Észak-Magyarország, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-07 / 107. szám

Szombat, 1966. május X fiSZAKMAGYARORSZÄG 3 Pártunk helysete megyénkben (V») Korszerűbb, elevenebb, hatékonyabb propagandával és agitáoiéval! A párt helyzetével, a pártmunka néhány időszerű kérdésével foglalkozó sorozatunk, befeje­ző részének címe feladatokat summáz: arra utal, hogy a ipart és megyénk lakossága előtt álló soronlevő felada­tokat (harmadik ötéves ter­vünk célkitűzései, gazdaság­irányítási rendszerünk fej­lesztése, a szocialista tudat «s erkölcs szélesebbkörű ki­alakítása; stb.), csalás az ed­diginél korszerűbb, eleve­nebb, hatékonyabb propagan­dával és agitáciával tudjuk sikeresen megvalósítani. És a propagandán itt nem valami­féle öncélú csinnadrattát, nem üres és látványos hírverést, az agitáción pedig a dolgozó emberek értelmetlen „noszo­gatását” értjük, ahogyan né­hol értelmezik még ma is, helytelenül persze. Sokkal in­kább és csakis azt, hogy pár­tunk eszméit, világnézetét, általános politikáját, az alap­vető párthatározatokban kör­vonalazott feladatokat ntin- den kommunistának, a szo­cializmus minden őszinte hí­vének érvektől és logikától duzzadó, lelkesedéstől szenve­délyesen hevített élő és írott szóval kell ismertetnie, nép­szerűsítenie, és elfogadására, megvalósítására mozgósítania a környezetében élő, dolgozó embereket. Nem arról van itt szó, hogy pártszervezeteink propaganda és agitációs tevékenysége, mindennapos ideológiai, poli­tikai munkája eddig nem hozta meg a várt, a kívánt eredményt. Szó sincs erről. A megyei pártbizottság legutób­bi ülése is örömmel állapí­totta meg, hogy megyénk pártszervezeteinek ideolóigai és mindennapi politilcai tevé­kenysége, közte propaganda és agitációs munkája is ja­vult a korábbi helyzethez ké­pest. Ezt jelzi a párttagság politikai aktivitásának élén­külése, a bátor és őszinte vé­leményalkotás, a vitázó kedv fokozódása fontos politikai, társadalmi és gazdasági kér­désekben. Tapasztalhattuk ezt az ideológiai irányelvek, az ár- és bérintézkedések, vala­mint a tervezett gazdaságirá­nyítási reform vitái során is. Pártszervezeteink propaganda és agitációs tevékenysége ál­talában jól ösztönöz a párt- határozatok megvalósítására, állandóan ható tényezője po­litikánk megértésének és megvalósításának. Viszont a megyei pártbizottság leg­utóbbi ülése megállapította és felhívta a pártszervezetek fi­gyelmét. hogy a propaganda és agitációs tevékenység fej­lődése nem eléggé egyenletes, következetes. Időnkénti meg­élénkülése és tartalmi gazda­godása ellenére sem lehetünk elégedettek a propaganda, va­lamint az agitáció, a tömeg­politikai munka meggyőző erejével, rendszerességével, szenvedélyességével, haté- írtával. N :m hagyhatjuk figyel­men kívül, hogy pro­paganda munkánk gyakran csak ismeretek nyúj­tására szűkül, és hiányzik. Vagy nem elég erős a meg­győzés. kihasználatlanok az érzelmi ráhatás és a korsze­rű eszközök lehetőségei. Elég sok formális vonás, néhol statisztikai szemlélet is ta­pasztalható még a több tíz­ezer embert átfogó pártokta­tásban is. Az önképzés, az autodidakszis igényének hiá­nyára figyelmeztet, hogy me­gyénk párttagságának számot­tevő rétege még nem tanúsít kellő érdeklődést az alapvető elméleti folyóiratok és más Pártkiadványok iránt. Propaganda és agitációs munkánk fogyatékosságaira következtethetünk azokból a negatív jelenségekből is, ame­lyekkel még párttagságunk egy szőkébb rétegénél is ta­lálkozhattunk, például az Jt)64-es és az 1965-ös decem- párthatározatok fogadta­tása során. Az indokolatlan nyugtalanság, néhol az