Észak-Magyarország, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-25 / 122. szám

•sues ßSZAKMAGYAROKSZAG Szerda, 1966. május 25. A Charta Afrícasia három esztendeje Ki a jenkikkel GuantareamóhóH Kubában hétfőn elkísérték utolsó útjára Luis Ramirez Lopez határőrt, akit május 21- én a guantanamói amerikai haditengerészeti támaszpont­ról bestiális módon agyon­lőttek. Santiago de Cubában a gyászszertartáson sok tízezer ember előtt beszédet mon­dott Raul Castro, a Kubai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a forra­dalmi fegyveres erők mi­nisztere. A tömeg ütemesen kiáltozta a „Ki a jenkikkel Guantana- rnóból!” jelszót. Raul Castro élesen elítélte az amerikai szoldateszka újabb provoká­cióját. Soha sem adjuk meg magunkat az imperialistáknak és a kubai népet soha nem fog­ják legyőzni, a kubai nép ha­talmas korszerű fegyverrel és megbízható hadsereggel ren­delkezik forradalmának meg­védéséhez — mondotta Raul Castro. lit mond a paragrafus? Jogássunk válaszol K. I’. ózdi olvasónk műve­zetői beosztásban dolgozik. Azt szeretné tudni, bogy felelős beosztású dolgozónak számít-e, mert a műveze­tőkről szóló kormányren­delet ezt nem mondja ki. A 35/1964. Komi. számú rendelet valójában nem hatá­rozza meg a művezetők jog­állást, de a 6. paragrafus (2) bekezdése kötelezi a miniszte­reket és az országos hatáskö­rű szervek vezetőit, bogy a rendelet végrehajtását saját területükön a szakmai sajá­tosságoknak megfelelően sza­bályozzák, így többek között a művezetők (munkavezetők) jogállását is. Ennek figyelembe vételével több illetékes miniszter adott ki olvan utasítást, melyek a felelős beosztású dolgozók körét a főművezetővel és a művezetővel egészítették ki. a felelős beosztású dolgozó károkozás esetén kártérítési eljárást köteles kezdeményez­ni, a maga által, gondatlanul okozott kárért pedig R heti átlagkeresete erejéig felel. Tűr I). K. miskolci olvasónk betegállományban levő dol­gozó helyettesítésére, meg­határozott időre létesített munkaviszonyt. Időközben végleges helye akadt. Ezzel kapcsolatban arra kér vá­laszt, 15 nappal korábban szükséges-e munkaviszonyát felmondanih? A meghatározott időre léte­sített munkaviszony az idő el­teltével automatikusan meg­szűnik. Itt a 15 napos felmon­dási idő nem. érvényesül. A Munka Törvénykönyv szerint azonban a vállalat és a dol­gozó kölcsönös megegyezéssel bármikor módosíthatja a m unkavizsony megszűnésé nek időpontját. Megállapodhatnak a munkaviszony korábbi meg­szüntetésében is. Ebben az esetben felmondási idő és felmondási munkabér nincs, Oa Nano nem törődik fiele sorsába Colin Gibson, a Reuter Da Nang-ba küldött tudósítója megrázó képet fest az egykor élénk kikötőváros levertségé­ről. A buddhisták hősi ellenál­lásának vérbe! oj tusa után mindenfelé törmelék és rom borítja az utcákat. Az egyik pagodában har­minchét férfi, nő és gyer­mek holítestét terítették ki, zokogó asszonyok és gyere­Kémkedo amerikai diplomatákat utasítottak ki Lengyelországból Kémkedés miatt kiutasítot­ták Lengyelországból az ame­rikai katonai attasé három munkatársát. A Lengyel Táv­irati Iroda hivatalos jelenté­se szerint április 6-án a len­gyel közlekedésrendészet or­szágúti alakulatai a késő esti órákban a sochaczewi ország­úton gyorshajtás miatt fel­tartóztattak egy sárral befe­dett rendszámú Ford-kocsit. Utasai nem voltak hajlandók igazolni magukat és tovább robogtak. Rádiójélzés alapján azonban még a járás határá­ban ismét megállították őket, Az utasok nem voltak haj­landók magukat igazolni, se a kocsiból kiszállni, és csak másnap reggel a sochaczewi rendőrpárancsnokságon derült ki, hogy az autó utasai, W. Athoff