Észak-Magyarország, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-22 / 120. szám
6 8SZÄKMAGYAK0RSZAG ‘ Vasárnap, 19flfi. május 2& TÉrmcrr sandor: hálám hordozói Amit megtaláltam, már nem hagyhatom el soha. A friss tej jóízével sz'étáradó reggeleket, a madárfüttyből épült lomb-boltozatú palotáidat, gyermekkoromat, a kenyér-kaszáló áhítatot, amikor hátamba izzadt a nap és bőrömet lázasra verte a kalász, első csodálkozásomat, vérem térdreborulását, a félénk ájulást testem testvérének egyszerű csodája előtt, a szorongást, hogy mindez nem sokáig tart, a döbbenetét, hogy nem tartott soká, a város gyár-katedrálisait, a köznapi buzgólkodást az izmok imaházában, az elégtételt, amit csak a munka adhat, az első munkást, aki szerszámaimat idomítva öccsévé fogadott, a szilárd szavakat, a nyugtalanságot, kíváncsiságom he tedhé tor szagát, aztán újra a szerelmet, a szemek kitakaródzását, a szerelmet: szikrázó nyári dél kútra-hasaló szomjúságát, a szerelmet: téli éjszakák kályhát ölelő didergését, egyedüli bátorságomat, hogy boldog akarok lenni — Mindig találok valamit, amit nem hagyhatok el soha. Egy embert, aki csak rámnéz és megy tovább, de visz magával, egy virágot, amit nem tépek le, csak rámosölygok, de van hozzá közöm, mindig találok egy szót, egy jóbarátot, egy percet, egy mozdulatot, hogy elhiggyem: hálával tartozom holnapi életemért. Mire j6 a mosógép? Asszonyok értekeznek, nyílt, szabad szókimondással. Az egyik felszólaló így panaszkodik: — Jól dolgozik a brigádunk, jutalmakat Is kaptunk már, de any- nyira szeretnénk egy mosógépet. Azt ml sohase kapunk? Aztán epés éllel folytatja: — Bezzeg kap a . szomszéd ter- melószíi vet kezet! Azoknak adják, akik azt se tudjak, mire való. Hangos nevelés söpör végig a termen. Egy járásból valók az asz- szonyok, s valamennyien tudják, miről van itt szó. A hozzászóló azonban fokozva a derültséget, folytatja— Kiviszik a majorba borjút itatni! A szomszédom megsúgja • — Már szállóige lett a Járásban, hogy: úgy ért hozzá, mint a t . . ,-iak a mosógéphez. Az értekezlet szünetében hozzám szegődik a szóban forgó tsz elnöke, s mentegetőzik: — Ügy gondoltuk, hogy egy mosógéppel mit kezd hetven asz- szony. Tényleg kivittük n tanyára, s azzal kevertük a borjúknak a tejet. A mosógép arra is igen jó ám! — Most is borjúitatásra használják? Trélásan legyint. — Lehet itt újítani? Ezektől az, asszonyoktól? Kicsúfoltak minket érte. Most csak mosnak vele. A. I. Hívja9 várja Sopron4‘ Összeállították az ünnepi hetek műsorát wonapok óta a soproni üzemek, vállalatok, hivatalok a „Hívja, várja Sopron” feliratú borítékokban leveleztek. Később azonos felirattal megjelentek szerte az országban a hirdetmények is: Soproni Ünnepi Hetek 1960. július 1—18. A Hazafias Népfront városi bizottsága, az ünnepi hetek rendezőszerve, befejezte az előkészítő tárgyalásokat, megkötötte a szerződéseket és összeállította a végleges műsort Sopron a muemiékek városa Hazánkban kevés olyan hely akad, ahol a múltnak annyi szép emléke maradt volna fenn, mint Sopronban. A római korabeli várfalak, a gótika, a barokk és úgyszólván minden építészeti stílus képviselve van Sopronban, A renszimfónikusok, a Veszprémi városi Tanács Arezzoban három aranyérmet nyert énekkara, továbbá Szecsődi Irén, Barlay Zsuzsa, Réti József és Szalma Ferenc, az Operaház tagjai szólaltatják meg a művet. Lehotka Gábor orgonaművész