értet­lenség, sőt, a szórványosan jelentkező „számonkérő” hang is jelezte, hogy az ed­digieknél nagyobb gondot kell fordítanunk a párttagság min­den rétegének ideológiai-po­litikai továbbképzésére, fel­készítésére. Agitációs- és pro­pagandamunkánk fogyatékos­ságaira vallanak a szocialista építésünk nagy eredményeit lebecsülő jobboldali nézetek, amelyekkel elsősorban a kul­turális életben és az ifjúság körében találkozunk. Erre vall a műszaki értelmiség egy részénél tapasztalható kozmo­polita megnyilvánulás, amely elsősorban a nyugati techni­ka, életszínvonal, és életfor­ma kritikátlan dicsőítésében jut kifejezésre. P ropaganda és agitációs munkánk javítását sürgetik és indokol­ják az olyan jelenségek is, hogy a közvéleményt formá­ló, meggyőző munkánk időn­ként megtorpan, elbizonytala­nodik; hogy a tájékoztatás fo­lyamata gyakran megreked a középfokú pártszervek veze­tőinél, vagy jobbik esetben az alapszervezeti párttitkárok­nál; hogy pártszervezeteink egy része elhanyagolja a párlcsoporlokkal való rend­szeres foglalkozást, sok he­lyütt hiányzik az öntevékeny, az eseményekre és problémák­ra frissen reagáló egyéni agitá­ció. Arra is van példa — saj­nos, elég gyakran —, hogy még a párttagok egy része sem lép fel erélyesen és kö­vetkezetesen az itt-ott jelent­kező helytelen, nem egyszer ellenséges nézetekkel szem­ben, nem képviseli követke­zetesen a párt álláspontját. Ennek egyik okát a megyei pártbizottság az elméleti fel­készültség hiányában, gyen­geségében, valamint a Kénye­lemszeretetben és a bátorta­lanságban látja, de nyilván egyik oka ennek még az oly­kor késedelmes, vagy éppen akadozó tájékoztatás is. Némely pártbizottságunk és számos pártszervezetünk agit-prop. munkát irányító te­vékenysége is fejlődésre szo­rul még. Fejleszteni kell ér­zéküket, öntevékenységüket és azt a képességüket is, nogy a propaganda és agitációs munka hagyományos módsze­reit bátrabban kapcsolják össze a korszerűbb formákkal és eszközökkel. Sok a tenni­való atekintetben is, hogy a dolgozók egyre szélesebb kö­re rendelkezzék megfelelő közgazdasági szemlélettel és ismeretekkel. Az imperializ­mus fellazítási taktikája iák ellensúlyozása, agresszív tevé­kenységének széleskörű lelep­lezése, a nemzetközi munkás­mozgalomban folyó viták lé­nyegének türelmes és széles­körű megmagyarázása, a kü­lönböző polgári és kispolgári nézetek, törekvések leleplezé­se, az ellenük folytatott ak­tív, eredményes harc mind­mind propaganda és agitációs munkánk időszerű feladatai között szerepel. E gyebek között ezekre a tennivalókra gondo­lunk, amikor arról szólunk, hogy az előttünk ál­ló, nem könnyű feladatokat csakis korszerűbb, elevenebb, hatékonyabb propagandával és agitációval tudjuk megva­lósítani. Es természetesen, azokra a konkrét tennivalók­ra, amelyekre a megyei párt- bizottság legutóbbi ülése fel­hívta az illetékes pártbizott­ságok, megyénk valamennyi pártszerve7ietének figyelmét. Cscpányi Lajos A III. Miskolci Filmfesztivál programjából Dokumentum fitm-ankét — Sajtét foga tiás az, avasi kilátóban — Matyó-lakodalmas Elkészült a III. Miskolci Filmfesztivál részletes mű­sora. A filmek vetítési sor­rendjével is megismerkedhet­tek már azok. akik bérletet váltottak a gazdag verseny­programra. Mint minden film- fesztiválon, így a miskolcin is sok érdekesség, külön prog­ram várja a vendégeket és az érdeklődőket. A fesztivál május 9-én, hét­főn 18 órakor tárja ki kapuit. Ekkor kerül sor a Megyei Művelődési Ház színházter­mében az ünnepélyes meg­nyitóra. György István feszti­vál igazgató köszönti a ma­gyar, a külföldi alkotókat, és a