amerikai sorhajókapi­tány, tengerészeti attasé és P. Barr alezredes, helyettes ka­tonai attasé voltak. Időköz­ben az országút mentén egy polgári személy táskát talált, az amerikai tengerészet tu­lajdona katonai jelzéssel, amely tele volt lengyel ipari és katonai objektumokról ké­szített filmekkel és feljegyzé­sekkel. \ A lengyel kormány a dip­lomáciai tevékenység megsér­tése, kémkedés, a hivatalos és polgári személyekkel szemben tanúsított arrogáns magatar­tás miatt kiutasította az or­szágból. W. Athoff sorhajóka­pitányon és P. Barr alezrede­sen kívül E. Wooten repülő- alezredes, helyettes katonai attasét is. Május 4-én és 20-án az amerikai hatóságok minden jogalap és magyarázat nél­kül az Egyesült Államok te­rületének elhagyására szólí­tották fel a lengyel katonai attasé több munkatársát. kék siratják halottaikat a vörös pagodatető alatt. Hallgatagon nézik a szívet tépő búcsúzást a szürkeruhás szer­zetesek; A kormámycsapatok' a jelek szerint úrrá lettek a helyze­ten, de a falakat mindenfelé a lázadók jelszavai tarkítják — írja a tudósító. Mindez ko­moran emlékeztet arra, hogy a város nem törődik bele sor­sába; Az AFP gyorshírben közli, hogy Iluéban is megadták ma­gukat a buddhista felkelők, s a „lázadó” csapatok sor raiban helyreállt az enge­delmesség. A Reuter korábbi jelentése szerint Nguyen Chanh Thi, a március 10-ón elűzött zendülő tábornok kijelentette: Da Nang elestével megszűnt ugyan a ka­tonai válság, de most kezdődik Dél-Viet- namban a legsúlyosabb politikai válság, amelyhez fogható mindeddig nem fordult még elő az ország történelmében; Más a helyzet, ha a munkává szony korábbi megszüntetésé­hez a munkaadó nem járul hozzá. Ilyen esetben a mun­kaviszonyt inodokolás nélkül felmondhatja, de jogfolytcH nossága megszűnik. J At Uj jogsa tshtt iyoh A havidíjas dolgozók munkabérének kifizetéséről Az építésügyi miniszter 20/1966. számú utasítása sze­rint — az egyöntetűség és a* ügyviteli munka csökkentése végett — a felügyelete alá tartozó vállalatoknál május 1» tői a hóközi részfizetést fokol zatosan csökkentik. 1967. jal nuár 1-től havonta egyszer lei hét munkabért fizetni. . j •ft A magánkereskedők árubeszerzéséről A belkereskedelmi mfntea« tér 3/1966. számú rendelet« értelmében 1960. május 15-től a megyében levő magánkerés» kedők zöldséget és gyümöU csőt — kivéve az export és Ipari feldolgozás miatt kl» adott korlátozásokat — Bor» sod-Abaúj-Zemplén megye te* rillatén jogosultak beszerezett :ar A szövetkezeti lakásokkal* felszámítható költségekről Az Építésügyi Értesítő áfri rilis 30-i számában jelentet« meg az Építésügyi Miniszté» rium 30/1966. számú köziemé» nyének mellékletei. Ezek. részletesen felsorolják azokat a felszerelési és berendezési tárgyakat, amelyeket az épülő szövetkezeti lakásokban etá alapáron felül kell felszámí­tani. Többek között „ModuT gáztűzhelyért 1700 forintod' 1 medencés mosogatóért 339 forintot, öntött vas, beépíthet tó fürdőkádért 303 forintot! beépíthető szekrényekért, kft» lönböző méret szerint 094t 1910, vagy 2138 forintot, mű» anyag redőnyért 1 négyzetmé­ter nagyságig -108 Ft/m.2, S m3 felett 211 forint/m.2 Kell fizetni. Központi fűtés eseté­ben a radiátorok költségeit a lakások alapárai tartalmaz­zák« f!r A tanácsok végrehajtó bizottságai jogkörének a Vb-elnökökre való átruházásáról A kormány 1009/1966. retá­rná határozata értelmében többek között a megyei és a városi tanácsok szakigazgatási szervei által hozott határoza­ttok ellen beadott panaszokat ♦ nem a vb, hanem a vb clnöka bírálja el. Az igazgatási osztályok, ál­tal kiszabott szabálysértési bírságok elengedéséről, vagy mérsékléséről