és a soproni kamara- zenekar hangversenyét a televízió is átveszi. A soproni fiatal művészek hangversenyét, majd az Operaház művészeinek előadásában Mozart: Szöktetés a szerájból és Puccini: Pillangókisasszony című operáját hallhatja a közönség. Több fúvószenekari és kamarazene hangverseny, továbbá a tánc- és dzsessz-zenekarok dunántúli versenye egészíti ki a hetek zenei műsorát. Július 16-án a BM Tűzrendészeti Parancsnokság Szimfonikus Zenekara, Lakatos Gabriella, Rómerkedjenek népszerű formában. A hallgatók megtekintik a város nevezetességeit, a fertődi kastélyt, a fertödi és sopronhorpácsi növénynemesí- tő állomást, Győr nevezetességeit, a világhírű pannonhalmi könyviárat. Ugyancsak július 7-én nyitják meg a IX. Magyar Emissziós Színképelemző Konferenciát. A Sopront meglátogató vendégek az ünnepi hetek idején több kiállítást tekinthetnek meg. Érdekes sportbemutatók, országos tornaverseny, motoros terepgyorsasági verseny egészítik ki az ünnepi műsort, Meghívóval az ünnepi hetekre Nemcsak a rendező bizottság, de a kereskedelem, a Vendéglátóipari Vállalat, a Megyei Idegenforgalmi Hivatal is készül az ünnepi hetekre. A Sopronba látogatók az új Fenyves szállodát, a Pannónia szállodát, a campinget, a turistaszállókat és a fizető vendégszolgálatot vehetik igénybe. Hamarosan az ország összes idegenforgalmi hivatalaiban és IBUSZ-irodáiban kaphatók lesznek az ünnepi hetekre szóló meghívók. A meghívó a határövezetbe való belépésre jogosítja annak tulajdonosát. A meghívó mellékleteképpen mindenki megkapja a kiállításokra érvényes belépőjegyeket is. Gondterhelten.;.LSI Foto: Agotha Tibor Ezt megúsztuk ! Oregúr — Azért miamikor nem- ilyen napfogyatkozások voltak ... idegesség Azt mondják, a hal az ak- ; váriamban is nyugtalanná, idegessé válik a napfogyatkozás idején. Jóval fél tíz után vagyunk, a Nap már nem úgy világít, mint az előbb. No, talán ez a piros! Aha, mintha már kezdené! Felúszik, megindul ... a, csak a. másikat kergeti el az etető alól. A kék persze nagyobb, annak több esze van, talán majd az ideges lesz! Hogy tud olyan unottan ülni egyhelyben! Már tíz óra is elmúlt. Fél tizenegy. Szokatlan, furcsa félhomály. Különös világítás! Az árnyékok élesek, de a fény gyenge. Felhő alig van, de az ég szürkés piszkos. Különös, különös jelenség! A piros hal megint az etető alól kergeti a többit, a kék lomhán libeg, semmi sem érdekli. Háromnegyed tizenegy. A Napból nem maradt csak egy kifli. Borongás hangulat, bántó félhomály. Brrr! Ünnepélyesen kijelentem. hogy ha a piros hal még egyszer az etetőhöz megy, akkor az akváriumba vágom a virágvázát, a tubarózsákkal együtt. A Nap még mindig tud sötétedni. A kék halat meg, ezt n nagy lomha dögöt... gyere csak, gyere, úgy sem menekülsz... no ugye, hát. itt vagy végre a kezembe, hát leszel végre ideges'!!... Abszolút pech — Lehangoltnak látszol. — Csak a világ furaságain töprengem. Hetek óta készülök a strandra, hogy valami színt kapjon a bőröm. Kivettem egy nap szabadságot, leültem a medence szélére. Rögtön kezdődött is a napfogyatkozás. (pt) Halló! Itt a Szabad Európa Rádió! címmel rendezi meg soron következő vitaestjét a diósgyőr- vasgyári Fiatalok Fóruma. A népszerű vitasorozat igen sok fiatalt vonz a Bartók Béla Művelődési Házba minden alkalommal. A május 23-án, hétfőn este rendezendő vitának. külön érdekessége, hogy azt Pintér István, a