkormány alakítását Francois Mitterrand új „ár- I nyékkormánya" kedvezőtlen ! fogadtatásra talált a balolda­li bonni hadügyminiszter az Egyesül? S lamotíban Von Hassel hadügyminisz­ter pénteken délután tizenegy napos látogatásra az Egyesült Államokba utazott. A hadügy­miniszter előbb azokat a ki­képzési központokat látogatja meg, ahol az Egyesült Álla­mokban lökhajtásos pilótá­kat, illetve rakétakezelő sze­mélyzetet képeznek ki a Bun­deswehr számára, majd pedig a washingtoni hadügyminiszté­riumban folytat megbeszélése­ket, csontig halolóan éles szatíra Máriássy új alkotása: a lehe­tetlenség, a szolgalelkűség, a más fejével gondolkodás, a helyi kis hatalmasságok, a vi­déki szűklátókörűség ostoro­znia. Előtérben egy tehetség­telen. de a felsőbb vélemény­re azonnal „rúálló” főszer­kesztő és egy önmaga nagy­ságába beleszédült, gátlásta­lan fiatal újságíró áll. Tu­lajdonképpen ez a fiatal új­ságíró a történet hőse. aki a film végén nem lebukik, mint illenék, és más karrieris­ták esetében természetes len­gne. hanem feljebb lép, felfelé ] „bukik”, mint az a valóságos ] életben karrieristák: esetében ] olykor történni szokott, s a ]film tartotta sörbe tükörbe ] nagyon is beleillik. ] A történet röviden össze­foglalható: egy vidéki kisvá- ] rosban szobrot avatnak. Egy ] vezető ember félreértett meg- ] jegyzéséből kiindulva, a szob- ]roí erkölcstelennek bélyegzik. ] A helyi lap kampányt indít ] a műalkotás ellen. Ebben. ] élenjár a főszerkesztő, s ket- ] tös szerepet játszik a törtető ] fiatal újságíró. Az újért ra­ji jongó fiatalok előtt a város ] közszellemével szembeforduló ] bátor hős szerepében tetsze- ]leg. a szűklátókörű helyi ve- Izetők előtt pedig egyetértését ] bizonygatja. Felvonulnák a ] filmben a jellegzetes vidéki ] kisváros: figurák. Mind meg- 1 annyi remek karikatúra! És ] feltárulkozik a városka .Ta- ] nus-arcűsága, egyes potentá- ]tok bort ivó és vizet prédiká­ló magatartása. Ez az álsze- ] mérem az egyik fügefalevél, lamely a zártabb ajtók mögötti lóletet takarja, és amely art 1 kívánja, hogy bronzból egy 1 másik fügefalevél Is kerüljön 1 a fuvolázó fiúcska mezítelen 1 szobrára. I A film sok-sok részét ki ] lehetne ragadni, mint önálló i és nagyon találó anekdotát, és íérdemes egy-két jelenetét kü­llőn is megjegyezni. Például jazt: a törtető kis újságíró mi- j ként lesz a _ heves fiatalok j szószólója azáltal, hogy mi- j közben a vasúti forgalmi iro- jdában a WC-kulcsért vesze- j kedve szidja a város begye- j pesedettségét. a véletlenül be- i kapcsolva felejtett hangerősí- i tő berendezés szinte az egész j várossal tudatja mondandó­ját. Vagy érdemes visszaemlé- j kezni az egyes értekezletek- ] re,_ a részvevők rossz színját- j szó-magatartására, az összeta- jiálkozó vezetők beszélgetésére ]arról, hogy egy adott időnont- tban melyikük milyen fűnk-

Next

/
Thumbnails
Contents