a vb elnök« dönt. Az állami tulajdonból megvásárolt házingatlannak a kölcsöntartozás fennállása idejére, legalább azonban 5 évig az elidegenítéshez és ter­heléshez az illetékes vb-elnöR hozzájárulása szükséges. A tartalékföldek hasznosí­tásával. a tsz-ek szakember- ellátásával kapcsolatosan, a mezőgazdasági traktorok köz­úti forgalomban, tartásának engedélyezése, a sokgyerme­kes anyák jutalmazása, stb. tekintetében a vb helyett fiz illetékes szakigazgatási szer­vek vezetői döntenek. Dr. Sass Tibor Elfogták a kisfokaji gyilkost Vasárnapi, május 22-i szá­munkban felhívás jelent meg melyben a rendőrség kéri a la­kosságot, segítsen kézrekerítení Tóth Lajos kistokaji lakost» aki május 20-án este megölté feleségét, és ismeretlen helyré távozott. Bűncselekményének elköve­tése után Tóth Lajos a határ­ban bujkált. Állítása szerint öngyilkos akart lenni, de ezt a tervét elvetette. Egyik éjjel hazalátogatott, szerinte azért} hogy a gyerekeket megnézze; A rendőrség itt, lakásán fogtá ül. Tóth Lajost, aki beismerte bűnét, előzetes letartózta tás bá íelyeztékj G wí>B*iMeíkév&iÍBMből dezte bátyám kis hallgatás után. — Feri dolgozik? — A héten dolgozott. — Hol? — Falat tömtek a Gyökeres­pusztán. Ezt meg Mihály bá­tyámnak küldte anyám — nyújtottam át neki a papír­zacskót. — Bírod tartani az ekét, míg megeszem? — Bírom — mondtam lel­kendezve, és már be is álltam a barázdába. Fogtam az eke szarvát, és jói megnyújtottam a lépéseimet, ahogy a bátyámé­tól láttam. — Veréb Jani bácsi meg meghalt — újságoltam neki. — Mi baja volt? — kérdez­te- bátyám meglepetten. — Fölakasztotta magát; — Szegény Jani bácsi — morogta Mihály, Inkább ma­gának. Azután nem is igen beszél­gettünk. Nem volt miről. Szán- tóga ttunk és nagyokat hallgat­tunk, csak néha figyelmezte­tett, hogy az ekét jobban tart­sam kifelé, vagy befelé. Délben csakugyan mákos­tésztát kaptunk. Jobb volt, mint az anyámé, cukor helyett méz volt rajta, jó vastagon; — Van méhünk, Hat család — mondta a bátyám, mikor észrevettem a mézet. Kint ebédeztünk az istálló­ban. A gazdáék bent a kony­hában. — EAóg jó hely ián van itt — mondta Mihály bátyám. <— Csak a gazda nagyon szeret parancsolni. De hat azért gaz­da, ’-ogy parancsoljon. rültem, hogy úgy be- mS szélt velem, mint a felnőttekkel. — Majd itt alszol velem, az istállóban. Holnapután bemen­nek a gazdáék a falúba. Szó­lok. nekik, hogy téged is vi­gyenek magukkal. Megférsz a kocsin. Legalább nem kell ku­tyagolnod. Ebéd után újra befogtuk a lovakat és kimentünk szán­tani. Mikor napszállta felé az el­döntött ekét behúzattuk az udvarra, a vidáman haneúror zó kutya a lovak elé ugrott, és megugatta őket. A lovak megbokrosodtak. Ágaskodni kezdtek, és kilépték magukat bátyám kezéből. Keresztültör- ték az udvar kerítését, és vad rohanással hurcolták ma­guk után a csörömpölő ekét Bátyám utánuk vetette magát, de a szántás derekán is alig bírta őket elcsípni. Az ekének letörött az egyik karja és a jobb oldali ló vérzett. Való­színűleg az áttört kerítés ha­sította föl az oldalát. A gazda karba font kézzel nézte ezt az egész dolgot. Mikor meglát­ta az ekével, meg a lóval tör­tént szerencsétlenséget, szidni kezdte bátyámat: — Hogy lehet valaki ilyen marha? Úgy fogtad őket} kisebbség a dél-afrikaihoz ha­sonló fajvédő állam létrehozá­sához kezdett, s Angliának a jobbra tolódott afrikai államok segítségével sikerült megaka­dályozni a rhodéziai szakadá- rok elleni szankciók véghezvi­telét. Az Afrikai Egységszcr- vezetnek például a rhodéziai kérdésben hozott határozatai irattárba kerültek, s az Idei márciusi miniszteri értekezle­ten már közös platformot sem tudtak kialakítani