Népszabadság fömunkatársa vezeti, aki néhány hónappal korábban Münchenben felkereste a Szabad Európa Rádiót és riportsorozatban is beszámolt tapasztalatairól. Hangverseny az avasi templomban Május 24-én, kedden este rendezik az idény első hangversenyét Miskolcon, az avasi templomban. A Collegium MuSicum sorozat első koncertjének műsora: Bach: Simfonia (a 42. kantátából), Buxtehude: Befiel dem Engel, dass er komm (kantáta), Vivaldi: Magnificat, Händel: g-moll orgonaverseny és Händel: 112. zsoltár. Közreműködik Virág Endre (orgona), Marsay Magda, Pekker Zsuzsa, Juhász József, Takátsi Tibor (ének), a Miskolci Szimfonikus Zenekar és a Miskolci Kamarakórus. A hangversenyt Mura Péter és Reményi János vezényli. 1 @kaji 0*0hÍM&®&a@k Soproni városkép a tűztoronnyal. dező bizottság véleménye: az ünnepi hetek egyik legnagyobb látványossága maga a város és környéke. Szép erdeivel, állat- és növényvilágával, szubalpin klímájával, nyaralóival: az úgynevezett „Lővérekkel” kedvelt üdülőhely. Július 1-én este 9 órakor a hagyományos toronyzenévél, majd a győri és a soproni kórusok közös hangversenyével nyitják meg az ünnepi heteket. Másnap este a megye legjobb énekkarainak közreműködésével kerül sor a megyei dalostalálkozóra. A soproni szimfonikusok első hangversenye, július 3-án este lesz a Petőfi Színházban, melyen közreműködnek Dunst Mária, Komlóssy Erzsébet, Melis György és Pálos Imre, az Operaház magánénekesei. A hetek egyik kimagasló zenei eseménye Mozart: Requiemjé- nek előadása lesz, A soproni na Viktor, Szabó Miklós köz-< reműködésével „Operett- és* balett-est” címen rendez műsort, mely után este 10 óra-* kor nagyszabású tűzijátékkal} zárul a jubileumi ünnepség. Nyári Egyetem, kiállítások, sportversenyek Az ünnepi hetek elején, július 7-én nyitják meg a 11. Soproni Nyári Egyetemet. A TIT, az Erdészeti és Faipari Egyetemmel közösen rendezi meg a Nyári Egyetemet, melyre sok külföldi, de nem kevés belföldi is bejelentette részvételét. A hallgatók számára biztosítják, hogy a város idegenforgalmi adottságainak, évszázados kultúrájának bemutatásán kívül az erdőmérnök és faipari mérnökképzés kor-J szerű eredményeivel is mégis * is csak úgy jártak át ladikkal Tokajba, mint manapság. Régen izgat a kérdés, ho- gyan él az a néhány tősgyökeres család a vízen túl? Pappék, Kónyáék, Kocsáék. A mai öregek, akiknek atyáik is ott születtek, a mai fiatalok, akik folytatva a tradíciót, ott raktak családi fészket. Mi a vonzereje ennek a sűrű gyümölcsfáktól őserdőszerű szigetnek? Papp bácsi szobájában ülünk. — Szó volt már arról, hogy áttelepítenek minket innen. Hová? Hogyan? Itt születtem, apám is itt született. Halász ember volt... Míg beszélgetünk a gyerekekről, a gimnazista kislányról, aki naponta evez át a Bodrogon iskolába menet, sudár, jónövésű fiatalember jön be, fehér atlétatrikója világít barna bőrén. — A fiam, Zoltán — mutatja be Papp bácsi. — Vitorlás a MAHART-nál. Szabadságon van itthon. Belőle nemigen lesz várlakó — nevet el- nézőn az öreg. — Az biztos — nyomja meg a szót a legény. — Magának nem tetszik itt? — Dehogy nem. Nagyon tetszik, csak unom. Unom, hogy nincs villanyunk, nincs vizünk! — Ne beszélj már te gyerek! — szól rá neheztelően az apja. — Már hogyne volna vizünk ... —- De vízvezeték nincs, fürdőszoba::: Nem telepedek meg itt, az biztos. A szomszédok Kocsáékhoz hamarabb jutunk el, ha vízen