közönséget. Ezt követően Jakó András elvtárs, az SZMT vezető titkára mond rövid ünnepi beszédet. A közönség már a fesztivál nyitó napján megismerkedhet néhány szép televíziós és mozifilmmel. Többek között ezen a napon láthatják Vámos Judit Hábo­rús bűnösök dokumentum filmjét, Czigány Tamás Máté passióját és Kollányi Ágoston színes népszerű tudományos filmjét, az örök megújulást. A hagyományokhoz híven, az idén is ezen a napon, a késó esti órákban rendezik meg a nyitófogadást a magyar és a külföldi vendégek részére. A fesztivál második napján a délelőtti órákban a doku­mentum filmesek veszik bir­tokukba a színháztermet. Előbb vetítenek, majd vittra gyűlnek össze, hogy megtár­gyalják a dokumentum film­művészet időszerű kérdéseit. A második nap vetítési prog­ramja 16.30-kor kezdődik. A késő esti órákban szakmai bemutatóra keiül sor, amikor az érdeklődők megismerhetik az oberhauseni filmfesztivál díjnyertes alkotásait. Fiatalok a traktoron Szerdán folytatják vitáju­kat a dokumentum filmesek. Az idei program egyik újdon­sága a vetítés vidéki telepü­léseken, majd vita az alkotók részvételével. Az első vidéki programot Özdon, a Liszt Fe­renc Művelődési Házban bo­nyolítják le. A fesztivál székhelyén 16.30- kor kezdődik a verseny- és a versenyen kívüli filmek be­mutatása. Ezen a napon lát­ható lesz többek között Sze­mes Marianne Vizsga és val­lomás című dokumentumfilm­je, egy Böbe- és egy Gusztáv- film. A tájékoztató vetítések késő esti programjaként krak­kói és lipcsei díjnyertes fil­mek kerülnek mozivászonra. Ezen a napon a vendégek megtekinthetik az Avas szál­ló fehér termében bemuta­tandó Matyó-lakodalmast. Csütörtökön délelőtt a nép­szerű tudományos filmek al­kotói veszik birtokukba a vetítő- és a vita termeket. A program érdekessége az, hogy a népszerű tudományos film­alkotók nemzetközi szerveze­te, az AlCS vitafilmeket ve­tít, ezután kezdődik meg az eszmecsere. A vidéki program színhelye Rudabánya, a Gvadányi Jó­zsef Művelődési Ház lesz. Itt a filmszerető közönség talál­kozhat és vitatkozhat a be­mutatott filmek alkotóival. A negyedik nap vetítési programja a fesztivál székhe­lyén 16.30 órakor kezdődik. Ezen a napon többek között bemutatják Korompay Már­ton A szép Szabóné című ri­portfilmjét, Szemes Marianne Zarándokút 65 című doku­mentumfilmjét és Bodrossy Félix Víkendsziget című szí­nes dokumentum alkotását. A késő esti órákban a tájé­koztató vetítésen az AICS filmjeit mutatják be. Pénteken délelőtt folytató­dik a vita a népszerű tudo­mányos filmekről. Külföldi vendégeink Garadnára indul­nak. A napi vetítési program T3 órakor kezdődik. A nagykö­zönség többek között megis­merkedhet Kovász nay György Mesék a művészet világából című színes rajzfilmjével, Czigány Tamás Derkovitsról szóló színes, tudományos al­kotásával. Ezen a napon mu­tatják be Gyöngyössy Imre Változatok egy városról cí­mű, Miskolcról készített film­jét. A késő esti órákban külföldi filmhíradókat mulatnak be. A fesztivál utolsó napján, szombaton a külföldi vendé­gek és a magyar alkotók, va­lamint a sajtó munkatársai Sárospatak nevezetességeivel ismerkednek meg. Délután 17 órakor kerül sor a fesztivál záróünnepségére, az ered­ményhirdetésre, a díjak ki­osztására, és a díjnyertes fil­mek vetítésére. A záróünnep­ség megnyitóját György Ist­ván filmrendező, fesztivál igazgató tartja. Az értékelés és a díjkiosztás Máriássy Félixrc, a zsűri elnökére vár. A zárszót Fekete László, a Miskolci városi Tanács vb- elnöke mondja. Ezt követően sor kerül egy új magyar film ősbemutatójára. A fesztivál zárófogadással ér véget, ame­lyet a városi