a szakadár rhodéziai telepes-kormánnyal szemben. Ennek az értekezlet­nek egyetlen „eredménye”, hogy felére csökkentették az egységszervezet évi költségve­téséi, ezzel Is jelezve, milyen sötét felhők tornyosulnak az Africa Hall felett... Az Afrikai Egységszervezet számos esetben pozitív szere­pet töltött be. Gyakran sikra- szállt az afrikai ügyekbe való külső beavatkozás ellen, támo­gatta az el nem kötelezettség politikáját, hozzájárult az al­gériai—marokkói cs az ctiópiai —Szomáliái határviszályok leg­alább ideiglenes rendezéséhez. Újabban azonban ismét újjá­szerveződnek a regionális cso­portosulások. mint az Afrikai és Malgas Együttműködési Szervezet. Nairobiban a kelel- cs a közép-afrikai országok ta­nácskoztak áprilisban. Elefánt­csontpart a nyugat-afrikai „en- tcnte-államok” kormányfőit hívta össze, de a regionális szervezeteken belül is erjedés tapasztalható. Lehetséges, hogy az afrikai egység megvalósulásához fű­zött remények túlzottak vol­tak? Ez az egység aligha va­lósítható meg máról holnapra, s éppen úgy küzdelemmel jár, mint a függetlenség kivívása. Az imperializmus sokféle mó­don próbálja visszaszerezni és megtartani régi hadállásait. Tapasztalatból tudják, hogy könnyebben uralkodhatnak egy szétdarabolt, mint egy egysé­ges Afrikán. Ezért Afrika ösz- szefogása, egysége, a teljes fel- szabadulás egyik elengedhetet­len feltétele. A szocialista or­szágok eddig is íokonszenvvel és sokféle segítséggel fordul­tak az imperializmus ellen küzdő Afrika felé. Afrika Napján ismét kinyilvánítjuk támogatásunkat a kolonializ- mussal és az újgyarmatosítás- sal szemben álló afrikai né­pekkel és kormányokkal. Sebes Tibor Amikor három esztendővel ezelőtt Addis Abcbában, a hí­res Africa Hallban harminc afrikai állam- és kormányfő együttesen kinyilatkoztatta az afrikai függetlenség alapok­mányát — Charta Afrlcana — és létrehozták az Afrikai Egy­ségszervezetet, mindenképpen új szakasz nyílt a csaknem há­romszáz millió lakosú konti­nens történelmében. Néhány esztendővel ezelőtt Afrika kö- . zös anliUoloniali.sla frontot al­kotott, amelyben gyakran egy­mástól idegen erők küzdöttek együtt a kontinens teljes fel­szabadításáért. K forradalmi időszak csúcspontja volt 1960, „Afrika éve”, amikor tizenhét ország nyerte el függetlensé­gét. Közben azonban kétféle irányzat alakult ki: az anti- ininerialista „Casablanca-cso- port”, amelyhez a leghaladóbb országok tartoztak, mint az EAK, Ghana, Guinea, Maii, szemben a neokolonfalizmu.s- • sal együttműködő „monróvial” és „brazzavillei” csoporttal. Éppen ezért jelentett új sza­kaszt az afrikai vezetők 1963. májusában Addis Abcbában megtartott csúcsértekezlete, amelyen kompromisszum alap­ján igyekeztek egyesíteni Af­rika függetlenségi erőit. Ezt segítette az a felismerés, hogy amíg a kontinens bármely ré­szén gyarmatosítók uralkod­nak, egész Afrika függetlensé­gét veszélyeztetik. Akkor még 18 afrikai országban és terü­leten garázdálkodott a régi tí­pusú kolonializmus. Angola, Mozambique, Ithodézia és más gyarmatok felszabadításáért, a fajvédő Dél-Afrika elleni ak­ciók megvalósítására sikerült kompromisszumos egységet te­remteni. Az imperializmus ellentáma­dást kezdett. Egységtörőket to­borzott az „afrikai bábok” kö­zül. akiket a volt gyarmattar­tók ültettek az egyes államok élére. Kihasználhatták a belső gondokat Is, mivel a független­ség számos afrikai országban csak az uralkodó elit életvi­szonyait javította meg. A tár­sadalmi elégedetlenséget pucs- csok, államcsínyek szervezésé­re használták fel. Ezt tették legutóbb Ghánában és másutt, hogy egyes afrikai országokat eltérítsenek az antiimperialis- ta