megyünk, mert amúgy nagyot kell kerülni. A Bodrog az utóbbi évtizedekben sokat leharapott a partból. Míg Zoltán biztos, erős csapásokkal szeli a vizet, elejt néhány szót az itteni életről. — Ne higgye ám, hogy olyan romantikusan élünk együtt. Tíz család, tízfelé. Zárkózott, magányos emberek. Már nem is lehet azt tudni, hogy nagyapáink, vagy dédapáink közt volt-e ellentét? Évszázados itt még a neheztelés is. A várból már csak egy besüllyedt' falrészt látunk. JM. kötünk ki, itt lakik Kocsa Sándor, Kis háza tornácán áll, s igen kimérten fogad minket,. Már tudom, hogy ez elsősorban a Papp fiúnak szól, aki magunkra is hagy. Tovább folytatom Köcsa bácsival a családok egymáshoz való viszonyáról szóló témát. Ö a legilletékesebb, hiszen tanácstag. —- Régen, a múlt rendszerbem amíg szegények voltunk, job can összetartottunk. Törődtünk \ egymás bajával. Ma már mindenkinek jól megy. — Sándor bácsinak is? — Nekem is. Én a feleségemet egy rossz karoslócával, meg egy ócska szekrénynyel hoztam a várba. Most meg lehet nézni, hogy házasítottam ki a fiaimat. A lányom nemcsak bútort, de még szőnyegeket is kapott. Más világ van. — No, de ez csak nem baj? — Nem, dehogy baj. Hiszen azért harcoltam magam is. Sándor bácsi tizenkilences kommunista. Két testvérével akkor a Tisza védelménél harcolt s a húszas években meg is szenvedett hitéért. A személyi kultusz idején ösz- szeütközésbe került egyesekkel. Már látom, itt a keserűség gyökere. — Még negyvenötben megalakítottam a halászszövetke- zelet. Az első tanácsválasztás óta tanácstag vagyok. — Hogyan képviseli a várlakókat? — Sikerült elintézni, hogy fúrtak egy kutat. A kapum elé akarták, de nem engedtem. Bekerült a házak közé. Magam most is átjárok a Bodrogon ivóvízért. Természetes ,,osztódásu A várba évtizedek óta nem költözött új család. Akik itt letelepednek, az öregek fiai. Nem lányai! Mert a lányok általában elmennek, a fiúk viszont asszonyt hoznak. Nem volt még példa arra, hogy várbeli fiatalok összeházasodtak volna. Kocsa bácsi így szól erről: — Magam már nem mennék el innen, de a fiaimat le akartam beszélni arról, hogy itt telepedjenek le. Hiába. A szomszédom lett mindkettő. Asszonyt, hoztak, már család is van. Ha a tanács azzal az indokkal tagadja meg a villany bevezetését, hogy tna5d elsorvad ez a kis település, Ladik szántja a zöld vizet. Kormányosa egy tíz év körüli kislány, utasa magam vagyok a csónak farában. — Gyakran jársz a vízen? •— Ahányszor át kell menni. Boltba, postára... No, meg iskolába is. — Mióta jársz égyedül a csónakkal? — Nagyon régen. Mielőtt iskolába mentem, már nem is egyszer eveztem át. — Milyen mély itt a Bodrog? — Azt mondják, hogy nyolc méter is van, de néhol több. Kell is, mert nagy hajók jártnak erre. • — Nem borultatok még Tel? I — Öh, dehogy! Soha. Ha •esetleg felborulnánk, ki- [ úszunk. [ — Űszni mikor tanultál? , Elcsodálkozik a neki fur- | csa kérdésen. Pihen kicsit, [ölében nyugtatva az evezőt. • A várbeli gyerekek, amikor [megtanulnak járni, már pocs- ,kolnak a vízben. Az úszás [ úgy jön ... magától... Megérkeztünk. Ö ugrik ki [elsőnek s barna, erős kis • karjával tartja homokon a ladikot, míg magam is kilépek. Jobbágyok unokái Amikor a tokaji várat lerombolták, úgy az ezerhétszázas évek elején, nem sokáig maradt lakatlan a Bodrog túlsó partja. Jobbágy-halászok telepedtek meg. viskókat lakiak a vár köveiből. Akkor