tanács díszter­mében tartanák. A fesztiválon külföldi film­alkotók is részt vesznek. Ezeknek névsora még nem végleges. Annyit azonban már előre tudunk, hogy Olaszor­szágból, Kaliforniából, Kana­dából, Nyugat-Németország- ból és a népi demokratikus országokból érkeznek neves filmrendezők, esztéták, kriti­kusok. — párkány — Miért van veszélyben la tiszatarjáni halasié halállománya?! Négy-öt évvel ezelőtt már tervezgették, három éven át épült, jóval többe került, mint gondolták, s még min­dig nem örömet, hanem gon­dot okoz. Azt viszont esőstől! Úgy hangzik ez, mint valami találós kérdés, de a tisza­tarjáni termelőszövetkezetben és a Mezőcsáti járási Tanács mezőgazdasági osztályán ko­rántsem kelt tréfás hangula­tot. Már pedig az idei év eddig eltelt négy hónapjában mindkét helyen erről esett a legtöbb szó! Erről, azaz a há­rom éven át igen sok huza­vonával épült tiszatarjáni ha­lastóról. A tiszatarjáni termelőszö­vetkezet tagsága évek óta fe­szült érdeklődéssel figyeli a tó sorsát. Elsősorban azért, mert sokat várnak tőle. Je­lentős, növénytermelésre al­kalmatlan terület gazdaságos hasznosítását, ennek követ­kezményeként nagyobb jöve­delmet, egy-egy évben eset­leg több százezer forintnyi többlet bevételt. Érthető hát, hogy az elmúlt év vége felé már bizakodva beszélt róla a tsz tagsága; 1966-ban végre elkészül a tó, kora tavasszal benépesítik növendékhalak­kal és már az év közepén pénzt hoz a közösség kasszá­jába. Ezt egyébként: a Debre­ceni Vízügyi Igazgatóság, a tó „építője” ígérte elsősorban. Illetve nemcsak ígérte, liá­nom szerződést is kötött er­ről a termelőszövetkezettel. Mégis, 1965. december végén (e dátum szerepelt a szerző­désben) azt kellett megállapí­taniuk a szakembereknek, hogy a tó ugyan „elkészült”, azonban a vízcseréhez szük­séges szivattyúk alapépítmé­nyei rosszak. A tény tény, s a vuügyigazgatóság megígér­te: 1966. február 28-ra. tehát még a tó „betelepítése” előtt helyrehozza a hibát. Február 28-án a követke­zőket állapíthatták meg a szakemberek: Megint hiba van! Az egyik alapzatot át­építették ugyan, azonban nem jól. A betonalapzat mi­nősége nem jó. továbbá a szi­vattyúk leszorítására, rögzíté­sére beépített tartócsavarok helyét is elnézték. Természe­tesen ismét újabb ígéret, újabb határidő következett. S mert a termelőszövetkezet tagsága bízik az, emberek, a vállalatok felelősségérzeté­ben megkezdte a növendék­halak vásárlását. Április kö­zepéig 211 mázsa növendéket vásárolt. Csak a Debreceni Vízügyi Igazgatóság cseleke­dett másképpen. A hibát ugyanis mindeddig nem ja­vította ki, tehát a szivattyúk mind a mai napig nem dol­goztak. Ennek szinte termé­szetes következménye, külö­nösen a tóba az elmúlt he­tekben ömlött belvíz miatt, hogy nap mint nap több tíz darab szép. 50—60 dekás el­pusztult hal „ring” a tó felü­letén. A víz szükséges fel- frissítését ugyanis szivattyúk nélkül nem lehet megoldani. Az oxigénszegény vízben vi­szont nem fejlődhetnek, csak pusztulhatnak a drága pén­zen vásárolt halak. A termelőszövetkezet is, a járási tanács is újabb felszó­lítást készül küldeni az épí­tő vállalatnak. Elég későnt Bár az egy pillanatig sem le­het vitás, hogy a mulasztás­ért, a károkért minden szem­pontból a vállalatnak kell vállalnia a felelősséget! Barcsa Sándtor Uj gépekkel gazda*-ló mezőgazdaságunk egyre több fiafalt vár a traktorokra. A Szcndrői Gr ' javító Állomáson a traktorosok és a szerelők több mint egyharmada fia­tal. Szalóczi István szerint ez a legszebb szakma. Ezt vallja édcoé. já Is, aki szintén traktoros. ' 1 (Foto: Szabados*)

Next

/
Thumbnails
Contents