útról, megbontsák az Addis Abcbában kialakult egységet, s csapást mérjenek egész Af­rikára. Rhodéziában a fehér mintha még soha nem lett volna dolgod lóval. — Nekem ne mondja, hogy marha — indulatoskod ott bá­tyám. — Inkább kösse meg a kutyáját, hogy ne ijesztgesse a lovakat. — Fogd be a szád, és ne fe­leselj. A lovakat meg gyorsan fogd ki. Szájat be és lovat Id. Már csöndesebben beszélt, nevetni is próbált saját szel­lemességén, de Mihály tovább durcáskodott. Nyilván előttem szégyellte magát; — Fogja be az, aki mondja! Remegve hallgattam vívódá­sukat Tudtam, hogy bátyám nem hibás, és a gazda csak a bosszúságát akarja- kitölteni. Szerettem volna neki szólni, hogy hagyja a csudába az egészet Mondjon, amit akar; — Tetves koldus! — ordítot­ta most már a gazda. — Még szemtelen ked ni mersz a ke­nyéradóddal? — Maga szemtelenikedett ve­lem. Azt hiszi, mert cselédje vagyok, most már mindent szabad? 4 gazda felkapta az eke mellől a lóhajtó os­tort és végigvágott raj­ta. Mihály bátyám odaugrott, hogy kicsavarja kezéből, de az csak hátrált és tovább ütötte, ahol érte. Arcán egy csapástól kiserkedt a vér. Futni kezdett a verés elől. A gazda utána és ütötte, míg érte. Ki se fogta a lovakat, csak szaladt az istállóba, összeszed­te holmijait. Engem kézen fo­gott; — Vísszahozatlak a csend­őrökkel — kiabált utánunk a gaz.da. — Éppen az kell magának! Tudom istenem, felgyújtom a tanyáját... A hirtelen lezajlott borzasz­tó esettől egészen bódultán lépkedtem bátyám mellett. Utat nem is kerestünk: keresz­tülvágtunk szántáson, vetésen. Sötét volt az este, csak a csil­lagok hunyorogtak fönt mint apró mécsesek; — Most mi lesz? — szólal­tam meg végre szepegve. — Mi lenne? — felelte bá­tyám hetykén.- — Csinálom tovább, amit abbahagytam. Hangján azért éreztem, hogy remeg és nem olyan bizakodó, mint az elkiáltott szavak. Nem akart előttem gyengének mutatkozni. — Pedig milyen szép volt ez a nap — mondtam még só­hajtva; Bátyám megállt és kiterjesz­tett karral mutatott szét a sö­tétségben, akár a pap, mikor áldást oszt. Hangja is nagyon komoly volt: — Szép lenne itt az élet, ha nem mások barmai volnánk, ha a magunk földjébe akaszt­hatnánk az ekét.:; Addig ku­tyáké itt a sorsunk és a bérünk mellé szidást, verést is kapunk eleget. Most engem is megvert a gazda, de egyszer majd erős leszek, és visszaütök; i. m épteink halkan dobban­ja tak a frissen szántott földeken és az utolsó mondat bizakodásától mintha szomorúságunk is széjjelfosz- lott volna, mint pirkadatban az éji sötétség. Hogy egyszer majd erősek leszünk... IVége.) • VIII. 4 z út mentén sürgöny­póznák álltak és zúg­tak. Odaszaladtam mindhez és rátapasztottam fü­lem a mohos fára, hogy kihall­gassam a titkos üzeneteket. Aztán belekiabáltam, én is, mert azt hittem, elviszi a han­gomat: — Tavasz van ... Megyek a tanyára, a bátyámhoz... Ebben a két mondatban benne volt minden örömöm, vágyakozásom.- Elhatároztam, hogy ha nagy leszek, én is elállók béresnek, hiszen olyan szép lehet az élet itt, a tanyák között. Délfelé érkeztem ki a ta­nyára. Bátyám gazdája elég szívélyesen fogadott. Mihály kint szántogatott a birtok túlsó, végében. Kimentem hozzá. Mikor meglátott, öröm­mel kiáltott felém, és a ka­lapját lengette. — Hát te, hogyan kerülsz Ide, öcskös? — kérdezte. — Kijöttem. — Gyalog? — Gyalog. — Nem fáradtál el? — Egy csöppet sem. Csakugyan nem éreztem a lábamban még egy kis zsib­badást sem. Szaporán lépked­tem az eke mellett, és hallgat­tam a földet hasító vas halk durrogását. A tarack gyökere pattanva, szakadozott. Mi újság otthon? — kér­D All VAS JÓZSEF:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents